Magyarság, 1924. július (5. évfolyam, 130-155. szám)
1924-07-02 / 130. szám
Hollandia szíve Pár nap óta Budapesten járnak sezok a hollandus asszonyok, akik a magyar gyermekjóléti intézmények fekérésére magyar kisfiúkat és kislányokat vettek gondjaikba odakinn egy-egy üdültetési akció időtartamára. A magyar gyerekek hollandi mamái azért jöttek, hogy meglátogassák idehaza gyámoltjaikat, akiket annyira megszerettek és szívükbe zártak, hogy a hivatalos üdültetés idején és formaságain túl is érdeklődnek dolgaik iránt, figyelemmel akarják kísérni sorsukat és segítségükre akarnak lenni a magyar gyermek nehéz életküzdelmeiben. Ezek a hollandi asszonyok talán az elsők, akik egy külföldi,boldog és virágzó nemzet képviselői gyanánt jöttek el hozzánk, hogy az anyai kéz simításával érintsék meg annak a Magyarországnak homlokát, amely még gyermekcipőben, gőgicsélő szájjal, de szívében és elméjében talán máris gondokkal készül a jövő küzdelmeire. Egy úgynevezett semleges nemzet képviselői ők, amely ezt a semlegességet a háború alatt igazán a szó legideálisabb értelmében magyarázta és gyakorolta. Mert a holland nemzet semlegessége nem gyűlöletet, rosszindulatot leplezett velünk szemben élethalálharcaink közben. Ezen a semlegességen léptennyomon keresztülütközött azokban a borzasztó években is a rokonérzésnek az a szelleme, amely a magyar-holland történelem nagy közös emlékeiből táplálkozik s amely bukásunk óráiban se feledkezett meg irántunk a humanitás és az emberbaráti kötelesség legnemesebb parancsairól. Ezt a követségjárást, a hollandi anyáknak ezt a szeretetlátogatását s azt az érdeklődést, mely általa egy egész nemzeti társadalom részéről irántunk megnyilatkozik, azoknak a szegény magyar gyerekeknek köszönhetjük, akiket egy falat kenyérért, egy lélegzetnyi jó levegőért, néhány heti pihenésért küldtünk ki hozzájuk s akik minderre ráadásul elvégezték azt a legnehezebb diplomáciai feladatot, amellyel a mi szerencsétlen külügyi képviseletünk oly tehetetlenül áll szemben. Ezek a gyerekek elérték azt, amit különben semmiféle külügyi képviselet csupán a maga eszközeivel el nem érhet: felénk fordították egy nemzet valódi érdeklődését. Ami a kormányoknak, sajtónak, diplomatáknak a politikai vagy hatalmi érdekek szálain keresztül talán nem sikerülhetett volna, ime ezek a gyerekek a hollandi anyák szivén át megvalósították. Nem is csodálkozunk ezen a sikeren, hiszen ezek a gyerekszálak és szivek odakünn a romlatlan Magyarországot képviselték. Ha testiekben nem is, lelkiekben csakugyanazt. Mindazt az értéket, amit új sorsunk bennünk halálra ítélt: az erőt, az értelmet, az ártatlanságot és az egészséget. Nem mondtak rosszat odakinn senkiről, nem csináltak pártpolitikát, és mégis beszéltek a maguk módja szerint helyettünk és a mindnyájunkért. A hollandi anyák most itt vannak és láthatják azt a Magyarországot, amelyet ellenségeink odakint éveken át halálra elrágalmaztak s láthatják azt a magyarságot, mely a történelem legméltatlanabb ítéletét kénytelen elszenvedni magán, győztes ellenségei jóvoltából. Az asszonyi szív fogékonyságával, mely sokszor többet jelent a hideg vagy lángoló értelemnél, láthatják, mit vettek el tőlünk s hogy semmisítették meg egy egészséges nemzeti társadalom fejlődésének alapföltételeit. Láthatják a sorvadó, életszínvonalukban lezüllött magyar munkás- és értelmiségi osztályok nehéz küzdelmét a mindennapi kenyérért, egy olyan Magyarország közepén, amelyet a világ köztudata valamikor Európa éléskamrájának tartott. De láthatják ennek a képnek másik oldalát is. A háborún hízott új társadalmi rétegek fényűzését, pazarlását és lelkiismeretlenségét, a nyomorral