Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-13 / 59. szám
1927 március 13. vasárnap IMnMSOBght Hölzessdorfi Conrad fiának rejtélyes halá** járól _ Egy napilap által közölt Conrad vezér bizalmas levelezéseiben többször esik szó az ő Herbert nevű dragonyos főhadnagy fiának a háború elején az orosz harctéren történt titokzatos eltűnéséről, illetve haláláról. Mint a vele kapcsolatos események egyik szereplője és tanúja, talán nem lesz érdektelen megemlékeznem erről az esetről, annál is inkább, mert összefüggésben áll azzal a fejetlen taktikával és kíméletlenséggel, mellyel az osztrák-magyar hadvezérek a magyar katona vérét oly könynyelműen pazarolták. 1914 szeptember elején körülbelül 220 ezer emberből álló északkeleti Auffenberghadsereget, a fellépő orosz túlerők súlyos veszteségek után már szeptember 5-én kényszerítették a legsürgősebben visszavonulásra. A visszavonulás centruma Rawa- Ruska határvároska volt, melyet az oroszok már három oldalról támadtak, hogy elvágják az egész hadsereg visszavonulását. Legvéresebben folyt a harc a várostól délre, Magierow-nál, ahol szeptember 12-én, éppen a legszörnyűbb harcok közepett, csapatainknál katasztrofálissá vált a lőszerhiány, különösen a tüzérségnél. Mint a 12. számú tábori tüzérezred tartalékos hadnagyát, sürgősen beküldték Rawa-Ruskára, hogy a visszavonuló csapatoktól mindenáron kerítsek lőszert, különben az oroszok elvágják az egyetlen visszavonulási utat is. Bent Rawa-Ruskán őrületes fejetlenség uralkodott. Rengeteg kocsisor össze-vissza torlódva alig mozdulhatott. Az összes parancsnokságok lázasan pakoltak, mert nagyon oda hallatszott már a város körül dúló harcok ágyúdöreje. Láttunk vöröskeresztes autókat, megrakva a környező kastélyokból rekvirált zongorákkal, szőnyegekkel és bútorokkal. Ezekre most is volt gondja a magasabb parancsnokságoknak, mikor a sebesültek ezrei hevertek napokig rozoga parasztszekereken. Rettenetes kocsitorlódásban sikerült a senkowici országúton hatalmas lőszerszálmányokat fölfedeznünk. Mindenfelé beszélték már, hogy délután az összes utak hídjait felrobbantják. Siettem vissza érdeklődni, mi igaz a riasztó hírekből ? Az említett országút régi, nagy kőhídjánál már egy dragonyos pionirosztag három embere készült az öreg kőhíd robbantására. Mivel kész őrültségnek látszott a visszavonuló sereg elöl ily módon elvágni az utat, a dragonyosokat elzavartam, s őröket állítottam a hídhoz. Egy óra múlva, alig értem a híd közelébe, heves lövöldözést hallok onnan. Oda rohanva látom, hogy 16 dragonyos egy tisztféle vezetésével a híd túlsó mellvédje mögül vadul lövöldöz az uton álló, összetorlódott kocsisorokra, hogy azokat visszatartsa a hídtól. Vad kiabálás: »Árulás, a dragonyosok összejátszanak az ellenséggel!«. — hallatszott mindenfelé. Az éni impresszióm is ez volt, mivel a dragonyosok viselkedése az egész előnyomulás alatt gyanús volt. A híd idő előtti fölrobbantása pedig direkt árulásszámba ment. Kitanított őreim ugyanis közben újra elzavarták a pionírokat, kik most megerősítve tértek vissza, hogy tüzelésük fedezete alatt gyújtsák föl az aknákat. Ezalatt jámbor magyar kocsisok hullottak össze véresen lövéseik alatt, megvadult lovak száguldoztak a szekerekkel ide-oda. . Átlátva pillanat alatt a helyzetet, milyen veszélyben forog lőszerszállítmányunk, melynek mindenáron át kell jutnia, bármi történjék is, a híd elé siettem sapkát lengetve, s kiáltva, hogy szüntessék be a tüzelést. De mindhiába, sőt tisztjük pisztolyából még felém is lövöldözött. Parancsot adtam tehát a néhány