Magyarság, 1921. augusztus (2. évfolyam, 185-192. szám)

1921-08-23 / 185. szám

4 Te benned bíztunk, tarts meg bennünket, tarts meg a Te irgalmadban, békédben, áldj meg minket. Ámen. Ezután megáldotta a zászlót a következő szavakkal: Magyar katonák ! Testvérek ! Áldott legyen a ti bejöveteletek, áldott legyen, aid az Úr nevében jön. És te magyar nemzeti zászló légy szent jele és örök záloga a jognak, az igazságnak, a törhetetlen honszerelemnek, a krisztusi evangélium nevében. Megáldalak szent egyházunk nevében. Áldd meg Atya, Fiú és Szentlélek, egy igaz Isten, Ámen. Üdvözlik a hadsereget A zászló megáldása után Soós altábornagy elrendelte, hogy a legénység üljön le. A gyalogság végrehajtja helyben a parancsot, a lovasság leszáll a lóról. Soós altábornagy a Szent Háromság-szobor mögé megy, ahol fogadja az üdvözléseket. Elsőnek Oberhammer Antal, városi főjegyző köszönti. A város törvényhatósága és összlakossága nevében szívből üdvözlöm Nagyméltóságodat és a magyar királyi kormány képviseletében a jőkormánybiztos urat, valamint számkivetésből visszatérő polgártársainkat. Az öröm és lelkesedés e feledhetetlen órájában csak fohászszerű kívánságomnak adok kifejezést, hogy a nemzeti hadsereggel vonuljon be a szeretet, a reménység. Sok városunkban idegen zászlót lenget a szél, kincseket érő hegyeinket, földjeinket elszakították tőlünk, de ami a legdrágább, elszakítottak két és félmillió szinmagyart. A hosszú háború, a megszállás városunkon is nyomot hagyott. Majdnem romjaiból kell újjáépíteni a várost. A nemzeti hadsereg bevonulása legyen új és szebb korszak kezdete e sokat szenvedett város történetében. Isten hozta Önöket! A lelkes éljenzéssel fogadott üdvözlés után Zichy Lujza grófnő köszöntötte Soós altábornagyot és a nemzeti hadsereget, a pécsi keresztény nők és a szociális missziótársulat nevében. A keresztényszocialista női szervezetek képviseletében Fatime Sarolta tanárnő rövid beszéddel üdvözölte Soós altábornagyot. Greksa Etelka a pécsi postások nevében, Rihmer Márta a pécsi magyar leányok nevében néhány közvetlen szóval mondott üdvözletet. Az állami elemi iskolák tanítótestületének megbízásából Leobinai Gizella üdvözölte Soós altábornagyot, majd a tömeg lelkes tetszése közben Majomés Papp Mariska, a Hozsánna néktek magyar katonák című versét szavalta el. Soós altábornogy válasza Ezután Soós Károly altábornagy válaszolt az üdvözlésekre. Percekig tartó riadó éljenzés és szünni nem akaró lelkes taps szakította ismételten félbe az altábornagy keresetlen szavait. — Pécs város polgársága! Baranyai földműves nép! Honfitársaim! Szent Isván napjának jegyében indultak meg a magyar nemzeti hadsereg csapatai, a kakastollas csendőrök, a rendőrség és minden más szerv s kíséretükben a kormánybiztos vezetésével a polgári hatóságok, amennyiben eddig ki voltak innen űzve. Ma reggel, amikor a nemzeti hadsereg élei átlépték a demarkációs vonalat, attól kezdve a lelkesültség hullámai öleltek át, a nemzeti zászló százával lengett közöttünk. A Himnusz magasztos akkordjai hangzottak fel ezer és ezer ajkról és a felszabadulás felemelő érzésében ezer km, ezer könny és szenvedés, három év pokoltüze után ez a hazafias öröm egekig érő lelkesüléssel egyesített mindenkit, akit utamon láttam, akivel beszéltem, munkást, földmívest, polgárt, iparost egyaránt. Megint magyarok lehetünk, megint büszkén viselhetjük nemzeti színeinket, megint beszélhetjük édes anyanyelvünket, részesei vagyunk megint Szent István koronájának. Szépek és emlékezetesek voltak azok a napok is, amikor kormányzónk (lelkes éljenzés), akkori fővezérünk oldalán bevevonulhattam Székesfehérvárra, Budapestre, azzal a szerény zászlóaljával oldalamon, amelyet Pécsre is elhoztam. A tömegek lelkesülését a kard és a kettős kereszt mellett mégis itt láttam. Ezután az összetartásról beszélt az altábornagy és Isten áldását kérte a kormányzóra. A tömeg viharosan tüntetett a '’ányzó mellett. \i Ünnepség vege s tszt énekelték el s ezzel bevonulás befejeződött, 's ünneplésben része- 'ā r '•'tható megindulása v ''ének közvetlen ›&$?.