Magyarság, 1926. május (7. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-23 / 115. szám
1926 május 23. vasárnap Délben szétugratták, este újra működött a Kossuth Lajos-utcai rulettbank ■— A Magyarság tudósítójától — Pár napja adtuk hírül, hogy a Kossuth Lajos-utca 11. számú házban rulett-klub Ütött tanyát. Messze, fenn a negyedik emeleten, akár egy vártoronyban, feltétlen biztonságban érezte magát a klub s a kezdet szerény kereteit a legutóbbi napokban a látogatók tömege, jobban mondva pénzmennyisége révén annyira kiszélesítette, hogy délelőtt tizenegy órától este kilenc óráig szakadatlanul folyt a játék. Horribilis összegeket keresett a bank, amit már az is bizonyít, hogy a játék vezetésére két felügyelőt, két ellenőrt, három krupiét és három betonost alkalmaztak, akik közül a legalacsonyabban díjazottnak is százezer korona volt a napi fizetése. Naponta tizenöt-húszmillió körül járt az az összeg, amelyet a klub gazdái zsebrevágtak. A klubba csak szigorú ellenőrzés mellett lehetett bejutni. Gyanús volt mindenki, aki becsöngetett s még az ismerősöknek is hosszasan kellett várakozni az ajtó előtt, amig a kémlelőlyukon át az alkalmazottak fürkésző tekintete felismerte őket. Idegent vajmi nehezen bocsátottak be még az előszobába is. Bent a teremben napról-napra nőtt a választottak tömege: férfiak, nők vegyesen. A legfényesebb estély sem láthatott különb toaletteket azoknál, amelyek itt megfordultak. A társaság a legjobb körökből verbuválódott. „Méltóságos uram! — Báróné kérem! — Az ezredes úré a tét!“ — hallatszott folyton, miközben serényen perdült a golyó. — Mindenki tette... Nincs további... It- noir, pair, passe — és már húzta ism a krupié a súlyos milliókat. Ifjabb roham következett, a nők nem törödnek selymeik gyűrődésével, a férfiak észre sem vették, hogy a hölgyeket lökik félre s egy pillanat múlva ismét milliókkal volt telerakva az asztal és ismét hallatszott: — Hetes rouge, impair, manque, nincs tét, *— azaz minden banki. Hímet a hihetetlenül könnyű is álomszerűen fényes pénzkeresésnek ma délben páratlan ügyességgel vetett véget a rendőrség. A a főkapitányságon nagyon jól tudták, hogy ferülett-klubban milyen szigorú az ellenőr- íija. Azzal is tisztában voltak, hogy a klub alkalmazottai egytől-egyig ismerik a Bakcapport detektívjeit. Egyenes után nem számíthatnak eredményre, furfanghoz folyamodtak tehát: ajándékot vittek a klubnak, Metos a klub vezetőinek, hogy bejuthassanak a játékterembe. Délután egy óra tájban hatalmas, erősMetás csöngetett a klub ajtaján. Kinyilt a kémlelőlyuk. — Mit a kar« ! — Hurnák köztem czomaget. Tikaajtó feltárult a a következő pillanatban Két erős marok ragadta torkon a portást. —■ Egy szót se, a rendőrségi ' Már öt-hat detektív állott ekkor a „postás“ mellett. A ruhatárosné jelt akart adni, a „postás“ azonban a falhoz szorította s társai már rohantak is el mellette, be a tereimbe. Ott éppen akkor csendült fel a krupié Inogja: — 23-as rouge, impair,'» passe-t már hm* tudta kimondani, egy szürkeruhás, erős test vágódott végig a játékasztalon. — A rendőrség, kezeket felt óriási megrökönyödés, mindenki az ajtó felé rohant, de ott már el volt állva az út. Senki sem mehetett ki, amíg nem igazolta magát. Mindenkit szépen felírtak, asszonyi ■írás, könyörgés semmit sem használt. Vagy másfél órán át tartott az igazoltatás, ötvennél is többen voltak. A bankban 30 millió értékű zsetont foglaltak le, leszerelték a húszmilliót érő finom párisi gépet s szétszedték, elszállítás céljából, a tízmilliós játékasztalt is. Az asztalt a délutáni órákban autón szállították be a főkapitányságra. Az esti órákban ismét felnéztünk a klubba: már új játékasztal állott, készen voltak a játékvezetők és a krupiék is, hogy minél előbb felcsendülhessen újra a kérdés: — Mindenki tette... Nincs tovább! Háború esetén még annyi vásznunk sem lesz, hogy inget öltsünk magunkra Komárom, május 21 (A Magyarság kiküldött tudósítójától.) Az Alföld síkjain és a Dunántúl lankáin mindent ígérően búslakodik a búza