Magyarság, 1922. november (3. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
1922 november 1, szerda MAGYARSÁG Musso IS&ti a király előtt A fascista vezér külpolitikáján «tert el a fascizmus jelentősége és Olaszország jövendő nagysága — A Magyarság tudósitásától — A fascisták győzelmes berendezkedését Olaszország minden részében a király személye iránt való teljes tisztelet jellemzi. Ez is egyik bizonysága annak, hogy ha a fascizmus programjában s ennek a programnak eszközei között ott szerepelt is a köztársaság emlegetése, ez — ha nem akart pusztán a Mazzinihagyomány lemásolása s a Mazzini varázsa előtt való népszerű meghódolás lenni — mindenesetre csak föltételes fenyegetés volt, arra az esetre, ha a király ellene szegülne a fascizmus gondolatában kifejeződő nemzeti programnak. III. Viktor Emánuel király azonban nem gondolt erre, sőt elsőnek ismerte el a fascizmust, azzal a koncepciójával egyetemben, amelyben voltaképpen minden olasz polgárnak az érzése nyíltan vagy titokban benne lüktet. Ennek a programnak azonban nem a belső, hanem a külső politikai részében van az igazi jelentősége. Belső politikai lényege — ha röviden összegezzük — az, hogy a két szélső Irány: a szocialista-kommunista rezsim és a katolikus Popolari közé, amelyutóbbiak a szocialisták visszaszorítása érdekében ezeknél majdnem radikálisabb agrárszocialista elveket iktattak programjukba, odaékelődött most a fascizmus, amely egyesíti magában a nehézipart, nagybirtokot, főpapságot, nemességet, továbbá a polgároknak, munkásoknak és földmiveseknek mérsékeltebb rétegeit s mindezekkel az erőkkel bent, az ország belsejében — végső fokon — csak a társadalmi harc tompítására, annak céltudatos kiegyenlítésére törekszik, mig igazi erejét, a benne, mint villamos akkumulátorban összesürített nemzeti feszültséget külsőpolitikai célkitűzésekben igyekszik kisütni. Enélkül a második rész nélkül a szombat óta Olaszországban történt eseményeknek nem olyan rendkívüli a fontosságuk, mert nem olyan rendkívüli, sőt bizonyos országokban páni félelmet kiváltó dolog az, ha Olaszországban az évek óta jobbra-balra botorkáló parlamenti pártok közé olyan tényező vonul föl, amely a szélső tendenciákat mintegy közös nevezőre akarja hozni s a szélső táborok mérsékeltebb elemeit a középvonalon szeretné egyesíteni. De ez az egyesítés a fascizmus útján éppen a nemzeti alapon történik s ennek a nemzeti programnak ma csakis a külső politikában van Olaszországra nézve életbevágó jelentősége, Olaszország határán túl pedig óriási világpolitikai fontossága. Ha a pánszlávizmus ellen való örök és olthatatlan lángot, amely minden olasz szívében ösztönösen él s amely Európa nemzeteinek jövendőbeli történetében még nevezetes szerepet juttathat az olaszságnak, ha — ismételjük — ezt a ránk nézve is hallatlan fontosságú exisztenciális kérdést kikapcsoljuk a szemlélődésünkből s csupán a pillanatnyi nemzetközi diplomáciai helyzetre irányozzuk tekintetünket, akkor is látnunk kell a fascisták unalomrajutásának óriási horderejét, föltéve természetesen, hogy Mussolini valóban azért vállalta a kormányt, hogy meg is valósítsa programját. Mi a tengelye a nemzetközi helyzetnek? Anglia és Franciaország egyezkedésre készül a török kérdés platformján s ennek ára az egyik oldalon máris Németország, a másik oldalon pedig a két egyezkedő fél között álló a harmadik, vagyis Olaszország. A Dodekanezoszt Anglia mindenáron a görögöknek akarja átadni, hogy valamiképpen kiengesztelje őket Trácia elvesztéséért. Lehetséges, hogy Dedeagacs kérdésében is a szerbeknek akar kedvezni Bulgária rovására. Franciaország valószínűen támogatni fogja az angol állásfoglalást, mert hiszen érdeke, hogy magához kösse azt a brit kormányt, amelytől esetleg még az annyira kívánt paotának a megkötését is reméli. Mindebbe azonban Olaszország nem megy bele, mert szó sem lehet arról, hogy feladja levantei pozícióját, föladja azt a bázist, amely