Magyarság, 1922. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

1922 szeptember 1, péntek 1 Ara 10 korona Budapest, III. évf. 198. (506.) szám mMplEMMtSai» Előfizetési árak: Negyedévre 560 korona Efly hóra... 200 korona Egyes szám ára 10 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 300 osztrá kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa­ utca S. széni* Telefon: József 68-00, József 68-91. —Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa­ utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Vendégjárás (y) Az interparlamentáris unió­dat, ennek a hatalmas és nagysúlyú nemzetközi szövetségnek tagjai né­hány napra meglátogatják Csonka- Magyarországot, amelynek tragikus sorsa a legvilágosabban jelképezi azt a nagy erkölcsi és szellemi összeom­lást, amely a világháborút és a békekötéseket nyomon követte. Bizo­nyára lesznek közöttük olyan állam­férfiak is, akik közvetlen szemlélet­ből ismerték a háború előtti boldog és virágzó integer Magyarországot, amely szilárd és megbízható oszlopa volt az európai békének és fáklyahordozója a nyugati civilizációnak. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy el­fogódottsággal és mély megindulás­sal lépik át a határt nemcsak ezek, de mindazok, akik csak némiképp is tisztában vannak az ezeréves magyar történelemmel és azzal a kiváló poli­tikai és kulturális szereppel, amelyet a magyar nemzet a Kárpátok alján hivatásszerűen mindig emberül betöl­tött. Megrendítően szomorú, szivet­­tacsarókaptárul ime eléjük: egy csonka, béna ország, amely szörnyű elesett­­ségében és roppant erőfeszítéssel és férfias elszántsággal kel birokra a szörnyű végzettel, de mindez sziszifusi munka, nem boldogulhat a magyar nemzet, — ezt harsogja minden nap tanulsága, — míg újra vissza nem szerzi gonoszul lemetszett végtagjait. És látniok kell, hogy Magyarország megcsonkításával megcsonkult az európai egyensúlyrendszer egyik elkülözhetetlen tartó oszlopa és megcsonkult az európai kultúra, a nyugati civilizáció is. Körötte mesterségesen nagyra növelt új álla­mok halálos betegen, kaotikus etni­kai, politikai, közigazgatási és gazda­sági viszonyok közt vergődve. Észre kell venniök,­­ hiszen éles állam­­férfiúi szemmel nézik a dolgokat,­­ hogy a Dunavölgyének állami, gazda­sági és szociális rendje a sarkaiból ki van teljesen forgatva és minden lótágast áll. Alig hisszük, hogy az a gyaláza­tos rágalmazó hadjárat, amelyet a magyarországi szociáldemokrácia, a bécsi kommunisták és az ország­­veszejtő októbristák hármasszövet­­ége Csonkamagyarország ellen indí­tott, valamelyes hatással lenne a világ parlamentjeinek tapasztalt po­­ltikusaira. Megsértenék őket, ha eltételeznék, hogy nem látnak át a vitán és nem veszik észre, hogy itt nem igazságos ügyről, hanem haza­árulásról, vakmerő hazudozásról és tervszerű rágalmazásról van szó azzal a céllal, hogy a Magyar­­országra fröccsentett sárból talán valami mégis megragad. A kül­földi politikusok tisztában van­nak azzal, hogy a kommunizmus­sal szövetséget tartó szociáldemokra­táknak a legkevésbé van meg az er­kölcsi alapjuk arra, hogy a legutóbbi esztendőkben történtek után demo­kráciáról, sajtószabadságról, jogrend­ről stb. szónokoljanak, hiszen mind­ezt — mihelyt bárhol hatalomra ke­rültek — mindenütt a legnagyobb cinizmussal megtagadták és lábbal tiporták. Aztán meg bizonyára fel­tűnt az interparlamentáris unió tag­jainak az a kétségbeesett erőfeszítés, amellyel a szociáldemokraták Magyar­­ország meglátogatását mindenáron megakadályozni igyekeztek. Aki­nek takargatni valója van, bizo­nyára nem hív magához vendéget és aki igazat beszél, nem szalad el akkor, ha bizonyításra kerül a sor. Vendégeink saját