Magyarság, 1927. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

4 újabb nyomozástól még izgalmasabb és drámaibb menetű fordulatokat várnak. Újabb terhelt vallomások Klagenfurtban Millstatt am See-ben folyó nyomozás egyik érdekes megállapítása az, hogy Erdé­lyi Béla, amikor felesége temetése után a Hotel Lindenhofból elutazott, számláját, a­­mely háromezerháromszáz shillingre rúgott, nem egyenlítette ki. Szeptember 3-iki kelte­zésű váltót adott számlája fedezésére, ame­lyen mint kezesek Erdélyi Márkné és Gáldy Nándor szerepeltek. Kitűnt, hogy a horri­bilis, háromezerháromszáz shillinges hotel­számla nagy része úgy keletkezett, hogy Erdélyi Béla készpénzkölcsönöket vett fel a szálló igazgatóságától, azzal az ürüggyel, hogy pénztárcáját, amelyben ezeregyszáz shilling volt, elveszhette. Felesége nyak­ékére is kölcsönt vett egy alkalommal a könnyelmű férfi a szálló igazgatóságától. Kihallgatta a klagenfurti törvényszék Sizgoreo millstatti gyógyszerészt, akinél Er­délyi Béla a tizenöt veronálport vette. A gyógyszerész elmondta, hogy a veronálport szabályszerűen kiállított receptre adta ki, amit Pichler dr. millstatti orvos írt alá s ha a gyógyszerésznek fel is tűnt a szokatla­nul nagy adagolás, ki kellett szolgáltatnia az előírt mennyiséget. Lezárták az ausztriai nyomozást A klagenfurti nyomozásra vonatkozó ira­tok és jegyzőkönyvek még ma sem érkeztek meg Budapestre,­­mert, mint a rendőrség bűnügyi osztályának telefonérdeklődésére Bécsből közölték, a millstatti és klagenfurti hatóságot­ előtt be akarták fejezni a nyomo­zást a bűnügyben s csak akkor tették pos­tára az összes iratokat, a boncolási jegyző­könyvekkel együtt. Valószínű, hogy csütör­tök reggelre már megérkezik az ausztriai nyomozás teljes összegyűjtött anyaga. Mind­azonáltal a klagenfurti ügyészség telefonon már igen sok adatot közölt a rendőrséggel az iratok tartalmából. Ezek között a legér­dekesebb az, hogy a millstatti hotel személy­zetének vallomása szerint Forgács Anna ha­lálakor Erdélyi Béla dr. egyedül volt fele­sége szobájában. Gáldy Nándor, a személy­zet szerint, csak akkor lépett a szobába, mi­kor a haláleset már bekövetkezett. A Millstattban elhangzott vallomások kö­zött rendkívül súlyos a Hotel Lindenhof szobalányának jegyzőkönyvi vallomása. A szobalány régebben ápolónő volt és határo­zottan kijelentette, hogy az a bánásmód, ami­ben Erdélyi Béla feleségét a baleset után ré­szesítette, egyáltalán nem nevezhető gyen­géd ápolásnak, hanem inkább olyan jellegű volt, mint ami elő akarja segíteni a katasztró­fát. A szobalány egy alkalommal szólt is Erdélyi Bélának, aki azonban indulatosan válaszolt és kiküldte a leányt a szobából. Ugyanígy a millstatti hotel személyzetének más tagjai is hasonló súlyos és terhelő adato­kat közöltek a klagenfurti vizsgálóbíróval. A budapesti rendőrség a telefonértesítés vétele után arra kérte a klagenfurti rendőrséget, hogy a szobaleányt minden részletre kiterje­­­dően újból hallgassák ki. Hitelezői kívánták Erdélyi Béla és felesége életbiztosítását A Magyarság is jelentette, hogy a rendőri nyomozástól függetlenül, Erdélyi Béla csa­ládja Ausztriában magánnyomozást indított, amellyel a klagenfurti nyomozást akarta m­egdönteni. A magánnyomozásra vonatkozó adatokat most szedik össze és Erdélyi Béla védője ma este már értesítést kapott, hogy az üggyel foglalkozó bécsi és klagenfurti Ügyvédek az összegyűjtött