Magyarság, 1924. október (5. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-11 / 214. szám

10 SPORT Készül az olimpiai adó­tervezet Még ismeretes az a kálváriajárás, amely a magyar olimpikonok párisi kiutazá­sát megelőzte és az a házról házra, mi­nisztériumtól a­­társadalomig való kilin­cselés, amellyel a Magyar Olimpiai Bi­zottság a legszűkreszabottabb olimpiai költségeket előteremtette. A Magyar Olimpiai Bizottság vezetői már akkori­ban átlátták és illetékes felsőbb helyen be is jelentették, hogy felelősségük tu­datában tisztségüket a jövőben ilyen körülmények között aligha tudják vál­lalni. Közben azonban megszületett a mentőötlet. Igaz, hogy nem a MOB volt a szülőanyja, hanem a Magyar labda­rúgók Szövetsége, amely az őt jellemző kitűnő üzleti érzékkel közvetlenül a lab­­darúgómérkőzések sok tízezer főnyi kö­zönségére­­ vetette rá magát, megadóz­tatva azt az­ olimpiai adóval, amely rö­vid egynéhány hónap alatt kerek fél­­milliárdot jövedelmzett, amely­­összeg­ből nemcsak az olimpiai csapat kikül­detése, de ugyanolyan létszámú tarta­lékok és a minden szerénytelenséget megszégyenítő nagyszámú kísérők pá­risi kéjutazására is fedezetet nyert. A Magyar Olimpiai Bizottság elnök­sége már kidolgozta és felsőbb helyen be is mutatta a tervet, amelynek ke­­rsztü­lvitelével már mostan, kellő idő­ben az 1928. évi amsterdami olimpiász előtt gondoskodni kíván a megfelelő összegű olimpiai költségek előteremté­séről. A terv alapgondolata ugyancsak az olimpiai­ adó, amelyet különösképpen a labdarúgómérkőzésekre vetnének ki olyanformán, hogy az 500 aranykorona bevételt meghaladó többletet progresz­­szív alapon adóztatnák meg. A MOB terve nemcsak életrevaló és szükségszerű, de az egyetlen megoldás is, amely ezideig mindössze egyetlen sport­ágat juttatott anyagi erőforrásokhoz, a jövőben pedig a többi sportágakat is részesíteni fogja a ma már nélkülözhe­tetlen anyagiakban. Még élénk emléke­zetünkben van, hogy milyen felzúdulás nyilvánult meg a magyar sporttársada­lom részéről, amikor megtudták, hogy a hónapokon át összehordott, olimpiai­ adó­ból olyan játékosok és olyan kisérők küldettek ki Párisba, akiknek semmi ke­resnivalójuk nem volt az olim­piászon és akiknek önkényes kéjutaztatása sokkalta érdemesebb versenyzőket és sportembere­ket fosztott meg az olimpiászon való résztvétel lehetőségétől. Kétségtelen, hogy csak az eddigi számadatokat is véve alapul, a tervezett olimpiai adó végeredményben m­illiárdokat fog jöve­delmezni és mi sem természetesebb, mint hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség az ilyen módon összegyűjtött összegből ugyanolyan arányban fog csak része­sülhetni, mint amilyen arányszámok az összeg felosztásánál a­ többi sportágat megilletni fogják. Az új adó jövendő hivatalos ellenőr­zése és kezelése máris ki fogja használni azt a hatáskört, amelyet a belügymi­niszter legújabb ismeretes rendelete az egyesületek és szövetségek pénzkezelésé­nek felülvizsgálását illetően biztosít az Országos Testnevelési Tanácsnak. Mint nem mindennapi érdekességet, de az egyesületekre és méginkább a játéko­sokra valószínűen meglepő újságot em­lítjük meg azt, hogy a belügyminiszteri rendeletről értesülvén, a székesfővárosi hatóságoknál máris felmerült az a terv, hogy úgy az egyesületektől, mint a szövetségesektől be fogják kérni a mun­kabér megtérítésben és egyéb fizetések­ben részesített játékosok névsorát és a nekik kiutalt összegek nagyságát, hogy a törvény­­ által mindennemű bevételi forrásra előírt általános kereseti adóval őket is megadóztathassák. Havasi (Törekvés), 3. Nagy (Ganz), 4. Vidolovits (Pécs).