Magyarság, 1927. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-06 / 29. szám

Wdl­dor­fi, vasárnap A regényesek — Boubouroche — Két felújítás a Kamara Színházban — A regényesek sohasem, volt igazi virága de laz anyaga még ma is kifogástalan selyem s az illatszer is, amellyel beharmatozták, ha­misítatlanul francia. Finom színpadi apró­ság, de ma már érdekesebb magánál a da­rabnál az a paradokszon, amely mögötte van. A regényesek fonákjára fordítja a­ romanti­kát, s a megtévesztésig olyan, mintha kicsú­­folná. A fiatal Rostand kifigurázza, amit ké­sőbb, érett férfikorában, meggyőződésének lobogójaként lenget Mi ez? Vagy bűvös rim­­eröngetés az egész későbbi romantikus hűhó? A paradoxont évről-évre inkább efelé a lehe­tőség felé látjuk megoldódni. Ha valamennyi művében hajszálmérlegen nézünk meg min­den s­zimpárt, ma már kiderül, hogy az igazi poézisnél jóval több bennük a költői pótszer, a költőinek látszó hűvös csillogás. A színpadi feladatnak hálás kis komédiát igen kedvesen játszották. Abonyi Géza ham­vasan ifjú tudott lenni s igen szépen éreztette a féligmeddig még gyermeki szív fájó el­­szomorodását, mikor fellengző álmaiból ki­józanítják. Badó Mária a Straforellel való je­lenetében volt különösen jó, mikor a vad­­romantika rázubogó szóáradatától ijedezik. Kedves, meleg, aranyos humor csillogott-villo­­gott Gál Gyula és Bartos Gyula, a két fur­fangos filiszter-apa körül. Lehotay Árpád mu­latságosan túlzott, bohózatos Straforelje és Pacséri átfutó mellékalakja is jól szolgálták az ártatlan csúfolódás célját. A Boubourodie-nak két új szereplője volt. Mihály­fi Béla igen jó élő-eleven figurát csinált Potasse alakjából, Bartos Gyula öregura pe­dig maga volt a tiszta művészi realitás. Gyö­nyörködtünk egyszerű, igénytelen tökéletessé­gében. A régi szereplők ragyogtak. Garam­­szeghy alakításában az volt a kitűnő, hogy alakját egy pillanatra sem tette tudatosan komikussá. Azért vált kétszeresen azzá lépten­­nyomon, öntudatlanul. Ácséi Ilona remekelt az asszonyi komédiázás játszott valószerűségei­­vel, Horváth Jenő párját ritkító kitűnő lélek­­rajza pedig molieres magasságokba emelte Boubourochet, mikor a tragikomikum kettős örvénye között járt vele. H. K. * A Fanny bemutatója. Az Operaház igaz­gatósága Mohácsi Jenő és Szabados Béla Fanny című operájának bemutatóját feb­ruár 16-ára, szerdára tűzte ki. A főszerepe­ket Sándor Erzsi ka­oaraénekesnő, Székely­­hidy Ferenc dr., Szende Ferenc és Halász Gitta éneklik. A négyfel­vonásos lírai dalmű­vet, amelynek szövege tudvalévően Kármán József Fanny hagyományai­nak fiőalakját viszi színpadra, Szemere Árpád renden és Fittel Bernát főzeneigazg­ató vezényli. A dísz­leteket és jelmezeket ifj. Oláh Gus­ztáv tervezte. * Új darabok, új szerepek. A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága Csathó Kál­mán „Te csak pipálj, Ladányi!“ című vígjá­­téka lesz olyan parádés szereposztással, amely a sikert biztosítja. A pipázó Ladányi, ez a tétovázó, meleg szívű vidéki magyar Rózsa­hegyi Kálmán, felesége a vidéken vendéglátó, de a pesti ínségben penziót nyitó kardos asz­­szony Ligeti Juliska, Bajor Gizi az unoka, a mai lány, Gál Gyula egy kapzsi vidéki ven­dég, Vaszary Piroska pedig a­­ kamaszfia, Borsos Gyula egy ravasz parasztot, Pethő Attila pedig tájszólással beszélő vidéki ga­vallért játszik. Nagyon jó szerepe les® Kiss Irénnek, Pethes Margitnak