Magyarság, 1926. július (7. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
EOYVElXek Bacher balladája Wertheim-kassza zárva van, Bacher Emil zárva van. Még a minap délután Maga járt a pénz után. Intette őt a Herzog: — Emil apám, fogadj szót. — Nem fogadom szavadat, Hóttra nyerem magamat. Nagyot merészkedett ő, Hóttra nyerészkedett ő. Ül már Emil, a finom. Utána a Molinum... Részvényesek, sírjatok, Anzix-kártyát Írjatok! , Új francia közmondások Vassal és kenyér jeggyel el lehet menni Kínáig.♦ Kormány eláztatva, frank elverve jó. * Addig üsd a pénzügyminisztert, amíg meleg.* Jobb ma egy Caillaux, mint holnap egy Hegedűs Loránd.* Ha esik a frankod, toldd meg egy diplomáciai lépéssel.* Addig nyújtózkodjál, ameddig a hiteled ér. ♦ A gloár sem fenékig tejfel. Vigasztalan idő Borús képet vág a kegyetlen ég És zokog a könnye, nekieredve: Ilyen időben az embernek néz Az öngyilkosságtól is elmegy a kedve Kép a kalauzvizsgáról A körzet, mint olyan Kérdés: Mi a körzet? Felelet: A körzet olyan izé, melyről a pasasok idegei enyhe körtáncba kezdenek. — Hogy keletkezik a körzet? — A körzet a mérnöki körző és az ezt ellenőrző hivatalos fantázia összhatására keletkezik. — Mik határolják a körzeteket? — A körzeteket tilalmi korlátok határolják. Azért olyan korlátoltak. — Meddig terjed egy-egy körzet? — A pasas sajátkezű kitaszittatásáig. — Hogy lehet az egyes körzetek közt átszállást eszközölni? — Mindig csak az egyik körzetből a másikba és lehetőleg úgy, hogy azért csont ne törjön. — Mit kell az utasnak a körzetekről tudnia ? — Fölösleges akármit is tudnia. Úgyis röpül! — És mit kell a kalauznak tudnia? — Tudnia kell futballozni, boxolni, de a dzsiu-dzsicu sem árt. — És mire jó az egész körzetrendszer? — A körzetrendszer arra jó, hogy az elmeorvosok ki ne jöjjenek a gyakorlatból, kellő számú páciens híján. A sakk-pogány (B... r A ... r figyelmébe) Kartárs, gyerünk a sakkversenyre. Akad még ősi táltos ott. Láttam egyet, ki egy ültödélybe. Két fehér lovat áldozott. Európa kardvívóbajnokságában vereséget szenvedtek a favoritok Gombos Sándor legyőzte valamennyi ellenfelét. Petschauer a második, az olasz Bini harmadik, Rády negyedik — A Magyarság tudósítójától — Régi keserve a magyar vívóknak, hogy a tömegek érdeklődéséért folytatott állandó versengésben alulmaradt a többi sportokkal szemben és, hogy nem bírta olyan mértékben életrekelteni a közönség érdeklődését, amint azt a magyar vívók diadalmas fegyvertényei megérdemelték volna. Kedden azután kettős ünnepet ülhetett a Magyar Vívó Szövetség! Nemcsak Európa 1926. évi kardvívóbajnokságát nyerte meg magyar vívó, de a margitszigeti sporttelep tribünjét és a pálya belsejében lévő küzdőteret környező minden talpalatnyi helyet is megszállta az érdeklődőknek mindinkább növekvő tábora. Amikor leszállt az esti sötétség és már csak a megvilágított vivóplans közelében lévők láthatták a vivópárok mérkőzéseit, a távoli sötétségből olyan túlfűtött izgalom robbant ki a magyar győzelmeket ünneplő tombolásban és tapsviharokban, mint a legizgalmasabb futballmérkőzéseken. Bizonyos, hgoy a magyar kard újabb tömegeket hódított meg a magyar vivósportnak. A margitszigeti sporttelep ünnepi díszben, fellobogózva várta a kardverseny résztvevőit. A versenybíróság felhívására huszonegy vivő jelentkezett: nyolc magyar, hét olasz, három lengyel, egy hollandi, egy osztrák és a kassai Ákos. A vívókat három csoportba osztották és a három csoport egyidőben kezdte meg az előmérkőzéseken a pálya hosszában, a nagytribünnel szemben egy sorban lefektetett három vivóplanson. Három helyen vívtak