Magyarság, 1927. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-11 / 33. szám

10 Katalin-Kár Szerdán este tartotta meg a Bethlen Katalin Kör szokásos Katalin-bálját a Gellért-szállóban, emely intim, családias hangu­latával egyike volt a farsang legsikerültebb báljainak és különösen kitűnt a régi bálok szo­lidságára emlékeztető igazi magyaros jellegével. A katicabogaras lányrendezők Vajdár Edit drj­­ral az élükön fogadták a vendégeket, kik között­­ ott láttuk Domanovszky Sándor, Négyessy György, Cholnoky Jenő egyetemi tanárokat és a társadalom kiváló tagjait. A társaság reggelig maradt együtt kitűnő hangulatban. A táncot a­z Jlej Kati, Kati, Kati‘ ‘ kezdetű csárdásra T­ajdár Edit—Kaller István gróffal, Mika Mária—Filep Gézával, Prágay Zsófi—Fráter Györggyel nyitotta meg. A meg­jelent hölgyek közül a következők neveit sikerült föl­jegyezni: Asszonyok: Harkányi Károlyné, Kiss Kál­mánná, Phleps Gyuláné, Bjury Béláné, Gönye Györgyné dr.-né, Ilaidár Gézáné, Wedl Endréné, Prágay Zoltánné, Trenkusz Jánosné, Mika Sán­­dorná dr.-né, Grimm Miksáné, Eperjessy Jó­­zsefné, Raimann Gyuláné dr.-né, Molnár Sán­­dorné, Tarnay Kálmánná, Mezey Istvánná, Jáné, Barton Elemérné, Angyal Béláné, Hetényi Fischer Gyuláné, Gáli Imréné, Berlányi Jánosné, Ajtay Jenőné, Török Jánosné, Szathmáry Gé­záné, Barton Elemérné, Angyal Béláné, Hetényi Sándorné, Kertész Józsefné dr.-né, Hollós Gyu­láné, Tolnay Gézáné, Szele Györgyné, Barna József­né, Fellner Pálné, Csengery Tamásné, Makláry Papp Kálmánná, Kelemen Endréné, Hermann Antalné, Kiss Mártonná, Dénes Osz­­kárné, Herczegh Dezsőné, Hertelendy Arturné, bajay Bánóczy Elekné, Tamássy Gyuláné, Toldy Józsefné dr.-né, Katona Dezsőné, Hadházy Gé­záné, Csaba Gyuláné, Dénes Antalné, Jolai Eg­­ressy Istvánné, Anday Istvánná, Kemény Béláné dr.-né, Havar Lorándné, Kirselmer Edéné, Dé­­vay Győzőné, Szathmáry Gézáné, Barton Ele­mérné stb. Leányok: Harkányi Irén, Haidár Edit, Mika Mária, Phleps Márta, Wolf Ilonka, Juhász Manci, Ejury Paula, Csorna Erzsi dr., Mayor Piroska, Hasenauer Etelka, Naphegyi Illy, Tóth Erzsébet dr., Báthy Etul, Ballyó Mária, Ajtay Erzsike, Nagy Sarolta, Grimm Mária, Frenkusz Margit és Illy, Prágay Zsófia, Eperjessy Pi­roska, Eperjessy Kató, Fischer Nelly, Szabó Manci, Gáli Olga, Gáli Elly, Tóth Silvia, Först­­ner Vanda, Vagyán Erzsi, Barna Évi, Adler Manci, Szele Ferike, bajai Bánóczy Klára, Vály Etus, Porkoláb Sára, Seregély Heddy, Tol­nay Edit, Fellner Juci, Kelemen Dodi, Csengery Mária, Kiss Anci, Herczegh Mici, Hertelendy Duci, Pakláry Papp Duci, Tamássy Évi, Toldy Baba, Katona Julia, Hadházy Ellida, Csaba Kató, Csorba Etel, Dénes Aliz, Solthy Emmy, Szőke Kató, Jolai Egressy Baby, Anday Mády, Nagy Ibolya, Kemény Margit, Havas Edit, Dé­­vay Márta stb. A szegedi nemzeti­ bál Párját ritkító magyar dísszel ment végbe Szegeden február 5-én a Tisza-szálló termeiben a Pusztaszeri Árpád Egyesület Nemzeti­ bálja. A nagy táncterem fel­lobogózott magyar címerpazsokkal volt feldí­szítve. Féltíz órakor a Rákóczi-induló hangjai mellett az Árpád Egyesület magyar díszben megjelent elnöksége bevonult az egyesület zász­lója alatt, utánuk harminckét magyar ruhás