Magyarság, 1926. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
4 A Magyarság művészestje Csepelen *— "A Magyarság tudósítójától — Csepelen, mely gyárai és gyorsan fölépített oldaltűzfalas házacskái révén Pest külvárosának látszik, valójában pedig különvilágu, Pest házaiból kilábadó, szépigéretű magyar városka, a Magyarság szokott művészgárdája barátságos és jól sikerült látogató-ünnepet tartott. A keresztény polgári kaszinó, legnagyobbrészt a Magyarság olvasói és hívei, meghívták a mindennapi írásaikból ismert íróikat s művészbarátaikat személyes ismerkedésre. A délután érkező társaságot a kaszinó vezetői és a művészeti rendezői fogadták s bevezetésül a maguk ismertetéséhez megmutatták nekik a négymilliárd korona költséggel épülő kultúrpalotájukat. Megindító ez a befejezéséhez közeledő pompás épület nemcsak impozáns arányaival, amellyel régi hatalmas alföldi metropolisoknak is mintául szolgálhat, hanem azzal a még inkább példára lelkesítő nemzettársadalmi összefogással, melyivel ezt a monumentális vállalkozást megteremtették: ezt a hatszáz nézőhelyes színházat, ugyanakkora tánc- és előadótermet s mintegy húsz hivatalszobát magában foglaló palotát az összes csepeli nemzeti alapú társadalmi egyesületek együttműködése hozta létre. Íme, ilyen megpróbáló gazdasági viszonyok közt is lehet nagy jövőre berendezkedni, ilyen kiváló vezetőkkel, mint akik közül ezúttal csak Koncz János főjegyzőt, az országos jegyzőmozgalmak nagyszerű lendületének egyik legfőbb megindítóját és Zoltán Jenő állatorvost, a kaszinó elnökét és a különböző szervezetek kitűnő tapintatú egyesítőjét említjük. A művészest még a régi — három-négyéves épület Csepelen már réginek számít — kulturház nagytermében folyt le. A nézőtéren ,Csepel társadalmának színe-java gyülekezett. A színpadon bevezetésül Zoltán Jenő kaszinóelnök mondott meleg üdvözlő és kölcsönösen ismertető beszédet. Fölidézte Milotay vállalkozásának és a Magyarság mai szerepét és jelentőségét a magyar sajtóban, a nyomában kivilágosodó magyar középosztályi öntudatot és nagyjelentőségű nemzetnevelést. Azt a nagyvonalú nemzetépítő munkát, amelynek óhajtott és remélhető célja: Nagymagyarország. Az üdvözlő szavak után Milotay István adta elő a Magyarságnak a napi célok és minden pártpolitika felett álló s minden magyart közös munkához testvérül fogadó nemzetnevelő célját. Hármas vezető eszméje e cél elérésének: a magyarság, a kereszténység és demokrácia, örömmel ismeri föl e fiatal község társadalmában e hármas-egy gondolat fölismerését és munkálásának példás eredményeit, mint amilyen a most épülő kultúrpalota. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a művészeti műsor első számául Molnár Imre régi magyar dalokat énekelt. Antóny Károly zongorakíséretével, Petrics Margit, a Nemzeti Színház művésznője, négy költeményt adott elő ösztönösen mély művészettel és megkapó drámai erővel, Komáromi János egy humoros novelláját olvasta fel, Nagy Margit, az Operaház művésznője a Bohéméletből Mimi áriáját és népdalokat adott elő pompás melegcsengésű és finoman kicizellált hangjával bájos előadásban, Bodor Aladár három újabb versét olvasta fel, végezetül pedig újra Molnár Imre adott elő népdalgyűjteményéből, a mindenütt elmaradhatatlan hatást keltve. A melegsikerű program után a művésztársaság még hosszabb ideig együtt maradt barátságos társasvacsora mellett a vendéglátó közönséggel, egymástól az elmúlhatatlan viszontlátásra búcsúzva él. Kézfertfűinitészt célka izbeistleag a naninsis mywénKiom* államszámviteli vizsgátra jegyzeteinket már most kiadják. Az előkészitést csekély havi díjfizetés ellenében eszközöljük. Kettőskönyvviteli tanfolyamok .Vidéki njogbizottók elintézése. SZONTAGH-SZEtöl NARIUÍQ, A £ anBHMMte 1926 március 2. kedd Károlyi Imre grófot ma újra kihallgatták a frankhamisítási ügyben —A Magyarság tudósítójától — A frankhamisítás ügyében