Magyarság, 1927. november (8. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

18 TUNGSRAM RÁDIÓCSO­K 4 ELCÚCLSÓ Csütörtök, november 3. BUDAPEST (555,6 m — 3 KW) 9.30. Hírek, közgazdaság. 11.00. Zongorahangverseny. 12.00. Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 1.00. Időjárás és vízállásjelentés. 3.00. Hírek, közgazdaság, élelmiszer árak. 4.00. Mezőgazdasági előadás. Treitz Péter m. kir. főbányatanácsos, agráfögeológus: „A szikes talajok javítása.“ 4.30. Pontos időjelzés, időjárás, vízállásjelen­tés és mozik műsora. — Utána: „Asszonyok tanácsadója.“ Teöreökné Arányi Mária elő­adása. 5.00. Pertis Jenő és cigányzenekarának hang­versenye. 6.10. Természettudományi előadás. Gaál Ist­ván: „A magyar barlangkutatások jelentősége.“ M­M9 Test­vér­e­k mttssítasosok, kárpitosok. Műhelyek: Buda­pest, VII., HernAd-u­. 30. Bútorterem: HernAd-u. 40. (udvarban). Telefon: J. 138—To 6.30. Előadás a Stúdióból. „Ember tervez.“ Komédia három felvonásban. Irta: Relle Pál. Rendezik: Relle Pál és Gyar­mat­hy Sándor, a Stúdió rendezője. Személyek: Ághy Tamás — Toronyi Imre. Anna — Péchy Blanka. Dános K. — Somló István. Eöry — Szerémy Zoltán. Losonczy — Palásthy Géza. Radics építész — Lázár Tihamér. Bamberger — Kelety László. Dolineczné — Iványi Irén. Mari — Iványi Irén. Lottri — Baló Elemér. Gerber — Sebestyén Zoltán. 3.45. A Magyar Rádió Újság félórája. 9.30.­­Szaft­ka Melinda, a Városi Színház éne­kesnőjének hangversenye. Zongorán kisér Pol­­gár Tibor. 10.00. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, az Európa birkózóbajnokságok eredménye és jó verseny eredmények. — Utána: Az Emke­­kávéházból Karina Simi és cigányzenek­arának hangversenye. Itt M­SRBSMoNIUIUMNi EiaaRCTSmrcx/u ckkck.n csilláron, soiysiQsray&k, e kedvező fizetési feltételek VI.. Vilmos császár út 37. KÜLFÖLD BERLIN (483.9 m) 8.10. Operett-est. HAMBURG (394.7 m) 8.15. Germán vadász­zene. MÜNCHEN (535.7 m) 7.00. Hangverseny. STUTTGART (379.7 m) 8.15. Hangverseny Muszorgszky, Huber, Slavenszky és mások mű­veiből. MILÁNÓ (315.8 m) 8.45. Donizetti: Lammer­­moori Lucia, opera. KOPENHÁGA (337 m) 9.30. Zenekari hang­verseny Massenet, Wieniavszky, Glazunov, Goldmark és mások műveiből. BARCELONA (344.8 m) 11.00. Zenekari hang­verseny Saint-Saens, Debussy, Beethoven, Brahms és mások műveiből. LONDON (361.4 m) 8.45. Ballada-est. TOULOUSE (391 m) 9.45. Hangverseny Gillet, Delibes, Ganne, Rulli és mások műveiből. RÓMA (450 m) 8.40. Könnyű zene. OSLO (401.5 m) 5.55. Zenekari hangverseny Offenbach, Rubinstein, Schumann, Mozart és mások műveiből. ■ DAVENTRY (461.8 m) 11.00. Hangverseny Brahms, Wagner és Csajkovszkij műveiből. BRÜSSZEL (508.5 m) 9.15. Orgona-est BÉCS (517.2 m) 8.00. Jembaeh—Eysler: Egy nap a paradicsomban, zenemű három felvo­násban. RIGA (526.3 m) 7.00. Szimfónikus hangver­seny Csajkovszkij műveiből. OR RÁDIÓS ION CSŐI/EH minden célra alkal­mas választékban minden szaküzletben kaphatók Iflei­­üli Hazai Fatermelő Rt. KSK & háló, ebédlő, leányszoba,­­ előszoba és­­ konyhaberendezéseket , részletfizetés esetén is készpénzárban szállít a részére mi. WilKIlBSlC 1927 november 1. kedd SPORT A szerencsésebb Sabaria győzött a jobb Ferencváros ellen Sabaria (Szombathely)—Ferencváros 3:1 (0:1) A futballszerencse ezúttal a Ferencváros ellen esküdött. Ellene esküdött már akkor, amikor a­­ zöld-fehérek legjobb embere,, Bu­kóul, egy héttel ezelőtt harcképtelenné vált és legjobb szándéka ellenére sem tudta tá­mogatni csapatát vasárnap, az ugyanakkor legerősebb csapatával és legjobb kondícióban felvonult szombathelyi Sabaria ellenében. De a futbalszerencse rovására írható az is, hogy megbízhatóbb kapusa, Amsei helyén is tarta­lékot volt kénytelen szerepeltetni, de arról azután már igazán maguk a ferencvárosi vezérek