Magyarság, 1927. december (8. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-23 / 291. szám
Már majdnem ingyen adják a karácsonyfát a dunaparti fenyővásáron Messziről nézve olyan most a Ferenc József-rakpart Duna felöli része, a vámházépülettől egészen az Erzsébet-hídig, mint magas hegycsúcson viruló óriási fenyőerdő. De még ennél is nagyobb és szebb a hivatása ennek a halomra hordott rengeteg zöld fának. Valami nagyszerű, szimbolikus, valami örökirredenta jelleg sugárzik ki a fehér zúzmarával borított dunaparti óriási fenyőredőből. Nagyszerű és felemelő találkozása ez az erdélyi havas bérceknek az egekbe nyúló felvidéki fenyőkolosszusokkal és a szívünkben örökké élő Nyugatmagyarország szépen gondozott ezüstfenyőivel. Mintha csak a jövendőt példázná ez a fenséges találkozás... A közeljövendőt, amikor a szétszaggatott országrészek egy közös nagy szimbólumban újra találkoznak és testvériesen összeölelkeznek... Hetvenöt vagon karácsonyi fenyő fekszik itt a zuzmarás Dunaparton, szépen gúlákba rakva. Ebből legalább negyven vagon Felsőmagyarország fenyőerdeinek bűvös illatát sugározza ki magából. Harminc vagonnal Erdélyből hoztak és öt vagonnal az elhatárolt Nyugatmagyarország örökzöld erdői ajándékoztak meg bennünket, szent és nagy Jézuska-várásra áhító, boldogtalan pestieket. A budapesti pályaudvarokon ezenkívül még legalább huszonöt vagon karácsonyi fenyő fekszik kiváltatlanul, mert a felhozók a rengeteg kínálatot látva, már nem is merik piacra hozni. Lehet, hogy egyáltalán ki sezt váltják. Legalább egy ideig lesz bőven alágyűjtófájuk a vasutasoknak. Körülbelül harminc vagonnal már eddig megvásárolt a publikum és egy részét széthordták a külső piacokra és a kisebb csarnokokba, így ez összesen szóharminc vagon volna, ha nem is számítjuk bele azt a mennyiséget, amely Erdély és a Felvidék felől még útban vn Budapest felé. Budapest karácsonyfa-szükséglete, a környéket is beleszámítva, legfeljebb száz vagont nem adható fölöslegként elkönyvelhetünk tehát eddig már harminc vagonnal. Hogy ezzel a harminc vagon plusszal mit csinálnak majd az alkalmi és hivatásos karácsonyfa-kereskedők, az tisztán az ő dolguk. Lehetséges, hogy a szentestét megelőző alkonyha boruláskor az el nem adott karácsonyfákat ingyen fogják elosztogatni, mint most három éve, amikor szintén hasonló krach volt a karácsonyi fenyővásáron. A közönséget mindenesetre érdekelheti az, hogy már az eddigi túlkínálat is legalább ötvenszázalékos árzuhanást eredményezett a karácsonyfapiacon, a két nap előtti árakhoz képest-A jéggé gémberedett karácsonyfaárusok fogvacogva emlegetik ezt a mostani húszfokos karácsonyi vásárt és mélyen leszállított árak mellett igyekeznének megszabadulni portékáiktól. A nagybani vásárlás csomónként történik. Egy-egy csomóba tíz, vagy hat darab van együvé kötözve. A hat darabból áló köteget adják már két pengőért, sőt egy pengő ötven fillérért is. Egy darab középnagyságú fáért tehát alig esik ötven fillér. A viszonteladók az egyes fákat harminc fillértől fölfelé árusítják, de az apróbbakat tíz fillérrel is megeresztették ma reggel a húszfokos, csontfagyasztó hidegben Három pengőért már plafonig érő, szép nyúlánk fát lehet kapni, nyolc pengőért pedig olyan terebélyes, dús lombozatú, dupla fenyőt, amelyik betölti az egész termet. A közönség nem panaszkodhat, mert most már elég olcsó a karácsonyfa. Ha még olcsóbban adnák, akkor már egészen ingyen lenne. A rendkívül rossz gazdasági viszonyokat hűen jellemzi, hogy mindenki csak a legkisebb fenyőfát akarja vásárolni. Ezért előállott az a furcsa helyzet, hogy drágább a kisebb fa, mint a nagyobb. — Még ha egyforma árért is kapom, inkáb választom a kisebb fát, mint a nagyot mert arra már nem telik, hogy a nagy fát fel tudjam hiszteni. A kisebb fára még csak jut valahogyan, szegényesen. Bizony elmúltak azok a régi jó idők, amikor plafonig érő nagy karácsonyfa árnyékában köszöntöttük a kis Jézuska születését és a nagy fa roskadozott a rengeteg szép holmitól. Szomorú trianoni karácsony