Magyarság, 1922. november (3. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-09 / 255. szám
1922 november 9. csütörtök MAGYARSÁG ■ xzBodsíflesek timörillése kiélezte a helyzetet Konstantinápolyban Minél komolyabban próbálkozik az angolai kormány, hogy valóságosan is átvegye a hatalmat Konstantinápolyban s hogy a saját érdekei szerint rendezkedjék be a tengerszorosok vidékén, annál észrevehetőbben fog össze a két nagyhatalom, Franciaország és Anglia —ellene. Ennek egyik látható jele, hogy a konstantinápolyi főmegbízottak ma már igen felsőbbségesen beszélnek a nemzeti kormány képviselőivel, az angol megbízott rövid úton lépteti életbe intézkedéseit Gallipoli és Konstantinápolyban, Franciaország pedig, Franklin Bouillon Franciaországa, amely még néhány héttel ezelőtt Kemal basa nagy barátjának játszotta ki magát, készségesen segédkezik neki mindenben. Paris és London egy suba alatt A helyzetet jellemzi az Echo de Paris közlése, amely szerint Poincaré hosszú jegyzéket küldött a brit kormánynak, amelyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy a két főszövetséges járjon el együttesen a keleti kérdésben, valamint a német jóvátétel megoldásában. Ugyanekkor a félhivatalos londoni Deuler-iroda is azt a hírt közli, hogy a londoni és párisi kormány tanácskozott arról, ne hirdessék-e ki a szövetségesek Konstantinápolyban a hadiállapotot, végül abban állapodtak meg, hogy az odavaló főmegbizottaknak szabad kezet adnak s rájuk bízzák a szükséges intézkedések életbeléptetését. A Petit Parisien konstantinápolyi tudósítója ennek kiegészítéseképpen azt jelenti, hogy a szövetséges tömegbizottak még a mai napon maguk elé fogják idézni Izmed basát, az angolai kormány külügyminiszterét, hogy ultimátumot adjanak át neki, amelyben figyelmeztetik, hogy a mudániai fegyverszüneti egyezséget meg kell tartani s óva intik az angorai kormányt attól a kísérlettől, hogy befejezett tényeket teremtsen. Izmed basa ugyanis Lausanneba való Utazása közben tegnap Konstantinápolyba érkezett és ott hosszabban tárgyalt aszövetségesek képviselőivel, de ezek feldugóra kormány minden nemzeti követelésével szemben merev álláspontra helyezkedtek s tudni sem akartak arról, hogy a kemalisták akár Gallipoliban, akár pedig Konstantinápolyban elhelyezkedjenek, mielőtt a szövetségesek ezeket a területeket ki nem ürítik. A szultán angol hadihajón van és Mehemed szultánról még mindig a legellentétesebb hírek érkeznek. A legfrissebb szenzáció szerint a kalifa, akinek palotáját angol csapatok őrzik, nem menekült el Konstantinápolyból, hanem a Bonzporusban horgonyzó egyik angol hadihajó fedélzetén van. A Revier-iroda ezt a párisi hírt azzal egészíti ki, hogy a szultán, amikor az angol főmegbízott meglátogatta, nagyon méltóságteljesen viselkedett és kijelentette, hogy mint a mohamedán világ feje, nem ismerheti el az angolai kormány határozatait. Londoni újságok szerint a konstantinápolyi helyzet rendkívül válságos. Bonar Law miniszterelnök emiatt miniszteri tanácskozást hívott egybe, hogy a törökök új követelésével teremtett helyzetet megbeszélje. Riadalom Konstantinápolyban Franciaország és Anglia együttműködésének jele az is, hogy a párisi és londoni távírók szinte rakétaszerűen árasztják el a világot különféle szenzációkkal arról, milyen ijedtség uralkodik Konstantinápolyban és Gallipoliban az ott élő görögök között Az egyik távirat szerint már annak puszta hírére is hogy a törökök át akarják venni a kizárólagos hatalmat Konstantinápolyban, a görögök állítólag arra kérték a szövetséges főmegbízottakat, hogy engedjék őket elutazni, mert attól félnek, hogy a szövetséges haderő nem lesz elég az ő megoltalmazásukra. Flottatüntetés a tengerszorosokban Tegnap óta Páris, London és Róma között éjjel-nappal dolgozik a táviró és szakadatlanul továbbítja a különféle jegyzékeiet, amelyeket a szövetségesek egymással váltanak Az angol kormány egyik hír szerint azt javasolta, hogy rendezzenek közös flottatüntetést a tengerszorosokban