Magyarság, 1928. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-29 / 24. szám
1928 január 29, vasárnap fi y{taq^j<xrr^ájQ (^Ijrrrdl^jdjmh /Xu&r$&isóCbL\ >m tkáctoO ^ Bakbak Baki kalandjai szárazon, vizen és a levegőben Írta: P. Ábrahám Ernő (Folytatás.) És jaj volt, ha egy-egy ügyetlenebb, vagy hun, utabb majom másik ágra ágra vetette magát, vagy éppen elkalandozott a szomszédos fára. Bakbak Baki mindjárt a rendetlenkedő után küldte a majomrendőrséget, a tiz legerősebb, leggyorsabb, legügyesebb majmot. Azok egy-kettőre elfogták a szökevényt s vitték Bakbak Baka elé. Olyankor nem irgalmazott Bakbak Baki. Mindjárt kimondta az ítéletet. — Meg kell dobálni kókuszdióval, hogy az egész teste megdagadjon s ha azután is elmenne még egyszer kalandozni a majomországutról, a kígyók harangjába fogjuk vetni. Mindjárt szedték is a majmok a kókuszdiót s addig dobálták az elitért bitangoló majmot, míg megdagadt az egész teste. De nem is jött aztán többet kedve elkalandozni, hanem ugyancsak vigyázott, hogy ügyesen haladjon a majomországuton, amelyiken Bakbak Baki vezette őket. Néha egyik-másik ügyetlenebb, gyengébb, vagy vigyázatlanabb majom elhibázta az ugrást, nem tudta elkapni a kiszemelt ágat s lezuhant a fák tetejének magasságából a földre. Jaj volt az ilyen majomnak. Mert lent a földön a majmok ősellenségei, a dingó kutyák követték a majmokat, s várták, mikor esik le egyik-egyik. Arra aztán rögtön rárohantak s egy-kettőre széttépték. De vigyázott is Bakbak Baki, hogy ügyesen ugráljanak az alattvalói. Ha valamelyik majom félt átlendíteni magát egy-egy nagyon is messzinek látszó ágra s megakasztotta az egész Utána következő majomsort. Bakbak Baki a gyáváskodó majom elé ugrott s olyan mérgesen rávigyoritott, hogy az esze nélkül ugrott neki a legtávolabbi ágnak is. Az apa és anyamajmok az egészen kis fiaikat a nyakukba ültették, úgy ugráltak ugrólágra, így haladtak a majmok a Bakbak Baki vágta országúton s végre elérték az erdő közepébe, a Szentjánosfa ligetbe, a majmok titkos tanácskozóhelyére. Egy szép kerek mező teresetlen ott, a mező közepén egy hatalmas, terebélyes szentjánoskenyérfa, akkora, hogy a tetejéről az egész szigetet be lehetett látni s még a nyílt tengerre is messze be, egész a leboruló ég aljáig. E körül az óriási fa körül a mező szélén szép körben apróbb szentjánoskenyérfák. Bakbak Baki a kör közepén álló nagy szentjánoskenyérfa csúcsára mászott, a többi majom pedig a körben álló kisebb szentjánoskenyérfákra . Várták mit fog mondani Bakbak Baki. — Bak, bak, bak! — kezdte a majomkirály, ami ezt tette: — Minden majom ide hallgasson! Hallgatták is. Bakbak Baki pedig folytatta— Hallottátok, milyen kötést tettem Laplap Lapival, a teknősbékák királyával? — Baki Baki Bak! — felelték a majmok, ami ezt tette. — Hallottuk, hogyne hallottuk volna. — Én tehát, — folytatta Bakbak Baki — ma éjszaka, mielőtt a hét fényes csillag másodszor fordulna. Laplap Lapi falára ülök s elmegyek, hogy szembeszállva a tenger veszedelmeivel, hirt hozzak nektek a csudálatos, ragyogó szigetekről. De jól ismerlek benneteket, tudom hogy milyen