Magyarság, 1922. november (3. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-09 / 255. szám

1922 november 9. csütörtök MAGYARSÁG ■ xzBod­síflesek tim­örillése kiélezte a helyzetet Konstantinápolyban Minél komolyabban próbálkozik az angolai kormány, hogy valóságosan is átvegye a hatalmat Konstantinápolyban s hogy a saját érdekei szerint rendezked­jék be a tengerszorosok vidékén, annál észrevehetőbben fog össze a két nagy­hatalom, Franciaország és Anglia —­el­lene. Ennek egyik látható jele, hogy a konstantinápolyi főmegbízottak ma már igen­ felsőbbségesen beszélnek a nemzeti kormány képviselőivel, az angol meg­bízott rövid úton lépteti életbe intézke­déseit Gallipoli és Konstantinápolyban, Franciaország pedig, Franklin Bouillon Franciaországa, amely még néhány héttel ezelőtt Kemal basa nagy barátjának ját­szotta ki magát, készségesen segédkezik neki mindenben. Paris és London egy suba alatt A helyzetet jellemzi az Echo de Paris közlése, amely szerint Poincaré hosszú jegyzéket küldött a brit kormánynak, amelyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy a két f­őszövet­séges járj­on el együttesen a keleti kérdésben, valamint a német jóvá­tétel megoldásában. Ugyanekkor a fél­hivatalos londoni Deuler-iroda is azt a hírt közli, hogy a londoni és párisi kor­mány tanácskozott arról, ne hirdessék-e ki a szövetségesek Konstantinápolyban a hadiállapotot, végül abban állapodtak meg, hogy az odavaló főmegbizottaknak szabad kezet adnak s rájuk bízzák a szükséges intézkedések életbeléptetését. A Petit Parisien konstantinápolyi tudó­sítója ennek kiegészítéseképpen azt je­lenti, hogy a szövetséges tömegbizottak még a mai napon maguk elé fogják idézni Izmed basát, az angolai kormány külügyminiszterét, hogy ultimátumot ad­janak át neki, amelyben figyelmeztetik, hogy a mudániai fegyverszüneti egyez­séget meg kell tartani s óva intik az angorai kormányt attól a kísérlettől, hogy befeje­­zett­ tényeket teremtsen. Izmed basa ugyanis Lausanneba való Utazása közben tegnap Konstantinápolyba érkezett és ott hosszabban tárgyalt a­­szövetségesek képviselőivel, de ezek fel­­dugóra­ kormány minden nemzeti követelésével szemben merev állás­pontra helyezkedtek s tudni sem akartak arról, hogy a kemalisták akár Gallipoli­­ban, akár pedig Konstantinápolyban el­helyezkedjenek, mielőtt a szövetségesek ezeket a területeket ki nem ürítik. A szultán angol hadihajón van és Mehemed szultánról még mindig a legellentétesebb hírek érkeznek. A leg­frissebb szenzáció szerint a kalifa, aki­nek palotáját angol csapatok őrzik, nem menekült el Konstantinápolyból, hanem a Bonzporusban horgonyzó egyik angol hadihajó fedélzetén van. A Revier-iroda ezt a párisi hírt azzal egészíti ki, hogy a szultán, amikor az angol főmegbízott meglátogatta, nagyon méltóságteljesen viselkedett és kijelentette, hogy mint a mohamedán világ feje, nem ismerheti el az angolai kormány határozatait. Londoni újságok szerint a konstanti­nápolyi helyzet rendkívül válságos. Bonar Law miniszterelnök emiatt miniszteri ta­nácskozást hívott egybe, hogy a törökök új követelésével teremtett helyzetet meg­beszélje. Riadalom Konstantinápolyban Franciaország és Anglia együttműködé­sének jele az is, hogy a párisi és londoni távírók szinte rakétaszerűen árasztják el a világot különféle szenzációkkal arról, milyen ijedtség uralkodik Konstantinápoly­ban és Gallipoliban az ott élő görögök között Az egyik távirat szerint már an­nak puszta hírére is hogy a törökök át akarják venni a kizárólagos hatalmat Konstantinápolyban, a görögök állítólag arra kérték a szövetséges főmegbízotta­­kat, hogy engedjék őket elutazni, mert attól félnek, hogy a szövetséges haderő nem lesz elég az ő megoltalmazásukra. Flottatü­ntetés a tengerszorosokban Tegnap óta Páris, London és Róma között éjjel-nappal dolgozik a táviró és szakadatlanul továbbítja a különféle jegy­zékeiet, amelyeket a szövetségesek egy­mással váltanak Az angol kormány egyik hír szerint azt javasolta, hogy rendezze­nek közös flottatüntetést a tengerszoro­sokban