szemben olyan hivalkodó gőgöt, amely náluk, a világnak talán legegyensúlyozottabb társadalmában, amely telítve van a keresztény erkölcsiség, a szociális kölcsönösség isteni szellemével, merőben ismeretlen. S mindezen túl láthatják a magunk ezer hibáját, tehetetlenségét, egy társadalom öntudatlanságát, a kormány és törvényhozás vakságát és érzéketlenségét a mi legnagyobb problémáinkkal, a jövő nemzedék életérdekeivel szemben. Ezzel az önző, hivalkodó és lelkiismeretlen társadalommal szemben az egyszerűségnek, az öntudatnak és áldozatkészségnek azt a lelkületét hozzák magukkal, amely őket oly naggyá tette s amelytől viszont semmiféle jó sors őket el nem tántoríthatta. Hozzák azt az üzenetet, amelyet Hollandia talán akkor tolmácsolt számunkra legelőször, amikor a Rákóczi-féle béketárgyalások alatt a drágakövektől, prémtől és bársonytól csillogó magyar uraknak követe útján figyelmébe ajánlotta, hogy a holland nemzet ólomgombos posztókabátokban vívta ki a maga szabadságát és függetlenségét. A puritánságnak e nagy elve mellett ezeknek a holland asszonyoknak látogatása emlékeztesse a társadalom és a kormányzat lelkiismeretét egyaránt arra, hogy a gyermek a legnagyobb érték egy ország számára s egy öntudatos nemzet valójában csak ott kezdődik, ahol ezt az értéket megbecsülik- mert ott tudják, hogy csak ezen keresztül olthatják meg a jövendőt is. Köszönjük a hollandus anyák ölelését, könnyét és kézszoritását, melyet a magyar gyermekek és egész Magyarország számára magukkal hoztak. Vigyék el magukkal érzéseikbe és emlékükbe a mai Magyarország igazi képét s a gyermekekért bocsássák meg a felnőttek bűneit, a jövő Magyarországért a jelen hibáit, lelki, erkölcsi és szociális sebeit. Vigyék el magukkal azt a tudatot, hogy ha a jövő Magyarország szebb, boldogabb és emberibb sorsot él, mint a mai, ez egyebek közt azért is lesz így, mert belesőjét a hollandus anyák szerető karja is ringatta. n 1924 julius 2. szerda Ára 2000 korona Budapest, V. évf. 130.(1029.) sz. Előfizetési árak: Negyedévre 120.000 korona. Egy bóra 40.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrák. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség : VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefőn: József 08-90, József 68-91. Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 08—92. Megjelenik héttő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. Ami általánosságban megszavazta az indemnitást A kormaim a koronának csak fortozatos emelkedését kívánja Fokról-fokra teszik szabaddá a devizaforgalmat Január elsejével változtatnak a forgalmi adó rendszerén Korányi frigyes báró a pénzügyi nemzetről . A Magyarság tudósítójától Délelőtt még heves ostromot intéztek a fajvédők a felhatalmazási javaslat ellen, melynek sorsa a kora délutáni órákban is bizonytalan volt s estére általánosságban mégis megszavazta a Ház az indemnitást. A váratlan fordulatot Dénes István rövid felszólalása okozta. A vita folytatásának hívei ugyanis úgy tudták, hogy Dénes megszokott hosszadalmasságával »kibeszéli« az ülést s ezért nem gondoskodtak szónokokról, aminek következtében azután Dénes párperces beszédével lezárult a hetek óta tartó vita. . Az általános tárgyalás befejeztével Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter elmondotta már régen bejelentett nagy beszédét. Újat nem sokat hallottunk a minisztertől, aki főképpen arra szorítkozott, hogy védelmezze a szanálási akciót. Tizenkét óra tájban nyitották meg az ülést és folytatták az indemnitási javaslat tárgyalását. Az első felszólaló Lakó Imre negyvennyolcas kisgazda volt. Főképpen az adórendszert bírálta, majd a földreform