tripoliszi gyarmatának legfőbb támasza s egyben nehezen szerzett kárpótlás a francia részről elvett Tuniszért. Hasonlóan rendkívüli jelentőségűolasz szemszögből Montenegró és Albánia kérdése is, mert ahogyan Olaszország 1881-ig minden erejével küzdött azért, hogy »Szicília egyenes folytatásaként« megszerezze Tuniszt, éppen úgy nem fogja most föladni egyhamar a küzdelmet Montenegróért és Albániáért sem, melyeket az olasz gondolkozás szintén csak az Adria két olasz bástyájának vagy talán most »Dél-Olaszország egyenes folytatásának« tekint. Ebben az egész koncepcióban pedig nemcsak a tengert kereskedő hatalomnak, — amivé Olaszország fejlődni akar — a konkrét célkitűzése, hogy ne mondjuk üzleti programja kering, hanem benne lüktet az ösztönös védekezés a szlávság ellen is, amely Pétervártól Szófiáig, onnan Rómáig, Bécsig, Budapestig és Varsóig Európának ezt az egész területét elnyeléssel fenyegeti. A külső politikai helyzetnek s az olasz nemzeti programnak ebből az egészen vázlatos ismertetéséből is megállapíthatjuk tehát, milyen nagyjelentőségű, franciaellenes eseménynek első etapja játszódott le Nápoly és Róma között a Factakormány bukása óta. Éppen ezért meg kell még várnunk ítéletünkkel az események további alakulását, meg kell várnunk a pozitív tényeket, amelyekből meg fogjuk tudni, hogy Mussolini miért alakított kormányt Rómában, nem taktikázik-e csupán, hogy az olasz külpolitika közelebbi céljai érdekében nyomást gyakoroljon a szövetségesekre, s főként, hogy vállalta-e — most vagy később — a saját programjának megvalósításával járó harcot is, ha kell a mostani szövetségesekkel, ha kell, ellenük, harcot az igazi béke, Európa igazinyugalma érdekében s Olaszország dicsőségére. _____ szélgetett értelmes tekintetével. Pedig szegény Ripp is szomorúan ődöngött. Orrát csaknem az aszfalton hordta. Bőre alól már kirémlott a csontváz. Egyszer azonban az is gyanúsan kezdett viselkedni. A hivatalban nem akart az asztal alatt ülni, az utcán nem akart utánna jönni, izgatottan ide-oda futkározott. Másnap reggel hiába kereste Janicsku mindenütt, sehol se találta. Megszökött, isten tudja hová, talán Dobrova felé. Egy hétre rá Janicsku összeesett az utcán. Némán, mint egy ledöntött tölgy. A mentők a Rókus-kórházba vitték, ott is halt meg. Tagbaszakadt alakja egyszerre összement, az orvosok nem tudták mi baja. Nincs is az orvosi könyvekben megírva, pedig a leggyilkosabb: a vágy. Hang nélkül hunyta le szemeit. Mintha már régen elköltözött volna a lelke, mintha már szépen visszament volna a Dobrovai zugó erdőkbe szálfatestvérei közé, őzeihez, szarvasaihoz, fácánjaihoz ... A Lapinya aljára, ahol vidám ködleányok táncolnak, gomolyognak fűzésbe fonódva . . . Az elhalt helyébe ujjak jöttek, a számuk nem fogyott meg. És Dobrova a kedves kis tótos Dobrova, messze az erdőboritotta hegyektől élt tovább . . . III. Már tél volt, mikor egy este jött a hír Vácról, hogy meghalt a főszolgabíró. Egy pillanatra megállt a kis csapat szívverése, azután Horváth mondta ki nagy hangján a szentenciát: Új szolgabírót kell választani ! Mindjárt Kászonyira gondoltak legtöbben. Ő az egyetlen lehetséges jelölt — mondogatták. — Igaz hogy ritkán jár ki a dobrovaiakhoz, de gazdag ember (már villát is vett Budán) aztán jó összeköttetései vannak, az egyik nagybátyja államtitkár. A családja pedig igen előkelő és a megye legjobb famíliáival rokonságban van. Másnap mikor összegyűltek már mint elintézett dolgot emlegették Kászonyi megválasztását. Nyugodtan fogtak egyetlen szórakozásukhoz, a krajcáros ferblihez. Már javában csapkodták az asztalt, mikor az öreg Horváth megérkezett. Szabó mögé ült kibicelni. Osztottak. Szabó felvette a kártyát, megnézte az első lapot, azután hüvelykujjával roppant lassan kezdte lefelé csúsztatni s a második kártya széle is megjelent. Ekkor hencegve hátraszólt. — »Bizony Pista bácsi ez a lap legalább is olyan biztos, mint az uj főszolgabíró«. — Miféle szolgabiró ? — Hát a mi uj fóbiránk. — Hiszen még nincs. — »De meg lesz a héten!