táncos következett. Rendkívül szép színes lát­vány volt a táncospárok tisztelgése az Árpád zászló előtt. Az első tánc a Nemes-palotás volt, utána a Levente következett, majd a Körmagyar a közönség nagy tetszése mellett. Kiválóan­­ér­dekes volt a Honti-kopogós, melyet négy pár táncos mutatott be. Szünóra után csárdás követ­kezett keringővel és lengyelkével váltakozva, a modern néger táncok teljes kizárásával. A bál egyébként a legjobb hangulatban a késő reggeli órákban ért véget. A Pesti Szent Imre-táncostályt e hó 11-én este 9 órakor tartják meg a Gellért-szálló összes termeiben József Ferenc főherceg és Anna fő­hercegasszony fővédnöksége alatt. A bálbizott­ság óriási munkával és lelkesedéssel már minden előkészítő munkát elvégzett, a bál sikere máris biztosítva van. A 11-iki bál szépségét és érde­kességét emeli a bemutató díszpalotás, melynek keretében Filiczár Stefi táncművésznő szóló ma­gyar táncot lejt és a bál folyamán bemutatandó körmagyar. Mindkét táncot Brada Ede opera­házi balletmester tanította be. Jegyek vétele és asztalok foglalása a bálirodában (IX., Ráday­­utca 43—45. Telefon: 1. 30—22.) naponta dél­után 2—5-ig eszközölhető!­. A rendezőség kéri a bál közönségét, hogy a tolongás elkerülése vé­gett jegyeiket lehetőleg még a táncestély előtti napon váltsa meg. Felvidékiek bálja. A Felvidéki Egyesületek Szövetsége Bod János, Csáky Károly gróf, Her­mann Miksa, Radvánszky Albert báró, Ra­­kovszky Iván, Scitovszky Béla, Walkó Lajos és Zsitvay Tibor fővédnöksége alatt február I­­-én a Gellért-szálló márványtermében tartja műso­­ros-­táncestélyét. A hangversenyen Szentkeresstky Pálné bárónő, Nyegre Rózsi, Molnár Imre dr.,­ Rugonnai Kálmán gróf vonósnégyese és Kál­mán Déri szerepelnek. Az estélyre a meghívókat már szétküldték. A megnyilvánult nagy érdek­lődésre való tekintettel értesítjük az érdekelte­ket, hogy meghívókért forduljanak a bál irodá­jához (V., Béla­ u. 21. I. em. Telefon T. 15—73.) délelőtt 10—­2-ig és délután 0—8 óráig. A Tisztviselőtelepi Casino táncestélye. A Tisztviselőtelepi Kaszinó 1927 február hó 12-én este 9 órai kezdettel saját helyiségeiben (X. ker., Szapáry­ utca 7. szám) táncestélyt rendez, mely az előjelekből ítélve nagysikerűnek ígér­kezik. Jegyek előre válthatók a borítékos meg­hívó felmutatása mellett a báli irodában (X., Szapáry­ utca 7. szám) 6—7 óráig és este a pénztárnál. A Szatmári Egyesület — Budapesten feb­ruár 10-án este 8 órai kezdettel a IX. kerületi Casino (IX. ker., Bakáts­ tér 14.) II. emeleti külön helyiségében családias jellegű összejöve­telt tart. * Bajor Gizi fiatal nagymamája. Két be­mutatója lesz a jövő héten az állam drámai színházainak. Február 17-én mutatja be a Nemzeti Színház Kamaraszínháza Jules Ro­mains Diktátor című darabját, amely a mai idők keményakaratú, leigázó egyéniségű hő­sét állítja színpadra nálunk Kiss Ferenccel és Odry Árpáddal a főszerepekben. A követ­kező napon a Nemzeti Színház fogja bemu­tatni Csathó Kálmán Te csak pipálj, Ladányi magyar­ tárgyú vígjátékát, amelynek főszere­pét, a kardos nagyasszonyt, a melegszívű nagymamát, Ligeti Juliskának szánták, de a művésznő betegsége miatt a szerző felesége, Cs. Aczél