és jó jövőt igér a magyar föld. Komárom közelében, az öreg Dunán túl, a ködös felhők alatt cseh posztok vigyorognak: kárörvendően nézik ezt a maradék földet, amelyen annyi nehéz problémával birkózik a magyar, hogy még ilyen sokat ígérő áldás sem támaszthatja hamarosan új életre. A vonaton igen illusztris társasággal utazunk együtt: Tóth Jenő dr. államtitkár, Gally Kálmán dr. helyettes államtitkár, Újhelyi Andor dr. és Czvetkovics Ferenc dr. miniszteri tanácsosok, Balázs József dr., Ráday Gyula dr és Rák Béla dr. miniszteri osztálytanácsosok, Devich László dr., Balog Vilmos dr. és Bárányos Károly miniszteri titkárok és Grenczer Béla királyi fővegyész, valamennyien a földmivelésügyi minisztérium tisztviselői, továbbá Fábriczius Endre dr. főtanácsos, Fleischmann Rudolf és Havas Géza igazgatók, Medveczky Róbert cégjegyző és az egész kirándulás vezetője, Csókás Gyula dr., a kender- és lentermelési szakintézet igazgatója. A buja vetés a legáldottabb májusi esőben fürdik. A búza lándzsáin vidáman csillog az esőcsöppek ezüstje, hogy a búza bőséges magáldásában váljék majd csupa színarannyá. A magyar termőföldek megszokott képét csak itt-ott tarkázza egy-egy mélyen zöld sáv, a len törékeny vetése. Akikkel együtt utazunk, hivatásos és hivatott irányítói a magyarországi len- és kendertermelésnek. Beszélgetésükből tudjuk meg, hogy Komáromba igyekeznek, ahol az ottani Fiedler-gyík által készségesen rendelkezésre bocsátott területen Csókás dr. már évek óta igen nagy jelentőségű kender- és lentermelési kísérleteket végez. Ezeknek a szaktekintélyeknek a szavaiból megtudjuk továbbá azt is, hogy Magyarország tényleges lenszükségletének csupán egyharmadát termeli, a többit pedig importálja. És bizonyosan a trianoni cseh határ közelsége robbantotta ki a társaság egyik tagjából ezt az elkeseredett mondatot: — Ha háborúba keveredünk, vagy ha ellenségeink elzárnák a határokat, annyi vásznunk sem lesz, hogy inget oltsunk magunkra. * Csak természetes, hogy ezek után szives örömmel tartottunk mi is a kiránduló társasággal Komáromban, ahol az ország legnagyobb lenfeldolgozó-, fonó- és szövőgyára működik, Fiedler János a gyár tulajdonosa, Maly Ferenc dr. ny. miniszteri tanácsos vezérigazgató, Fiedler József és Csákváry János a gyár vezetői fogadták a kiránduló társaságot. Vigasztalan egyhangúsággal szakadt az eső végig az egész kocsi után ,anélkül azonban, hogy bárkinek is kedvét szegte volna,nem tud a májusi esőre haragudni Magyarországon senki sem. A gyártelepen bokáig érő fehér lenkabátokat öltöttünk magunkra és igy felvértezve indultunk az üzem megtekintésére. Hatalmas termekben a munkások százai törik, tilolják, gerbenezik, tisztítják, puhítják, simítják, sodorják a szőke lent, amig kemény és végtelen fonalak perdülnek az orsók köré és amig a fonalból, fehérített, megszőtt, megfestett kész lenára lesz. 5000 orsó pereg itt szakadatlanul a magyar ipar dicsőségét muzsikálva, de másik 5000 orsó néma tétlenségben hever, siratva a trianoni átkot. Ez a gyár is csak félüzemmel tud dolgozni. ♦ Harminc esztendővel ezelőtt egy egyszerű tüzér szolgált Hercegovinában. Amikor megkapta az obsitot, Magyarországon keresztül utazott hazafelé, ősi német leniparos-család fia volt s útközben a lenszakértő szemével nézte a magyar földeket. Jónak találta ezt a földet a lentermelésre s nagy bátran felkereste Darányi Ignácot, akinek elmondotta terveit. A magyar mezőgazdaság iránt kiváló érzékkel megáldott urban megértő és segítő pártfogója akadt s nagy energiával fogott az akkor csaknem lehetetlennek látszó vállalkozásba: a lentermelés meghonositásához és a len feldolgozásához. Valami csodálni való energiával és szorgalommal gyors egymásutánban lenfeldolgozó gyárakat alapított Komáromban, Somogycsurgón, a csallóközi Tanyban, Perbenyiben, Eszéken, majd a csehországi Pétersdorfon és a szlavóniai Vladiszlavczéban, egyet pedig Erdélyben, Székelykeresztúron. E gyárak alapítója, építője és tulajdonosa Fiedler János, aki 30 évvel ezelőtt 40 hold földecskét örökölt és mindössze ezzel a tőkével kezdte meg munkáját. Azóta csak a komáromi és a Somogy csurgói telepek maradtak magyar földön, a többi szép gyárüzem idegen megszállás alatt lévő területre került.