Magyarság, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2 son választhassuk meg mindig azt az utat, amelyet a történelem követelményei és a világhelyzet sloírnak. Még királyunknak oly joga is rendkívül becses tehet, amelyről valamely adott helyzetben lemondhat. A magyar függetlenség azon legfontosabb érdekét, hogy a nemzetet ne használhassák fel idegenek saját céljaikra, hogy a magyar minden erejét saját boldogítására, saját erőinek kifejlesztésére fordíthassa, nem azoktól féltem, akik esetleg az idők folyamán laza perszonálunió formájában hozzánk csatlakozhatnak, hanem királyunknak és nemzetünknek külső konok ellenségeitől, akiknek ambíciója csak a mi életerőnkből táplálkozhatik. A függetlenségi kérdés elsősorban hatalmi kérdés. Igazi függetlenség erő nélkül nincsen. Ma papíron szuverén magyar állam vagyunk, az önálló állam minden kellékével felruházva, tényleg azonban Benos parancsol. Én hazafias lelkem minden belsőségével nemzeti erő és hatalom után vágyódom, mint a Szahara utasa az oázis után. Csak akkor foglaljuk el az'európai népcsaládban a hozzánk méltó helyek ha az ül őseink trónján, akit ellenségeink üldöznek és száműznek, mert egyedül az állíthatja helyre nemzeti önérzetünket, önbizalmunkat, faji büszkeségünket, az adhatja vissza lelkünk függetlenségét, a formai függetlenség legfőbb előfeltételét. A történelmi helyzet örökké változik. Jaj azoknak a nemzeteknek, amelyek nem értik ezt meg és szokások rabjaként régi veszélyek ellen védekeznek akkor, amikor az újak fojtogatják. Gömbös Gyula tisztán akarja látni a jogfolytonosság gyakorlati következményeit. Kérdi, hogy mi lesz a keresztény politikával, mi lesz a külpolitikával, az integritással, ha visszajön Mátyás király várába II. Ottó király. Tudakolja, mert nem adtam erről is programot. Először ez utóbbi kérdésre válaszolok. Azért nem adtam és nem adhatok programot, mert ehhez ma sem nekem, sem másnak joga nincs és nem is lehet és mert ezekben a kérdésekben mindig a nemzet lesz hivatva a maga útját megállapítani. A királynak nem tulajdonítom azt a hivatást, hogy önállóan, abszolút akarattal intézze az ország sorsát. A legóriásibb emberi elme sem képes egy mai modern állam igényeinek egyedül eleget tenni. A cárok régóta nem kormányozták már országukat személyes akarattal. Legtöbbnyire felelőtlen alárendelt közegek, hivatalnokok okozták azokat a károkat, amelyekért a cárokat átkozták. Lenin is dalai láma volt, akinek nevében száz meg száz vörös terrorista zsarnokoskodott, rabolt és pusztított. A magyar királynak a régi, a nemzettel együtt fejlődő alkotmányos tényezőkkel kell majdan közösen dolgoznia. A nagy tradíciókkal rendelkező és modernizált önkormányzati szervekkel együtt fogja az új helyzetnek megfelelő célokat kitűzni. " Ha múltkori budai beszámolómon legitimista pártot toboroztam volna, nemcsak Gömbös Gyula által felhozott alapvető kérdésekben kellett volna nyilatkoznom, hanem valószínűleghíven a rossz magyar szokáshoz, úgynevezett programot kellett volna, adnom. Ámbár politikai pályafutásom alatt sok jó és sok rossz programot hallottam, olyat még egyetlenegyet sem, amelyet megvalósítottak volna. "Mivel azonban nem bontottam Zászlót, nem vállalkoztam a,, politikai literature, ez unalmasságára, a programgyártásra. A Gömbös Gyula által felvetett kérdésekre vonatkozóan csak ...egy érdemleges megjegyzésem van, nem tudom előre megállapítani, hogy a király visszajövetelekor milyen külpolitikát ,lesz okos folytatni. Csak annyit tudok, hogy a cél változatlanul ugyanaz lesz, amit ma is követni kellene, amit mégszülön fenntartási ösztönünk, becsületérzésünk, Európa érdeke, és azon békeakaratunk, amelyet a világháború szörnyű emlékei ébresztettek mindenkiben, aki az ember nevét megérdemli. Trianon, mint beszédemben is mondottam, nemcsak a király, hanem a nemzet sérelme is. Míg a nemzet a béke eszközeivel akarja szent céljait elérni, a királynak is ezt kell tennie. A király nem jelent agresszivitást, nem