Magyarság, 1926. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-28 / 71. szám

* Évekkel ezelőtt, éppen a trianoni béke­tárgyalások idején egy bennünket közelről érdeklő cikk jelent meg az amerikai termé­szettudományi múzeum csuflaszépen illusztrált folyóiratában, a Natural History hasábjain. Egy Amerikában hiányzó múzeum: ez volt ■— ha jól emlékezünk — a cikk címe és ebben néhány oldalon remek illusztrációk sorakoz­tak egymás alá. Egytől-egyig a mi világszerte ismert és megcsodált Mezőgazdasági Mú­zeumunk szebbnél-szebb részleteiről készül­tek. Ha valahol, úgy Amerikában értenek a múzeumpolitikához. Ott épültek a világ leg­­mintaszerűbb múzeumai, ott a múzeum nem megtűrt rossz, de a népnevelés integráns része. Nagy szó tehát, ha az amerikai mú­zeumok reprezentatív kiadványa, a Natural History követendő példát lát a kicsiny, sze­gény Magyarország egyik kulturális büszke­ségében. Nincs az a Budapesten megforduló idegen, akit el ne vinnénk a városligeti tó partján álló Vajda-Hunyad várába, a legmintaszerűbb magyar múzeumba. Még a bennszülött buda­pestiek kinőtt is alig akad valaki, aki meg ne csodálta volna. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ennek a múzeumi csodának megteremtője, lelke és ma is irányítója az a férfin, akinek vonásai e hasább élén jelen­nek meg. Petikért Alajos harmincéves volt, amikor a magyar millenáris kiállítás kapcsán nemzet­közi gazdakongresszus ülésezett Budapest falai között. Darányi Ignác, a magyar gazdaügyek akkori minisztere — akinek annyi sok kul­turális intézményt köszönhetünk — akkor el­határozta, hogy intézményesen biztosít­ja a magyar gazdaságtörténelem muzeális bemuta­tását. Szerencsés ötlettel újból és most már szilárdan megépíttette Vajdahunyad várának budapesti mását és ezt a történelmi levegőjű műemléket szánta a leendő magyar mezőgaz­dasági múzeumnak. A múzeumot ugyanaz tervezte, aki a gazdakongresszust is megszervezte: Paikert Alajos. Fiatalos lelkesedésének bőséges ener­giájával megvetette a szép múzeum alapjait, megrajzolta a kereteket és — ha némi meg­szakítással is — de immáron három évtizede ő a lelke ennek a tökéletes intézménynek A megszakítás, amelyre céloztunk, akkor következett be, amikor három éven át Wa­shingtonban képviselte a magyar földmivelés érdekeit. Ekkor és ott szerezte meg széles­körű nemzetközi kapcsolatait, amelyeknek két maradandó gyümölcse a római nemzet­közi mezőgazdasági intézet és a magyar— amerikai termésbecslések kölcsönös kicserélé­sére kötött egyezmény. Paikert Alajos nemzetközi vonatkozású ér­deklődése mellett soha, egy percre sem tudott elszakadni a magyarság sorsdöntő kérdései­től. Az elsők egyikeként hirdette a turáni gondolatot, lelkes és fáradhatatlan apostola annak, hogy a magyarság érdeklődését vele rokon népek felé fordítsa s a köztük elsza­kadt kulturális és politikai kapcsolatok szá­lait újra felvegye és megerősítse. Az ő ér­deme, hogy a Turáni Társaság megerősödött s egyik legnépszerűbb tudományos szervezete a magyar társadalomnak. Élénk részt vesz a Magyar Külügyi Társa­­ság ügyeinek intézésében. Minden ülésén és minden fontos nemzetközi kongresszuson ott látjuk, de a legszívesebben — úgy hisszük — mégis abban a múzeumban dolgozik, amelyet ő teremtett meg, amely az ő egyéni alkotása s amelyet még a gazdag Amerika is — és méltán — megirigyelt. Fálkert Alajos 4 ♦ Mirapoljgik­ 1926 március 28. vasárnap Az antant-ellenőrzőbizottság is kívánja a KAB felállítását — A Magyarság tudósítói­tól — A Központi Anyagbeszerző Bizottság szer­vezésének terve megmozdította az egész ma­gyar iparos- és kereskedőtársadalmat. Az ipartestületek és különböző egyesületek egy­másután jelentik be tiltakozásukat a KAB ellen. A Baross­ Szövetség a legutóbb olyan határozatot hozott, hogy az eddiginél is foko­zottabb energiával fog küzdeni az anyagbe­szerzés központosítása ellen. A KAB terveze­tét, amelyet, mint megírtuk, Szt­erényi Jó­zsef