Magyarság, 1921. augusztus (2. évfolyam, 185-192. szám)

1921-08-23 / 185. szám

19 21 augusztus 23, kedd Előfizetési árak: ’Saáta évre 440 korona Negyedévre 110 korona Félévre­­ 220 korona Egy hóra ... 40 korona Eaves szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Budapest, II. évf. 185. (1991) szám tfM­YIBKK­, Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa­ utca 8. szám.; Telefon: József 68-90, József 68-91. — Kiadóhivatalt: VII. kerület, Miksa­ utca 8. Telefon: József 68--82* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Amit szuronyaink visznek... A nemzeti hadsereg rohamsisa­kos h­­zlóaljai tegnap áthaladtak az ideiglenes demarkáción, s mire e sorok napvilágot látnak, ke­mény lépéseiktől visszhangzanak a eősi utcák s Nagy Lajos vá­rosát újból birtokába vette a ma­ar impérium, amelynek ezer­esztendős hatalma és oltalma alatt az öttemplomu város és a virágzó Baranya azzá lett, ami­ a szent korona egyik legszebb és legdrágább diadémja. A magyar bab­ák szuronyai hegyén nem a be­sszu és a megtorlás fúriái rep­­üt , sötét szárnyaikon, hanem az égesztelődés és a békesség fen­or­ngyalai, hogy bizonyságot tégy­et­ek: Csonkamagyarországon a nemzeti és keresztény állam­hatalom nem a rémuralom és az üldözés brutalitásaival és túlka­pásaival tartja fenn magát és árasztja szét, uralmának fény­sugarait a demarkáción inneni és túli Magyarhonra, hanem hó­dit vonz az erkölcsi felsőbb­­ség t­ejességével, a diadalmas világ­­zet­apadhatatlan energia­­forrá­ival és a történelmi szük­­sé­gsz­­épség ellenállhatatlan törv­­­ényé­vel. Egy józan erdélyi oláh poli­­tkus- mondotta egy meghitt tár­saságban, hogy fogalma sem volt eddig, mekkora politikai és erkölcsi válaszfal a Kárpátok bástyája Európa és a Balkán között. A szent korona ama tag­jai, amelyek még a trianoni béke szerint is átmenetileg voltak kény­elenek tűrni egy kulturális és erkölcsi alsóbbrendűség bal­­kán­i igáját, immár a saját gyöt­­relmes tapasztalataikból tudják, mi különbség van Szent István kormánypálcája és a szerb kor­ba­nt. a makulátlan magyar kar­d és a balkáni handzsár, a szent a nagy királyok erkölcsi kó­dexében gyökeredző magyar po­litikai hatalom és a Karagyor­­gyevicsek eres »demokráciája« között. Pec Baranya vidékének s az itt* fölszabadult területek­nek tií­dásul kell venniök, hogy a ma.. az államhatalom türel­metlen és túláradó szeretettel tárja ki ölelő karjait minden gyt. ,nek„ felé, járjon az munkás­­zá­bonyban vagy angol redinget­­ben sőt kész megbocsátani a négyé­­dt és tékozló fiúknak is. Iőt azt­­ meg kell tudniok, hogy az öV-lépre tárult kéz lesújtani is ,­a is fog csapni minden hazaárulóra és országtagadóra, mindazokra az egyénekig, akik Linder bandájának cinkosai vol­tak, a besúgókra és az árulko­dókra, akik­ a megszállás alatt U szt­ereink életét siralomvölggyé­ tették akik nem fogytak ki a mesterkedésekből és intrikákból, hogy a leggonoszabb és leghit­­vámabb szándékból késleltessék a föls­zabadulást és a megváltást, akik azért maradtak ott, hogy gáncsot vessenek a nemzeti és keresztény iránynak és elégedet­lenséget és zavart szítsanak az ellen a hatalom ellen, amelynek hadserege lengő, zászlókkal vonul be az ódon magyar város falai közé. Pécs és Baranya múltja el van jegyezve azzal a gondolattal, amely a régi Magyarország rom­jaira kitűzte a keresztet és a trikolórt s amelynek felében immár két esztendeje buzgólko­­dunk az új honalapításban. Pé­csett néhány száz esztendővel talán m­é­g régibb tradíciókból táplálko­­zik­ az az erő, amely két esztendő ót az ország újjáépítését mun­kálja. Mikor Szent István a nem dunántúli püspökséget Erzs­ett megalapította és Pécs­­várradon monostort alapított a bencés rend számára, akkor már ott nagy múltja volt a nyugati kereszténységnek, amelynek hit­­vallói és szentjei közül egy Szent