Magyarság, 1923. szeptember (4. évfolyam, 196-215. szám)
1923-09-01 / 196. szám
2 naMAGYÁÉSIG 1923 szeptember 1. szombat idézzenek elő. Ez egész Európának és különösen hazánknak is rendkívül nagy érdeke. Az eddigi tervek szerint szeptember 19-én indulok, eddig körülbelül húsz előadásról van szó, ami legalább másfél hónapot jelent. Ha már, egyszer,odakint vagyok, a lehető legteljesebben iparkodom kihasználni az alkalmat, amely tájékozás szerzésére és nyújtására nekemott nyílik. Amúgy is tizenegy év előtt tett amerikai utániról igen kellemes emlékeim vannak és tudom, hogy odakint nagyon jól fogom magamat érezni. & ntiidszíerli&tö&esiéfek után ésísidnosságban megszavazták a iftszámiesztteitési farosMof A i»etfi$pn2i;i$£ief üstltiihdzoífalelartöiiaios ÉDredöh u^éro! — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlésen ma a napirendet megelőzve az egyik ébredő képviselő szóvátette a tegnap éjszakai titokzatos Ébredő letartóztatások ügyét. Rakovszky belügyminiszter válaszában éppoly titokzatos maradt, mint a rendőrségi információk, annyit árult el mindössze, hogy valami államellenes bűncselekmény miatt kellett ily erélyesen fellépni és a rendőrség kezében döntő bizonyítékok vannak. Ezeknek tudomásulvétele után visszatért a nemzetgyűlés a létszámcsökkentési javaslathoz, de igen kedvetlenül és fáradtan. Barthos Andor, Csik József, Ostör József és Kiss Menyhért után elt apadtak a szónokok és végetért az általános vita. A kormány részéről először Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter válaszolt, és tudatta a képviselőkkel, hogy hivatali állásában sikerült megóvnia a magas kultúra érdekeit. Mikor aztán bizonyos kultúrintézmények leépítésére tért át, baloldalról valaki bosszúsan közbeszólt: — A magyar kultuszminiszter nem tud magyarul beszélni. Klebelsberg erra nem válaszolt semmit, csak nevetni kezdett s oly derűs és felemelő látványt nyújtott, hogy a képviselők pártkülönbség nélkül fellélegzettek, a kultuszminiszter visszanyerte végre azt az ifjonti, zavartalanul vidám kedélyt, amelyet, mint elpanaszolta teljes huszonöt esztendő előtt vesztett el. Klebelsberg gróf után Rakovszky belügyminiszter indokolta meg feltűnően üres padsorok előtt a javaslat belügyi vonatkozású rendelkezéseit, a csonkamegyék megszüntetését azzal mentegette, hogy mag is fájó szívvel szánta rá magát erre a lépésre, amely pénzügyi okokból elkerülhetetlen volt. Szavazás előtt még Szilágyi Lajos követelte, hogy addig függesszék fel a tanácskozást, míg a pénzügyminiszter előkerül és válaszol a hozzámézett kérdésekre. A többség ezt nem tartotta szükségesnek, enélkül is megszavazta a javaslatot, s miután a beteg pénzügyminiszter helyett más miniszter sem akart nyilakozni, a tisztviselők most törhetik a fejüket, mi történik a fizetésjavítással. ____ A mai ülésen napirend előtt Kiss Menyhért szóvá tette az Ébredő Magyarok Egyesülete több tisztviselőjének tegnap történt letartóztatását. A letartóztatás szerinte beharangozása az egyesület feloszlatásának, pedig a letartóztatottak semmiféle bűncselekménnyel nem gyanúsíthatók. Azt kérdezte a belügyminisztertől, hajlandó-e sürgősen intézkedni a letartóztatottak szabadonbocsátása iránt. Rakovszky Iván belügyminiszter nyomban válaszolt a felszólalásra , tévedésnek mondotta Kiss Menyhértnek azt az állítását, hogy a letartóztatottak nincsenek komoly bűncselekményben kompromittálva. A másik tévedése Kiss Menyhértnek az, hogy az esetet az Ébredő Magyarok Egyesületével