Magyarság, 1923. szeptember (4. évfolyam, 196-215. szám)

1923-09-01 / 196. szám

4 A szerb kormány akciója Radics ellen Zágráb, aug. 30 (A Magyarság tudósítójától) A belgrádi sajtó kézzel-lábbal igyekszik Ecosics akcióját sikertelennek feltüntetni. A kormány minden lapban nyilatkozatokat helyezgetett el erről, melyek jórészt azonos tartalmúak. Fajest és belügyminiszter például ilyeneket mesélt: — Badics István romantikus külföldi akciója megbukott, — ennyit már most is megállapíthatunk. Bár tehát akciójától tovább nem tarthatunk semmit, kötelességszerűen azon leszünk, hogy további állam veszélyes propagandáját megszüntessük és hatálytalanítsuk annak eddigi esetleges eredményeit. A defailizmus ellen küzdeni fogunk és az erős kéz politikáját fogjuk követni. Elhatároztuk, hogy ezentúl mindenki ellen, aki nem tartja tiszteletben törvényeinket, a legszigorúbban fogunk eljárni. Nem fogjuk többé tűrni az állam elleni tevékenységet, beszédet és írást , éppígy fel fogunk oszlatni minden államellenes egyesületet is. Nem tűrhető továbbra is, hogy egy politikai párt e jellegének leple alatt törvénytelen módon a jelenlegi rezsimet, illetőleg alkotmányos helyzetet megbuktatni igyekszik. Hogy milyen lesz az eljövendő rezsim Horvátországban, azt még most nem mondhatom meg. Arról azonban biztosíthatok mindenkit, hogy Horvátországban továbbra is szigorúan az alkotmány és a fennálló törvények szerint fogunk kormányozni. Reméljük, hogy a kormány tervbe vett intézkedései el fogják hárítani annak a veszedelmes krízisnek következményeit, mely már évek óta lidércnyomásként megbénítani igyekszik állami életünket és rendkívüli mértékben megnehezíti a teljes állami konszolidáció elérésére irányuló munkánkat. Én teljes erővel azon leszek, hogy a törvényeknek mindenhol és mindenkivel szemben érvényt szerezzek és hogy minden ellene vétő szigorúan megbüntettessék. Nem utolsó sorban a sajtóra apellálok, mely sajnos, az utóbbi időben sok minden káros és téves dolgot hozott a Radics-ügygyel kapcsolatban. Remélem, hogy a sajtó is támogatni fogja a kormányt becsületes igyekezetében. Hidegvérűeknek és nyugodtaknak kell lennünk és nem szabad higgadtságunkat elveszíteni, még ha sokkal nagyobb állami érdekekről is van szó. Ezekkel a nagyhangú fecsegésekkel szemben ugyancsak éles ellentétben áll ugyancsak Vujcsics Milorád belügyminiszternek a minisztertanácson tartott beszámolója. Előadta, hogy londoni, római és budapesti lapokban is állandóan szerbellenes cikkek jelennek meg, melyeken meglátszik Radics sugalmazása. A londoni sajtó eleinte meglehetős hűvösen kezelte Badics vállalkozását. Badics azonban napról-napra nagyobb tőrt hódít a londoni sajtóban. Egyre-másra jelennek meg a legelőkelőbb orgánumokban a horvát kérdésről írt cikkei, amelyekben kíméletlenül támadja a szerb kormányrendszert. Emellett arra is időt szakít magának, hogy a zágrábi sajtót elárassza cikkeivel. A horvát sajtó hangja éppen olyan éles, mint eddig volt. A belügyminiszter addig nem tartja tanácsosnak eljárni a horvát sajtóval szemben, míg a külföldi sajtóban a kormány Radicscsal szemben kellő ellenakciót nem kezd. Ezt az ellenakciót rögtön meg is beszólta a minisztertanács és a Jutarni List értesülése szerint Ivasics és Nincsics a minisztertanács határozatából utazott Paksba. Szándékuk az, hogy Radics