az utóbbi napokban újra megelevenedett a nyomozás munkája és a sajtóban megjelent leveleket követő rendőri kihallgatások sora, amelyek folyamán Teleki Pál gróf már kétizben, továbbá Károlyi Imre gróf is megjelent a rendőrségen, ma Károlyi Imrének újabb ismét többórás kihallgatásával bővült. Károlyi gróf kihallgatása, hir szerint, francia kívánságra és a frankhamisítás technikai módozataira nézve történt. Felmerült az a feltevés is, hogy Károlyi Imre gróf Windischgraetz herceg állítólagos naplójával kapcsolatban tett volna vallomást, utóbb azonban kitűnt, hogy Károlyi Imre gróf minden hasonló természetű, állítólag birtokában lévő iratra kijelentette, hogy nem hajlandó vallomást tenni. Egy párisi jelentés ezenkívül a frankügy külföldi szereplőinek egyikét is felfedezni véli egy német újságíró személyében, akit Windischgraetz herceg Svájcban ismert volna meg. A franciák kívánságára hallgatták ma ki Károlyi Imre grófot A rendőrség néhány nap óta ismét teljes erővel folytatja a pótnyomozást a frankhamisítás ügyében. A pár nappal ezelőtt foganatosított újabb kihallgatások után ma ismét kihallgatták Károlyi Imre grófot, aki tegnap sürgős idézést kapott, hogy jelenjék meg Lakatos rendőrkapitány előtt. Károlyi Imre gróf hétfőn reggel kilenc órakor meg is jelent a főkapitányságon, előbb , a bűnügyi osztály vezetőjénél tartózkodott néhány percig, majd átment a rendőrkapitányhoz, aki Royere, Collard Mostingue és Aver Pál dr. ügyvéd társaságában megkezdte kihallgatását. A kihallgatáson, mint tolmács Bénárd Vilmos rendőrtanácsos szerepelt. Károlyi Imre gróf hétfői kihallgatása tulajdonképpen folytatása volt múltkori kihallgatásának, mert, pénteken nem volt idő arra, hogy Károlyi összes rendelkezésre álló adatairól információkat adjon a rendőrségnek. Károlyi Imre vallomása legfőképpen Teleki Pál gróf személyével foglalkozott és most már a kihallgatáson alapul szolgált Schnitze Artúrnak minap megérkezett vallomása is, melyben szintén szó van Telekiről. Károlyi Imre gróf kihallgatása délután két óráig tartott. Auer Pál dr., a gróf vallomásáról azt a nyilatkozatot tette, hogy Károlyi Imre gróf kihallgatása a franciái kívánságára történt, abból a célból, hogy tisztázzák néhány egyén szerepét a frankhamisítás technikai kivitelében. Az ügyvéd kijelentette még, hogy az Angorában tartózkodó Mészáros Gyula egyetemi magántanár kihallgatása, vagy kiadatása érdekében tett intézkedésről eddig elé nem tud. Károlyi Imre gróf megtagadta a vallomást állítólagos irataikra nézve Károlyi Imre gróf mai kihallgatásával kapcsolatosan többféle kombináció került forgalomba. Bebizonyosodott, hogy a kihallgatás célja az volt, hogy a rendőrség megtudja, hogy milyen feltevésből vagy ténybeli adatból indult ki Károlyi gróf, amikor ismert levelében Teleki Pál grófra célzott. Az egyik magyarázat az volt, hogy az erre vonatkozó adatok Windischgraetz herceg naplójából származnának, amelyet állítólag a herceg védője adott volna át Károlyi Imrének. Később arról volt szó, hogy a herceg felesége révén szereztek volna tudomást politikusok arról, hogy Windischgraetz hercegnek is voltak feljegyzései és igy tudta ezt meg Károlyi Imre gróf is. Károlyi Imre gróf mai kihallgatása alkalmával — értesülésünk szerint — határozottan megtagadta a vallomástételt arra vonatkozóan, hogy milyen iratok vagy adatok vannak birtokában és kijelentette, hogy erről később sem hajlandó vallomást tenni. Egy német újságíró is részt vett a frankhamisításban Egy párisi jelentés szerint a frankügyben egy új név merült föl: Kaltenmark János német újságíró neve, aki Windischgraetz herceggel, a herceg svájci tartózkodása alatt került bizalmas összeköttetésbe. Kaltenmark János dr.német újságíró és politikai ágens, akol a Figaro állítása szerint, bele van keverve a frankhamisításba. 