ˇ* v 'apatok disz'■ tábornagy kurifélét, az ág örömítte a kor- MAGYARSÁG 1921 augusztus 23. kedd Ayugatmagyarország sorsa Bécsben a legközelebbi időben várják az árazást — ujabb lépések az antant részéből nem történtek — Bánffy külügyminiszter• holnap nyilatkozik a Házban — Tiltakozások az elszakítás ellen A nyugatmagyarországi helyzetben még mindig nem történt változás. Az ismeretes 48 órai haladék, melyet Baranya és Pécs kiürítésével kapcsolatban kaptunk, augusztus 29-én jár le. A helyzet teljesen stagnál. A kiürítés és átadás iránt újabb lépések az antant részéről nem történtek. A baranyai és pécsiterületek átvétele, valamint a nyugatmagyarországi területek átadása dolgában Bánffy Miklós gróf külügyminiszter holnap nyilatkozik a nemzetgyűlés előtt. A külügyminiszter nyilatkozata elé minden oldalról nagy érdeklődéssel tekintenek. Bécsben legközelebbi időben várják az átadást . Bécs, aug. 21 (A Magyarság tudósítójától) A nyugatmagyarországi kérdésben ma általában tisztázódott a helyzet. Bécsi lapok véleménye szerint az átadásnak már a következő napokban meg kell történni. Még mindig hírek szólnak arról, hogy az utolsó pillanatban a hatóság meghiúsítja az átadást vagy legalábbis zavart okoz. Ezzel szemben a magyarellenes sajtó megállapítja, hogy a csehek nagy csapatkoncentrációkat eszközölnek a magyar határon és készek arra, hogy zavar esetén fegyveres erővel lépnek közbe. Magyar részről a középületek és közhivatalok kiürítését már megkezdették. Nyugatmagyarország az elszakítás ellen Sopron, aug. 21. Szent István ünnepét úgy Sopron városa, mint Nyugatmagyarországnak magyar, német és horvát községei eddig soha nem tapasztalt fénnyel ünnepelték meg. A soproni szent Mihály-templom hajóját zsúfolásig megtöltötte a hazafias közönség. A vidék képviseletében magyarruhás lányok hosszú sora vonult az oltár elé s a társadalom minden rétegéből olyan tömeg indult meg a zarándoklásban a templom felé, hogy a közönség nagyrésze kivül szorult. Majd felharsant a Rákóczi-induló és megérkezett a katonaság sisakos díszszázada. A szentmisét Zehelbauer Ottó dr. pápai prelátus, a város plébánosa celebrálta. Mise után a katonaság a Széchényi-térre vonult, közvetlenül a szövetségesközi katonai misszió palotája elé. Az ünneplő közönség tömör sorokban követte. Amikor a helyőrség díszmenetben elvonult, a Széchényiszobor talapzatán megjelent egy szónok, aki beszédében pártoskodás és személyeskedés helyett egységes elszánt magyar cselekvést követelt, amely nem nézi tétlenül, hogy élő testünket darabokra szedjék. A tömeg harsogó helyesléssel és elkeseredett kiáltozással fogadta szavait. Már-már botránytól kellett tartani. Időközben az ántánt-misszió őrségét megerősítették. A szónok ekkor a missziók palotája felé fordulva, a következőket mondta: — Az ántánt idejött és feleletet vár arra a kérdésre, vájjon van-e még ebben a nemzetben önérzet és élniakarás. Most tehát megadjuk a feleletet: Nyugat - magyarországot nem adjuk! Nem! Nem ! Soha ! A népgyűlés hangosan ismételte a tiltakozást, majd a Himnusz és Szózateléneklése után rendben szétoszlott. A Szent István napot követő vasárnapon a nyugatmagyarországi lakosság újabb tanújelét adta a Magyarországhoz való hűségének. Reggel mintegy 400 főből álló küldöttség érkezett Csornáról Sopronba. A vármegyeház elé vonult, ahol Magyarországot éltette és tiltakozott az összecsatolás ellen. Ugyancsak a déli órákban cenki küldöttség érkezett ide, amely Széchenyi István grófnak a Széchenyi-téren álló szobrát megkoszorúzta. A cenkiek és az időközben összesereglett soproni lakosság e helyen is hangosan tiltakozott Nyugatmagyarországnak az országtól való elszakítása ellen. 