Magyarság, 1927. december (8. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-23 / 291. szám
1927 december 23. péntek mcgansAc Tizenegy ember borzalmas tűz halála a Tarnovsky-kastélyban, melyet a befagyott víz miatt nem tudtak oltani Varsóból jelentik. A szerdára virradó éjszaka kigyulladt a Tarnovsky grófok Dzikowban lévő híres kastélya. A tüzet nem lehetett oltani, mert a nagy hideg miatt befagytak az összes kutak, de még a tűzoltócsüvek csapjai is s ezért a gyönyörű kastély földig égett, romjai alól pedig tizenegy ember holttestét ásták ki. A tűz a kastély fűtőkészülékéből támadt és a földszinti lépcsőházban kezdődött Ezáltal elzárta a kastélyban tartózkodó emberek menekülésének útját. A tűzoltók hamarosan ott voltak az egyre jobban égő kastélynál, de tehetetlenül nézték a lángokat és hozzá sem foghattak az oltáshoz, mert a környék minden kútja be volt fagyva, befagyott a tűzoltókocsikban hozott víz és befagytak a tűzoltócsövek csapjai is. A tűz rohamosan terjedt a földszintről az első, majd a második emeletre s csakhamar lángba borult a kastély tetőzete is. A lángok néhány óra alatt annyira elhamvasztották a kastély faalkatrészeit, hogy a tetőzet összeomlott, a második emelet falai pedig nagy robajjal bedőltek A tűzoltók munkája, a befagyott víz miatt, kizárólag csak a mentésre szorítkozott Itt is balszerencse érte a tűzoltókat mert nemcsak, hogy a kasélyban levők legtöbbjét nem tudták kimenteni, hanem közülök is többen áldozatai lettek a borzalmas tűzvésznek. De nemcsak emberéletben, hanem fölbecsülhetetlen értékű műkincsekben is nagy a kár. A kastély ugyanis valóságos múzeuma volt a festményeknek, drága porcellánoknak és szobroknak, amelyek nagyrészt elpusztultak. Ugyanerre a sorsra jutott a kastély gazdag könyvtára és dinamitgyűjteménye is. Az elhamvadt műkincsek között van Rembrandtnak egyik híres, ifjúkori önarcképe is. Amikor a kastély teljesen elhamvadt, aromok alól tizenegy ember megszenesedettholttestét ásták ki, de azt hiszik, hogy többhalottja is van a tűzvésznek, mert a kastélylakói közül többen hiányoznak. A szénnéégett holttestek között van a kastély egyik Freyer nevű alkalmazottjának a fia, aki futóbajnok volt s mint ilyen, az olimpiai versenyeken Lengyelország színeiben akart versenyezni. A megmentettek között van a kastély tulajdonosának édesanyja, a 90 éves Tarnovsky grófné, akit a kastély első emeletéről mentettek ki akkor, amikor már az egész kastély égett. Nyolc embert csak súlyos sebesülten tudtak megmenteni. Egy későbbi távirat szerint, a csütörtökre virradó éjszakán kigyulladt és elégett a kastély pincéjében felhalmozott nagymennyiségű tüzelőanyag is. Még csak 2 nap megszűnik Budapest legnagyobb Ékszerüzlete GÁBOR Rákóczi út 6. szám alatt A megmaradt hatalmas raktárt, soha nem létezett olcsó áron árusitják NaiHasdn sós amm nem lesz Saját érdekében kérjük, a nagy torlódás elkerülése végett, bevásárlásait már most eszközölje Hallatban olcsó árainkról megfelyődhet, ha egyes cikkeink árát figyelemmel kiséri. 1150 drb 14 kar. aranykarkötő 9.— P-től 2560 drb 14 kar. arany karóra 24.50 P-től 750 drb 14 kar. arany fa zsebóra ........................... 52.— P-től 1350 drb 14 kar. arany férfilánc 27.50 P-től 2380 drb 14 kar. arany nyaklánc 7.20 P-től 6500 drb 14 kar. arany köves-és pecsétgyűrű................ 4.80 P-től126 drb 14 kar. aranyszelence 240.— P-től 1250 drb ezüstszelence ...... 26.— P-től 570 drb brilliánsgyűrű 40.— P-től 6000.— P-ig 160 drb brilliánsfüggő 120.— P-től 8000. P-ig 270 drb Schaffhausen-, Omega-, Doxa-órák ..................... 25.— P-től 4500 drb svájci I-a zsebóra . . 4.80 P-től 3250 drb I-a ébresztő ...... 