végrehajtásának gyorsítása mellett érvelt. Az indemnítást nem szavazta meg. Benárd Ágoston beszélt ezután. A fővárosi javaslat letárgyalását célzó megbeszélésekből arra következtet, hogy a miniszterelnök nagyon sokat közeledett a szélsőbal felé. Bethlen István gróf ma már nem az, aki három évvel ezelőtt volt. A legjobban bizonyítja ezt az az emlékezetes memorandum, amelyet a társadalmi egyesületek szövetsége 1921- ben a destruktív sajtó megrendszabályozására terjesztett a kormányhoz és amelyet annak idején Bethlen István gróf maga írt alá. Felolvasta a memorandum szövegét, amelyben kifejezésre jut, hogy a forradalom előkészítésében részes sajtóorgánumok nem számíthatnak egyenlő elbánásra a tisztességes sajtóval. Meskó Zoltán: Ha már erről a kérdésről van szó, hát szüntessék meg A Népben a Krisztus címü regényt. Benárd Ágoston: A Krisztus címü regényről a legjobb kritikát mondták a közlés előtt a bírálók, köztük egy szerzetes is. A bírálók szerint a regény nem sértő Krisztusra, sem Szűz Máriára, sőt alkalmas arra, hogy a Szűz Mária-kultuszt még , a nemkatolikus keresztények között is terjessze. A bírálók véleménye alapján vette meg A Nép a regényt s most nagy meglepetéssel állapította meg a szerkesztőség, hogy a katolikus egyház Krisztus és Szűz Mária kultuszának megsértését látja, a regényben. Ezért nyomban intézkedett a regény közlésének megszüntetésére. Csak akkor engedné meg a folytatások közlését, ha az egyház ehhez hozzájárulna. Milyen áron kötne paktumot a szélsőbal a Kamánnyal Benárd Ágoston. Beszéde további során a szélsőbaloldali képviselők állandó közbeszólásai mellett arról beszélt, hogy meggyőződése szerint a szociáldemokraták szívesen paktumot kötnének a kormánnyal, ha ez visszaadná a munkásbiztosító autonómiáját és Rassay Károlyék is azonnal kormánytámogatók lennének, ha a miniszterelnök biztosítaná a zsidók városházi uralmát. Hoszszabban bírálta a kormány szociális politikáját, gyors intézkedéseket sürgetett az anya- és csecsemővédelem terén, végül a tisztviselői fizetésrendezésről is szólott, kifogásolta, hogy a létminimumot túl alacsonyan állapították meg. Az indemnitást nem szavazta meg. Őri-Szabó Dezső volt a következő szónok, aki megállapította, hogy a kormány politikája nem keresztény és nem agrárius. Az a meggyőződése, hogy a kormány csak azért nem siet a választási törvénnyel, mert tudja,, hogy választóinak óriási többségét elvesztette. Hosszabban bírálta adórendszerünket s antiszociálisnak mondotta a forgalmi adót. A bankoligarchia egyik titkos rugójának a kedvezményes részvények ügyét tartja. Erdélyi Aladár: Beszéljen inkább a tehenekről. Őri-Szabó Dezső: Szóvátette a három év óta húzódó Eskütt-ügyet is. Lehetetlennek tartja, hogy Vass József népjóléti miniszter ne tudott volna Zákány Gyulának az Eskütt-ügyben való szerepléséről, hiszen az első nemzetgyűlés napokon keresztül tárgyalt Zákány mentelmi jogának felfüggesztéséről. Megemlítette, hogy a tisztviselők körében kedvezőtlen hatást szült a képviselői fizetések magas megszabása, amikor a tisztviselői fizetésrendezés nem megfelelő. Az indemnitást nem szavazta meg. A kormány pénzügyi politikájának hibái Zsilinszky Endre következett szólásra. Abból, hogy a kormány hathónapos felhatalmazást kér, arra következtet, hogy a miniszterelnök sem bízik a szanálás gyors sikerében. Bethlen István grófnak az egységes párt legutóbbi vacsoráján elhangzott ama kijelentésére, hogy a fajvédők csak személyeskedésből élnek, megállapította, hogy a fajvédő csoport minden fontosabb kérdésnél komoly érvekkel vonult fel a nem-zetgyűlésen, ezt azonban sem a kormány, sem a Pártja nem akarja elismerni. A pénz