Magyarság, 1927. december (8. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-23 / 291. szám

Már majdnem ingyen adják a karácsonyfát a dunaparti fenyővásáron Messziről nézve olyan most a Ferenc József-rakpart Duna felöli része, a vámház­­épülettől egészen az Erzsébet-hídig, mint ma­gas hegycsúcson viruló óriási fenyőerdő. De még ennél is nagyobb és szebb a hivatása en­nek a halomra hordott rengeteg zöld fának. Valami nagyszerű, szimbolikus, valami örök­irredenta jelleg sugárzik ki a fehér zúzmará­val borított dunaparti óriási fenyőredőből. Nagyszerű és felemelő találkozása ez az er­délyi havas bérceknek az egekbe nyúló fel­vidéki fenyőkolosszusokkal és a szívünkben örökké élő Nyugatmagyarország szépen gon­dozott ezüstfenyőivel. Mintha csak a jöven­dőt példázná ez a fenséges találkozás... A közeljövendőt, amikor a szétszaggatott or­szágrészek egy közös nagy szimbólumban újra találkoznak és testvériesen összeölel­­keznek... Hetvenöt vagon karácsonyi fenyő fekszik itt a zuzmarás Dunaparton, szépen gúlákba rakva. Ebből legalább negyven vagon Felső­­magyarország fenyőerdeinek bűvös illatát sugározza ki magából. Harminc vagonnal Erdélyből hoztak és öt vagonnal az elhatá­rolt Nyugatmagyarország örökzöld erdői ajándékoztak meg bennünket, szent és nagy Jézuska-várásra áhító, boldogtalan pestieket. A budapesti pályaudvarokon ezenkívül még legalább huszonöt vagon karácsonyi fenyő fekszik kiváltatlanul, mert a felhozók a rengeteg kínálatot látva, már nem is merik piacra hozni. Lehet, hogy egyáltalán ki sezt­ váltják. Legalább egy ideig lesz bőven alá­­gyűjtófájuk a vasutasoknak. Körülbelül har­minc vagonnal már eddig megvásárolt a publikum és egy részét széthordták a külső piacokra és a kisebb csarnokokba, így ez összesen szóharminc vagon volna, ha nem is számítjuk bele azt a mennyiséget, amely Erdély és a Felvidék felől még útban vn Budapest felé. Budapest karácsonyfa-szükséglete, a kör­nyéket is beleszámítva, legfeljebb száz vagon­­t nem adható fölöslegként elkönyvelhetünk tehát eddig már harminc vagonnal. Hogy ezzel a harminc vagon plusszal mit csinál­nak majd az alkalmi és hivatásos kará­csonyfa-kereskedők, az tisztán az ő dolguk. Lehetséges, hogy a szentestét megelőző al­konyha boruláskor az el nem adott kará­csonyfákat ingyen fogják elosztogatni, mint most három éve, amikor szintén hasonló krach volt a karácsonyi fenyővásáron. A közönséget mindenesetre érdekelheti az, hogy már az eddigi túlkínálat is legalább ötvenszázalékos árzuhanást eredményezett a karácsonyfapiacon, a két nap előtti árakhoz képest-A jéggé gémberedett karácsonyfaárusok fogvacogva emlegetik ezt a mostani húsz­­fok­os karácsonyi vásárt és mélyen leszállí­tott árak mellett igyekeznének megszaba­dulni portékáiktól. A nagybani vásárlás cso­mónként történik. Egy-egy csomóba tíz, vagy hat darab van együvé kötözve. A hat darab­ból áló köteget adják már két pengőért, sőt egy pengő ötven fillérért is. Egy darab középnagyságú fáért tehát alig esik ötven fillér. A viszonteladók az egyes fákat har­minc fillértől fölfelé árusítják, de az aprób­bakat tíz fillérrel is megeresztették ma reg­gel a húszfokos, csontfagyasztó hidegben Három pengőért már plafonig érő, szép nyú­lánk fát lehet kapni, nyolc pengőért pedig