71 keresztény szocialisták gyűlése Sopron, aug. 21 Tegnap Huber János képviselő elnöklésével a nyugatmagyarországi keresztényszocialisták Sopronban nagygyűlést tartottak, amelyen Huber képviselő nagyhatású beszéde után határozati javaslatot fogadott el, melyben az önrendelkezési jogok gyakorolhatását követelik és erélyesen tiltakoznak minden nem honi illetőségű megszálló csapat vagy hatóság ellen. Követelték bizalmi embereiknek a belpolitikai és gazdasági döntéseknél való meghallgatását és kijelentették, hogy a rend helyreálltáig pártkülönbségeket nem ismernek. Kijelentették még, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy az elcsatoltatás esetén Nyugatmagyarországot külön tartományi önállóság illesse meg és hogy összehívják azt a szervet, mely a tartománygyűlés megválasztásáig Nyugatmagyarországon a főhatalmat gyakorolja. Debrecen tiltakozása, Debrecen, aug. 21. Debrecen város törvényhatósági bizottsága Miskolczy Lajos főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen Ferencet Gyula dr. bizottsági tag a napirend előtt felszólalt Nyugatmagyarország elszakítása tárgyában. A beszédben Debrecen törvényhatósága tiltakozásának adott kifejezést. Ferentzy dr. beszéde végén az egész törvényhatósági bizottság némán felállott, hogy ezzel is kifejezze tiltakozását Nyugatmagyarország elszakítása ellen és az afölötti fájdalmát. Miskolczy Lajos főispán az indítványra kijelentette, hogy mindenki szívében résztvesz a tiltakozásban és érzi a keserűséget, amelyet Nyugatmagyarország elszakítása okoz, de ő egyebet nem tehet, mint, hogy a kormány tudomására hozza Debrecen város törvényhatósági bizottságának ezt a fájdalmas feljajdulását. A kormányhoz megküldött határozat a többi közt kimondja: Hát annyira sülyedtünk, hogy egy olyan szerencsétlen és tökéletlen, minden erő és szemérem híján lévő államalakulat, mint Ausztria, Európa kicsúfolt koldusa falaink étvágyának nem tudtunk ellentállni? Annyira gyávák és nyomorultak lettünk, hogy az ántant egy szemöldökrándítására megvert kutyaként kullogunk ki ősi földünk szép darabjából. Nem és százszor nem! Ennyire még nem sülyedtünk! Nyugatmagyarországot se feltételesen, se feltétel nélkül nem szabad és nem fogjuk átadni!e görnyedjünk örökké kotrót, mutassuk már egyszer ki öklünket és felháborodással tiltakozunk Nyugatmagyarországnak bármilyen feltételek mellett való átadása ellen ! A kormánytól elvárjuk, hogy az átadást megtagadja! Ha pedig erőszakkal akarják tőlünk országunk e szép kis darabját elvenni, apelláljon reánk, a nemzetre a kormány s mi kész vagyunk ősi javunkat fegyverrel is megvédeni! . ■ 1 1 1 1—-^—— ■■ " I. - - »-JV- A pravoszláv propaganda A schisma-mozgalom feléledése a ruténföldön. Prága, aug. 21 (A Magyarság tudósítójától) A kommunisták pártolása, a legionáriumsok elkényeztetései már nagyon körmére égett az igen ingadozó alapon álló prágai kormánynak. Alig rendszabályozta meg az új állami veszedelemmé nőtt féktelen kommunista agitációt a Felföldön, máris az anyaország szétbomlásával s a polgárháború kitörésével fenyeget a legionáriusok aussigi vérengzése. A prágai parla- mentben már a cseh kisebbségekéről beszélnek s a klerikálisokkal egyesült nem-zeti kisebbségek a »Habsburg-vagyon» elkobzásának tárgyalásánál »a zsidó va vyonok« hasonló kezelését emlegetik. Í A budget-vitában 20 milliárdos elszámolatlan tételekről, megszámlálhatatlan fedezetlen kiadásokról rántják la a leplet, s a kormány, hogy a rohamosan eső valutát stabilizálja, az amúgy is nagyon gyengén ellátott iparosi munkásság lisztjét kénytelen külföldre i vinni. Ebben a soha nem szűnő káosz, han csöndesen, de annál eredményesebben hódít a jövő uralkodó eszméje, ha mminden szláv nép* egyesülésének gondolata. A pravoszláv propaganda nálunk t .nár ismeretes a hirhedt máramarosszigeti, schisma-perből, ennek hatását véresen tapasztaltuk az első háborús hónapok sok árulásában és váratlan meglepetéseiben. A »cseh« felszabadítás úgy látszik nem valami nagyon elégíti ki a rutének »testvéri érzelmeit,« mert az új rokonság fejlesztése helyett visszatérnek a régi kipróbált módszerhez. Egy hónap óta, akárhogy rejtegetik is a cseh hivatalos körök, Munkács és Ungvár vidékét, valamint Máramaros cseh