­­ Kisközépsului: 1. Borsodi (Postás), 2. Pomozi (MÁV), 3. Dvorszky (MÁV), 4. Bodor (MÁV). Nagyközépsúly: 1. Kiss (Pécs), 2. Kassa (MÁV), 3. Ferenczy (MÁV). + Ném­etek — Pakisban. Ami még nemré­gen is elképzelhetetlen dolognak lát­szott, az az elmúlt napokban valósággá vált: Parisban megjelent az első német mi­ikás-labdarúgócsapat, hogy megmér­kőzzék a francia munkás-sportszövetség válogatott csapatával. Pedig a közel­múltban lefolyt olimpiász is csak azért kellett Parisban a franciáknak, hogy kizárhassák abból a németeket. Sporthírek _ M.4 A Gépgyári Sport Kör országos Junior birkózóversenye csütörtökön este nyert végleges befejezést a következő eredménnyel: Légsúly: 1. Fülöp (MÁV Gépgyár), 1. Sós (Törekvés), 3. Hoffenprader (MTK), 4. Mezei (Kecskemét). Pehelysúly: 1. Bokor (MÁV), 2. Len­gyel (Vasas), 3. Német (MÁV), 4. Kele­men (BME). Könnyű­súly: 1. Zombory (MTK), 2. Lóverseny . Az alagi verseny szombati napjá­nak főszáma a Kozma Ferenc-emlékver­­seny. Eseményszámba ment más évek­ben is ez a kísérleti jellegénél fogva rendkívül jelentős mérkőzés, most pedig egyenesen szenzációssá avatja az a kö­rülmény, hogy benne oly nagyklasszisa hároméves, mint Oktondi, találkozik ,az igen sebes s egyre a magasabb régiók felé haladó Utolsóval, továbbá a fiatal évjárat oly nagyszerű képviselőivel, mint Katrinen, Montalto és Hoysterer. Az eddigi kísérleti versenyek eredmé­nyei­ ugyan erősen a fiatalok javára billentették a mérleget, mégis Oktowyit kell a nagy díj várományosának tekin­tenünk, mert ezúttal egészen tünemé­nyes képességű flyerrel állunk szemben, oly telivérrel, amely már a múlt esz­tendőben is megszerezte istállójának a Kozma-memorial dicső babérját s amióta a Derby-mezőkről visszatért, az­óta is folyton fölfelé haladt a skálán, a rövid távolságon való tudásnak a leg­teljesebb topját szolgáltatva. Minthogy kétéveseink fölötte magas nívón álla­nak, Oktondi legerősebb ellenfelét Kat­­rincában látjuk, amelyhez azonban az adott súlyviszonyok mellett Montalto is egészen közel van s tőle még újabb nagy javulás is várható.. Utolsót e két­ évesek mögé helyezzük azzal a meg­jegyzéssel, hogy villámsebessége esetleg még fel is boríthatná a kombinációkat. Másik értékes versenye a napnak a Prince of Wales-hendikep, amelyben a múltévi l­erby-nyerő Hiesay is indul. Úgy Classicusnak, mint Mende Mondá­nak ,nagy súlyokat kell leadnia, azért csak másodsorban lehet, számolni vele. Mostanában dekadens is. A Szt. Lőrinci­­díj Mutatós és Ascanio párharcának ígérkezik, míg a kétéves nyeretlenek versenyében szép küzdelemre van kilá­tás szergére, Magyarán és Maros között. A kétévesek eladó hendikepjében Boru­­ra­ derű és­ a friss befutás Miért ne !, a Welter-hendikepben pedig Párkány és A tempo az esélyes jelöltek. Tipjeink szombatra a következők : 1. Mutatós—Ascanio. II. Borura derű—Miért ne ? IIT. Oktondi—Katrinen. IV. Classicus—Ricsay. V. Bernére—Magyarán. VI. Párkány—A tempó. () Alter Drührert állítólag akcidens érte munka közben, miáltal indulása ké­tessé vált a St. Lágerben. Határtalan bukméker-szerencse ! () A budapesti ügetőverseny pénteki napjának részletes eredménye : I. 1. rész. Csécsei ménes :Az első (2V- reá, Tomann) első, Túrán (8, Feiser) má­sodik, Viola (6, Benkő) harmadik. In­dultak még: Batyr, Necsak, Aranka, Zita. Tot. : 10 : 12, helyre 10 :10, 12 és 13. II. rész. Csécsei ménes : Árkon-bokron (IV- rea, Tomann) első, Kollár (3, Cas­­solini) második, Kecses (3, Benkő) har­madik. Indultak még :­­Nefelejts, Finánc, Dida, Hullám, Lavinia. Tót. : 10:21, helyre 10 :17, 17 és 20. — II. Vencsellői Jánes : Pityke (IV., Cassolini) első, Or­­muzd (2 reá, Maszár) második, Rendet­len (3, Tomann) harmadik. Indultak még : Várta, G. Jóska, Gambrinus. Tot.: 10 : 25, helyre 10 :11 és 10. — III. Seny­­nyey gróf: Commune (4 reá, Kalinka) első, Keszkenő (4, Wampetics) második, Nilius (6, Cassolini) harmadik. Indult még: Tilly. Tot.: 10:11. — IV. Pompás­­isz. : Erzerum (2 reá, Czeleth) első, Sen­ki más (IV., Wachtler lovag) második, Jobban (4, Deák) harmadik. Indultak még : Civil, Róbert. Tót. : 10 :13, helyre 10 : 10 és 11. — V. Stein V. , Minka (8, Bódis) első, Judás (nincs fogadás, Ko­vács) és Pali (6, Zwillinger) második, Uraság (4, Tomann) harmadik. Indultak még : Babocsa, Miki, Kiliman, Elfi, Isti. Legjobb: Kármántő, Lelkes, Ilyen nincs. Reell. Tot. : 10 : 526, helyre 10 : 217, 52 és 20. — VI. Pécsi-isz. : Elnök—Orchidee (IV2, Orosz ezr.) első. Flóra—Gerezd (IV- rea, Gárdonyi dr.) második,­­Hour II.— Irma (Fritz) harmadik. Indult még: Csiga—Esthajnal. Vígszínház (V,8) Magyar Színház (», '/,8) Fővár. Operett­színház (3, V*8) Renaise.Szinház (V«4, V.8,'/,1» Belvíz. Színház (3, VS) Blaha Lujza­ Szính. C/,4, */,9) Royal Orf. (4, 8) Papagály (I1) Nemzetk. var. Nemzetk. vár. Terézköruti Színpad P/«9) I L .*18su Walki­r Csász. és kom. Mi­kádó Imádom ! Árvácska Johanna A nótás kapu­.Csókoljon megNagyh. s a pinc. Puszipaj­tások Nemzetk. var. Nagy Endr­e | --Schloss Weet.— — -— - n Színházak )| heti műsora Operaház (7) Nemzeti Színház (3, 7) Városi Színház (3, 7) Királyszinház (3, V»8) --- • — * Három a kist. ■íiVa«ár­a DU-Hoffmann menéijA vén gazemb. Carmen Cseresnyéskert A kis lord Drótostót Vera Mirceva Kreutzer szón. Puszipajtások Puszipaj­tások ‘tasár- leste ‘------------------­— f Csász. és k­om. Mikádó . Imádom ! Árvácska Johanna IA nótás kapu­.Csókoljon meg Nagyk­­e a pinc. Nagy Endre ! MAGYARSAG 1924 október 11, szombat A nótás kapitány (A Fővárosi Operettszínház újdonsága.) . A régi jó időket emlegetni, még csak nem is olyan régen, az öregek kivált­sága volt — manapság a korhatár jóval lejebb húzódott és sok olyan ember szid­ja ma keservében a jelent, akinek eh­hez a múlt idők közfelfogása szerint még csak joga sem volt, nemhogy oka lett volna. Nincs is ezen különben mit csodálkozni, hiszen nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ma valóban a régi jó idők emlegetőinek van igazuk. Bizo­nyára mindannyian szívesen vállalnék a négyfilléres zsemlye korszakát összes akkori szörnyűséges bajaival, mint a mai csonkaság állapotát szanálási össz­­gyönyörűségeivel. Jelenünk álomrontó keserűségeit a jobb jövőbe vetett hiten kívül jórészt csak a múlt kellemes em­lékei enyhítgetik. Ez a múlt még sem halt meg egészen. A hagyományokban, könyvekben, szín­padon működik tovább eleven erőként s táplálja a nemzeti öntudatot. Ennek a múltnak egy része, boldog emlékű Fe­renc József királyunk kora vonult fel előttünk a Fővárosi Operettszinház ma esti újdonságának jeleneteiben s lett a mai est határozott sikerének egyik erős tényezője. Csak az egyik, mert a másik maga a­ szerző, a kitűnő Farkas Imre, akinek neve egy-egy darab alatt már eddig többször is a sikert jelentette. A szerzőé az érdem a tárgy biztos értékű megválasztásáért, kerek egységű kidol­gozásáért s nem utolsó sorban azért a fülbemászó kedves muzsikáért, melyet pattogó verseire maga­ szerzett. A darab első felvonása a debreceni második honvédhuszárezred tiszti szobá­jában játszik. Hohenau­ Grete gróf kisasszony (Péchy Erzsi) kvártélyán, aki az öreg király parancsára az ezred­nél nyeri katonái nevelését. A szigorú Szentmarjay ezredes (Zátony Kálmán) éppen szobafogságot ró ki a grófnőre sétalovaglása miatt, mikor jön a hohe­­naui udvarmester (Latabár