Mártonnak, egy Szent Móricnak lelke ihlette meg a legrégibb pannoniai bazilika városát. Ez a lélek bizonyos magyar románcot nyert akkor, mikor Nagy Lajos 1367-ben a kánonjogtudományá­nak művelésére megalapította a studium generale­-t,­ az első ma­gyar egyetemet s minden bizony­nyal a legelsők egyikét, amelyre az európai kulturtörténelem hi­vatkozhat. Ebben a virágos­kert­ben ideig-óráig nagy kárt tett ugyan a török hódú­ás, de a szent stigmát és a nemzeti bélyeget sohasem tudta letörölni Baranya áldott lankáiról és Pécs öreg kö­veiről. Ezt az alvó lelket riaszt­ják fel most a magyar bakák döngő léptei, amelyek nyomában jár a magyar lelki­ismeret, hogy jutalmazzon és büntessen, emel­jen vagy sújtson, kinek-kinek az ő igazsága szerint.. A nt­gyar csapatait­a leirhatatlan lelkesedéssel fogadtál­ a bevonulókat A kfd­MzS selejtezetek papjai megáldják a zászlót Larange promiaér­ok­saffl Pécsről jelentik a Magyar Távirati Irodának . Soós altábor­nagy csapatainak elővéd-zászlóalja hétfőn délelőtt 11 órakor, a fő­csapat délután 6 órakor bevo­nult Pécsre. A városban leír­hatatlan lelkesedéssel fogadták a magyarokat. Az előnyomulás terv­szerűen, minden zavaró incidens nélkül folyik. Pécsett teljes a nyu­galom és a rend. Az elsü­­l­ő felszabadított területen Kaposvár, aug. 21 (A Magyarság tudósítójától) Tolnának és Somogynak a szerbek újjal megszállott részébe Szent István napján vonultak be csapataink. Barcs, Szigetvár, Bü­kkösd, Baja és Szent­­lőrinc felszabadulása mind erre a napra esik. Tolnába Bókay százados vonult be huszonnégy csendőrével, Crave angol ez­­redes ellenőrzése mellett. Csapataink, ahol csak megjelentek, mindenütt örömujjongva fogadják őket. Érkezésük a sokat gyötört lakosságnak szabadságot, nyugalmat, megváltást je­­lent. Diadalkapu, magyarruhás lányok, üdvözlő küldöttségek várják őket s ha­rangszó, és eljonr­ad­ó kiséri tovább az útjukon. Az első sürgei. A felszabaduló­­ baranyai területről, Bükkösd községből Kozma Miklós szolgá­­laton kívüli őrnagy, miniszterelnökségi sajtómegbízott kapta az első sürgönyt, amely­­ik százados bükkösdi bevonulásá­ról szól. Ezt a sürgönyt Kozma távirati­lag felterjesztette a kormányzóhoz. A kabinetiroda utján a sürgönyre a követ­kező válasz érkezett: , A déli végeken vezénylő tábornoknak. A kormányzó az őfőméltósága nagymél­­tóságot hódoló táviratát örömmel vette tudomásul és azon biztos reményének adott kifejezést- ,hogy a nagyméltóságok nagy és erélyes vezetése alatt álló csa­patok és közbiztonsági szervek az eléjük tűzött nagy és nehéz feladatoknak min­den tekintetben sikerrel meg fognak fe­­­lelni és ezzel a beléjük helyezett bizal­mat teljes mérvben ki fogják érdemelni. Láng báró ezredes, a katonai iroda főnöke. Soás állábom­aési proklamációja Soós Károly altábornagy, a déli végek vezénylő tábornoka a fölszabadult területek lakosságához a következő proklamációt intézte: A fölszabadult­ területek népéhez! Ma­gyarország kormányzója s a magyar nem­zeti hadsereg hadura, Horthy Miklós ő főméltósága és a magyar királyi kor­mány nevében a magyar nemzeti had­sereg csapatai újra kitűzik a nemzeti zászlót e részekre, melyek ősidők óta Szent István koronájához tartoztak. Visszahozza ezzel a hadsereg hazánk nyugalmát és a törvényes rendet, vissza­hozza e fökb­e, mely mindig szig-vérig magyar volt és amelyhez dicsőségnek is, gyásznak is emléke fűződik. Hadi eré­nyünket hirdeti Szigetvár — Mohács a meghasonlás végzetes, veszedelmét, de azt is, hogy a magyar nemzet a legborzalma­sabb Után is talpraállt, ha Istent és hazát tisztelve, erejében összetart. Honfitársak! Három éve sínylődtek idegen uralom alatt — mégis híven megtartotta a lakos­ság zöme minden sanyargatás mellett is a magyar hazához való hűségét és vá­gyódó honszeretettel sóvárgott a fölszaba­dulás után. Ám elérkezett a