akciójának meghiúsítására Poincaré révén nyomást gyakoroljanak a londoni politikai körökre. A szerb kormány számít rá, hogy Radics magával vitte Londonba a kormánypárttal folytatott zágrábi tárgyalások jegyzőkönyvének eredeti példányát, melyben a radikálisok is elismerik, hogy az ország közigazgatása botrányosan rossz. Éppen azért Pasics és Nincsics nem is próbálják, hogy Radicsot Londonban politikailag tegyék lehetetlenné, hanem társadalmi téren kezdenek ellene aknamunkát. Egyfelől sajtókampányt indítanak ellene és ebben szélhámosnak és műveletlen parasztnak tüntetik fel, másfelől pedig az angolok nemzeti hiúságát és lovagiasságát akarják kihasználni. Szóvá akarják tenni Radicsnak azt a cikkét, melyben a szerb királynét Pompadour márkinéhoz hasonlítja és rámutatnak, hogy a szerb királyné ereiben angol vér is folyik, mert anyja, Mária oláh királyné, született Battenberg hercegnő. A sajtókampány Badies ellen Londonban már a legközelebbi napokban megkezdődik, akár tud Poincaré nyomást gyakorolni az angol politikai körökre, akár nem. De megkezdte akcióját a kormány idehaza Horvátországban is, a horvát nemzeti politikával szemben. Pasics rávett egy horvát politikust, Pavicsicsot, hogy egy új horvát pártot szervezzen franciabarát programmal. Mutasson rá, hogy Radics mindig németbarát volt s az ő politikája és személye csak ellenszenvessé teszi a horvát törekvéseket a franciákkal. Pavicsics meg is kezdte akcióját, de aligha ér el eredményt, mert még a Hrvata is azt írta róla, hogy a horvát nép nem áll kötélnek, ha francia zászlóval korteskednek is közte, hanem visszautasít mindenféle ilyen illetéktelen beavatkozást a horvát nép belü ügyeibe. Radics Svájcból vezeti a szerbellenes mozgalmat Londonból jelentik. A Daily Express genfi értesülése szerint Radics, ahorvát köztársasági párt vezetője, aki tudvalévően Jugoszláviából üldöztetése elől kiszökött s jelenleg külföldön tartózkodik, Zürich közelében villát vásárolt magának. A svájci lapok azt írják, hogy Radics itt akarja főhadiszállását felütni és innen akarja a jövőben irányítani a horvátok szerbellenes mozgalmát. Szerb félhivatalos jelentés szerint Sándor szerb király Bledben kihallgatáson fogadta Korosec apátot, a szlovén klerikális párt vezetőjét, aki Radics távozása óta — a szerb forrás szerint — a kormánypárttal való megegyezés felé orientálódik. MAGYARSÁG 1923 szeptember 1. szombat Arz vezérezredes nyilatkozik Ludendorff tábornok peréről Bécs, aug. 31 (A Magyarság tudósítójától) Amint a mai lapok jelentik, Ludendorff tábornok becsületsértési pert indított a szocialista Münchener Párt főszerkesztője ellen, mert az őt a Kriegsverlänger ..-nek, a háború meghosszabbítójának nevezte. A vádlott állítása bizonyítására Miksa badeni herceg, Hoffmann tábornok és Conrád volt vezérkari főnök tanúként való beidé-zését kérte. Müncheni táviratok még arról is beszámolnak, hogy a valóban nem mindennapi per tárgyalását rendkívüli nagy érdeklődés előzi meg. Az ítélkező bírák helyzete nem könnyű, mert azt kell eldönteniük, hogy mulasztást avagy Mint követ-e el az a hadvezér, aki a háborút nem fejezi be idejekorán? Érdemesnek tartottuk egy hadvezérnek a véleményét kikérni erről a témáról s ezért fölkerestük Arz Arthur báró vezérezredest, aki a következőkben fejtette ki álláspontját: — Ludendorffot ebben a perben a