Kálmán) és Bébi grófnő (Fejes Teri) a hírrel, hogy Grete fivére eltűnt, a hohenaui hercegi trón tehát Gretére száll, akit egyben a király a második honvédhuszárezred tu­lajdonosává nevez ki. Igen nagy a baj, mert éppen szövődőben van a legben­­sőbb szerelem Grete és az ezred egyik daliás kapitánya (Tolnay Andor) közt, akit nótáskapitánynak kereszteltek el, mert csak úgy dűltek belőle az új nóták — most meg különösen, mert a szerelem a legnagyobb nótaszerző. Csak egy félóra haladékot, kér a grófnő, hogy elbúcsúz­hasson szerelmesétől, össze is jön végre a kapitánnyal, aki abban a hiszemben, hogy a grófkisasszonnyal van dolga, feleségül kéri. A második felvonásban a bécsi Burg­­ban vagyunk, a huszárezred küldöttsége jön búcsúzni a régi ezredtulajdonostól, Ferdinand hercegtől, s tisztelegni az új ezredtulajdonos előtt. Itt találkozik a kapitány Gretével, még mindig mit sem sejtve a változásról. Boldogan borulnak egymás kebelére. Mikor azonban a ki­hallgatáson kiderül minden s megtudja Vári-Tóth István, hogy őt »pojácának, hercegasszony férjének« szánták, felin­dulással utasítja vissza az ajánlatot,és sebzett szívvel elvonul, de előbb kimu­­latja magát a Burgban. A harmadik felvonás az­ ezred szelle­­jébe és bérházába vezet bennünket, ahol a nótás kapitány nap-nap után iszik bujában. Hű emberei, az őrmester (Mály Gerő) meg a Miska huszár (Halmay Ti­bor) éppen levelet szerkesztenek a gróf­nőnek, amikor megjelenik Boriska (Bil­ler Irén), a kantinos leánya, akit a grófnő komornának magával vitt, hogy megjött az egész udvar. A grófnő le­mondott a trónról, hogy kapitányáé le­hessen. Miska is elveszi Boriakat s a darab a kettős boldogsággal véget ér. Péchy Erzsi végtelenül finom művé­szetét, pompás­ énekét, Biller Irén ked­ves, természetes jókedvét, graziózus tán­cát, Halmay kitűnő karakteralakjait, Ujváry célt nem tévesztő száraz hu­morát már jól ismerjük, most is min­denki a »helyén« volt. Külön ki kell azonban emelnünk a színház fiatal bon­­vi­váriját, Tolnay Andort, aki a címsze­repet vitte diadalra egészségesen csengő, szép magas baritonjával s daliás, fér­fias alakításával. Mály őrmestere első­rendű kabinetfigura. Latabár és Fejes Teri az udvari emberek szerepében hoz­tak friss színeket. Kedves alak Zátony pattogó ezredese, Málnay és Domcsek ötletes díszletei, Faragó pazar kosztüm­jei, Erdélyi Géza nagyszerű tánctervei az előadásnak külsőségeiben adták meg a megfelelő keretet. A zenekart­ Vincza Zsigmond rutinos, biztos keze vezette. A szerző az előadókkal, az előadók a közönséggel, a közönség mindennel meg lehetett elégedve. Volt is taps bőven s egyes számok után szűnni nem akaró újrázás. A nótás kapitány diadallal in­dult el útján a jubileumok felé. (m. i.) * (Megalakult a Magyar Filmgyár és Filmiroda.) Előkelő társadalmi és mű­vészi kitűnőségek védnökségével alakult meg a párisi Albatros Mossoukine film­­vállalat mintájára a Magyar Filmgyár és Filmiroda. Az új vállalkozás pro­gramja röviden: művészi magyar filmet adni a világ közönségének, filmszínésze­ket, rendezőket, operatőröket nevelni, scennáriumoka­t feldolgozni és elhelyezni és szakkérdésekben a közönség rendelke­zésére állani. A Magyar Filmgyár és Filmiroda vezetősége: Gaál Béla, a Star­­filmgyár főrendezője, igazgató; Fodor László író, dramaturg; Vanicsek János operatőr; Váró Andor hírlapíró, titkár. A Magyar Filmgyár és Filmiroda helyi­ségei VI., Lovag­ u. 14. szám alatt van­nak. Telefon 203—59. I IMPERIAL^. 1 U'”ETTEREPID“ ! ! ÉS SZALON ! SZALONBAN ! FRÖHLICH ! 1 * 4 I §•" ! NUTTVA! ÉTTEREMBEN ! SINOFoK­ER ÁGOSTON ! V. UDVARI HALÁSZMESTER ‘ FŐZI A HALKÜLÖNLEGESSÉSEKET \

Next