Magyarság, 1927. augusztus (8. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-06 / 177. szám
1927 augusztus 6, szombat Hol legyen a Rothermere-vonal? Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Csodálkozva szemlélem azt a kufárkodást, amelyet egyesek folytatnak megszállott területeinkkel. úgy látszik, vannak férfiak, — Sőt nők (!) — akik hivatottaknak érzik magukat arra, hogy hazánk kisebb vagy nagyobb részét átengedjék a konceseknek. Amíg a Kárpátok a régi helyükről el nem mozdulnak, amíg folyóink ellenkező irányban nem folynak, addig minden „határkiigazító“ munka fölösleges idő- és pénzpocsékolás. Rothermere lordnak hálával tartozunk, hogy felénk fordította a rólunk mit sem tudó idegen hatalmasok figyelmét. Minden szaváért nagyon sok köszönet illeti meg, de azt még ő sem kívánhatja, hogy a halálraítélt ország saját kezével illessze önnyakára az akasztókötelet. Mi, magyar tanítók, a rég határokban lattjuk a Rothermere-vonalat. Rothermere lord könnyű helyzetben van! A La Manche-csatornát nem tudja átlépni — sem bocskorral. Sem mezítláb — az oláh, cseh, szerb, mint a spí nekünk húzott trianoni pókhálóhatárt. Sukoró, Fejér megye, vitéz Skultéty László tanító . Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nem akarok a fuldoklóhoz hasonlítani, aki végső kétségbeesésében a szalmaszál után nyúl, hogy életét megmentse. Mint magyar ember nem alkuszom az ország határára és nem nyugodhatok meg olyan megoldásban, „hogy egyelőre elégedjünk meg azzal, amit kegyelemből adnak“. Térképmellékletet nem küldök be, mert az ezeréves Magyarország térképét az egész világ ismeri. Én csak azt a határt fogadhatom el, melyetőseink ezer évvel ezelőtt vérekkel rajzoltak meg, ez a határ előttem szent és szentnek tartják mindazok, kik e határon belül laknak, ennek fényes bizonyságát adták testvéretek és fiaink, kik a rettenetes világháború alatt halálmegvetéssel harcoltak a szent határért. Hálával adózom Rothermere lordnak, hogy szót emelt igazunkért s felrázta álmukból ezidő szerint még nyeregben ülő ellenségeinket, kik már azt kezdték remélni, hogy a magyar nemzet is belenyugodott az általuk megmásíthatatlannak vélt trianoni határba. A nemesen gondolkodó lord csak megindította a lavinát, most már az ország vezetőin a sor, kik a magyar nemzetet képviselik. Szerintem e helyen kizárólag az ország határáról kellene nyilatkozni s minden egyéb — a széthúzásra okot adó — kérdést mellőzni. Hiszen ha valaki egyénii, politikai, vagy más valamely felfogásának érvényt akar szerezni, van erre elég alkalma, de ne zavarja össze a határkérdést a politikával. Jászberény, 1927 augusztus 3. Szemerei Szemere Árpád rcodva a kőnek, melynek túlsó felén minden második percben bevágódott egy gránát. Jónás mellettem ült szótlanul, verejtékezve. — Félsz, Jónás? — kérdeztem. — Félek, hadnagy úr, — felelte, mintha csak azt mondta volna, hogy egy kicsit éhes vagyok. Nem tudom, milyen ördög szállt meg,de erre rászóltam: — szedd elő a hegedűt! Jónás nagyot bámult, aztán engedelmesen szedte elő tokjából a hegedűt. Már az álla alá szorította, de még mindig nem akarta elhinni, hogy muzsikálnia kelljen ebben a szörnyűséges pokolban. Pedig bizony, kellett. Még a hangfogót is feltétettem vele s aztán húznia kellett. Szép csöndesen, hogy csak én halljam, az olaszok meg se sejtsék. ÉsJónás húzta az „Édesanyám is volt nékem“-et, nagyon piano, pianissimo s bizony egészen a fülemhez kellett hajolnia, hogy ott a szabad ég alatt, ágyudörgés között halljak belőle valamit. De azért húzta hűségesen, amint parancsolva volt, húzta órákon át, százszor is megismételve a nótát. Szeméből nem tűnt el egyetlen pillanatra sem a halálos félelem s egyre szédültebben csodálkozott azon, hogy nem szakadt ránk az ég erre az istenkisértésre. Egyszer aztán leeresztette a hegedűt. Kém bírta tovább. Könyörögve nézett rám s megszólalt szerényen, szomorúan: ■— Talán elég lesz már, hadnagy úr . . . Estére beteg lett Jónás. Szanitéceknek kellett hátravinni szegényt s hogy csakugyan belebetegedett a félelembe, bizonyítja az, hogy még az olasz front rettegett szigorúsága mellett is szinte egy iramba jutott el vissza hazáig. Nem láttam többé, nem is hiszem, hogy még egyszer kikerült volna a frontra. Seitz bécsi polgármester levélben tiltakozott a szövetségközi katonai bizottság intervenciója ellen Feloszlatja a védőrséget, de újat dilit helyébe Bécsből jelentik. A bécsi városi védőrség sokat vitatott ügye ma végre megoldást nyert. Seipel kancellár a délután folyamán Seitz polgármestert fogadta, aki közölte a kancellárral, hogy a városi tanácstól kapott felhatalmazás alapján legkésőbb augusztus 18-ig feloszlatja a városi védőrséget s új őrséget dikt fel a városi hivatalok, intézmények és üzemek őrszolgálatának ellátására. A városháza félhivatalos kőnyomatosa szerint ez az új őrség semmiképpen sem tekinthető a városi rendőrség ellenlábasának. Seitz polgármester ezzel egyidejűleg levelet nyújtott át Seipel kancellárnak, amelyben erélyesen tiltakozik a bécsi szövetségesközi katonai ellenőrzőbizottság intervenciója ellen, amely illetéktelen beavatkozást jelent Ausztria belügyeibe. Seitz levelében megállapítja, hogy tévesen hivatkozik a st.-germaini államszerződés 123. szakaszára, mert ez csak azt a jogot adja meg a szövetséges és társult hatalmaknak, hogy kifogásolhatják a biztonsági szervek ott megállapított létszámának túllépését. Az már az osztrák köztársaság belső ügye, hogy ezek a biztonsági szervek városi, vagy szövetségi rendőrségi szervek-e. A polgármester elvárja tehát, hogy a szövetségi kormány fölemeli szavát az ellen, hogy a felszámoló szerv az osztrák köztársaság belső ügyeibe alaptalanul beavatkozik. Másrészt a felszámoló szerv tiltakozására gyakorlati szempontból tekintettel volt a polgármester, amidőn a jogi felfogástól függetlenül, ma megtette az említett intézkedéseket. Kormánykörökben hangsúlyozzák, hogy Seitz polgármester szenzációs bejelentését nem előzte meg semmiféle megállapodás a kancellár és a polgármester között. A kormány véleménye szerint Seitz a városi védőrséget külpolitikai szempontokra való tekintettel oszlatta fel. Az uj városi őrség kizárólag a városi intézmények céljait szolgálja, a kormány azonban ennek ellenére közölte a polgármesterrel, hogy fenntartja magának a jogot az új őrség kérdésének későbbi tanulmányozására. A Rathhauskorrespondenz ma közzéteszi az új városi őrségre vonatkozó rendeleteket Ezek közül az egyik elrendeli, hogy a veszedelem idejére létesített városi védőőrséget legkésőbb augusztus 18-áig fel kell oszlatni. A másik rendelkezés kimondja a városi őrség létesítését, amely függetlenül a szövetségi rendőrség és a parlamenti őrség feladataitól, • olyan hivatalokban, ahol nagy az ügyfelek forgalma és a városi vállalatok üzemeiben az őrszolgálatot ellátja. Az őrség létszáma legfeljebb ezer főnyi lehet. Az őrségbe való felvételre minden 22—36 éves osztrák állampolgár pályázhatik. A magyar Risztics és a német Edzard megjavították Chamberlin időtartamvilágrekordját Dessauból érkező távirat szerint Risztics János magyar pilóta és Edzard német repülő pénteken délelőtt tizenegy óra tíz perc és nyolc másodperckor befejezték a dessaui lipcsei repülést, miután 52 óra 11 perc és 8 másodpercen át egyfolytában a levegőben voltak, tehát egy óra 11 perc és nyolc másodperccel tovább, mint Chamberlin az eddigi világrekorder. A két vakmerő repülő szerdán reggel hat órakor szállt fel, hogy kipróbálják a Junker szaveknek az óceán átrepülésére készült gépjét és megdöntsék Chamberlin időtartamvilágrekordját. A gép ide-oda szállt Dessau és Lipcse között szerda hajnal óta. Ma reggelig minden zavar nélkül vezették felváltva a gépet. Ekkor azonban egy időre félbehagyták az ide-oda repülést és Dessau fölött keringtek. A szakértők azonnal észrevették, hogy nem egészen szabályos a motor berregése. Ekkor