Magyarság, 1926. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

4 A Magyarság művészest­je Csepelen *— "A Magyarság tudósító­jától — Csepelen, mely gyárai és gyorsan fölépített oldaltűzfalas házacskái révén Pest külváro­sának látszik, valójában pedig különvilágu, Pest házaiból kilábadó, szépigéretű­ magyar városka, a Magyarság szokott művészgárdája barátságos és jól sikerült látogató-ünnepet tartott. A keresztény polgári kaszinó, legna­gyobbrészt a Magyarság olvasói és hívei, meghívták a mindennapi írásaikból ismert íróikat s művészbarátaikat személyes ismer­kedésre. A délután érkező­ társaságot a ka­szinó vezetői és a művészeti rendezői fogad­ták s bevezetésül a maguk ismertetéséhez meg­mutatták nekik a négymilliárd korona költ­séggel épülő kultúrpalotájukat. Megindító ez a befejezéséhez közeledő pompás épület nem­csak impozáns arányaival, amellyel régi ha­talmas alföldi metropolisoknak is mintául szolgálhat, hanem azzal a még inkább példára lelkesítő nemzettársadalmi összefogással, mely­­ivel ezt a monumentális vállalkozást megte­remtették: ezt a hatszáz nézőhelyes színházat, ugyanakkora tánc- és előadótermet s mintegy húsz hivatalszobát magában foglaló palotát az összes csepeli nemzeti alapú társadalmi egye­sületek együttműködése hozta létre. Íme, ilyen megpróbáló gazdasági viszonyok közt is lehet nagy jövőre berendezkedni, ilyen kiváló ve­zetőkkel, mint akik közül ezúttal csak Koncz János főjegyzőt, az országos jegyzőmozgal­­mak nagyszerű lendületének egyik legfőbb megindítóját és Zoltán Jenő állatorvost, a ka­szinó elnökét és a különböző szervezetek ki­tűnő tapintatú egyesítőjét említjük. A művészest még a régi — három-négyéves épület Csepelen már réginek számít — kul­­turház nagytermében folyt le. A nézőtéren ,Csepel társadalmának színe-java gyülekezett. A színpadon bevezetésül Zoltán Jenő kaszinó­­elnök mondott meleg üdvözlő és kölcsönösen ismertető beszédet. Fölidézte Milotay vállal­kozásának és a Magyarság­ mai szerepét és je­lentőségét a magyar sajtóban, a nyomában ki­­világosodó magyar középosztályi öntudatot és nagyjelentőségű nemzetnevelést. Azt a nagy­vonalú nemzetépítő munkát, amelynek óhaj­tott és remélhető célja: Nagymagyarország. Az üdvözlő szavak után Milotay István adta elő a Magyarságnak a napi célok és minden pártpolitika felett álló s minden magyart kö­zös munkához testvérül fogadó nemzetnevelő célját. Hármas vezető eszméje e cél elérésének: a magyarság, a kereszténység és demokrácia, örömmel ismeri föl e fiatal község társadal­mában e hármas-egy gondolat fölismerését és munkálásának példás eredményeit, mint ami­lyen a most épülő kultúrpalota. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a művészeti műsor első számául Molnár Imre régi magyar dalokat énekelt. Antóny Károly zongorakíséretével, Petrics Margit, a Nemzeti Színház művésznője, négy költeményt adott elő ösztönösen mély művészettel és megkapó drámai erővel, Komáromi János egy humoros novelláját olvasta fel, Nagy Margit, az Ope­raház művésznője a Bohéméletből Mimi áriáját és népdalokat adott elő pompás meleg­­csengésű és finoman kicizellált hangjával bájos előadásban, Bodor