Magyarság, 1923. szeptember (4. évfolyam, 196-215. szám)

1923-09-13 / 205. szám

1028 szeptember 13. csütörtök MAGYARSÁG Stresemann kancellár a Halp-kérdés megoldásáról 71 missz­intulajdon­ garanciája. — 71 Ruhr-vidéket ki kell üríteni — Ibiét vagy Halál Stresemann kancellár, aki tiszte­letreméltó bátorsággal vállalkozott hazájának a gazdasági összeomlás­tól való megmentésére, ma vála­szolt Poincaré francia miniszter­­elnök damvillersi beszédére. A kan­cellár nyilatkozatát Berlinben és Párisban s brűt tanácskozások előz­ték meg, amelyek a közeledés útját egyengették. Most azután a kancel­lár kilépett a nyilvánosság­bé és megtette Németország ajánlatái, melynek elfogadása alkalmas lenne a gazdasági béke megteremtésére és módot nyújtana az újjáépítés mun­kájának zavartalan folytatására. Stresemann azzal a szándékkal foglalta el kancellári székét, hogy a Ruhr-kérdést megoldja. Nagy diplo­máciai művészettel nyúlt hozzá a száz veszedelmet rejtő kérdéshez s ezzel a beszédével, melyben pro­gramjának gyakorlati megoldását adta elő, egyúttal tanúságot tesz politikai okosságáról és feltétel nél­kül való jószándékáról is. Anyagi téren ajánlatában túlmegy a Ver­sailles­ szerződésből folyó kötele­­zettségeken, midőn a német m­agán­­tul­­jdon közvetlen bevonását kí­nálja fel reális garanciákul s ennek gyakorlati keresztülvitelét is bizto­sítja megfelelő formában. Ezt az ajánlatot Franciaország­nak nemcsak el lehet, hanem el is kell fogadnia, ha el akarja magáról hárítani azt a gyanút, amivel első­sorban saját szövetségesei illettek, hogy vagy annexióra, vagy a Dkon­line és gazdasági hegemóniájára törekszik s nem az a titkos célja, hogy kezébe kaparintsa az európai szárazföld szén- és vastermelésének ellenőrzését. A beszéd másik részében a kan­cellár hasonló becsületességgel és nyíltsággal kivánja ezzel az enge­dékenységgel szemben Németország rendelkezési jogának hely­reál Utásai a Ruhr-vidéken s szuverenitásának ■visszaadását a Rajna mentén. Hogy ezt a kiváltságot Franciaor­szág teljesíti, talán szintén megle­het a reményünk. Németország legnagyobb termelő­­képességű vidékének kilenc hónap­­óta tartó megszállása nemcsak min­den nemzetközi morálnak a lábbal taposását jelenti, hogy még a Ver­sailles- szerződéssel sem egyeztet­hető össze, mint Carzon lord , Fran­ciaországhoz intézett, jegyzékében Anglia legkiválóbb jogászi szak­értőinek véleménye alapján kije­lentette: Franciaország kérlelhetlen eljárásával fellázította a­ világ er­kölcsi érzékét s most megfelelő al­kalom kínálkozik arra, hogy presz­tízsének sérelme nélkül kikerülje azt az örvényt, amelybe elsősorban maga sodródik bele. A Buhr-kérdés megoldása most már nemcsak a német nép életét vagy halálát je­lenti, hanem egész Európa gazda­sági katasztrófájának elhárítását. ZS kancellár beszéde Berlin, szept. 