és Iványi Irén­nek. A kamaraszínházban Jules Romain Dik­tátorát próbálják Odry Árpáddal a főszerep­ben. A királyt Palágyi Lajos, a szocialista vezért Sugár Károly, a főbb női szerepet pe­dig Tasnády Ilona, Vízvári Mariska és Mát­­ray Erzsi játssza. A két darab bemutatója e hó végén egyidőben lesz. * „Ave halott” — egy gyönyörű Remenyik­­vers címe, melyet nemrég öltöztetett muzsi­kába egy poétikus lelkű nő, dalszerzőnk Löte ■Lajosné Farnos Eszter. Az őszinte, mély ér­zésből fakadó dal megkap egyszerűségével és keresetlen dallammenetével. A kóta, melyhez Szilágyi Piroska rajzolt komoly, stílusos cím­lapot, minden zeneműkereskedésben kapható, mint Egy francia kritikus sze­rint,, A hattyú" a kacsa Molnár Ferenc Hattyúja, amint a fran­ciák mondják, tartja a plakátot és az Odeon publikuma hetenként kétszer tapsol a bárgyú hercegnek és az ideális tanárjelöltnek. Annál kevesebb szerencséje van azonban Molnár Ferencnek a kritikusokkal, még a jóakara­tnak sem leplezhetik el csalódásukat. Nagyon kedves például, amint Gérard Bauer ír az Annales-ban a darabról: „Nagy érdeklődéssel vártam — írja a ki­tűnő színházi kritikus — a darabot, mert hal­lottam, hogy igen nagy sikere volt Ausztriá­ban, Németországban és Romániában, ahol tudomásom szerint először adták elő!“ A derék francia újból összetéveszti Buka­restet Budapesttel, mert úgy látszik a Hattyú­ban semmi sem árulja el neki, hogy az magyar darab lenne. Még jellemzőbb egy másik kritikusnak, Lucien Dubeck­-nek az íté­lete : „Nehezebb elképzelni, sablonosabb, ósdibb és gyermekesebb történetet, mint a Hattyú­é. Csodáljuk, hogy akad a világnak olyan zuga, ahol az emberek ezen még nevetni tudnak! Molnár Ferenc Franciaország vendége volt és a franciák tudják, hogy mivel tartoznak vendégeiknek. Ez azonban nem foszthat meg a kritika jogától. És különben is kérdés, hogy várjon csakugyan Molnár Ferenc kép­viseli-e a magyar irodalmat . Budapesten most egy francia színházat akarnak létesí­teni, amely divatos párisi írók, Verneuil, Mi­­rande, Armont, Gerbidon darabjait készül előadni“. Dubech előre is sajnálkozik a magyar kö­zönségen, amely egy Gerbidon darabjai után lesz kénytelen megítélni a francia irodalmat és éppen azért a francia közönséget is óvja attól, hogy a Hattyút a magyar irodalom reprezentatív darabjának tekintse! Teljesen hasonló az eset egy másik ma­gyarországi darabbal, Vajda Ernő Fata Morgánájával, amely miután bejárta az an­gol és amerikai színpadokat, Jacques Dévai átdolgozásában a párisi Renaissance-szín­­házban került előadásra ezzel a címmel: Jöjj velünk fiú! (Viens avec nous, petit!) Ebben a darabban is egy fiatal és naiv ma­gyar fiú szerepel, aki egy modern Putitár­­nénak a zsákmányává lesz egyetlen éjszakára. Ez a történet a maga brutalitásában úgy lát­szik nagyon tetszett az angol­szász publikum­nak, mert egyszerre két angol ügynökség is igyekezett a darabot elhelyezni két különböző francia színpadon. Ez a magyar fia nég dolgot fog adni a párisi bíróságnak. Elsőnek Jacques­ Dévai öltöztette át a darabot bre­­tagni környezetbe. A francia kritika azonban ezt az átültetést nem fogadja el A magyar puszta, mondják a francia kritikusok, más talaj, mint a bretagni föld, az ilyen vadhaj­tások, mint a Fata Morgana hőse, aki azon­kívül olyan valószínűtlenül naiv is, ismeretle­nek Franciaországban! Talán más, kevésbé civilizált országban... vett oda Paul Gimsty és Pierre Veber is, aki pedig maga is fordí­tott egy Molnár-darabot, ezeket írja: „Egy hó­napon belül ez már a második átültetési kí­sérlet; egy „könnyű fajsúlyú“ darabot vá­lasztanak ki az idegen repertoire-ból és meg­állapíthatjuk, hogy ez nem sikerült!