rendetlen, rakoncátlan, huncut népség vagytok s tudom, hogy nem maradhattok király nélkül, mert szükséges, hogy legyen, aki pórázon tartson s ráncba szedjen benneteket Mig tehát oda leszek, helyettem, Bakbak Baki helyett. Makmak Maki legyen a királyotok. — Bak, bak, baki Mák, mák, maki — kiáltoztak a majmok lelkesen, ami ezt tette: — Éljen Makmak Maki, a helyettes majomkirály! Éljen, éljen! Makmak Maki egy erős csimpánz volt s a Bakbak Baki fájához legkö■elebb eső szentjánoskenyérfa tetején ült. Mikor egy kicsit csendesedni kezdett az éljenzés intett, hogy beszélni akar. Csend lett. Makmak Maki pedig Hakbak Baki felé fordult s a levegőben bukfencet vetett a tiszteletére s újra elkapva az egyik ágat, ezt mondta: — Bakbakbak! Makmakbak! —ami ezt tette: — Köszönöm, óh nagyhatalmú és ficsőséggel ragyogó Bakbak Baki, felséges urunk és királyunk, hogy rám biztad a királyságodat s Ígérem, hogy erős és jó király leszek. Bakbak Baki pedig most már egészen Makmak Maki felé fordult s így felelt: (Folyt, köv.) Hajnalkának Piros rózsa, Kék ibolya, Annál is szebb Kis Hajnalka, Ajka piros, Mint a rózsa, Szeme kék, mint Az ibolya. Szenderszlai Anna és József. II. Aranyos kis Hajnalka Szereti a nyuszikat, A legeslegszebbeket, A szinkófehéreket. „Gömböc." (Egy kis szegedi fiú.) Galambok Matyi barátjai. Barka Sanyi és Laci írják Matyinak„Matyi öcsém, mi a nyáron építtettünk a tisztviselőtelepen egy szép házat, amelynek, nagy kertje van és én itt fogok kertészkedni és gazdálkodni, fogok szép galambokat tartani és tőled is megkérdem, melyik galambot ajánlod legjobban. De nekem már több időtől fogva van két szél, kis tengeri gerlém. Ha ezek a galambok költenének, akkor neked is küldenék, de hát nem költenek . Reméljük azért, hogy tavaszkor mégis csak fognak költeni azok a gerlék s talán nemcsak Matyi, de Hajnalka is kap belőlük. Matyi különben a dobos meg a trombitás galambot ajánlja legjobban. Persze, ő dobbal, meg trobitával képzeli őket. Hogy aztán van-e csakugyan trombitás galamb is, az az urfi titka. Vadnyúl Matyi barátja, Szabó Endre írja Majláthgárdokyból: „Nagyon érdekes, amit a nyulakról olvastam. Nekem is vannak nyulaim, de egyszer kaptam egy pici vad nyulat is és azt felneveltük. Kiskanállal adtuk neki a tejet, később meg már tányérkából itta ő maga. Eleinte olyan vad vett, hogy csak ugy lehetett megvitatni, ha becsavartuk rongyba, hogy csak a feje volt kint, mert véresre kaparta a kezünket. De hamar megszelídült és ugy játszott velünk, hogy mi körbe szaladtunk az asztalnál és mindig ő volt ottamarább. Annyit netettünk rajta! Már egész nagy volt, mikor , megtörtént a szerencsétlenség! Egyszer későn hozták a tejet és mi felkáposztalevelet adtunk neki enni. Később ’ játszani szartunk vele, de nem mozdult. Nézzük jobban hát fel volt fúvódva és már nem élt!! Jaj, de nagyon megsirattuk, szegényt!