Magyarság, 1928. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-29 / 24. szám

1928 január 29, vasárnap fi y{taq^j<xrr^ájQ (^Ijrrrdl^jdjmh /Xu&r$&isóCbL\ >m tkáctoO ^ Bakbak­ Baki kalandjai szárazon, vizen és a levegőben Írta: P. Ábrahám Ernő (Folytatás.) És jaj volt, ha egy-egy ügyetlenebb, vagy hun, utabb majom másik ágra ágra vetette magát, vagy éppen elka­landozott a szomszédos fára. Bakbak Baki mindjárt a rendetlenkedő után küldte a majomrendőrséget, a tiz leg­erősebb, leggyorsabb, legügyesebb majmot. Azok egy-kettőre elfogták a szökevényt s vitték Bakbak Baka elé. Olyankor nem irgalmazott Bakbak Baki. Mindjárt kimondta az ítéletet. — Meg kell dobálni kókuszdióval, hogy az egész teste megdagadjon s ha azután is elmenne még egyszer ka­landozni a majomországutról, a kí­gyók harangjába fogjuk vetni. Mindjárt szedték is a majmok a kókuszdiót s addig dobálták az el­itért bitangoló majmot, míg megda­gadt az egész teste. De nem is jött aztán többet kedve elkalandozni, ha­nem ugyancsak vigyázott, hogy ügye­sen haladjon a majomországuton, amelyiken Bakbak Baki vezette őket. Néha egyik-másik ügyetlenebb, gyen­gébb, vagy vigyázatlanabb majom el­hibázta az ugrást, nem tudta elkapni a kiszemelt ágat s lezuh­ant a fák te­tejének magasságából a földre. Jaj volt az ilyen majomnak. Mert lent a földön a majmok ősellenségei, a dingó kutyák követték a majmokat, s vár­ták, mikor esik le egyik-egyik. Arra aztán rögtön rárohantak s egy-kettőre széttépték. De vigyázott is Bakbak Baki, hogy ügyesen ugráljanak az alattvalói. Ha valamelyik majom félt átlendíteni magát egy-egy nagyon is messzinek látszó ágra s megakasztotta az egész Utána következő majomsort. Bakbak Baki a gyáváskodó majom elé ugrott s olyan mérgesen rávigyoritott, hogy az esze nélkül ugrott neki a legtávo­labbi ágnak is. Az apa és anyamaj­mok az egészen kis fiaikat a nya­kukba ültették, úgy ugráltak ugról­­ágra, így haladtak a majmok a Bakbak Baki vágta országúton s végre elérték az erdő közepébe, a Szentjánosfa ligetbe, a majmok titkos tanácskozó­helyére. Egy szép kerek mező tere­setlen ott, a mező közepén egy hatal­­mas, terebélyes szentjánoskenyérfa, akkora, hogy a tetejéről az egész szi­getet be lehetett látni s még a nyílt tengerre is messze be, egész a lebo­ruló ég aljáig. E körül az óriási fa körül a mező szélén szép körben ap­róbb szentjánoskenyérfák. Bakbak Baki a kör közepén álló nagy szentjánoskenyérfa csúcsára má­szott, a többi majom pedig a körben álló kisebb szentjánoskenyérfákra . Várták mit fog mondani Bakbak Baki. — Bak, bak, bak! — kezdte a ma­jomk­irály, ami ezt tette: — Minden majom ide hallgasson! Hallgatták is. Bakbak Baki pedig folytatta­— Hallottátok, milyen kötést tettem Laplap Lapival, a teknősbékák kirá­lyával? — Baki Baki Bak! — felelték a majmok, ami ezt tette. — Hallottuk, hogyne hallottuk volna. — Én tehát, — folytatta Bakbak Baki — ma éjszaka, mielőtt a hét fé­nyes csillag másodszor fordulna. Lap­lap Lapi f­alára ülök s elmegyek, hogy szembeszállva a tenger veszedel­meivel, hirt hozzak nektek a csudála­tos, ragyogó szigetekről. De jól ismer­lek benneteket, tudom hogy milyen