Ilona vette át a szerepet. Külön érdekessége az estének, hogy a fiatal nagy­mama modern elveket valló — unokája, Bajor Gizi lesz. A „nagymamát“ és az „unokát“ a magánéletben a legmelegebb és legőszintébb régi barátság fűzi össze, akik ismerik ezt a nagy barátságot, kíváncsian várják, hogy a két nagy művésznő hogy éli bele magát a fur­csa színpadi játékba. A darab próbáin kü­lönben Rózsahegyi Kálmán mulat a legjob­ban, ő játssza az Öreg Ladányit és mert szen­vedélyesen pipás ember, folyton pöfékel a színpadon. Ha néha mégis leteszi a pipáját, rendező, színészek kórusban kiáltják feléje: Te csak pipálj, Ladányi! Ezt aztán Rózsa­hegyi meg is cselekszi. Egész életében nem pi­pált annyit a színpadon. * A Nemzeti Színház titkárának kitünte­tése. A kormányzó a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy Péchy Gyulának, a Nemzeti Színház titkárának negyvenhat esztendei érdemdús szolgálat után történt nyugalombavonulása alkalmával elismerését tudtul adják. * Marcel Journet vendégszereplése az Operaházban. Nagyon érdekes vendége lesz az Operaháznak február 22-én. Marcel Jour­­net, a párisi opera világhírű baritonistája vendégszerepel nálunk, három estén át s erre a vendégszereplésre Rouché, a pária opera igazgatója, a legnagyobb örömmel adta meg az engedélyt. Marcel Journet az első nagy francia énekes, aki a háború után meglátogatja Budapestet. Ő képviseli azt az­­énekkultúrát, amelyik ma is lelkesedéssel be­szél a klasszikus iskoláról, a nagy gárdához tartozik, elegáns, közvetlen, póznélküli — és tehetséges. A newyorki Metropolitain operá­ban tizenegy évig énekelt, ugyanakkor nyári állomása London volt. De a honvágy haza­vitte Párisba. Öt év óta tagja a milánói Scala-nak s csekély 145 szerepet tud. * új operettek: Farkas Imre „Repülj fecském“ című operettje lesz a Király-Szín­­ház legközelebbi bemutatója, a fő női szerep­ben Biller Irénnel. Ugyancsak a Király-Szín­­ház szerezte meg előadásra a „Fecskefészek“ című bécsi operettet is. Farkas Imre még egy operetten dolgozik, amelyet a Budai Színkör­nek szánt és amelynek tárgyát Arany János verséből, a Fülemüléből merítette. Az is lesz a címe: A fülemüle. Még egy magyar operett várja szinrehozását, Balassa Imre író és hír­lapíró, akinek két történeti könyvével mosta­nában általános nagy sikere volt, rendkívül kedves tárgyú és biztos hatású librettót irt, amelyet Fehér Jenő, a Katalin ismert zene­szerzője, fog megzenésíteni. * Harmincéves színészi jubileum. Somogyi Kálmán színigazgató és színtársulata folyó hó 17-én, a győri városi színházban ünnepi előadással megünnepli Falussy István szín­művész-főrendezőnek harminc éves színészi jubileumát. Ez ünnepi alkalomból Géczi Ist­ván Az ördög mátkája című népszínművét adják elő. * Magyar darabok idegenben. Molnár Fe­renc Harryow-jának és Vajda Ernő Délibáb­jának teljes bukása után két új magyar da­rabbal próbálkoznak a párisi színházak. Zi­lahit Lajosnak két darabjára készülődnek. A Zenebohócokccst Georges de Wilso­nt, A világ­bajnokot Yves Miranda dolgozza át a francia színpadra, hogy a bemutatót még ebben az évadban megtarthassák. Az utóbbi darabnak magyar bemutatója ugyancsak a tavasszal, a