szemükkel győ­ződhetnek meg róla, hogy a Ma­gyarországról terjesztett hírek kilenc­tized része halálos ellenségeinktől eredő szemenszedett valótlanság és az az egy tizedrész is, ami belőle esetleg igaz, mindjárt másképp fest, ha a körülményeket és a való helyzetet, mint magyarázó okot megismerik. Józan ésszel senki sem állítja, hogy Magyarországon ideális állapotok volnának és ilyet a lezajlott szo­morú események után józan ésszel nem várhat el senki sem. Azt azon­ban meglepetéssel fogják tapasztalni külföldi vendégeink, hogy más or­szágok állapotával összehasonlítva, Csonkamagyarországon a társadalmi és gazdasági rend, a jogbizton­ság, az egyéni és politikai sza­badság mily nagy mértékben érvényesül. Nem üldözi itt senki a munkásosztályt, hiszen testvérnek te­kintünk itt minden dolgos, kérges kezet, aki őszintén segít az ország újjáépítésében. Csak nem tilti az öntudatra ébredt nemzeti és keresz­tény társadalom, hogy az országot a felforgatók újra aláaknázzák és al­kalmas pillanatban újra felrobbant­sák. Sőt bizonyára túlzottan elnéző­­nek és türelmesnek fognak bennün­ket ítélni azok, akikben fejlett nem­zeti érzés és kiforrott polgári ön­tudat van. Nagy jelentőséget tulajdonítunk en­nek a látogatásnak politikai és er­kölcsi szempontból egyaránt. A mi igazunk oly világos és kétségtelen, hogy a külföldi politikusoknak köz­vetlen szemlélettől eredő összbenyo­mása nem lehet más, mint az, hogy velünk szemben a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát követ­ték el, melynek jóvátétele nemcsak a mi érdekünk, de elsőrendű euró­pai és kulturális érdek is. Lehetet­len, hogy ennek a megismerésnek a hazatérő politikusok saját hazájuk parlamentjeiben kifejezést ne adja­nak. Ez pedig erkölcsileg hatalmasan alátámasztja a mi szent küzdelmün­­­­ket a történeti Magyarország helyre- s­­­állításáért. ) Elsimult az olasz-eseti ellentét Ausztria továbbra is magéra maradt­­ Olaszország egyelm­e csak a kölcsönnel segít Ausztrián — Iparienbadisan aláírták a cseh-szerb szerződést — A Magyarság tudósítói­tól — Az osztrák kérdésben mindinkább tisz­tázódik a helyzet és mind világosabban látszik, hogy az egyes hatalmak milyen értelemben foglalnak állást ezzel a nehéz problémával szemben. A háborús fellegek egyelőre elvonultak, de ezzel együtt lé­nyegesen csökkent annak a lehetősége, hogy Ausztria sorsáról hamarosan komoly és végleges döntés történjék. Olaszország és a kisántant féltékenysége megaka­dályozta, hogy valamely állam vagy államcsoport magára vegye a tönkrement csonka osztrák állam intézését és most csupán arról lehet szó, hogy a népszö­vetség milyen módon tud injekciót adni a halálos beteg államnak. Olaszország fenn akarja tartani a mai Ausztriát Az osztrák-olasz tárgyalások eddigi eredményéből megállapítható, hogy az olasz kormány teljesen elejtette, ezidősze­­rint legalább, a politikai unió gondolatát, sőt még szorosabb gazdasági kapcsolat ter­vével sem foglalkozik. Olaszország term­­­mészetesen csak akkor lett volna haj­landó nagyobb gazdasági áldozatot hozni, ha ennek politikai előnyét látta volna és miután a politikai helyzet alaku­lása jelenleg ilyen előnyökkel nem kecsegtet, még a kereskedelempolitikai és gazdasági tárgyalásokban is érezhető lany­hulás mutatkozik. Ennek az állásfogla­lásnak kifejezést adott a belgrádi olasz ügyvivő hivatalos nyilatkozata is, aki közölte a belgrádi kormánnyal, hogy Olaszországnak Ausztriával szemben követett politikáját a saint-germaini szerződés szigorú végrehajtásának szán­déka irányítja. Olaszország ehhez ragasz­kodik és ezt fogja kívánni más hatalmak­tól is; ennek megfelelően — mondotta az olasz ügyvivő — ellenszegül a status quo minden