anyagot holnap reggel sürgönyzik Budapestre. A ma este érkezett telefonjelentések szerint a klagen­furti törvényszék a nyomozást befejezte és az iratokat ma este tette postára, így az ausztriai nyomozás adatai péntek előtt nem érkezhetnek Budapestre. Gál Jenő dr., Erdélyi Béla ügyvédje, ma kijelentette az újságírók előtt, hogy hamis váltók, amelyekről a nyomozás során szó esett, nincsenek­, mert azt, amiről beszélnek, a család már régen rendezte. Most még for­galomban van néhány nyugtaf­ormájú blan­ketta, amelyeket azonban az utolsó fillérig szintén rendez a család, úgy hogy ezen a té­ren bűnvádi eljárásnak helye nem lehet. Ugyancsak kijelentette a védő, hogy az életbiztosítási kötvény ügye is hamis meg­világításban került ed­dig nyilvánosságra. Erdély Béla dr. ugyanis a maga és felesége életére kötött biztosítás­ egyedül és kizáró­lag hitelezőinek kívánságára kötötte, azok felszólítására és a kötvé­nyt adósságai fedezé­sére mindjárt letétbe is helyezte náluk. Nem is tudja, hogy ezidő szerint hol van a köt­vény és ami pénz azért valaha is jár, az mind hitelezőié. Neki etből az életbiztosítás­ból semmi haszna népi lehet, tehát semmi­esetre sem állhat meg az a beállítás, mintha ő a biztosítási kötvény miatt meggyilkolta volna feleségét. Harminc darab hamis váltó Ezzel szemben a nyomozás vezetői előtt kö­rülbelül harminc darab váltó fekszik, ame­lyeket éppen ma lyukasztott keresztül a főka­pitányság, hogy ezzel megsemmisítse. A váltó­kon különféle aláírások szerepelnek. A leg­nagyobb összegűeken Grünfeld nevű nagyke­reskedőnek és Horváth nevű terménykereske­dőnek, valamint Ausch Árpád nevű pénzügy­nöknek aláírásai szerepelnek. A főkapitány­ság valószínűnek tartja, hogy a hamis váltó­kon kívül más, igen kellemetlen­ és­ hasonlóan zavaros kölcsönügyletei vannak még a köny­­nyelmű­ életet élő fiatalembernek. A főkapitányságon a nyomozás vezetői körében kialakult vélemény szerint az ed­dig összegyűjtött, összetett bizonyítékok tökéletesen elegendők arra, hogy a bíróság előtt is nyilvánvalóvá tegyék a gyilkosság tényét. A nyomozás kimutatta, hogy Erdélyi Béla dr. olyan anyagi körülmények közé került, olyan nyomasztó nehéz adósságai voltak, annyira közel állt a teljes össze­omláshoz, hogy az ilyen kétségbeesett lépés az életbiztosítási kötvénnyel lélektanilag teljesen megvilágítottnak látszik. Az a védekezése, hogy hitelezői javára kötötte az életbiztosítást, nem áll meg, mert ha vannak is adósságai, azok a tízezer dollár értéket nem érik el. Ehhez járulnak még azok a súlyos tanúvallomások, amelyek sze­rint brutálisan bánt feleségével és többizben úgy nyilatkozott, hogy semmi érzelmi ka­pocs nem fűzi hozzá és szívesen hallaná halálhírét. Mindezek pontosan alátámasztják a vádat. A nyomozás további része a klagenfurti iratok feldolgozásán kívül inkább az ilyen bűntényt motiváló körülmények további ku­tatására szolgál. Szerdán este a főkapitányságon teljesen lezáródott a­­ nyomozás első része. Az üggyel foglalkozó referensek és detektívek közül senki sem tartózkodik az épületben. Csütörtökön reggel új fázisa kezdődik a nyomozásnak, amennyiben bővebb jelentés érkezik Ausztriából és amennyiben a mai nyomozás során felmerült újabb adatok a tettestársakra vonatkozóan szükségessé ten­nék a vizsgálat folytatását. Ha a klagen­furti nyomozás iratai nem érkeznek meg, akkor a főkapitányságon holnap nem is foglalkoznak az üggyel. A vizsgálat további menetét a királyi ügyészség veszi a kezébe. MMSSMISAC, 1927 szeptember 1, csütörtök Prohászka Ottokár irodalmi hagyatékát százhúszezer pengőért vásárolta meg a Szent István Társulat Prohászka Ottokár püspök, tudvalévően, igen Szegényen halt meg. Amije volt, még életében elajándékozta: a szenvedő szegé­nyek ezrein,­segített és­­ jótékony célokra for­dította minden jövedelmét. Azt mondják, h­ogy amikor meghalt, nem volt egyebe, csak két reverendája és két pár cipője.