Magyarság, 1927. november (8. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
18 TUNGSRAM RÁDIÓCSOK 4 ELCÚCLSÓ Csütörtök, november 3. BUDAPEST (555,6 m — 3 KW) 9.30. Hírek, közgazdaság. 11.00. Zongorahangverseny. 12.00. Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 1.00. Időjárás és vízállásjelentés. 3.00. Hírek, közgazdaság, élelmiszer árak. 4.00. Mezőgazdasági előadás. Treitz Péter m. kir. főbányatanácsos, agráfögeológus: „A szikes talajok javítása.“ 4.30. Pontos időjelzés, időjárás, vízállásjelentés és mozik műsora. — Utána: „Asszonyok tanácsadója.“ Teöreökné Arányi Mária előadása. 5.00. Pertis Jenő és cigányzenekarának hangversenye. 6.10. Természettudományi előadás. Gaál István: „A magyar barlangkutatások jelentősége.“ MM9 Testvérek mttssítasosok, kárpitosok. Műhelyek: Budapest, VII., HernAd-u. 30. Bútorterem: HernAd-u. 40. (udvarban). Telefon: J. 138—To 6.30. Előadás a Stúdióból. „Ember tervez.“ Komédia három felvonásban. Irta: Relle Pál. Rendezik: Relle Pál és Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője. Személyek: Ághy Tamás — Toronyi Imre. Anna — Péchy Blanka. Dános K. — Somló István. Eöry — Szerémy Zoltán. Losonczy — Palásthy Géza. Radics építész — Lázár Tihamér. Bamberger — Kelety László. Dolineczné — Iványi Irén. Mari — Iványi Irén. Lottri — Baló Elemér. Gerber — Sebestyén Zoltán. 3.45. A Magyar Rádió Újság félórája. 9.30.Szaftka Melinda, a Városi Színház énekesnőjének hangversenye. Zongorán kisér Polgár Tibor. 10.00. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, az Európa birkózóbajnokságok eredménye és jó verseny eredmények. — Utána: Az Emkekávéházból Karina Simi és cigányzenekarának hangversenye. Itt MSRBSMoNIUIUMNi EiaaRCTSmrcx/u ckkck.n csilláron, soiysiQsray&k, e kedvező fizetési feltételek VI.. Vilmos császár út 37. KÜLFÖLD BERLIN (483.9 m) 8.10. Operett-est. HAMBURG (394.7 m) 8.15. Germán vadászzene. MÜNCHEN (535.7 m) 7.00. Hangverseny. STUTTGART (379.7 m) 8.15. Hangverseny Muszorgszky, Huber, Slavenszky és mások műveiből. MILÁNÓ (315.8 m) 8.45. Donizetti: Lammermoori Lucia, opera. KOPENHÁGA (337 m) 9.30. Zenekari hangverseny Massenet, Wieniavszky, Glazunov, Goldmark és mások műveiből. BARCELONA (344.8 m) 11.00. Zenekari hangverseny Saint-Saens, Debussy, Beethoven, Brahms és mások műveiből. LONDON (361.4 m) 8.45. Ballada-est. TOULOUSE (391 m) 9.45. Hangverseny Gillet, Delibes, Ganne, Rulli és mások műveiből. RÓMA (450 m) 8.40. Könnyű zene. OSLO (401.5 m) 5.55. Zenekari hangverseny Offenbach, Rubinstein, Schumann, Mozart és mások műveiből. ■ DAVENTRY (461.8 m) 11.00. Hangverseny Brahms, Wagner és Csajkovszkij műveiből. BRÜSSZEL (508.5 m) 9.15. Orgona-est BÉCS (517.2 m) 8.00. Jembaeh—Eysler: Egy nap a paradicsomban, zenemű három felvonásban. RIGA (526.3 m) 7.00. Szimfónikus hangverseny Csajkovszkij műveiből. OR RÁDIÓS ION CSŐI/EH minden célra alkalmas választékban minden szaküzletben kaphatók Ifleiüli Hazai Fatermelő Rt. KSK & háló, ebédlő, leányszoba, előszoba és konyhaberendezéseket , részletfizetés esetén is készpénzárban szállít a részére mi. WilKIlBSlC 1927 november 1. kedd SPORT A szerencsésebb Sabaria győzött a jobb Ferencváros ellen Sabaria (Szombathely)—Ferencváros 3:1 (0:1) A futballszerencse ezúttal a Ferencváros ellen esküdött. Ellene esküdött már akkor, amikor a zöld-fehérek legjobb embere,, Bukóul, egy héttel ezelőtt harcképtelenné vált és legjobb szándéka ellenére sem tudta támogatni csapatát vasárnap, az ugyanakkor legerősebb csapatával és legjobb kondícióban felvonult szombathelyi Sabaria ellenében. De a futbalszerencse rovására írható az is, hogy megbízhatóbb kapusa, Amsei helyén is tartalékot volt kénytelen szerepeltetni, de arról azután már igazán maguk a