hozta kapcsolatba. A letartóztatottak nagyon komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva, melyre vonatkozóan objektív bizonyítékok állanak rendelkezésre. Ezekről azonban a nyomozás érdekében egyelőre bővebben nem nyilatkozhatni. Igen rövid idő alatt megtudja a Ház, hogy mi történt. Megjegyezte a miniszter, hogy amikor a nyomozás megindult, nem is tudták, hogy az ébredők tagjairól, pláne tisztviselőiről van szó. Rossz szolgálatot tesznek úgy maguknak, mint az ÉME- nek azok a képviselők, akik az ügyet összefüggésbe hozzák az Ébredő Magyarok Egyesületével. Felszólalása végén hangsúlyozta a miniszter, hogy komoly államellenes bűncselekményről van szó , ezért semmiféle közbelépéstől nem befolyásoltatja magát, hanem szigorúan teljesíti kötelességét. (Helyeslés.) . A tisztviselői létszámapasztásről szóló törvényjavaslathoz Hartos Andor szólott. Kifogásolta a bürokratizmus kinövéseit és a hivatalos iratok magyartalanságát.. Részletesen ismertette a hivatalok nehézkes ügykezelését. Sérelmet lát abban, hogy a képviselővé választott tisztviselők nem léptethetők elő. A javaslatot elfogadta. A kultuszminiszter beszéde Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter beszélt ezután. Még a vita vége előtt el akarja mondani a tárcáját érdeklő észrevételeit. A kultusztárca összes felesleges alkalmazottait elbocsátotta már s igy a további csökkentés a kultúra életszerveit támadná meg. Súlyos dilemma elé került, mert egyrészt segítségére kellett sietnie a pénzügyminiszternek, viszont a rosszul alkalmazott takarékosság kultúrfölényünket veszélyeztetné. Emiatt inkább a központi igazgatás csökkentéséről lehet szó, nem pedig a magyar iskolák apasztásáról. A kultusztárcának az 1921. évi létszámcsökkentés előtt 18.681 alkalmazottja volt, utána pedig 15.664 maradt. Most a pénzügyminiszter megértő támogatásával kieszközölte, hogy az óvónőket, néptanítókat és polgári iskolai tanárokat kikapcsolták a létszámapasztásból. Ilyenformán a husz százalékot most 7220 alkalmazott után kell számítani s igy tárcája körében 1410 alkalmazottat kell elbocsátani. Az elbocsátást keresztülviszi úgy, hogy emiatt a kultúra semmit sem szenved. Vigyázni kell, mert a hat éven felüli analfabéták száma ma Magyarországon 1.900.000 és így a tanítóság száma nemcsak hogy nem nagy, de tévés. A bajok nemcsak onnan erednek, hogy nincs elég népiskola, hanem települési viszonyaink is közrejátszanak. Az alföldi iskolázási nehézségek kiküszöbölésére részletes reformot dolgozott ki, s ara ennyiben szükség lenne, az uradalmaknál mutatkozó nehézségeket törvény erejével fogja megszüntetni. Magyarországon nincs felesleges óvónő, tanító és polgári iskolai tanár Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter. A polgári iskolák terén örvendetes mozgalomról számolhat be. A magyar falvak legutóbb sok polgári iskola felállítását vették tervbe s a kultuszminisztérium az állanisúly és gazdasági helyzetében is támogatja ezt az akciót s egyben a polgári iskolai oktatást gazdasági irányba tereli. Reformálni kell a polgári iskolák felügyeletét is, mert a szakszerű felügyelet hiánya régóta érezhető. A reform emelni fogja a polgári iskolák nívóját s a polgári iskolai rendtartás kibocsátásával az ország komoly lépést tesz a népoktatás terén. Meggyőződése szerint Magyarországon nincs felesleges óvónő, tanító és polgári iskolai tanár. Felkiáltások a szocialistáknál: Az elbocsátásoknál ne érvényesüljön a hosszúállási Klebelsberg