“ Mikor fog váljon a párisi közönség egy a magyar irodalmat méltán reprezentáló darabbal meg­ismerkedni . Érdekes különben, hogy a két magyar da­rabnak előadása irodalmi vitára adott alkal­mat. Tény az, hogy a francia drámairodalom színvonala nagyon lesülyedt. Ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy a francia színház teljesen üzleti vállalkozássá lett. Azok, akik a francia drámairodalmat vissza akarják vinni az irodalmi forráshoz, különböző orvos­szerekre gondolnak... Sokan közülük azt tartják, hogy a francia dráma fejlődésére végzetes hatással volt az, hogy az idegen da­rabokat valóságos kínai fallal vették körül és így nem jut el hozzá az idegen áramlatok inspiráló hatása. Az egyik francia kritikus, Louis Thomas most nyílt levelet intézett Lucien Dubech-hez, melyben hivatkozik töb­bek közt arra, hogy mivel a franciák elzár­kóztak az idegen áramlatok elől, nem tudják elérni a világirodalom színpadi nívóját. Ezért nem játsszák ma már a francia darabokat a nagy metropolisok színpadán és azért nem keresnek a francia szerzők, akik rövidlátásból nem engedik be az idegen írók darabjait Pa­risba. E­nnek bizonyítására várjon kire ki­vetkezik Thomas ! A magyarokra. „New­yorkban például három magyar darab jut egy francia darabra — állapítja meg — és Molnár, Lengyel, Biró, Vajda az utóbbi években dollárokban igen tekintélyes va­gyonra tettek szert, ugyanakkor, amikor a francia szerzők csak néhány centet kerestek­. Dubech természetesen nem mulasztja el, hogy erre a levélre ne feleljen, hiszen a vá­lasz magától kínálkozik. Lehetséges, — mondja — hogy a magyar szerzők kemény dollárokat szereznek, de ez nem irodalom és Newyork nem irodalmi mérték, inkább Tana­narive, vagy akár Szegu-Szikoro a legsöté­tebb Afrikában. Ha valamely országban ide­gen darabokat játszanak, az csak a nemzeti művészet szegénységére vall. Molnárt nagy pompával hozták Párisba. Bankettet adtak tiszteletére és Gemier különösen mindent megtett, hogy a magyar író darabját kedve­zően fogadják — mondja Dubech és azután benekés alá veszi a Hattyút és kritikai meg­jegyzéseivel úgy agyon kopasztja, hogy tolla alatt a büszke hattyúból —­­mint ő is meg­jegyzi — szánalmas, együgyű kacsa lett. * Az Opera heti műsora. Vasárnap Figaro házassága kerül színre. Hétfőn nincs előadás, kedden Tannhäuser,, szerdán a Carmen, csü­törtökön pedig a Mignon szerepel az Opera­­ház műsorán. A pénteki hat órakor kezdődő Tristan és Isoldot Sir Thomas Beecham fogja vezényelni, mint vendég. Ugyancsak vendég lesz Lever Hubert is, Tristan szerepében. Szombaton a Bánk­ bán kerül előadásra. Va­sárnap, február 13-án, a Csengettyűvel és a Bajazzokkal egy estén színre kerülő Petruská­­ban a ballerinát először fogja táncolni Vécsey Elvira. Kedden, február 15-én, a Bolygó hol­landi van műsorra tűzve. Szerdán, február 16-án, első előadása lesz Szabados Béla és Mohácsi Jenő Fanny című dalművének. * A Báthory Zsigmond a Nemzeti Színház eheti műsorán. Bibó Lajos monumentális történelmi drámáját a Nemzeti Színház új­ból műsorra tűzte. Csütörtökön kerül színre a bemutató parádés szereposztásában. * A