Magyarság, 1925. július (6. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

1925 julius 1. szerda Előfizetési árakt­ótUntt 340.000 korona. Negyedévre 19.000 kOR. Egyháza 40.000 korona. Egyes­szám ára hétköznap 2000 koona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500.sztr. K. J? Ara Z&msr­orona Budapest, VI. évf. 144. (1322.) sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal­* Budapest, VII. kerület, Miksa­ utca 8. szám, Telefonszámok ■ József 68.90, József 68-91, József 68-02. Bevételmi Budapest 741, Postafi­ók 10. Megjelenik hetfő kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: Milotay István « * jr| 1­«*« «lati mützhe s amúgy sárosan, csatako­£1l WSsCS IlstSil SUSHI san, izzadtan, de a győzelem isteni mámorától mintegy megdicsőü­l­ Bethlen István gróf genfi sze­men, a gőgtől fölmagasztosult replése után az egesz magyar kéz ábrázattal köszön be az osztrák vótemény bizonyára a fájdalma császár udvarába. Ott az előszoba­­megdöbbenéssel fogadja a had­ban miniszterek, tábornokok ácso­­hogy a nagy diplomáciái gyoze rognak, várják bebocsáttatásukat, sem néhány nap múltán mi szórakozott udvari titkárok he­lyen csúfos és megalázó é­ver­ győzik körmüket, kifogástalan ele­­séggé változott. Chamberlain ai­­ganciával felöltözött diszruhás gul, külügyminiszter egy interpel szárnysegédek udvari pletykákon láció kapcsán az alsóház­ban azt­­ mulatnak s közben jóízűen kacag­ni jelentést tette, hogy Ausztria najd az orosz szövetségesek kudar­­ban nemsokára véget vetnek . Tajnj a kozákokon és a nagyszerű szövetségközi katonai ellenőrzes testőrlovasságon, amelyek esküd­­nek, de hasonló eljárást a nem le­ronszám beleragadtak a morva betett követni a trianoni szerző dugványba. Szegény Bolkonszkij­­­­ és katonai záradékainak erre ban elhül a vér. Mikor jött, azt nyesitésénél. »Meg nem l®*1® hitte, mindenki az orosz fegyve­­rnegitélni, ■ mondotta a britje sikerének örvend, hogy az államférfi­t meddig kell Magy­ar­­udvari körök csevegésének fő­­országon fenntartani a szovetseg témá­ja ez a győzelem, amelyikek gesek ellenőrzését. Ez minden­ sirvivőjét úgy fogadják, mint esetre magának a magyar kor­,valamikor a hellén város a győz­­mánynak jövő magatartásától es olmpiai bajnokot. Egyszerre függ.b­izon veszi észre magát, hogy Ez a rideg kijelentés azu an­ben a környezetben, ebben a hangzott el az angol torveny­^.^ udvari pompában, ezek kö­­hozásban, hogy a nepszövetseg_öt£ a tiszta és fehérkezü, szórako­­m­agyar or­szag­­ főbiztosa hivatal­ozott tisztek között mennyire nem tanúságot tett Genfben arro!;ontoa «z­­e győzelme,. Milyen hogy _ Magyarorszag . iva^akicsinnyé, szinte semmivé vált ez kiadásai meg a trianoni korlatos diadal, csaknem szégyenkezni mások mértékét se érik el s hogy fejj érte. Minek hát a császár elé • a magyar kormány a legtávolabb­^^ az ilyen haszontalan hit­ról sem vádolható meg t1 'fecskével, amiből — Istenem! — fegyverkezesek es alattomos hadi-mégis csak az a fogos, hogy készülődések gyanújával. m­ireNéhány orosz muzsik kinyújtott az antanték szerint is illetekes­ gokkal, sápadtan és élettelenül nem elismert tanuvallomásnak,tt hever a Morva mezején. alapján Chamberlain indítvá­nyára a genfi bölcsek vésztői’- Bethlen győzelme is, amíg a vényszéke fölmentette a magyar 11TM1' p­onfből Londonba ért, ilyen kormányt Benesék otromba szomorú és jelentéktelen daskodásai alól s teljes elégtételtl­lsággá devalválódott, sőt — szolgáltatott a­ mostani magyar ibidalom a magyarság