Aladár három újabb ver­sét olvasta fel, végezetül pedig újra Molnár Imre adott elő népdal­gyűjteményéből, a min­denütt elmaradhatatlan hatást keltve. A melegsikerű program után a művésztár­­s­aság még hosszabb ideig együtt maradt ba­rátságos társasvacsora mellett a vendéglátó közönséggel, egymástól az elm­úlhatatlan vi­szontlátásra búcsúzva él. Kézfertfűinitészt célka izbeistlea­g a n­aninsis mywénKiom* államszámviteli vizsgá­tra jegyzeteinket már most kiadják. Az előkészitést cse­kély havi díjfizetés ellenében eszközöljük. Kettős­­könyvviteli tanfolyamok .Vidéki njogbizottók elintézése. SZONTAGH-SZEtöl NARIUÍQ, A £ anBHMMte 1926 március 2. kedd Károlyi Imre grófot ma újra kihallgatták a frank­hamisítási ügy­ben —­­A Magyarság tudósítójától — A frankhamisítás ügyében az utóbbi napok­ban újra megelevenedett a nyomozás mun­kája és a sajtóban megjelent leveleket követő rendőri kihallgatások sora, amelyek folyamán Teleki Pál gróf már kétizben, továbbá Ká­rolyi Imre gróf is megjelent a rendőrségen, ma Károlyi Imrének újabb ismét többórás ki­hallgatásával­ bővült. Károlyi gróf kihallga­tása, hir szerint, francia kívánságra és a frank­hamisítás technikai módozataira nézve történt. Felmerült az a feltevés is, hogy Károlyi Imre gróf Windischgraetz herceg állítólagos napló­jával kapcsolatban tett volna vallomást, utóbb azonban kitűnt, hogy Károlyi Imre gróf min­den hasonló természetű, állítólag birtokában lévő iratra kijelentette, hogy nem hajlandó vallomást tenni. Egy párisi jelentés ezenkívül a frankügy külföldi szereplőinek egyikét is felfedezni véli egy német újságíró személyé­ben, akit Windischgraetz herceg Svájcban is­mert volna meg. A franciák kívánságára hallgatták ma ki Károlyi Imre grófot A rendőrség néhány nap óta ismét teljes erővel folytatja a pótnyomozást a frankhami­sítás ügyében. A pár nappal ezelőtt fogana­tosított újabb kihallgatások után ma ismét kihallgatták Károlyi Imre grófot, aki­ tegnap sürgős idézést kapott, hogy jelenjék­­ meg­ Lakatos rendőrkapitány előtt. Károlyi Imre gróf hétfőn reggel kilenc órakor meg is je­lent a főkapitányságon, előbb , a bűnügyi­ osztály vezetőjénél tartózkodott néhány per­cig, majd átment a rendőrkapitányhoz, aki Royere, Collard Mostingue és Aver Pál dr. ügyvéd társaságában megkezdte kihallgatását. A kihallgatáson, mint tolmács Bénárd Vilmos rendőrtanácsos szerepelt. Károlyi Imre gróf hétfői kihallgatása tulajdonképpen folytatása volt múltkori kihallgatásának, mert, pénteken nem volt idő arra, hogy Károlyi összes ren­delkezésre álló adatairól információkat adjon a rendőrségnek. Károlyi Imre vallomása leg­főképpen Teleki Pál gróf személyével fog­lalkozott és most már a kihallgatáson alapul szolgált Schnitze Artúrnak minap megérke­zett vallomása is, melyben szintén szó van Telekiről. Károlyi Imre gróf kihallgatása délután két óráig tartott. Auer Pál dr., a gróf vallomásáról azt a nyilatkozatot tette, hogy Károlyi Imre gróf kihallgatása a fran­ciái­ kívánságára történt, abból a célból, hogy tisztázzák néhány egyén szerepét a frank­­hamisítás technikai kivitelében. Az ügyvéd ki­jelentette még, hogy az Angorában tartóz­kodó