olyan terebélyes, dús lombozatú, dupla fe­nyőt, amelyik betölti az egész termet. A közönség nem panaszkodhat, mert most már elég olcsó a karácsonyfa. Ha még ol­csóbban adnák, akkor már egészen ingyen lenne. A rendkívül rossz gazdasági viszonyo­kat hűen jellemzi, hogy mindenki csak a leg­kisebb fenyőfát akarja vásárolni. Ezért elő­állott az a furcsa helyzet, hogy drágább a kisebb fa, mint a nagyobb. — Még ha egyforma árért is kapom, in­­káb választom a kisebb fát, mint a nagyot mert arra már nem telik, hogy a nagy fát fel tudjam hiszteni. A kisebb fára még csak jut valahogyan, szegényesen. Bizony elmúl­tak azok a régi jó idők, amikor plafonig érő nagy karácsonyfa árnyékában köszöntöttük a kis Jézuska születését és a nagy fa roska­dozott a rengeteg szép holmitól. Szomorú trianoni karácsony ez, apró szegényes kará­csonyfákkal, kevés édességgel, sok remény­séggel. Ezeket mondotta a dunaparti karácsonyfa­­vásáron ma reggel egy kopott bundájú úri­­asszony, miközben fürkészve kereste, hogy melyik volna a legkisebb és leggyérebb ága karácsonyi fenyőfa. Éreztük, hogy őszinte szavai mennyire hűen jellemzik a mai vi­szonyok lelkét. Budapesten összesen mintegy kétszázezer önálló háztartás van, mi körülbelül ugyan­ennyi családot jelent. Ha minden egyes pesti családban kisgyulladnak a szenteste áhítatá­ban a karácsonyi gyertyácskák, ez sem je­lent többet végeredményben, mint kétszáz­ezer darab karácsonyfát, aminek túlnyomó nagy része egészen apró, majdnem ágacska számba menő kis fa lesz. Jóformán csak fele a békebelinek. De hány szegény család van ebben a csí­rálkodó nagyvárosban, amelyik­nek hideg tűzhelyét a szent esetén nem fogja bevilágítani a karácsonyfa lobogó gyertyája. Ha jut is egy-egy elhullajtott fenyőág, de nem lesz rá mit aggatni Szomorú trianoni karácsony — 1927. a karácsonyi ajándékos festmé­nyeket vásárolni szándékozók­hoz! A nagyközönség minden réte­géből régi vásárlóink széleskörű táborából, a magyar művészet szeretetében felnőtt középosz­tály tagjaitól és egyéb jóbará­taimtól naponként kapom a panaszos leveleket, hogy a ka­rácsonyi és újévi ajándékul, vagy a saját otthonuk díszéül szíve­sen vásárolnának a magyar festő­művészet friss terméséből az általam rendezett karácsonyi képvásáromból, ha a fizetési feltételeket nem úgy szabtam volna meg, hogy az első rész­let már január 1-én lenne fize­tendő, amikor a karácsonyi és újévi kiadásokkal kapcsolatban úgyis majdnem minden háztar­tás és minden ember meg van terhelve. Meg- és átérezve a reklamálók igazságát, ezúton tudatom azok­­ kal, akiket ez a kérdés érdekel, hogy mindenki bátran vásá­rolhat nálam akkor is, ha a vásárolt festményre az első részletet csak a február ha­vától kezdve akarja vagy tudja megfizetni. Teljes tisztelettel Solymossy Márton műkereskedő. „A Solymossy Képszalon" tulajdonosa IV., Kossuth Lajos*u. 8. MOGd­BSIC 1927 december 23. péntek Ki kapja meg Hoor professzor katedráját? A budapesti tudományegyetem legutóbb megürült második szemészeti tanzékére már most élénken folynak a személyi kombiná­ciók. Még egyáltalában nincsen tisztázva az a körülmény, hogy meghívás, vagy esetleg pályázat útján kerül-e ebbe a díszes pozí­cióba Pázmány Péter iskolájának új profes­sor ordinárius­a, de az illetékes