Magyarság, 1928. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
1928 január 1. vasárnap dRC FitSlfS El illesztendő h hozza meg a döntést a békereviziós mozgaom tekintetében az angol politicában London, december hó Az angol politika új esztendeje, legalább is az uralmon levő konzervatívpártra nézve, úgy látszik jobb iuspiciumokkal köszönt be, mint egy évvel ezelőtt, amikor a belpolitikában a végeláthatatlannak tetsző szénsztrájk, amely az 1926. év májusának nagy sztrájkját jóval több, mint egy félévvel élte túl, nehezedett rá a konzervatív párt programjára, a külpolitikában pedig ekkor kezdtek el gyűlni a felhők messze Keleten a brit birodalom kínai érdekeltségei felett A kínai események, a kommunistáknak Kína területéről való kiűzésével a néhány héttel ezelőtt történt és Moszkva által irányított kantoni kommunista lázadás leverése után, most jutottak el drámai fordulathoz. A szívós és érdekeiért késhegyig menő harcra kész angol külpolitika, úgy látszik, bőségesen megfizet Moszkvának a hankovi brit kolónia egy évvel ezelőtti elpusztításáért. A belpolitikában is kedvezőbb a konzervatív párt és a kormány helyzete, mint egy esztendővel ezelőtt. Igaz, hogy a múlt esztendő folyamán több alkalommal fenyegette komoly válság a párt és a kormány helyzetét. A nyár vége felé és az ősszel néhány időszaki választáson elért sikeres felbuzdulva, a liberális párt erős propagandát fejtett ki a konzervatív párt ellen. Hibáztatva Baldwin túlságosan óvatos politikáját, amely lényegtelen ügyekkel foglalja el a parlament idejét és ugyanakkor az igazán nagy jelentőségű problémákat, mint a szénbányászat végleges rendezését, vagy a válsággal küzdő angol földművelés megsegítését, hónapról-hónapra halogatja. Kétségtelen,, hogya párt maga is érzi, hogy a helyzete korántsem olyan biztos, mint amilyennek óriási parlamenti többsége alapján gondolni tehetne. Mert bár felületes szemlélőnek önnyen úgy tűnhetik fel, hogy a konservatív párt az 1924. év őszén lefolyt legutóbbi választások döntő győzelmével hosszú időre biztosította a konzervatív politika uralmát Angliában, a valóság arz, hogy a háború óta folyton kisért a politikai erőviszonyok végleges kialakulásának kérdése az angol politikában. A konzervatív párt a szerencsébe n A konzervatív párt az 1924-iki választásokon olyan szerencsével győzött, amire nem sokszor volt példa az angol politika történetében. Az ellenzéki pártok azonban, a munkáspárt és a liberálisok egyaránt, arra számítanak, hogy a konzervatív pártnak ez a szerencséjeem fog még egyszer megismétlődni. Az ellenzék szeret a konzervatív párt négy évvel ezelőtti nagy débaele fára hivatkozni, amit Baldwin a szabad kereskedelem (free trade) körül felmerült vitás kérdések feleslegesen erőszakolt fecsegésével idézett elő 1923 decemberében és aminek következménye volt 1924-ben a munkáspárt néhány hónapi kormányzása. A helyzet az elmúlt év folyamán néhányszor veszedelmesen hasonlított a négy évvel ezelőtti viszonyokhoz. A mai esztendei általános sztrájk eleinte ugyan inkább erősítette, mint gyengítette Baldwin helyzetét de amikor a szén sztrájk az általános sztrájk megszűnése után is hónapról-hónapra húzódott tovább, a kormány helyzete érezhetően rosszabbodott A múlt év folyamán az időközi választásokon a kormány egyik mandátumot a másik után vesztette el és amikor