Mészáros Gyula egyetemi magántanár kihallgatása, vagy kiadatása érdekében tett intézkedésről eddig elé nem­ tud. Károlyi Imre gróf megtagadta a vallomást állítólagos irataikra nézve Károlyi Imre gróf mai kihallgatásával kap­csolatosan többféle kombináció került forga­lomba. Bebizonyosodott, hogy a­ kihallgatás célja az volt, hogy a rendőrség megtudja, hogy milyen feltevésből vagy ténybeli adat­­ból indult ki Károlyi gróf, amikor ismert le­velében Teleki Pál grófra célzott. Az egyik magyarázat az volt, hogy az erre vonatkozó adatok Windischgraetz herceg naplójából származnának, amelyet állítólag a herceg vé­dője adott volna át Károlyi Imrének. Később arról volt szó, hogy a herceg felesége révén szereztek volna tudomást politikusok arról, hogy Windischgraetz hercegnek is voltak fel­jegyzései és igy tudta ezt meg Károlyi Imre gróf is. Károlyi Imre gróf mai kihallgatása alkalmával — értesülésünk szerint — határo­zottan megtagadta a vallomástételt arra vo­natkozóan, hogy milyen iratok vagy adatok vannak birtokában és kijelentette, hogy erről később sem hajlandó vallomást tenni. Egy német újságíró is részt vett a frankhamisításban Egy párisi jelentés szerint a frankügyben egy új név merült föl: Kaltenmark János német újságíró neve, aki Windischgraetz herceggel, a herceg svájci tartózkodása alatt került bizalmas­­ összeköttetésbe. Kaltenmark János dr.­­német újságíró és politikai ágens, akol a Figaro­­ állítása szerint, bele van ke­verve a frankhamisításba. 1919-ben Svájc­ban Windischgraetz Lajos herceg legbizal­masabb emberei közé tartozott. Kaltenmark és Windischgraetz közösen alapítottak Lu­­­zernben egy Agance Centrale nevű hírügy­­nökséget, amelyet azután 1920-ban Genfbe helyezték át. Kaltenmark részvett Windisch­graetz herceg minden politikai akciójában, így az ellenforradalmi előkészületekben is. Az Agance Centrale a csehek ellen folytatott propagandát és Kaltenmark külön is állan­dóan cikket írt a Fryburgban megjelenő Li­­berté-be és a genfi La Suisse-be. A csehek csakhamar kinyomozták, hogy Kaltenmark írja ellenük ezeket a cikkeket és minden mó­dot megkíséreltek, hogy Svájcból valamikép­pen eltávolíthassák. A debreceni tímárok nincsenek megbékülve a fináncokkal Debrecen, február hó (A Magyarság tudósítójától) Euvin­­-i Török János, a hatalmas magyar vezérnek, Bálintnak fia, 1­562-ben, amikor Debrecenben tartózkodott, erőskorú, kemény­­nézésű, egyenesszavú, tagbaszakadt, marcona deputációt fogadott. A városát látogató nagy földesurhoz, mint hű­ és bizodalmas alattva­lók, a nemes timár-céh elöljárói, több érdemes mesterei elmeimnek és kérték, hogy erősítse meg régi kiváltságleveleiket. Enyingi Török Jánosnak ezidőből és ez alkalomból szép ma­gyar nyelven írott levele Debrecen város mú­zeumában máig olvasható, azt mondja ebben János u­.: „a mi debreceni tímáraink a régi magyar dicső emlékű magyar királyoktól való olyan írásokat hoztak elébünk, amelyek im­már 200 esztendősnél idősebbek“. Tehát Ro­bert Károly, Nagy Lajos királyok idejében, sőt az 1300-as évek elején is fennállott a debreceni timár-céh, maga a tim­árság pedig a honfoglaló magyarsággal egyidős, hiszen a nagy