tehetnek csak, hogy Bukoul helyére Sándort állították a sokkal megfelelőbb Tú­rás helyett, akinek a helyén a csatársorban viszont Sándornál is megfelelőbb lehetett volna Fröhlich. Hogy a Ferencváros ennyi hendikep ellenére is nemcsak egyenrangú ellenfele tudott lenni az őszi szezonban még veretlen Sabaria csapatának, de a mérkőzés egyes szakaszaiban szinte nyomasztó fö­lénybe is tudott kerülni és többször és vesze­delmesebben is támadott, mint vidéki ellen­fele, azt mutatja, hogy a Ferencváros vasár­napi csapatát is nem annyira ellenfelének nagyobb tudása, mint nagyrészben a kiszá­míthatatlan balszerencse verte meg. Mond­hatnánk azt is, hogy a Ferencváros nagy bal­­szerencséjéhez hozzájárult még a szombat­­helyi kapus, Weinhardt szinte káprázatosan nagy szerencséje is, amellyel úgy fogta el a kapujára küldött és sokszor védhetetlennek hitt lövéseket, mint ahogyan a mágnes húzza magához a vasat. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a második félidő 25-ik percében a Ferencváros másik nagy erős­­sége, Túrai is „B“-listára került és a percről­­percre esedékes kiegyenlítést rohamozó fe­rencvárosi csapat a még hátralevő 20 percet tíz emberrel volt kénytelen végigverekedni és éppen a sorsdöntő percekben „lenyelni" egynéhány vaskos bírói tévedést is, akkor elmondhatjuk, hogy „a pohár végképpen betelt“ és nem maradhatott hátra más, mint „renyelni“az ilyen mértékben meg nem ér­demelt vereséget is.* Mindezzel pedig korántsem akarjuk azt mondani, hogy a Sabaria érdemtelenül jutott volna a vasárnapi értékes győzelemhez, mert hiszen idegen pályán és ellenfelének legra­­jongóbb nézőközönsége előtt csinálta meg a nagy bravúrt és mert elég ügyes volt nem­csak a saját szerencséjét kihasználni, de egy­úttal ellenfelének a balszerencséjét is. Nos, és az sem utolsó dolog, hogy a csapat vezé­reinek még ahhoz is volt bátorságuk, hogy eladták a pályaválasztási jogukat és ezzel együtt a szombathelyi saját pálya és a még sajátabb közönség által biztosított előnyöket, bárha ez a pályacsere nem lekicsinylendő üzleti hasznot, negyven millió koronát je­lentett a Sabaria javára. Legvégül pedig sehol sincsen megírva az, hogy mindig a fel­tétlenül jobbik csapatnak kell győzni, mert akkor kétségkívül degradálódna a futball­mérkőzések izgalmassága és az utóbbiban rejlő érdekessége is és megfogyatkoznék a közönsége is, amelyet pedig a legtöbb eset­ben kevésbé izgat egy belőtt gól, mint egy lövés, amelyet a­­ kapufa védett ki. Hja, igen, az a bizonyos, kapufa, amely számta­lan esetben jobban helyezkedik a világ leg­jobb kapusánál is, azután azok a bizonyos kapufák, amelyek hajszálnyira szoktak sü­víteni a kapufák mellé, vagy fölé, nem is szólva azokról, amelyeket pontosan a kapu­­védő hasának lőnek neki. Azután meg azok a tizedmásodpercek, sőt éppenséggel csak pillanatok, amellyel a kapus gyorsabban szo­kott gondolkozni a lőni készülő csatárnál, vagy megfordítva. A futballnak kétségkívül vannak írott szabályai, de vannak íratlan tör­vényei, lehetőségei és véletlenjei is, amelyek nem mindig a feltétlenül jobbat segítik, ha­nem legtöbb esetben a szerencsésebbet és a szemfülesebbet Az bizonyos, hogy a Ferenc­város semmiképpen sem érdemelte meg a vasárnapi vereséget, de viszont a Sabaria alaposan megdolgozott a győzelemért. Az előbbi még mindig a legreálisabb bajnok­je­lölt, az utóbbinak ellenben hatalmasan meg­növekedtek a bajnoki reménységei. Egy do­­log pedig egészen bizonyos. Ha a jövő vasár­nap megint szembekerülne egymással a két csapat, úgy megint 30.000 ember nézné küzdelmüket, de ha történetesen a Ferenc­város ezúttal könnyen győzött volna, úgy legfeljebb 5-6000 néző volna kiváncsi rá­juk. És így van ez jól, mert ez az a futball, amely mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat a nézők számára. Egész különvonat jött Szombathelyről, több mint 500 ember, hogy szombathelyi hangulatot teremtsen a ferencárosi verseny­­pályán kedvenc csapata számára. Pesti né­zőkben, természetesen, szintén nem volt hiány. Volt belőlük vagy 28—30 ezer, akik­nek a kisebbik része arra volt kiváncsi, hogy az óbudaiak is megverik-e a hungária­­utiakat, de túlnyomórésze, természetesen, a „Fradi“-ért aggódott, merthogyhát Bukovi nem játszhatott. Nagyon ünnepélyes volt a hangulat és Boronkay bíró ugyancsak druk­kolt, hogy nagyobb baklövések nélkül ússza meg a másfélórát. Hungler is választott és így a Sabaria kezdett, de a labda máris Sándor elé került, Kohut Tarai elé passzolt, utóbbi Takácsot szöktette, de Weinhardt hamarább érte el a labdát. A következő percben Kohut lövése zúgott a szombathelyi kapu felé, de Weinhardt azt is elhárította. A Ferencváros tovább támadóit, Kohuton úgy csüngtek, mint a hernyók a fán és a tömörült szombathelyi védelem egyre másra, parírozta Takács, Isázsó és Fuhrmann ak­cióit. Egy szombathelyi korner után megint Kohut rohant le a labdával, a hátvédeket faképnél hagyta és erősen lőtt. Már gól szag­­lott, de Weinhardt az utolsó pillanatban megint védett. Túrás vérző orral egynéhány másodpercre kiállt, ellenben a szombathelyi belső csatárok máris támadtak és abban a pillanatban máris kitűnt, hogy Bukovi he­lyén nagy-nagy üresség tátong, mert Sándor mintha ott sem lett volna. Majdnem nagy baj lett belőle, mert Stofján a 11-ik percben csaknem gólt lőtt és társai is erősen fenye­­getőztek a ferencvárosi kapu felé. Azután megint a Ferencváros került fölül de Szedla­­csek, Kohut, Bázsó és Takács egymásután hibáztak, majd Túrás lőtt élesen a Sabaria kapuja mellé. Kornert is értek el, de Túrai megint a kapu fölé fejelt. Lassankint ál­landó ferencvárosi fölény alakult ki, de a csatárok mindent agyonkombináltak a szom­bathelyi kapu előtt és Weinhardtnak mindig maradt ideje a közbelépésre. A 25-ik perc­ben Szedlacsek erős lövése a szombathelyi kapufáról pattant vissza, majd megint Túrás fejelt hajszálnyira a kapu mellé, Kohut pe­dig bombát lökt a kapu fölé. A 31-ik perc­ben Huber csak rávetéssel menthette a fe­rencvárosi kaput és a következő percben Fuhrmann hárított el újabb veszélyt. A szombathelyi ostrom végetért és a Ferenc­város indult újabb támadásra, ezúttal siker­rel, mert a Rázsó által a Sabaria kapujára fejelt labdát Prém csak kézzel tudta ki­védeni. Szabályszerű 11 méteres, amit Szed­lacsek védhetetlenül belőtt. A Ferencváros vezetett és amikor a bíró a félidő végét je­lezte, dehogyis gondolt bárki is a zöld-fehé­rek vereségére. Pedig hát bekövetkezett. A második félidő elején még veszedelmes korner fenyegette a szombathelyi kaput, de Kohut sürítő bomba­lövését Weinhardt nagy szerencsével kivédte és messzire előreadta a labdát. A labda Mé­száros elé esett, az Burescht szöktette a szé­len, Buresch lefutott és pontosan a ferenc­városi kapu elé beadott labdáját a tiszta helyzetben álló Szofián védhetetlenül befe­jelte. 1:1. Váratlan és nem remélt kiegyen­lítés. A szombathelyi „különvonat“ úgy él­­jenzett és kerepelt, mintha tizannyian lettek volna, a csendes ferencvárosiak táborából pedig fel-felnyögtek: — Hej, Bukovi!... Bukovil... De ha csak ennyi baj lett volna, dehát az ötödik percben újabb is következett. Most a szombathelyi balszélső Tárnok szökött meg a labdával, Szofián elé passzolt, aki kicselezte Takácsot és Hunytert és a korán kifutó Hu­ber mellett az üresen maradt ferencvárosi kapuba lőtte a labdát. 