egyszerre és az érdeklődők innen is, onnan is, lesték a híreket. Melyik magyar hogyan áll? Ki győzött? ki vesztett? Mert minden csoportból csak négy vívó kerülhet be a későbbi középmérkőzésbe és mennél többen jutnak be a magyarok közül a döntőbe, annál könnyebb lesz ottan a dolguk az olaszokkal szemben, akik még a hétfőn szenvedett sérülése folytán távolmaradt Sarpcchi nélkül is bizonyosra vették a győzelmüket. A fekete göndörhajú Bini volt a favoritjuk, aki az első csoportban rögtön Petschauerrel került szembe. A kezdet jól indult. Petschauer még gondolkozni sem engedte nagyon ellenfelét és miután kissé kitapogatták egymás gyengéit, két villámgyors riposzttal, egy elővágással és két lerohanással 5:1 tusaránnyal végzett vele. A másik csoportból is jó hírt jeleztek: Rády 5: 2-re verte Moricca-t, Garai pedig ugyanakkor Bertinetti ellen győzött ugyancsak 5: 2-re. A három legerősebb olasz veresége megnyugtatta a magyar kedélyeket. — Három a magyar! — mondta valaki és a későbbi eredményhirdetések végeredményként hat magyar, öt olasz és a hollandi Brandeler kvalifikálta magát a döntőre, közöttük kellett volna két csoportban újabb körmérkőzést tartani, hogy kiválogassák a döntőmérkőzés tíz résztvevőjét, de a verseny elnöksége úgy döntött, hogy a középmérkőzés mellőzésével tizenkét vívót enged a döntőmérkőzésre, amelyet a program szerinti négy óra helyett két órára tettek közhírré. Mindenki ebédelni sietett és a hosszú fehér asztal mellett olaszok és magyarok békésen készülődtek a délutáni döntőütközetre. Az olaszok egymással, a magyarok egymás ellen A döntőmérkőzés pontosan negyed 3 órakor kezdődött. Az idő borús volt, de eső egyelőre nem fenyegetett. A 12 vívó összegyűlt a versenypályán és Pallavicini őrgróf ismertette a nemzetközi szabályt, amely szerint először az egy nemzetbeliek vívnak egymás között körmérkőzést. Az olaszok kezdték kiegészítve a hollandussal és Bini máris 5: 2 tusaránnyal győzött De Vecchi ellen. Bertinetti 5:3-ra verte Rosichellit és Móriccá 5:1-re Brandelert. Ezután De Vecchi győzött nehéz küzdelem után Rosichelli ellen és utánuk Bini és Móriccá álltak fel, hogy tisztázzák egymásközött, hogy melyiküknek segítsen a többi. Úgy látszott, hogy Móriccá nem nagyon bízhatott magában, hogy meg fog tudni birkózni a magyarokkal és így nem is nagyon fárasztotta Binit, aki végül 5: 2-re győzött ellene. Ezután Bertinetti verte meg Brandélert (5:2) és Móriccá, De Vecchit (5: 3). Hirtelen nehéz kövér esőcseppek riasztották meg a nézőket, mindenki fedél vagy esőernyő alá menekült és a rendezőség ijedten gondolt arra, hogy esetleg megint a Műegyetem aulájába kell átmenekülni. Szerencsére ennyire mégsem jutott a dolog, az eső alábbhagyott és vívók és közönség megint kivonulhattak. Most már Bini volt az „adat“, akit nem nagyon erőltettek meg Bertinetti és Rosichelli és aki végül a hollandust is elintézte 5: 3-ra. Öt győzelme volt Bininek és a magyar vívók és a közönség egyaránt félve találgatta, hogy be lehet-e majd hozni ezt az előnyt, mert hiszen a vívás nem kis részben hangulat és szerencse dolga is és a magyar vívók aligha fognak lazsálni egymásnak. Bizony nem lazsáltak és már az első asszó nagy meglepetéssel végződött: Gombos— Petschauer 5:1. Nagy megrökönyödés futott át a közönségen : az egyik magyar favorit már kikapott. Garai 5: 3-ra győzött ugyan Glykais ellen, de utána következett a még nagyobb meglepetés: Tóth—Rády 5: 4. Mindenki elképedt. Rády délelőtt pocsékká verte ellenfeleit. — Magyar átok! Magyar átok! — sugdosta valaki. Petschauer 5:2-re rehabilitálta magát Glykais ellenében, de