megváltás napja! Me­leg szeretettel üdvözlöm a kormányzó úr és a magyar kormány nevében e földnek minden hazafias lakóját, polgárát, földművesét, iparosát, munkáját egy­aránt ! Édes hazánk mindnyájatokat keb­lére ölel. Könnyet letörölni, nyomort megváltani, nehéz sebeket gyógyítani jöttünk. Kiengesztelő, megértő szívvel testvéri szeretetet hozunk még azoknak is, akiket lelketlen felbujtók megtévesztet­tek, pillanatnyilag megtántorítonak. De a felbujtók azok,­akiket a törvény szigorúan el fog érni. A magyar nemzeti hadsereg fegyverei nyugalmat, jogrendet­­hoznak és oltalmat a minél előbb meg­induló nemzeti keresztény újjáébredés munkájának. Aki vakmerő kézzel e mun­kát, a törvényes rend visszaállítását meg merné zavarni, arra kíméletlenül csap 1® a nemzeti hadsereg erős keze. Szent István napjának j­egy­ében indul meg felszabadító utunk ! Vezéreljen Istenbe vetett hitünk és a hazaszeretet! 1921. augusztus havában. Bádoki Soós Károly s. k. m. kir. altábornagy, a déli végeken vezénylő tábornok. Baja magyar közigazgatás alatt Baja, aug. 21 A Duna-Tisza közén a csendőrök és a vámőrség bevonult a visszacsatolt terü­letre. Baján az ottani csatorna zsilipjei­­nek őrzését csapataink egyik különít­­ménye átvette. A szerb közegek itt igen nagy előzékenységgel fogadták csapatain­kat. Baján már a magyar közhivatalok­ funkcionálnak, az árvaszék és az alispán­ hivatal megkezdte működését. A magyarszéki szemle Kaposvár, aug. 21 (A Magyarság tudósítójától) Soós altábornagy kíséretével ma délelőtt Magyarszékre érkezett, ahol a bevonu­lásra felkészült csapatok fölött szemlét tartott. Szemle után kilenc órakor tábori­ mise volt, amelyen Kemény Boldizsár magyarszéki esperes-plébános megáldottat a felszabadításra induló nemzeti hadsere­get. Ezután egy ezredes felolvasta Soós altábornagy napiparancsát, mely a többek­ között a következőket mondja: Büszke legyen az alámrendelt fegyve­res erő minden tagja arra, hogy tevé­keny részese lehet a Magyarország tör­­ténetében örökké emlékezetes esemény«­­nek. Büszke legyen, de méltó is a fontos feladatra. Bizonyítsátok be, hogy a ma­gyar katona az egész nemzet maga* kulturájának tündöklő képviselője. Korül« jetek minden durvaságot, minden ön.« kényt, minden egyéni túlkapást, a tisz­tességesen gondolkodó hazafias lakosság­gal szemben és a csekély számú idegen­­nyelvűekkel szemben is. A bűnösök és felbujtók bűnhődni fognak törvényeik után. Aki vakmerő kézzel meg merné zavarni rendcsináló munkánkat, az orázni fogja fegyverünk élét. De a félrevezetett, megbánóan megértő tömeggel szemben legyetek megbocsájtó testvéri szeretettel. A napiparancs felolvasása után Soós altábornagy rövid beszédet intézett a csapatokhoz, amely után a katonák há­romszoros dörgő éljent kiáltottak a kor­mányzóra. A lélekemelő szemléről a legnagyobb elismerés hangján lehet megemlékezni. A csapatok a legcsodásabb fegyelem minta­képei. Őszintén meg lehet állapítani, hogy külső és belső hatásában olyan volt a szemle, aminőt a békeidők legváloga­­tottabb csapatainál is alig lehetett látni. Lelkes széli magyar katonák — Baranyába készülők álltak ott . . . Egy kicsit meg­dobbant a magyar szív. Valami bizalom­­féle feszült meg a kebelben. Azt kellett érezni, hogy Baranya után­­ vissza kell jönni mindnek, délen, nyugaton, keleten s északon s ha nem hozná a türelem, van magyar erő, van magyar elszántság, »lesz még magyar nyár, lesz még ki­kelet . .­­.E­mbevonultok Mesre Az első hírek a felszabadult területről A szemléről való hazatérés után már csak a közvetlen készülődés izgalmai kö­vetkeztek. Egymás után érkeztek a hírek a meg­kezdett bevonulási mozdulatokról. Csak magamról tudok beszámolni. Mint valami láthatatlan mozifilm apró szakadozott jele­netei következtek egymás után a hivata­los jelentések.­­Reggel kilenc órakor indult be Bag

Next