rendetlen, rakoncátlan, huncut népség vagytok s tudom, hogy nem marad­hattok király nélkül, mert szükséges, hogy legyen, aki pórázon tartson s ráncba szedjen benneteket Mig tehát oda leszek, helyettem, Bakbak Baki helyett. Makmak Maki legyen a kirá­­lyotok. — Bak, bak, baki Mák, mák, maki — kiáltoztak a majmok lelkesen, ami ezt tette: — Éljen Makmak Maki, a helyettes majomkirály! Éljen, éljen! Makmak Maki egy erős csimpánz volt s a Bakbak Baki fájához legkö­­■elebb eső szentjánoskenyérfa tetején ült. Mikor egy kicsit csendesedni kez­dett az éljenzés intett, hogy beszélni akar. Csend lett. Makmak Maki pedig Hak­bak Baki felé fordult s a levegő­ben bukfencet vetett a tiszteletére s újra elkapva az egyik ágat, ezt mondta: — Bakbakbak! Makmakb­ak! —ami ezt tette: — Köszönöm, óh nagyhatalmú és f­icsőséggel ragyogó Bakbak Baki, fel­séges urunk és királyunk, hogy rám biztad a királyságodat s Ígérem, hogy erős és jó király leszek. Bakbak Baki pedig most már egé­szen Makmak Maki felé fordult s így felelt: (Folyt, köv.) Hajnalkának Piros rózsa, Kék ibolya, Annál is szebb Kis Hajnalka, Ajka piros, Mint a rózsa, Szeme kék, mint Az ibolya. Szenderszlai Anna és József. II. Aranyos kis Hajnalka Szereti a nyuszikat, A legeslegszebbeket, A szinkófehéreket. „Gömböc." (Egy kis szegedi fiú.) Galambok Matyi barátjai. Barka Sanyi és Laci írják Matyinak­„Matyi öcsém­, mi a nyáron építtet­tünk a tisztviselőtelepen egy szép há­zat, amelynek, nagy kertje van és én itt fogok kertészkedni és gazdálkodni, fogok szép galambokat tartani és tő­led is megkérdem, melyik galambot ajánlod legjobban. De nekem már több időtől fogva van két szél, kis tengeri gerlém. Ha ezek a galambok költenének, akkor neked is küldenék, de hát nem költenek . Reméljük azért, hogy tavaszkor mégis csak fognak költeni azok a gerlék s talán nemcsak Matyi, de Haj­nalka is kap belőlük. Matyi különben a dobos meg a trombitás galambot ajánlja legjobban. Persze, ő dobbal, meg tr­obitával képzeli őket. Hogy aztán van-e csakugyan trombitás ga­lamb is, az az urfi titka. Vadnyúl Matyi barátja, Szabó Endre írja Majláthgárdok­yból: „Nagyon érdekes, amit a nyulakról olvastam. Nekem is vannak nyulaim, de egyszer kaptam egy pici vad nyu­lat is és azt felneveltük. Kiskanállal adtuk neki a tejet, később meg már tányérkából itta ő maga. Eleinte olyan vad vett, hogy csak ugy lehetett megv­itatni, ha becsavartuk rongyba, hogy csak a feje volt kint, mert véresre ka­parta a kezünket. De hamar megszelí­dült és ugy játszott velünk, hogy mi körbe szaladtunk az asztalnál és min­dig ő volt ott­­­amarább. Annyit ne­tettünk rajta! Már egész nagy volt, mikor , megtörtént a szerencsétlenség! Egyszer későn hozták a tejet és mi felkáposztalevelet adtunk neki enni. Később ’ játszani szartunk vele, de nem mozdult. Nézzük jobban hát fel volt fúvódva és már nem élt!! Jaj, de nagyon megsirattuk, szegényt!