Magyarság, 1924. április (5. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
1924 április 1, kedd !? Äi9® 15®0 Scor@na Budapest, V. évf. 76. (975.) szám MMpKSJRSSG Előfizetési árak: Negyedévre 90.000 korona. Egy hóra 30.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 1500 korona. Vasárnap 2000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrák. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 1. szám. Telefon: József 68-90, József 68-91. Kiadóhivatal* VII. kerület, Miksa utca 8. Telefon: József 68-92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. Évforduló A magyar nemzet kegyeletes emlékezete ma a napi politika zsivaja fölött egy távoli sír felé száll, melynek kőlapja Magyarország utolsó koronás királyát borítja. Ebben az emlékezésben több van annál a szokásos hódolatnál, mely Szent István koronájának egykori viselőjét halála után is megilleti. IV. Károly király elhunytat nemcsak száműzetésének és halálának tragikus körülményei teszik annyira feledhetetlenné, nem is csak azok az egyéni és emberi tulajdonságok, amelyek életében ékesítették és nem is csak az a részvét és tisztelet, melyet, tőlünk elszakított hozzátartozóinak sorsa oly természetszerűleg maga felé hajlít.Őem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az a veszteség, mely a király halálával bennünket ért, abban a mértékben válik egyre súlyosabbá s érezteti egyre tragikusabban a maga következményeit, "»mily mértékben idő szerint távolodunk a király halálától. Ma, tmikor minden nap esztendőnekszámít a magyarság életében,évfordulóról -évfordulóra világosabbn tetszenek föl ennek a királyi tragédiának sorsunkkal oly szorosan összekapcsolt vonatkozásai. Mert a király halálával nemcsak a legitimitás, mint elv, veszített sokat jelentőségéből, hanem veszített az az eleven kapcsolat, melyen át a nemzet ezt az elvet a koronás uralkodóban megszemélyesítve látta. A veszítettek mindazok a politikai és erkölcsi erők, melyeket ennek a kapcsolatnak eleven valósága jelentett Magyarország számára. De az erkölcsi és közjogi mértékkel mérhető veszteségen túl és talán ezek fölött áll annak a politikai gondolatnak sorsa, mely a koronás király személyében az integráns történelmi Magyarországot, vagy még szélesebb értelemben a magyarság hegemóniáját, jelentette a Tauna-völgyében. Tehát azt az uralkodógondolatot, amelynek megsemmisítésére egy világ fogott össze ellenünk és körülöttünk. Lehetetlen meg nem érezni most, csak pár esztendő távlatán keresztül is, hogy Budaörsnél eza gondolat kísérelte meg, hogy hazatérjen és irányító tényezőjévé váljék újból a magyar politikának. És lehetetlen észre nem venni, hogy a király halála óta hogyan ernyednek el és hogyan gyöngülnek azok a hajtóerők, melyek ennek a gondolatnak a föltámadás esélyeit biztosíthatták volna. Lehetetlen észre nem venni, hogy száll alá a hivatalos, de még az ellenzéki magyar politika szemhatára is erről az évezredes magaslatról egyre szegényesebb keretek közé. Ki merné kétségbe vonni, hogy milyen szerves és politikai összefüggés van az integritás nagy céljainak ilyetén elhomályosulása és ama tény között, hogy a király, aki a világ és ellenségeink szemében is ennek a történelmi igénynek megalkuvást nem ismerő képviselője és szimbóluma volt, nincsen többé az élők sorában. Az a magyar politika, mely nálunk az ország esisztenciájának és függetlenségének nevében küzdött a király hazatérése ellen, nem tagadhatja le ennek a hanyatlásnak kézzelfogható bizonyítékait. Ez a politika az ország függetlenségét féltette a Habsburg - restarrációtól s behunyta szemét azokkal az ellenségekkel szemben, amelyek csodálatosképpen ugyanettől a restaurációtól féltették a maguk exisztenciáját s vele együtt mindazt, amit Magyarország szétdarabolásával maguknak