báró útmutatásai és ötletei alapján Ladányi-Lebovics Jenő pénzügyminiszteri ta­nácsos készített el, a legnagyobb titokban tartják. A tervezet legfontosabb pontjai any­­nyira homályosak, hogy még azok sem isme­rik ki magukat benne, akiknek a tervezetet hozzászólás céljából megküldötték. Senki sem tudja, hogy tulajdonképpen melyek azok az anyagok, amelyeket a KAB fog ezentúl be­szerezni. A legutóbb forgalomba került hírek és vélemények szerint a KAB a textilanya­gokat, a papírt és nyomtatványokat fogja beszerezni az összes magyar állami hivatalok részére. Kétségtelen azonban az, hogy a hát­térben még mindig meghúzódik az a gondo­lat, hogy a Központi Anyagbeszerző Bizott­ság hatáskörébe vonják az összes állami hi­vatalok és üzemek mindenfajta anyagszük­ségletét. Mindenesetre a keresztény iparos­ság egységes tiltakozásának köszönhető, hogy a Központi Anyagbeszerző Bizottság terve­zői már ennyire is visszavonultak. Ez a visz­­szavonulás azonban még kevés, mert a textil­anyagok, a papír és nyomtatvány beszerzé­sére nem szükséges új állami hivatalt szer­vezni. Ugyancsak a keresztény magyar tár­sadalom megmozdulásának köszönhető, hogy, a hírek­ szerint, a kormány is visszavonult az­zal a tervével, hogy Szterényi bárót állítsa a KAB élére. által készített s tőlük szigorú bírálattal átvett tömegcikkek mindig jobbak, erősebbek, mint azok a tömegcikkek, amelyeket a zsidó gyá­rosok készítenek. A magyar kisiparosság tá­mogatása pedig elsőrendű állami érdek, mert hiszen hétszázötvenezer kisegzisztencia meg­élhetéséről van szó. Ezeket a Központi Anyag­­beszerző Bizottság kedvéért — amelyet polit­­ikai érdemek honorálására terveznek — semmiesetre sem szabad feláldozni. Ha az egyenruhákat a magyar kisiparosok műhe­lyeiben készíttetik el a zsidó gyárosok, tőké­sek és vállalkozók teljes kikapcsolásával, ak­kor azok minősége, szabása és megvarrása sokkal jobb lesz, mintha azt ruhagyárakban készítették volna. E mellett megélhetéshez jutnak a válsággal küzdő magyar szabó kis­iparosok és munkásaik. A hivatalok adminisztrációját is felülbírálhatja a KAB? A papírbeszerzés a második cikk, amire Sztorényiék rá akarják tenni a kezüket. Sze­rintük ahány hivatal vagy minisztérium mű­ködik, mindegyik másféle papirost használ , a papirost a legkülönbözőbb forrásokból szer­zik be. A jövőben Szterényi báró ezt is egy­ségesíteni akarja. Szterényi ötletének meg­valósítása épp annyira lehetetlen lenne gya­korlatban, mint az egyenruhaszövetek egysé­gesítése. Egyforma papírt valamennyi állami hivatalnak, ez a gondolat mindenesetre szép, mert megtakarítást jelentene, de keresz­­tülvihetetlen. A nyomtatványok megrendelésénél is nagy reformokat terveznek a KAB urai azzal az ürüggyel, hogy a mai pazarlást akarják meg­szüntetni, a központosítás révén. A valóság­ban azonban itt is más érdekek húzódnak meg a Központi Anyagbeszerző Bizottság ho­mályos paragrafusai között. Egyszerűen a munkanélküli liberális nyomdákat akarják munkához juttatni azzal, hogy a keresztény nyomdáktól elveszik az állami megrendelése­ket. A takarékossági bizottságban szóba került az is, — és ez a Szterényiék egyik legfonto­sabb érve — hogy az igazságügyminisztérium­ban negyvenkilencféle különböző nyomtatvány van. Ezeket a nyomtatványokat egyszerűsí­teni kell, mert ez az adminisztráció csökkenté­sével is jár. Elfelejtik azonban azt, hogy azért használ az igazságügy-minisztérium negyvenkilenc féle nyomtatványt, mert erre szüksége van, így talán a Központi Anyag­beszerző Bizottságnak joga lesz ahhoz is, hogy adminisztrációs kérdésekben intézkedjék és egyes hivatalok ténykedéseit felülbírálja, nyomtatványaikat egyszerűen beszüntesse. A nyomtatványfogyasztás csökkentése már megtörtént Üres frázis a nyomtatványok állítólagos pazarlásának megszüntetése éppúgy, mint a tízezer aranykoronás megtakarítás hangozta­tása. Az állami hatóságok és hivatalok már eddig is mindent megtettek a nyomtatványok