“ Matyi azt állítja, hogy úgy látszik, a sok káposzta ártott meg a kis vadnyúlnak. Bezzeg, ha krumplicukrot kapott volna! REJTVÉNYEM Hány borsószem megy egy fazékba? Hol nincs a folyóknak vizük? Kérdi: Knobh Jolánka. Feladta: Kövendy Kab. Aladár, Alajos, András, Jenő, Henrik, Károly, László, Nándor. Ezeket a neveket úgy írjuk egymás alá, hogy a kezdőbetűk egy kedves nevet adjanak. Feladta: Kulás Erzsiké. A H-val ember lakóhelye, L-el egyik betegsége, M-mel festék másik neve, V-vel megijedünk tőle. Beküldte: Gyarmati Laci. • A világot italon. Mégis egy tyuk át kilépi. Mi az? Beküldte: Révay Magda. A megfejtők közt 5 jutalomkönyvet osztunk szét.• A január 15-iki szám rejtvényeinek megfejtése: Soroksár, Fésű, Miskolcon laknak! Kupa, ugar, pars, avar. Jutalomkönyvet nyertek: Deák Zseni Györffy-Wolf gyár címén. (Sas Ede: A virágok költője.) 2. „Kismadár", Szeged. (Sebők: A két árvizes gyerek.) 3. ifj. Péchy Miki, Baracska, Fejérmegye. Bernyó Józsefné címén (Jessenskyné: Ahol a szivek találkoznak.) 4. Schweighardt Ilonka, Budapest, IX., Gát utca 22, I. 17 (Nagy E.: Katica kisaszony.) 6. Máday Midi, Ferenc-körut 41. IV. 11. (Malonyay: A Nílus országa.) 6. Tamássy Manóka, Rákosszentmihály, Nádor-utca. (Lőrinczy: A bizofalvi harang szava.) (Ezeket a könyveket a Singer-Wolfner cég adta ki.) Mikulás bácsi és Matyi (Folytatás.) Minél több kép rajzolódott fel a falra, ami mind a Matyi huncutságát ábrázolta, annál jobban szepegeti Matyi s annál szigorúbban nézett rá pápaszeme mögül Mikulás bácsi. Az irodiák is csak állott ott és nézett Matyira és a hajdú is csak állott a virgácsokkal s ő is nézett Matyira. Úgy érezte az urfi, hogy mindenki csak őt nézi. Mikulás bácsi, az írnok, a hajdú, maga a szoba is, az asztal, a székek, a pad, a csiziós könyv, mind-mind, mintha egyetlen nagy szem lett volna s az a nagy szem nézett volna áthatóan, a fenékig látva a Matyi lelkébe. — Na, lurkó, tagadsz-e még? — szólott végre Matyira Mikulás bácsi. Bezzeg nem tagadott most már Matyi. Csak szepegett ott nagy szánom-tánommal s rimánkodni kezdett: — Jaj, kedves Mikulás bácsi, csak most az egyszer bocsásson meg, sohase leszek többet rossz! Mikulás bácsi csak nézte Matyit és sokáig nem felelt. Kicsit talán még meg is sajnálta, mert leginkább a rezgő nyárfa leveléhez hasonlított az urfi, úgy rezgett. De azért még mindig zordoran nézett rá. —■ Hogy megbocsássak? — Csak most az egyszer, kedves Mikulás bácsi! — Hát azt hiszed te, — kérdezte felelet felvett Mikulás bácsi — hogy hiába vágattam én az erdőn ezt a sok virgácsot? — Hiszen akad még rajtam kívül is elég vásott gyerek, akin el lehet nyitni azt a sok virgácsot. De Mikulás bácsi nem felelt, hanem csak folytatta: — Meg a dutyi! Azt hiszed, potyára van itt? — Nagyon sötét van abban a dutyiban? — vacogott Matyi. — Akár az éjszaka, — biztatta Mikulás bácsi. —- Jaj, kedves Mikulás bácsi, akkor csak a dutyiba ne! — rimánkodott megint Matyi. — Persze, mert rossz a lelkiismereted! — olvasta Matyira Mikulás bácsi. -- De van ára itt egyéb büntetés is. Mert kinek a sarkát köttessem hátra, ha nem a tiédet? A többi rossz gyereknek is van sarka, — állította Matyi s ebben tagadhatatlanul igaza volt. De Mikulás bácsi nem engedett. Hobó — mondta — hát azt hiszed, hogy akad még egy olyan huncut gyerek, mint te? Ide nézz, csak krumplicukrot mennyit ettél meg vihígéletedben. Azzal újra megnyomta a gombot s megint uj kép vetődött fel a falra. Egy óriási krumplicukorhegy. De akkora, hogy még a Magas Tátra is csak egy kis dombocska lett volna amellett a rengeteg nagy krumplicukorhegy mellett. — Tudod-e miféle hegy ez? — kérdezte Mikulás bácsi — Biztosan a Magas Tátra, — felelte Matyi. , — Dehogy is a Magas Tátra, — igazította ki szigorúan Mikulás bácsi. — Ez az a rengeteg krumplicukor, amit te idáig megettél. .