s ezzel vegyék elejét a török nacionalisták további követeléseinek. A brit kormány máris több flottaegységet küldött a török vizekre. Szárazföldi csa­patok küldését nem tartja szükségesnek, mert az ott lévő katonaság elég erős az idegen állampolgárok s a görögök meg­védésére. A lausannei értekezlet bizonytalan Poincaré tegnap értesítette Harding angol nagykövetet, hogy a lausannei értekezlet november 27-ig való elhalasztá­sát nem tartja szükségesnek, sőt célszerű volna, ha az értekezletet a keleti helyzet mostani stádiumában tartanák meg. Konstantinápolyban a helyzet állítólag annyira kiélesedett, hogy a főbiztosok lemondással fenyegetőznek,ha nem kapnak felhatalmazást az ostromállapot kihirde­tésére. Parker táncosok a tőzsdén Ismét körösnek egy csaló tőzsdebizományost —­ A Magyarság tudósítójától — A rendőrségnek az utóbbi időben rend­kívül sok munkát adnak azok a feljelen­tések, amelyeket tőzsdebizományosok el­len tesznek százszámra. Megtörtént már az is, hogy egy nap több mint 50 fel­jelentést adtak be tőzsdebizományosok ellen. A főkapitányság intellektuális osz­tálya ebben az évben több mint 6000 ilyen üggyel foglalkozott és az osztály létszámát 12 új tisztviselővel kellett ki­egészíteni A feljelentők legnagyobb része csalással és hűtlen kezeléssel vádolta a bizományosokat. A tőzsdecsalások mértéktelen elszapo­rodása arra indította a főkapitányságot, hogy felterjesztéssel forduljon a belügy­miniszterhez. A felterjesztésben arra kérik a belügyminisztert, hogy járjon közbe a pénzügyminiszternél a tőzsde megtisztítása érdekében. A rendőrség tapasztalata szerint ugyanis a tőzsdére az utóbbi időben olyan elemek furakod­­tak be, amelyek az intézmény nívóját teljesen leszállítják. Az új tagok fel­vételinél — amely minden alkalommal százakra megy — a tőzsdetanács egy­általában nem vizsgálja a felvételre jelentkezik előéletét. Ilyen módon a tőzsdén olyan tarka népség ve­rődött össze, amelyben a városligeti mutatványostól és a borpincértől kezdve minden foglalkozási ág képviselve van. Olyat­ bizományos sem fehérholló a tőzs­dén, amelyik már fizetésképtelen volt és ügyfeleit alaposan megkárosította. Ezek továbbra is feljárnak a tőzsdére, üzlete­ket kötnek és a közönség nem tudja, melyik pillanatban veszti el náluk va­gyonát. A rendőrség azt is aggályosnak tartja, hogy egészen fiatal emberek, akik a 24-ik életévüket még be sem töltötték, tőzsdebizományosi teendőket végezzenek A tőzsde vezetősége egyébként a belé­pési díjak megállapításánál is egészen különös rendszert alkalmaz. Szolid pénz­embereket azzal tart vissza, hogy lehe­tetlen belépési díjakat követel tőlük. Megtörtént az a furcsa eset, hogy egy Amerikából hazatért bankártól egy­millió korona belépési díjat követeltek Ellenben megbízhatatlan, homályos múltú parkettáncosok — mint a mai eset is bizonyítja — különböző költségek lerovása után a legnagyobb könnyedséggel jutnak be a tőzsdére. A tőzsde vezetősége már tudomást szer­zett a rendőrség felterjesztéséről és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rend­őrség beavatkozása előtt meg fogja tisz­títani a tőzsdét. Már­is felmerültek olyan tervek, hogy a tőzsdetagokat funkcióik szerint kellene osztályozni. Vagyis a tőzsde bizományos a közönségtől készpénz ellenében vételi és eladási megbízásokat fogadjon el, míg a kimondottan tőzsde­ügynökök csak a bizományosoktól és a bankoktól kapott megbízásokat intézzék el. A tőzsdetagok nagy része azonban el­lenzi ezt a megoldást. *A tárgyalások eb­ben az ügyben tovább folynak. A főkapitányság egyébként ma délelőtt elfogatóparancsot bocsátott ki Tihanyi Oszkár tőzsdebizományos ellen, akinek a Jókai tér 10. sz. alatt van irodája. Tiha­nyinak néhány héttel ezelőtt fizetési zavarai támadtak Ekkor felkereste Bor­­kay István orvostanhallgatót és rávette, hogy hárommillió korona készpénzét adja át neki, mert ezzel nagy összegeket lehet keresni. A hiszékeny fiatalember átadta a pénzt Tihanyinak, aki a pénzt nem vásárlásokra használta fel, hanem arra, hogy megbízóit — akiknek