bábom tudatos meghosszabbításával vádolják. Akik most vádlók-sként lépnek föl vele szemben, azt vetik szemére, hogy nem fejezte be a háborút idejekorán. De hát mikor volt, mikor állott be az az időpont, amely a háborúnak idejében való befejezését jelentette volna? "Retrospektíve tekintve, ma már tahin nem is olyan nehéz néhány ilyen időpontot megállapítani. A háborúban azonban egészen más volt a helyzet. A német hadvezetőség a háború során a béke mielőbbi megkötése érdekében tett lépéseinkre mindig azzal válaszolt, hogy maga is szívesen kötne békét, de nincs kivel. Azzal érvelt, hogy az ellenfél komoly, elfogadható békéről hallani sem akart. Békét a háború, utolsó két esztendejében csakis úgy lehetett volna kötni, ha az ellenfél föltételeit a maga egészében elfogadjuk, ami persze nem jelenti azt, hogy a föltételek egyik-másikán enyhíteni nem lehetett volna. Nagyjában azonban csak az ellenfél által megszabott föltételek árán lehetett volna békét kötni. Tagadhatatlan, hogy ez a béke még mindig jobb lett volna és kevesebb áldozatot követelt volna, mint a versaillesi, saint-germaini és trianoni béke. Azok azonban, akik ebből a ténymegállapításból most vádat kovácsolnak a felelős katonai tényezők ellen, megfelejtkeznek arról, hogy a békéért ilyen árat 1916 vagy 17-ben, sőt akár 1918 nyarán is már pszichológiai okokból sem fizethettünk, mert bizonyosra vehető, hogy a németi közvélemény a jelzett időpontokban elsöpörte volna, azt a kormányt, amelyik Elszász-Lotharingiát a franciáknak átengedte volna. Előállhatott volna-e Ludendorff egy ilyen javaslattal, ami I dén győzelemhez szokott hadseregével gigantikus küzdelmek árán az ellenség földjén állott, amely négy éven keresztül a leghallhatatlanabb erőfeszítései dacára sem volt képes őt onnan kiszorítani. De még ha Ludendorff tett is volna ilyen ajánlatot és ha a német közvélemény bele is nyűgödött volna Elszász és Lotharingia feláldozásába, vájjon tényleg meghozta volna-e ez a nagy áldozat a békét? Bizonyára nem. Nem pedig azért, mert az ellenfél a német ajánlatot úgy értelmezte volna, hogy a német nép az összeomlás szélén áll, — egyébként nem fizetne ilyen árat a békéért, — vele tehát nem érdemes békét kötni, mert biztos a győzelem s akkor keményebb föltételeket lehet diktálni. Ebben igazuk is volt a franciáknak és az események igazolják, hogy ők a háború végcélját nem Elszász- Lotharingia visszanyerésében, hanem a német nép megsemmisítésében látták. Másrészt azért sem valószínű, hogy egy esetleges német ajánlat elfogadásra talált volna, mert ekkor már az antantkormányok komolyan vették azokat az ígéreteket, amelyeket egymásnak és az úgynevezett társult hatalmaknak tettek. Olaszországnak már odaígérték a Brennert, Szerbiának a monarchia délszláv részeit, Oláhországnak Erdélyt és beígérték az önálló Lengyelországot és a cseh-tót államot is. Az idejekorán való békekötésnek tehát ez volt az ára. A német hadvezetőség ilyennek ismerte a helyzetet s éppen ezért nem látott más megoldást, mint a háború folytatását, meghosszabbítását. : — A háború »tudatos« meghoszszabbitásának egyetlen érvét, ami komolyan számba jöhet, a kíméletlen búvárhajó harcban látom, amely maga után vonta Amerika beavatkozását és végeredményében ellenünk eldöntötte a háborút. Ennél a pontnál lehet jogosan fölvetni a kérdést, hogy