fogyasztásának és különbözőségének csökken­tése érdekében. A Magyar Vasút és Közleke­dés cínkl szaklapban érdekes cikket írt erről Bárány Béla MÁV osztályvezető főfelügyelő. Kimutatja, hogy a MÁV üzemében az össze­omlás előtt háromezer féle nyomtatványt hasz­náltak. Ezekhez huszonkétféle minőségű papi­rost, illetve ha a méretet és súlyt is figye­lembe vesszük, 151-féle papiros használata volt szükséges. A háborút megelőző időkben a kezelési nyomtatványok fogyasztása 1.023.000 aranykoronával terhelte meg a MÁV kiadásait. A MÁV-nak 1911-ben 1000 korona összbevételére 3,3 korona nyomtatványköltség esett. Az új MÁV-ügyrend életbeléptetése után megtörténtek a lépések arra nézve, hogy a nyomtatványköltségeket mérsékeljék. Az időközben feleslegessé vált nyomtatványokat törölték s a hasonló célra szolgáló nyomtat­ványokat összeolvasztották, úgy, hogy a béke­beli háromezer-féle nyomtatványból ma már csak 1500-féle van s a 151 féle papiros he­lyett csak 104-félét használnak. A nyomtat­vány kivételezést szigorú ellenőrzés alá vették s a személyzettel megértették a takarékosság és gazdaságosság szükségességét. Ezeknek az intézkedéseknek meg is volt a hatása. A keze­lési nyomtatványok nyomdai díjai az új elszá­molási rendszer alapján rendelt munkák fél­évi zárlatkor összesen 1,3 milliárd koronát ki­tevő összeg alakjában mutatkoztak. Meglepe­tést keltett ez az összeg, mert a régi fogyasz­­tás és régi elszámolási mód szerint szükséges volt 5,25 milliárdnak csak egynegyedrészét, és új elszámolási mód szerint is várható volt 3,75 milliárdnak egyharmadrészét tette ki. A taka­rékoskodás és a nyomtatványok fogyasztásá­nak korlátozása megtörtént. Várjon mit akar ezek után a KAB? Az antánt-ellenő­rzés és a KAB A KAB tervezői az állami és hatósági szö­vetbeszerzéseknél az állítólagos pazarlást úgy akarják megszüntetni, hogy az állam részére egységes típusú szövetek gyártására kénysze­ritik a textilgyárakat. Szerintük időben, anyagban és költségben veszteséget jelent az, hogy a hazai textilgyárak ötféle típusú szö­vetet és posztót gyártanak a hatóságok ré­szére. Ez az okoskodás egyáltalában nem helytálló. Hogy a katonai, rendőrségi, pos­tás és vasutas stb. egyenruhák beszerzését miért kell külön hivatalra bízni, azt csak Szterényi tudná megmagyarázni. Ha ezek a hivatalok eddig is értettek a beszerzéshez, ak­kor miért kell kivenni a kezükből és egy új hivatalra ruházni. Hiszen teljes lehetetlenség az, hogy egyforma típusú szövetekkel tudja ellátni a KAB az összes hatóságokat. A ka­tonaság és folyamőrség számára más minő­ségű egyenruhák szükségesek, mint például a postások részére. Az egyes hatóságok nagyon jól tudják azt, hogy milyen min­őségű textil­áru felel meg legjobban céljaiknak, viszont a KAB annál kevésbé tudja ezt. Keresztény kisiparosokra kell bízni az egyenruhák készítését Egészen érthetetlen helyzetbe kerülne a KAB felállítása esetén a honvédség. Eddig ugyanis a honvédfő­parancsnok hatáskörébe tartozott az, hogy milyen egyenruhával lás­sák el a legénységet és a tiszteket. A KAB felállítása esetén a honvédfőparancsnok ke­zéből kisik­lana a jog, hogy a hadsereg egyen­ruhájának minőségét és mennyiségét meg­állapítsa. A Központi Anyagbeszerző Bizott­ság egyszerűen átküldené az általa rendelt »egységesé” típust, akár tetszik ez a főpa­rancsnoknak, akár nem, akár megfelel ez a hadsereg céljainak, akár nem. A KAB révén akarja az antant az ellenőrzést olyan terüle­tekre is kiterjeszteni, amelyekhez eddig joga sem volt közeledni. Mert a KAB-nál bele­­kotnyéleskedhetne mindenki a hadsereggel kapcsolatos ügyeken kívül abba is, amihez a magyar államnak valami köze is van. Ezért fogadják oly örömmel a KAB tervét az ántánthatalmak, főleg a kisántánt képvise­lői és a létszámellenőrző bizotság tagjai a KAB tervét. Ami pedig az egyenruhák elkészítését il­leti, ez a kérdés szintén méltán érdekli a ma­gyar kisiparosokat. A keresztény kisiparosok

Next