“ Matyi azt állítja, hogy úgy látszik, a sok káposzta ártott meg a kis vad­­nyúlnak. Bezzeg, ha krumplicukrot kapott volna! REJTVÉNYEM Hány borsószem megy egy fazékba? Hol nincs a folyóknak vizük? Kérdi: Knobh Jolánka. Feladta: Kövendy Kab. Aladár, Alajos, András, Jenő, Hen­rik, Károly, László, Nándor. Ezeket a neveket úgy írjuk egymás alá, hogy a kezdőbetűk egy kedves nevet adjanak. Feladta: Kulás Erzsiké. A H-val ember lakóhelye, L-el egyik betegsége, M-mel festék másik neve, V-vel megijedünk tőle. Beküldte: Gyarmati Laci. • A világot italon. Mégis egy tyuk át kilépi. Mi az? Beküldte: Révay Magda.­­ A megfejtők közt 5 jutalomkönyvet osztunk szét.• A január 15-iki szám rejtvényeinek megfejtése: Soroksár, Fésű, Miskolcon laknak! Kupa, ugar, pars, avar. Jutalomkönyvet nyertek: Deák Zseni Györffy-Wolf gyár címén. (Sas Ede: A virágok költője.) 2. „Kismadár", Szeged. (Sebők: A két árvizes gyerek.) 3. ifj. Péchy Miki, Baracska, Fejér­megye. Bernyó Józsefné címén (Jes­­senskyné: Ahol a szivek találkoznak.) 4. Schweighardt Ilonka, Budapest, IX., Gát­ utca 22, I. 17 (Nagy E.: Ka­tica kisaszony.) 6. Máday Midi, Ferenc-körut 41. IV. 11. (Malonyay: A Nílus országa.) 6. Tamássy Manóka, Rákosszentmi­hály, Nádor-utca. (Lőrinczy: A bizo­­falvi harang szava.) (Ezeket a könyveket a Singer-Wolf­­ner cég adta ki.) Mikulás bácsi és Matyi (Folytatás.) Minél több kép rajzolódott fel a falra, ami mind a Matyi huncutságát ábrázolta, annál jobban szepegeti Matyi s annál szigorúbban nézett rá pápaszeme mögül Mikulás bácsi. Az irodiák is csak állott ott és né­zett Matyira és a hajdú is csak állott a virgácsokkal s ő is nézett Matyira. Úgy érezte az urfi, hogy mindenki c­sak őt nézi. Mikulás bácsi, az írnok, a hajdú, maga a szoba is, az asztal, a székek, a pad, a csiziós könyv, mind-mind, mintha egyetlen nagy szem lett volna s az a nagy szem né­zett volna áthatóan, a fenékig látva a Matyi lelkébe. — Na, lurkó, tagadsz-e még? — szó­lott végre Matyira Mikulás bácsi. Bezzeg nem tagadott most már Matyi. Csak szepegett ott nagy szá­nom-tánommal s rimánkodni kez­dett: — Jaj, kedves Mikulás bácsi, csak most az egyszer bocsásson meg, so­hase leszek többet rossz! Mikulás bácsi csak nézte Matyit és sokáig nem felelt. Kicsit talán még meg is sajnálta, mert leginkább a rezgő nyárfa leveléhez hasonlított az urfi, úgy rezgett. De azért még mindig zordoran nézett rá. —■ Hogy megbocsássak? — Csak most az egyszer, kedves Mikulás bácsi! — Há­t azt hiszed te, — kérdezte felelet f­elvett Mikulás bácsi — hogy hiába vágattam én az erdőn ezt a sok virgácsot? — Hiszen akad még rajtam kívül is elég vásott gyerek, akin el lehet nyitni azt a sok virgácsot. De Mikulás bácsi nem felelt, ha­nem csak folytatta: — Meg a dutyi! Azt hiszed, potyára van itt? —­ Nagyon sötét van abban a dutyi­ban? — vacogott Matyi. — Akár az éjszaka, — biztatta Mi­kulás bácsi. —- Jaj, kedves Mikulás bácsi, akkor csak a dutyiba ne! — rimánkodott megint Matyi. — Persze, mert rossz a lelkiismere­­ted! — olvasta Matyira Mikulás bácsi. -- De van ára itt egyéb büntetés is. Mert kinek a sarkát köttessem hátra, ha nem a tiédet? A többi rossz gyereknek is van sarka, — állította Matyi s ebben ta­gadhatatlanul igaza volt. De Mikulás bácsi nem engedett. Hobó — mondta — hát azt hi­szed, hogy akad még egy olyan hun­cut gyerek, mint te? Ide nézz, csak krumplicukrot mennyit ettél meg vi­­hígéletedben. Azzal újra megnyomta a gombot s megint uj kép vetődött fel a falra. Egy óriási krumplicukorhegy. De akkora, h­ogy még a Magas Tátra is csak egy kis dombocska lett volna amellett a rengeteg nagy krumpli­cukorhegy mellett. — Tudod-e miféle hegy ez? — kér­dezte Mikulás b­ácsi — Biztosan a Magas Tátra, —­ fe­lelte Matyi. , —­ Dehogy is a Magas Tátra, — iga­zította ki szigorúan Mikulás bácsi. — Ez az a rengeteg krumplicukor, amit te idáig megettél. .