Magyarság, 1923. augusztus (4. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

Z magyar barátaink elveszítsék min­den reményüket az őket oly súlyosan érintő békeszerződésnek a jövőben való legalább részleges revízióját illetőleg. Ehhez hasonló módon ír a lwówi (lembergi) Gazeta Lwowska is, mely *A szinajai találkozó előtt« (VII. 8.) c. cikkében kifejti, hogy miért nem léphet be Lengyelország a kis­­ántántba. Ha a kisántánt egyes államainak Lengyelországhoz való viszonyát tekintjük, — fejtegeti a cikk, — megállapíthatjuk, hogy Oláhország álláspontja mindenben fedi a mienket. Ezzel szemben fontos, hogy Cseh­ország miképp viselkedik az egyes problémák irányában. A csehek fő­­érdeke, hogy Magyarországgal szem­ben megtarthassák eddigi birtok­állományukat. Ezen alapszik eddigi ■politikájuk a kisántántban és nem lehet feltételezni, hogy a jövőben ezen a politika változást szenvedjen. Már­pedig ez a politika mindenek­előtt a nekünk oly rokonszenves tót nemzet igábahajtását célozza. Szó sem lehet róla, hogy a cseh állam­politikát támogassuk a tótokkal szemben. Az Oroszországhoz való viszony­ban a cseh álláspont nemcsak a miénket nem fedi, de még az oláhot sem és így e kérdésben bajos gon­dolni a kisántáni együttműködésére. Németország iránt a cseh politika hallatlanul óvatos és mindenekelőtt számol azzal a ténnyel, hogy Cseh­ország német területekkel van körül­véve több oldalról. Ilyen körülmények közt a csehek­kel való politikai együttműködésben nem látjuk azokat az előnyöket, amelyek lehetővé tennék a cseh sajtó sértéseinek megbocsátását és az any­­agira indokolt és szerény követelé­seinkről való lemondást. (Javorina, sziléziai iskolaügy.) Szerbiát illetőleg a szoros együtt­működés szintén kíván bizonyos fenn­tartásokat. Szerbia ugyanis bensőleg épp oly mértékben széteső, mint Csehország. A horvátok épp úgy ki­­kivánkoznak az államból, mint a tótok. Németországhoz való viszony­ban Szerbia kevésbé érdekelt. Az orosz kérdésben álláspontja — saj­nos — fedi a csehekét. A szerb érdekszféra az Adria felé tekint és nagy ellentétet támaszt a szerb állam és az olaszok között, mely utóbbiakkal mindeddig nagyon szí­vélyes viszonyban éltünk és akik hathatósan támogatták nemzeti kö­veteléseinket. Szerbiát azonkívül a balkáni kérdések érdeklik, amelyek még mindig sok robbanó­anyagot tartalmaznak. A török kérdésben Szerbia a görögökkel tart, holott mi­­ törökökkel kötöttünk szerződést. Ez, meg is felel hagyományainknak. Összegezve a dolgokat: a kis­ántánt politikája, amelyben a cseh és szerb érdek túlnyomó az oláh !*'rdek fölött, egészen más problémák köz­n il forog, mint a lengyel politika. Még Seyda a szélső nemzeti demo­krata lengyel külügyminiszter is jul. 25-ikén tartott beszédében úgy jelle­mezte Lengyelország viszonyát a kisántánthoz, hogy az barátságos, de mivel a kisántánt politikai létalapja, mely a sch­ germaini, neuillyi és tria­noni békeszerződéseken alapul, »nem foglalja magában a dolog természeté­nél fogva ama jogi és­­politikai ala­pokat, melyeken a lengyel állam nyugszik«, azért »nincs alapja an­nak, hogy Lengyelország a kis­ántanihoz csatlakozzék«. E nyilatkozat mutatja, hogy még a nemzeti demokraták is bizonyos kritikus szemmel tekintenek a kis­­á­ntánira s különbséget tesznek Lengyelország és a kisántáni érdelei Watt . SSÄGYAFtfeAG 1923 augusztus 1, szerda Mulatságos, hogy a cseh lapok, melyek azelőtt oly nagy hangon kürtölték világgá, hogy Lengyel­­ország belép a kisántántba, röviddel ezelőtt látva, hogy Lengyelország nem siet a kisántánt keblére, azt híresztelték, hogy Csehország és Szerbia nem akarják, hogy Lengyel­­ország belépjen a kisántántba. Sa­vanyú a szőlő! Megkezdték az indemnitási javaslat részletes tárgyalását Az ellenzék tilta­kozott az adószakaszok becsempészése ellen A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlésen ma a zárszó jogán próbáltak a miniszteri beszédekre vála­szolni azok a képviselők, akik határozati