Vígszínházban lesz. * Irodalmi-est Cegléden. A Magyar Pro­testáns Irodalmi Társaság a ceglédi Luther- Szövetség és a Református Nőegylet meg­hívására e hó 9-én este az Uránia mozgókép­színházban fényes sikerű irodalmi estét ren­dezett. Előadást Imre Sándor egyetemi ta­nár, Karácsony Sándor és Törteti Lajos ev. lelkész tartottak. Pásztor József novellát ol­vasott. Szabó Margit verseket adott elő, Fel­­vinczi-Takács Alisz hegedűn játszott. Mikó Ernő és Sz. Benkő Dóra énekelt. A zenekisé­­retet Mayer József látta el. Az est sikeréhez a helybeli Református Nőegylet vegyeskara is imagén hozzájárult. * M. Némethy Ella, Operaházunk kiváló művésznője a héten hirtelen megbetegedett és igen súlyos operációnak kellett magát alá­vetnie. A műtétet Verebély Tibor dr. tanár kitűnő sikerrel végezte és két hét múlva a művésznő már átveheti szerepeit az Opera­­házban, az érte aggódó tisztelőinek legna­gyobb örömére. — Nagybeteg Raskó Géza is, a Király­ Színház tagja, a régi Népszínház érdemes és kedvelt művésze, aki ma is az operettstílus heroikus és nagy tradícióit kép­viseli. Tíz nap óta fekszik a Bálint-klinikán, ahol nagyon bíznak hamaros felgyógyulá­sában. * A szerelem iskolájának felújítása. P. Márkus Emilia mondja Herczeg Ferenc pro­lógusát Rákosi Jenő hatvanéves drámaírói jubileumán, amelyet hétfőn este A szerelem iskolája felújításával ünnepel meg a Nemzeti Színház. A felújításnak új szereplői: For­gács Antal (Lotus), Lehotay (Orlando), Tő­kés Anna (Stella), Környei Paula (Mária), Radó Mária (Lyvia), T. Halmy Margit (Didó), Somló Emma (Stenázia). Régi sze­repeiket tartják meg: Gál Gyula (Arvez), Abonyi Géza (Kordiás), Fehér Gyula (Lorro­­meo), Horváth Jenő (Igazán Vendel), Mi­­hályfy Béla (Lőrinc), D. Ligeti Juliska (Éva), Rosos Giza (Vesta) és Kálmán Má­ria (Telia). * Francia tudós Budapesten. A Magyar-Francia Irodalmi Társaság meghívására ma egy heti tartózkodásra Budapestre érkezett Dujardin Eduard párisi tudós, a Sorbone tanára, hogy meglátogassa Magyarországot. A neves tudós, aki irodalommal és történe­lemmel foglalkozik, 14. és 15-én, hétfőn és kedden délután öt órakor francia nyelvű elő­adásokat tart a Magyar-Francia Irodalmi Társaság rendezésében az Ügyvédi Kamara dísztermében, (V., Szalay­ utca 7.) a francia irodalom­ról. Belépés díjtalan. Érdeklődőket szívesen látnak. * A Rózsalovag sikere Parisban. Strauss Richárd Rózsalovagja általános, tartós sikert aratott a párisi Nagy Operában. Az ünnepi közönségnek igen tetszett a Le chevalier a la rose melódiás zenéje és a szerzőt sokszor tapsolta ki a függöny elé. Germaine Lubin, a nálunk is ismert énekesnő, Paul Geraldy felesége énekelte a főszerepet. A lapok kri­tikái részletes dicsérettel foglalkoznak Strauss Richárd művészi munkásságával és zenei je­lentőségével. * Márkus Emilia a Belvárosi Színházban. Beöthy László egy rendkívül széles skálájú, víg szerep eljátszására akarja vendégül le­szerződtetni Márkus Emíliát. A Belvárosi Színház kis színpadán és intim nézőtere előtt külön ragyogást kapna a nagy művésznő ér­dekes alakítása. Márkus Emilia Henequin és Weber utolsó vígjátékában a Biarritz király­nőjében lépne fel egy excentrikus