a repülők már leverték Drouhin francia pilóta 4400 kilométeres távolsági rekordját, azonban úgy látszott, hogy Chamberlint nem tudják legyőzni, mert zavarok mutatkoznak a motor működésében. Mármár jelekkel akarták utasítani a két pilótát, hogy szánjanak le, nehogy túlbuzgóságukban lehetetlenre vállalkozzanak és még szerencsétlenül járjanak, amikor egyszerre újra szabályszerűen berregett a motor és ismét Lipcse felé vették útjukat a repülők. Amikor 4 óra 40 perckor újra visszatértek Dessau fölé, üzenetet adtak le, amelyet a repülőtéren összegyűlt óriási néptömeg leírhatatlan ujjongással fogadott. Mindenki meg volt akkor már győződve, hogy sikerülni fog vállalkozásuk. Megindult a vándorlás a dessaui repülőtér felé, még más városokból is érkeztek sportemberek és hivatalos személyiségek, hogy a repülőket leszállásuknál méltóan fogadhassák. A repülők üzenete Az üzenet, amelyet a pilóták Dessauban leadtak, a következőképpen szólt: „4 óra 15 perc. Még 180 liter üzemanyagunk van, úgy hogy 10 és 11 óra között le kell szárnunk. A fedélzeten mindenki jól van. A motor állandóan köpködött, ezért maradtunk a repülőtér felett. Mindkettőnk dereka nagyon fáj." A gép múló zavarát azzal magyarázták a szakértők, hogy a pilóták félve benzinjük elégtelenségétől, bekapcsolták a tartalékkészüléket is és ez okozta a motor rendszertelen berregését. Reggel 5 órakor már 4-460 kilométert repült a Junkers-gép. Valahányszor Dessau fölé értek, mindig üzenetet küldtek. Végül, amikor utolsó benzinkészletük is fogytán volt, a repülők Dessau fölött néhányt kört írtak le, majd tehér rakétával 10 óra tájban jelezték, hogy le akarnak szállni. A diadalmas leszállás A kora reggeli órákban, amikor közismertté vált, hogy Risztics és Edzard pilóták benzinkészlete fogytán van , hogy az időtartam rekord megjavításáért küzdő Junkers-gép a délelőtt folyamán száll le a dessaui repülőtérre, valóságos népvándorlás indult meg Dessau városából a repülőtérre. Midőn a Junkers-gép kevéssel tiz óra után Lipcse felől jövet megjelent a repülőtér fölött s több kört írva le, lassan leszállni kezdett, az ezrekre menő tömegen óriási lelkesedés vett erőt. Amikor a gép 10 óra 13 perckor szerencsésen földet ért, a lelkes tömeg áttörte a rendőrkordont s annyira körülvette a repülőgépet, hogy a pilóták nem is tudtak kiszállni a gépből s a gép hágcsóján állva fogadták a tömeg üdvözlését. Elsőnek Junkers professzor, a Junkersművek vezérigazgatója üdvözölte őket rövid beszédben, amelyet „Hoch Deutschland“kiáltással fejezett be. Az összegyűlt tömegen nagy meghatottság vett erőt s az emberek levett kalappal elénekelték a Deutschland Lied-et. Az éljenzés ezután is oly hatalmas volt, hogy a következő szónokok üdvözlő beszédei teljesen elvesztek a zajban. Junkers professzor beszéde után Anhalt állam elnöke, majd Dessau város polgármestere és a Junkers-művek több magasrangú tisztviselője mondottak még üdvözlő beszédeket. A lelkes tömeg végül vállára vette a két pilótát s a repülőtér bejárata előtt várakozó automobilhoz vitte őket. Risztics és Edzard pontosan 52 óra 11 percig voltak a levegőben s 1 óra 11 perccel javították meg Chamberlin időtartamrekordját. Az 52 óra 11 perc alatt összesen 5300 kilométert tettek meg, úgy, hogy átlagsebességük valamivel 100 kilométer fölött van. Most, hogy, a Junkers-géppel a próba Székesfehérvár készül Shvoy Lajos püspök beiktatására Székesfehérvárról jelentik. Hétfőn iktatják stallumába Shvoy Lajost, az új székesfehérvári megyéspüspököt. Erre a jelentős aktusra készül most az ősi koronázó városban mindenki. A lakosság igen jól tudja, milyen kitűnő adminisztrátor s milyen melegszívű, lelkes főpap került Shvoy Lajossal Prohászka Ottokár örökébe s ez az oka annak, hogy nem csak Székesfehérvár, de az egész egyházmegye is mindent elkövet, hogy az uj megyéspüspök installációs ünnepsége úgy külső fényében, mint bensőséges szeretetten is egyaránt méltó legyen az