12 A birodalmi kancellár ma este fo­gadta a birodalmi kormány sajtóosztá­lyában a sajtó képviselőit. A kancellár beszédében mindenekelőtt rámutatott arra, hogy gazdasági szaná­lás a külpolitikai konfliktus megoldása nélkül lehetetlen és hangsúlyozta, hogy a kormány hivatalbalépése óta a Kuhr­­konf­liktus megoldását tette feladatává. Hatalmi politikával — mondotta — ezt a kérdést nem lehetett rendezni. Cuno volt birodalmi kancellár sem beszélt soha arról, hogy a jóvátétel kérdéséről való tárgyalások csak a Ruhr-vidék ki­ürítése után következhetnek. A passzív ellenállás célja csak az lehetett, hogy a Ruhr-vidéket megszabadítsák. Reánk nézve a Rajna-vidékén való szuverenitás kérdése és a Ruhr-vidék szabadságának visszanyerése a döntő kérdés. Ezért haj­­landol: vagyunk reális garanciákat adni. & reális garanciák A francia miniszterelnöktő nemrégiben kijelentette, hogy nem szándékszik a zálogokat általános garanciákkal fel­cserélni és hangsúlyozta, hogy az álta­lam javasolt garanciák azok közé a zá­logok közé tartoznak, amelyeket a Ver­sailles- szerződés a szövetséges hatal­maknak a birodalom és az országok egész vagyonára adott. Ez a felfogás téves. Amit én indítványoztam, az a magántulajdon közvetlen bevonására vonatkozott és e tekintetben túlmegy a versaillesi szerződésen. A magántulaj­don e bevonása azonban realizálható zá­log, míg a Versailles­ szerződés biztosi­­kai ezidőszerint nem fizok. Ha a birodalmi vagyonra és a köz­gazdaság magánvagyonára mint zálog­jogot első helyen jelzálogokat tábláznak be a birodalom javára e vagyon bizo­nyos százalékszánja nagyságában, úgy ezeket a jelzálogokat mint reális érték­­javakat a jóvátételt hitelezőkkel együtt igazgatandó­ bizományi társaságba le­hetne beilleszteni. A jelzálogok kamatai a bizományi társasághoz folynának be, amely a jelzálogok és a kamathozadé­kok alapján kötelezvények kiadásával kölcsönöket vehetne fel. Franciaország ezáltal azonnal nagyobb fizetéseket kapna és a kamatfizetéseket megfelelő időben folyósítani kellene. Ezzel a R­uhr-vidék kiürítése tekintetében fran­cia részről felállított követelések telje­sítve volnának. Egy ilyen teljesítmény megvalósít­á­­sának előfeltétele Németország rendel­kezési jogának helyreállítása a Ruhr­­vidék felett és szuverenitásának hely­­reállítása a Rajnavidék felett. Ez a­l­kalmas arra, hogy a passzív ellenállás kérdését kiküszöbölje. Ha nekünk biz­tonságot nyújtanak a tekintetben, hogy ilyen megegyezés alapján a Ruhr-vidé­ket kiürítik és a Ra­jna-vidéken a régi jogokat ismét helyreállítják, úgy biz­tosítanak bennünket afelől, hogy min­denkit, aki a Rajna-vidéket és a Huhr­­vidéket vallja hazájául, visszaadnak hazájának, semmi ok sincs már arra, hogy ezt a nagy, egykor virágzó gaz­dasági területet vissza ne adják régi munka kedvének. Remélem, hogy egy ilyen rendezés le­hetséges lesz. Franciaország ismételten kijelentette, hogy semmiféle annexió sem áll szándékában. Anglia bizonyára egyetért ezzel a felfogással. Belgium a normális gazdasági viszonyok helyreál­lítását bizonyára örömmel üdvözölné és mi meg vagyunk győződve, hogy Olasz­országnak is ez a felfogása. A közgaz­daság vezető személyiségei a jelenlegi kormánynak teljesítményeket ígértek oly nagy mértékben, amely az általam ma, javasolt fizetések végrehajtását le­hetővé fogja tenni. 