javaslatokat terjesztettek elő. Szcitovszky elnök azonban a régi gyakorlat ellenére szigorú korlátokat állított a képviselők elé, akik Gaal Gaszton szaktekintélyétől támogatva, hasztalanul vitatkoztak az elnökkel, nem beszélhettek szabadon. A zárszók után kitörő lelkesedéssel megszavazta az egységes párt kormányá­nak az indemnitást általánosságban, az­után elvetették a miniszterek kívánsá­gára a beterjesztett 86 határozati javas­lat legnagyobb részét, köztük Homonnay Tivadar közalkalmazott indítványainak többségét is. Homonnay a fontosabb ja­vaslatokra névszerinti szavazást kért,­­ az évet negyvenhat képviselő írta alá, akik közül pontosan tizenhét volt jelen a névsor felolvasásánál, úgy hogy a név­szerinti szavazást nem lehetett megejteni, úgy látszik a képviselő urak már az el­lenzéki oldalon is egészen kimerültek. Este megkezdődött az indemnitás rész­letes vitája és az előadó szelíd mosollyal záróra előtt pár perccel beterjesztette a jövedelmi adók felemelésére vonatkozó szakaszokat. Az ellenzékiek és titokban a kormánypártiak is legnagyobb megütődés­­sel látták, hogy a kormány fontos adó­javaslatokat be akar ismét csúsztatni az indemnitásba és már a házszabályok alap­ján is tiltakoztak a szokatlan eljárás ellen. A nemzetgyűlés kétnapos szünet után ma folytatta az indemnitás vitáját. Napi­rend előtt Strausz István személyes kér­désben visszautasította a felhatalmazási javaslat előadójának ellene intézett támadását. Az indemnitás­ vita során a zárszó jogán Baross János szólalt fel elsőnek s kérte a Házat, hogy utasítsa a kormányt a földreformnovella sürgős beterjeszté­sére. Orffy Imre előadó személyes kér­désben válaszolt pár szóval Strausz István felszólalására. Éles házszab­ályvita a zárszójog körül Gaal Gaszton szólalt ezután föl a zárszó jogán s kijelentette, hogy ki akar térni felszólalásában a miniszterelnök és a pénz­ügyminiszter expozéjára. Az elnök figyel­meztette, hogy csak abban a keretben be­szélhet, amelyre benyújtott határozati ja­­vaslata vonatkozik. Gaal Gaszton erra ki­jelentette, hogy a zárszótól eláll és a házszabályokhoz kért szót. Hosszabban fejtegette, hogy a házszabályok sehol sem írják elő, hogy a zárszó jogán felszólalók ne foglalkozhassanak a vita egész anyagá­val. Az elnök ezzel szemben preceden­sekre hivatkozva azt fejtegette, hogy csak a határozati javaslat tárgyához lehet zárszó jogán hozzászólni. Gaál Gaszton újabb felszólalásában kijelentette, hogy az elnök eljárása a szólásszabadság korlá­tozása. Szakács Andor Gaal Gaszton felfogását tette magáévá, mire az elnök újból hang­súlyozta, hogy ragaszkodik az eddigi gya­korlat érvényesítéséhez. Szilágyi Lajos hangsúlyozta, hogy a pénzügyminiszter adóvalorizáló szakaszai miatt feltétlenül szükség van arra, hogy az ellenzék el­hasson a kritika jogával. Farkas Tibor csatlakozott Szilágyi felszólalásához saját határozatát keérte. A elnök kijelentette, hogy a Ház e tekintetben nem határoz­hat, mire az ellenzék egyöntetűen azt kö­vetelte, hogy vesse fel a bizalmi kér­dést.Farkas István és Ostor József csatla­koztak Farkas Tibor indítványához, majd Gaal Gaszton azt fejtegette, hogy az elnök is tévedhet és döntőbíró nem­ lehet­­ más, mint a ház többsége. Az elnök ki­­j­jelentette, hogy nem jutott ellenkezésbe­­ a házszabályok szellemével s ezért nincs­­ szükség a Ház döntésére. Propper Sándor­­ szerint a korona zuhanásával új problé- j mák merültek fel és éppen ezért az­­ ellenzéket nem lehet elütni attól a jog­­i­tól, hogy a problémákkal foglalkozzék. Z­áffly Il­kre polemizált Propperrel s azt * * kijelentést tette, hogy a képviselőknek nem lehet feleselési joguk. E kijelentésre az ellenzéken percekig tartó viharos zaj ke­letkezett s a­­képviselők a padokat verve kiáltoztak Orffy felé: Nem feleselési, hanem alkotmányos jog! A zaj csillapul­tával Orffy ama véleményének adott­­kifejezést, hogy a házszabályok feletti őrködés egyedül az elnök joga. Friedrich István azzal az indokolással