Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-27 / 143. szám

12 E WHitaRStB 1926 Június 27. vasárnap Hiábavaló keresgélés Pál remete után, aki eltávozott barlangjából Látogatás a szentkuti búcsújáró­ helyen (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Szentkuti kolostor, június végén Legutóbb levélben figyelmeztettek balassa­gyarmati barátaink, hogy a Mátra hátában, rengeteg erdő közepén él egy remete, aki negy­ven esztendővel ezelőtt megunván a világot, barlangba költözött s szakállt eresztett hozzá, mely kötésen alul ér. A neve Pali bácsi s úgy lehet odautazni, hogy az ember leszáll a salgó­tarjáni vonal mentében levő Mátraverebélyen, mindjárt az állomásnál a falu, a falun ál tul nagy hegy kezdődik, azon másfél óra alatt a túlsó völgybe érhet az ember, ott aztán egy meredély oldalában, sűrű fáktól környezve többszáz esztendős barlang áll, ott lakik Pali bácsi negyven esztendő óta, kerülvén minden­kit e nagy világból. Előrebocsájtjuk, hogy Pali bácsit már nem találtuk a barlangban, mivel egy idő óta nem aktív remete többé. Elment valamerre, miután menesztették ebbeli állásából. Más szóval: min­den feltűnés nélkül B-listára helyeztetett. De erre úgyis ki fogunk térni a dolgok rendjén, valamint több, Pali bácsi egyéniségével kap­csolatos jelenségre. Esőre állt az ég, mikor kiszálltunk az apró mátraverebélyi állomáson. Vezetőre lett volna szükség, mert sűrű erdőn át vezet a hegyi út, itt-ott el is ágazik s könnyűszerrel el lehetne tévedni benne. Vezető azonban nem akadt a faluban, legalább is fehérbőrű nem. Akit csak kapacitálni próbáltunk, egytől-egyig a falu­­végre utasítottak bennünket. A faluvégen van Ugyanis állandó tanyája a vályogvetőknek, akik mindenkinek építenek házat, csak saját maguknak nem. Ott ülnek a putrik közt és sütkéreznek s olykor rágnak is, ha története­sen akad némi bagó. Ahogy megjelentünk köztük s előadtuk, hogy vezetőre lenne sürgős szükségünk, egy szempillantás alatt valóságos zendülés tört ki a sátoralják körzetében. Mindenki vezetni akart: száratlan pipából füstölő höl­gyek a gyermekeiket ajánlották !(az egyik delnő tizenegyet kiáltott elő!) rajkók visitoz­­tak meztelen hassal, taszigálták egymást, s amikor végül kijelöltem magamnak egy süvöl­­vény legénykét, (kabátja volt, de inge nem) orgiában fenyegették s öklüket rázták szeren­csés vezetőm felé. Egy darabig egész karaván kisérte el az utón, miközben megállás nélkül szidták cigánynyelven. Csak a hegy lejtőjén fordultak vissza, mi ketten pedig kapaszkodni kezdtünk. Azalatt megeredt az eső s az agyagos utón, ha két lé­pést* szuszogtunk fölfelé, hármat csúsztunk vissza. Érezni kezdtem, hogy utam céltalanná válik. Mert már a faluban hallottam, hogy Pál remete aligha található a barlangban. Hogy hol tartózkodhatik e pillanatban, arra vonatkozóan senki bizonyosat nem tudott. Ám lehetséges azért, hogy a barlangban lesz eset­leg. A kapaszkodás alatt faggatni kezdtem a legénykét, mi közelebbit tudna Pali bácsiról? Ő csak Miska bácsiról tud, aki szintén remete, de nem valódi, mert Szentkuton lakik, a pa­pok házában. Hogy azonban mi az a papok­­háza, arra nézve nem tud közelebbi felvilágo­sítást nyújtani, mert hittani dolgokban igen hátra van. Azzal sincs tisztában, hogy milyen felekezethez tartozik. Ám nem lehetetlen, hogy katolikus. Ahogy föllihegtünk a tetőig, a szemközti hegy függélyes oldalán, megpillantottuk a bar­langot. Készséges vezetőm kijelenti, hogy a barlang már Mátyás király idejében is ugyan­ilyen régi volt.