Magyarság, 1925. július (6. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
1925 julius 1. szerda Előfizetési áraktótUntt 340.000 korona. Negyedévre 19.000 kOR. Egyháza 40.000 korona. Egyesszám ára hétköznap 2000 koona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500.sztr. K. J? Ara Z&msrorona Budapest, VI. évf. 144. (1322.) sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal* Budapest, VII. kerület, Miksa utca 8. szám, Telefonszámok ■ József 68.90, József 68-91, József 68-02. Bevételmi Budapest 741, Postafiók 10. Megjelenik hetfő kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: Milotay István « * jr| 1«*« «lati mützhe s amúgy sárosan, csatako£1l WSsCS IlstSil SUSHI san, izzadtan, de a győzelem isteni mámorától mintegy megdicsőül Bethlen István gróf genfi szemen, a gőgtől fölmagasztosult replése után az egesz magyar kéz ábrázattal köszön be az osztrák vótemény bizonyára a fájdalma császár udvarába. Ott az előszobamegdöbbenéssel fogadja a hadban miniszterek, tábornokok ácsohogy a nagy diplomáciái gyoze rognak, várják bebocsáttatásukat, sem néhány nap múltán mi szórakozott udvari titkárok helyen csúfos és megalázó éver győzik körmüket, kifogástalan eleséggé változott. Chamberlain aiganciával felöltözött diszruhás gul, külügyminiszter egy interpel szárnysegédek udvari pletykákon láció kapcsán az alsóházban azt mulatnak s közben jóízűen kacagni jelentést tette, hogy Ausztria najd az orosz szövetségesek kudarban nemsokára véget vetnek . Tajnj a kozákokon és a nagyszerű szövetségközi katonai ellenőrzes testőrlovasságon, amelyek esküdnek, de hasonló eljárást a nem leronszám beleragadtak a morva betett követni a trianoni szerző dugványba. Szegény Bolkonszkij és katonai záradékainak erre ban elhül a vér. Mikor jött, azt nyesitésénél. »Meg nem l®*1® hitte, mindenki az orosz fegyvernegitélni, ■ mondotta a britje sikerének örvend, hogy az államférfit meddig kell Magyarudvari körök csevegésének főországon fenntartani a szovetseg témája ez a győzelem, amelyikek gesek ellenőrzését. Ez minden sirvivőjét úgy fogadják, mint esetre magának a magyar kor,valamikor a hellén város a győzmánynak jövő magatartásától es olmpiai bajnokot. Egyszerre függ.bizon veszi észre magát, hogy Ez a rideg kijelentés azu anben a környezetben, ebben a hangzott el az angol torveny^.^ udvari pompában, ezek köhozásban, hogy a nepszövetseg_öt£ a tiszta és fehérkezü, szórakomagyar orszag főbiztosa hivatalozott tisztek között mennyire nem tanúságot tett Genfben arro!;ontoa «ze győzelme,. Milyen hogy _ Magyarorszag . iva^akicsinnyé, szinte semmivé vált ez kiadásai meg a trianoni korlatos diadal, csaknem szégyenkezni mások mértékét se érik el s hogy fejj érte. Minek hát a császár elé • a magyar kormány a legtávolabb^^ az ilyen haszontalan hitról sem vádolható meg t1 'fecskével, amiből — Istenem! — fegyverkezesek es alattomos hadi-mégis csak az a fogos, hogy készülődések gyanújával. mireNéhány orosz muzsik kinyújtott az antanték szerint is illetekes gokkal, sápadtan és élettelenül nem elismert tanuvallomásnak,tt hever a Morva mezején. alapján Chamberlain indítványára a genfi bölcsek vésztői’- Bethlen győzelme is, amíg a vényszéke fölmentette a magyar 11TM1' ponfből Londonba ért, ilyen kormányt Benesék otromba szomorú és jelentéktelen daskodásai alól s teljes elégtételtllsággá devalválódott, sőt — szolgáltatott a mostani magyar ibidalom a magyarság érdekormányrendszer