Magyarság, 1926. július (7. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

EOYVElXek Bacher balladája Wertheim-kassza zárva van, Bacher Emil zárva van. Még a minap délután Maga járt a pénz után. Intette őt a Herzog:­­ — Emil apám, fogadj szót.­ — Nem fogadom szavadat, Hóttra nyerem magamat. Nagyot merészkedett ő, Hóttra nyerészkedett ő. Ül már Emil, a finom. Utána a Molinum... Részvényesek, sírjatok, Anzix-kártyát Írjatok! , Új francia közmondások Vassal és kenyér jeggyel el lehet menni Kínáig.♦ Kormány eláztatva, frank elverve jó. * Addig üsd a pénzügyminisztert, amíg me­leg.* Jobb ma egy Caillaux, mint holnap egy Hegedűs Loránd.* Ha esik a frankod, toldd meg egy diplo­máciai lépéssel.* Addig nyújtózkodjál, ameddig a hiteled ér. ♦ A gloár sem fenékig tejfel. Vigasztalan idő Borús képet vág a kegyetlen ég És zokog a könnye, nekieredve: Ilyen időben az embernek néz Az öngyilkosságtól is elmegy a kedve Kép a kalauzvizsgáról A körzet, mint olyan Kérdés: Mi a körzet? Felelet: A körzet olyan izé, melyről a pa­sasok idegei enyhe körtáncba kezdenek. — Hogy keletkezik a körzet? — A körzet a mérnöki körző és az ezt el­lenőrző hivatalos fantázia összhatására kelet­kezik. — Mik határolják a körzeteket? — A körzeteket tilalmi korlátok határol­ják. Azért olyan korlátoltak. — Meddig terjed egy-egy körzet? — A pasas sajátkezű kitaszittatásáig. — Hogy lehet az egyes körzetek közt át­szállást eszközölni? — Mindig csak az egyik körzetből a má­sikba és lehetőleg úgy, hogy azért csont ne törjön. — Mit kell az utasnak a körzetekről tudnia ? — Fölösleges akármit is tudnia. Úgyis röpül! — És mit kell a kalauznak tudnia? — Tudnia kell futballozni, boxolni, de a dzsiu-dzsicu sem árt. — És mire jó az egész körzetrendszer? — A körzetrendszer arra jó, hogy az elmeorvosok ki ne jöjjenek a gyakorlatból, kellő számú páciens híján. A sakk-pogány (B... r A ... r figyelmébe) Kartárs, gyerünk a sakkversenyre. Akad még ősi táltos ott. Láttam egyet, ki egy ültödélybe. Két fehér lovat áldozott. Európa kardvívóbajnokságában vereséget szenvedtek a favoritok Gombos Sándor legyőzte valamennyi ellenfelét. Petschauer a második, az olasz Bini harmadik, Rády negyedik — A Magyarság tudósítójától — Régi keserve a magyar vívóknak, hogy a tömegek érdeklődéséért folytatott állandó versengésben alulmaradt a többi sportokkal szemben és, hogy nem bírta olyan mértékben életrekelteni a közönség érdeklődését, amint azt a magyar vívók diadalmas fegyvertényei megérdemelték volna. Kedden azután kettős ünnepet ülhetett a Magyar Vívó Szövetség! Nemcsak Európa 1926. évi kardvívóbajnok­­ságát nyerte meg magyar vívó, de a margit­szigeti sporttelep tribünjét és a pálya belse­jében lévő küzdőteret környező minden talpalatnyi helyet is megszállta az érdeklő­dőknek mindinkább növekvő tábora. Amikor leszállt az esti sötétség és már csak a megvilá­gított vivóplans közelében lévők láthatták a vivópárok mérkőzéseit, a távoli sötétségből olyan túlfűtött izgalom robbant ki a magyar győzelmeket ünneplő tombolásban és taps­viharokban, mint a legizgalmasabb futball­mérkőzéseken. Bizonyos, hgoy a magyar kard újabb tömegeket hódított meg a magyar vivó­­sportnak. A margitszigeti sporttelep ünnepi díszben, fellobogózva várta a kardverseny résztvevőit. A versenybíróság felhívására huszonegy vivő jelentkezett: nyolc magyar, hét olasz, három lengyel, egy hollandi, egy osztrák és a kassai Ákos. A vívókat három csoportba osztották és a három csoport egyidőben kezdte meg az elő­­mérkőzéseken a pálya hosszában, a nagytri­bünnel szemben egy sorban lefektetett három vivóplanson. Három helyen vívtak egyszerre