2:1. A Sabaria veze­tett, a ferencvárosi reménységek fogytak, de azért kemény ellentámadásba kezdtek. Ko­hut lövését Weinhardt védte, Túrái kapu fölé lőtt, majd újabb fejesét Weinhardt csak Részletfizetésre is kírákan Készpénzárban Téli és átmeneti kabátok, szőrmebundák Estélyi és délutáni rimák Előzékeny, gondos kiszolgálás! Havas Erzsébet Budapest, IV., Kecskeméti­ utca 7 elvetéssel védte, de ugyanakkor a labdát maga alatt tartotta. Tarai ki akarta azt alóla kaparni, de közben, nem szándékosan, meg­­rúgta Weinhardtot, amiért a bíró kiállította. A Ferencváros 10 emberrel is támadott, de Takács II. a kapu fölé lőtt, majd egymás­után két Corner is fenyegette a Sabaria ka­puját. Újabb két korner következett, de Weinhardt megint kivédte, majd Kohut sza­badlövése zúgott el a kapu fölött. Végre a Sabaria is felszabadult az ostrom alól, Bu­resch tiszta lesállásból megszaladt a labdá­val, beadásából korner lett és a kornerből, helyesebben Szofián lábáról, harmadszor esett a labda a Ferencváros hálójába. 3:1. Azután még lepergett a még hátralevő né­hány perc és a vidék legjobb csapata jogerő­sen megverte a főváros legjobb csapatát. Még Bukovi nélkül is nagyon könnyen meg­fordítva is lehetett volna... Egy nekikeseredett ferencvárosi bánatosan elszólta magát: — Miért ne örülhessen egyszer a jó vi­dék is?!... A Hungária, szép játék után, biztosan győzött a III. ker. FC csapata ellen 3:­1 (0:0), arányban, de ebből még nem lehet a kék­fehér csapat tartós javulására következtetni, mert az óbudai együttes nem volt ellenfél, mert rendkívül gyatra játékot produkált. Tényleg a III. ker. FC az első osztály legsze­szélyesebb együttese, mert úgyszólván hétről­­hétre változtatja formáját. A mérkőzés maga elejétől­ végig — a utolsó negyedórát kivéve — a Hungária, néha kimondott fölényben levő, jobb játékát mutatta és hogy ennek ellenére a játék első periódusában nem szü­letett eredmény, az csak a kék-fehér csatár­sor egyik-másik tagjának határozott balsze­rencséjén múlt. A második félidőben azon­ban a Hungáriának már az első ostroma az óbudai csapat kapuja ellen eredménnyel járt, mert Hirzer már a második percben megszerezte a vezetést. Még két gólt lőtt ez­után a Hungária, a balszélről megindult tá­madások következményeképpen, mind a ket­tőt a jobbszélső és ezúttal igen eredményes Haar révén. Az utolsó negyedórában talált csak magára a III. ker. FC csapata és az ek­kor elért egy góljával — amely Horváth érdeme volt — már csak szépíteni tudta a vereséget. Újpesten nem sikerült a betörés, mert a mérkőzés folyamán végig egységesebb és jobb lila-fehér együttes biztosan nyerte a mérkőzést a feljavult Nemzeti csapata ellen. Időnként azonban a Nemzeti csapata igen szép játékot mutatott, különösen a második félidőben, amikor egynéhányszor alakult úgy is a helyzet, amelyben már-már úgy látszott, hogy eldöntetlen lesz az eredmény. Az új­pesti finis azonban ezúttal nem maradt el és az akkor rúgott gól, bebiztosította Újpest győzelmét. Az első félidőben csak egy gól emelyet Újpest ért el Száger révén. A máso­dik félidőben Wilhelm II. újabb gólja után azonban frontba jött a Nemzeti és Bihárni a 32-ik percben szépített az eredményen. Ezután bár a Nemzeti csapata maradt fö­lényben, újabb gólt mégis Újpest csapata ért el, még­pedig ismét Száger révén. A Budai „33“-asok látogatása Debrecenben fiaskóval végződött, mert a Bocskay csapata, biztos győzelmet aratott a tartalékos össze­állításban szereplő budai csapat fölött. A számszerű eredmény azonban nem hű kife­jezője a mutatott formáknak, mert ha a győzelem megérdemelt volt is, 4:1-es arányt nem érdemelt meg. Az első félidő változatos játékában csak a Bocskay ért el eredményt, amennyiben két gólt rúgott, az első S­am­­petich, a másodikat Martos révén. Szünet után Markos 11-esből a harmadik gólt is belőtte, amit a „33“-as szintén 11-esből vi­ BflBZOH­LgKftS központi fűtéssel, melegvíz­­szolgáltatással BlmDé-UtCS 3. számú házban Kf8dÚ I Ugyan­ott üzlethelyiségek kaphatók

Next