♦ Ahogy leereszkedünk a hegy túlsó felén, va­lóságos hegykatlanba jutnak bele. Mindenfelől meredeken lezuhanó hegyek s a keskeny szo­rosból, ujjongó erdők között, egy kolostor s mellette kéttornyú barokk templom bukkan ki. Legnagyobb meglepetésemre a szentkuti ko­lostor ferencrendi atyái közé cseppentem be. Amikor meghallják, hogy a Magyarság mun­katársa vetődött el erre a magányos helyre, a legnagyobb örömmel sietnek elém, bevezetnek a kolostorba s mindjárt ott tartóztatnak ebéd­re is. És mert — őszintén szólva — nem is tudom, hová kerültem voltaképpen, megismer­tetnek a kolostor múltjával, mely egyike az ország legrégibb és leghíresebb búcsujáró­­­helyeinek. Négyen élnek itt, e szent helyen, közülük két fölszentelt pap és két fráter: Cseh Ank­ét, Vargha Ad­­ut, P. Szabó Brúnó és P. Tamás Krizant házfőnök. Minden munkát ők négyen végeznek (az egyik a szakácsmester is), a hí­vek adományaiból élnek s tartják fenn a ko­lostort és a többi épületet. És prédikálnak ... Hogy hányszor? Évente legalább száz-százhúszezer ember zarándokol ide a húsz rendes búcsúra. De jön­nek zarándokok máskor is, csaknem minden­nap. Máriás-zászlók alatt érkeznek, szent éne­keket zengedezve Nógrádból, Gömörből, Bor­sodból, Hevesből és Szolnokból. Most, pün­­­kösdkor, olyan zarándok is akadt, aki száz­­kilencven kilométert gyalogolt, amíg idáig ért. A szentkuti kolostor csodatevő hely, az idők folyamán huszonnyolc csoda történt itten. A kolostor évkönyveiből kijegyeztünk kettőt e vallomásokból: 1. „Én Bárkányban lakó Tóth Tamás, még az 1682-ik esztendőben a nevezett helységben kondás lévén, pásztorságomban mind a két lá­baimra béna lettem és jól tudván, hogy a verebélyi szentkutnál sokféle nyavalyások meggyógyultak, két mankón odamentem és a szentkuti vizzel lábaimat mosogatván, meggyó­gyultam, otthagyván a két mankót, áldassék a B. Szűznek neve, ép tagjaimmal jöttem vissza.“ 2. „Midőn az 1711-ik esztendőben Buda várában Mátyás királyunk régi palotáját újonnan építették, egy szegény napszámos az állványról leesvén, kezei és lábai összetörvén, a borbélyhoz vitetett; sebei ugyan begyógyul­tak, de béna maradt, mankón járt és koldult. A verebélyi szentkútnak hirét hallván, hogy ott Szűz Mária esedezése által sokan megvi­­gasztaltattak, szekéren odavitette magát. Két hétig szorgalmasan mosogatván kezeit és lá­bait, meggyógyult. Örömében ugrándozva tért vissza, mankóit ott hagyván.“ Árnyas fák alatt ma is áll a kút. Vize ki­apadhatatlan. Szentkút már a török hódoltság első év­tizedeiben szerepelt. Akkoriban a szerzetesek csak nyárban tartózkodtak itten, télre pedig visszahúzódtak a gyöngyösi vagy a szécsényi rendházba. Ma a hite vetekszik Máriapócséval. Húsz búcsú van itt egy évben s egy-egy búcsún tíz prédikációt is mond csak maga a házfőnök a husz-huszonötezer főnyi zarándokseregnek. De azonkívül kijárnak prédikálni a környező fal­vakba is, mialatt szűkös alamizsnáikat gyűj­tögetik. Itt élnek a szerzetesi falak közt, elvonulva az egész világtól. Egy-egy keskeny cella jár ki minden „testvér“ számára, csak a házfőnök kap két szobát. Benne egy szűk íróasztal, egy kényelmetlen dívány, egy kis könyvesállvány. Ez minden. A szomszédszobában egy kemény ágy s feszület a falon. Semmi más. Az egyszerű ebéd alatt, miközben szóba­­kerülnek az itt túlnyomórészt ismeretlen világ­­események, a „testvérek“ napi élete iránt ér­deklődöm. Páratlan előzékenységgel adnak meg minden felvilágosítást. Két testvér végzi az összes kézimunkákat: takarít, főz és ker­tészkedik a kertben, a házfőnök a szűkös anya­giak dolgát intézi, prédikál, gyóntat s azon­felül ő írja be annalesekbe a napok és hetek fontosabb eseményeit. Esemény azonban csak október elsejéig van, mert attól fogva öt teljes hónapon át el vannak zárva a világtól. Tavasz nyílásáig túlvilági magányban élnek és elmél­kednek itten. A kolostor történetét 