3.60 P-től A francia parlament külügyi bizottságának alelnöke a trianoni béke revíziójáról és a francia-magyar közeledésről Páris, december hó Barthelémy József több címen játszik fontos szerepet a francia közéletben: ügyvéd, a párisi egyetem jogi fakultásának egyik legkiválóbb tanára, képviselő, a parlamentben a mérsékelt konzervatív iránynak legismertebb elméleti és gyakorlati védelmezője, aki egy időben a népszövetség mellett is képviselte országát, a parlament külügyi bizottságának alelnöke és végül egy hónap óta a francia Akadémia tagja Ennél kevesebb jogcím is indokolttá tette volna, hogy beszélgetést folytassunk és kikérjük véleményét a magyarfrancia külpolitikát közösen érdeklő kérdésekről; például az a jogcím, hogy a párisi román—magyar vegyes döntőbíróság előtt egyike volt azoknak, akik sikerrel védelmezték meg a magyar álláspont igazát a magyar—román agrárperben. Az ő megtéveszthetetlen jogászi elméje nem tudja elfogadni hogy elutasítsák Magyarország kérését, amikor az a békeszerződéseknek betartásához ragaszkodik az agrárkérdésben, viszont mint politikus és mint a francia jobboldali külpolitika egyik irányítója, mereven a trianoni szerződés alapján áll és így kell megítélni alábbi nyilatkozatának különösen a revízióra vonatkozó részét Egy nagyon őszinte és nyílt kézfogás, nyílt és őszinte tekintet, finom mosollyal árnyékolva, ami néha tréfásan irónikussá válik, de rögtön felbátorít és otthonossá teszi a környezetet, közvetlenné a beszélgetést. Egy kényelmes bőrfotelből megvizsgálhatjuk a terepet. A díszletek, a szoab berendezése, a képek, a bizalmas, pajkos rendellenségben szétszórt újságok, jegyzetek, könyvek egy sokoldalú tevékenység képeivel szórakoztatják a látogatót. Barthelémy úr precíz, de finom francia mondatai ragadnak ki szemlélődésünkből: „A magyar—román agrárper? Egészen tiszta ügy. Azok a jogi ügyeskedések, amiket román részről szoktak felhozni, összetörnek a legelemibb józan ész és a legegyszerűbb igazság szikláján. Sajnos, a francia közvélemény a magyar ügyekben még nagyon járatlan vagy félrevezetett és nem tekint Magyarország felé azzal a jószándékkal, ami kívánatos volna, így ebben a kérdésben is hatása alatt áll ama megszámlálhatatlan cikknek, amiket nyilvánvalóan román részről inspiráltak a francia napisajtóban és folyóiratokban. De még ennél is inkább befolyásolja a közvélemény egy részét a franciák románbarátsága, aminél fogva nagyon is hajlandók az ügyre vonatkozó jogi érveknek csak egyik csoportját venni tekintetbe és behunyni a szemüket a trianoni békeszerződés határozott intézkedése előtt. Elég rámutatnom például arra, hogy egyik különben nagynevű francia jogász a románok iránti barátságában oly feledékennyé vált, hogy amidőn a trianoni békeszerződés 250-ik cikkelyét idézte, kihagyta belőle azt a paragrafust, amely a vegyes döntőbíróságoknak az ilyen ügyekben való illetékességére vonatkozik és amely az egész kérdésnek sarkpontja.“ , Az intervjú hűségének kedvéért a fentiekhez le kellene fotografálnunk a francia képvieslő maliciózus mosolyát. — Szilárd meggyőződésem, hogy erre a területre nem szabad Romániát követnünk. Szó sincs róla, szövetségesei vagyunk és segítenünk kell ennek az országnak nehézségein. De ebből még nem következik az, hogy magunkévá kell tennünk állásfoglalását akkor is, ha ez az igazsággal szembe kerül; ellenkezőleg, kötelességünk tévedéseire figyelmeztetnünk és ezeket megelőznünk Magatartásunkban mindenekelőtt az igazságosság szempontjai kell hogy vezessenek úgy ebben, mint általában az európai béke kérdéseinek ügyében. Ha azt kívánjuk Magyarországtól, hogy végrehajtsa a trianoni szerződésnek reánézve