Magyarság, 1922. december (3. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

liiiw mmmn mi....... i .....................4 MAGYARSÁG— 1922 december 1, péntek Az új német kormány bemutatkozásán Berlin, nov. 26 (A Magyarság tudósítójától) Dartasban kezdtek szállingózni a képviselő hölgyek és urak a birodalmi gyűlés hatalmas, masszív épületébe, melyben egy órakor kellett bemutatkoznia a Gunokormánynak. A nagykupolás palota előtt kevésszámú kiváncsi ácsorgótt, a német tömegek szörnyen ráuntak már, a pártpolitikára, kabinetkrízisekre és parlamenti taktikázásokra. Az új kormány is csak abból a szempontból érdekli az embereket, hogy tud-e könnyebbséget teremteni a válságos gazdasági helyzetben. Sorban sietnek fel a Spree-parti kapun l nézhet forradalom vívmányai, a bozontos, erősen orosz-zsidó típusú kommunisták, a szocialista nőképviselők , kedves kis boájukkal és csodálatos kalapkájukkal, melyeket szünetben az ülésteremben is mutogatnak. Ledebour és kisszámú ■egédcsapata, akik a 2’/* Internacionale nevében veszekednek a többségi szocialistákkal és kommunistákkal. Csak ezek a tovatűnő alakok emlékeztetnek a jelenre és a háború utáni nagy változásra, köröskörül azonban minden kőben, márványban, bronzban a nagy múltról beszél. Bent a teremben szónokolhat Breitscheid elvtárs a teljesítési politikáról és a köztársaság hathatósabb védelméről, de a birodalmi gyűlés előtt szökik az égnek az 1871-iki büszke győzelmi oszlop, ott ágaskodnak a brandenburgi kapun Viktória lovai, melyeket száz éve Parisból hoztak vissza a győztes, németek, a parlament falába vannak vésve a német birodalmi császárok nevei: I. Vilmos Imperator Rex, Frigyes Imperator Rex, II. Vilmos Imperator Rex, akinél még nincs odatéve, meddig uralkodott. Százait a szobroknak kellene ledönteni, házakat eltüntetni, utcákatelkeresztelni, cégtáblákat leszaggatni, a melyeken még most is ott büszkélkedik. Őfeltége a porosz király szállítója — hogy Berlin szilseje köztársasági legyen. A forradalmi pártok azonban nem tudják, hogy nekik elsősorban ezekkel a szobrokkal és emlékekkel kellene megküzdeni. Erzbergernek és Scheidemannak, nem biztosíthatnak helyet a Sieges-Allen, azért békében hagyják a szobrokat és a német fascisták és Stinnesék ellen csatáznak. Mikorra összeül az egész Reichstag, a csengők megszólalnak és óriási figyelem mellett feláll Cuno kancellár, hogy programját kifejtse, egy kommunista a csendben a kormány felé kiált: a Stinnes konzern felügyelőbizottsági ülése. Cuno- ban a nacionalista-kapitalistát látják, aki a Stinnes-féle programot akarja megvalósítani és a néppárt két miniszter tagjában szintén a nagyipar képviselőit támadják. ’ , Nagy nehezen azonban mégis elcsendesednek az osztályharcos legények és a karcsú, v őszes, keményvonású Cuno hivatalnoki precizitással és kereskedői száraz. Sággal olvassa fel a kormány nyilatkozatot. Kereskedő volt, a Hamburg—Amerika Lime igazgatója és magas állami megbízatásokat látott el, mindig a legnehezebb gazdasági kérdések érdekelték és ezért emelték most a német politika élére. Odaadó figyelemmel hallgatják. Lent a teremben" teljes"számmal ott ülnek a pártok az egyszerű, szinte elemi iskolás tintafoltos padsorokban, melyekben az itt-ott már törött tintásüvegek is úgy vannak beillesztve, mint az iskolákban szökött lenni. A magyar szemet, amint a kanpel-, bár hosszú beszéde alatt a termet átfutja, szinte megüti a nagy egyszerűség. Nincsenek márványoszlopok, aranydrámák, freskók, a terem sima faburkolattal van ellátva, egy pár szobron és a színes üvegtetőn kívüi semmi díszítés. A