és az ér­deklődők innen is, onnan is, lesték a híreket. Melyik magyar hogyan áll? Ki győzött? ki vesztett? Mert minden csoportból csak négy vívó kerülhet be a későbbi középm­érkőzésbe és mennél többen jutnak be a magyarok közül a döntőbe, annál könnyebb lesz ottan a dol­guk az olaszokkal szemben, akik még a hét­főn szenvedett sérülése folytán távolmaradt Sarpcchi nélkül is bizonyosra vették a győ­zelmüket. A fekete göndörhajú Bini volt a favoritjuk, aki az első csoportban rögtön Petschauerrel került szembe. A kezdet jól indult. Petschauer még gon­dolkozni sem engedte nagyon ellenfelét és miután kissé kitapogatták egymás gyengéit, két villámgyors riposzttal, egy elővágással és két lerohanással 5:1 tusaránnyal végzett vele. A másik csoportból is jó hírt jeleztek: Rády 5: 2-re verte Moricca-t, Garai pedig ugyan­akkor Bertinetti ellen győzött ugyancsak 5: 2-re. A három legerősebb olasz veresége megnyugtatta a magyar kedélyeket. — Há­rom a magyar! — mondta valaki és a ké­sőbbi eredményhirdetések végeredményként hat magyar, öt olasz és a hollandi Brandeler kvalifikálta magát a döntőre, közöttük kellett volna két csoportban újabb körmérkőzést tartani, hogy kiválogassák a döntőmérkőzés tíz résztvevőjét, de a verseny elnöksége úgy döntött, hogy a középmérkőzés mellőzésével tizenkét vívót enged a döntőmérkőzésre, ame­lyet a program szerinti négy óra helyett két órára tettek közhírré. Mindenki ebédelni sie­tett és a hosszú fehér asztal mellett olaszok és magyarok békésen készülődtek a délutáni döntőütközetre. Az olaszok egymással, a magyarok egymás ellen A döntőmérkőzés pontosan negyed 3 órakor kezdődött. Az idő borús volt, de eső egyelőre nem fenyegetett. A 12 vívó összegyűlt a ver­senypályán és Pallavicini őrgróf ismertette a nemzetközi szabályt, amely szerint először az egy nemzetbeliek vívnak egymás között kör­mérkőzést. Az olaszok kezdték kiegészítve a hollandussal és Bini máris 5: 2 tusaránnyal győzött De Vecchi ellen. Bertinetti 5:3-ra verte Rosichellit és Móriccá 5:1-re Brande­­lert. Ezután De Vecchi győzött nehéz küzde­lem után Rosichelli ellen és utánuk Bini és Móriccá álltak fel, hogy tisztázzák egymás­­között, hogy melyiküknek segítsen a többi. Úgy látszott, hogy Móriccá nem nagyon bíz­hatott magában, hogy meg fog tudni birkózni a magyarokkal és így nem is nagyon fárasz­totta Binit, aki végül 5: 2-re győzött ellene. Ezután Bertinetti verte meg Brandélert (5:2) és Móriccá, De Vecchit (5: 3). Hirtelen nehéz kövér esőcseppek riasztották meg a nézőket, mindenki fedél vagy esőernyő alá menekült és a rendezőség ijedten gondolt arra, hogy esetleg megint a Műegyetem aulá­jába kell átmenekülni. Szerencsére ennyire mégsem jutott a dolog, az eső alábbhagyott és vívók és közönség megint kivonulhattak. Most már Bini volt az „adat“, akit nem nagyon erőltettek meg Bertinetti és Rosichelli és aki végül a hollandust is elintézte 5: 3-ra. Öt győ­zelme volt Bininek és a magyar vívók és a közönség egyaránt félve találgatta, hogy be lehet-e majd hozni ezt az előnyt, mert hiszen a vívás nem kis részben hangulat és szerencse dolga is és a magyar vívók aligha fognak lazsálni egymásnak. Bizony nem lazsáltak és már az első asszó nagy meglepetéssel végződött: Gombos— Petschauer 5:1. Nagy megrökönyödés futott át a közönsé­gen : az egyik magyar favorit már kikapott. Garai 5: 3-ra győzött ugyan Glykais ellen, de utána következett a még nagyobb meglepetés: Tóth—Rády 5: 4. Mindenki elképedt. Rády délelőtt pocsékká verte ellenfeleit. — Magyar átok! Magyar átok! — sugdosta valaki. Petschauer 5:2-re rehabilitálta magát Glykais ellenében, de jöt az újabb