oly kínos kötelezettségeit, Romániának is teljesíteni kell azokat, amik reánézve nem kedvezőek. A békeszerződések nem egyoldalúak, hanem kétoldalú szerződések . Képviselő úr véleménye szerint van-e kilátás arra, hogy a népszövetség végül is hozzájárul Magyarország kívánságához és a békeszerződés értelmében semleges bírákat jelöl ki a párisi román—magyar vegyes döntőbíróság mellé? — Kezdettől fogva az volt a véleményem, hogy az ügy csak a két fél közti barátságos megegyezéssel érhet véget. Az a benyomásom, hogy az ügy ebbe az irányba terelődik. A magyar kormány legutóbbi ajánlata Bukarestben igen fontos etapp ezen az úton, amely alapul szolgál egy mindkét fél számára elfogadható és kielégítő megoldásnak (?). A jogi terrénumról a gyakorlati politika területére tértünk. A jogtudós biztonságát felváltotta a politikus óvatossága. A vendéglevés legelemibb szabálya, hogy az úgságíró nem kellemetlenkedik tovább, ha a képviselő úr nem akar a feltett kérdésre határozottan válaszolni , de szögezzük le újból, hogy amidőn a Ruhr-megszállás folytán Németország viszszavonta a francia—német vegyesdöntőbíróság mellől a német bírót (mint most az övéket a románok), Poincaré ráírt a népszövetségre és követelte a békeszerződés értelmében a semleges bíró kijelölését, amit a népszövetség siettett is Poincarénak teljesíteni. A francia politikusnak ez az óvatossága ingerel. Vájjon mit mondana a francia kamara külügyi bizottságának az elnöke, ha Rothermere lord akciója felől érdeklődnénk nála. És megreszirozzuk a kérdést. A kérdés kényes, a válasz komoly : — Magyarországnak nem kellene erre a kampányra támaszkodnia. Európa még nem épült fel sebeiből, még sokkal nagyobb szüksége van a nyugalomra és a stabilitásra, semhogy még évekig szóba kerülhetne a trianoni szerződés revíziójának kérdése, bár ez utóbbi békeszerződés ellen különösen sok panasz hallatszik. Ha majd a sebek behegednek, akkor talán lehet beszélni erről a kérdésről. De egyelőre nem lehet másról szó, mint a jelenlegi statusquo fentartásáról és a keleti békeszerződések tiszteletben tartásáról. Bárhogy vélekedjünk is a trianoni békeszerződésről, félő, hogy ennek idő előtti revíziója felvetné a revízió kérdését minden vonalon, olyan általános agitíciót indítva meg, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. Mi franciák pedig nem tudjuk elfelejteni, hogy egy évszázadon belül három ellenséges inváziót szenvedtünk el: 1814-ben, 1870-ben és 1914-ben. Természetesen innen képzeljük azt, hogy a történelem folyamát Trianonnál megállítottuk. 1815-ben akadtak, akik azt hitték, hogy Európa képének végleges fizionómiáját alkották meg. Ha ez sikerül volna, ma nem lenne sem Olaszország, sem Német birodalom. A békeszerződések örök érvényessége csak relatív. A revízió lehetősége benne van a népszövetségi okmányban, de addig arról nem lehet szó, míg a háborít körülöttünk ólálkodik. — Magyarország akkor számíthat sikerre a francia közvélemény előtt, ha bizonyítékát adja annak, hogy nagyobb érdeklődést tanúsít az általános európai érdekek iránt, mint eddig tette. A népszövetség munkájában is aktívabb részt kellene vennie és ezt azért is mondom, mert remélem, hogy Genfben végül is szintén igazat fognak adni Magyarországnak akkor, amidőn a békeszerződések megtartását követeli. — Tudom, hogy a magyar közvélemény elitje ismerője és rajongója a francia civilizációnak. Másrészt a magyaroknak tudniok kell, hogy Franciaországban is van egy szellement, mely megértéssel viseltetik a magyar de profundis iránt. Ezért az intellektuális együttműködés terén is sikerrel járhat a két nép közeledése. Ezt a közeledést a magam részéről nagyon kívánatosnak