1919-ben Svájcban Windischgraetz Lajos herceg legbizalmasabb emberei közé tartozott. Kaltenmark és Windischgraetz közösen alapítottak Luzernben egy Agance Centrale nevű hírügynökséget, amelyet azután 1920-ban Genfbe helyezték át. Kaltenmark részvett Windischgraetz herceg minden politikai akciójában, így az ellenforradalmi előkészületekben is. Az Agance Centrale a csehek ellen folytatott propagandát és Kaltenmark külön is állandóan cikket írt a Fryburgban megjelenő Liberté-be és a genfi La Suisse-be. A csehek csakhamar kinyomozták, hogy Kaltenmark írja ellenük ezeket a cikkeket és minden módot megkíséreltek, hogy Svájcból valamiképpen eltávolíthassák. A debreceni tímárok nincsenek megbékülve a fináncokkal Debrecen, február hó (A Magyarság tudósítójától) Euvin-i Török János, a hatalmas magyar vezérnek, Bálintnak fia, 1562-ben, amikor Debrecenben tartózkodott, erőskorú, keménynézésű, egyenesszavú, tagbaszakadt, marcona deputációt fogadott. A városát látogató nagy földesurhoz, mint hű és bizodalmas alattvalók, a nemes timár-céh elöljárói, több érdemes mesterei elmeimnek és kérték, hogy erősítse meg régi kiváltságleveleiket. Enyingi Török Jánosnak ezidőből és ez alkalomból szép magyar nyelven írott levele Debrecen város múzeumában máig olvasható, azt mondja ebben János u.: „a mi debreceni tímáraink a régi magyar dicső emlékű magyar királyoktól való olyan írásokat hoztak elébünk, amelyek immár 200 esztendősnél idősebbek“. Tehát Robert Károly, Nagy Lajos királyok idejében, sőt az 1300-as évek elején is fennállott a debreceni timár-céh, maga a timárság pedig a honfoglaló magyarsággal egyidős, hiszen a nagy ősi jószágtartó magyar nemzetnek, mely a bőrművek különféle feldolgozásaiban használta, legszükségesebb mesterei voltak a tímárok. E büszke mesterek hazafiasságára, harcias magyarságára különben jellemző az 1849-ben írott céhjegyzőkönyvi bejegyzés, amelyben az 1849 január 6-án választott céhbeli elöljárók hivatalukról való lemondásuknak tudomásulvételét azzal az indokolással jelentik be utólagosan, hogy nem tehették elébb, mivel: „hivatali idejük eltelte alkalmával a Nemes Céhnek nagyobb része magával céhmester Erőss Mihály, úrral táborban volt, emiatt hivatalokat le nem tehették“. Abban az időben: budai bőr, vises borjúbőr, juhbőr, kocsira való bőr (fényesen), lóbőr (hintóra), timsós tehénbőr, Plank-bőr (fele fejér, fele fekete egészben), talpas tehénbőr, stb. készítéseivel remekelgettek az érdesmarka, keményfogásútímárok. A csizmadiákon kívül még ma is a tímárok között van a legnagyobb összetartás s a tímárok ápolják a legtöbb szép, kedves, meleg mesteri hagyományt és szokást.“ így például van külön temetkezési társulatuk. Az egész társulat két járásra oszlik. A társulat tagjai kötelezik magukat, hogy ha valaki meghal közülük, a végtisztességet neki megadják, temetésére elmennek. Ilyenkor, ha valaki közülük meghal, táblát inditlnak, t. i. nyeles réztáblába van zárva az írott értesítés. Amely járásból való az elhunyt, ott büntetés mellett indítják meg a táblát s ilyen esetben, áld elmarad a temetésről, büntetést fizet, a másik,h a közelebbről nem érintett járásban üls- A legismertebb neivárosi szállóéra ?Trn finn készít secsoülfönyti átmeneti katsátot, laJölSöl már 8»©rí?náőr8mérU ...... után finom angol szí készít ssecoölönyt, átmeneti kabátok lelöllei már vetböl, a legmoderebb szabással, elsőrangú kivitelben. A legkiebb hibánálaz átvétel nem kötelező. Nagy rakt valódi* angol szövetekből. 2éÉG£R, IV. ker.. Haris-köz 5:1/2. feJÜT Vigyázat! Nem félemelet. T» Lányi kioelet áthelyezve V ^ t**t»w»cas-H2 sáron.