spanyol hercegnő vidám szerepében, amelyet annak­idején Paris legismertebb komikája játszott. Márkus Emilia ritka kivételes tehetsége egész­­ új értékekkel tudná érdekessé ternni ezt a vig­ó szerepet. * Az idegenek és a vigalmi adó. A szín­házigazgatók már többször fordultak azzal a kéréssel a polgármesterhez, hogy csökkentsék a vigalmi adót, mert a színházak mai üzem­költségével a félig telt házak mellett sem ta­lálják meg számításaikat. Viszont egyes szín­házak a tavaszra olyan idegen jár­ást akarnak a fővárosi közönség nyakába zúdítani, hogy a magyar színészek és magyar darabok jö­vedelmét is veszélyeztetik. Semmi értelme ezeknek a harmad- és negyedrangú idegen vendégszerepléseknek, de még a világhírű mű­vészek közül is elég, ha egy-kettő olyan hor­ribilis fellépési díjakat vesz be rajtunk, ami­lyen kultúráhót nem igen bír el a mi közép­­osztályunk és legföljebb a legkiváltságosab­­bak győzik ezt az aranyversenyt. Akkor is idegen művészek viszik el azt a pénzt, amely a magyar kultúrának juthatott volna. És itt lehetne bekapcsolni a vigalmi adó kiegyen­súlyozó kérdését. Magyar színészek, magyar szerzők előadásán nagyon csökkentsék le a vigalmi adót és amit így veszítenek, csapják hozzá az idegen előadások, vendégjárások, szerecsenek, törpék, harmadrangú német tár­sulatok, cseh baletek nagydobra vert estéihez. Akkor legalább meggondolják igazgatóink, hogy a balkáni­ turnék során kiket szabadítsa­nak a magyar színpadra. * Városi Színház. Az Aida ma esti elő­adásán végre hozzájutott Piccaver Alfréd a közönséghez és a közönség ő hozzá. A hülés nyomai még egy kissé meglátszottak fényes orgánumán s igy az előadásnak mégsem ő lett a főhőse, hanem elsősorban Schwarz Vera, akinek ma nagyszerű napja volt. Pompásan szárnyaló hangja diadalmasan csengett s tö­kéletes szövegmondása, kitűnő játéka méltán keltettek elismerést. Gerger Alfréd minden te­kintetben méltó partnere volt az ethiopiai ki­rály alakjában. A hazai szerepek­ dicsérete­sen osztoztak a szép est sikerében, melyet Márkus Dezső dirigált. * Lakodalom-e hát, vagy kaland? Fodac László darabja lesz a Vígszínház legköze­lebbi újdonsága. A színház rendkívüli szor­galommal készülődik az új magyar bemuta­tóra, mert a szokatlan és különös tárgyú da­rab egészen különös rendezést és játékot kí­ván. Meséje szerint: Don Jüant akarják ját­szani az operában, de a főhős késik, a Don Juant személyesítő színész nem jelentkezik, pedig már az összes szereplők jelmezeikben várják a függöny mögött és a türelmetlen, zúgolódó közönség ott dühöng a függöny előtt. A legnagyobb zavar, futkosás közben megjelenik­­ az igazi Don Juan és vállal­kozik a szerep eljátszására. Ebből a törté­neti, színpadi, emberi, álomszerű, jelképes játékból lesz aztán a darab, hogy hogyan, az még majd elválik. Itt most csak arról a ka­varodásról akarunk írni, amely már a szín­­lap körül támadt, hogy hogyan is csigázzák fel a közönség érdeklődését már a hirdető­oszlopokról. A rendes, polgári cím ez lett volna: „Don Juan lakodalma­s vígjáték három felvonásban. Személyek, stb.