jöt az újabb bomba: Gombos—Garai 5—1. Gombos hallatlanul snájdigul verekedett. Úgy gondolta talán, hogy neki még nincsen mit veszítenie és ezért bátran állandó támadással zavarta ellenfelét, ha meg az támadott, villámgyorsan ült az elővágása. Kezdett mindenkinek imponálni. Újabb meglepetés Tóth—Petschauer 5—2. Rády5:3-ra korrigált Glykaissal szemben és következett egy „döntő“ asszó: Gombos—Tóth 5—4. Most, már meg is tapsolták Gombost és egyszerre feléje fordult a közbizalom. Rády is újabb vereséget szenvedett és így kiesett a komoly bajnokjelöltek sorából. Gombos továbbra is állta a tempót és bár Rády 4—4- re dolgozta fel magát, az ötödik tust mégis sikerült beadnia: Gombos—Rády 5—4. Az olaszok, akik kezdetben leplezetlenül örültek Petschauer és Rády vereségeinek, kezdtek megrökönyödni. Egészen új név, de látták rajta, hogy fiatal, temperamentumos és valami szokatlan stílusban verekszik. Következett még egyszer Gombos. Gombos—Glykais 5—2. Gombos behozta Bini előnyét, de azt is tudták az olaszok, hogy a magyarokat megverni nehezebb lesz Bininek, mint Gombosnak az olaszokat. Az igazi döntőmérkőzés csak ezután következett. Magyarok és olaszok egymás ellen, no meg a hollandi Brandeler, aki hallatlan flegmával tologatta szájában ide-oda a rágógummit. Az első mérkőzés Petschauer—Brandeler 5—4 és utánna megmozdult a közönség. Gombos következett és a fekete Móriccá. Az olaszok bizakodtak. No, most!... Az ám! Két fejvágás, egy szúrás, kettő a hasra és a tribün nagyot ordított örömében. Gombos—Maricco 5—0. Az olaszok elképedtek. Ez az ungherese mégis csak tud. Most Glykais megverte Rosichellit, ellenben Garai kikapott Bertinettitől, viszont Tóth megbosszulta De Vecchin. Halálos nagy csend lett: Rády és Bini következtek. Rády tusolt, Bini kiegyenlített, majd szúrással vezetett. Rády kiegyenlített, majd 3—3-ra álltak. Bini óvatos akart lenni, de nem maradt rá ideje, Rády kétszer lerohanta és két csattanó hasvágás jelezte, hogy Gombos egy nem remélt előnyhöz jutott. Mindenki nagyot lélegzett! Gombos megverte Brandélert is, migzután elkövetkezett az igazi döntő, Gombos és Bini. Az első két tust Gombos adta, de Bini kiegyenlített. Most Bini tusolt és Gombos egyenlített. Magyarok és olaszok egyformán biztatták kedvencüket, a hangulat kezdett izzóvá leiőni és a mérkőzés is verekedéssé fajulni, amelyben a zsűri nem tudta megfigyelni az akciókat. Az olaszok állandóan reklamáltak és egy alkalommal egy Bini javára meg nem adott állítólagos kéztus miatt parázs botrányt rendeztek. Nem tartott sokáig,, Mazzini az olasz elnök kiegyenlítette az ellentéteket. Bini támadott, de fejvágást kapott és utána egy csattanós hasast kapott. Gombos győzött 5—3-ra. A közönség tombolt, a sötétségből egyre zúgott a biztatás. — Tem—pó—magyarok. Gombos azután még megnyugtatta híveit: megverte De Vecchit és nehéz tusában az elszánt Bertinettit 5 :4-re. Utána nagy örömében magasba tartott kardjával körbesuhintott, Európa bajnoka volt. Az utolsó mérkőzését már akár el is veszíthette, de azért Rosichellit is megverte 5 : 3-ra. Veretlenül győzött. De az olaszoknak nem volt szerencséjük a másik két magyarral sem. Bini után társait is sorba verte Rády és betetőzésül Petschauer is megverte az olaszok szemefényét. Agyonölelgették érte. Legutoljára Rády és Móriccá verekedtek meg. Rády győzött 5 :4-re és Móriccá tehetetlen dühében kettétörte a kardját. Megpfujolták érte. Még Bini és Rády vívtak a harmadik helyért és Bini revánsot vett ellenfelén. A közönség a pályára tódult és tombolva ünnepelte, ölelgette a magyar vívókat. A lelkesedés az