(Folyt, köv.) Hajnalka üzenetei Fodor Kató: Egy hosszú levelet várunk Katókám, amelyikben részletesen írsz magadról. — Molnár Etelka: Pápaszem bácsi félretette a leveled s meglásd, te is megnézheted majd az Abrahám bácsi darabját. — Szenderszky Anna és József: Abrahám bácsi megígérte, hogy a kedvetekért egyszer majd ir egy hosszú indián-történetet. Versetek kedves s a lapban is közölni fogjuk. — Lukhaup Klárika: Te már ilyen ügyesen tudsz írni az írógépen, Klárikám? Nehéz dolog, vagy könnyű megtanuni? Főleg Matyit érdekli, mert akkor legalább nem ejtene pocát irás közben. Mert tudni kell, hogy a pocákért állandóan veszedelemben forog a fejebúbja. — Lajos Manci: Csakugyan nehéz a harmadik polgári s elhiszem, hogy sok a lamulni valód. S lám, mégis szakítasz időt, hogy irj nekünk! — Sugár Erzsébet: Hogyne érdemelted volna meg azt a könyvet. Hiszen minden héten itt a leveled! — „Gömböcés ,fis madár": írjátok meg még egyszer a pontos címeteket, mert megvan ugyan az a leveletek, de nagy munka volna ezer meg ezer levélből kikeresni. Úgy sajnáltalak benneteket, hogy betegek voltatok Reméljük, már nincs baj? Matyi postája Túlcsik Tibor: Mindegyik rejtvényt jól fejtetted meg s azt is megmutattad, hogy tudsz szép egyenes sorokat írni, ha megvonalozod a levélpapirost. De a többi is egyenes, csak az egyik sor kanyarodik egy kicsit, mint Debrecenben a Nyomtató-utca. — Kiss Ferenc: Igazad van, méltóan viselem a Krumplicukor király dicső címét. Pápaszem bácsi mondta, hogy el ne felejtsem ide írni a versedet. Hát itt van: Az én lapom, Az én lapom jaj de jó, Jobb, mint dió, mogyoró, Mindennap ezt olvasom, Ez a kedvenc kis lapom. De szeretem ezt a lapot, Úgy várom a Vasárnapot, Akkor jön az én lapom, Melyben kedvem találom — Ifj. Valkovszky Gyula, írd meg azt is, tetszett-e a könyv? Megérdemelted, mert szorgalmas levélíró vagy. — Forgách Miklóskor Bizony, vacogott a fogam az égi dutyiban, mikor Mikulás bácsi előtt állottam. Nem kívánom senkinek. Mert haj, de szigorúan tud nézni! — Vadovics István: Hires helyen laksz! Mert a ti városotok: Mezőkövesd már sok becsületet szerzett a magyar népművészetnek. — Vitéz Kovács Janika: Mondd meg a kisöcsédnek, hogy én se tudtam az „r“ betűt kimondani s még a krumplicukrot is kumplicukoknak mondtam. S lám, most már azt is gyorsan elfutom, hogy: „Meguntam a Rába-Rábca köztén laktomat, Mert a Rába-Rábca rákja rágta lábosnál.