ez, apró szegényes karácsonyfákkal, kevés édességgel, sok reménységgel. Ezeket mondotta a dunaparti karácsonyfavásáron ma reggel egy kopott bundájú úriasszony, miközben fürkészve kereste, hogy melyik volna a legkisebb és leggyérebb ága karácsonyi fenyőfa. Éreztük, hogy őszinte szavai mennyire hűen jellemzik a mai viszonyok lelkét. Budapesten összesen mintegy kétszázezer önálló háztartás van, mi körülbelül ugyanennyi családot jelent. Ha minden egyes pesti családban kisgyulladnak a szenteste áhítatában a karácsonyi gyertyácskák, ez sem jelent többet végeredményben, mint kétszázezer darab karácsonyfát, aminek túlnyomó nagy része egészen apró, majdnem ágacska számba menő kis fa lesz. Jóformán csak fele a békebelinek. De hány szegény család van ebben a csírálkodó nagyvárosban, amelyiknek hideg tűzhelyét a szent esetén nem fogja bevilágítani a karácsonyfa lobogó gyertyája. Ha jut is egy-egy elhullajtott fenyőág, de nem lesz rá mit aggatni Szomorú trianoni karácsony — 1927. a karácsonyi ajándékos festményeket vásárolni szándékozókhoz! A nagyközönség minden rétegéből régi vásárlóink széleskörű táborából, a magyar művészet szeretetében felnőtt középosztály tagjaitól és egyéb jóbarátaimtól naponként kapom a panaszos leveleket, hogy a karácsonyi és újévi ajándékul, vagy a saját otthonuk díszéül szívesen vásárolnának a magyar festőművészet friss terméséből az általam rendezett karácsonyi képvásáromból, ha a fizetési feltételeket nem úgy szabtam volna meg, hogy az első részlet már január 1-én lenne fizetendő, amikor a karácsonyi és újévi kiadásokkal kapcsolatban úgyis majdnem minden háztartás és minden ember meg van terhelve. Meg- és átérezve a reklamálók igazságát, ezúton tudatom azok kal, akiket ez a kérdés érdekel, hogy mindenki bátran vásárolhat nálam akkor is, ha a vásárolt festményre az első részletet csak a február havától kezdve akarja vagy tudja megfizetni. Teljes tisztelettel Solymossy Márton műkereskedő. „A Solymossy Képszalon" tulajdonosa IV., Kossuth Lajos*u. 8. MOGdBSIC 1927 december 23. péntek Ki kapja meg Hoor professzor katedráját? A budapesti tudományegyetem legutóbb megürült második szemészeti tanzékére már most élénken folynak a személyi kombinációk. Még egyáltalában nincsen tisztázva az a körülmény, hogy meghívás, vagy esetleg pályázat útján kerül-e ebbe a díszes pozícióba Pázmány Péter iskolájának új professor ordináriusa, de az illetékes tényezőket — ennyi bizonyos — behatóan foglalkoztatja a kérdés mielőbbi megoldásának gondolata, s információnk szerint esetleg már január második felében sor kerülhet a kinevezés közzétételére is. Az orvosi fakultás már kiküldte az öttagú, úgynevezett javaslatbizottságot, amelynek feladata, hogy összeállítsa és a kar elé terjessze a számbajöhető tudósok névsorát. Hoor Károly, közel két évtizedes igazgatótanársága alatt, európai vonatkozásban is becsültté, jelentékennyé tette katedráját, de szigorú tudományossága és rendkívüli ügybuzgalma mellett, hazafiai jellemének, emberi egyéniségének emléke is bizonyos mértékig nehézzé teszik azt, hogy hagyatékába minden szempontból megfelelő örököst ültethessen az egyetem és a kormány. Mint értesüléseink szólnak, a kar a legjobb megoldást keresi ezúttal is. Körülbelül nyolc-tíz szemészkiválóság számíthat, valószínűség szerint, arra, hogy elnyeri ezt a kitűnő megbízatást. Ditróy Gábor a szegedi egyetem jeles szemész professzora és Kreiker Aladár, a debreceni fakultás nemrég kinevezett tanára éppúgy rászolgáltak a pesti katedrára, mint a két fiatalabb magántanár, Licskó Andor dr. és Albrich Konrád dr. Előbbi a budapesti I. számú szemklinika adjunktusa, elsőrangú praxisa van, utóbbi az ifjabb Imre professzor pécsi intézetében fejtki figyelemreméltó, igen komoly és mély kutatómunkát. Mind a négyük mellett szól hogy alkotóerejük legszebb időszakában vannak, sokat várhat tőlük a magyar orvostudomány, amely éppen a fiatalok soraiból adott napjainkban nem egy, külföldön is teljes elismerést jelentő nevet Nem lehetetlen, hogy a döntő tényezők választása Scholtz Kornél dr.