Kuno gróf kultuszimnista tér. Beismeri, hogy a kultuszminisztérium adminisztrációja túlságosan ter-' jedelmes s az óriási aktaszám csaknem lehetetlenné teszi a pedagógiai kérdésekkel való foglalkozást. A bajokon a minisztérium decentralizálásával akart segíteni s arra kéri a Házat, hogy ebben a tényben ne lásson politikai célokat. A kultuszminiszteri állás ma rendkívül súlyos kötelességeket ró arra, aki betölti. Ma az a kötelessége a kultuszminiszternek, hogy megmentse azt, amit három nemzedék ránk hagyott. A® ő eszménye a francia akadémia egyetemrendszere, ezt azonban ma nem lehet megvalósítani. Ma csak azt tartozhatja szem előtt, hogy ne romboljon kólákat. Garanciákhoz kötik a tanítói kinevezéseket Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszeter. Ezután a tanítóknak a főispánok által történő kinevezésével kapcsolatosan kijelentette, hogy a főispánok törvény adta joguknál fogva véleményezik a kinevezéseket. Ebbe azonban semmi-fiféle politikát nem hagy elegyíteni. Szükség van erre a véleményezésre, mert a kultuszminiszter ismeri az egyetemi tanárokat, de nem ismerhet minden pályázó óvónőt, vagy népiskolai tanítót. A tanítói kinevezéseket egyébként mindenkit megnyugtató garanciákhoz fogja kötni. A végrehajtási utasításban részletesen, körülírja azokat a szempontokat, amelyeket a főispánoknak követniük kell s gondoskodni fog arról hogy visszaélés ne történhessen. Beszéde további során megemlékezett arról, hogy minisztersége alatt gyarapodtak a gyűjtemények is. A kisgazdaképviselők sosem tettek neki szemrehányást azért, hogy először a magasabb egyetemi kultúrát karolja fel, csak a szélsőbaloldal vádolja őt azzal, hogy a népoktatást elhanyagolja. A szakiskolai szerves törvény előkészítés alatt van s elkészült a gazdasági szakoktatás reformjáról szóló törvény Csipcsirip írta: Erdődi Mihály (Utánnyomás tilos) Is Az ébresztőóra berregése verte fel álmából. Első tekintete a szürke kis verébre esett. Gyorsan felöltözött és ami kendermag még a stanicliban maradt, behintette neki a kalickába. Mert úgy élt itt ebben a meszelt szobában ez a csöpp veréb elkényeztetve, gondozva, akár egy kanári madár. — Ugyan, fiatalúr, dobja már ki azt a csúf madarat... — mondta Mari néni, ahogy a mosdóvizet készítette ki, a szagos szappant, meg a frissen vasalt törülközőt. — Hová gondol?' Az én drága kis madárkámat... — De hát mit félti azt a rongyos verebet?... Hiszen kinevetik érte. . — Törődöm is vele, mit beszélnek ... —■ És hozzá még az ablakba teszi, hogy mindenki lássa. — Tavaszban, hadd örüljön szegény kis madár... — Ugyan mit tetszik sajnálni rajta... — Azt csak én tudom ... maga azt nem érti, Mari néni... Mit tudja azt maga, mi az egy ilyen szürke, csöpp veréb... ügy a szivemhez nőtt... Az emlékek ... És amit ez a szegény kis féreg szenvedett ... —No hát... —• Tudja, akkor februárban, amikor öt kínt a küszöbnél összefagyva, a hóba süppedve rátaláltam... felemeltem... tenyerembe fogtam... behoztam ide a kályha mellé s ahogy egyszerre megreszketett... éledt... ébredt... és élt... és ahogy vergődött, riadozott dobogó, pici ijedt szivével a kezemben szegény.... és ahogy parányi szemecskéjének fekete pontjait rámvillogtatta, mintha a hálája fénytért volna benne, amiért megszántam, magamhoz emeltem... Mari néni, érti ezt? Micsoda pillanat volt ez nekem... nekem, aki olyan árván, egyedül élek ezen a világon, éppen olyan szürkén, igénytelenül, akár csak ez a csöpp madár... A sorsomat, az életemet