bomba: Gombos—Garai 5—1. Gombos hallatlanul snájdigul verekedett. Úgy gondolta talán, hogy neki még nincsen mit veszítenie és ezért bátran állandó táma­dással zavarta ellenfelét, ha meg az táma­dott, villámgyorsan ült az elővágása. Kezdett mindenkinek imponálni. Újabb meglepetés Tóth—Petschauer 5—2. Rády­­5:3-ra korrigált Glykaissal szemben és következett egy „döntő“ asszó: Gombos—Tóth 5—4. Most, már meg is tapsolták Gombost és egy­szerre feléje fordult a közbizalom. Rády is újabb vereséget szenvedett és így kiesett a komoly bajnokjelöltek sorából. Gombos to­vábbra is állta a tempót és bár Rády 4—4- re dolgozta fel magát, az ötödik tust mégis sikerült beadnia: Gombos—Rády 5—4. Az olaszok, akik kezdetben leplezetlenül örültek Petschauer és Rády vereségeinek, kezdtek megrökönyödni. Egészen új név, de látták rajta, hogy fiatal, temperamentumos és valami szokatlan stílusban verekszik. Kö­vetkezett még egyszer Gombos. Gombos—Glykais 5—2. Gombos behozta Bini előnyét, de azt is tud­ták az olaszok, hogy a magyarokat megverni nehezebb lesz Bininek, mint Gombosnak az olaszokat. Az igazi döntőmérkőzés csak ezután következett. Magyarok és ola­szok egymás ellen, no meg a hollandi Bran­deler, aki hallatlan flegmával tologatta szá­jában ide-oda a rágógummit. Az első mér­kőzés Petschauer—Brandeler 5—4 és utánna megmozdult a közönség. Gombos következett és a fekete Móriccá. Az olaszok bizakodtak. No, most!... Az ám! Két fejvágás, egy szú­rás, kettő a hasra és a tribün nagyot ordított örömében. Gombos—Maricco 5—0. Az olaszok elképedtek. Ez az ungherese mégis csak tud. Most Glykais megverte Ro­sichellit, ellenben Garai kikapott Bertinetti­­től, viszont Tóth megbosszulta De Vecchin. Halálos nagy csend lett: Rády és Bini követ­keztek. Rády tusolt, Bini kiegyenlített, majd szúrással vezetett. Rády kiegyenlített, majd 3—3-ra álltak. Bini óvatos akart lenni, de nem maradt rá ideje, Rády kétszer lerohanta és két csattanó hasvágás jelezte, hogy Gom­bos egy nem remélt előnyhöz jutott. Min­denki nagyot lélegzett! Gombos megverte Brandélert is, mig­zután elkövetkezett az igazi döntő, Gombos és Bini. Az első két tust Gombos adta, de Bini kiegyenlített. Most Bini tusolt és Gombos egyenlített. Magyarok és olaszok egyformán biztatták kedvencüket, a hangulat kezdett izzóvá leiőni és a mérkő­zés is verekedéssé fajulni, amelyben a zsűri nem tudta megfigyelni az akciókat. Az ola­szok állandóan reklamáltak és egy alkalom­mal egy Bini javára meg nem adott állítóla­gos kéz­tus miatt parázs botrányt rendeztek. Nem tartott sokáig,, Mazzini az olasz elnök kiegyenlítette az ellentéteket. Bini támadott, de fejvágást kapott és utána egy csattanós hasast kapott. Gombos győzött 5—3-ra. A közönség tombolt, a sötétségből egyre zúgott a biztatás. — Tem—pó—ma­gya­rok. Gombos azután még megnyugtatta híveit: megverte De Vecchit és nehéz tusában az el­szánt Bertinettit 5 :4-re. Utána nagy örömé­ben magasba tartott kardjával körbesuhin­­tott, Európa bajnoka volt. Az utolsó mérkő­zését már akár el is veszíthette, de azért Ro­sichellit is megverte 5 : 3-ra. Veretlenül győ­zött. De az olaszoknak nem volt szerencséjük a másik két magyarral sem. Bini után társait is sorba verte Rády és betetőzésül Petschauer is megverte az olaszok szemefényét. Agyonölel­gették érte. Legutoljára Rády és Móriccá ve­rekedtek meg. Rády győzött 5 :4-re és Mó­riccá tehetetlen dühében kettétörte a kardját. Megpfujolták érte. Még Bini és Rády vívtak a harmadik helyért és Bini revánsot vett el­lenfelén. A közönség a pályára tódult és tom­bolva ünnepelte, ölelgette a magyar vívókat. A lelkesedés az olaszokra is