ragaszkodott a kritika jogához, hogy a pénzügyminiszter csak a vita végén mon­dott expozét, s ezért szükség van arra, hogy az ellenzéknek alkalma és módja legyen az expozéval való foglalkozásra. Gaal Gaszton kérte az elnököt, olvassa fel a házszabályok ama szakaszát, amelynek alapján kijelentéseit tette. Az elnök meg­jegyezte, hogy ő az eddigi gyakorlatra és a házszabályok szellemére hivatkozott. (Zaj a baloldalon.) Hal­er István magáévá tette Gaal Gaszton érveit s a házszabá­lyok szellemével szemben a parlamen­tarizmus szellemére hivatkozott, amely megköveteli, hogy a képviselők hozzászól­hassanak a vita végén elmondott minisz­teri expozéhoz. Bethlen István gróf miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a zárszó jogán való hozzászólások csak nyújtanák az indem­nitás vitáját, amely már így is túl hosszú volt. A parlamentarizmus szellemére vonatkozólag kitanítást nem fogad el. Haller István személyes kérdésben ki­jelentette, hogy csak akkor volna helyén a miniszterelnök érvelése, ha a kor­mány beterjesztette volna a költség­vetést, így a parlamentarizmus szelleme megköveteli a régi gyakorlathoz való ragaszkodást. Bethlen István gróf mi­niszterelnök újabb felszólalásában azt mondotta, hogy a Ház azért nem juthat a költségvetés és más fontos javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék a parla­ment minden idejét igénybeveszi az indemnitási viták elnyújtásával. (Zaj és ellentmondások az ellenzéken!) Rupert Rezső és Szakács Andor kérték az elnököt, hogy rektifikálja házszabály­­magyarázását. Az elnök kijelentette, hogy részéről tévedés nem történt s igy nincs oka felfogásának megváltoztatására. általánosságban megszavaztál­ az indemnitást Ezután Szakács Andor szólóit a zárszó jogán. Sürgette a földreform végrehajtását s hosszabban válaszolt a külügyminiszter­nek az ő személyével kapcsolatos ki­jelentéseire. Részletesen felsorolta az 1918-as eseményeket s azt igyekezett bizonyítani, hogy a kommün utáni rend­szer külső beavatkozáson épült fel. Dénes István szintén a zárszó jogán szólott s a földvagyonváltság kulcsának megváltozta­tását kívánta. Farkas Tibor elállott a zárszótól azzal, hogy a vitát nem akarja nyújtani. Hosszabb szünet után a nemzetgyűlés az indemnitási törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadta, mire az elnök a vitát megszakí­totta, az ülést délután négy óráig fel­függesztette. A délutáni ülés délután az általános vita során benyúj­tott határozati javaslatok fölött döntött a Ház. Giesswein Sándornak a párbaj eltil­tásáról benyújtott határozati javaslatát Nagy Emil igazságügyminiszter rövid fel­szólalása után elvetették. Az igazságügy­­miniszter rámutatott a büntetőtörvény­­könyv hiányaira s kijelentette, hogy bün­tetőjogi javaslatában gondoskodni kiván a becsület védelméről s bonyolult esetekben külön bíróságokat akar fölállítani. Baross Já­nosnak a földreformnovella beterjesztésére vonatkozó határozati javaslatát Szabó István földmivelésü­gyi miniszter hozzá­járulása után a­­ Ház magáévá tette. Szabó Józsefnek az állami tanítók és tanítónők státusrendezéséről, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszo­nyának rendezéséről, a béregyeztető hiva­talok felállításáról, végül az állami gyárak munkásainak érdekében benyújtott hatá­rozati javaslatait a kultuszminiszter, kereskedelmi miniszter és a pénzügy­miniszter felszólalása után a Ház "el­vetette. Gserty Józsefnek az általános, titkos-, választójogra vonatkozó határozati javaa­­latánál Bethlen István gróf miniszter»­ elnök kijelentette, hogy a nemzetgyűlés»­ nek ősszel sürgős dolgai lesznek s ezért« nem foglalkozhatik a választójogi tövény» javaslattal. A kormány a választójogi törv., vényjavaslatot kellő időben elő fogja ter­­jeszteni. Kérte a határozati javaslat vetését, mire a Ház ilyen értelemben hatá­­­rozott. Homonnay Tivadarnak a közalkal­­­mazott­ak érdekében benyújtott határozati javaslata került ezután sorra. Kállayi