érde­­kormányrendszer méltatlanul meg-céh­ek szempontjából gyászos ve­imre,olt és alaptalanul eláztatott-vég lett belőle. Az­ antant nem pacifista hírnevének. Bethlen Ist­ muteti meg a katonai ellenőrzést ván gróf tehát a jól végzett? belátható időn belül nem is munka derült öntudatával térfelni Ausztriában? Az más! Az betett haza és nyugodtan seper- népszövetség kegyelt gyermeke, vette be azokat a tapsokat és él-e néha zsörtölődik s olykor igazi jeneket, amelyekre az első infor­negyerek módjára meg is zsa­­mációk szerint méltán rá is szol­dja adoptált szüleit, de hát „Vilt, mák kedvében muszáj járni, oda Ám alig pihente ki a miniszter-ll neki adni Nyugatmagyar­­elnök a genfi viaskodás faradul-szagot, pénzzel, még pedig na­­mát s alighogy csendet teremtettem sok pénzzel kell tömni s idehaza a maga portáján, alig még a katonai ellenőrzés megalázó hogy fellábbadt egy sulyos műtétekaturáitól is meg kell szabadi­­d­­ő- és idegapasztó szenvedései­n­, mert h­a nem, akkor jön a bőr, mintha a pecek és balesete egy trompf, az Anschluss, úgy szériája csak nem akarna végetgy abba beledöglik az egész érni, ime néhány nap múlva mirsaillesi európai egyensúly, lett a nagy győzelemből! Abból regény Magyarország, miután él­­győzelem­ből, amelynek itthon pö­rgette és halálba űzte utolsó po­­litikai helyzete pillanatnyi meg­iás királyát, nem rendelkezik szilárdulását, köszönhette. Szegényéé ilyen hathatós és csattanós Bethlen úgy járt az ő nagy genfi­­kártyával. Vele tehát szabad fegyvertényével, mint Tolsz­omndent csinálni. Veszély nélkül egy­ik hőse a Hahóm és Békében, ez bármikor arcba­ boxolni, akit az orosz vezér, Kutyazoffert ha rosszul viseli magát, nem azzal bízott meg, hogy a szövetség náltatik, vagy átadatik a ki­s­­ges osztrák főhadiszállásnak jelent kegyelmébe. Magyar:»sze-­­lentse az oroszok egyik csatározó- szabad rágalmazni, dokum­en­­sának sikerét. Bolkonszkij Andrej: ártatlansága dacára elitélni, herceg — ayert ő volt a parancs-ultá­n­ és halálig vegzálni az őrtiszt !— lóhalálban vágtat­o ámőrzéssel, holott ezen a kis Magyarországon már nincs olyan vakondtúrás, amelynek alája ne néztek volna a szövetséges és tár­sult spiclik zászlóaljai. Magyarországon akkorát lehet rúgni, amekkora erejükből telik s amikor éppen szeszélyük paran­csolja, amikor például nem sike­rül vagy balra megy az antanték egy-egy új külpolitikai terve. Miután Németország már beleunt a pofozógép gyalázatos tréfájába, minden nagy- és kisántántkomisz­­ság Magyarországgal próbálkoz­hatni. Magyarország­­— sajnos, éppen Bethlenért jóvoltából — el­hanyagolható diplomáciai meny­­nyiség, senkinek se kell vele szá­molnia, se félnie, se sajnálnia, se tisztelnie, s a népek Lázárja és bolondja egyszersmind, akit kö­vetkezmények nélkül lehet meg­­hempergetni minden gyalázat posványában, hiszen fegyverte­len. S valóban angol gentleman­like, hogy amikor orronütöttük, azt fogjuk rá hogy muszáj volt így eljárni vele, mert nincs ki­zárva, hogy a bronzkorszakból itt talált fegyverdepóiból titokban fölszereli magát. A béka hasánál is lejebb vagyunk. Franciaország a német neszeddel elől egy nagy talán antant karjaiban teres menedéket Paris, junius hó (A Magyarság tudósítójától) A francia diplomácia erőteljes játszmába kezdett, ötévi próbálko­zás, habozás után úgy látszik most már végleg megtalálta azokat a célkitűzéseket, amik lehetővé te­szik az egységes és nagyvonalú diplomáciai akciókat. Ezeket már, annyira előkészítette, hogy most már nyíltan felfedi