(Folyt, köv.) Hajnalka üzenetei Fodor Kató: Egy hosszú levelet vá­runk Katókám, amelyikben részlete­sen írsz magadról. — Molnár Etelka: Pápaszem bácsi félretette a leveled s meglásd, te is megnézheted majd az Abrahám bácsi darabját. — Szen­­derszky Anna és József: Abrahám bá­csi megígérte, hogy a kedvetekért egy­szer majd ir egy hosszú indián-törté­netet. Versetek kedves s a lapban is közölni fogjuk. — Lukhaup Klárika: Te már ilyen ügyesen tudsz írni az írógépen, Klárikám? Nehéz dolog, vagy könnyű megtanuni? Főleg Matyit ér­dekli, mert akkor legalább nem ej­­tene pocát irás közben. Mert tudni kell, hogy a pocákért állandóan veszede­lemben forog a fejebúbja. — Lajos Manci: Csakugyan nehéz a harmadik polgári s elhiszem, hogy sok a la­­mulni valód. S lám, mégis szakítasz időt, hogy irj nekünk! — Sugár Er­zsébet: Hogyne érdemelted volna meg azt a könyvet. Hiszen minden héten itt a leveled! — „Gömböc­­és ,fi­s madár": írjátok meg még egyszer a pontos címeteket, mert megvan ugyan az a leveletek, de nagy munka volna ezer meg ezer levélből kikeresni. Úgy sajnáltalak benneteket, hogy betegek voltatok Reméljük, már nincs baj? Matyi postája Túlcsik Tibor: Mindegyik rejtvényt jól fejtetted meg s azt is megmutat­tad, hogy tudsz szép egyenes sorokat írni, ha megvonalozod a levélpapirost. De a többi is egyenes, csak az egyik sor kanyarodik egy kicsit, mint Deb­recenben a Nyomtató-utca. — Kiss Ferenc: Igazad van, méltóan viselem a Krumplicukor király dicső címét. Pápaszem bácsi mondta, hogy el ne felejtsem ide írni a versedet. Hát itt van: Az én lapom, Az én lapom jaj de jó, Jobb, mint dió, mogyoró, Mindennap ezt olvasom, Ez a kedvenc kis lapom. De szeretem ezt a lapot, Úgy várom a Vasárnapot, Akkor jön az én lapom, Melyben ked­vem találom — Ifj. Valkovszky Gyula, írd meg azt is, tetszett-e a könyv? Megérdemelted, mert szorgal­mas levélíró vagy. —­ Forgách Mik­lóskor Bizony, vacogott a fogam az égi dutyiban, mikor Mikulás bácsi előtt állottam. Nem kívánom senki­nek. Mert haj, de szigorúan tud nézni! — V­adovics István: Hires helyen laksz! Mert a ti városotok: Mezőkö­vesd már sok becsületet szerzett a ma­gyar népművészetnek. —­ Vitéz Kovács Janika: Mondd meg a kisöcsédnek, hogy én se tudtam az „r“ betűt ki­mondani s még a krumplicukrot is kumplicukoknak mondtam. S lám, most már azt is gyorsan elfutom­, hogy: „Meguntam a Rába-Rábca köztén laktomat, Mert a Rába-Rábca rákja rágta lábosnál.