Magyarság, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
1923 május 1. kedd 1 Ára BUrmana Budapest, IV. évf. 98. (703.) szám Előfizetési árak: Negyedévre 2800 korona Egy hóra 1000 korona Egyes szára ára hétköznap 50 korona. Vasárnap 60 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. szint« Telefon: József 68-90, József 08-91. — Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa utca 8. Telefon: József 68—92. ‘ Megjelenik hétfő kivételével mindennap. A szövetkezés jubileuma Negyedszázados fordulóhoz érkezett a magyar szövetkezeti mozgalom és ebben a keretben ünnepre készül az Országos Központi Hitelszövetkezet. Ez az intézmény agrárvonatkozásában építette ki a kis erők egyesítésének programját s maga megerősödve, megterebélyesedve, ezernyi szállal belekapcsolódva a falu életébe, tényezőjévé vált a nemzet társadalmi felépítésének. Az O. K. N. (mint rövidítve nevezik) nem hagyja figyelmen kívül a magyar kulturális élet szélesebb szemhatárát sem. A szövetkezést, mint a gazdasági erőtényezőt hasznossá tette a szellemi élet feladatainak megoldásánál is. Az anyagi gyarapodás és a lelki nemesülés kölcsönhatásairól nem feledkezett meg eddig sem s számos adománya, amellyel a nemzeti élet fejlesztését szolgálta, annak a bizonyítéka, hogy részt kér magának az építő munkából a tudomány és a művészet terén is. Vele együtt többi fontos szövetkezeti szerveink is ünnepi évfordulóhoz jutnak ebben az évben s alkalmat adnak rá, hogy lemérjük a szövetkezeti eszme magyarországi munkájának eredményét. Oly időben nyílik erre most alkalmunk, amidőn a rombolás periódusa után hozzá kell látnunk az ország újjászervezéséhez és hogy ezt tudatosan tehessük, szemlét kell tartanunk arra nézve: mi volt az oka, az ország katasztrófájának? ■ Azoknak a különböző politikai, szociális, gazdasági, szellemi és erkölcsi tényezőknek a halmazából, amelyek tragikus összműködése nyomán a históriai magyar államrendszer összeomlása járt, nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyre joggalráfoghatnék, hogy a legtöbb része volt a nagy magyar katasztrófa előidézésében. Mégis, ha megkísérelnénk felvetni a kérdést, hogy a múlt század második felében a magyar nemzetdet irányítására befolyással bíró anyagi és szellemi rugók közül melyiknek a bűne az különösképpen, hogy a magyar társadalom oly csekély — ellenállásnak a legjobb akarattal sem nevezhető — szilárdságot tudott csak tanúsítani a léte, biztonsága ellen törő erők ellenében, úgy a válasz kétségtelenül a belső társadalmi erők elernyedésére és helytelen tagozódására műtöt rá. Közhiedelemmé, vált, — jellemzi e kor szellemét Szekfű Gyula, — hogy az igeni magyar munka közjogi munka, parlamenti és politikai cselekvés, amely tehát egyszerű parlamenti eszközökkel elvégezhető. Lelki felemelkedés, erkölcsi elhatározás, széchenyies önmegtagadás nem kell hozzá.« Súlyos árat fizetett a magyarság azért a végzetes és kényngelmű mulasztásáért, hogy a legdrágább nemzeti erőkkel valóságos politikai rablógarázdálkodást űzött s a termékeny gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység helyett a jelszavas, mellveregetős, dikciós politika kultuszára pazarolta erői legjuráit.- A magyar nemzetsors e sötét kontúrjai adják a hátterét annak a huszonötesztendős tevékenységnek, amelyet a magyar agrárszövetkezeti mozgalom — államtól, kormánytól és minden egyéb közhatalomtól elhagyatva, tisztán a társadalmi szervezkedés erejére utalva — végzett a »nagy parlagon«, s e nagy tragédia tanulságai domborítják ki azoknak a nagy férfiaknak történelmi jelentőségét, akik a produktív társadalmi és gazdasági munka és szervezkedés katasztrofális hiányát érzékelve, az első hitelszövetkezet gyökerét beleplántálták a magyar humuszba. Ezeknek az úttörő szövetkezetiapostoloknak biztos ítéletét nem tévesztette meg a kor rohamosan felburjánzó, mesterséges kultúrtenyészete s az amerikai tempóban, kibontakozó »nyugateurópaiasodás« mélyén is megtalálták a