Nemzeti Színház és Kamaraszínház heti műsora. A Tücsök Bajor Gizivel a fő­szerepben, ezen a héten szerdán, szombaton és vasárnap este van műsoron. A jövő hétfőn, Rákosi Jenő hatvanéves drámaírói jubileumán, díszelőadásként A szerelem iskolája kerül szinte új betanulással először, a főszerepek­ben Tőkés Anna, Ligeti Juliska, Halmy Mar­git, Környey Paula, Radó Mária, Abonyi Géza, Gál Gyula, Horváth Jenő, Mihályfy Béla és Lehotay Árpád fellépésével A dísz­előadás előtt konferansz lesz. Csütörtökön a Báthory Zsigmond, pénteken A híd, vasárnap délután Cyrano de Bergerac, kedden pedig a Kamaraszínház nagysikerű műsordarabja, A­ házitündér kerül színre.­­ A Kamaraszínház új reprizét, a Regényeseket és a Boubvu­­rochet, most vasárnapon kívül a jövő vasár­nap este is megismétli a színház. A házitündér hétfőn, kedden, pénteken és jövő hétfőn ke­rül szinre itt, míg jövő kedden a Nemzeti Színházban van műsoron. Szerdán a Tanner John házassága, csütörtökön és vasárnap dél­után a Váljunk el és jövő kedden pedig a Vízkereszt szerepelnek még a heti színlapon. * Egy magyar szobrász sikere Parisban. Les Artistes D’Aujourd’hui című párisi revü egyik legutóbbi számában, vezető cikkben foglalkozik Krivátsy Miklóssal, a Párisban élő magyar szobrásszal. A cikk illusztrálására leközli a művész két szobrának az Időnek és a Beteljesedésnek fényképét. Maga a cikk leglelkesebb hangon beszél Krivátsy tehet­ségéről, többek között azt mondja: „Krivátsy Miklós, örök erőknek megjelení­tésén alapuló, művészete egymagában álló egyszerűségében, csodálatosan kifejező. Kri­vátsy művészetét senki máséhoz hasonlítanunk nem lehet. Nézzék csak meg, milyen paran­csoló erőt tudott abba a nagy figurába bele­önteni, melynek címe az Idő — az idő — az elmúlhatatlan, a könyörtelen, — aki nézi az élet folyását, anélkül, hogy látná. És a Beteljesedés című csodálatosan stili­zált csoport nem idézi-e fel a legteljesebb bol­dogság érzetét. Formai tekintetben Krivátsy szobrai meglepik a be nem avatottak szemet, mert önként elhagyja a valóság formáit, a lények, melyeket teremt — a szó legszorosabb értelmében teremt — az anyagból kiemelkedni látszanak, őslények, és mégis milyen mély­séges élet árad belőlük.“ A cikket Serge Franki írta, felemlíti benne azt is, hogy Krivátsy most Budapesten ké­szül gyűjteményes kiállításra, mely kiállí­­tástól nagy sikert remél. A Les Artistes D’Aujourd’hui most már másodszor foglalko­zik vezető helyen Krivátsyval. * Tersánszky J. Jenő vidám estje, február hó 19-én, szombaton este fél 9 órakor lesz a Zeneakadémia kistermében. A szép műsor egy részét a szerző egyfelvonásos paraszt­­vígjátéka foglalja el. Az estét Titkos Ilona, Vaszary Piri, Pethő Jolán, Faragó Sári, Sopronyi Lili és Fémes-Beck Mária teszik nívóssá. Az előadást Fenyő Miksa vezeti be. * Ferences-est. A Ferences Közlöny szer­kesztősége február 6-án, vasárnap délután 4 órakor, a Budai Vigadó dísztermében Assisi Szent Ferenc halálának VII. centennáriuma emlékére, József Ferenc főherceg és Anna főhercegasszony védnöksége alatt, Ferences­estét rendez. A kiváló műsor számai a követ­kezők: „Ima a hazáért", a Bánk­ bán c. ope­rából, Malischka Anna karnagy vezetésével énekli a „Liliomkoszorú“ énekkar. Felvinczi- Takács Alice hegedű játéka után M. Vízvári Elza operaénekesnő a Traviatából, valamint Schubert-, Brahms- és Beethoven-dalokat éne­kel. Következik