Magyarság, 1923. július (4. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-15 / 157. szám
8 ÍROK jég könyvek Akik elmentek ... Feszty Árpádné emlékirata viseli ezt a címet, Ritka érdekességű könyv. Nemcsak azért, mert illusztris művész-család, a Meg renábob, Juhai famíliájának legbensőbb élet- és lélekzugaira, egy egész ragyogó generáció legkiemelkedőbb alakjaira világít rá megkapó élességgel, de érdekes, lenyűgöző megírásának eredetiségével, frissségével, szuggesztív erejénél fogva is. Ezek a lapok csudálatos bensőséget, élet-illatot lehelnek, mélységes emberi tanulságokat revolálnak, súlyos lélek-titkok závárzatát nyitogatják, rejtelmes gondolatrugók feszült, bonyolult munkáját tárják föl. Aki csak valaha egyetlen sorát olvasta a kékszemű, komáromi aranyembernek, a királyi meseörökséghagyónak, szoruló szívvel éli bele magát a legelső soroknál ebbe a furcsa, ideges, lélekzetelállító könyvecskébe, amelynek csak az az egyetlen hiányossága, hogy ilyen szűkszavú, rövid, mert hiszen köteteken át le tudná az olvasót kötni a szerzője ezzel a mélyről fakadó, titkos bájú, megható hanggal... Mily megrázóan érdekes mindez! A nagy regénykohó rejtelmes falainak széttárása... az ideges, fojtó légkör rajza, amelyben Jókai él... a zseni fülledt, érthetetlen, váratlan viharokra egyre felajízott horizontja, a félhomályos, szokatlan háttérből kihajló sihouettek, a bonyolult szálakkal mozgatott, dús lelkű és agyú emberek napjai ... a költőkirály csodás szív- és lélektanának exotikus bimbói, súrlódása más, nagy lelkekkel, az ebből az érintkezésből előpattanó szivárványos, megragadó, különleges szikrázás . . . csupa izgalmas, megragadó, ismeretlen hangulat ! S az egészet valami magyar bánat, szívig érő asszonyi gyöngédség levendulás illata lengi át — megát. Bravúrosak azok a kis lélek-skizzek, melyeket a memoár egyik-másik alakjáról ad. Székely Bertalan, Liezen-Mayer, Justh Zsigmond : csak pár mesteri ceruzavonás, de úgy veti oda Fesztyné, hogy örökre belénk markol. Új hangod, stílust teremtett írásával a magyar memoár-irodalomban. Laborfalvy Rózát, a színpadtól már visszavonult színész nagyasszonyt is remekbe festi meg. Stílusa tömör, teljesen egyéni, csillogóan intelligens, pompásan hangsúlyoz vele fényt és árnyékot. A könyv zárófejezetét, a Feszty Árpádról szólót az írónő leánya, Feszty Masa írta. A gyöngédségében is markáns vázlat méltó társa a nagytehetséges fiaiért festőnő palettájáról lekerült legjobb portréinak. A könyvecskét szép kiállításban, érdekes illusztrációkkal az Athenaeum adta ki. Aki csak elolvassa, meleg várakozással fog eléje tekinteni az emlékiratok kilátásba helyezett második részének. Makay Ödön (Olcsvay Géza : Taifun-nyomok.) írói értékekben gazdag kis kötetet bocsátott útra bemutatkozóul egy debütáló fiatal író: Olcsvay Géza. A kötet Taifun-nyomok szimbolikus címét visel, mintha csak azt akarná jelezni, hogy a benne fölsorakoztatott írások mind egy-egy lelki tájfunnak szavakba rögzített nyomai. Ha valakire az élet eseményei az ívásig hajszolás erejével hatnak, az sohasem tévedhet felszínes Tart pour l’art érzelmi és gondolati játékokba. Szükségszerűen kell, hogy a mélyről felbányászott mondanivalók új írásművészeti értékeket is hozzanak magukkal az uj tartalmai mellett. Olcsvay Gézát szibériai élményei mélyítették az élet új szempontú megiitójává, és így írásainak tartalma mindig egy szenvedésekben differenciálódott lelkű, külső behatásokra végtelenül reagáló, de mindent csak befelé végigélő művész megnyilatkozásainak hat. Ilyen tartalmakat nem hordozhat mások által használt forma és éppen ezért erre az ideges belső életre szorosan reátapadó rendkívül kifejező formaruha az, ami szuggesztíven érzékelteti velünk az író meglátását. Súlyos, szóképekben gazdag és úgy érzelmi, mint gondolati fordulatokban bővelkedő Olcsvay Géza nyelve, mely tömörségében és expresszív voltában rokon a modern magyar irodalom stílusművészeinek nyelvével. A kurta