« — »Kicsoda ?« — kérdezte az öreg és hangja mélyén már ott lappangott az új hivatal büszkesége. — «Hát Kászonyi.« — mondta Szabó a világ legtermészetesebb hangján. A vén embert egyszerre elöntötte a vér. — »Azt a bitangot azt a renegátot akarjátok megválasztani, hisz az volt Orbán főkolomposa!« — bódült rájuk. És mintha ismét Orbán egy rettenetes cselszövényére jött volna rá, dühöngve kiabált: »Hát nem szégyelltek magatokat ? !« Kurta bivalynyakán kidagadtak az erek, fölugrott "és dühösen vágta be maga után az ajtót. Az urak tanácstalanul néztek össze. S a vén Horváth egyszerre fölfordított mindent. Egyszerre felragyogott, föllángolt benne a régi, nagy, ellenzéki kortes. Misiket állította ellenjelöltnek. Szegény lerongyolt Misiket, nem volt nehéz levenni a lábairól, legalább így egyszerre álláshoz jut. Sorra benyargalta a dobrovaiak nyomorúságos,szűk, kültelki menekült tanyáit, köszvényes lábaival fürgén, kapaszkodott fel a Béla utcán Liptákékhoz, az ötödik emeletre. Bizony a táblabiró úr hirtelen nem tudta hová dugni a sült krumpli ebédet. Mindenhova hangos vidámsággal állított be, mint valami lakodalmi hívogató. Adomázott, gyalázkodott, rábeszélt. Csak a kortestollak, meg a színes pántlikák hiányoztak a kalapja mellől. Kiment a vagonlakókhoz is. Még Gabrinyákot, a pályafelvigyázót is felkereste Kispesten. Az asszonyokkal könnyen boldogult. Azok amúgyis régóta gyűlölték, irigyelték Kászonyinét. Kövér Henczné ki is állott mindjárt a vagonok elé és nagy kiabálva szitkozódott az asszonynépnek. Hogy bizony Kászonyiné igen- felhúzta az orrát. Nem nagyon kegyeskedett közéjük ereszkedni. Pedig hiába henceg, úgyis tudja mindenki, hogy valami rongyos nevelőnő volt, mikor Kászonyi elvette! Hogy most felvitte Istena dolgát! ? Lesz az majd másképp is! A férfiakat azonban nehéz volt az ügynek megnyerni. Még csak egy pár híve volt az öregnek, mert Kászonyinak tagadhatatlanul volt tekintélye köztük. Talán reméltek is tőle valamit. Főügynökül a kis Hencz-fiút használta. Erre a fiúra már sok ragadt a világvárosból. Divatos kiszólásokat használt, moziba járt és állandóan kemény gallért hordott Horváth pedig igen nagy hasznát tudta venni. Még a kocsmahelyiséget is feldissitette holmi papírzászlókkal, a falaira felhívásokat ragasztott ki. Egy cigánybandát is kerítettek a választás estéjére, amelyik tussal fogadta az érkezőket. Az ócska ferencjóskák, kopott zsakettek kínosan feszültek rajtuk. Csörgő esperes urán lila cingulusa fénylett és az egész termen nagy ünnepélyesség ült. Megkezdődtek a tárgyalások, de éjjeltizenkettőig nem tudtak dűlőre jutni. Horváth egymásután mondotta dagályos dörgedelmes beszédeit. Pártját mindig a »kicsiny, de elszánt seregnek«, Misik megválasztását »a nagy és szent célnak« nevezte. A hangulat fülledt volt és lüktető, mint egy kohóban, a társaság fől-föl zendült. Szabó többször élesen csattant fel a beszédek közben. Hencz egy kicsit mámoros fővel legazemberezte, lekommunistázta Szabót. Mire az élet hangon rikoltott rá, hogy: aki részeg, az menjen ki! Nagy kavarodás lángolt fel. Az öreg Pivárnyik közéjük állt és szolid szóval csitította őket. — De uraim, hisz nem vagyunk Dobrován ! — Hiába volt minden. A társaság zugottforrt, kavargott. Sokan felugrottak, székeiket fellökték és azzal mentek el, hogy soha többé be nem teszik a lábukat ide. Pivárnyik csendesen átment a hivatalos szobába, görcsös ujjaival szórakozottan kotorászott a sárga akták közt Kint nagy lármázva szitkozódva oszladozott a két párt. Parázsló szemekkel farkasdühhel váltak el. Horváth utolsónak maradt a terem füstfelhős, feldúlt csataterén. Távozás előtt bekiáltott a kis szobába: — Maga pedig öreg Pivárnyik ne beszéljen! ha nem ért a politikához. Mert ha az egész ország belepusztul is, Kászonyi nem lesz főszolgabíró. Pivárnyik, az öreg szomorú Pivárnyik pedig