kártyáit. Carte sur table-t játszik. A Quai d’Orsay fő célja, hogy a békeszerződésekkel teremtett hely­zetet, a status c/no-t megrögzítse, legalább is az őt közvetlenül ér­deklő pontokon. Ezeket a pontokat a célpontokkal akarja bevonni, amely megfeszül és ellenáll ott, ahol a francia védelmi vonal köz­vetlenül érinti és ruganyossá, tá­­gíthatóvá válik a kevésbé érzékeny pontokon. A nyugati határvonal biztosítása már önmagában is­ igen elismerésre­­méltó diplomáciai munka, amely Anglia garanciája mellett a bizton­ság elérhető maximumát nyújtja. Anglia garanciája azonban nem terjed ki Németország keleti határ­vonalának a biztosítására. A Ber­linben most átnyújtott javaslat a francia kékkönyv tanúsága szerint erre a vonalra igen komplikált diplomáciai védelmi rendszert ter­vez, amelyhez a drótkerítést a nem­zetközi jog legfurfangosabb tüskéi­ből szerezték össze. Franciaország azonban ezzel nem elégszik meg. Nem bízik abban, hogy a súlyos acélvonalat a jogi paragrafus töré­keny tarkója elviseli. A francia külpolitika ennél szilárdabb diplo­máciai védelmi rendszert dolgoz ki, egy nagyszabású, sőt történelmi fontosságú diplomáciai akciót, kö­zeledési, esetleg szövetséget a szláv államok között a keleti vonal ga­rantálására. A francia külpottika új irányvonala­ ­ A gondolat fontossága nem an-­­ nyik újszerűségében van. Hiszen nem más ez, mint a régi orosz­­francia szövetség felújítása az al­kalmazott viszonyok között. A Briand—Berthelot-diplomácia ter­mészetesen nem akarja­ egyszerűen lemásolni a háború előtti egyen­súly-politikát. Azonkívül nagyon is tisztában van azzal, hogy egyszerű véd- és dacszövetség kötése Fran­ciaország és egy keleti államszö­vetség között ma már nem lehetsé­ges. Arról sincs szó egyelőre, hogy Franciaország Szovjetoroszország­­gal kössön titkos szerződést Né­metország ellen. De bizonyos az, hogy a Brianda Berthelot-diplomá­cia újra elővette a szláv orientáció politikáját s azt egy nagyszabású külpolitikai akció kiindulópontjává akarja tenni. Ennek az akciónak első ese­ménye francia politikusok mostani látogatása Varsóba. Számos fran­cia­ képviselő és szenátor, legin­kább a két ház külügyi bizottsá­gának tagjai indultak útnak a len­gyel fővárosba. Tudvalevő, hogy Varsóban a francia-német tárgyalások igen nagy nyugtalanságot keltettek, mert ezekben a francia-lengyel szö­vetség alapjainak a megingását és Lengyelország biztonságának fel­áldozását látták a Rajnai vonalon szerzett nyugalom ellenében. Var­sóban azt szerették volna, ha a franciák a német javaslatot,legalább is annak a keleti határokra vonat­kozó részét, nem fogadták volna el tárgyalási alapnak. A franciák igyekeztek tőlük telhetőleg meg­nyugtatni a lengyeleket. Úgy lát­szik azonban, hogy még Briand genfi tárgyalásai és a francia kék­könyv közzététele után is maradt fenn Varsóban valamelyes nyugta­lanság, mert a francia politikusok utazásának célja, — amint azt az utazásban résztvevő egyik politi­kus mondotta az önök tudósítójá­nak — a lengyel kedélyek meg­nyugtatása. Ezzel azonban nem merül ki a francia misszió feladata, Varsóban terepszemlét szándékoznak tenni. Elsősorban a lengyel-orosz közele­dés lehetőségét és feltételeit fogják tanulmányozni. Ezt maga Philip­­petaux képviselő mondja nekünk a Palais Bourbon folyosóján. Phi­­lippetaux i­r, aki a képviselők kö­zött egy »Franciaország-Oroszor­­szág« nevű csoportot létesített a két ország közötti jóviszony ápolá­sára holnap maga is utána utazik a francia missziónak Var­sóba.

Next