tényezőket — ennyi bizonyos — behatóan foglalkoz­tatja a kérdés mielőbbi megoldásának gon­dolata, s információnk szerint esetleg már január második felében sor kerülhet a ki­nevezés közzétételére is. Az orvosi fakultás már kiküldte az öttagú, úgynevezett javaslat­bizottságot, amelynek feladata, hogy össze­állítsa és a kar elé terjessze a számbajöhető tudósok névsorát. Hoor Károly, közel két évtizedes igazgató­­tanársága alatt, európai vonatkozásban is becsültté, jelentékennyé tette katedráját, de szigorú tudományossága és rendkívüli ügy­­buzgalma mellett, hazafiai jellemének, em­beri egyéniségének emléke is bizonyos mér­tékig nehézzé teszik azt, hogy hagyatékába minden szempontból megfelelő örököst ül­tethessen az egyetem és a kormány. Mint ér­tesüléseink szólnak, a kar a legjobb meg­oldást keresi ezúttal is. Körülbelül nyolc-tíz szemészkiválóság számíthat, valószínűség szerint, arra, hogy elnyeri ezt a kitűnő megbízatást. Ditróy Gábor a szegedi egye­tem jeles szemész professzora és Kreiker Ala­dár, a debreceni fakultás nemrég kinevezett tanára éppúgy rászolgáltak a pesti kated­rára, mint a két fiatalabb magántanár, Licskó Andor dr. és Albrich Konrád dr. Előbbi a budapesti I. számú szemklinika ad­junktusa, elsőrangú praxisa van, utóbbi az ifjabb Imre professzor pécsi intézetében fejt­­ki figyelemreméltó, igen komoly és mély kutató­munkát. Mind a négyük mellett szól hogy alkotóerejük legszebb időszakában vannak, sokat várhat tőlük a magyar orvos­tudomány, amely éppen a fiatalok soraiból adott napjainkban nem egy, külföldön is teljes elismerést jelentő nevet Nem lehetetlen, hogy a döntő tényezők választása Sch­oltz Kornél dr.-ra, a népjóléti minisztérium adminisztratív vezető-államtit­­kárjára fog esni. Ezen a kivételesen fontos poszton Scholtz Kornél dr. nagy népszerű­ségre tett szert és szervezőképességéről ugyan­csak a legjobb benyomásokat adta. Keve­sen tudják róla, hogy egyike a legjobb sze­mészeknek, aki, Imre tanárral együtt, álta­lánosan kedvelt tankönyvet irt. Ezidőszerint, hivatali elfoglaltsága miatt, természetesen, nem praktizál, de régi, kedvenc mesterségére ma is lelkesedéssel gondol és pihenőóráiban számos új, becses megfigyelésre jutott, me­lyeknek nagy hasznát veszi a gyakorló sze­mészet. Az elárvult Hoor-klinika legkimagaslóbb neveltje Horváth Béla dr. magántanár. Hosz­­szu időt töltött a néhai igazgató munkatár­saképp. Sőt a lefolyt szemeszterben már, úgy­szólván, az ő­ vállaira hárult a klinika veze­tésének csaknem minden terhe, s ebben a minőségében elöljáróinak teljes bizalmát vívta ki. Egészen fiatal ember­ — alig egy­két évvel haladta meg a harmincat — neve szakkörökben igen jó hangzású. Specialistája nálunk a szemgyulladások, kivált az irízisz röntgenbesugárzás útján való gyógyításának, az „idegen testek lokalizálása“ s a „réses lámpa“ trahománál való alkalmazása körül is nevezetesek a fölfedezései. A Csaba-törzs dominusza Sok a híve s az új magyar oftalmológusok között legtöbb az esélye ifjabb Imre József­nek, a pécsi egyetem nyilvános rendes taná­rának. A fogalommá lett „Imre-dinasztia“ nagytehetségű­ tagja, aki édesapja, idősebb Imre József mellett szerezte meg tudásának alapjait s eddig­i érdemeihez képest - minden különösebb nehézség nélkül