pusztulás csíráját: az igazi, ősnemzeti erőknek — a falunak és a falusi millióknak a végzetes elkorhadását. Károlyi Sándor gróf volt az egyetlen a nyolcvanas évek vezető közéleti férfiai közül, akinek a szemét nem homályosították el a szabadelvű politikai rendszer látszatsikerei és akinek a liberális diadalmámor tetőpontján is volt ereje és bátorsága szemébe vágni korának és kortársainak, hogy a liberalizmus csillogó köpenyének leple alatt voltaképpen a nemzet folytonos és vigasztalan életetlenítése és deposszedálása folyik. Nem abban merül ki egyedül Károlyi Sándor gróf történelmi érdeme, hogy hideg és kegyetlen, szinte Széchenyies, aszkéta önmegtagadással mutatott reá kora uralkodó eszméinek végzetes hibáira és tévedéseire, de, az utat is megjelölte — a gazdasági alapokon folyó társadalmi szervezkedésben — és a szervezetet is megteremtette, — az önsegítés elvén nyugvó szövetkezeti szervezetben, — amellyel a nemzet lassú elvérzése még talán megállítható. Széchenyi örökségében az a bizonyos »harmadik nemzedék« csak a liberalizmus feszítőgőzét tudta felfedezni, azokról a biztosítószelepekről ellenben, amelyek nélkül a liberalizmust a legnagyobb magyar is romboló erőnek bélyegezte: a magyar nép produktív munkára serkentéséről a »szavak dagályától szédelgő nemzedék« bizony végzetesen megfeledkezett. Széchenyi e kétségbeesett próféciájának sürgetése adta meg a nagy szövetkezeti apostol, Károlyi Sándor gróf életének igazi tartalmát, de egyben az ő páratlan gazdasági, szövetkezeti szervezeteinek »raison d‘être«-jét is. Károlyi Sándor gróf nagyvonalú szövetkezeti koncepciójának igazi jelentősége nem abban csúcsosodik ki, hogy a kisemberek millióinak önmagukban tehetetlen, de összességükben óriási hatalmat képviselő erőcseppjeit összefogta és a magyar faj szociális és gazdasági megerősítésére fordította, de abban, hogy ezáltal olyan erőtartalékot gyűjtött össze a mai nemzedéknek, amelyek megléte és támogatása nélkül ma a keresztény gazdasági rekonstrukció munkája teres ábrándnál alig jelentene többet. Mi sí kvízesés, azt tennénk, hogy az a hatalmas erőrezervoár, amelyet a szövetkezeti szervezet rejt a méhében, csekély és jelentéktelen azokkal az akadályokkal szemben, amelyekkel a keresztény gazdasági restaurációnak megküzdenie kell. Ne feledjük, hogy a szövetkezeti fedezékek mögött szervezett, fegyelmezett, dolgozó magyar millióknak egyesített ereje mai hatóképességében is félelmetes hatalmat reprezentál, hátha még követjük Károlyi Sándor gróf végrendeletét és továbbfejlesztjük, jobban kiépítjük, tökéletesítjük, s eddig ismeretlen terrénumokra is kiterjesztjük a szövetkezeti tevékenység akcióképességét. A forradalom megmutatta, mily végzetes következménye van a szervezetlenségnek, amely éppen a keresztény termelő és fogyasztó osztályokat szolgáltatta ki más, gazdaságilag és társadalmilag jobban szervezett osztályok — kisebbségek —, kényének, kedvének. Huszonöt évvel ezelőtt Károlyi Sándor gróf még csak a falusi nép védőbástyáit látta a szövetkezetekben, ma így mélységben, mint terjedelmében bővült ez az eredeti szövetkezeti hivatás, ma már nemcsak a falu népe, de az egyetemes magyarság az, amely a szövetkezeti gondolat és a szövetkezeti szervezet erejéből támaszt, biztonságot, de egyben reménységet ismerít, hogy az a küzdelem, amely ma a magyarság gazdasági hegemóniájának visszaszerzését írta zászlajára, nemcsak a politikai változó atmoszferikus behatása zavarta bizonytalan levegőjében, de a reális gazdasági és társadalmi ténylegességek szilárd talaján is megindult, mégpedig nem jelentéktelen hadoszlopokkal és nem lekicsinylendő sikerekkel. A főváros emlékünnepe Andrássy Gyula gróf születésének Százéves évfordulóján — A magyarság tudósítóidtól — Idősb Andrássy Gyula gróf születésének százéves évfordulója alkalmából külsőségeiben fényes ünnepséget rendezett vasárnap délelőtt a főváros. A magyar politikai élet vezéregyéniségei, a magyar társadalom szine-java hódolt