zsákmányul szereztek. Ez a politika és az a másik is, amely az óvatosság és megalkuvás aranyközépútját járja, nem akar tudomást venni róla, hogyan nő napról-napra sűrűbbé és áthatolhatatlanabbá körülöttünk és fejünk felett az a hajó, melyet egy új dunai összmonarchia restaurálására szőnek Pakisból és Prágából egyaránt. Ez az új összmonarchia, amelybe mi szolganépek gyarmati sorsára leszünk ítélve, itt készül bennünk és körülöttünk. De nem mi kezdeményezzük többé, nem mi leszünk a súlypontja s nem a mi érdekeinket szolgálja. A kölcsönakció, melynek sikerével olyan büszkén kérkedünk, ennek a hálónak egyik láncszeme, talán a legerősebb, amely lekötöz és kiszolgáltat bennünket az idegen uralmi gondolatnak. Ha mérleget készítenénk róla ezen a tragikus és szomorú évfordulón, milyen mértékig változott meg a hatalmi egyensúly mérlege köztünk és szomszédaink között, kétségbe kellene esnünk jövőnk felett. Az utolsó koronás király emléke éppen azért oly eleven és feledhetetlen, mert hozzámérve, érezzük át hanyatlásunk nagyságát. De ez az emlék nemcsak arra képesít bennünket, hogy rajta keresztül mérjük meg helyzetünket. Azt az erőt is magában hordja, amely újra fölemelhet bennünket olyan történelmi célok magaslatára amelyekért magyarként élni és halni egyedül érdemes. lakrtdó Harffelfcs illái láncait«® a M#lsz?!@¥Äi®felfal szemfios A rauifuális ellenzfiit egsi része színtén az érdemleges vita melled ümtmtik szacSúMeaNiftraldK Honfion fiafárazssan allásfaglalásafrrai — A Magyarság tudósítójától — A kölcsönjavaslatokkal szemben még mára sem alakult ki egységesen az ellenzék hangulata s a baloldal, egy része holnapra halasztotta döntését, mikor is a különböző frakciók a parlament épületében, közös értekezleten beszélik meg az egységes eljárást illetően felmerült terveket. Egyelőre csak a fajvédő, csoport és a Rupert-féle Kossuth párt foglalt véglegesen állást a javaslatokkal szemben. A fajvédők ma este értekezletet tartottak Gömbös Gyula lakásán és elhatározták, hogy a kölcsönjavaslatok ellen elvi alapokból kiinduló erőteljes vitát indítanak, amelynek során nem szorítkoznak csupán a kritikára, hanem pozitív irányban is megjelölik a kibontakozásnak általuk helyénvalónak vélt útjait. A Rupert-féle Kossuth-párt is értekezleten foglalkozott a kölcsönjavaslatokkal s ugyancsak az érdemleges vita e mellett döntött azzal, hogy vállalja a felelősséget a vita esetleges elhúzódásáért. Értekezletre gyűlt egybenan este a kölcsönjavaslatokkal kapcsolatosan a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója is, döntését, azonban holnapra halasztotta. a felhatalmazása iawasia« a öszí»i!sőg©?c ©ross . nemzetgyűlés pénzügyi, közgaziasági-,és közjogi bizott iga Kárig. Gedeon gróf elnöklésével ma délután folytatta a felhatalmazási törvényjavaslat általános vitáját. Az ülésen a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Korányi Frigyes elró pénzügyminiszter vett részt. Heinrich Ferenc, az első felszólaló, az akció külpolitikai részét tartja a legfontosabbnak és annak a helyzetnek megteremtését, amely a népszövetség segítségével alakul ki. Megítélése szerint a részvényváltság megoldásának azt a formáját, amelyet ebben a törvényben választottak, revízió aiá kell venni. Sándor Pál kifogásolta, hogy a kormány felhatalmazás nélkül intézkedett a jövedelem adóbevallásoknak benyújtására nézve. Kamut kíolt ezután azokra a terhekre, amelyek a kereskedelmet és az ipart terhelik a közszolgáltatásokban és kifogásolta a kormányzatnak e részben követett politikáját. Farkas István a kormány pénzügyi és közgazdasági politikáját bírálta. Bíró Pál, a húzhassonrészesedés és a forgalmi adók kérdésével foglalkozott és szóvá tette a városi lakosság túlságos megterheltetését. Ugron Gábor, azt fejtegette, hogy nem a kölcsön