uj püspökhöz és az ősi városhoz. Az ünnepségeket rendező bizottság a fogadtatás, a beiktatás és az ezekkel kapcsolatos ünnepségek sorrendjét a következőkben állapították meg: Az új megyéspüspök vasárnap, augusztus 7- én, különvonaton indul a Budapest délivasúti pályaudvarról új székhelyére volt híveinek mintegy ezernégyszáz főnyi kisérésével. A székesfehérvári pályaudvaron Széchenyi Viktor gróf vezetésével a hatóságok várják a főpásztort, akit Zavaros Aladár polgármester fog üdvözölni. A székesfehérvári hivek ezalatt az állomás előtt menetté alakulnak és igy indulnak a városba. A püspöki Károlyi József gróf négyesfogatán hajtat a városba, a hivatalok vezetői szintén fogatokon mennek. A papság utcai ruhában jelenik meg a fogadtatáson. A székesfehérváriak a Városház-téren elválnak a menettől, míg a budapesti küldöttség a püspökkel a székesegyházba megy, ahol Halász Pál dr., a Regnum Marianumt új adminisztrátora, csendes misét mond, amelyen az új püspök stallumban térdel. Jó idő esetén a Városház-téren, rossz időben pedig a Szent István-teremben gyűlnek össze a hivők. A budapesti hivek nevében Tabody Tibor földbirtokos, máltai lovag, a Regnum Marianum egyházközség elnöke, búcsúzik Shvoy Lajostól. A székesfehérvári és a vármegyei hivek nevében Mátray Rudolf c. főigazgató, felsőházi tag, üdvözli az új főpásztort. A budapesti hivek számára fél órakor társasebéd lesz a Laczkovits-féle vendéglőben, amelyen a püspök is megjelenik és amelyen az üdvözlőbeszédet Kisteleky István székesfehérvári esperes-plébános mondja. Három órakor a budapestiek küldöttsége kivonul Prohászka Ottokár sírjához és koszorút helyez arra. A délután folyamára megkoszorúzza a sírt az uj megyéspüspök is. A budapesti küldöttség fél 6 órakor a különvonaton visszautazik a fővárosba. Este 9 órakor a helyőrség katonazenekara szerenádot ad az új püspök tiszteletére, amelyet lampionos felvonulás követ. A beiktatási ünnepség hétfőn, augusztus 8- án lesz. Az új püspök reggel 9 órakor ünnepi szentmisét pontifikál, melynek elejéig felolvassák a pápai bullát, azután a papság kézcsókra járul. A mise keretében az új lelkipásztor ünnepi szentbeszédet mond. Tizenegy órakor a Szent István-teremben gyülekeznek a hatóságok, egyesületek és testületek képviselői, akiknek nevében Havranek József alispán üdvözli az új főpásztort. A beszédre az új püspök válaszol. Egy órakor a püspöki rezidenciában ötventerítékes ebéd lesz a hatóságok fejei számára, míg az egyházmegyei papság a Katolikus Kör helyiségében gyűl össze ebédre. 3 repülés teljes sikerrel járt, a lapok bizonyosra veszik, hogy a Junkers-művek talán már a legközelebbi napokban útnak indítják Riszticset és Edzardot az Atlanti Óceán átrepülésére. A Junkers-művek egyik magasrangú tisztviselőjének kijelentése szerint több mint bizonyos, hogy a start legkésőbb augusztus 15-ig megtörténik. A repülési rekordok gazdag sorában külön örömmel kell tudomásul vennünk ezt az újabb rekordot, melynek kivívásában egyenlően osztoznak a magyar Risztics és Edzard. Risztics János harmincegyéves magyar pilóta, aki három esztendeig állott a Magyar Légiforgalmi szolgálatában és ő vezette a társaság egyik gépét, amely Budapest és Bécs között bonyolítja le a légiforgalmat. Már a világháború alatt tizenhárom kitüntetést kapott repülőbravúrjaiért, melyek között a legnevezetesebb négy olasz hadirepülőgép lelövése volt. A háború után autógarázstulajdonos volt, majd a Magyar Légiforgalom egyik legmegbízhatóbb pilótája, akinek egyik emlékezetes produkciója volt 1924-ben, hogy a svábhegyi autóversenyt tizenöt méter magasságból kísérte a Svábhegy fölött. 1925 júliusában kilépett a Légiforgalmi szolgálatából és ekkor ment Dessauba, hogy tovább képezze magát. A Junkers-művek csakhamar felfedezve képességeit, rábízta az új gépek kipróbálását. Risztics diadalmas repülése bebizonyította, hogy Magyarország méltó módon vesz részt a repülés mai világversengésében.