-ra, a népjóléti minisztérium adminisztratív vezető-államtitkárjára fog esni. Ezen a kivételesen fontos poszton Scholtz Kornél dr. nagy népszerűségre tett szert és szervezőképességéről ugyancsak a legjobb benyomásokat adta. Kevesen tudják róla, hogy egyike a legjobb szemészeknek, aki, Imre tanárral együtt, általánosan kedvelt tankönyvet irt. Ezidőszerint, hivatali elfoglaltsága miatt, természetesen, nem praktizál, de régi, kedvenc mesterségére ma is lelkesedéssel gondol és pihenőóráiban számos új, becses megfigyelésre jutott, melyeknek nagy hasznát veszi a gyakorló szemészet. Az elárvult Hoor-klinika legkimagaslóbb neveltje Horváth Béla dr. magántanár. Hoszszu időt töltött a néhai igazgató munkatársaképp. Sőt a lefolyt szemeszterben már, úgyszólván, az ő vállaira hárult a klinika vezetésének csaknem minden terhe, s ebben a minőségében elöljáróinak teljes bizalmát vívta ki. Egészen fiatal ember — alig egykét évvel haladta meg a harmincat — neve szakkörökben igen jó hangzású. Specialistája nálunk a szemgyulladások, kivált az irízisz röntgenbesugárzás útján való gyógyításának, az „idegen testek lokalizálása“ s a „réses lámpa“ trahománál való alkalmazása körül is nevezetesek a fölfedezései. A Csaba-törzs dominusza Sok a híve s az új magyar oftalmológusok között legtöbb az esélye ifjabb Imre Józsefnek, a pécsi egyetem nyilvános rendes tanárának. A fogalommá lett „Imre-dinasztia“ nagytehetségű tagja, aki édesapja, idősebb Imre József mellett szerezte meg tudásának alapjait s eddigi érdemeihez képest - minden különösebb nehézség nélkül jutott el karrierjének állandóan fölfelé mutató állomásaira. Korra a negyvenes évek közepén jár, de már mintegy évtizede professzor. Mondhatni, a semmiből teremtette meg, keléssel az összeomlás előtt, pozsonyi klinikáját, az átmenet idején a fővárosban dolgozott s mintegy két esztendeje vonult be Pécsre, hogy ott mintaszerű módon építse ki intézetét. Megállapításaira a külföld is számos ízben figyelt föl s élénk emlékezetben áll még az az előadáskörút, amelyet harmadéve Amerika egyetemein járt meg, amikor egészen meglepő arcplasztikai műtéteivel, a zöldhályognak a belső szekréciós mirigyeken keresztül való gyógyításával ragadta bámulatra az újvilág orvosait. A mi viszonyainkhoz képest óriási fizetéssel akarták Amerikában marasztani, de ő ott is megmaradt magyar embernek, aki magyar betegek szenvedéseinek enyhítésére tette föl életét. Egyik úttörője nálunk a szem villamos-kezelésének, s igen szellemes az a kísérlete, hogy a védőszemüvegeket fémréteg alkalmazásával igyekszik tökéletesíteni. Nagyszabású tudós-egyénisége, tapasztalatainak gazdagsága és a nemzetközi orvostársadalommal való kapcsolatai révén a kombinációk első sorába került a budapesti állami szemkórház kiváló igazgatója. Blaskovics László dr., címzetes rendkívüli tanár, egészségügyi főtanácsos, ő még a Schulek Vilmos gárdájából való, ahol Scholtz Kornéllal és Grósz Emillel együtt szolgálta végig az asszisztens-éveket, majd az állami szemkórház vezetésére hívták meg. Itt ezidén tölti be igazgatóságának huszadik esztendejét. Hosszú időn keresztül volt titkára, majd elnök a Szemorvostársaságnak, főtitkára a Budapesti Orvosegyesületnek. Tudományos Hirtelen időváltozás gyakran okoz meghűlést. Csűz, köszvény, ischias, neuralgia ilyenkor fokozottabban érezhető. A ‘Bíkjía féle Aspirin-tabloush enyhítik a fájdalmakat és megnyugvást hoznak__ Ügyeljünk az eredeti csomagolásra a zöld papírszalaggal Lelkiismeretes előkészítés az Ügyvédi jogi, államszárnybeli vizsgákra, szigorlatokra Jegyzetbérlet. Egyetemi felvételi ügyek megbeszélése. Szontagh-Szeminárium »_ _____Teeton: J ____________ . Híveinek, dolgozatainak tömege szinte áttekinthetetlen. „Szemészeti műtéttan“-át külföldön is kellően értékelik, a szemhéj rendellenességeinek (a szemhéj befordulása, a „lecsüngő szemhéj“) operációja, kancsal szemetgyógyító és szürkehályog-műtétei, a látásegység új megállapítását illető javaslatai, plasztikai