D. Ringer Lili zongoramű­vésznő, Zsolt Nándor hegedűművész és Zsám­­boky Miklós gordonkaművész együttese. Oláh Melinda szavalóművésznő és ifj. Oláh Gusz­táv, az Operaház tagja, a Szent Ferenc ka­rácsonya című melodrámát adják elő. Haller István ny. miniszter ünnepi beszédet mond, s a műsort a „Liliomkoszorú“ énekkar Beetho­­ven-száma zárja be. Belépőjegyek a helyszí­nen válthatók, 3, 2 és 1 pengős árban. Az utolsó Ferences-est, melyen a művészi szá­mokon kívül Gerevich Tibor dr. egyetemi ta­nár mond beszédet, vetített képekkel kísérve, február 20-án lesz. * A Szépművészeti Múzeum legújabb szer­zeménye. Egy budapesti mabarát áldozat­­készsége művészi és nemzeti szempontból egyaránt becses és érdekes festmény birtokába juttatta legutóbb a Szépművészeti Múzeumot. A kép Gianbattista Pittoni velencei mester­nek, Tiepolo kortársának (1687—1767) műve és magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja, amint a körésereglett szegényeknek alamizsnát osztogat. A jelenet felett, a légben, két angyal lebeg, akiknek megfestésében különösen reme­kelt Pittoni. A rendkívül könnyedén festett, színpompás képet a művész nyilván vázlatként készítette egy nagyobb oltárképhez, amelyről, egyelőre, nem lehet tudni, hogy elkészült-e, a ha igen, hol van. A Szépművészeti Múzeum olasz settecento-gyűjteményét a múzeumban eddig nem képviselt Pittoninak ez a vázlata igen jól fogja kiegészíteni. A képet holnap­tól, vasárnaptól, látni lehet már a II. emele­ten lévő Tiepolo-teremben. * Hibaigazítás. A Tücsök­ről itt tegnapi cikkünkbe feltűnő sajtóhiba került. Nem azt állítottuk Gárdonyi Gézáról, hogy korunk leg­nagyobb drámaírója, hanem azt, hogy a leg­­magyarabb. ­adapest valamennyi színháza ive­lief­i­légidéit.* Kr aj. free IV., Kossuth Lajos­ utca 5. alatt­­ Pfeifer ferdináns (Zeidler testvérek) ■szinháziegy irodájában. Tel. József 29—-21 21 Hölgye­­t figyelmébe. Selyem- és szövetruhák legszebb kivitelben már 34 pengőtől részletre is. Legújabb divata női kalapok nagy választékban 7.92 pengőtől Messiernél IV. Múzeum-körút 31 (Múzeummal szemben) rir»r>r»r<ir í . r .r< r » r» r >. r* r^r^rs A Széni Rókus lábsósfürdő Különös az idei tét... Mindenkinek fájnak a lábai, úgy látszik, hogy ez a rendkívüli időjárás, mely idén uralkodik, a lábakat érzékenyebbé teszi még a fagynál is. Bámulatos, hogy mennyi ember járkál kínosan, vonszolva magát, mert kegyetlenül fájnak a lábai. Ebből az alkalomból érdemes megemlíteni, hogy a Szent Rókus-lábsó, melyből egy csekély mennyiséget meleg lábvízben felol­dunk, a legegyszerűbb és leghatásosabb szer a különböző lábfájások ellen, melyeket a hi­deg és nedves idő, a fáradtság és a cipő szo­rítása okoz. A Szent Rókus-lábsósfürdő a lábvizet oxigénnel telíti és hatásossá teszi. Megszünteti egy csapásra a felhorzsolásokat, a fájdalmas égető érzéseket, feltöréseket. A legelhanyagoltabb lábakat is tökéletesen rendbe hozza. Hosszabb áztatás megpuhítja a tyúksze­meket és hasonló bőrkeményedéseket any­­nyira, hogy azok kés és borotva nélkül kéz­zel eltávolíthatók. A Szent Rókus-lábló ilyen módon megsza­badítja az embert a különböző lábfájdal­maktól annyira, hogy a szűk, 30t új cipő olyan lesz, mintha évekig hordta volna. Kapható minden gyógyszertárban. Egy nagy csomag ára 2 pengő 40 fillér. Ha valahol nem kapná, forduljon a buda­pesti Szent Rókus-gyógyszertárhoz, Van Rákóczi-út 70/a.

Next