s ezzel vegyék elejét a török nacionalisták további követeléseinek. A brit kormány máris több flottaegységet küldött a török vizekre. Szárazföldi csapatok küldését nem tartja szükségesnek, mert az ott lévő katonaság elég erős az idegen állampolgárok s a görögök megvédésére. A lausannei értekezlet bizonytalan Poincaré tegnap értesítette Harding angol nagykövetet, hogy a lausannei értekezlet november 27-ig való elhalasztását nem tartja szükségesnek, sőt célszerű volna, ha az értekezletet a keleti helyzet mostani stádiumában tartanák meg. Konstantinápolyban a helyzet állítólag annyira kiélesedett, hogy a főbiztosok lemondással fenyegetőznek,ha nem kapnak felhatalmazást az ostromállapot kihirdetésére. Parker táncosok a tőzsdén Ismét körösnek egy csaló tőzsdebizományost — A Magyarság tudósítójától — A rendőrségnek az utóbbi időben rendkívül sok munkát adnak azok a feljelentések, amelyeket tőzsdebizományosok ellen tesznek százszámra. Megtörtént már az is, hogy egy nap több mint 50 feljelentést adtak be tőzsdebizományosok ellen. A főkapitányság intellektuális osztálya ebben az évben több mint 6000 ilyen üggyel foglalkozott és az osztály létszámát 12 új tisztviselővel kellett kiegészíteni A feljelentők legnagyobb része csalással és hűtlen kezeléssel vádolta a bizományosokat. A tőzsdecsalások mértéktelen elszaporodása arra indította a főkapitányságot, hogy felterjesztéssel forduljon a belügyminiszterhez. A felterjesztésben arra kérik a belügyminisztert, hogy járjon közbe a pénzügyminiszternél a tőzsde megtisztítása érdekében. A rendőrség tapasztalata szerint ugyanis a tőzsdére az utóbbi időben olyan elemek furakodtak be, amelyek az intézmény nívóját teljesen leszállítják. Az új tagok felvételinél — amely minden alkalommal százakra megy — a tőzsdetanács egyáltalában nem vizsgálja a felvételre jelentkezik előéletét. Ilyen módon a tőzsdén olyan tarka népség verődött össze, amelyben a városligeti mutatványostól és a borpincértől kezdve minden foglalkozási ág képviselve van. Olyat bizományos sem fehérholló a tőzsdén, amelyik már fizetésképtelen volt és ügyfeleit alaposan megkárosította. Ezek továbbra is feljárnak a tőzsdére, üzleteket kötnek és a közönség nem tudja, melyik pillanatban veszti el náluk vagyonát. A rendőrség azt is aggályosnak tartja, hogy egészen fiatal emberek, akik a 24-ik életévüket még be sem töltötték, tőzsdebizományosi teendőket végezzenek A tőzsde vezetősége egyébként a belépési díjak megállapításánál is egészen különös rendszert alkalmaz. Szolid pénzembereket azzal tart vissza, hogy lehetetlen belépési díjakat követel tőlük. Megtörtént az a furcsa eset, hogy egy Amerikából hazatért bankártól egymillió korona belépési díjat követeltek Ellenben megbízhatatlan, homályos múltú parkettáncosok — mint a mai eset is bizonyítja — különböző költségek lerovása után a legnagyobb könnyedséggel jutnak be a tőzsdére. A tőzsde vezetősége már tudomást szerzett a rendőrség felterjesztéséről és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrség beavatkozása előtt meg fogja tisztítani a tőzsdét. Máris felmerültek olyan tervek, hogy a tőzsdetagokat funkcióik szerint kellene osztályozni. Vagyis a tőzsde bizományos a közönségtől készpénz ellenében vételi és eladási megbízásokat fogadjon el, míg a kimondottan tőzsdeügynökök csak a bizományosoktól és a bankoktól kapott megbízásokat intézzék el. A tőzsdetagok nagy része azonban ellenzi ezt a megoldást. *A tárgyalások ebben az ügyben tovább folynak. A főkapitányság egyébként ma délelőtt elfogatóparancsot bocsátott ki Tihanyi Oszkár tőzsdebizományos ellen, akinek a Jókai tér 10. sz. alatt van irodája. Tihanyinak néhány héttel ezelőtt fizetési zavarai támadtak Ekkor felkereste Borkay István orvostanhallgatót és rávette, hogy hárommillió korona készpénzét adja át neki, mert ezzel nagy összegeket lehet keresni. A hiszékeny fiatalember átadta a pénzt Tihanyinak, aki a pénzt nem vásárlásokra használta fel, hanem arra, hogy megbízóit — akiknek