májusban a szovjettel való szakítás, később a lordok házának reformja, legutóbb pedig a nők szavazati jogának a 21 éves korhatárig való kiterjesztése, mind több vitás kérdést kavart fel, sőt a párt kebelében is belső meghasonlással fenyegetett, az ellenzéki pártok, de különösen a liberális párt vérmes reménykedései már kész prédának tekintették a konzervatív pártot. Hiszen az bizonyos, hogy az angol politikában, talán éppen a választási rendszer kiszámíthatatlansága következtében, van valami a kártyajáték bizonytalanságából. Amíg valaki „nyerésben van“, addig minden jó, de, ha egyszer valaki veszteni kezd, semmi sem segít rajta. És az ilyen veszteségek végzetesek lehetnek. Mert, ha az 1923-iki vereséget egy év alatt ki is heverte a konzervatív párt, viszont az ezt megelőző débacle-at, amikor 1906-ban a mai angol politika két veteránja Balfour és Ausquith (az akkor már nagy beteg Campbell-Bannerman, az angol politikában használatos kifejezés szerint inkább csak a „figurhead“ szerepét játszotta) vívta meg a csatát és a győztes Aspaith s a liberális párt volt, a konzervatívok 16 éven át, egészen 1922. őszéig, nem tudtak újból kormányra jutni. Lloyd George tervei és reményei A legfőbb reménykedők, akik legtöbbet várnak a politikai divatok változásától és a legközelebbi választásoktól, a liberálisok és különösen Lloyd George, aki ma kétségtelenül az angol politika egyik legkiszámíthatatlanabb lehetősége és aki 64 évével mindennek érzi magát, csak öregnek nem. Már most, ami Lloyd George reményeit és terveit illeti, igaz, hogy a konzervatívokhoz átpártolt Sir Alfred Mondává elveszítette egyik legpénzesebb pártzsidóját, de Sir Herbert Samuel, a volt jeruzsálemi angol kormányzó és főként Reading lord, vagy eredeti nevén Rufus Isaacs révén még mindig maradt elég áldozni hajlandó nagy vagyon a liberális pártban. Hiszen pl. az Isaacscsalád, ahol Lloyd George valamikor olyan családi ügyvédféle volt, Marconit ma is zsebében tartja és a kábelrendszerrel mind veszedelmesebb konkurráló nagy távolságra berendezkedő rádió, telegráf és telefon óriási vagyonszerzési lehetőségeket jelent. Lloyd George másik erőssége a népszerű, nagy néptömegek felett uralkodó angol sajtóhoz fűződő barátsága. A Rothermore lord és Lloyd George közötti barátság ismeretes Magyarországon is és ez a barátság, úgy látszik, tovább erősödik. Jó tíz évvel ezelőtt a Daily Mail volt az, amely Asquithot megbuktatta és Lloyd Georgeot a miniszterelnöki székbe emelte. Igaz, hogy akkor Northcliffe lord volt a lap tulajdonosa, de ma már Rothermere lord is félelmetes hatalom az angol politikában és a Daily Mail ugyanakkora tömegekre tud hatást gyakorolni, mint tíz évvel ezelőtt, ha nem nagyobbakra. Lloyd George bizonyosra veszi, hogy az angol liberális párt nagy renesszánsz előtt áll és a legközelebbi választásokon nemcsak a párt tekintélyének mélypontján elnyert egyötödnyi szavazatnak megfelelő 120 mandátumot, hanem esetleg még további 50—60 mandátumot is kaphat. Akkor pedig, ha még mindig lényeges kisebbségben is, de a munkáspárt jóakarata támogatásával a liberális párt könnyen kormányra juthat. Liberális számítás szerint ugyanis a legközelebbi angol választásokon abszolút többsége egyik pártnak sem lesz. A konzervatívok várható veszteségét a mostani 413-ból 150—160 mandátumra becsülik. Ezen a veszteségen