** Majd megtanulja ő is, annyi baj legyen. Ábrahám bácsi örült, hogy tetszenek neked az írásai. Csak a szemedre vigyázz, ha csakugyan gyenge. Írd meg, hány dioptrás szemüveget vettetek? Ha felteszed, te leszel a kis Pápaszem bácsi. — Sípos Kálmán: Az egyik rejtvényed bekerül a lapba. Nagyon ügyes rejtvény. A többi levélre egy hét múlva válaszolunk. V Olyan szomorú vagyok, ha hallom, hogy valamelyik kis barátom vagy barátnőm beteg. Rejtvényeitekből fogunk közölni s kis verseteket is betesszük a lapba. — Egry Klárika: Szép nagy belük az írásod, Klárikám. Pápaszem bácsinak külön öröm az ilyen írás, mert mig olvassa, a pápaszemét is leteheti. — Sailer Klára: Olyan helyesen leirtad a gyárat, hogy még a lapba is betesszük. Büszke lehetsz rá! — Pataky Juliska és Valuta: Mondjátok meg Etelkának, hogy betegségében nagyon sokat gondolunk rá s alig várjuk, hogy tudassa meggyógyulását. Matyi pedig, nem hiszem, hogy szebben tudna rajzolni nálatok, mert én még sohase láttam olyanforma kutyákat, lovakat s egyebet, mint amilyeneket Matyi rajzol. Különben pedig arra, hogy milyen lesz az urfi bizonyítványa, nemcsak ti vagytok kíváncsiak, de Vas Laci is. Ez a kíváncsiság pedig súlyos következményekkel járhat Matyira. —■t Pitroff Irén: Látom, ügyes rejtvénymegfejtők vagytok. De nem is rossz mulatság az, ha készen vagyunk a leckénkkel. Igaz? — Molnár Etelká! Nem írtad, Etelkám, hogy beteg vagy. Vagy már meg is gyógyultál? Milyen kedves a versed! Ide irom ,hajnalkának. Ha leveled bontogatod, S az enyémet is megkapod, Merengj el rajta egy percre, Barátnőd jusson eszedbe S ha levelem elolvastad, És rám is gondoltál sokat, Levelemet eldobhatod, De nevemet megtarthatod.“ Megtartom, Etelkám, a leveledet is, a nevedet is. Még pedig örökre. — Deák Zsenike. Átadtad-e ott az üzenetünket, Zsenike? S utánad küldték-e a vasárnapi számokat? Matyi bizony örült, hogy hazakerült. Hizott örömében két kilót, amiben az örömön kívül a krumplicusornak is nagy része lehet. — Gyulay Gabriella• Már a levélpapirosról tudtam, mikor még nem is láttam rajta a címzést, hogy újra irlál. Átadtad-e nővérednek üdvözletünket? — Gáspár Boriska: Matyi mégis csak kezd egy kicsit drukkolni hogy hátha csakugyan elbírnátok vele. Egy óvatos kikötése mindenesetre van, a legyőzött nem kaphat barackot a fejebubijára.• Koncz Ilonka és Sárika: Matyi bizony jól úszik s nincs az a béke, amely különb fejeseket ugorjon. Szívesen bemutatná a tudományát a Szamosban, de bizony neki is az a sorsa, mint neked nincs vasúti szabadjegye, mint a Boriska apukájának. — Molnár Megduska: Ábrahám bácsi nagyon büszke a dicséretedre s meg is ígérte, hogy mindig fog írni a lapunkba. Vili: Azt látom a leveledből, hogy aranyos kis lány lehetsz, de elfelejtetted az első nevedet is megírni s a borítékon se volt rajta. Pedig nagyon szeretnénk tudni, ki az az ügyes kislány, aki olyan szép svéd csillagot fejezett be. Kézimunkázni én is szeretek, de csak módjával, mert különben görbítené a hátamat. Pápaszem bácsi a nagyatyám Matyi pedig az öcsém s ez mindig eszembe jut, mikor hátba dürköl, vagy váratlanul meghúzza a hajamat írd meg Boriska nevét is. —■ Lajos Manci: Hosszú Levelet várunk. Mancikám. — Szedmák Margit. Az előbbi üzenet neked is szól. De úgy is legyen! — Szombatfalvy Judit. Engem, csak február közepén láthattok felnégykor is, félhatkor is s örülök, hogy te is ott leszel. Láttad-e a Hamupipőkét?