miniszteri székek közönséges, bőrrel bevont székek az elnöki emelvény jobboldalán. A karzatokat sem tudták olyan ügyesen Ülésesei elhelyezni, ott a budapesti parlamentben, egy emeleten lépcsőzetesen futnak körül a padsorok és itt zsúfolódnak össze a magasban újságírók, gazdasági és társadalmi előkelőségek, diplomaták. A kancellár bemutatkozó beszéde többszáz újságírót vonzott ide és egymás mellett tolonganak a világ minden nagy lapjának tudósitól, angolok, amerikaiak, japánok, oroszok, Európa minden nemzetének képviselői. Londoni lapok rajzolói, párisi újságok fényképészei verekedték magukat az első sorba és izzadva dolgoznak, néhányan zúgolódnak, hogy nem látnak és hallanak jól, mire egy angol vigasztalja őket, hogy Londonban még kevesebb hely van az újságírók részére, német újságírók közül rendesen csak,egy kap belépőjegyet a karzatra, a Wolff-iroda képviselője. A német birodalmi gyűlés nagy napja és a kormány bemutatkozása úgy folyt le, mint ahogy a világ minden parlamentjében szokott lenni, nem egészen elégítette ki a várakozásokat. Cuno kancellár megelégedett legtöbb kérdésben az óvatos általánosságokkal, nem cáfolta és nem erősítette a francia híreszteléseket, hogy Stinnes kontinentális és gazdasági békülékenységi koncpciójával szemben angol-amerikai közeledést akar csinálni és csupán bizonytalanul érintette az ugyancsak Stinnes által felvetett tisztviselő-elbocsátás, szabadkereskedelem, nyolc órai munkaidő megszüntetésének kérdését. Valószínű, hogy ezekben a vonatkozásokban programját csak részletekben hozza elő, mert tartania kell attól, hogy a többségi szocialisták, bár lelkük mélyén már rég elfordultak , a nyolcórás munkaidőtől, a kommunista izgatás által szorítva erősebb ellenzéket csinálnának vele szemben. A kommunista Rote Fahne, mely különben csak a nyilttól rovatig kapitalistaellenes, mert miliméterenként 600 márkáért még Stinnestől is elfogad hirdetést, máris üvölt a nyolcórás munkaidő feladása ellen és Cunonak vigyáznia kell, nehogy a centrumtól és demokratáktól amúgy is gyengén támogatott vállalkozása már az első napokban hajótörést szenvedjen. Vladnai Endre ! Arz vei! vezérszar tönfb koronalantuiak jelentkezik Károlsjiék ellen Bécs, nov. 30. (A Magyarság tudósítójától). A Károlyi Mihály perének tárgyalása újból az érdeklődés középpontjába lökte azt a kérdést, vájjon szükségszerűen következett-e be az összeomlás, avagy meg volt-e a módja és a lehetősége a katasztrófa elkerülésének, elhárításának ? Ma már nem kell sötétben botorkálnunk, ha e kérdésre válaszolni akarunk, nem kell bizonytalan föltevésekre építeni megállapításainkat, mint, azelőtt, mert az utóbbi időben mind több hiteles adat került elő a levéltárakból. Egy ízben még az ellenséges tábor egyik legilletékesebb tényezője, Franchet d’Esperey tábornok, az antant Balkán hadseregének a főparancsnoka is megszólalt. Magyarország határainak, megvédésével foglalkozott, aminek lehetőségét a tábornok kétségbe vonta. Ezzel szemben az eddig nyilvánosságra hozott adatok teljes határozottsággal azt bizonyítják, hogy ha ugyan az ország megcsonkítása nem is lett volna elkerülhető,, az megsem öltött volna oly rettenetes mérveket, ha sikerül déli határainkat megvédeni. A kérdés tehát az, hogy megvolt-e ennek a lehetősége? Erre a kérdésre az alábbi nyilatkozat teljes részletességgel és határozottsággal megadja a választ Annál nagyobb jelentőséget kell ennek a nyilatkozatnak tulajdonítani, mert azt a legilletékesebb és a leghivatottabb tényezők egyike tette: Arz Arthur báró tábornok, a vezérkar volt főnöke, aki