tartom. Azok közé tartozom, akik igen melegen óhajtják, hogy azok a felhők, amelyek a kék égen gyülekeznek, végleg elaljanak. Barthelémy úr fenti nyilatkozatát igen figyelemreméltónak tartjuk. Természetesen senki se várja és senki se kívánhatja a francia külügyi bizottság másodelnökétől, aki talán holnap felelős állásba kerül, hogy másképpen beszéljen a trianoni békeszerződés revíziójáról, mint ahogy beszélt. De vájjon maga a fenti nyilatkozat is nem bizonyítja-e, hogy a revízió kérdése Franciaországban is kezd élni. Még nem is olyan régen Franciaországban a trianoni békének örökéletű érvényességet tulajdonítottak. A békeszerződés tabu volt. A francia közvélemény kezd már foglalkozni, ha még nem is megbarátkozni a revízió lehetőségének gondolatával. Az első, a legkülsőbb árkot bevettük. A kitűnő francia jogtudós nagyon jól tudja, hogy Rothermere lord a revíziót nem Franciaország ellen, hanem annak érdekében és azzal egyetértésben kívánná megvalósítani. Ezt a tudatot az a félelem homályosítja el, hogy a magyar revízió magával hozná az összes többi béke revízióját. Ez a félelem cementezi meg a másik árkot, amit Franciaországban be kell vennünk, rámutatván a félelem alaptalan voltára. Ez, kétségtelenül, nehéz munka lesz. De azzal kezdettől fogva mindnyájan tisztában voltunk, hogy a revízió Minden versenyt a karácsonyi árleszállítása, nem történhetik meg máról holnapra. Ami pedig a revízió időpontját illeti, azt épp oly kevéssé jósolhatja meg pontosan egy magyar lapnak szerény szerkesztője, mint a francia parlament külügyi bizottságának tiszteletreméltó másodelnöke, akinek országunk iránt táplált jóindulatát egyébként elégtétellel nyugtázzuk. A szerk.) Újabb, de reménytelen kísérletek az elsülyedt SIV. matrózainak megmentésére Provincetownból jelentik. Az elsüllyedt SIV. tengeralattjáró hajó torpedókamarájából, ahová az elsülyedt hajó hat matrózának sikerült bemerekülni, már közel két napja nem hallatszik semmi esettel, holott a torpedókamarába zárt matrózok és a búvárok jóideig tudtak egymással érintkezni a hajó acéltestére kalapácsütésekkel mért Morsejelekkel. A szerencsétlen matrózok,inden emberi számítás szerint megfulladtak, mert oxigénkészletük — amint azt a Morsejelekkel közölték — elfogyott, így kétségtelen, hogy a torpedókamarában már közel két napja nincs lélegzésre alkalmas levegő,ami nélkül a szült kamara hat szencsétlen lakója csak igen rövid ideig élhetett. A mentési munkálatokat szerdán délután nem is folytathatták, mert a sodronykötél, amellyel egy hadihajóhoz kötözték az elsülyedt hajót — elszakadt, a viharzó tenger a hadihajót helyéről elsodorta s igy — az illat mutató kötél hijján — a búvárok jóideig nem tudták az elsüllyedt tengeralattjárót a viz fenekén megtalálni Az amerikai hadiflottának a szerencsétlenség színhelyén tartózkodó hajói mindennek ellenére sem adtak fel minden reményt s újra meg újra megkísérelik a torpedókamrába zárt hat matróz megmentését. Szerdán este elült a vihar s a beállott szélcsendet a hadihajók arra használták fel, hogy újra megkeressék s újra egy Hadihajóhoz kössék a tenger mélyén fekvő tengeralattjárót. Csütörtökön reggel újra búvárok szálltak le az elsülyedt hajóhoz s a már bevált módon kalapácsütésekkel kerestek érintkezést a hal matrózzal, de semmi választ sem kaptak, — a torpedókamrából a legkisebb nesz sem hallatszott. A búvárok ennek ellenére is folytatják a mentést s miután sikerült a tengeralattjárónak egyik hallgatócsövét megtalálniuk ezen a nyíláson keresztül öt óra hosszáig levegőt szivattyúztak be az elsülyedt hajó belsejébe, de a hat matróz még ezután sem adott életjelt C/7'gMUo 3$ 3-6 (Pál'&tvífí