1711-ben kezdték írni s ezenfelül a levelezést végzi a házfőnök. Ebben az esztendőben éppen kétszáz segélykérő levelet küldött szerte az országba... Éldegélnek azért s csak az út miatt panasz­kodnak. Mert a zarándokcsapatok szinte ki­záróan a hegyen keresztül jönnek ide, lévén az egyetlen szekérút járhatatlan. Tócsa, sár és kátyú azon minden, mint visszajövet szemé­lyesen is konstatáltuk. Hat hét óta egyetlen kocsi nem mert még nekivágni ennek az útnak. Sok instanciát küldözgettek már szerte a sze­ gény testvérek, eddig nem sok eredménnyel. Ők mindazonáltal erősen bizakodnak. Mivel azonban utunk eredeti célja a barlang és a benne öregedő remete volt, ebéd után nekivágnak a meredek útnak. Hiszen a bar­lang áll még, de hogy Pál bácsi merre járhat, ki tudná azt megmondani? Sikerült megtudnunk aztán, hogy Pali bácsi már csak azért sem remetéskedhetett negyven álló esztendeig, mert kora szerint mindössze negyvenkét esztendőt számlált. Egyebekben a békésmegyei Endrőd községbe való volt és mindössze tiz esztendeig birta ki a remetei magányt. Valószinüen birta volna továbbra is, de két évvel ezelőtt el kellett hagynia a bar­langot. Arról volt szó ugyanis, hogy Pál re­metének választania kellett: vagy-vagy! Egy rendes remete ugyanis állandóan bar­langban lakik. Ezzel szemben Pál remete csak vasárnap tartózkodott a sziklaüregben, mikor a zarándokok meglátogatták, a hét egyéb szürke napjain pedig a falvakat járta a mivel akkor még konjunktúra volt, üzleteket kötött. Mikor aztán válasz elé állították, hogy dönte­sön, Pál remete gondolkodás nélkül az üzletre adta magát s otthagyta a barlangot. Azóta­­ látták. Azalatt fölérünk a barlanghoz: a meredek sziklába vájt négy térés és szabályos szoba. Több, mint százötven esztendővel ezelőtt ásta ki a kemény sziklákból valamennyit Bellágh János aldebrői plébános, aki megunva a vilá­got, odahagyta plébániáját s mint ősz remete itt éli még tizenöt esztendeig teljes magány­ban az Urnak tetsző életet. A barlang előteréből lepillantunk az erdős völgybe és a­ környező hegyekre. Ormok ágas­kodnak ormokra, legmesszebb a Mátra kékes vonulata. Kriptás csönd mindenfelé, sehol em­ber nem látszik, egy madár sem szól a vad fenségben... Leirhatatlan-szép! Apad a Duna, de Budapest határában még tart a veszedelem — A Magyarság tudósítójától — A földmivelésü­gyi minisztérium vízrajzi osztályának hivatalos jelentése szerint a Duna árhulláma Budapesten tegnap éjfélkor 638 cm­-es vízállással tetőzött és innen kezdve lassan apad a víz. Reggel hét órakor már egy centiméteres volt az apadás. Ennek da­cára a főváros közvetlen környékén, Újpes­ten és Megyeren, valamint Szentendrénél to­vábbra is fenyeget az árvízkatasztrófa és a mai éjszaka, valamint a holnapi nap válto­zatlan izgalmakkal és szakadatlan rettegéssel telik el. A Duna áradása Újpesten és Megyeren ma délután érte el tetőpontját. Mint legutóbb jelentettük, az éjszaka a megyeri művek gát­ját áttörte az áradat, a Szilas-völgyben az iparvasút töltését szakította át, úgyhogy egész éjszaka száznál több rendkívüli, munkás dolgozott a város műszaki ügyosztályának mérnökeivel a gátak megerősítésén. A rend­őrség állandó őrséget vezényelt az árvízzel fe­nyegetett területekre, különösen, mert a teg­nap délutáni eső ismét elöntötte néhány ala­csonyan fekvő megyeri lakóház szobáit. Az éjszaka egész sereg megyeri házból lakoltat­­ták ki a lakókat és a közeli iskolaépületben helyezték el ideiglenesen. Megyer lakossága az elmúlt éjszakát álmatlanul, virrasztva, a gátak közelében töltötte. A Megyeri-út, Fóti­­út, Czuczor-utca és Béla-utca egy része már víz alatt áll és már újabb utcasorok költöz­ködnek, készülődnek fölös óvatosságból