szíves volt okiratainak tömkelegéből a kérdésre vonatkozó adatokat rendelkezésemre bocsátani. Ez a nyilatkozat nem jelent kevesebbet, mint hogy Arz báró koronatanúnak jelentkezik Károlyiék ellen. Beszélgetésünk során, rátereltem a tábornok figyelmét a balkán hadseregek volt főparancsnokának a véleményére. Franchet szerint ugyanis Magyarország képtelen lett volna ellenállást tanúsítani, mert csapatai egyáltalán nem voltak., Branchet szerint neki 24—30 hadosztálya volt és feltartóztatására legalább 15 hadosztály lett volna szükséges. Márpedig ily nagy haderő felett Magyarország nem rendelkezett. Szerinte Kövess azt a hibát követte el, hogy — valószínűleg a badeni hadseregfőparancsnokság utasítására — túlságosan délen akart védekezni, ahelyett hogy erőit a Dunán koncentrálta volna. — Mi a véleménye excellenciádnak a francia hadvezér állításairól ? A ű£li határok védetéjének megszervezése folyamatban volt — Ha Franchet az állítja, hogy hadserege feltartóztatására mintegy 15 hadosztály élt ssítséges, ebben igazat kell adnom neki. A francia tábornoknak ez akijelentése teljesen igazolja a badeni főparancsnokság tervbe vett és részben már végre is hajtott intézkedéseit. Bizonyos elégtétellel kell megállapítanom, hogy oly sok támadás után, amely a főparancsnokságot érte, épp az ellenfél az, aki rólunk a helyzet megítélésének helyességérőljó bizonyítványt állít ki. Mi ugyanis, amidőn Bulgáriának a szövetségesek sorából való kiválása után Magyarország déli határait veszélyeztetve láttuk, mi hadosztályt kértünk a déli határok megvédésére. Körülbelül tehátannyit, amennyit Franeher jelölt meg. Hogy nem, csupán utólag jöttünk rá, hogy mily, haderőre lett volna szükségünk, rendelkezésére bocsátom azokat az adatokat, amelyek minden kétséget kizárólag beigazolják, hogy már 1918 szeptemberében hozzáláttunk a szükséges intézkedések megtételéhez és 14 hadosztálynak a déli frontra való indításához. Ezeket az adatokat 11120 januárjában a magyar hadvgsy minisztérium tábornoki igazolóbizottságának felszólítására írásban is beterjesztettem. Javaslataim a következők voltak : Filanzer Baltin albániai hadserege az ellenség nyomásának engedve visszavonul. A már helyszínen lévő és leirányítandó osztrák-magyar és német hadosztályok az albániai csoporttal Tarn-Szeveringtől délre legrövidebb vonalon védelmi frontot alakítsanak az ellenség feltartóztatására. Szerbia és Montenegró kiürítendő. A legértékesebb anyagok hátraszállítandók. A tulajdonképpeni védelem a saját határon, a Duna— Száva—Drina-vonalon történik. E célra 14 hadosztály áll rendelkezésre. Az erdélyi erők megerősítendők. A délkeleti frontparancsnokságot Kövess tábornagy veszi át. Az albániai csoport, a montenegrói és szerbiai főkormányzóság, továbbá a temesvári és zágrábi katonai parancsnokságok is Kövess parancsnoksága alá helyeztetnek. Mackensen vezértábornagy az oláh Duna védelméről gondoskodik. — Ezek az intézkedések részben már végre is hajtottak. Már a bolgár front összeomlása előtt osztrák-magyar és német hadosztályokat indítottunk el Macedóniába, így a 9. és 10. hadosztályt. A bolgár front összeomlása után a 32. és 59. gyalog és a 4. lovashadosztály kaptak parancsot a szerb harctérre való indulásra. Kövess parancsot kapott, hogy lassan vonuljonvissza és a monarchia határait tartsa. Kövess már október 11-án jelenti, hogy az irányítandó hadosztályok közül a 9., 80., 217. és 219. már beérkezett. Október 31-én közöltük Kövessel, hogy a megváltozott politikai helyzetre való tekintettel a boszniai és hercegovinai határ megkiési, s mai ,már csupán