ferencvárosi vezérek tehetnek csak, hogy Bukoul helyére Sándort állították a sokkal megfelelőbb Túrás helyett, akinek a helyén a csatársorban viszont Sándornál is megfelelőbb lehetett volna Fröhlich. Hogy a Ferencváros ennyi hendikep ellenére is nemcsak egyenrangú ellenfele tudott lenni az őszi szezonban még veretlen Sabaria csapatának, de a mérkőzés egyes szakaszaiban szinte nyomasztó fölénybe is tudott kerülni és többször és veszedelmesebben is támadott, mint vidéki ellenfele, azt mutatja, hogy a Ferencváros vasárnapi csapatát is nem annyira ellenfelének nagyobb tudása, mint nagyrészben a kiszámíthatatlan balszerencse verte meg. Mondhatnánk azt is, hogy a Ferencváros nagy balszerencséjéhez hozzájárult még a szombathelyi kapus, Weinhardt szinte káprázatosan nagy szerencséje is, amellyel úgy fogta el a kapujára küldött és sokszor védhetetlennek hitt lövéseket, mint ahogyan a mágnes húzza magához a vasat. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a második félidő 25-ik percében a Ferencváros másik nagy erőssége, Túrai is „B“-listára került és a percrőlpercre esedékes kiegyenlítést rohamozó ferencvárosi csapat a még hátralevő 20 percet tíz emberrel volt kénytelen végigverekedni és éppen a sorsdöntő percekben „lenyelni" egynéhány vaskos bírói tévedést is, akkor elmondhatjuk, hogy „a pohár végképpen betelt“ és nem maradhatott hátra más, mint „renyelni“az ilyen mértékben meg nem érdemelt vereséget is.* Mindezzel pedig korántsem akarjuk azt mondani, hogy a Sabaria érdemtelenül jutott volna a vasárnapi értékes győzelemhez, mert hiszen idegen pályán és ellenfelének legrajongóbb nézőközönsége előtt csinálta meg a nagy bravúrt és mert elég ügyes volt nemcsak a saját szerencséjét kihasználni, de egyúttal ellenfelének a balszerencséjét is. Nos, és az sem utolsó dolog, hogy a csapat vezéreinek még ahhoz is volt bátorságuk, hogy eladták a pályaválasztási jogukat és ezzel együtt a szombathelyi saját pálya és a még sajátabb közönség által biztosított előnyöket, bárha ez a pályacsere nem lekicsinylendő üzleti hasznot, negyven millió koronát jelentett a Sabaria javára. Legvégül pedig sehol sincsen megírva az, hogy mindig a feltétlenül jobbik csapatnak kell győzni, mert akkor kétségkívül degradálódna a futballmérkőzések izgalmassága és az utóbbiban rejlő érdekessége is és megfogyatkoznék a közönsége is, amelyet pedig a legtöbb esetben kevésbé izgat egy belőtt gól, mint egy lövés, amelyet a kapufa védett ki. Hja, igen, az a bizonyos, kapufa, amely számtalan esetben jobban helyezkedik a világ legjobb kapusánál is, azután azok a bizonyos kapufák, amelyek hajszálnyira szoktak süvíteni a kapufák mellé, vagy fölé, nem is szólva azokról, amelyeket pontosan a kapuvédő hasának lőnek neki. Azután meg azok a tizedmásodpercek, sőt éppenséggel csak pillanatok, amellyel a kapus gyorsabban szokott gondolkozni a lőni készülő csatárnál, vagy megfordítva. A futballnak kétségkívül vannak írott szabályai, de vannak íratlan törvényei, lehetőségei és véletlenjei is, amelyek nem mindig a feltétlenül jobbat segítik, hanem legtöbb esetben a szerencsésebbet és a szemfülesebbet Az bizonyos, hogy a Ferencváros semmiképpen sem érdemelte meg a vasárnapi vereséget, de viszont a Sabaria alaposan megdolgozott a győzelemért. Az előbbi még mindig a legreálisabb bajnokjelölt, az utóbbinak ellenben hatalmasan megnövekedtek a bajnoki reménységei. Egy dolog pedig egészen bizonyos. Ha a jövő vasárnap megint szembekerülne egymással a két csapat, úgy megint 30.000 ember nézné küzdelmüket, de ha történetesen a Ferencváros ezúttal könnyen győzött volna, úgy legfeljebb 5-6000 néző volna kiváncsi rájuk. És így van ez jól, mert ez az a futball, amely mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat a nézők számára. Egész különvonat jött Szombathelyről, több mint 500 ember, hogy szombathelyi hangulatot teremtsen a ferencárosi versenypályán kedvenc csapata számára. Pesti nézőkben, természetesen, szintén nem volt hiány. Volt belőlük vagy 28—30 ezer, akiknek a kisebbik része arra volt kiváncsi, hogy az óbudaiak is megverik-e a hungáriautiakat, de túlnyomórésze, természetesen, a „Fradi“-ért aggódott, merthogyhát Bukovi nem játszhatott. Nagyon ünnepélyes volt a hangulat és Boronkay bíró ugyancsak drukkolt, hogy nagyobb baklövések nélkül ússza meg a másfélórát. Hungler is választott és így a Sabaria kezdett, de a labda máris Sándor elé került, Kohut Tarai elé passzolt, utóbbi Takácsot szöktette, de Weinhardt hamarább érte el a labdát. A következő percben Kohut lövése zúgott a szombathelyi kapu felé, de Weinhardt azt is elhárította. A Ferencváros tovább támadóit, Kohuton úgy csüngtek, mint a hernyók a fán és a tömörült szombathelyi védelem egyre másra, parírozta Takács, Isázsó és Fuhrmann akcióit. Egy szombathelyi korner után megint Kohut rohant le a labdával, a hátvédeket faképnél hagyta és erősen lőtt. Már gól szaglott, de Weinhardt az utolsó pillanatban megint védett. Túrás vérző orral egynéhány másodpercre kiállt, ellenben a szombathelyi belső csatárok máris támadtak és abban a pillanatban máris kitűnt, hogy Bukovi helyén nagy-nagy üresség tátong, mert Sándor mintha ott sem lett volna. Majdnem nagy baj lett belőle, mert Stofján a 11-ik percben csaknem gólt lőtt és társai is erősen fenyegetőztek a ferencvárosi kapu felé. Azután megint a Ferencváros került fölül de Szedlacsek, Kohut, Bázsó és Takács egymásután hibáztak, majd Túrás lőtt élesen a Sabaria kapuja mellé. Kornert is értek el, de Túrai megint a kapu fölé fejelt. Lassankint állandó ferencvárosi fölény alakult ki, de a csatárok mindent agyonkombináltak a szombathelyi kapu előtt és Weinhardtnak mindig maradt ideje a közbelépésre. A 25-ik percben Szedlacsek erős lövése a szombathelyi kapufáról pattant vissza, majd megint Túrás fejelt hajszálnyira a kapu mellé, Kohut pedig bombát lökt a kapu fölé. A 31-ik percben Huber csak rávetéssel menthette a ferencvárosi kaput és a következő percben Fuhrmann hárított el újabb veszélyt. A szombathelyi ostrom végetért és a Ferencváros indult újabb támadásra, ezúttal sikerrel, mert a Rázsó által a Sabaria kapujára fejelt labdát Prém csak kézzel tudta kivédeni. Szabályszerű 11 méteres, amit Szedlacsek védhetetlenül belőtt. A Ferencváros vezetett és amikor a bíró a félidő végét jelezte, dehogyis gondolt bárki is a zöld-fehérek vereségére. Pedig hát bekövetkezett. A második félidő elején még veszedelmes korner fenyegette a szombathelyi kaput, de Kohut sürítő bombalövését Weinhardt nagy szerencsével kivédte és messzire előreadta a labdát. A labda Mészáros elé esett, az Burescht szöktette a szélen, Buresch lefutott és pontosan a ferencvárosi kapu elé beadott labdáját a tiszta helyzetben álló Szofián védhetetlenül befejelte. 1:1. Váratlan és nem remélt kiegyenlítés. A szombathelyi „különvonat“ úgy éljenzett és kerepelt, mintha tizannyian lettek volna, a csendes ferencvárosiak táborából pedig fel-felnyögtek: — Hej, Bukovi!... Bukovil... De ha csak ennyi baj lett volna, dehát az ötödik percben újabb is következett. Most a szombathelyi balszélső Tárnok szökött meg a labdával, Szofián elé passzolt, aki kicselezte Takácsot és Hunytert és a korán kifutó Huber mellett az üresen maradt ferencvárosi kapuba lőtte a labdát. 