őrnek teljes erőből visszatüzelni, s magam is puskát ragadva, lévén gyakorlott lövő, a dragonyosokat a mellvéd mögül egymásután le is szedtük. Vagy húsz-huszonöt jó magyar kocsist és számtalan lovat lőttek össze az áruló dragonyosok ezalatt. Közülök csak kettőnek sikerült elhúzódnia, a többi ott hevert átlőtt sisakkal a kőmellvéd mögött. Nem volt időm átmenni a hídon, megnézni őket közelről. Siettem vissza másik lőszerszállítmányért, amivel másfél óra múlva visszatérve éppen előttünk röpítették légbe a hidat. A begyulladt hadseregparancsnokság annyira sietett a hidak felrobbantásával, hogy ezáltal 80 ezer katonát zárt el a visszavonulástól, 240 ágyút, 8000 járművet s mérhetetlen hadiszert juttatva orosz kézre. Magam is csak nehezen vergődtem vissza. A városba érve hallottam azután, hogy a hídnál lelőtt dragonyosok között egy főhadnagyot is találtak. Mivel pedig a dragonyosok Rawa-Ruskánál nem álltak harcban, tehát veszteségük sem lehetett, az egyetlen elesett főhadnagyuk pedig, akit a városba hoztak, Conrád fia volt, következtettek arra, hogy ez valószínűleg a hídrobbantási kísérletnél elesett főhadnaggyal lenne azonos. Némileg megerősíteni látszik e föltevést, hogy Conrad Herbert a vezérkarhoz lévén beosztva, mint ilyen kaphatta a parancsot a hidak robbantására. Magam részéről azonban szinte kizártnak tartom e föltevést, mert lehetetlen, hogy egy hadvezér fia, még ha lovastiszt is, oly csekély taktikai ismeretekkel bírjon, hogy ne lássa a hidak idő előtti fölrobbantásának katasztrofális következményeit, s az ostoba parancsot végre is hajtsa. Ebben a rejtélyes ügyben később három ízben is kihallgattak és jegyzőkönyveztek, de a hadseregparancsnokság maga is érezve súlyos mulasztásait, nem igen mert, vagy akart ennek az ügynek kényes részleteibe mélyebben behatolni. Telley Emil tanár, tart. tüzérfőhadnagy Apróságok Apponyi életéből Ragyogó szellemi frisseségben, teljes testi épségben érte meg Apponyi Albert gróf a pátriárkák korát. Nyolcvanegy éves lesz ez év májusában! Mennyi küzdelem, mennyi csalódás és mennyi siker! Már parlamenti szűzbeszéde feltűnést keltett. A magyar Zeneakadémia felállítását sürgette s az egykori parlamenti tudósítók szerint már ekkor is minden figyelem feléje fordult. A Zeneakadémia jubileuma alkalmából mondotta Apponyi e sorok írójának: — Talán nem szerénytelenség, hogy ezen a napon nekem is örömünnepem van. Boldog vagyok, hogy az ünnepi beszédet én mondhatom. Hiszen első parlamenti beszédem éppen a Zeneakadémiáról szólott . Aligha akad magyar, aki az ő parlamenti sikerét ne ismerné. Nem egy ízben beszédeinek hatása alatt állott Nagymagyarország egész parlamentje. Ellenfelei sokszor haragudtak reá, néha elképedtek, de mindig és mindenhol nobilis ellenfélnek ismerték el. Jászberényi választóihoz való viszonya is közismert. A herényi cívis ünnepnek tekinti Apponyi beszámolóját, ünneplő ruhában lepi el a nagy piacteret és áhitatos csendben hallgatja végig beszédét. Sokszor innen hallotta meg az egész ország Apponyi programmját, e lázas figyelemből és országos hatásból azonban jóformán semmi sem csillant ki a jászberényi piacon, mert a herényiek hallgatnak — taps, éljen nélkül. Meg is kérdeztem egyik dereshajú szomszédomtól: — Tán nem tetszett abeszéd, bátyám uram ? — Délászén jól beszélt a mi követünk ma is. Nagyon megértettük, de nem szoktunk mink rikoltozni! Közmondásossá vált immár, hogy Apponyi nevelte meg a választóit, magához emelte őket és szinte összeforrott velük. Abeszámolólakomán már a pógárok is felmelegednek, mindenki