« «.OKtUssal szetul Hálók, ebédlők, abszobák nagy választókban, tartós minőben, szolid árban. Vidékre szakszerű csomagolás jóti melleti ~------- rsrrr: Tel.jó/1108- leletből indítanak táblát, hogy kegyeletét mindenki leróhassa. Saját összeadott pénzükből temetkezési segélyt is nyújtanak. A jól végzett munka után a lakozásoknak, a barátkozásnak sem ellenségei. A tímárok bálja máig a legmagyarosabb bál Debrecenben. Az úgynevezett, a régi nemes céhet továbbörökítő Tímár Társulat alapszabályok keretei között működik. A Hunyadi utcában fennáll a Timár-társulati külön árucsarnok is. A temetkezési társulásoknak 224 tagja van, maga a tulajdonképpeni Tímár Társulat (az örökösöket is beleszámítva) 194 tagból áll. A jogokat és kötelességeket az alapszabályok határozzák meg. — Hejh, az a céh!... mégis jobb volt! — elmélátón megsodortatja a Vigkedvű Mihályutcából való Kovács József társulati elnök, akinek az apja, nagyapja s minden többi felmenő ősei céhbeli mesterek voltak. A Társulat három évre választja érdemes elöljáróit, még mutatóba sem „ügyesedett“ közübük „idegen“. Kovács elnökön kívül a következők szerepelnek: pénztáros Kiss József, jegyző Kiss Lajos, választmányi tagok: Szilágyi Lajos, Szilágyi István, Ormós József, Piros József, Juhász Zsigmond, Nagy Gábor, Süvöltős Sándor, Nagy Lajos, ifj. Kiss Imre, ifj. Kovács Ferenc, Tóth Ferenc, Major Imre, mint póttagok: Pilló József, Szölösi Mihály, Major Gyula és számvizsgálókul Pető József, Körösi Ferenc, Tokai István. Még az elhelyezkedésük is igen érdekes, leginkább egybokorban laknak a Teleki-, Vighedvű, Timár- és Honvéd-utcák tájékán. Az ősi ipar a háború alatt ismét nagyon fellendült és virágzott. A timári-rendből Veréb Lajos a Homoni-kertben, a Kiss-tes vérek a diószeki úten bőrgyárakat létesítettek.. E gyárak rendes körülmények között körülbelül 40—40 munkást foglalkoztatnak. A többi nagyobb mesterek legfeljebb 4—5 legénnyel, rokrészek azonban egyedül vagy tanonccal dolgoznak. 1924-ben még 60—70 legényt isfoglalkoztatják a mesterek, ma alig fele van munkában. A háború alatt s a háború után is sokan léptek e pályára, ma már azonban a mestereknek — az ő munkarendjüknek van megfelelő napközi tanonciskolázás, testnevelési gyakorlatok miatt — nem sok kedvük van újabb inasokat felfogadni. A legényekkel, mint mondják, jobban kijönnek, azokat egész nap foglalkoztathatják. Szériátok a testnevelése hetenkint 2 óra is elég lenne, a tanonciskolázást pedig este is végezhetnék. A debreceni tímárok munkája elsőrendű. A csizmának való sima felsőbőr és a barkós bőr arendszerinti tömegmunkájuk. Gyárilag talpal, boxok, serrók, cseres hasítottak, juhbőrök, azaz úgynevezett szattyánok készülnek. A gépekkel már megbarátkoztak. A Tímár Társulat kebeléből már 1910-ben megalakult egy szakcsoport, amely többféle géppel rendelkezik s mintegy kiegészíti a kisműhelyeket, további megmunkálás céljából ideviszik a bőröket. A készbőrök értékesítését egyesek Pesten bonyolítják le bizományi uton, a többség a helybeli csizmadiáknak, kereskedőknek szállít, szóval mindenkinek meg van „a maga zsidaja“. Keddi napokon egyes tímárok az árucsarnokban is kirakodnak. A nyersanyagoknak (zsiradék, cser, stb.) külföldről való beszerzése miatt megdrágult a timármunka, de a derék mesterek készítménye még mindig olcsóbb, mint a gyári áru. A gyári kilós 130 ezer koronás ár helyett kilónkint 50 ezer koronától fél 90 ezer koronáig minőségre, mint szemre jó árat tudnak eladni máig. Ám, a legújabb idők gyászos változtával a pangást ez az ősi magyar ipar sem kerülhette el. — Kérem, — beszéli az értelmes,, derék magyar Kovács József elnök — ott tartunk, hogy sok kismester inkább lemond az ipari jogáról. A többiek sem a mai keresetükből élnek, a megtakarított készpénzt élik fel. Az aránytalan, súlyos, nehéz adóktól szinte roskadoznak. A háború alatt, igaz, nagyonfellendült a timárság, de azóta lefelé fordult a kerék és nem tartják igazságosnak, elviselhetőnek, hogy ma is a régi háborús jövedelmekhez mérten adóztatják őket. Különösen a kereseti, a forgalmi adózásokkal nincsenek kibékülve s hogy a már-már elviselhetetlen helyzeten könnyítsenek, többi debreceni iparostársaikkal együtt, ádáz harcokat vívnak a financiával. ■ (mp.)