pénzét elvesztette , kifizesse. Tihanyi ezen­kívül Üdíts Gyula tőzsdetitkártól érték­ papírokat vett »kosztba«, ami divatos üzlet mostanában. A másfélmillió értékű papírokat, amelyért egymilliót adott Ho­­litsnak, eladta. Holits és Horkay, minthogy pénzüket hiába sürgették tihanyinál, ma délelőtt feljelentést tettek a főkapitányságon. A nyomozás során kiderült, hogy Tihanyi néhány évvel ezelőtt még orfeumi par­kettáncos volt. A forradalmi idők alatt olyan ügyesen halászott a zavarosban, hogy ez év elején már bank- és tőzsde­­bizományosi irodát nyitott. Eddig négy és félmillió korona elsikkasztásával vá­dolják Tihanyit, de valószínű, hogy az érdekeltek kára nagyobb, de sokan­ nem mernek feljelentést tenni, mert a hitelü­ket féltik. Ü­gynadi, jofti, államszámvitali ás penzügyi fogalmazás vizsgákra ISSIL. Szontagíi-Szeminárium tetek vidékre» Budajzst, IV., Vítímtel « S „A jövendő lengyel-cseh holbolki"* Egy lengyel lap feltűnést keltő cikke Varsó, október vége (A Magyarság tudósítójától) Mint mér jeleztem előbbi Cikkemben, Skirmunt lengyel külügyminiszter buká­sával összeomlott a csehbarát politika is, mely annyi kárt okozott Lengyelország­nak. A lengyel külpolitika kezd önállóvá válni és ezzel kapcsolatosan mindjobban távolodik el Csehországtól, melynek poli­tikája homlokegyenest ellenkezik Len­gyelország legéletbevágóbb érdekeivel. Bár a lengyel közvélemény Skirmunt minisztersége idejében is csehellenes volt, mégis tekintettel a külügyminiszter politikájára, a sajtó nem lépett fel oly élesen a csehek ellen, kivéve a krakói és tescbeni sajtót, mely továbbra is tá­madta őket. Az utóbbi időben azonban mind gyak­rabban jelennek meg a lengyel sajtóban csehellenes cikkek, melyek kimutatják, hogy a cseh politika törekvései mily ve­szedelmet rejtenek magukban Lengyel­­országra nézve. A számos cikk közül, mely az utóbbi időben megjelent a csehek ellen, leg­­jellemzőbb a poseni Dziennik Poznanski 235-ik számában megjelent cikk, mely­nek címe: A jövendő lengyel—cseh há­ború. E cikk nemcsak annak tartalmáért érdekes és jellemző, de azért is mert egy pozeni lapban jelent meg, holott pe­dig eddig Posenben igen erős volt a cseh­barát irányzat. A cikkíró megállapítja, hogy a cseh politikusokat jellemzi a skrupulus hiánya Lengyelországgal szemben. A cseh politi­kusok egyáltalában nem gondolnak a lengyelekkel való együttműködésre, mint azt egyes lengyelek hiszik, mert a cse­hek vezérgondolata: a Lengyelországgal való könyörtelen harc. Azután hivatkozik a cseh-lengyel tör­ténelmi kapcsolatokra, melyek azt bi­­zonyítják, hogy a csehek nem egyszer mentek a németekkel együtt a lengyelek ellen. A sok eset közül csak a gruno­­waldi csatára hivatkozik. Mit mond róla a történelem ? »Azt, hogy a német lovagrend hadsere­gében a zsoldosok nagy részét... csehek alkották. A lengyel hadseregben csak két zászlónyi csapatjuk volt. Ezek közül az egyik az ütközet elején a bokrok közé bujd­ Gyávaságból? Nem! Még annál is rosszabb szándékból, mert árulást ter­veztek.» Skariodha történetíró a grunewaldi csa­táról írva, ezt mondja: »Közvetlenül az ütközet megkezdése előtt a Jagelló által felbérelt zsoldosok közül egy csapat el­hagyta a lengyel-litván sereget és átment a német lovagrendhez. E csapat vezetője a »troenovi« lovag (Ziszka) Dirik nagy­mester elé ment és háromszáz fegyveres ember segítségét ajánlotta fel. A vitéz Dirik azonban így válaszolt neki kemé­nyen: Nem vagyok Krisztus, nincs szük­ségem tudásra.­ A megvetett áruló erre visszatért a lengyel táborba.