jártasságai nemzetközi viszonylatban is magas valutára emelték Blaskovics László hírét. A berlini Klückmann, a bonni Römer, a müncheni Wessely, a svájci Siegrist tanárok nem egyszer jöttek el Budapestre, hogy közvetlenül tanulmányozhassák Blaskovics tanár módszereit s éppen az idei nyáron igen jelentékeny szerep jutott ennek a nagyszerű magyar orvosnak Scheveningenben, a legközelebbi szemészvilágkongresszus előkészületei körül. Hoor Károly helyének kétségkívül egyik legjogosabb aspiránsa Blaskovics László, jóvalinnen van a hatvanon és a budapesti orvosfakultás csak nyerne vele, ha tagjai közé iktatná. . A régi Szerbiában 407, az elcsatolt magyar területen 1118 dinár adó esik minden lélekre Belgrád, december 21 A szkupstina utolsó ülése, mely után január 25-ig elnapolták a Házat, szenzációs karácsonyi ajándékkal végződött. A vasárnap esti rendkívüli minisztertanács ugyanis hosszas vita után végre kimondta, hogyem ejti az új adótörvényből a sérelmes jövedelmi adóra vonatkozó szakaszt, mely a kormány egész helyzetét alaposan megrázkódtatta. Ezt az adót csak a volt magyar és osztrák területeken fizeti a lakosság, a régi Szerbiában azonban nem és most az adók egységesítésére kidolgozott törvényjavaslattal általánossá akarták tenni az egész délszláv államban. A régi királyság népe azonban hallani sem akart az egységesítés olyan faj-, tájáról, hogy az állam terheiben nagyobb, mértékben részesüljön, mint eddig, s hogy ne jórészt az új területekkel tartassa el a kormány az államot. A régi Szerbia képviselői, akikből a két kormánypárt zöme telik ki, ellene nyilatkozott a jövedelmi adó kiterjesztésének, viszont a horvátok, a Pabicsevics-párt és a szlovének, tudni sosti akarnak róla, hogy ez a külön sérelmes adózás továbbra is megmaradjon a csatolt területek szomorú privilégiumául. Az ellenzék kitűnő agitációs eszközt kapott kezébe a jövedelmi adó kérdésében, s Radics és Pribicsevics nyíltan bejelentette a szkupstinában, hogy ha Horvátországnak, Szlovéniának és a volt magyar Délvidéknek ezt a különadóját meg nem szüntetik, pártjaik a föderalista programot fogják kitűzni. Most azonban a kormánypárt délmagyarországi képviselői is viharos értekezletet tartottak, melyben kimondták, hogy mindnyájan a jövedelmi adó ellen szavazónk, mert különben kerületeiket elhódítja az ellenzék, így a kormány kisebbségbe jutott volna, ezért vasárnap ünnepélyesen kimondta a jövedelmi adó eltörlését az új területeken is és hogy az így elmaradó állami bevételeket progresszív adózással fogja pótolni. Hogy milyen hátrányban voltak az új területek, s mekkora terheket voltak kénytelenek aránytalanul hordani, legjobban látszik az 1919-től 1920-ig fizetett egyenes adók statisztikájából. A pénzügyminisztérium hivatalos kimutatás szerint ilyen címen az egész országban eddig 7.701,011 028 dinárt és 38 párát fizettek be, jutott pedig ebből a régi Szerbiára 22.72 százalék, vagyis fejenként 407.90 dinár, holott ennek a területnek lakossága 4,329.495 lélekkel 30.03 százalékát teszi ki az összes népességnek. Az úgynevezett Vajdaság, tehát Bánság, Bácska, Baranya és a Szerémség fizetett 25,75 százalékot, vagyis itt minden fejre 111829 dinár egyenes adó eselt, tehát majdnem háromszorosa a régi szerbiai adótehernek Ennek a területnek 1.787.438 főnyi lakossága pedig mindössze 14,86 százalékát teszi ki az össznépességnek. A magyar területek után rögtön Szlovénia következik megterhelés tekintetében, részben ez is magyar terület, mert a Muravidéket idekapcsolták, itt minden fejre 1035.08, Horvátországban 702,37 dinár adóteher jut. Az egész országban átlagosan 615 66 dinár egyenesadó esnek minden polgárra, a magyar és sváb kisebbségi polgár ennek közel kétszeresét fizeti. Pedig itt nemcsak legális adókat fizetnek, hanem nyúzta, pusztította őket minden elképzelhető módon az államhatalom minden közege. Ha valaha ki lehetne mutatni, hogy az idezudított korrupt tisztviselői kar miféle harácsot szedett be ettől a lakosságtól. Belgrád maga is megijedne az eredménytől.