jelent offenzívát, de egy nagy különbség lesz mégis a törvényes király vezetése alatt álló nemzet és a kísérleti nyúl szerepét játszó nemzet között: az előbbi erősebb lesz, ha akarata ellenére is harcba sodortatnék. Erősebb lesz belpolitikailag, mert a legitimizmus könnyebben egyesíti az erőket, mint a bitorlás bármely fajtája, könnyebben szervez meg egységet, erős tisztikart és hadsereget, mint bármi más forradalmi király a jakobinus sapkával a fején, mint egy ideiglenes államfő, vagy az idegenből rha kiszakadt szokatlan gyökérnélküli államforma. De erősebb lesz a legitizmus minden más képzelhető megoldásnál azért is, mert támadó ellenségeink belső egységét legjobban bonthatja meg. Ellenségeink ezt nagyon jól tudják, ezért küzdenek elsősorban és mindenekfelett a legitimizmus ellen. Ide épp ezért kell minden intrözigens magyarnak hozzá ragaszkodni. Ezekkel a megjegyzésekkel kapcsolatban foglalkozom Szilágyi Lajos beszédével is, aki egy mondatban végez velem, de ez a mondat a dolog lényegébe hatol, ő azt mondta egy ellenzéki vacsorán, hogy ő is királyának tekinti II. Ottót, de talán abban tér el tőlem, hogy véleménye szerint a király csak a nemzet kívánságára térhet vissza. Legyen nyugodt Szilágyi Lajos, én ők nem ismerek olyan legitimistát, aki másképp akarná a kérdést megoldani. IV. Károly király idejében más volt a helyzet gyakorlatilag is, elvileg is. Gyakorlatilag, mert nagykor férfival volt dolgunk, aki a helyzetet, ismerte s a veszélyeket, amelyek vállalkozásával jártak, szabadon vállalhatta, akit esküje is arra kötelezett, hogy amint teheti, az ország kára nélkül, azonnal hazasiessen és hazáját szolgálja. Ma kiskorú gyermekről van szó, akit másképp, mint egészen kész helyzetben visszahívni, esetleg kiszámíthatatlan veszélyeknek és kalandoknak kitenni Iár emberileg is egyszerűen lehetetlen. Zágráb, Je. 30 (A Magyarság tudósítójától) Zágrábban nagy izgalom előzte meg a független demokrata párt vasárnapra hirdetett nagygyűlését, amelyen Pribecsevics és Grizogono miniszterek is megígérték részvételüket. A független demokraták öles plakátokon hirdették a gyűlés megtartását, mint, a zágrábi rádióspárti diákok egy másik plakátot adtak ki, amelyen együttes demonstrációra szólították fel az ellenzéki érzelmű diákságot. Ezt a plakátot, valamint a Hrvatszki Szvijet rendkívüli kiadását a rendőrség, elkoboztatta, egyúttal pedig rendkívüli intézkedések©, léptetett életbe a gyűlés rendjének biztosítására.. A Music-Hall előtti teret már a kora délelőtti órákban rendőrcsapatok szállták meg és csak a kirendelt hivatalnokokat és egyéb megbízható kormánypártiakat engedték be a gyűlés színhelyére, úgy, hogy az teljesen zavartalan lefolyású volt, a a gyűlés első szónoka Pribicsevics Szvetozár volt, aki a Davidovics-kormány működését kritizálta. Szerinte a Davidovics-kormány sokat ígért, de semmit sem adott Davidovics idejének nagy részét azzal töltötte, hogy a telefonnál ült és Rádiós kijelentéseit hallgatta és korrigálta. Az államellenes nyilatkozatok azonban egymást követték ,s végül tarthatatlanná tették Davidovicsék helyzetét. — A kormány, — mondotta Pribicsevics — Béni akar kivételes intézkedéseket életbelépteit, hanem a régi törvényeket akarja alkalmazni, amelyek alól nem vonhatja fel senki sem magát, aki az állam rendjének fenntartására törekszik. A kommunisták terrorjára csak terrorral lehet válaszolni, vagyis életbe kell léptetni az Osznanát. A Rádiós-párt Oroszország felé orientálódik, — fejtegette. — Oroszországban pedig bolsevikiek vannak, világos tehát,hogy a horvát parasztpárt be akar lépni a tomma-i •: 'ölne. ...t. mag a helyzete is II. OttónVJAj Add volt atyjának. Ottó is király, de nincs megkoronázva. A koronázást a nemzetnek és országgyűlésnél kell végeznie és iniciálnia. A régensség kérdését is az országgyűlésnek kell véglegesen megoldani, úgy, hogy a kiráj egyoldalú visszatérések megfelel( országgyűlési határozatok nélkül), nem állítaná helyre azt a