osztoznék a két ellenzéki párt és ha szám szerint a munkáspárt lenne is a legerősebb, a három évvel ezelelőtti tapasztalatokon okulva, a párt kisebbségi kormányzást még egyszer nem fog vállalni. Így azután az egyedül lehetséges megoldás a liberálisok kormányvállalása lenne, a munkáspárt támogatásával és Lloyd George miniszterelnökségével. Bármennyire kívánatos lehetne is magyar szempontból az angol politikának ilyen fordulata, különösen ha Lloyd George mint miniszterelnök is vállalná programmal a békeszerződések revízióját, nem sok a reménység, hogy számításai beválnak. A liberális párt nagyobb arányú fellendülését nem tartják valószínűnek sem konzervatív, sem munkáspárti körökben. Az angol politikai élet egyik legalapvetőbb törvénye, a két pártrendszer és ha a most meglevő három párt közül egynek a kiküszöbölése vagy felszívódására kerül a sor, az más, mint a liberális párt alig lehet. Lloyd George személyes varázsával igen sokat tehet, akár meg is négyszerezheti a parlamentben a mostani töredékké zsugorodott negyventagú liberális pártot, de azért nem fognak visszatérni többé sem Gladstone, sem Asquith napjai érdekeiért harcoló brit imperializmusnak. A múlt év tavaszán világszenzációvá nőtt Arvcs-incidens és a szovjettel való diplomáciai szakítás nem vezetett ugyan semmi szemmel látható eredményre. A legutóbbi kantoni események és az angolbarát Csiang Kai Sek tábornok erőteljes kommunista üldöző politikája mégis azt mutatják, hogy Anglia nem volt tétlen és ott akarja a döntő csapást mérni a bolsevizmusra ahol az ő érdekeit legközvetlenebbül fenyegeti, Ázsiában. Hölgyeim! llSiSS! §@U MiMMm«an Elsőrendű kivel és minőségű beszerezhetők Esffi mil nai iaszifean Zoltánnál IV., S^ervica»tér 4. (Az udvarban/ A brt imperializmus problémái és nehézségei Az angol külpolitikát az elmúlt év folyamán csaknem teljesen lefoglalták a brit imperializmus problémái és nehézségei. Locarno elavult és divatjamúlt politikai jelszóvá lett és a hivatalos angol politika legfeljebb, ha epizódszerűen törődött az európai politika aktuális problémáival. A brit birodalmi politikának csaknem minden kérdése napirendre került az 1927. év folyamán: a tengeri fegyverkezés a júliusban Genfben tartott konferenciával; a domíniumok jogviszonyai a délafrikai zászlókérdéssel; a mohamedán kelet megoldatlan problémái Fuad egyiptomi és Feisal iraki királyok londoni látogatásával; végül természetesen Kína és Szovjetoroszország, amelyek, de különösen az utóbbi pillanatnyilag is legfontosabb kérdése az ázsiai a békerevízió és az angol közvélemény Anglia politikai életének a múlt évfolyamán jutott először nagyobb arányú publicitáshoz a békerevízió kérdése. A keleti határok tarthatatlanságáról ugyan már előzőleg is volt némi, bizonytalan értesülése az angol közvéleménynek, de a területi békerevízió szükségességére valójában csak Rothermere lordnak . FÖLDKÖZI TEMGERI UTAZÁSOK TSIESTBŐL lebr. én a f^4TiTIt % FA a világ egpomplsaba és leggyorsabb flopánjáró motorhajójára! SICHLIABB iS £1 Bi8«EB® tilUSEiSARA j márc. 3-án háromhetes körutazásra a ! ST MS ¥j ,% D’ITAttIA ' kettőKcsavara luxusgőzösre’ imnm, palesim és hisazseaba Mérsékelt részvéteil rffunk Felvilágosítást és prospektust küld: CQSCLIC03 UIE BUDAPEST VII.. ri,8kB,.(ii Képv JV.. ff) . {Piarista lilz) és iVagons Lits és a Menetjegykora !