Tibor, Walkó Lajos és Vass József mi­­­niszterek felszólalása után a Ház a har­minc határozati javaslat közül csupán az altisztek előléptetésére, a hadifogságot szenvedett közalkalmazottak nyugdíjigényé­nek rendezésére és a hivatalos idő­pontok betartására vonatkozókat tette magáévá. A Kormá­­ny rendeleti úton szabályozza a Közalkalmazottak melékfoglalko­­zását Gaal Gasztonnak a közalkalmazottak mellékfoglalkozása tekintetében előterjeszt tett határozati javaslatánál Bethlen Ist­­­ván gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány rendeleti úton fogja megszün­tetni a visszás állapotokat, mivel a kér­­dás nem törvényhozási matéria. Kért®, Gaal Gasztont határozati javaslatának­ visszavonására, ami meg is történt. Sza­kács Andornak az általános titkos választó­­jogról benyújtott határozati javaslatát a Ház a miniszterelnök felszólalására el*­vetette. Rassay Kárálynak a tisztviselőknek titkos társaságokba való belépését illetően­ előterjesztett határozati javaslatánál Beth­len István gróf miniszterelnök kijelen­­tette, hogy osztja azt a felfogást, hogy közalkalmazottak, ideértve a bírókat is, nem lehetnek tagjai titkos egyesületeknek. A kormány a kérdésben rendeleti úton fog intézkedni. Ezért kérte a határozati javas­lat elvetését, mire a Ház ilyen értelem­­ben döntött. Ezután elvetették Kiss Menyhért Bell Miklós és Saly Endre 1—1 határo­zati javaslatát. Alföldy Béla javaslatát, amely a diák­­nyomor ellen kér erélyes intézkedést, a Ház a kultuszminiszter felszólalása után elfogadta. Ugyancsak elfogadták Alföldy Béla javaslatát a körorvosi állá­sok sürgős betöltésére. Elfogadták Mése Zoltán javaslatát a háborús vagyonok megadóztatásáról. Györki Imre határozati javaslatait elvetették. Propper Sándor határozati javaslatát, hogy a minisz­tert kötelezzék a zárszámadások sür­gős beterjesztésére, a Ház lesza­vazta. Ugyancsak elutasították a nu­merus clausus megszüntetésére tett javaslatát. Elutasították Forster Elek összes javaslatait, úgyszintén Ottlik Jó­zsef, Steisinger Ferenc, Vanczák János, Csik­ József, Csizmadia Sándor, Peyer Károly, Steischl Richárd, Pakots József javaslatait elvetették, kivéve Pakotsnak azt a javaslatát, amely a fizetések sürgős, nyolc napon belül való kiutalását kívánta, Kállay Tibor pénzügyminiszter felszóla­lása után a nemzetgyűlés elfogadta. Következett Nagy Ernő határozati . .ja­vaslata, amelyben a Károlyi-kormány vád alá helyezését követelte. Nagy Emil igazságügyminiszter azt mondotta, hogy egy kormány vád alá he­lyezése nem a kormány kötelessége, ha­nem a nemzetgyűlés joga, ha a képviselő úr nem tud feledni vagy engesztelődni, tegyen ily irányú lépéseket. Nagy Ernő javaslatát a balszél ellené­ben a nemzetgyűlés elvetette. Áttértek az indemnitási javaslat részletes tárgyalására Ezután a Ház áttért az indemnitási ja­vaslat részletes tárgyalására. Az I., II, III., IV. szakaszt változatlanul fogadták el. Az V. szakasznál egy új ötödik szakasz behelyezését javasolta az előadó, amely a jövedelmi- és vagyonadóknak valorizál­lására vonatkozik. Felkiáltások : Puccs ! Puccs! Kállay Tibor pénzügyminiszter kér a javaslatnak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását. Hegymegi-Kiss Pál erélyesen tiltakozik az ellen, hogy az általánosság­ban letárgyalt indemnitási javaslatba ily fontos intézkedéseket becsempészenek. Kérte, hogy utasítsa a Ház a pénzügy­­minisztert, hogy a jövedelmi és vagyon­adók szorzószámának felemeléséről nyújt­son be külön törvényjavaslatot. Gaal Gaszton: Szép kis javaslat Farkas Tibor szintén a házszabályok­­hoz szólva kérte, hogy az előadó által beterjesztett szakaszt ne vegyék be az indemnitási javaslatba. Ugyanilyen érte­lemben szólaltak még fel Dénes István és Farkas István. Ezután az elnök bemutatta Lendvai István ceglédi megbízólevelét, majd napi­rendi­­javaslatot tett, mely szerint a Ház tovább folytatja az indemnitási javaslat részletes tárgyalását. Az ülés 1/18 órakor ért véget.

Next