uralom alatt levő részeit a pravoszláv agitáció véres zavargásai tartják nyugtalanságban. A lázadás főfészke Nagylucska, hol a schismatikusok elvették a görögkatolikusoktól a templomot, a plébánost megverték s kihordolták a falu végére. Arussinskoi katolikus közvélemény óriási felzúdulására, a munkácsi cseh főszolgabiró, Adamkovics dr. kénytelen volt mégis megmozdulni s visszaitélte a templomot és paplakot a katolikusoknak , illetőleg kötelezte a zavargókat százezer cseh korona kártérítés megfizetésére. — Az ítéletre azonban fütyültek a nagylucskaiak s csak hosszas utánjárásra ígérte meg nagynehezen a főszolgabiró, hogy küld negyven csendőrt a foganatosításra. — Hasonló eseteket jelentenek Bustyaháza környékéről is. A prágai kormány megint a tűzzel játszik, mikor elnézi, sőt titokban támogatja a schisma-mozgalmat. A pánszláv propaganda mögött az orosz nacionalisták állanak, akik a ruténföldről akarják letenni a »minden oroszok cárja« új trónusának első alapkövét. Hogy ez nem a csehszlovák állam összetákolt egységének érdekében történik, azt amagyar ellen minden eszköz jól vakító szemüvegén át néző prágai kormány is könnyűszerrel beláthatja. MerpeládékNogalmagyarországról Myilatkozik a halügyminiszter • A pomika tűre! — A Magyarság tudósítójától —- J A nemzetgyűlés keddi ülése meglehetős érdekesnek ígérkezik. Lingauer Albin és Kutkafalvy Miklós sürgős interpelláció keretében foglalkozni akarnak ugyanis a nyugatmagyarországi ügyekkel. Lingauer azt akarja, hogy interpellációja nyomán a kormány erélyes tiltakozását fejezze ki Ausztria önkényes eljárása fölött. Kutkafalvy retorziót akar s azt óhajtja, hogy a kormány szakítsa meg Ausztriával a diplomáciai viszonyt. Haller István sürgős interpellációban fog kérdést intézni Bánffy Miklós gróf külügyminiszterhez arra vonatkozóan, hogy milyen eszközökkel kívánja megvédeni a megszállott területek zaklatott polgárságát. Az a hír is járja még, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf külügyminiszter tájékoztatni fogják a nemzetgyűlést a baranyai és a nyugatmagyarországi eseményekről. Különben harmadszori olvasásban el fogják fogadni az ingatlan vagyonváltságáról szóló törvényjavaslatot,s a Ház mostani ülésszaka be is fejeződik s a képviselők október 15-ig pihenőre mennek. A belpolitikai élet az egységes párt tengelye körül mozog. Most azt kolportálják, hogy a disszidensek a kisgazdákkal együtt akarják megteremteni az új alakulást. Itt természetesen minden attól függ, hogy a vitás alkotmányjogi kérdést, a királykérdést ki bírják-e kapcsolni a programból. A nemzetgyűlés élettartamának meghosszabbításáról nem esik annyi szó, mint amennyit írnak róla. Tudvalevőleg ez Hegedűs Lóránt szerve volt, de a kivitelbek sem a kormány, sem a pártok nem járulnak hozzá. . . Pvorcsák Győző beszámolók) Dvorcsák Győző, Nyíregyháza képviselője hónapok óta tartó agitációs útját rövid időre megszakította s vasárnap Nyír- egyházára érkezett beszámolót mondani- Kíséretében voltak Szinezsényi dr. miniszteri tanácsos és Kolltay András képviselő. A megnyitóbeszédet Brock Gyula dr. pártelnök mondotta mintegy ötezer hallgató előtt. Utána Dvorcsák szólott. — Az amerikai különbékével erős rést ütöttünk Trianonon, — mondotta. — Nagy szerencsénk, hogy a még forrongó helyzetekben izoláltan állunk. A királykérdés megoldásától függ az egész Magyarországsorsa. Parasztésszel is be lehet látni, hogy ami nekik jó volna, az nekünk alegnagyobb szerencsétlenségünk lenne. Az ország legfőbb érdeke az integritás. Az integritásért nem kiabálással lehet küzdeni, az elszakított részekre ökölbeszorított kézzel kell szünetlenül gondolni. A királykérdést nem lehet érzelmi alapon megoldanó, hanem a nemzet kérdésének nemzetközi vonatkozású mérlegelésével. Ma még nem kell király. Van Magyarországnak kormányzója. Ezután a nyugatmagyarországi és baranyai eseményeket ismertette. Utána Szvnezsényi dr. beszélt. Dvorcsák még vasárnap eltávozott Nyíregyházáról. A jövő héten már Genfba utazik.