méltatlanul meg-céhek szempontjából gyászos veimre,olt és alaptalanul eláztatott-vég lett belőle. Az antant nem pacifista hírnevének. Bethlen Ist muteti meg a katonai ellenőrzést ván gróf tehát a jól végzett? belátható időn belül nem is munka derült öntudatával térfelni Ausztriában? Az más! Az betett haza és nyugodtan seper- népszövetség kegyelt gyermeke, vette be azokat a tapsokat és él-e néha zsörtölődik s olykor igazi jeneket, amelyekre az első infornegyerek módjára meg is zsamációk szerint méltán rá is szoldja adoptált szüleit, de hát „Vilt, mák kedvében muszáj járni, oda Ám alig pihente ki a miniszter-ll neki adni Nyugatmagyarelnök a genfi viaskodás faradul-szagot, pénzzel, még pedig namát s alighogy csendet teremtettem sok pénzzel kell tömni s idehaza a maga portáján, alig még a katonai ellenőrzés megalázó hogy fellábbadt egy sulyos műtétekaturáitól is meg kell szabadidő- és idegapasztó szenvedésein, mert ha nem, akkor jön a bőr, mintha a pecek és balesete egy trompf, az Anschluss, úgy szériája csak nem akarna végetgy abba beledöglik az egész érni, ime néhány nap múlva mirsaillesi európai egyensúly, lett a nagy győzelemből! Abból regény Magyarország, miután élgyőzelemből, amelynek itthon pörgette és halálba űzte utolsó politikai helyzete pillanatnyi megiás királyát, nem rendelkezik szilárdulását, köszönhette. Szegényéé ilyen hathatós és csattanós Bethlen úgy járt az ő nagy genfikártyával. Vele tehát szabad fegyvertényével, mint Tolszomndent csinálni. Veszély nélkül egyik hőse a Hahóm és Békében, ez bármikor arcba boxolni, akit az orosz vezér, Kutyazoffert ha rosszul viseli magát, nem azzal bízott meg, hogy a szövetség náltatik, vagy átadatik a kisges osztrák főhadiszállásnak jelent kegyelmébe. Magyar:»sze-lentse az oroszok egyik csatározó- szabad rágalmazni, dokumensának sikerét. Bolkonszkij Andrej: ártatlansága dacára elitélni, herceg — ayert ő volt a parancs-ultán és halálig vegzálni az őrtiszt !— lóhalálban vágtato ámőrzéssel, holott ezen a kis Magyarországon már nincs olyan vakondtúrás, amelynek alája ne néztek volna a szövetséges és társult spiclik zászlóaljai. Magyarországon akkorát lehet rúgni, amekkora erejükből telik s amikor éppen szeszélyük parancsolja, amikor például nem sikerül vagy balra megy az antanték egy-egy új külpolitikai terve. Miután Németország már beleunt a pofozógép gyalázatos tréfájába, minden nagy- és kisántántkomiszság Magyarországgal próbálkozhatni. Magyarország— sajnos, éppen Bethlenért jóvoltából — elhanyagolható diplomáciai menynyiség, senkinek se kell vele számolnia, se félnie, se sajnálnia, se tisztelnie, s a népek Lázárja és bolondja egyszersmind, akit következmények nélkül lehet meghempergetni minden gyalázat posványában, hiszen fegyvertelen. S valóban angol gentlemanlike, hogy amikor orronütöttük, azt fogjuk rá hogy muszáj volt így eljárni vele, mert nincs kizárva, hogy a bronzkorszakból itt talált fegyverdepóiból titokban fölszereli magát. A béka hasánál is lejebb vagyunk. Franciaország a német neszeddel elől egy nagy talán antant karjaiban teres menedéket Paris, junius hó (A Magyarság tudósítójától) A francia diplomácia erőteljes játszmába kezdett, ötévi próbálkozás, habozás után úgy látszik most már végleg megtalálta azokat a célkitűzéseket, amik lehetővé teszik az egységes és nagyvonalú diplomáciai akciókat. Ezeket már, annyira előkészítette, hogy most már nyíltan felfedi