♦ Csonkamagyarország lenfonál szükséglete évenként 10—15 millió kilogramm. Ennek a mennyiségnek ma csak egy harmadát oltják elő Magyarországon, a többit importáljuk és ezzel is ellenségeinket gazdagítjuk. Ha volna a magyarban annyi öntudat, hogy ne vásároljon idegen árut, nyomban megszűnne a nyomasztó munkanélküliség és nem ellenségeink, de mi magunk gazdagodnánk. Csak ennél az egyetlenegy vállalatnál, ahol ma félüzem mellett 700 magyar munkás dolgozik és kap tisztességes kenyeret, teljes üzem mellett még másik 700 magyar is nyugodt egzisztenciához jutna. Teljes üzem mellett a lentermelés is erős lendületet vehetne és a mai másfélezer holdnyi terület helyett 4—5000 holdon lehetne Magyarországon lent termelni. A gazdák igen szívesen foglalkoznak a lentermeléssel, mert a gyártól ingyen vetőmagot, nagy készpénzelőleget és kész vásznat kapnak, a vetéstől a nyüvésig pedig mindössze 100 nap a lennel való foglalkozás ideje. A len termelése pedig jobban jövedelmez, mint a búzáé. A nehéz magyar problémák közül ezt az egyet igen könnyen meg lehetne oldani és bizony nem kellene rettegni attól, hogy még felvevő ingünk sem lesz, ha egyszer majd megszólalnak a trombiták. * Fiedler János komáromi gyárai nemcsak fonallá dolgozzák fel a lent, de mindenféle lenárut is szőnek. A gyárakhoz tartozó hatalmas gazdaság területén pedig, Fiedler János nagy területet bocsátott a m. kir. kender- és lentermelési szakintézet rendelkezésére kísérleti célokra. Ezen a területen Csókás Gyula dr., a szakintézet igazgatója évek óta mindenféle kender és len termelésével kísérletezik és ezeknek a kísérleteknek az eredményeképpen ma már a gazdáknak pontosan olyan vetőmagvakat tudnak adni, amelyek az ő földjeikben a legjobban termelhetők. A kiránduló társaság nagy érdeklődéssel nézte végig ezt a pompás szaktudással és nagy szeretettel ápolt kísérleti telepet, amely páratlan az egész országban. * A kísérleti telep és az üzemek megtekintése után a kiránduló társaság tagjai a gyár vezetőinek voltak vendégei .Az ebéden Tóth Jenő dr. és Gally Kálmán dr. álllamtitkárok és Maly Ferenc dr. ny. miniszteri tanácsos mondottak felköszöntőket. Nem feledkeztek meg beszédeikben arról, hogy itt, a trianoni cseh határ mellett is a teljes biztonság érzete fogja el a magyart akkor, amikor a magyar akarásnak, szorgalomnak és eredményes működésnek ilyen hibátlan példáját láthatja. Dezső Ernő kapható vidéken is a legtöbb építőanyag-, vas- és festékkereskedésben. „Biber“-Művek Kátrányipari R.T., Budapest V.Vilmos császár ut 22 ids*A LEGJOBB , BIZTOS HATÁSU SZIGETELŐANYAG HÓNEDVESít TALAJVÍZ, ALÉTROIí , SAVAK ELLEN 9 9 macáin SÜTŐPOR „ sk világhírű! Pünkösdi kalács. Hozzávalók ! 40 dkg, liszt, 1 csomag Dr. Oetker-féle .tIACKIN* sütőpor, 15 dkg. vaj, 20 dkg. cukor, */*, vagy l/1 liter tej, 3 tojás, 5 dkg. mazsola, 5 dkg. apró szöllő, csomag Dr. Oetker-féle vanillinonkor és egy kevés só. Elkészítése : A vajat habosra keverjük és hozzáadjuk a cukrot, vanilincukrot, tojássárgáját, tejet és a sütőporral kevert lisztet. Mazsolát, apró szöllőt, kevés sót és utoljára a tojás fehérjének a habját keverjük bele. Az így elkészített anyagot jól bezsírozott és belisztezett formába tesszük és egy vagy másfél óráig sütjük. Figyelmet érdemlő felhívás a vásárló hölgyközönséghez! Az előző idényről Visszamaradt, azonban a jelenlegi párisi divattól lényegében el nem térő, szebbnél-szebb r ^.7 / 7 _ 1 elkülönített osztályainkban £ 1 / • • _ ' 0TflOSOQTiyCl^O K GS SG lyQTTLClTUH túlhalmozott raktár miatt TG ItVTlO r 1 r 11 *4- ' ori/~ / kerülnek eladásra. — Az utcaközben lévő, naponta változó kirakatsorozataink QTlGSZQlillQSSUl szemléltető képet nyújtanak úgy a nagy választékról, mint az azelőtti és mostani árak feltűnő különbségéről László és Fekete Budapest, IV., Korona henceg-utca 14—16.szám