Apponyi iránt érdeklődik, jó helyen ül-e, nem ért-e házat és koccintgatás közben már idézik a beszámolóbeszédet. Még bensőbb a viszony Apponyi és választói között azóta, hogy Apponyi a feleségét is levitte Berénybe. A lakomán Apponyi hangoztatta, hogy ezután már külön szószólójuk is lesz a jászberényieknek: a felesége. Ha valami ügyes-bajos dolguk akad, csak forduljanak hozzá bizalommal és bizonyosan sikerük lesz. Olyan lelkesen ünnepelték a Nagyasszonyt, ami mindenkit meglepett a hűvös berényben. Apponyi Albert gróf magyar ékesszólásáról újat mondani alig lehet, ellenben csak kevesen ismerik őt, mint angol-francia-olasz szónokot. A kilencvenes évek végén interparlamentáris konferencia és sajtókongresszus volt Budapesten. Ekkor hallottuk először Apponyit francia, angol és olasz nyelven beszélni. Oly nagy sikere volt, hogy az első naptól kezdve állandóan nyomon követték a külföldi újságírók. Ha jól emlékszem, 1906-ban előkelő illusztris vendégcsoport járt Budapesten. A londoni Eighty klubnak (Nyolcvanas klub) körülbelül harminc-negyven tagja jött fel Budapestre elnökével, Campbell Bannermannal, aki nem sokkal később Anglia miniszterelnöke lett. Ez a klub, mint éppen a minap mondotta Andrássy Gyula gróf e sorok írójának, némiképpen radikális elveket hirdetett, úgy, hogy mi ma destruktívnak is mondhatnék. Az Eighty klub tiszteletére az akkori hatalmas koalíciós negyvennyolcas párt nagy lakomát rendezett egyik előkelő szállóban s a lakomán előbb Kossuth Ferenc, azután Apponyi Albert gróf kultuszminiszter beszélt. Kossuthot udvariasan megtapsolták. Általános figyelem mellett szólalt fel Apponyi Albert. Az angolok eleinte kíváncsian, később ásznélkodva tekintettek reá, egyszerre felcsillant a szemük, mozogni kezdtek, némelyik hátravetette a fejét s egyszerre viharosan tomboló lelkesedéssel kiáltották: Hipp-hipp, Hurráh! Hipp-hipp, Hurráh ! S amikor Apponyi a beszéd végére jutott, az angol vendégek valamennyien felugrottak és percekig zúgott, dobogott, harsogott a teremben a Hipp-hipp, Hurráh! Odarohantak Apponyihoz, kezét szorították. Mert úgy lelkesedni és ujjongani, ahogy az angoloktól láttuk, mi sem tudunk lángolóbban és tüzesebben. És amikor már kissé lehiggadt a kedv, az angolok újra felállottak és Apponyi tiszteletére elénekelték a Longfellow kezdetű, ismert angol diákdalt, amelyet az angolok egyetemi ifjúságuktól kezdve késő öregségükig is énekelni szoktak baráti lakomák és összejövetelek alkalmával. És Campbell Bannermann, az angol klub elnöke szólalt fel azután. Beszéde így hangzott: — Uraim! Azt hittem eddig, hogyha más nyelven nem is, de angol nyelven csak tudok beszélni. Mert, sajnos, magyarul nem tudok, de franciául sem. Most tudtam meg öreg napjaimra, hogy az anyanyelvemen, angolul sem tudok. (Nagy derültség.) Angolul Apponyi Albert gróf tud, akinél szebben, folyamatosabban, előkelőbben angolul beszélni soha, sohasem hallottam. (Viharos kiáltások: Hipphipp, Hurráh!) Arra kérem Apponyi grófot, jöjjön el hozzánk Angliába, biztosítom, hogy díszes pozícióba jut és tanítson meg minket angolul beszélni. Apponyi Albert gróf mielőtt még a jászberényiek a magukénak vallották volna, kétizben is Békéscsaba városát képviselte az országházán. Régi kapcsolat fűzte őt Békés vármegyéhez, hiszen ott még földbirtokos volt és birtokát csak önzetlensége és elvbarátaihoz való ragaszkodása következtében veszítette el. A nyolcvanas években azután Békéscsabán olyan dolog történt, ami ott talán ezer év óta soha. A Körös ugyanis hirtelen megdagadt, árvízveszedelem