helyes volt-e ennek az eszköznek az igénybevétele, hogy annak alkalmazásával nem hosszabbították-e meg tudatosan a háborút? Mint katona, minden olyan eszköz igénybevételét helyesnek tartom, amely a háború mielőbbi befejezésére alkalmas. A búvárhajóharcot azonban nem tartottam annak, mert ez általa elért eredmények, véleményem szerint, még csak nem is paralizálhatták azokat a hátrányokat és veszedelmeket, amelyeket a búvárhajóharci Amerikának az antant hatalmakhoz való csatlakozása által okozott. Annyira ismert és határozott volt ez a vélemény, hogy a német hadvezetőség egy izben Hottzeindorff admirálist leküldte hozzám, hogy adatival meggyőzzön fölfogásom téves voltáról. Ez azonban nem sikerült. Amidőn Granjon tábornok, a német legfőbb hadvezetőség megbízottja a badeni hadseregfőparancsnokságnál örömmel újságolta, hogy »ma megint elsülyesztettünk 30.000 tonnát.«, azt kérdeztem tőle, hogy e sikerrel szemben várjon hány ezer embert szállítottak át ugyanaznap az amerikai hadihajók? — A háborút tényleg a búvár- hajóharc hosszabbította meg. A német hadvezetőség összes számításai azon a föltevésen épültek föl, hogy a tengeralattjáró naszádokkal egy félév alatt eldöntik és befejezik a háborút. Ez 1916 elején volt s így a félév ennek az évnek nyarán járt le, a háború azonban több mint két évvel később fejeződött be. . .. I mwM Marok Szerbia hirtelen nagyon keresi a megegyezést Olaszországgal Belgrád, aug. 31. Nincsics külügyminiszter ma este Genfbe utazik, hogy ott részt vegyen a Népszövetség gyűlésén. Útközben megállapodik Bledben, hogy jelentést tegyen a királynak a fiumei kérdésre vonatkozó tárgyalások állásáról. Ennek a kérdésnek rendezése Rómával rövid idő kérdése. A lapok hangsúlyozzák, hogy a fiumei kérdés rendezésének halogatása egyáltalán nem a jugoszláv kormány hibájából történt, mert a kormány őszintén óhajtja, hogy a kérdésben méltányos és lojális megoldásra jusson. A Xovesti ezzel kapcsolatban a következőket írja: Mi a rapallói szerződést akarjuk érvényben tartani és úgy hisszük, hogy annak alkalmazása huszonnégy óra alatt megtörténhetik. Sajnos, a mi akaratunk egymagában nem elégséges; a végrehajtáshoz Olaszország akarata is szükséges. Ha Olaszország nem mutat hajlandóságot a rappallói szerződés elismerésére és Fiumét, annektálja, akkor csak arról tesz bizonyságot, hogy a szerződéseket papírrongynál többre nem becsüli. Lemondott a spanyol kormány Paris. aug. 31. (Wolff.) Madridi lapjelentések szerint a spanyol kormány, miután a marokkói eseményekkel kapcsolatban nézeteltérések merültek föl a kormány tagjai között, benyújtotta lemondását a királynak. Curzon lord jövő héten tér vissza Londonba London, aug. 31. Curzon lord külügyminiszter, aki egy normandiai fürdőhelyen tartózkodott egészségügyi szempontból, jövő héten tér vissza Londonba. Konfliktus Csehország és Bulgária közt Prága, aug. 31. (Cseh sajtóiroda.) A rendőrfőnök négy bolgár diákot, akiket az agyonlőtt Haskalov volt követ temetése alkalmával tanúsított kihívó magaviseletük miatt letartóztattak, örökre kitiltott Csehország területéről. A bolgár követ ma a kitiltás ellen jegyzéket nyújtott át a cseh külügyminisztériumban. A Narodni Politika értesülése szerint a bolgárkormány erre az intézkedésre azzal válaszol, hogy kiutasítja a Bulgáriában tartózkodó összes cseh állampolgárokat.