kártyáit. Carte sur table-t játszik. A Quai d’Orsay fő célja, hogy a békeszerződésekkel teremtett helyzetet, a status c/no-t megrögzítse, legalább is az őt közvetlenül érdeklő pontokon. Ezeket a pontokat a célpontokkal akarja bevonni, amely megfeszül és ellenáll ott, ahol a francia védelmi vonal közvetlenül érinti és ruganyossá, tágíthatóvá válik a kevésbé érzékeny pontokon. A nyugati határvonal biztosítása már önmagában is igen elismerésreméltó diplomáciai munka, amely Anglia garanciája mellett a biztonság elérhető maximumát nyújtja. Anglia garanciája azonban nem terjed ki Németország keleti határvonalának a biztosítására. A Berlinben most átnyújtott javaslat a francia kékkönyv tanúsága szerint erre a vonalra igen komplikált diplomáciai védelmi rendszert tervez, amelyhez a drótkerítést a nemzetközi jog legfurfangosabb tüskéiből szerezték össze. Franciaország azonban ezzel nem elégszik meg. Nem bízik abban, hogy a súlyos acélvonalat a jogi paragrafus törékeny tarkója elviseli. A francia külpolitika ennél szilárdabb diplomáciai védelmi rendszert dolgoz ki, egy nagyszabású, sőt történelmi fontosságú diplomáciai akciót, közeledési, esetleg szövetséget a szláv államok között a keleti vonal garantálására. A francia külpottika új irányvonala A gondolat fontossága nem an- nyik újszerűségében van. Hiszen nem más ez, mint a régi oroszfrancia szövetség felújítása az alkalmazott viszonyok között. A Briand—Berthelot-diplomácia természetesen nem akarja egyszerűen lemásolni a háború előtti egyensúly-politikát. Azonkívül nagyon is tisztában van azzal, hogy egyszerű véd- és dacszövetség kötése Franciaország és egy keleti államszövetség között ma már nem lehetséges. Arról sincs szó egyelőre, hogy Franciaország Szovjetoroszországgal kössön titkos szerződést Németország ellen. De bizonyos az, hogy a Brianda Berthelot-diplomácia újra elővette a szláv orientáció politikáját s azt egy nagyszabású külpolitikai akció kiindulópontjává akarja tenni. Ennek az akciónak első eseménye francia politikusok mostani látogatása Varsóba. Számos francia képviselő és szenátor, leginkább a két ház külügyi bizottságának tagjai indultak útnak a lengyel fővárosba. Tudvalevő, hogy Varsóban a francia-német tárgyalások igen nagy nyugtalanságot keltettek, mert ezekben a francia-lengyel szövetség alapjainak a megingását és Lengyelország biztonságának feláldozását látták a Rajnai vonalon szerzett nyugalom ellenében. Varsóban azt szerették volna, ha a franciák a német javaslatot,legalább is annak a keleti határokra vonatkozó részét, nem fogadták volna el tárgyalási alapnak. A franciák igyekeztek tőlük telhetőleg megnyugtatni a lengyeleket. Úgy látszik azonban, hogy még Briand genfi tárgyalásai és a francia kékkönyv közzététele után is maradt fenn Varsóban valamelyes nyugtalanság, mert a francia politikusok utazásának célja, — amint azt az utazásban résztvevő egyik politikus mondotta az önök tudósítójának — a lengyel kedélyek megnyugtatása. Ezzel azonban nem merül ki a francia misszió feladata, Varsóban terepszemlét szándékoznak tenni. Elsősorban a lengyel-orosz közeledés lehetőségét és feltételeit fogják tanulmányozni. Ezt maga Philippetaux képviselő mondja nekünk a Palais Bourbon folyosóján. Philippetaux ir, aki a képviselők között egy »Franciaország-Oroszország« nevű csoportot létesített a két ország közötti jóviszony ápolására holnap maga is utána utazik a francia missziónak Varsóba.