átragadt, megbé­­kültek és a Héja... Héja... Eviva az estii sötétségben összeolvadt a magyarok éljenzé­sével ... Ünnepi vacsora a vivők tiszteletére Az ünnepi vacsora a­­Hwngána-szállóban­ folyt le, ahol a fehér asztalnál végleg meg­békéltek az olaszok, olyannyira, hogy egyik­másikuk beismerte, hogy Puliti nélkül a kard­verseny győzelmére amúgy sem számíthattak. Palavicini György őrgól, a Magyar VvoS Szövetség elnöke, üdvözölte a külföldi vívókat — Oly időket élünk, — mondotta — me­­lyekben a sportok nemzeti jelentősége mind­inkább elismerésre talál. A rómaiaknak alap­elve: „mens sana“ nemcsak azt jelenti, hogy az ember testi egészsége neki lelki egyensúlyt kölcsönöz, de mindenekelőtt alkalmazható a nemzet életére. Egy nemzet, amely tagjainak a sport magasztos eszméit, a lovagiasságot, a „fair play“-t, az ellenfél megbecsülését, a végletekig való küzdelmet és a vereség eltűré­sét tanítja, biztos lehet jövőjében, nemcsak, mert számíthat fiai fegyelmére, hanem azért is, mert a többi nemzetek megbecsülése is az övé. Mi, magyarok, ezer esztendőn át végig­szenvedtük a sors minden csapását és jelen­legi helyzetünk csak úgy viselhető el, ha ezen vezérelvbe vetjük hitünket és ha mindent, ami csak lehetséges, tikövetünk ifjúságunk eme szellemben való nevelésére. — A kardvívásnak, ennek a különlegesen magyar nemzeti sportnak ünnepét ültük ma, európai bajnokságok zajlottak le főváro­sunkban. Örömmel üdvözlöm a különböző or­szágok képviselőit, akik ugyanezzel az ideállal jöttek közénk, hogy erejüket velünk összemér­jék. A vívást magyar nemzeti sportnak nevez­tem, de ne felejtsük el, hogy az olaszok vol­tak mesterei a kardvívás finomságainak. Az olaszok, akikhez bennünket évszázadok óta baráti kötelékek fűznek. A kardvívást a bécs­újhelyi katonaiskolában sajátítottuk el, ahol azt a legnagyobb tökélyre vitték. Boldog va­gyok, hogy régi fegyvertársainkat, az osztrá­kokat üdvözölhetem, akiket a közös sors még közelebb hozott hozzánk. A hollandusokhoz ugyancsak sportszálak fűznek bennünket, ha ezek mindig a legigazibb barátság bélyegét vi­selték magukon. De nem szólhatok a hollan­dusokról anélkül, hogy meg ne hajoljak kis­gyermekeink iránt tanúsított, csodálatraméltó jótékonyságuk előtt és biztosíthatom őket, hogy a magyarok szíve hálától árad mindenért, amit tettek és még mindig tesznek a magyar gyermekek lelki és erkölcsi jóléte érdekében. A lengyeleket mindig testvéreinknek tekintet­tük, hiszen történetük legszebb napjai szoro­san összefüggnek a mi nagy időinkkel és csak remélhetjük, hogy a jövőben a testvériségnek ez a köteléke még szorosabbra fog fonódni. Örömmel üdvözöljük szomszédainkat, a Fel­vidék képviselőit és köszönjük, hogy hozzánk jöttek ezen a nemes viadalon való részvétel céljából. Remélem, uraim, hogy a fővárosunk­ban töltött napokról kellemes emléket fognak megőrizni lelkükben és meg vagyok győződve arról is, hogy az ilyen sportünnepélyek nagy­ban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a né­pek egymást megértsék és megbecsüljék. A versenyek győztesei és összes helyezettjei között művészi kivitelű, értékesnél­ értékesebb tiszteletdíjak kerültek kiosztásra. Gombos Sándor dr., aki bevallása szerint még álmában sem remélte, hogy Európa-bajnok lesz belőle. «•n , 1926 július 1. csütörtök Csillárok, ámpolnák, selyemernyak Rendkivülreszállito­tt árak Ne mulassza el megtekinteni vásárlásai előtt válasz­tékos raktáramat, mert különlegesen olctó árakban ■ éuletfizetésre tudom kiszolgálni. Csillár havi 200.000.- K részletekben és feljebb Kattelburger Ernő Budapest, V. Lipót­ körút 5. Telef­on:146-04-9■MBBMMMlWf 10 m 1

Next