­­ Ennek ellenére nagyértékű­ kincseket hagyott örö­köseire: b irodalmi műveit. Amíg élt, ezzel a kinccsel sem fukarkodott, bőven pazarolta káprázatos tudását és mesébe illő képessé­geit s nem rajta múlott, hogy ezek a halha­tatlan értékek mégis megmaradtak: ő bizo­nyára elajándékozta volna ezeket is a szegé­nyeknek.­­ A püspökség javainak leltározásánál elő­került Prohászka Ottokár végrendelete. Eb­ben a végrendeletben — az egyházi törvé­nyeknek megfelelően — pontosan rendelke­zett vagyonáról — ami nem volt, de egyetlen szóval sem említette meg irodalmi hagyaté­kát — ami pedig mérhetetlen értékben ma­radt örököseire. Ilyen körülmények között rendkívüli nagy érdeklődéssel kisérték az egyházi és irodalmi körük, de maga a nagyközönség is Prohászka Ottokár hagyatékának a sorsát. A lefolyta­tott tárgyalások az örökösök között való, teljes megegyezéssel végződtek s végered­ményben Prohászka Ottokár dr. egész iro­dalmi hagyatéka a Szent István Társulat tu­lajdonába ment át — százhúszezer pengőért. A végrendeletről, a körülötte lefolytatott tárgyalásokról és a végleges megegyezésről alábbi tudósításunk ad számot: A végrendelet Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök végrendeletét hátrahagyott iratai kö­zött a leltározó bizottság találta meg. A vég­rendelet ezekkel a szavakkal kezdődik : — Örömmel halok meg, mert igy Krisz­tushoz mehetek és remélem, hogy dicsősé­ges arcába nézhetek. Ezt kiáltom híveim felé is: úgy éljetek, hogy nagy reménységben halhassatok meg ! Lelkemet igy Istennek ajánlom és kérem őt, hogy üdvözítse azt Szent Fia vére erejében. Ámen ... Forma szerint a végrendelet nem tökéle­tes, mert hiányzanak róla a tanuk aláírásai, de végrendelkezésében a püspök ragaszko­dott a törvényes szabályokhoz és ezek szem­­meltartásával három részre osztotta fel va­gyonát. Prohászka Ottokár maga sem volt tisztában azzal, hogy milyen összegű értéket képvisel ez a vagyon, ezért összeget egyálta­lában nem is említ végrendeletében. Csak úgy rendelkezik, hogy a három részre osz­tott vagyont a következők örököljék egyenlő arányban : 1. Az államkincstár, 2. az egy­házmegye. 3. A püspök vérrokonai, még­pe­dig nővére, Nagy Alfonzné, született Pro­hászka Irma és sógornője, özvegy Prohászka Gusztávné, született Simonides Ilona. Ro­konai részéből a püspök végrendeletében százmilliót a következő jótékony intézmé­nyek között oszlott fel: az Ottokár hadiár­vaház, a Regnum Marianum, a budatétényi missziósház és a lelkigyakorlatos ház. Részt kaptak belőle továbbá a fehérvári szegények és a pü­sp­ök portása is. A végrendelet meg sem említi az irodalmi hagyatékot. Erre a hagyatékra pedig mind a három örökös, a kincstár, az egyház­megye és a két rokon egyformán igényt tar­tott." Képes János dr. székesfehárvári köz­jegyző kedden hagyatéki tárgyalást tartott az örökösök jogi képviselőinek jelenlétében s ezen a tárgyaláson