kis novellák és a két kis dráma közül különösen az egyik: a Morinaga herceg című — mely a legszintetikusabban fejezi ki a Taifun című novella mellett Olcsvay életlátását— néhol összeroppanni látszik a mondanivalók súlyától. Nagyobb arányú feladatokra való hivatottságról tanúskodik ez az első kötet, ami talán mindennél értékesebb eredménye a bemutatkozásnak. (sb.) (Hegyi István : Vándor falu. A novelláskönyv.) Manapság Budapest Irodalmáról kezdi megállapítani aggódó kritikusa, hogy műosarasodik, a vidék pedig még vidékekbe sülyed. Ezzel az aggodalommal szemben komoly ellenvetés ez a komoly, jó könyv. Írója Tömörkény tanítványának vallja magát. Mesterének világából veszi tárgyát, rokon vele szemléletének művészi nyugalma, megrajzolásának biztossága, egész művészetének befejezettsége. Hegyi István teljesen eredeti és teljesen kész művész és ugyanakkora érdeme, hogy teljesen magyar világú. A mai magyar parasztot így megrajzolni alig láttuk még, fölényesen távol van minden klisé-átvételtől, a hálistennek végképp kidöglött osztrák eredetű hazug limonádónépszínműveink parasztjaitól. Ezek a parasztok, kis vasúti őrök, asszonyaik, ezek a kis világháborús alakok, a szürke, de erővel és igazsággal teli kis életek: ezek a mi testvéreink, a mieink élete, mimagunk. Derék és magyartól szokatlanul egészséges vállalkozás volt ezt a jó kis könyvet kiadni. (B. A.) MAGYARSÁG 1923 július 15. vasárnap (Korunk világképe.) Konstantin Oesterreich ily címü könyve a német irodalomban általános nagy benyomást keltött s most a Nagy József dr. által szerkesztett Ember és természet cimü vállalatban megjelent magyar fordítása is nyereség mindazoknak, akik szilárd eszmei alapon kívánnak tájékozódni a modern kultúra birodalmában. A könyv a mai tudomány eredményeiből állítja össze azt a képet, melyet a mai művelt emberiség a világról alkot magának : bejárja az élettelen természet, az élet és a kultúra világát és kifejti a végső problémákkal szemben való álláspontot is. A Somogyi József és Juhász Andor által fordított könyvet a Franklin-Társulat adta ki szép kiállításban. (Cholnoky Jenő:Általános földrajz.) Az új Tudományos Gyűjteménynek immár második kötete igazolja, hogy a magyar Göschen minden tekintetben tökéletesen pótolja a fogalommá vált német sorozatot. A Danubia ízléses kiadásában — s ha a köteteken nincs is megnevezve, elárulhatjuk, hogy Thienemann Tivadarnak, az Erzsébet-egyetem tanárának körültekintő ■ szerkesztésében megjelenő sorozat most megjelent második kötete Cholnoky Jenő általános földrajzának első kötetét hozza. Egyre jobban virágzó földrajzi irodalmunknak évtizedek óta tátongó űrét tölti be Cholnoky élvezetesen megírott, tömör kis könyve. Ez az első kötet a levegő és az óceánok fizikai földrajzát öleli föl, a továbbiak a Föld szilárd kérgének és belsejének ismertetését adják, végül a növény-, állat- és emberföldrajz vázlata következnek. A magyar főiskolák diáksága, de a nagyközönség szempontjából is kívánatos, kövessék egymást az általános földrajz további kötetei gyors iramban. Az első, térképekkel és grafikonokkal bőkezűen illusztrált kötet arra vall, hogy a teljes sorozat ugyanoly klasszikus mesterműve lesz az általános földrajznak, mint amilyen a Fred breslini professzornak Teubner után Natúr und veisteswelt sorozatában megjelent s a maga nemében páratlan általános geológiája. (I. k) (Wells kritikája a háborúról és a békekötésekről.) H. G. Wells világhírűvé vált nagy világtörténet könyvének egyik önálló fejezetét, amely a háborút, a békekötéseket és a belőlük származó nagy bajokat veszi éles kritika alá, Tonelli Sándor jó magyar fordításában kiadta a Franklin-Társulat Kultúra és Tudományvállalata. (Zsoz Kálmán: Zenei kéziratok jegyzéke.) A Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzék-kiadványai során nemrég hagyta el a sajtót a zenei katalógus második füzete, amely az elsőhöz csatlakozva újabb 394 zenei levél rövidtartalmú ismertetését adja. A