“ De hát ez kevés manap a „Játék a kastélyban“ és egyéb tudatalatti és tudatfeletti darabeímek idején. Hosszas fejtörések után most már el­jutottak odáig, hogy Fodor László darabjá­nak a címe a színlapon ez legyen: A díszelőadás Kaland az operaházban 3 felvonósban. De miféle új műfaj lehet ez a „kaland az operaházban“ ? Mozi, novella, rejtelmes re­gény, vagy valami egészen különös mű­­habarcs a „Nem nősülök“ harmadik felvo­násbeli színházi előcsarnok után. És mi lesz még ebből? Milyen színterek és műfajmeg­­h­atározások? Szofoklesz egyszerűen azt írta: Tragédia, Plantus, hogy: Vígjáték, Shakes­peare: Tragédia, vagy vígjáték, Ibsen: Dráma a művei alá, nem is álmodták szegé­nyek, hogy jön egy korszak épp a magyar drámairodalomban, amikor a plakát rikító elme százszor fontosabb lesz magánál a da­rabnál. Mert a darabot egy ember írja, de a címen színház, művészek, rendezők, rész­vényesek, igazgatók és ragasztók törik a fe­jüket legalább olyan hosszú ideig, ameddig maga a darab elkészült. Pedig olyan mind­egy, ha lesz sikere, vagy megbukik, hogy ezt mint „Díszelőadás“, vagy egyszerűen csak mint „Don Juan lakodalma“ érte el. * Irodalmi­ est Miskolcon. A Magyar Pro­testáns Irodalmi Társaság február 13-án, vasárnap, délután öt órakor irodalmi estet rendez Miskolcon, a vármegyeház nagyter­mében. Az est műsora a következő: 1. Ré­vész Kálmán dr. püspök megnyitóbeszédet mond. 2. Révész Imre dr egyházkerületi fő­jegyző előadást tart. 3. F. Takács Alisz he­gedűn játszik, zongorán kíséri Felvinczi Ta­kács Zoltánné dr.-né. 4. Komáromi János fel­olvas. 5. Sz. Benkő Dóra operaénekesnő ma­gyar dalokat énekel. 6. Szabó Margit verse­ket mond. 7. F. Takács Alisz hegedüjátéka, zongorán kiséri Felvinczi Takács Zoltánné dr.-né. 8. Karácsony Sándor záróbeszédet mond. Az irodalmi­ est iránt egész Miskolcon igen nagy az érdeklődés. 1927 február 11, péntek Az uj urak Magyar Színház vasárnap délután Vasárnap kerül először színre délutáni elő­adásban az Uj urak, Flers—Croisset szellemes, vidám és mulatságos vígjátéka, a premier ra­gyogó együttesében. — Titkos, Hegedűs, Törzs, Gombaszögi Ella, Tarray, Z. Molnár, Körmendy — mérsékelt helyárak. Plébános úr gazdagéknál főpróbája Szombaton délelőtt fél 11 órakor tart a Med­gyár Színház nyilvános főpróbát a Plébános ur Gazdagéknál című vígjátékból. A darab bemu­tatóját, amely szombaton este lesz, a legna­gyobb érdeklődés előzi meg, ami természetes­eó, egyrészt a darab világsikere, másrészt a ké­szülő előadás jóhíre miatt. Csortos Gyula plébá­nosát a közönség és a kritika legnagyobb érdek­lődése várja, mint olyan színházi eseményt, amely a nagy színész művészetét teljes fényben fogja bemutatni. Báthory Gizella, Tóth Böske, Jónás Etel, Vágó, Tarnay, Rétey, Stella, Z. Molnár László, Körmendy, Vándory, Dávid kiváló együt­tese a legremekebb feladathoz jut ebben a víg­játékban, amely 600 estén át állta meg helyét a párisi közönség előtt és amelynek népszerűsé­gét bizonyítja az a sok százezer könyvpéldány, amiben elfogyott az a regény, amelyből ez a darab készült. A legnagyobb francia színházi és a legnagyobb francia könyvsiker, kettős ajánlá­sával érkezik a budapesti közönség elé a Plébá­nos úr, akinek neve és rokonszenves alakja köré egy remek és rokonszenves vígjáték épült.

Next