megvitatták és eldön­tötték ezt a kérdést is. A vallás- és közokta­tásügyi minisztérium képviseletében, minisz­teri biztosként Mészáros Károly államtitkár jelent meg a tárgyaláson, a fehérvári egy­házmegyét Klautz György nagyprépost kép­viselte, a vérszerinti örökösök jogi képvise­lői Bernolák Nándor dr. nyugalmazott mi­niszter és Szabadi­ József dr. voltak, a kincs­tár képviseletében pedig a fehérvári pénz­ügyigazgató vett részt a tárgyaláson. Az egész hagyatékot a vérrokonok kapják A tárgyaláson az egyházmegye képvise­lője a Kolonich-féle egyezmény alapján kö­vetelte az irodalmi hagyatékot, illetve a szer­zői jogot. Ez a Kolonich-féle egyezmény úgy szól, hogy a főpapok könyvei, kéziratai mindenkor az egyházmegyét illetik, a va­gyon többi része pedig egyforma részben osztandó fel a kincstár, az egyházmegye és a vérrokonok között. A kincstár képviselője a Kolonich-féle egyezmény alapján azt kívánta, hogy a szer­zői jogot is egyenlő részben osszák fel a há­rom örökös között. A vérrokonok képvise­lője ezzel szemben azzal érvelt, hogy ebben az esetben a szerzői jog nem­ tartozik a Ko­lonich-féle egyezmény hatálya alá, mert Pro­hászka Ottokár művei nem a főpap, hanem a költő műveinek tekintendők. Prohászka irodalmi munkássága független főpapi mi­voltától és ez a magánember hagyatékaként maradt fenn, mint ahogy magánjellegű egy főpap családi örökléssel szerzett vagyona is. A tárgyalás végén a felek megegyeztek. A megegyezés szerint a kincstár és az egyház­megye fentartja ugyan jogi álláspontját, de a konkrét esetben ennek a jogának érvénye­­sítéséről lemond, így a szerzői jog a vér­szerinti örökösöket illeti, amennyiben arra, vagy annak egy részére a püspöki törzsva­gyon kiegészítéséhez nem lesz szükség. A vérszerinti örökösök viszont kötelezettséget vállaltak arra, hogy a végrendeletben foglalt jótékony célú adományokat kifizetik és a va­gyon tekintélyes részét valamely egyházme­gyei közcélra, előreláthatóan a szeminárium kifejlesztésére fordítják. A felek képviselői a közjegyzői tárgyalás után értekezletet tartottak. Az értekezlet el­fogadta a Szent István Társulat amaz aján­latát, hogy Prohászka Ottokár dr. püspök Száztízeimbe előadást tartottak a pécsi orvos­­kongresszuson Pécsről jelenti a Magyarság tudósítója­ .A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Or­szágos Egyesületének pécsi kongresszusán a mai negedik napon a kongresszus részt­vevői az egysem anatómiai, kórbonctani és törvényszéki orvostani intézetet nézték meg. Délelőtt 10 órakor az egyesület összes szak­osztályai együttes ü­lést tartottak az egyetem aulájában, amelyen Bartucz Lajos a ma­gyarság faji összetételéről, Hunkár Béla pe­dig Budapest élelmiszerellenőrzéséről, tartott magas színvonalú előadót. Az utóbbi, elő­adáshoz, Ilosvay Lajos ny. államtitkár , szó­lott hozzá, majd a különböző szakosztályon tartott­­ ülést. Az orvosi szakosztályon, te­kintettel az előadók nagy számára, az elő­adások időtartamát öt percben határozták m­eg. Az orvosi szakon: Meitzer Miklós, Dal­men Ottó hamburgi orvostanár, Reiner László, Ludwig Ferenc,­ Scheff-Dabis László, Elfér Aladár, Frey Jenő, Kanyó Béla, Prei­­sich Kornél, Priwinger Emil, Friedrich Vil­mos, Andriska Viktor, Mákfalvi Margit, Án­­gyán János, Krausz Mór, Zih Sándor, Gro­­busitzky Dénes, Kokas Eszter, Ormos Pál, Jendrasik László, Csike Antal, Hoch Berta­lan, Biel Zoltán, Árvai Sándor, Szigeti Hen­rik, Szatmáry Sebestyén, Kopp Ilona; — a természettudományi és biológiai szakon: Horka Sándor, Baross Ádám, Farkas Béla, Kövessy Ferenc, Lovassy Sándor, Méhes Gyula, Gephardt Antal, Mocsz Gusztáv; a társadalomtudományi szakon pedig: Bella Adolf és Vásárhelyi Ferenc tartottak rövid előadásokat.: '■■ .t. Délután 3 órakor a Városháza nagytermé­ben ült, össze az egyesület.