számszerű, összege a fontos, hanem az a körülmény, hogy a népszövetség égisze alatt olyan akciót indíthatunk meg, amely úgy a külföldön, mint a belföldön e bizalom felkeltését és megerősödését eredményezheti gazdasági és pénzügyi kibontakozásunk iránt. A javaslatokban a jóvátétel kérdésének megoldását látja. Mint a megoldás részét fogadja el azt az igen sajnálatos tényt, hogy az oláh okkupáció kérdésében a törvényjavaslat indokolásához mellékelt megegyezést kötötte a kormány az oláh állammal. "A külföldi, kölcsön felvételit szükségesnek és kikerülhetetlennek tartja. A javaslatot elfogadta. A miniszterelnök szerint a német kérdés megoldása megkönnyítené a magyar kölcsön elhelyezését Bethlen István gróf ministerelnök, a felszólalások politikai részére reflektálva, ismertette, azokat az okokat, amelyek szükségessé tették az oláhokkal kötött megegyezést a jóvátételi bizottság előtt lévő kárpótlás kérdésében. A kisantant államai súlyt helyeztek arra, hogy a magyar szanálási program végleges megállapításával egyidejűlen tisztázzák azokat a függőben levő legfontosabb kérdéseket, amelyek különösen a reparáció ügyével kapcsolatosak. Így létesült a szerbekkel való megegyezés a törvényjavaslat indokolásának második mellékleteként, továbbá az diákokkal való megállapodás, amely a javaslat indokolásának harmadik mellékletét képezi. Hangsúlyozta, hogy ebben a megállapodásban a kormány a kérdés praktikus megoldására törekedett olyanformán, hogy úgy Magyarország, mint Oláhország visszavonta azt a kerestét, amelyet az oláh okkupáció költségeinek megtérítése elmén, illetőleg, az oláhok által okozott károk megtérítése elmén egyrészről Oláhország. Másrészről Magyarország intézett, a reparációs bizottsághoz, amely követelések , szám szerint összegben körülbelül egyformák voltak. Ami a kibocsátandó kölcsön elhelyezésének kérdését illeti, bízik abban, hogy a népszövetség segítségével a kölcsönt sikerül elhelyeznünk. Abban az esetben, ha a német kérdés rövidesen megoldásra kerülne, ez nemcsak nem akadályozná a mi kölcsönünk kibocsátását a pénzpiacon való konkurrenciával, hanem ellenkezőleg ,—nézete szerint — csak előnyünkre szolgál a tekintetben, hogy akölcsönhöz mielőbb hozzájuthassunk, mert az , végleges tisztázását föleítené a középeurópai helyzetnek és megerősitetle’ a pénzvilág bizalmát. Az együttes bizottság holnap folytatja’ a javaslat tárgyalását. . Andrássy Gyula gróf legutóbbi nyilatkozott a Jelasgarmng-ban a kölcsön javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontjáról és ebben a rövid nyilatkozatban pár tömör mondatban szinte megdöbbentően éles képet adott a nemzet a mai fásult és beteg lelkiállapotáról- Andrássy Gyula szavaira most rávisszhangzik a nemzeti társaskör és különféle egyéb munkapárti emlékbizottságok orgánuma, amely természetesen nem képes elviselni, hogy akadjon bárki is, aki nem az egyedül illetékes tényezők fejével gondolkozik. Az orgánum megrótja Andrássyt, hogy a kölcsön ellen felvonult ellenzék harci füzét nem hűti le, emlegeti a múltakat, amelyek közt a munkapárt és sajtója sohasem fogja már magát kiismerni és azután mély, megvetéssel idézi Andrássy kijelentését, hogy most egészen egyedül, párt nélkül áll. Andrássy Gyula valamennyi bűne közt, úgy látszik, ezt tartják legbosszantóbbnak. Egy ember, aki nem tartozik a többséghez, aki nem akar tudni az egészséges és guvernementális opportunizmusról, aki szembe mer szállni a Miniszterelnök Úrral és vállalja a magárahagyatottságot is holmi elvek és meggyőződések kedvéért! Aki egyedül van, az valóban nem lehet se okon ember, se komoly politikus. Ez a képesítés nálunk a többséggel kezdődik... Ezért kell Magyarország legnagyobb államférfiának Bears urat tartanunk, hiszen neki van ura nálunk a legnagyobb pártja. Olyan