pénzét elvesztette , kifizesse. Tihanyi ezenkívül Üdíts Gyula tőzsdetitkártól érték papírokat vett »kosztba«, ami divatos üzlet mostanában. A másfélmillió értékű papírokat, amelyért egymilliót adott Holitsnak, eladta. Holits és Horkay, minthogy pénzüket hiába sürgették tihanyinál, ma délelőtt feljelentést tettek a főkapitányságon. A nyomozás során kiderült, hogy Tihanyi néhány évvel ezelőtt még orfeumi parkettáncos volt. A forradalmi idők alatt olyan ügyesen halászott a zavarosban, hogy ez év elején már bank- és tőzsdebizományosi irodát nyitott. Eddig négy és félmillió korona elsikkasztásával vádolják Tihanyit, de valószínű, hogy az érdekeltek kára nagyobb, de sokan nem mernek feljelentést tenni, mert a hitelüket féltik. Ügynadi, jofti, államszámvitali ás penzügyi fogalmazás vizsgákra ISSIL. Szontagíi-Szeminárium tetek vidékre» Budajzst, IV., Vítímtel « S „A jövendő lengyel-cseh holbolki"* Egy lengyel lap feltűnést keltő cikke Varsó, október vége (A Magyarság tudósítójától) Mint mér jeleztem előbbi Cikkemben, Skirmunt lengyel külügyminiszter bukásával összeomlott a csehbarát politika is, mely annyi kárt okozott Lengyelországnak. A lengyel külpolitika kezd önállóvá válni és ezzel kapcsolatosan mindjobban távolodik el Csehországtól, melynek politikája homlokegyenest ellenkezik Lengyelország legéletbevágóbb érdekeivel. Bár a lengyel közvélemény Skirmunt minisztersége idejében is csehellenes volt, mégis tekintettel a külügyminiszter politikájára, a sajtó nem lépett fel oly élesen a csehek ellen, kivéve a krakói és tescbeni sajtót, mely továbbra is támadta őket. Az utóbbi időben azonban mind gyakrabban jelennek meg a lengyel sajtóban csehellenes cikkek, melyek kimutatják, hogy a cseh politika törekvései mily veszedelmet rejtenek magukban Lengyelországra nézve. A számos cikk közül, mely az utóbbi időben megjelent a csehek ellen, legjellemzőbb a poseni Dziennik Poznanski 235-ik számában megjelent cikk, melynek címe: A jövendő lengyel—cseh háború. E cikk nemcsak annak tartalmáért érdekes és jellemző, de azért is mert egy pozeni lapban jelent meg, holott pedig eddig Posenben igen erős volt a csehbarát irányzat. A cikkíró megállapítja, hogy a cseh politikusokat jellemzi a skrupulus hiánya Lengyelországgal szemben. A cseh politikusok egyáltalában nem gondolnak a lengyelekkel való együttműködésre, mint azt egyes lengyelek hiszik, mert a csehek vezérgondolata: a Lengyelországgal való könyörtelen harc. Azután hivatkozik a cseh-lengyel történelmi kapcsolatokra, melyek azt bizonyítják, hogy a csehek nem egyszer mentek a németekkel együtt a lengyelek ellen. A sok eset közül csak a grunowaldi csatára hivatkozik. Mit mond róla a történelem ? »Azt, hogy a német lovagrend hadseregében a zsoldosok nagy részét... csehek alkották. A lengyel hadseregben csak két zászlónyi csapatjuk volt. Ezek közül az egyik az ütközet elején a bokrok közé bujd Gyávaságból? Nem! Még annál is rosszabb szándékból, mert árulást terveztek.» Skariodha történetíró a grunewaldi csatáról írva, ezt mondja: »Közvetlenül az ütközet megkezdése előtt a Jagelló által felbérelt zsoldosok közül egy csapat elhagyta a lengyel-litván sereget és átment a német lovagrendhez. E csapat vezetője a »troenovi« lovag (Ziszka) Dirik nagymester elé ment és háromszáz fegyveres ember segítségét ajánlotta fel. A vitéz Dirik azonban így válaszolt neki keményen: Nem vagyok Krisztus, nincs szükségem tudásra. A megvetett áruló erre visszatért a lengyel táborba.