­ nagy választmá­nya. Dorlinger Gyula egyetemi tanár, elnöki megnyitója után Gorka Sándor, pécsi egye­temi tanár, a vándorgyűlés főtitkára beje­lentette, hogy a gyűlésen 456 orvos és ter­mészetvizsgáló vett részt és a bejelentett 150 előadásból 118 előadást tartottak meg. A legközlebbi vándorgyűlést 1929 augusztus végén, vagy szeptember elején tartják meg. Eddig Budapest, Debrecen és Sopron kér­ték, hogy a vándorgyűlést ott tartsák meg legközelebb, a központi választmány azon­ban csak később fog dönteni a nagygyűlés helyéről. Ezután a halálozás folytán a köz­ponti választmányban megüresedett he­lyekre az orvosi szakon Illyés Gézát, Lob­­mayer Gézát, Scholtz Kornélt, Vámossy Zol­tánt, Pozsonyi Sándort, Jancsó Miklóst és Scipiades Elemért; a természettudományi szakon Zelovits Kornél, Schimanek Emilt, Fischer Ferenc pécsi főispánt, Nividtvich Andor polgármester és Makay István helyet­tes polgármestert választották meg tagokul. A nagy­választmány ezután elhatározta, hogy felállítják az egyesület ötödik szakosz­tályát, a gazdasági szakosztályt is, amely­nek tagjaiul az ország mezőgazdasági főis­koláinak tanárait és a mezőgazdasági kísér­leti és vegyvizsgáló állomások vezetőit hív­ják meg. Cholnoky Jenő egyetemi tanár in­dítványára elhatározták még, hogy feliratot intéznek a kormányhoz, hogy a kormány, ne engedje a balatonvidéki bazalt kibányá­­szását. Ezután Dorlinger Gyula elnök a nagy­­választmány ülését berekesztette. Délután fél öt órakor volt a városházán a­ kongresszus záróülése, amelyet Fischer Fe­renc főispán nyitott meg. A kongresszus ja­vaslatait Gorka Sándor pécsi egyetem tanár, a kongresszus főtitkára terjesztette elő és azokat a kongresszus egyhangúan elfogadta Dorlinger Gyula elnök ezután köszönetet mondott Pécs város közönségének, amely, nagyban járult hozzá a kongresszus sikeré­hez! Majd Virágh Ferenc megyéspüspök és Nendtvich Andor polgármester szólaltak­ föl. Ezután Krisztich Sándor egy­ tanár irtott előadást „Tömeglélektani kísérletek. a­z ál­­lamba­ tartozás problémája köréből“ címen. A zárógyűlés ezután Fischer Ferenc fő­ispán zárószavaival ért véget. A kongresszus résztvevői egyébként szerdán is kirándultak éspedig ezúttal a pellérdi halastavakhoz és­ Abaligetre, csütörtökön pedig közös kirán­dulás lesz Püspökszentlászlóra és Pécsváradra, ahol Reuter Kamilló dr. fogja kalauzolni őket. Szerdán este 7 órakor a központi egye­tem kísérleti nagytermében Visn­ya Aladár dr., győri mérnök tartott még előadást a motornélküli repülésről és ezzel a kongresz­­szus előadásai befejeződtek. műveinek kiadási jogáért 120 ezer pengőt fizet az örökösöknek. A Társulat ennek az összegnek egyharmadát most, egyharmadát a jövő évben, harmadik részletét pedig 1930- ban fizeti ki az örökösöknek. Hogy ebből az összegből aztán mennyi jut majd a vérrokonoknak s hogy abból mennyit kell a püspöki törzsvagyon esetleges, kiegé­szítésére fordítani, azt csak a most folyó lel­­tározás befejezése után lehet majd pontosam megállapítani. .

Next