a ki­lakoltatásra. A gátak és a töltések az esti órákban változatlanul tartják magukat. Az apadás Újpesten is megindult, mindazonál­tal a helyzet az erősen próbára tett gátakon továbbra is veszedelmes. Az árvíz Szentendrén Hasonlóan veszedelmes a helyzet a Duna másik oldalán, Szentendrén, Budakalászon, Poraázon, Békásmegyeren és a Római fürdő­nél. A partmenti földek már napok óta víz alatt állnak, gátak itt sehol sincsenek, a Duna árját csak a talaj alig észrevehető emelke­dése tartja. Többszáz hold termőföld van víz alatt. Szentendrén kezdődik csak a gát, amely a város partmenti részét védi. Itt napok óta pionírkatonák dolgoznak, javítgatják a töl­tést és gátakat, mert legutóbb a töltés víz­­alatti részét már több helyen áttörte az ár és ha katonai búvárok többszáz homokzsákkal idejekorán be nem tömik a réseket, az áradat elöntötte volna a város alsó részét, Szent­endrén három lakóházból kellett kilakoltatni a lakókat. A város déli részén lévő sporttelep, a strandfürdő teljesen víz alatt áll, éppen úgy, mint a szentendrei sziget javarésze. A sziget déli részén csak a fák koronái látsza­nak ki a vízből. A víz gerendákat, kerítés­­darabokat, szénakazlakat hömpölyget. Szent­endrétől Leányfaluig vezető országút egy Szekeres Margit nyŰYtoo® 10 gm­ magán felsőleányiskolában a behratások megkezdődtek. — Jelentkezhetnek elemi és polgári iskola IV. osztályát végzett tanulók. Gimnáziumi osztályokra előkészítő tanfolyamok. Érdeklődni lehet: V. kerület, Kálmán­ utca 2?.. sz. Telefon: Lipót 990—49. • RAC.La­hajoltávolitó szer­­zetkfté tee m­aslatsal.SíépségApolit. SzemélCílrtás . Hámlasztó-készlet) szeplőkenőcs emailfolyadék ) ^14001 Orado Rádiumon arckezelések része is víz alatt áll. Helyenkint fél méter magasan elborította a víz az utat, úgy, hogy a kocsiközlekedés is csak nagynehezen bonyo­lítható le. Szomorú a helyzet a Római fürdőn is, ahol a védtelen partokon épült nyári helyiségek és villák legnagyobb része víz alatt áll. Vendég­lők, csónakházak, strandfürdők kabinjai mind csak félig látszanak ki a vízből és az áradás többszázmilliós károkat okozott itt. Bécsnél még mindig emelkedik a vízállás Bécsből jelentik. Az újból beállott országos eső következtében a Duna mellékfolyói újból áradnak. A vízállás a Reichsbrückénél ma reg­gel 326 centiméter volt. Ez a vízállás holnap reggel, valószínűleg 39 centiméterrel, 365 centiméterre emelkedik. A Morva Alsó- Ausztriában lassan apad. Salzburgból derü­l­­t több időt jelentenek, a hegyek között 1400 méter magasságig havazik. Nyergesujfalun megszűnt a hajóforgalom A M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatósága közli, hogy az árvíz okozta partrongálás miatt Nyerges­­ujfalu állomást az összforgalom számára, azonnali hatállyal, ideiglenesen beszünteti. A Felvidéken is több helyen árvíz pusztit Komáromból jelentik. A régi komáromi Erzsébet-sziget töltését elszakította az árvíz. Az áradás elpusztította a komáromi la­kosság gyümölcsöskertjeit és nagy károkat okozott a szigetlakók vagyonában is. Margitfalva környékén, a Szepességnél, katasztrofális felhőszakadás pusztított. A Hernád megáradt, kilépett medréből. A ro­hanó víztömeg a hidakat sokhelyütt meg­rongálta, a felhőszakadás és a szélvihar tö­réssül csavarta ki a fákat. Kassát is árvíz­zel fenyegette a kiáradt Hernád, de a vesze­delem már múlófélben van. Nyitráról jelentik, hogy az eliszaposodó Nyitra Nagysurány környéken rendkívüli méretekben pusztít a kisgazdák földjein. m­­i kivél ALKOHOLTARTALOM SOK EXTRAKT SOK TÁPERŐ. - ÜDÍT. DE NEM BQOIT- -|WJV" , MAGYARORSZÁGON KIZÁRÓLAG GYÁRTJA A“ : , 1: ^ /VIlftGREK­ORDOS MAGYAR­ SÖÍ*FÖJ­É,Á•! ! FŐVÁROSI SÖ­RFÖZÖ­R­T KŐBÁNJAI*: 1

Next