ősi­ jószágtartó magyar nemzetnek, mely a bőrművek különféle feldolgozásaiban használta, legszükségesebb mesterei voltak a tímárok. E büszke mesterek hazafiasságára, harcias magyarságára különben jellemző az 1849-ben írott céhjegyzőkönyvi bejegyzés, amelyben az 1849 január 6-án választott céh­­beli elöljárók hivatalukról való lemondásuk­­nak tudomásulvételét azzal az indokolással jelentik be utólagosan, hogy nem tehették elébb, mivel: „hivatali idejük eltelte alkalmá­val a Nemes Céhnek nagyobb része magával céhmester Erőss­ Mihály, úrral táborban volt, emiatt hivatalokat le nem tehették“. Abban az időben: budai bőr, vises borjúbőr, juhbőr, kocsira való bőr (fényesen), lóbőr (hintóra), timsós tehénbőr, Plank-bőr (fele fejér, fele fekete egészben), talpas tehén­bőr, stb. készíté­seivel remekelgett­ek az érdesmarka, kemény­­fogású­­tímárok.­ A csizmadiákon kívül még ma is a tímárok között­ van a legnagyobb összetartás s a tímá­rok ápolják a legtöbb szép, kedves, meleg mesteri hagyományt és szokást.“ így például van külön temetkezési társula­tuk. Az egész társulat két járásra oszlik. A társulat tagjai kötelezik magukat, hogy ha valaki meghal közülük, a v­égt­isztességet neki megadják, temetésére elmennek. Ilyenkor, ha valaki közülük meghal, táblát inditlnak, t. i. nyeles réztáblába van zárva az írott értesítés. Amely járásból való az elhunyt, ott büntetés mellett indítják meg a táblát s ilyen esetben, áld elmarad a temetésről, büntetést fizet, a má­sik,h a közelebbről nem­ érintett járásban üls- A l­egismertebb neivárosi szállóéra ?Trn finn készít secsoülfönyti átmeneti katsátot, laJölSöl már 8»©­rí?náőr8mérU­­ ...... után­ finom angol szí készít ssecoölönyt, átmeneti kabátok lelöllei már vetböl, a legmode­rebb szabással, elsőrangú kivitelben. A legki­ebb hibánál­­az átvétel nem kötelező. Nagy rakt valódi* angol szövetekből. 2éÉG£R, IV. ker.. Haris-köz 5:1/2. feJÜT Vigyázat! Nem félemelet. T» Lányi kioelet áthelyezve V ^ t**t»w»ca­s-H2 sáron.« «.OKtUssal szetul Hálók, ebédlők, ab­szobák nagy választókban, tartós minő­ben, szolid árban. Vidékre szakszerű csomagolás jóti melleti ~------- rsrrr: Tel.­jó/1­108- leletből indítanak táblát, hogy kegyeletét mindenki leróhassa. Saját összeadott pénzük­ből temetkezési segélyt is nyújtanak. A jól végzett munka után a lakozásoknak, a barátkozásnak sem ellenségei. A tímárok bálja máig a legmagyarosabb bál Debrecen­ben. Az úgynevezett, a régi nemes céhet to­vábbörökítő Tímár Társulat alapszabályok keretei között működik. A Hunyadi­ utcában fennáll a Timár-társulati külön árucsarnok is. A temetkezési társulásoknak 224 tagja van, maga a tulajdonképpeni Tímár Társulat (az örökösöket is beleszámítva) 194 tagból áll. A jogokat és kötelességeket az alapszabályok határozzák meg. — Hejh, az a céh!... mégis jobb volt! — elmélátón megsodortatja a Vigkedvű Mihály­­utcából való Kovács József társulati elnök, akinek az apja, nagyapja s minden többi fel­menő ősei céhbeli mesterek voltak. A Társu­lat három évre választja érdemes elöljáróit, még mutatóba sem „ügyesedett“ közübük „ide­gen­­“. Kovács elnökön kívül a következők szerepelnek: pénztáros