a Duna—szávai vonal jön tekintetetbe. — A hadseregfőparancsnokság által javasolt intézkedések csak kis részben hajtottak végre: a Magyarországon kitört forradalom s a fegyverletétel elrendelése ; csírájában fojtott el minden védelmi intézkedés megtételét. Mindig szilárd volt az a meggyőződésem, hogyha a forradalom nem köti meg kezünket, Magyarország határait délen feltétlenül megvédik volna. A Duna és a Száva mint védelmi vonal felbecsülhetetlen s a már ottlevő csapataink is elég erősnek bizonyultak volna az ellenség feltartóztatására. A forradalom azonban teljesen fölborította a helyzetet. Szemére vetik a hadseregfőparancsnokságnak, hogy a forradalom kitörését saját maga is előmozdította. Még pedig azzal az intézkedéssel, hogy a hadsereget az államforma kérdésében leszavaztatta. Mi erre vonatkozóan excellenciád megjegyzései* rassza vitziaitoh — a Hadíseretbe, az állagpornta hertzesében — Ezt a kérdést már többizben megbolygatták és a hadseregfőparancsnokság kritikusai éppúgy, mint egy izben maga a magyar nemzetgyűlés is elítélték ezt az intézkedést. Természetesen ennek megvan a maga története s a részletek kellőképpen megvilágítják nemcsak ennek az ügynek a hátterét, hanem beigazolják azt is, hogy államforma megszavaztatásáról itt szó sent lehet." Jól emlékszem, október 29-én Schönbrunnban voltam a királynál és oda hírek jöttek arról, hogy még aznap vagy a következő napon a megnakülő német-osztrák állam kormánya ki fogja kiáltani az osztrák köztársaságot. Éppen ezért elhatároztam, hogy autentikus információszerzés végett egyenesen a parlamentbe megyek. Késő éjjel volt már és a parlamentben alig tartózkodott néhány politikus. Első-sorban Grossz dr.-ral, a régi Kerohsrat elnökével tanácskoztam- Megtudtam, hogy másnap délután megalakul a német-osztrák állam és ennek a kormánya ,aköztársaság mellett foglal állást.. Még az éjjel visszamentem Schönbrunnba, ahol jelentést tettem őfelségének. A további fejleményekről csak később, az összeomlás után értesültem. A hadsereg főparancsnokaság, hogy a köztársaság kikiáltását tőle telhetőleg megakadályozza, nem a saját, hanem a király katonai irodájának kezdeményezésére utasítást adott a hadseregfőparancsnokságoknak, hogy a hadsereg tisztikarát és legénységét szavaztassák meg, mert képtelen helyzet, hogy amikor a nép milliói harcban állnak, az ő megkérdezésük nélkül döntsenek a legfontosabb kérdésben. A rendelkezés természetesen nem az volt, hogy a frontot leszavaztassák, hanem az, hogy a hadsereget a mmnarchia mellett való állásfoglalásra késztessék, vagyis itt egy demonstráció készült a fennálló államrend és a király mellett. Megengedem, hogy a hadseregparancsnokságoknak adott utasítás nem a legszerencsésebben volt megfogalmazva. Ezen azonban az akkor uralkodott általános zűrzavarra való tekintettel csodálkozni nem is lehet. —Egyébként, mint már említettem is, a kezdeményezés magától a katonai irodától jött. Zeidler báró altábornagy, a katonai iroda vezetője, hívta föl még az éjjeli órákban a hadseregfőparancsnokságot,, és a hadműveleti osztályfőnökével, Waldstätten tábornokkal közölte a front megszavaztatására vonatkozó utasítást. Valószínűnek tartom, hogy a fogalmazás szövege is a katonai irodától származik, mert Waldstätten a telefonbeszélgetés alatt följegyezte a fogalmazványt vagy továbbította a frontokra. Én azt csak néhány nappal később láttam. Ezzela megjegyzéssel azonban korántsem akarom afelelősséget magamról elhárítani, mert a had- , seregfőparancsnokság cselekedeteinél' tor«,rmészetesen nekem kell vállalnék az& á ' ■ . CIV.1 .