olaszokra is átragadt, megbékültek és a Héja... Héja... Eviva az estii sötétségben összeolvadt a magyarok éljenzésével ... Ünnepi vacsora a vivők tiszteletére Az ünnepi vacsora aHwngána-szállóban folyt le, ahol a fehér asztalnál végleg megbékéltek az olaszok, olyannyira, hogy egyikmásikuk beismerte, hogy Puliti nélkül a kardverseny győzelmére amúgy sem számíthattak. Palavicini György őrgól, a Magyar VvoS Szövetség elnöke, üdvözölte a külföldi vívókat — Oly időket élünk, — mondotta — melyekben a sportok nemzeti jelentősége mindinkább elismerésre talál. A rómaiaknak alapelve: „mens sana“ nemcsak azt jelenti, hogy az ember testi egészsége neki lelki egyensúlyt kölcsönöz, de mindenekelőtt alkalmazható a nemzet életére. Egy nemzet, amely tagjainak a sport magasztos eszméit, a lovagiasságot, a „fair play“-t, az ellenfél megbecsülését, a végletekig való küzdelmet és a vereség eltűrését tanítja, biztos lehet jövőjében, nemcsak, mert számíthat fiai fegyelmére, hanem azért is, mert a többi nemzetek megbecsülése is az övé. Mi, magyarok, ezer esztendőn át végigszenvedtük a sors minden csapását és jelenlegi helyzetünk csak úgy viselhető el, ha ezen vezérelvbe vetjük hitünket és ha mindent, ami csak lehetséges, tikövetünk ifjúságunk eme szellemben való nevelésére. — A kardvívásnak, ennek a különlegesen magyar nemzeti sportnak ünnepét ültük ma, európai bajnokságok zajlottak le fővárosunkban. Örömmel üdvözlöm a különböző országok képviselőit, akik ugyanezzel az ideállal jöttek közénk, hogy erejüket velünk összemérjék. A vívást magyar nemzeti sportnak neveztem, de ne felejtsük el, hogy az olaszok voltak mesterei a kardvívás finomságainak. Az olaszok, akikhez bennünket évszázadok óta baráti kötelékek fűznek. A kardvívást a bécsújhelyi katonaiskolában sajátítottuk el, ahol azt a legnagyobb tökélyre vitték. Boldog vagyok, hogy régi fegyvertársainkat, az osztrákokat üdvözölhetem, akiket a közös sors még közelebb hozott hozzánk. A hollandusokhoz ugyancsak sportszálak fűznek bennünket, ha ezek mindig a legigazibb barátság bélyegét viselték magukon. De nem szólhatok a hollandusokról anélkül, hogy meg ne hajoljak kisgyermekeink iránt tanúsított, csodálatraméltó jótékonyságuk előtt és biztosíthatom őket, hogy a magyarok szíve hálától árad mindenért, amit tettek és még mindig tesznek a magyar gyermekek lelki és erkölcsi jóléte érdekében. A lengyeleket mindig testvéreinknek tekintettük, hiszen történetük legszebb napjai szorosan összefüggnek a mi nagy időinkkel és csak remélhetjük, hogy a jövőben a testvériségnek ez a köteléke még szorosabbra fog fonódni. Örömmel üdvözöljük szomszédainkat, a Felvidék képviselőit és köszönjük, hogy hozzánk jöttek ezen a nemes viadalon való részvétel céljából. Remélem, uraim, hogy a fővárosunkban töltött napokról kellemes emléket fognak megőrizni lelkükben és meg vagyok győződve arról is, hogy az ilyen sportünnepélyek nagyban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a népek egymást megértsék és megbecsüljék. A versenyek győztesei és összes helyezettjei között művészi kivitelű, értékesnél értékesebb tiszteletdíjak kerültek kiosztásra. Gombos Sándor dr., aki bevallása szerint még álmában sem remélte, hogy Európa-bajnok lesz belőle. «•n , 1926 július 1. csütörtök Csillárok, ámpolnák, selyemernyak Rendkivülreszállitott árak Ne mulassza el megtekinteni vásárlásai előtt választékos raktáramat, mert különlegesen olctó árakban ■ éuletfizetésre tudom kiszolgálni. Csillár havi 200.000.- K részletekben és feljebb Kattelburger Ernő Budapest, V. Lipót körút 5. Telefon:146-04-9■MBBMMMlWf 10 m 1