fenyegette a várost úgy, hogy a kormány Beliczey István, akkori főispánt kormánybiztossá nevezte ki. A veszedelem egyre nőtt, de hasztalan volt minden parancs, fenyegetés, a csabai gazdák makacsul vonakodtak a gátépítésben résztvenni és dolgozni. — Nem lesz itt árvíz! Sohase is volt, mit akarnak tőlünk, — felelték a csabai pógárok a többszöri parancsra. Még kis diák voltam, de ma is élénken emlékezem, hogy a városházán az emberek, a mérnöki kar tagjai a hajukat tépték és kétségbeesetten várták a fejleményeket. A víz pedig egyre nőtt, amikor váratlanul megérkezett Apponyi Albert gróf. Hallja a jajveszékelést, a csüggedést, toporzékolást és azután a gazdák felé fordult. Kérlelte, intette őket, de kárbaveszett ezúttal minden ékesszólása. Apponyi erre nem szólt semmit, körülnézett, meglátta a városháza előtt felsorakoztatott talicskákat, megfogta az egyiket, ásót, kapát tett bele s azzal ment a Kőrös felé, a gazdák és a mérnökök legnagyobb ámulatára. A parton azután hordani kezdte a földet a gátra, mintha közönséges napszámos lett volna. A csabaiak megrökönyödtek, elreszelték magukat s aztán egymásra néztek. T.v.„, felöltök! RUHAI ÚJDONSÁGUK ...» fi SZÖVET ÉS SELYEMBŐL —,«■» E -***&*- olcsó alak H NAGY VÁLASZTÉK !& LUKÁCS NÁNDORI NŐI DIVATHOZ IV.. KECSKEMÉTI UTCA 3. SZ. Díjtalan szemorvosi vizsgálat f T^éVjé^GYAi(VR£A7i\ APASZTALAT BIZONYITJA: I Kapható vidéken is a legtöbb építőanyag-, vas- és festékkereskedésben. „Biber“ímüvek Kátrányipari R.-T., Budapest, V. kerület, Vilmos császár ut 22. szám. 55 — Mégis csak nagy baj lehet, — szégyen volna magára hagyni a gróf urat ! Valamennyien talicskát fogtak és Apponyival, verekedve fogtak hozzá a gátépítéshez. Éjfélre készen volt a nyulgát. Néhány évvel ezelőtt Apponyi a képviselőházban nagy beszédet mondott Trianonról s a külső politikáról az egész Ház osztatlan tetszése, tapsvihara mellett. Ekkor hallotta Apponyit először beszélni a Házban a leánya, Marika grófnő. A beszéd után Apponyi felment a karzatra leányáért. Amikor a lépcsőn lefelé haladtak a folyosóra — a kontest kipirult arccal mondotta: — Nagyon szépen beszéltél, apa! — Meg voltál elégedve velem? — Büszke vagyok reád! Soha életemben boldogabb embert még nem láttam, mint e pillanatban. Merem állítani, hogy Apponyi sok elévülhetetlen sikerei mellett, a legbüszkébb arra a sikerre volt, amelyet mint apa ért el. Bihari Imre ngwsBsgsaaBUJSMw-'.-,1 .....- .........• m Üzenet Kedves, ne várdd a levelemet. És ha másokkal beszélgetsz és jósolsz, büszkélkedve ki ne mond a nevemet. Engem a sorsom idevert bután, mint rossz fiúk, ha lepkét kiszegeznek és nézek szálló társaim után. Hanem azért még valaki vagyok. Ereimben vágtat egy fluidum! Sorsom rút, — de becsületem ragyog s ragyogni fog, — ezt az egyet tudom. Már elnémult örökre lyraszóm, érzem, hogy a nyomorom eltemet! ... De fénybe van egyetlen vigaszom: Nem adtam el nekik a telkemet! — És hát kedves, a sorsomon ne sírj. Nézd, vidáman annyi leány maradt. Fényre szomjas levelet nekik írj — én hadd sírjak itt a romok alatt. De a kezem szorítását fogadd, — köszönetül, hogy láttál igazán ... S a sorsomon ne elmélkedj sokat. Minden jóval így bánt az én hazám. Nagy Emma Ingyen vásárolhat „Hermes* Alt. kereskedelmi rt.-nál, Magyar utca 3 mivel pénzét visszakapja a nálunk vásárolt árukban. Egyszeri vételnél erről meggyőződhet! Kedvező fizetési feltételek mellett is vásárolhat! Raktáron levő áruink, fátyol-, flór- és selyemharisnyák, gyermek- és női kötött kabátok, női fehérneműek, vásznak, ehifonok, férfi és női szövetek