megváltoztatásának. Olasz­ország tartózkodik az Ausztria rekon­strukcióját illetőleg minden döntéstől addig, amíg szövetségeseivel és a szom­szédos államokkal megállapodott. A veronai tárgyalások tisztán gazdasági természetűek voltak. Az osztrák krízis alapjában rázta meg Csehországot Az olasz diplomácia nem hiába hang­súlyozta annyira, hogy a status quo meg­változtatását más hatalom részéről nem tűri, miután bizonyítékok jutottak a kor­mány kezébe arra vonatkozóan, hogy a francia intervenció előtt a szerbek nagyon komolyan készültek a katonai beavatko­zásra. Az erről szóló okmányok és fény­képek alapján Olaszország igyekezni fog garanciákat szerezni, nehogy Szerbia és Csehország katonai vezetősége meglepetés­­szerű katonai intézkedéseket készíthes­sen elő. A cseh és szerb diplomáciai és katonai tényezőknek túlságosan merész és agresz­­szív fellépése nemcsak kifelé váltott ki nagy ellenhatást, hanem befelé is rend­kívüli idegességet keltett. Az egész krízis megmutatta, hogy az új államalakulatok belsőleg nem elég erősek a háborús meg­­próbáltatások elviselésére és ezzel ma­­gyarázható, hogy a cseh pénzügyi kor­mány minden erőfeszítése és nagy anyagi­ áldozatai ellenére a cseh korona az utolsó­ napokban rohamosan esett. A kisántani nemzetközi ellen­őrzést kíván Ausztria megsegítésére egyelőre azok­­ a kölcsönök szolgálnak, amelyeket az olasz és a cseh kormány hajlandónak­ nyilatkozott kiutalni, továbbá az az ösz-­ szeg, amelyért a hír szerint tizenötmillió angel font erejéig — az angol kor­mány külföldi bankérdekeltségekkel szem­ben jótállást vállal. Ennél messzebbmenő segítséget Schüller osztrák osztályfőnök­nek nem sikerült Paratore olasz pénz­ügyminiszterrel folytatott tárgyalásai so­rán elérni. Schüller utazása tehát lé­­nyegében kudarccal végződött. Ausztria se­gélyezésére különben Rómában Barizio Massimo herceggel az élén nemzetközi bizottság alakult. A genfi tárgyalásokon a kisántánt lehetőleg Franciaország támogatásával azt a megoldási módo­zatot szeretné elfogadtatni, hogy Ausz­triát pénzügyi és gazdasági ellen­őrzés alá helyezzék és a gazdasági ügyeket nemzetközi bankcsoportra bízzák. Termé­szetesen ezeknek a nemzetközi szervek­nek a legmesszebbmenő befolyást akar­ják biztosítani. A mai megváltozott hely­zet folytán, miután az összes érdekelt államok bizonyos passzív álláspontra he­lyezkednek, Ausztriában teljes joggal tar­tanak attól, hogy a népszövetség elé ter­jesztett sok terv között nem sikerül olyan kompromisszumot létesíteni, amely az osztrák kívánságokat­ kielégítené. Ezért Grünberger osztrák külügyminiszter a svájci sajtó előtt tett nyilatkozataiban nyomatékosan rámutat arra, hogy ameny­­nyiben a népszövetség Ausztriát nem tudja kielégíteni, semmiféle osztrák kor­mány nem tudja feltartóztatni azt a fejlődést, amely beláthatatlan veszélye­­ket rejt magában egész Európára nézve. Rövidebb időre kötötték meg a cset a-szerb szerződést Pasics szerb miniszterelnök marienbadi üdülését váratlanul megszakította és bel­politikai okok miatt hazautazik Belgrádba. A minisztert elutazása előtt Benes még egyszer felkereste és ez alkalommal történt meg voltaképp a cseh-szerb szerződés végleges aláírása. Most döntöt­tek a szerződés tartamáról is, mert ezt a kérdést eddig nyitva hagyták. Oláh­­ország és Lengyelország nem titkolt bizalmatlansága miatt a szerződést a tervezettnél jóval rövidebb időre kötötték meg és tudatták a bukaresti és varsói kormányokkal, hogy számítanak a két államnak a szerződésbe való bevonásával. Az oláh és lengyel politika magatartására a kisántánt másik két államával szemben döntő befolyással lesz Pilsudszki lengyel államfő látogatása Szinajában az oláh királynál.

Next