teljes közjogi rendet, amelyre szükség van s amelyet a megkoronázott király, annyi eskü letéteményese, a maga személyével meghozhatott és biztosított. A nemzetnek azonban kötelessége mindent megtenni, hogy ez a koronázás megtörténhessék. Normális körülmények között már gondoskodni kellett volna véglegesen a régensségről és a király halála után hat hónapon belül ki kellett volna tűzni a koronázási egyezkedést. Most ilyen időhatárt a helyzet adta nehézségeknél fogva nem lehet betartani, de a migmarad a nemzet erkölcsi kötelessége mindent előkészíteni, hogy eleget tehessen közjogi kötelességének is. Ebben látom én a legitimisták feladatát s remélem, hogy ebben Szilágyi Lajos támogatására is számíthatunk, nista, internacionáléba. Ezt az aknamunkát a »délszláv népnek meg kell akadályoznia, mert ha a választásokon a felforgató elemek győznek, akkor Szerbia beled békéjét veszély fenyegeti. • A gyűlés, végével Pribicsevicst és Grizogono miniszterek autóba ültek és rendőrkordon között elhajtattak. A rádicspárti egyetemi hallgatók és polgárok csak távolról tüntethettek Pribicsevics ellen, mert az ellenzéki tömeget mintegy háromszáz rendőr tartotta távol a Music-Hall környékéről. Mikor a rendőrkordon szétoszlott, a rádiós párti diákok megtámadták a gyűlésről kitóduló tömeget és véres verekedésekre került a sor, amelyek délután és este a város különböző részein folytatódtak. A rendőrség erélyes közbelépése azonban elejét vette a komolyabbrendzavarásnak. V . A horvát köztársasági parasztpárt ellen életbeléptetendő kormányintézkedések híre kettéroppantotta a fegyelmezettségéről híres Rádics-pártot. A A parasztpártban már régebben voltak elégedetlen elemek, és ezek nem voltak hajlandók alávetni magukat Badics diktatórikus rendelkezéseinek. Az elégedetlenek élén Horvát dr., a horvát publicista és történetíró és Jarzsabatics a parasztpárt veteránja áll. Ez a csoport tegnap Horvát lakásán gyűlést tartott, amelyen harminchat rádicspárti képviselő jelent meg és elhatározta,, hogy kilép a horvát köztársasági parasztpártból és a választásokon önállóan vesz részt. A rádicspárti képviselőknek ez az elhatározása politikai körökben óriási szenzációt keltett. A kompakt és katonai fegyelem alatt álló pártban mindaddig, után voltak nézeteltérések, ameddig Radics István augusztusban, a Davidovics-kormány idejében váratlanul vissza nem érkezett Zágrábba és a párt egyik gyűlésén bejelentette a horvát parasztság csatlaké- Kettészakadt a korúti köztársasági parasztjon Pribicsevics bejelentette az Obsnana elkalmazását amint jönnek be a rokonai mosolygó kedves arccal az ajtón. Nackó szorgalmasan dolgozott a bányában déli harangszóig, aztán kijött a bányából agyagos-lucskos ruhájában. Alig várta, hogy a boszorkánnyal beszélhessen. Amint kiért, rémület fogta el A völgy eltűnt, helyette tengert látott. Kicsit megnyugodott, mikor átnézett a másik hegyoldalra és észrevette, hogy a viskójáig nem ér a víz. Sietni kezdett hazafelé köröskörül a hegyoldalon, de akármennyire sietett is, este lett, mire hazaért. Akkorra a rokonai már megették a balpaprikást, lefeküdtek az ágyába és elszívták minden dohányát. A boszorkány pedig nem volt sehol. Nackó sírva üldögélt a kertben és sóvárogva gondolt a régi szép időkre, a völgyre és a kis házra, amiben egyedül laktak, sőt még a szomszédokra is. Meg akarta verni a feleségét, de mit használt volna.’ Inkább a tengerbe vetette magát. A tenger aztán lassan kiapadt. A víz befolyt, az aknákba, éppen oda, ahol legtöbb volt az arany és még szegényebbek lettek az emberek. De itt-ott maradt belőle egyegy tó, ami még most is tele van hallal. De aki azokból a halakból eszik, vagy iszik abból a vízből, érzi a Napkó szomorúságát és nem tud kigyógyulni soha belőle; vágyódik a régi szép idők után, mikor szabadon lehetett átjárni egyik hegyoldalról a másik hegyoldalra, egyedül lakott az ember a házában és kis kertje is volt, a sarokban szilvafával... MAGYARSÁG 1911 A janun,t, autortok