Kiss József, jegyző Kiss Lajos, választmányi tagok: Szilágyi La­jos, Szilágyi István, Ormós József, Piros Jó­zsef, Juhász Zsigmond, Nagy Gábor, Süvöltős Sándor, Nagy Lajos, ifj. Kiss Imre, ifj. Ko­vács Ferenc, Tóth Ferenc, Major Imre, mint póttagok: Pilló József, Szölösi Mihály­, Ma­jor Gyula és számvizsgálókul Pető József, Körösi Ferenc, Tokai István. Még az elhe­lyezkedésük is igen érdekes, leginkább egy­­bokorban laknak a Teleki-, Vighedvű, Timár- és Honvéd-utcák tájékán. Az ősi ipar a háború alatt ismét nagyon fellendült és virágzott. A timári-rendből Ve­réb Lajos a Homoni-kertben, a Kiss-t­es vérek a diószeki­ úten bőrgyárakat létesítettek.. E gyárak rendes körülmények között körülbelül 40—40 munkást foglalkoztatnak. A többi na­gyobb mesterek legfeljebb 4—5 legénnyel, rokrészek azonban egyedül vagy tanonccal dolgoznak. 1924-ben még 60—70 legényt is­­foglalkoztatják a mesterek, ma alig fele van munkában. A háború alatt s a háború után is sokan léptek e pályára, ma már azonban a mestereknek — az ő munkarendjüknek van megfelelő napközi tanonciskolázás, testnevelési gyakorlatok miatt — nem sok kedvük van újabb inasokat felfogadni. A legényekkel, mint mondják, jobban kijönnek, azokat egész nap foglalkoztathatják. Szériátok a testneve­lése hetenkint 2 óra is elég lenne, a tanonc­­iskolázást pedig este­ is végezhetnék. A debreceni tímárok munkája elsőrendű. A­ csizmának való sima felsőbőr és a barkós bőr a­­rendszerinti tömegmunkájuk. Gyárilag tal­pal­, boxok, serrók, cseres hasítottak, juh­­bőrök, az­az úgynevezett szattyánok készül­nek. A gépekkel már megbarátkoztak. A Tí­már Társulat kebeléből már 1910-ben meg­alakult egy szakcsoport, amely többféle gép­pel rendelkezik s mintegy kiegészíti a kis­­mű­helyeket, további megmunkálás céljából ideviszik a bőröket. A készbőrök értékesítését egyesek Pesten bonyolítják le bizományi uton, a többség a helybeli csizmadiáknak, kereske­dőknek szállít, szóval mindenkinek meg van „a maga zsidaja­“. Keddi napokon egyes tímá­rok az árucsarnokban is kirakodnak. A nyers­anyagoknak (zsiradék, cser, stb.) külföldről való beszerzése miatt megdrágult a timár­­munka, de a derék mesterek készítménye még mindig olcsóbb, mint a gyári áru. A gyári kilós 130 ezer koronás ár helyett kilónkint 50 ezer koronától fél 90 ezer koronáig minő­ségre, mint szemre jó árat tudnak eladni máig. Ám, a legújabb idők gyászos változtával a pangást ez az ősi magyar ipar sem kerül­hette el. — Kérem, — beszéli az értelmes,, derék magyar Kovács József elnök — ott tartunk, hogy sok kismester inkább lemond az ipari jogáról. A többiek sem a mai keresetükből él­nek, a megtakarított készpénzt élik fel. Az aránytalan,­ súlyos, nehéz adóktól szinte ros­kadoznak. A háború alatt, igaz, nagyon­­fel­lendült a timárság, de azóta lefelé fordult a kerék és nem tart­ják igazságosnak, elviselhe­­tőnek, hogy ma is a régi háborús jövedelmek­hez mérten adóztatják őket. Különösen a ke­reseti, a forgalmi adózásokkal nincsenek ki­békülve s hogy a már-már elviselhetetlen hely­zeten könnyítsenek, többi debreceni iparos­társaikkal együtt, ádáz harcokat vívnak a financiával.­­ ■ (mp.)

Next