elgondolta, hogy nem lesz többé Dobrován szolgabíróság, talán sirt is. Hályogos karvaly szemein ugyan nem csillantak könnyek, de elővette nagy zöldkockás zsebkendőjét és erős csipkebogyószínű orrát térülgette ... Messze künn pedig két hang harsogott bele az éjbe: Éljen Kászonyi!... Éljen Misik!.. . Mussolini hódolata a király előtt Az Idea Nazionale, a fascistákkal szövetséges nacionalisták újságja szerint Mussolini a királynál való kihallgatása alkalmával mentegetőzött, hogy fekete inget visel. — Csak most tértem vissza — mondotta — a harcból, amely szerencsés módon, vértelenül végződött. Felajánlom Felségednek a győztes Venezia Olaszországát, amelyet a bábom újból megszentelt Hűséges szolgája vagyok Felségednek. A fascisták vezetősége levelet küldött Mussolininek, amelyben hangoztatja, hogy a fascizmus most maga az állam. A nemzetet fegyelemre fogja vezetni, amint győzelemre is vezette. A pártvezetőség végül üdvözölte Mussolinit. A sajtószervezet nevében Barzilai elnök küldött kartársi üdvözletet Mussolininek és hangoztatta a sajtószabadság szükségét. Giolitti alkotmányosnak iskinti a király, eljárását Rómából jelentik . Az egyik római lap Giolitti véleményét kérte az olasz válság mostani megoldásáról. Az ősz politikus e szavakba foglalta véleményét: "A király a legteljesebb alkotmányossággal járt el. Minthogy a válságot afascista párt idézte fel, természetesen Mussolinit bízta meg az új kormány megalakításával. Aggódnak Párisban Parisból jelentik. A lapok tartózkodással írnak az olaszországi eseményekről és azt a véleményt nyilvánítják, hogy végleges ítélet megalkotása előtt meg kell várni az új Mussolini-kormány cselekedeteit. A francia sajtó azonban általában nem titkolja aggodalmait, amelyeket az a tény keltett, hogy olyan párt kerül hatalomra, amelynek külpolitikai programja főképpen az olasz-jugoszláv raspallói szerződés fölmondását hirdeti és azt az alapelvet tartalmazza, hogy a Földközi tengeren a döntő uralom, csupán a Földközi-tengeri hatalmakat illetheti meg. A lapok kifejezést adnak annak a reménynek, hogy Mussolini tudja majd ellenzéki politikáját mérsékelni és ezzel elhárítja a nemzetközi bonyodalmak keletkezését. A kormány névsorának kiegészítése A budapesti királyi olasz követség felkérte a Magyar Távirati Irodát, hogy az új kormány megalakulásával kapcsolatosan kiegészítésképpen az alábbiakat közölje: Az eddig már közülieken kívül a kormány tagjai még Gentile közoktatásügyi miniszter és Tangorra kincstári miniszter. A tegnapi nap folyamán nagy tömeg élén fascisták és nacionalisták vonultak a Quirinas elé, akik lelkesen éltették a királyt. Kisebb lényegtelen incidensektől eltekintve az ország általános helyzete nyugodt. Az új kormány letette az esküt Rómából jelentik. Az új kormány letette a hivatali esküt. Mussolini miniszterelnök valamennyi prefektushoz két rendeletet küldött, amely arról szól, hogy a király bizalmából átvette a kormányhatalmat a valamennyi államhivatalnoktól elvárja, hogy kötelességét példásan teljesítse azzal az önzetlenséggel, amelyet a haza érdeke megkíván. A rendelet így végződik: Én fogok példát adni. Az eskü letétele után a király megölelte és megcsókolta Mussolinit. A szocialisták általános sztrájkja meghiúsult Rómából jelentik. A fascisták kormányrejutásával egyidejűen a szocialisták általános sztrájkot akartak előidézni, a munkásszövetség azonban határozottan szembehelyezkedett ezzel a témmel. Egész Olaszországban valamennyi letartóztatott fascistát szabadlábra helyeztek. A Nittit támogató lapok ma nem jelentek meg. A 20grási-párti Giustizia bejelentette, hogy beszünteti megjelenését. A Corierre de la Sera hír szerint hasonló szándékkal foglalkozik és tegnap tiltakozó cikkben foglalkozott a sajtószabadság elnyomásával. A trieszti 11 Lavoratore című kommunista napilap beszüntette megjelenését. Sforza gróf lemondása Parisból jelentik. Sforza gróf párisi olasz nagykövet lemondott. 3