levelek a XVIII. század végétől a XIX. század végéig terjedő időből valók. Sűrűn szerepel bennük Liszt Ferenc, mint a XIX. századi európai zene egyik középpontja, id. Ábrányi Kornél, mint a hazai zenei élet egyik főmozgatója. Bepillantást nyerünk a budapesti Zeneakadémia alakulásának kulisszatitkaiba , felvonulnak előttünk a letűnt korszaknak úgyszólván összes zenei problémái, amelyek a kortársakat izgatták. Közérdekű zenei kérdések és intim személyi ügyek tarka változatosságban követik egymást. Megismerkedünk Bertha Sándornak, a Póknéba szakadt magyar muzsikusnak küzdelmeivel és vágyaival, olvassuk Bartalus István és Bogisich Mihály tépelődéseit a magyar muzsikáról, meg a cigánykérdésről. A kortársak elismerő sorai szólnak Simonffy Kálmán országos sikereiről, Bránffy népdalkutatási működéséról. Gyakran találkozunk a levelek közt az Erkel-családdal és Dopplerékkal a legkülönfélébb vonatkozásban. Fáy István gróf egyik levele Pesty Frigyeshez a Rákóczi-nóta eredetét fejtegeti. Egészen humorosan hat, mikor a Franklin-Társulat id. Ábrányi Kornélnak a Visszaemlékezések című 20 éves kötetéért 150, azaz egyszázötven forintot ajánl fel tiszteletdíjul — nem is olyan régen: a millenium évében. Gerster Etelka örömmel tudatja 1877-ben Erkel Sándorral, hogy a Hunyadi-ból kapott áriát Berlinben da capo kívánták hallani és Londonban is énekelte az udvar előtt. Goldmark a Sába királyné ügyében levelez Erkel Sándorral. Haydn emlékét kilenc levél eleveníti föl. Ipolyi Arnold igen érdekes sorokban fejtegeti Simonffy Kálmánnak az Ősi magyar zene problémáját. Kálmán Farkas keserű szavakkal emlékezik meg Kereszty Istvánhoz intézett levelében munkáiról, amelyekért egekig magasztalták »s...? nem adták ki«. Az egyik az énekgyüjteményekről szól, a másik, amelynek »Ének lexikon« a címe, több, mint háromezer régi magyar énekét ír le szótárszerűleg. Korbay Ferencnek 1884-es levele arról értesíti id. Ábrányi Kornélt, hogy egy »New-Yorkban létező tudományos Club« felkérte egy előadás tartására a magyar népdalról. Segédkönyveket kér. Különben magyar dalokat fordítgat angolra. A kiszakított érdekes adatok csak egy kis része ennek a 112 oldalas szép kiállítású füzetnek, amelynek gondos összeállítását hoz Kálmán dr. szaktudását dicséri, (m. i. (Az ébredők.) Pierre Lotinak, a most meghalt világhírű francia írónak a magyar közönség előtt legkedveltebb regénye Az ébredők, mely a törökéletből ad egy elbájolóan szép történetet. A regény magyar fordítása, König György kitűnő munkája, most második kiadásai) jelent meg a Franklin-Társulat Külföldi Regényírók című gyűjteményes vállalatában. (K. Kallós István: Nevelő való.) K. Kallós István író és zeneszerző Kecelő való címen adta közre a jelen ferdeségeit találóan visszatükröző humoreszkjeit. A kedves apróságokban ízig-vérig magyar szellem nyilatkozik meg. (Házinyúltenyésztés.) A mostani viszonyok közt sokszorosan fontos termelési ág, amely nagyon sok embernek adhat kenyeret és sokat segíthet közélelmezé Sünkön, a házinyúltenyésztés s ezért alkalomszerű propagandát csinálni neki. Erre a célra kitűnő kis könyvecskét adott ki Winkler János: kellő részletességgel közli benne azokat a tudnivalókat, melyekre a bázinyultenyésztőnek szüksége van. A gyakorlati értékű könyvet a Franklin-Társulat adta ki. Ezek a könyvek Pfeifer—Zeidler nemzeti könyvkereskedésében kaphatók. Budapest, Kossuth Lajos-utca 7. Az ötvenéves triedagrasai államrendőrség története A budapesti m. kir. államrendőrség ebben az esztendőben üli meg fennállása félszázados jubileumát. Ebből az alkalomból érdekes, úttörő tudományos munka jelent meg. Az ötvenéves budapesti államrendőrség története, mely’ kortörténeti szempontból éppen úgy, mint jogi forrásmunkaként egyaránt értékes és hézagpótló. A vaskos kötetben felsorolt adatok ugyanis, amelyek a budapesti rendőrség belső történetére, szervezete kiépülésére, Európaszerte szinte páratlanul álló jogi helyzetére vonatkoznak, mindezideig