jutott el karrierjének állandóan fölfelé mutató ál­lomásaira. Korra a negyvenes évek közepén jár, de már mintegy évtizede professzor. Mondhatni, a semmiből teremtette meg, ke­léssel az összeomlás előtt, pozsonyi kliniká­ját, az átmenet idején a fővárosban dolgo­zott s mintegy két esztendeje vonult be Pécsre, hogy ott mintaszerű módon építse ki intézetét. Megállapításaira a külföld is szá­mos ízben figyelt föl s élénk emlékezetben áll még az az előadáskörút, amelyet harmad­éve Amerika egyetemein járt meg, amikor egészen meglepő arcplasztikai műtéteivel, a zöldhályognak a belső szekréciós mirigyeken keresztül való gyógyításával ragadta bámu­latra az újvilág orvosait. A mi viszonyaink­hoz képest óriási fizetéssel akarták Ameri­kában marasztani, de ő ott is megmaradt magyar embernek, aki magyar betegek szen­vedéseinek enyhítésére tette föl életét. Egyik úttörője nálunk a szem villamos-kezelésének, s igen szellemes az a kísérlete, hogy a védő­­szemüvegeket fémréteg alkalmazásával igyekszik tökéletesíteni. Nagyszabású tudós-egyénisége, tapasztala­tainak gazdagsága és a nemzetközi orvos­társadalommal való kapcsolatai révén a kom­binációk első sorába került a budapesti állami szemkórház kiváló igazgatója. Blasko­vics László dr., címzetes rendkívüli tanár, egészségügyi főtanácsos, ő még a Schulek Vilmos gárdájából való, ahol Scholtz Kor­néllal és Grósz Emillel együtt szolgálta végig az asszisztens-éveket, majd az állami szem­kórház vezetésére hívták meg. Itt ezidén tölti be igazgatóságának huszadik esztendejét. Hosszú időn keresztül volt titkára, majd elnök a Szemorvostársaságnak, főtitkára a Budapesti Orvosegyesületnek. Tudományos Hirtelen időváltozás gyakran okoz meghűlést. Csűz, kösz­­vény, ischias, neuralgia ilyenkor foko­zottabban érezhető. A ‘Bíkjía féle Aspirin-tablou­sh enyhítik a fájdalmakat és megnyugvást hoznak__ Ügyeljünk az eredeti csomagolásra a zöld papírszalaggal Lelkiismeretes előkészítés az Ügyvédi jogi, államszárnybeli vizsgákra, szigorlatokra Jegyzetbérlet. Egyetemi felvételi ügyek megbeszélése. Szontagh-Szeminárium »_ _____Teeton: J ____________ . Híveinek, dolgozatainak tömege szinte átte­kinthetetlen. „Szemészeti műtéttan“-át kül­földön is kellően értékelik, a szemhéj rendellenességeinek (a szemhéj befordulása, a „lecsüngő szemhéj“) operációja, kancsal szemet­­gyógyító és szürkehályog-műtétei, a látás­egység új megállapítását illető javas­latai, plasztikai jártassága­i nemzetközi viszonylatban is magas valutára emelték Blaskovics László hírét. A berlini Klück­­mann, a bonni Römer, a müncheni Wessely, a svájci Siegrist tanárok nem egyszer jöttek el Budapestre, hogy közvetlenül tanulmá­nyozhassák Blaskovics tanár módszereit s éppen az idei nyáron igen jelentékeny szerep jutott ennek a nagyszerű magyar orvosnak Scheveningenben, a legközelebbi szemész­­világkongresszus előkészületei körül. Hoor Károly helyének kétségkívül egyik legjogo­sabb aspiránsa Blaskovics László, jóval­­innen van a hatvanon és a budapesti orvos­fakultás csak nyerne vele, ha tagjai közé iktatná.