a magyarság egyik legnagyobb fiának emlékezete előtt. Az ünnepséget Apponyi Albert gróf emlékbeszéde emelte országos jelentőségűvé. A tizenkilencedik század legnagyobb államférfiát méltatta Apponyi Andrássy Gyulában. .Abból a történeti nézőpontból tartott szemlét alkotásai felett, hogy hatalmas koncepciójából műveinek rombadőlése semmit sem rontott. A magyar nemzet mostani izoláltságából ki akar emelkedni és feltörni azokhoz a világpolitikai horizontokhoz, amiből a magyar helyzetet tekintette. Andrássy műveinek nemcsak a nagy összeomlás vetett véget, hanem, az is, hogy utódai nem értették meg alkotásainak igazi lélektanát. Az ő koncepciójának eleven életéből holt betűkultuszt csináltak és megrontották. Történt ez a kiegyezéssel, a szabadelvű párt opportunizmusa következtében. A német szövetségi politikában, azzal, hogy utódai nem voltak képesek elejét venni annak, hogy Németország politikáját megóvják az orosz és angol világhatalmakkal való összeütközésektől, vagy ha erre képtelenek voltak, Magyarország és a monarchia számára kellett volna más utakat és lehetőségeket biztosítani. Andrássy gondolata Magyarország és a monarchia külpolitikájáról az volt, hogy közvetítsen Németország és Anglia között és ezzel elejét vegye annak a feszültségnek, melynek végső következménye a világháború kitörése volt. Apponyi érdekes célzásokat tett arra, hogy Andrássy miért nem jutottvissza újból a külügyminiszteri székbe. A fejedelmek nem szívesen hallgatják a független jellemű államférfiakat és csak a legnagyobb kényszer esetén, amikor sokszor késő már. Eitert az erkölcsi önállóságtól való félelme a mindenkori faiz álomnak volt Hmmlemh Ünnepség az Országház kupolacsarnokában Az Országház és a környező apületek zászlódíszt öltöttek, erre a napra. Már tíz óra után hatalmas tömeg hullámzott az Országház környékén. Díszruhás, sisakos rendőrök tartják fenn a rendet. Andrássy lovasszobra előtt az 1. honvédgyalogezred díszszázada és a helyőrségi zenekar helyezkedett el. Egymásután érkeznek a közéleti és társadalmi előkelőségek és vénálnak fel a kupolacsarnokba. Az elnöki emelvény piros szőnyeggel van bevonva,, a háttérben pedig bordó drapéria. Pontban 11 órakor érkezik meg József kir. herceg, Izabella és ■ Auguszta kir. hercegasszonyok és Gabriella kir. hercegnő, s helyet foglalnak az emelvényen.József kir. herceg mellett ül Daruváry Géza külügyminiszter, a miniszterelnök helyettese, mint a kormány képviselője, az emelvény baloldalán helyezkedett el Izabella, Auguszta és Gabriella hercegnők, középen pedig Apponyi Albert gróf, Folkusházy Lajos alpolgármester és Szcitovszky Béla, a Ház elnöke. Az emelvénytől jobbra az Andrássy-család: Andrássy Gyula gróf és felesége, Andrássy Gréza és felesége, Andrássy Sándor és felesége, Bathány Lajos gróf és felesége, született Andrássy Ilona grófnő, Battyhány Gyula gróf és felesége, C Aráky József gróf és felesége, Odescalchi Károly iló hercegné, KarátsonyiJenő gróf és felesége, született Andrássy Karolina, özvegy Almássy György grófné, Papavicini György őrgróf és felesége, Hadik-Barkóczy Endréné grófné, Dessewffy Emil gróf és felesége foglaltak helyet. A kormány képviseletében jelenvolt Rakovszky Iván belügyminiszter, Belitska Sándor honvédelmi miniszter, valamint a nemzetgyűlés számos tagja. Itt láttuk Lukács Györgyöt, Berzeviczy Albertet, Szász Károlyt, Wlassics Gyula bárót, Szterényi József bárót, Xerics Antal püspököt, Csiszarik Jánoscímzetes püspököt; a katonai előkelőségek közül jelen volt Koós Károly nyugalmazott altábornagy, Janky Kockára altábornagy, Vas-Willinger Jakab ezredes stb .• az egyetemi tanács, a kulturális intézmények, vármegyék, társadalmi intézetek küldöttei. Majdnem teljes számmal jelentek meg a Zudovika Akadémia első évfolyamának növendékei Hazai Samu báró volt honvédelmi miniszter vezetésével. Képviseltette magát ezenkívül a Nemzeti Kaszinó, Zemplén, Szabolcs és Pest vármegyék, Tiszadob község, továbbá JÉW,ftwi**