összegyűjtve nem voltak. A könyv azonban nem rideg adathalmaz csupán, hanem eleven tollal, érdekes olvasmányként vezeti végig az olvasót a rendőrség és az ötven esztendő történetén, a benső változásokon, ötven év nevezetesebb, izgalmas bűnesetein, fényes ünnepségek, fejedelemlátások pompája között éppeneúgy, mint az utcai forradalmak véres barrikádjai alatt, a háborús állapotok rendészeti vonatkozásain, a rendőrség újjászületésén keresztül egész napjainkig. A külföldi fővárosok évszázados múltú rendőrségeivel szemben Budapest székesfőváros állami kezelésbe vett, modern rendőrsége mindössze ötven esztendős. Ennyi ideje csupán, hogy a szervezetlen, idejét múlta városi önkormányzati rendőrség az állam kezeibe ment át. Erreonatkozóan a Buda, Pest és Óbuda egyesítéséről szóló 1872. évi XXXVI. t.-én intézkedett, de a városi rendőrség átadása és a fővárosi államrendőrség megalakulása csak egy évvel később 1873 december 15-én következett be. Az államrendőrség első főkapitánya Thaisz Elek lett, ki addig a pestvárosi imunicipiális rendőrség ügyeit vezette. Thaisz főkapitánysága, mely a budapesti rendőrség legszégyenletesebb, bűnös korszaka volt, 1884 őszéig tartott, amikor a parlament követelésére, Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter intézkedésére Jekkilfalussy Lajos, mint miniszteri biztos vette át a főkapitányság vezetését. Egy félévig tartott az átmenet, akkor a temesvári erélyeskezű polgármester, Török János személyében megtalálta a kormány azt az energikus főkapitányt, aki hivatva volt a Thaiszkorszak korrupt és hibás szellemű rendőrségét a gyökeréig átgyúrni és felfrissíteni. 1895 elejétől haláláig, 1892 év végéig vezette Török János főkapitány a budapesti államrendőrséget és a reá rótt feladatot, hogy egy uj és tiszta korszak szilárd alapjait rakja le, derekasan elvégezze. Utána Sélley Sándor dr., az ügyészből lett rendőrfőkapitány következett, akit azután 1896-ban, amikor Sélley magasabb megbízatást nyert, Rudnay Béla volt felvidéki főispán követett a főkapitányi székben, a fit hosszú éven át, 1906-ig állott az élén Rudnay a budapesti főkapitányságnak és e politikai viharokkal, éles szociális mozgalmakkal teli korszak alatt európai nívójú, sőt világhírű intézménnyé fejlesztette a budapesti rendőrséget. De még inkább kifejlődött a fővárosi rendőrség a következő főkapitány, Boda Dezső alatt,ki az első »kebelben« főkapitány volt. Tizenegy éven át, egész 1917-ig tartott Buda főkapitánysága s a legtöbb rendőrségi intézmény, a fejlődés számost jelentős állomása fűződik az ő nevéhez. Alatta következett be a mozgósítás, * háború, I. Ferenc József király halála, Károly király megkoronázása. 1917-ben Sándor László lett a budapesti rendőrség főkapitánya, míg 1918-ban az októberi zavarok vihara le nem taszította állásából. A forradalmi idők főkapitánya Dietz Károly volt, de a csőcselék uralma őt is csakhamar távozásra kényszerítette. Átkos és szégyenletes emlékű négy hónap után következett a romok eltakarítása, az újjáépítés, megfeszített munkával, lépésről-lépésre, Matyasovszky György, Kádosy Imre, majd Marinovich Jenő főkapitányok ideje, egészen a fejlődés mai fokáig. A történelmi részt számos jól sikerült illusztráció diszíti. A belügyminiszter és az országos főkapitány képén kívül ott találjuk a régebbi és újabb főkapitányok arcképét, a mai kerületi főkapitányok fényképét, régi főkapitánysági épületek, egyenruhák és felszerelések képét. A történelmi rész bevezetését és a legújabb kort 1918—1923-ig Boksa János rendőrfőtanácsot írta, míg 1873-tól 1918-ig terjedő rendőrtörténetem Vécsey Leó hírlapíró munkája. A legújabb korszakban a vidéki rendőrségek "államosítására vonatkozó fejezetet Doming Henrik dr. főkapitányhelyettes írta. Az érdekes történeti munka díszes köntösű testes kötet, a jubiláris llender-almanach keretében jelent meg. Az Almanach kötetét a zegész ország rendőrségének szervezeti tagozódása és teljes névsora egészíti ki.