« Valóban ez a lengyel-cseh viszony jelképe. Ki germanizálta a legerősebben a harmadik felosztás után Galíciát? — A csehek ! Kik váltak a germanizáló osztrák bürokrácia közismert jelképévé Galíciában ? — A csehek. Kik adták a világháború folyamán az orosz-lengyelországi osztrák okkupáció területén a leghitványabb elemet ? — A csehek. Ki támadt áruló módon a tescheni Sziléziára, midőn az ottani ifjuság Lemberg védelmére sietett? — A csehek! Kik árulták el szégyenletes módon a szibériai lengyel hadosztályt s adták át a bolsevikieknek? — A csehek! Kik zárták el áruló módon a lőszerszállítást, midőn a bolsevikiek Varsóhoz közeledtek? — A csehek! Kik agitálnak a rutének körében Kelet- Galíciában ! Kik intrikálnak a nemzetközi fórumon Lengyelország ellen? — A csehek/ A csehek/ Rövidlátás volt Skirmunt miniszter részéről az a hiedelem, hogy a tescheni Sziléziáról való lemondás és a magyarokkal szemben való fellépés árán megvásárolja a csehek barátságát. Először is, a csehek semmiféle szerződést nem tartanak be, aminek számos bizonyítékát adták már. Másodszor semmiféle szerződésben nem ismerték el Kelet- Galíciának Lengyelországhoz való tartozását. Harmadszor, Csehország gazdasági helyzete, mely megfullad a magas cafwa- ban, arra kényszeríti őket, hogy gyarmatot keressenek maguknak Oroszországban. Úttokba esik azonban Kelet-Galícia. Ennek elszakítása Lengyelországtól, a cseh politika alapgondolata. A csehek titkos terve még tovább terjed. Lengyelország felosztására törekszik Németország és Oroszország közt. Közvetítődés fejében a csehek elfoglalnák a krakói szénterületet, Boehtjiát és Wieliczkát a magyar-rutén terület helyett, melyet Oroszországnak kellene átadniuk. E terv keresztülvitele esetében Csehországnak közvetlen határa volna Oroszországgal a Kárpátoktól északra meg délre is. Ezzel Lengyelország felosztása Németország és Oroszország között megpecsételné az új német-orosz szövetséget és a csehek, mint a szövetség alkuszai biztosítva lennének Németország felől, sőt mi több, részt kapnának Oroszország gazdasági kiaknázásában! A vers ülési szerződésre csak addig van szükségük a cseheknek, mig nem hozzák tető alá a szent szövetség újabb kiadását Németország és Oroszország közt s mig Oroszország nem lesz annyira helyreállítva, hogy Németországgal egyetemben rátámadhat Lengyelországra. Amidőn az oroszok keletről, a németek meg nyugatról indulnak Lengyelország ellen, a csehek egyelőre nem fognak támadni, hanem az egész déli lengyel határ mentében hadsereget fognak összevonni és ukrajnai bandákat fognak szervezni, hogy a délról való támadásnak ne legyen hivatalos színezete s maguk akkor fognak csak fellépni, midőn a lengyel állam leveréséről és kifosztásáról lesz szó. A cikkíró szemére veti a lengyel jobbpártnak, nem látja azt, hogy nemcsak e terület, hanem egész Lengyelország léte is veszélyeztetve van mindaddig, míg a déli lengyel határ mentén ily áruló szomszéd tartózkodik. A cikkíró azt ajánlja, hogy a belső megerősítésen kívül, rendkívüli eszközöket is kell igénybe venni, mert a csehlengyel háború veszélye fenyegeti Lengyelországot, tekintet nélkül a lengyelek békés szándékaira, mert a cseh politikának vezériránya — Lengyelország megsemmisítése. E támadási tervvel szemben tehát ellenintézkedéseket kell tenni s 1. fel kell világosítani a francia közvéleményt a csehek törekvéseiről a cseh-német-orosz szövetséget illetőleg, melyet Lengyelország romjain akarnak létesíteni. Gondosan össze kell gyűjteni a csehek ujjongó cikkeit, midőn a bolsevikiek Varsó közelében voltak, ki kell adni azokat s elküldeni az összes kiválóbb francia publicistáknak. 2. Van egy állam, melyre nézve éppoly veszedelmes volna a Lengyelország romjain alakuló cseh-német-orosz blokk, mint Franciaországra nézve. Ez Olaszország, mert ez a blokk rögtön az Adria felé törekednék és megfosztaná Olaszországot minden háborús szerzeményétől. Olaszország érdeke, hogy ez ne történhessék meg. Egyszer már megakadályozta Olaszország a cseh-szerb korridor alakulását. A csehek az elsők, akik az Adria felé törekszenek. A »csehszlovák« államnál van a helyzet kulcsa. Lehetetlenné kell tenni a cseheknek, hogy Oroszországgal legyenek határosak, mégpedig azáltal, hogy a cseh államot természetes határai (Cseh- és Morvaország) közé szorítják. El kell szakítani tehát a tót földet a z cseh államtól. A cikk írója Kassandrios álnevet használ, mely mögött egy kiváló lengyel publicista rejtőzik, mint a szerkesztőség azt megjegyzi.