éreztem meg akkor abban a lihegő jószágban, igen, Mari néni, a sorsomat... de maga ezt nem érti... és hozzon egy kis meleg vizet, mert borotválkozni akarok... — Hozom már, ifjuur... — és ahogy kiment, rázta a fejét, — ennek is több van egy kerékkel... II. Pont nyolckor már ott ült a hivatalban az akták között és görnyedve másolta a végzéseket, a sommás pereket, amiket íme, halálosan unt, de mennyire unt mindent, az alpereseket, a felpereseket, a kopott gyakornokot, akivel egy asztalnál ült és a pápaszemes kopasz kezelőtisztet, az irodaszolgát, a szeplős genkókisasszonyt, mindent, mindent, az egész gyötrő, lealázó alárendeltséget, amely ráterpeszkedett az ő életére s lefogta szárnyait, amelyekkel repülni szeretett volna, repülni, repülni... Menekülni innen, ki ebből a förtelmes vakondtúrásból, meszsze, messze ... Utálta, szive mélyéből utálta ezt a fanyarszagú irodát, a savanyu embereket, az egész kisvárost, amely bepókhálózta, eltemette... — Hát Varga úr, mi újság? — kérdezte a gépirókisasszony, ahogy épp egy makacsolást kopogtatott — Holnap... — mondta Varga és torkán akadt a szó. Aztán folytatta: — Igen... holnap... A pályázat ideje lejárt... Ha szerencsém van... a kinevezésem már holnap benne lesz a hivatalos lapban... — Itthagy minket... — Pest... Pest... Ott egészen más ... Pest... És kibámult az ablakon. A kezelőtiszt az asztalra csapott: — Disznóság. Ezt a Bajor— Stransz-aktát megint elrontotta... Hát Hol jár magának az esze, Varga, mi? De Varga napirendre tért. Csak dörmögjön ez a medve, persze irigykedik, fáj neki, hogy utolérik ... Émelyítő emberek... El innen... el... És nyugtalan fantáziája már végig is pergette terveinek nagyszerű filmjét, a költözködést, a búcsút, az utolsó kalapemelést a gőgös Lenke kisasszony előtt, a vonatot, a pályaudvart, a pesti utcát, az új hivatalt, a kedves kis hónapos szobát valahol a negyedik őmzeten, fönn, aztán az ügyvédi vizsgát, a praxist, az irodát, a be- folyást, a karriert, Istenem, csak egyszer kimozdulhatna innen, csak egyszer áttörhetné magát ezen a sárhoz ragadt nyomoron, amely körüldrótozta álmait, mint egy kalitka a vergődő, szárnyát csapkodó madarat. Tíz órakor érte jött a szolga» — A járásbiró úr hivatja, kérem... Átment. Elszorult szivvel nyitott be az ajtón. Meghajolt. Várt. A járásbiró keresztbevetette lábait, kamánista csak úgy virított a lakkcipője fölött és acélmanikürjével körmeit reszelte. Aztán felnézett és összeráncolta homlokát. — Privát ügyben akarok beszélni magával... — Kérem... — nyelt egyet Varga és várta, hogy , most mi lesz. — Arról van szó, tudja... —kezdte a járásbiró, — no igen, arról van szó, hogy maga, barátom, kicsit kapaszkodó... Az unokahugom . .. igen . . . Lenke . . . tudja.. — De ... kérem ... — dadogta Varga és egészen belevörösödött. — Hallgasson. Most én beszélek. Figyelmeztetem, hogy unokahúgomnak maga egyszers mindenkorra hagyjon békét... Mit üldözi ... mit kisérgeti folyton. . mit akar? Amiért tavaly nyáron leereszkedett a maguk jótékonycélú táncmulatságára és magával is táncolt, az még nem jogosítja föl magát arra, hogy egy ilyen társaságbeli hölgyet, mint az én unokahúgom, tolakodásával minduntalan molesztáljon... Szokjon le, barátom ... szokjon le... Keressen magának más társaságot... Csaj, ezt akartam mondani... Mehet Szédülve fordult ki az ajtón és kábultan roskadt vissza, az asztalhoz, ahol már azóta egy levél várta. A hivatalos borítékon a pesti járásbíróság elnöki pecsétje feketéllett.