« Valóban ez a lengyel-cseh viszony jelképe. Ki germanizá­lta a legerősebben a har­madik felosztás után Galíciát? — A csehek ! Kik váltak a germanizáló osztrák büro­krácia közismert jelképévé Galíciában ? — A csehek. Kik adták a világháború folyamán az orosz-lengyelországi osztrák okkupáció terü­letén a leghitványabb elemet ? — A csehek. Ki támadt áruló módon a tescheni Sziléziára, midőn az ottani ifjuság Lem­berg védelmére sietett? — A csehek! Kik árulták el szégyenletes módon a szibériai lengyel hadosztályt s adták át a bolsevikieknek? — A csehek! Kik zárták el áruló módon a lőszer­­szállítást, midőn a bolsevikiek Varsóhoz közeledtek? — A csehek! Kik agitálnak a rutének körében Kelet- Galíciában ! Kik intrikálnak a nemzetközi fórumon Lengyelország ellen? — A csehek/ A csehek/ Rövidlátás volt Skirmunt miniszter ré­széről az a hiedelem, hogy a tescheni Sziléziáról való lemondás és a magyarok­kal szemben való fellépés árán megvásá­rolja a csehek barátságát. Először is, a csehek semmiféle szerződést nem tartanak be, aminek számos bizonyí­tékát adták már. Másodszor semmiféle szerződésben nem ismerték el Kelet- Galíciának Lengyelországhoz való tarto­zását. Harmadszor, Csehország gazdasági helyzete, mely megfullad a magas cafwa- ban, arra kényszeríti őket, hogy gyarma­tot keressenek maguknak Oroszországban. Úttokba esik azonban Kelet-Galícia. Ennek elszakítása Lengyelországtól, a cseh poli­tika alapgondolata. A csehek titkos terve még tovább ter­jed. Lengyelország felosztására törekszik Németország és Oroszország közt. Köz­­vetítődés fejében a csehek elfoglalnák a krakói szénterületet, Boehtjiát és Wielicz­­kát a magyar-rutén terület helyett, melyet Oroszországnak kellene átadniuk. E terv keresztülvitele esetében Cseh­­országnak közvetlen határa volna Orosz­országgal a Kárpátoktól északra meg délre is. Ezzel Lengyelország felosztása Németország és Oroszország között meg­pecsételné az új német-orosz szövet­séget és a csehek, mint a szövetség alku­szai biztosítva lennének Németország felől, sőt mi több, részt kapnának Orosz­ország gazdasági kiaknázásában! A vers­ ülési szerződésre csak addig van szükségük a cseheknek, mig nem hozzák tető alá a szent szövetség újabb kiadását Németország és Oroszország közt s mig Oroszország nem lesz annyira helyreállítva, hogy Németországgal egye­temben rátámadhat Lengyelországra. Amidőn az oroszok keletről, a németek meg nyugatról indulnak Lengyelország ellen, a csehek egyelőre nem fognak tá­madni, hanem az egész déli lengyel határ mentében hadsereget fognak összevonni és ukrajnai bandákat fognak szervezni, hogy a délról való támadásnak ne legyen hiva­talos színezete s maguk akkor fognak csak fellépni, midőn a lengyel állam le­veréséről és kifosztásáról lesz szó. A cikkíró szemére veti a lengyel jobb­pártnak, nem látja azt, hogy nemcsak e terület, hanem egész Lengyelország léte is veszélyeztetve van mindaddig, míg a déli lengyel határ mentén ily áruló szom­széd tartózkodik. A cikkíró azt ajánlja, hogy a belső megerősítésen kívül, rendkívüli eszközö­ket is kell igénybe venni, mert a cseh­­lengyel háború veszélye fenyegeti Len­gyelországot, tekintet nélkül a lengyelek békés szándékaira, mert a cseh politiká­nak vezériránya — Lengyelország meg­semmisítése. E támadási tervvel szemben tehát ellenintézkedéseket kell tenni s 1. fel kell világosítani a francia közvéleményt a csehek törekvéseiről a cseh-német-orosz szövetséget illetőleg, melyet Lengyelország romjain akarnak létesíteni. Gondosan össze kell gyűjteni a csehek ujjongó cikkeit, midőn a bolsevikiek Varsó közelében vol­tak, ki kell adni azokat s elküldeni az összes kiválóbb francia publicistáknak. 2. Van egy állam, melyre nézve éppoly veszedelmes volna a Lengyelország rom­jain alakuló cseh-német-orosz blokk, mint Franciaországra nézve. Ez Olaszország, mert ez a blokk rögtön az Adria felé töre­kednék és megfosztaná Olaszországot min­den háborús szerzeményétől. Olaszország érdeke, hogy ez ne történhessék meg. Egyszer már megakadályozta Olasz­ország a cseh-szerb korridor alakulását. A csehek az elsők, akik az Adria felé törekszenek. A »csehszlovák« államnál van a helyzet kulcsa. Lehetetlenné kell tenni a cseheknek, hogy Oroszországgal legyenek határosak, még­pedig azáltal, hogy a cseh államot természetes határai (Cseh- és Morvaország) közé szorítják. El kell szakítani tehát a tót földet a z cseh­ államtól. A cikk írója Kassandrios álnevet használ, mely mögött egy kiváló lengyel publicista rejtőzik, mint a szerkesztőség azt megjegyzi.

Next