7­ német nép életéről és háláidról van szó A német nép életéről és haláláról van, most szó. Mindenféle megegyezés attól függ, várjon hiszik-e, hogy Franciaor­szág és Németország között oly hangu­latot lehet, teremteni, amellyel egy ilyen meg­egyezés felépülhet,­­szükségesnek ez mindenesetre szükséges. A kancellár ezután elmondotta, hogy a francia miniszterelnök azt ajánlotta neki, hogy olvassa el a Ciers és Saint Vallier gróf, valamint Menteimer tá­bornagy közötti levélváltást, hogy ab­ból következtetéseket vonjon le a né­meteknek a jelenlegi Franciaországgal szemben való állásáról. A kancellár hangoztatta, hogy ezt a levelezést tel­jesen ismeri. Épp ez a levelezés bizo­nyítja, hogy Németország mint okku­páló hatalom nyert háború után igen jól tudta, hogy a népek békés egymás mellett való élése a nemzetek érintkezé­sében a jogosult érzékenységek kíméle­tét is magában foglalja. A kancellár idézte Saint Vallier grófnak 1878-ban Ciershez intézett néhány levelét, ame­lyekben a gróf a német tábornagynak őszinte háláját fejezi ki a francia lakos­sággal szemben tanúsított figyelméért. Az igazi béke biztosítása A kancellár végül kijelentette, hogy ha Németország, amely hajlandó a vesz­tett háború következményeit magára vállalni, ma más viszonyok között szem­ben áll a jelen Franciaorágával, úgy csak azt kívánnám, hogy mindazok a személyiségek, akiknek kezében ma több van, mint Franciaország sorsa, akiknek határozataitól Európa nyugalma és megelégedése függ, vezettessék magukat attól a szemponttól, hogy most is ez a feladat: békére törekedni, a békét meg­tartani, az igazság olyan politikája út­ján, amely alkalmas a nemzeti szenve­délyek lecsillapítására és egyúttal arra, hogy az igazi béke biztosítékát nyújtsa. A kancellár beszédét viharos tetszéssel és tapssal fogadták. ROMF.ÜK — (EJ egyetemi tanárok.) A kor­mányzó Pogány Béla dr. nyilvános ren­des tanárt, a József-műegyetem kísérleti fizikai tanszékére, Kmoskó Mihály dr. hittudományi kari nyilvános rendes ta­nárt ugyanennek a tudományegyetem­nek bölcsészettudományi karán megüre­sedett sémi filológiai tanszékre, Vári Rezső dr. nyilvános rendes tanárt a bu­dapesti Pázmány Péter tudomány­egye­tem bölcsészettudományi karán megüre­sedett harmadik classica-filológiai tan­székre, Szentpétery Imre dr. nyilvános rendes tanárt a budapesti Pázmány Pé­ter tu­dom­ányegyetem bölcsészettudomá­­nyi karán megüresedett oklevél- és cí­­mertanári tanszékre nyilvános rendes tanárrá az ötödik fizetési osztályba ki­nevezte.­­ (Tanügyi kinevezések.) A kor­mányzó Gerbely Sándort állami tanító­­képzőintézeti rendes tanárrá a VI. fize­tési osztályba, Cseh Elek szombathelyi felsőkereskedelmi iskolai igazgatót pedig az V. fizetési osztályba. Turczer János szombathelyi állami női felsőkereske­delmi iskolai igazgatót a VI. fizetési osztályba kinevezte; Konca Sándor pol­gári iskolai tanárnak négy évtizedet meghaladó buzgó működéséért az állami polgári iskolai igazgatói címét. Paulo­­vitsné Gullam­er Etel ceglédi állami pol­gári iskolai tanárnak saját kérelmére történt nyugalom behelyezése alkalmából a polgári iskolai igazgatói címet ado­mányozta, Kovát­s Gyula dr. miniszteri titkárt a Ferenc­­József-nevelőintézet fő­igazgatójává a­ 5 ötödik fizetési osztályba kinevezte és őt ezzel az intézettel kap­csolatos II. kerületi királyi katolikus főgimnázium felett a tankerületi főigaz­gatói teendők ellátásával megbízta. Gu­lyás Pál dr. egyetemi magántanárt, a megszüntetett Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének Volt elő­adóját a Gyűjteményegyetem tudomá­nyos tisztviselői létszámába ,főkönyvtár-­ ttokká a VI. fizetési osztályba kinevezte.