2:1. A Sabaria vezetett, a ferencvárosi reménységek fogytak, de azért kemény ellentámadásba kezdtek. Kohut lövését Weinhardt védte, Túrái kapu fölé lőtt, majd újabb fejesét Weinhardt csak Részletfizetésre is kírákan Készpénzárban Téli és átmeneti kabátok, szőrmebundák Estélyi és délutáni rimák Előzékeny, gondos kiszolgálás! Havas Erzsébet Budapest, IV., Kecskeméti utca 7 elvetéssel védte, de ugyanakkor a labdát maga alatt tartotta. Tarai ki akarta azt alóla kaparni, de közben, nem szándékosan, megrúgta Weinhardtot, amiért a bíró kiállította. A Ferencváros 10 emberrel is támadott, de Takács II. a kapu fölé lőtt, majd egymásután két Corner is fenyegette a Sabaria kapuját. Újabb két korner következett, de Weinhardt megint kivédte, majd Kohut szabadlövése zúgott el a kapu fölött. Végre a Sabaria is felszabadult az ostrom alól, Buresch tiszta lesállásból megszaladt a labdával, beadásából korner lett és a kornerből, helyesebben Szofián lábáról, harmadszor esett a labda a Ferencváros hálójába. 3:1. Azután még lepergett a még hátralevő néhány perc és a vidék legjobb csapata jogerősen megverte a főváros legjobb csapatát. Még Bukovi nélkül is nagyon könnyen megfordítva is lehetett volna... Egy nekikeseredett ferencvárosi bánatosan elszólta magát: — Miért ne örülhessen egyszer a jó vidék is?!... A Hungária, szép játék után, biztosan győzött a III. ker. FC csapata ellen 3:1 (0:0), arányban, de ebből még nem lehet a kékfehér csapat tartós javulására következtetni, mert az óbudai együttes nem volt ellenfél, mert rendkívül gyatra játékot produkált. Tényleg a III. ker. FC az első osztály legszeszélyesebb együttese, mert úgyszólván hétrőlhétre változtatja formáját. A mérkőzés maga elejétől végig — a utolsó negyedórát kivéve — a Hungária, néha kimondott fölényben levő, jobb játékát mutatta és hogy ennek ellenére a játék első periódusában nem született eredmény, az csak a kék-fehér csatársor egyik-másik tagjának határozott balszerencséjén múlt. A második félidőben azonban a Hungáriának már az első ostroma az óbudai csapat kapuja ellen eredménnyel járt, mert Hirzer már a második percben megszerezte a vezetést. Még két gólt lőtt ezután a Hungária, a balszélről megindult támadások következményeképpen, mind a kettőt a jobbszélső és ezúttal igen eredményes Haar révén. Az utolsó negyedórában talált csak magára a III. ker. FC csapata és az ekkor elért egy góljával — amely Horváth érdeme volt — már csak szépíteni tudta a vereséget. Újpesten nem sikerült a betörés, mert a mérkőzés folyamán végig egységesebb és jobb lila-fehér együttes biztosan nyerte a mérkőzést a feljavult Nemzeti csapata ellen. Időnként azonban a Nemzeti csapata igen szép játékot mutatott, különösen a második félidőben, amikor egynéhányszor alakult úgy is a helyzet, amelyben már-már úgy látszott, hogy eldöntetlen lesz az eredmény. Az újpesti finis azonban ezúttal nem maradt el és az akkor rúgott gól, bebiztosította Újpest győzelmét. Az első félidőben csak egy gól emelyet Újpest ért el Száger révén. A második félidőben Wilhelm II. újabb gólja után azonban frontba jött a Nemzeti és Bihárni a 32-ik percben szépített az eredményen. Ezután bár a Nemzeti csapata maradt fölényben, újabb gólt mégis Újpest csapata ért el, mégpedig ismét Száger révén. A Budai „33“-asok látogatása Debrecenben fiaskóval végződött, mert a Bocskay csapata, biztos győzelmet aratott a tartalékos összeállításban szereplő budai csapat fölött. A számszerű eredmény azonban nem hű kifejezője a mutatott formáknak, mert ha a győzelem megérdemelt volt is, 4:1-es arányt nem érdemelt meg. Az első félidő változatos játékában csak a Bocskay ért el eredményt, amennyiben két gólt rúgott, az első Sampetich, a másodikat Martos révén. Szünet után Markos 11-esből a harmadik gólt is belőtte, amit a „33“-as szintén 11-esből vi BflBZOHLgKftS központi fűtéssel, melegvízszolgáltatással BlmDé-UtCS 3. számú házban Kf8dÚ I Ugyanott üzlethelyiségek kaphatók