­ ­. A régi Szerbiában 407, az elcsatolt magyar területen 1118 dinár adó esik minden lélekre Belgrád­, december 21 A szkupstina utolsó ülése, mely után ja­nuár 25-ig elnapolták a Házat, szenzációs karácsonyi ajándékkal végződött. A vasár­­­nap esti rendkívüli minisztertanács ugyanis hosszas vita után végre kimondta, hogy­­em­ ejti az új adótörvényből a sérelmes jöve­delmi adóra vonatkozó szakaszt, mely a kormány egész helyzetét alaposan megráz­kódtatta. Ezt az adót csak a volt magyar és osztrák területeken fizeti a lakosság, a régi Szerbiában azonban nem és most az adók egységesítésére kidolgozott törvényjavaslattal általánossá akarták tenni az egész délszláv államban. A régi királyság népe azonban hallani sem akart az egységesítés olyan faj­-, tájáról, hogy az állam terheiben nagyobb, mértékben részesüljön, mint eddig, s hogy ne jórészt az új területekkel tartassa el a kor­mány az államot. A régi Szerbia képviselői, akikből a két kormánypárt zöme telik ki, ellene nyilatkozott a jövedelmi adó kiter­jesztésének, viszont a horvátok, a Pabicse­­vics-párt és a szlovének, tudni sosti akarnak róla, hogy ez a külön sérelmes adózás to­­­vábbra is megmaradjon a csatolt területek szomorú privilégiumául. Az ellenzék kitűnő agitációs eszközt kapott kezébe a jövedelmi adó kérdésében, s Radics és Pribicsevics nyíltan bejelentette a szkupstinában, hogy ha Horvátországnak, Szlovéniának és a volt magyar Délvidéknek ezt a külön­adóját meg nem szüntetik, pártjaik a föderalista programot fogják kitűzni. Most azonban a kormánypárt délmagyarországi képviselői is viharos értekezletet tartottak, melyben ki­mondták, hogy mindnyájan a jövedelmi adó ellen szavazónk, mert különben kerületeiket elhódítja az ellenzék, így a kormány kisebb­ségbe jutott volna, ezért vasárnap ünnepé­lyesen kimondta a jövedelmi adó eltörlését az új területeken is és hogy az így elmaradó állami bevételeket progresszív adózással fogja pótolni. Hogy milyen hátrányban voltak az új te­rületek, s mekkora­ terheket voltak kénytele­nek aránytalanul hordani, legjobban látszik az 1919-től 1920-ig fizetett egyenes adók sta­tisztikájából. A pénzügyminisztérium hiva­talos kimutatás szerint ilyen címen az egész országban eddig 7.701,011 028 dinárt és 38 párát fizettek be, jutott pedig ebből a régi Szerbiára 22.72 százalék, vagyis fejenként 407.90 dinár, holott ennek a területnek la­kossága 4,329.495 lélekkel 30.03 százalékát teszi ki az összes népességnek. Az úgyneve­zett Vajdaság, tehát Bánság, Bácska, Baranya és a Szerémség fizetett 25,75 százalékot, vagyis itt minden fejre 1118­29 dinár egye­nes adó eselt, tehát majdnem háromszorosa a régi szerbiai adótehernek Ennek a terü­letnek 1.787.438 főnyi lakossága pedig mind­össze 14,86 százalékát teszi ki az össznépes­­ségnek. A magyar területek után rögtön Szlovénia következik megterhelés tekinteté­ben, részben ez is magyar terület, mert a Muravidéket idekapcsolták, itt minden fejre 1035.08, Horvátországban 702,37 dinár adó­teher jut. Az egész országban átlagosan 615 66 dinár egyenesadó esnek minden pol­gárra, a magyar és sváb kisebbségi polgár ennek közel kétszeresét fizeti. Pedig itt nem­csak legális adókat fizetnek, hanem nyúzta, pusztította őket minden elképzelhető módon az államhatalom minden közege. Ha valaha ki lehetne mutatni, hogy az idezudított kor­rupt tisztviselői kar miféle harácsot szedett be ettől a lakosságtól. Belgrád maga is meg­ijedne az eredménytől.

Next