­­ (Kinevezések és címadományozások a­ közalapítványnál.) A kormányzó Fajos Lajos királyi közalapítványi igazgat­ót miniszteri tanácsossá, Bolgár Bélát, ha.b­r.it Károlyt és Jássay­­Tomit királyi közalapítványi igazgatókká nevezte ki, továbbá Péchy Lajos és Uher Károly­­nak a királyi közalapítványi igazgatói címet és jelleget, Bozóky Kálmán dr-ttak a miniszteri tanácsosi címet és jelleget, végül Gonligner József dr.-nak a minisz­teri tanácsosi címet adományozta.­­ (Éj egyetemi rendkívüli tanárok.) A kormányzó Torday Ferenc dr.-nak, a budapesti állami gyermekmenhely főor­vosának az orvosképzés és a tudományos irodalom terén kifejlett munkássága el­ismeréséül, ifj. Toldy László dr., tudo­mányegyetemi magántanárnak pedig a zene tudományos művelése és a művészi oktatás és nevelés terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül az egyetemi rend­kívüli tanári címet adományozta.­­ (Evangélikus egyházkerület! fel­ügyelőbeiktatás Sopronban.) Mester­ház!) Ernő dr. volt főispánt, a dunán­túli evangélikus egyházkerület újonnan választott felügyelőjét szeptember 13-án, a rendes egyházkerületi közgyűlés ke­retében. Sopronban fogják beiktatni felügyelői méltóságába. A beiktatáson, hir szerint, Radvánszky Albert báró egyetemes felügyelő is résztvesz. — (irom­anelii ezredesek olasz királyi kitüntetése.) Rómából jelentik, hogy Castagneto herceg, budapesti olasz ki­rályi követnek múlt­ év novemberben tett javaslatára az olasz király Guido Romanéni ezredesnek a Santi Maurizio a Lazzaro-rend­, Meissler kapitánynak és Salmi hadnagynak pedig a Corona d’Italia-rend lovagkeresztjét adomá­nyozta, a három olasz tisztnek Magyar­­országon a kommunizmus alatt kifejtett működéséért. — (Franchet d’Esperay szerbiai tar­tózkodásáról.) Belgrádi újabb jelentés szerint a tegnap este Belgrádba érke­zett Franehet d’Esperay marsall két napig Belgrádban marad. Egyik nap az udvar, másik nap a kormány ad tisz­teletére díszebédet. A marsall azután Uszidikbe és Monastirba utazik, ahol részt vesz a szaloniki-i harcvonaton n­ősi halált halt francia katonák gyász­ünnepén.­­ (Az egri kanonokok 40 milliója.) A javadalmas egyházi férfiak áldozat­készsége évszázadok óta kiapadhatatlan kincses adományokkal beleszövődik a magyar nemzeti művelődés fenntartá­sának, fejlesztésének történetébe. Most legújabban Egerből jelentik, hogy a fő­­káptalan javadalma­­­ közül 10 kano­nok 40 millió koronát adott egyszerre az egri egyházmegye területén felhaszná­landó kulturális célokra. Kriston Endre (segédpüspök), Csekó Gábor, Petrovits Gyula, B Márcsik Imre, Blazsejovszky Ferenc, Böhm János dr., Ambrus Ist­ván dr., Hányán András, Török Kálmán, Jvanovich Emil dr., a főkáptalan tagjai névszerint ezek a nemeslelkü adakozók.­­ (Emlékezés a bécsi tőzsdekrachról" Az 1873-as bécsi börzes­rachra vonatko­í­zólag egy osztrák tiszt emlékirataiba*) a következőket írja: »A 66-iki cseh vereségek után a liba-' rálizmus lett a jelszó. Az uj liberális­* mus a tömeg tudatába a gazdasági falul lendü­lés jelszavát dobta és megígér­te, hogy éles és fölényes eszével megváltjai az osztrák ostobaságot. Az emberei mintha hirtelen megbolondultak volna. Egyik zugbank alig nőtt ki gombit* módra a földről, már a másik után® következett, részvénytársaságok jöttek létre, amelyeknek nem volt egyéb reális alapjuk, mint üzleti helyiségük bútok­zata. Alkalmazottaik — serdületlen sík­hederek — igen gyakori esetben és 8—­ 10000 forint jövedelemmel rendelkeztek. A vendéglőkben és kávéházakban va­donatúj ruhában és fehérneműben olyan, fickók ültek, akiknek még a tegnapi piszok a fülükhöz volt ragadva és akik egyre-másra hozatták gágogó hárem­­jük számára a pezsgős vedreket. Az ez­resek hihetetlen gyorsasággal kelne­tek a városban és mindenki úgy spekul­­lált, mintha egyedüli életcél a spekulál­­ás volna. Az utcán, vendéglőben, s­in­házakban börzekurzusokat kiáltottak egymásnak az emberek. Mikor egyszer? 1870-ben Bécsben voltam és rokonaim-4 nál ebédeltem, hirtelen kirántották ajtót és egy börzsáner bekiáltotta a szo-4 bába: Váltóbank 510 — és ezzel már e­n is tűnt. Az aranyborjú körüli táncba®,­ egyformán vettek részt a piaci kofák­ és a legmagasabb társaság dámái, nd-4 vari tanácsosok és dijnokok utolsó kraj-4 cárjaikkal próbálkoztak. Nem szolgált nagy örömömre e dolgok közepette élni i­s hálás vagyok sorsomnak, amely meg-4 óvott attól, h­ogy megtakarított pénzée­­met rábízzam a tőzsdére. Bezzeg 19710 májusában az általános összeomlás idejé­jén több megsemmisült és vigasztalanul­ eladósodott egzisztencia volt, mint­ amennyi kövezetkocka volt a Stefans-­­platzon. Mint hallottam, a börzén há­­­rom napon keresztül szakadatlanul szólt­­ a kiharangozó harang.: — (A német arany vámfel­pénz.) Bér*. Haból jelentik, hogy az aranyvámfel­­pénz szombattól, szeptember 15-től kezdve heten ént kétszer lép érvénybe, még pedig szombaton és szerdán. A­ szombaton érvénybelépő arany vámfel­­pénz alapjául további intézkedésig az előző hétfői és keddi dollár átlagár-,­folyam, a szerdán életbelépőnek pedig­ az előző cütörtöki és pénteki dollárt átlagárfolyama halgái. A birodalmi in­,­dexszám szeptember 10-én 3.051.040, emelkedés a múlt héten 173,7 százalék."­­ (Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület tagjaihoz.) Az­ Országos Bírói és Ügyészi Egyesület felkéri azokat a tagjait, akik mint nemhivatalos kikül­döttek részt akarnak venni az egyesület P­­urk szeptember 30-án Szegeden tartandó közgyűlésén, hogy résztvevő szándéku­kat szeptember 30-ig jelentsék be .1Z egyesület elnökségénél (1., Ruth György-­ Utea 20.), hogy az elszállásolás iránt a­ szükséges lépéseket idejében megtehessék.­­- (Orosz herceg és amerikai nő házas­­­sága.) Newyorki újságok athéni értesü­­­lése szerint Oleg Vladimir herceg, A szerb király unokatestvére és az olasz király rokona Athénben nőül vette Misa Maclachlan Lujzát, az Ontario­ Duncan Maclachlan leányát. Az ifjú pár a mé­s­zéshetekre Kaliforniába utazik. ■— (A Keresztény Nemzeti Párt)­ (Friedrich-párt) a hó 13-án este 8 órako­, a Wenckh­eim­-palotában lévő helyiségé-­­ben választmányi ülést és utána vacsor­­rát­ tart, melyre a választmányi tagokat,­ ezúton is meghívja.­­ — (Belga publicista Budapesten.) is most térne. Alfonz dr. nyugalmazott brüsszeli­ törvényszéki elnök, a neves belga publi-­­cista néhány napi tartózkodásra Buda­­­­pestre érkezett. Ma termi szeptember 19-én, délután öt órakor a Magyar Külügyi Társaság helyiségeiben (az Országház­iján) a magyar-belga kereskedelmi lehe­­­tőségekről előadást tart. y " “flyvédi, joai, állam­számviteli és pszáji foai­ mikciáakga Keitäskäurcisen­ tanfolyamok,­ Szontaph-Szenciarium, IV.,Váci*u, 51. 5

Next