** Majd megta­nulja ő is, annyi baj legyen. Ábrahám bácsi örült, hogy tetszenek neked az írásai. Csak a szemedre vigyázz, ha csakugyan gyenge. Írd meg, hány dioptrás szemüveget vettetek? Ha fel­teszed, te leszel a kis Pápaszem bácsi. —­ Sípos Kálmán: Az egyik rejtvényed bekerül a lapba. Nagyon ügyes rejt­­vény. A többi levélre egy hét múlva vá­laszolunk. V Olyan szomorú vagyok, ha hallom, hogy valamelyik kis barátom vagy ba­rátnőm beteg. Rejtvényeitekből fo­gunk közölni s kis verseteket is be­tesszük a lapba. — Egry Klárika: Szép nagy belük az írásod, Klárikám. Pápaszem bácsinak külön öröm az ilyen írás, mert mig olvassa, a pápa­­szemét is leteheti. — Sailer Klára: Olyan helyesen leirtad a gyárat, hogy még a lapba is betesszük. Büszke le­hetsz rá! — Pataky Juliska és Va­luta: Mondjátok meg Etelkának, hogy betegségében nagyon sokat gondo­lunk rá s alig várjuk, hogy tudassa meggyógyulását. Matyi pedig, nem hi­szem, hogy szebben tudna rajzolni ná­­latok, mert én még sohase láttam olyanforma kutyákat, lovakat s egye­bet, mint amilyeneket Matyi rajzol. Különben pedig arra, hogy milyen lesz az urfi bizonyítványa, nemcsak ti vagytok kíváncsiak, de­­ Vas Laci is. Ez a kíváncsiság pedig súlyos kö­vetkezményekkel járhat Matyira. —■t Pitroff Irén: Látom, ügyes rejtvény­­megfejtők vagytok. De nem is rossz mulatság az, ha készen vagyunk a leckénkkel. Igaz? — Molnár Etelká! Nem írtad, Etelkám, hogy beteg vagy. Vagy már meg is gyógyultál? Milyen kedves a versed! Ide irom­ ,hajnalká­nak. Ha leveled bontogatod, S az enyémet is megkapod, Merengj el rajta egy percre, Barátnőd jusson eszedbe S ha levelem elolvastad, És rám is gondoltál sokat, Levelemet el­dobhatod, De nevemet megtarthatod.“ Megtartom, Etelkám, a leveledet is, a nevedet is. Még pedig örökre. — Deák Zsenike. Átadtad-e ott az üzenetünket, Zsenike? S utánad kü­ldték-e a vasár­napi számokat? Matyi bizony örült, hogy hazakerült. Hizott örömében két kilót, amiben az örömön kívül a krumplicus­ornak is nagy része lehet. — Gyulay Gabriella• Már a levélpapi­rosról tudtam, mikor még nem is lát­tam rajta a címzést, hogy újra irlál. Átadtad-e nővérednek üdvözletünket? — Gáspár Boriska: Matyi mégis csak kezd egy kicsit drukkolni hogy hátha csakugyan elbírnátok vele. Egy óvatos kikötése mindenesetre van, a legyőzött nem kaphat barackot a fejebubijára.­­• Koncz Ilonka és Sárika: Matyi bi­zony jól úszik s nincs az a béke, amely különb fejeseket ugorjon. Szí­vesen bemutatná a tudományát a Sza­mosban, de bizony neki is az a sorsa, mint neked­ nincs vasúti szabadjegye, mint a Boriska apukájának. — Mol­nár Megduska: Ábrahám bácsi nagyon büszke a dicséretedre s meg is ígérte, hogy mindig fog írni a lapunkba. Vili: Azt látom a leveledből, hogy ara­nyos kis lány lehetsz, de elfelejtetted az első nevedet is megírni s a boríté­kon se volt rajta. Pedig nagyon sze­retnénk tudni, ki az az ügyes kis­lány, aki olyan szép svéd csillagot fejezett be. Kézimunkázni én is szeretek, de csak módjával, mert különben görbí­tené a hátamat. Pápaszem bácsi a­ nagyatyám­ Matyi pedig az öcsém s ez mindig eszembe jut, mikor hátba dü­rköl, vagy váratlanul meghúzza a hajamat írd meg Boriska nevét is. —■ Lajos Manci: Hosszú Levelet várunk. Mancikám. — Szedmák Margit. Az előbbi üzenet neked is szól. De úgy is legyen! —­ Szombatfalvy Judit. Engem, csak február közepén láthattok fel­­négykor is, félhatkor is s örülök, hogy te is ott leszel. Láttad-e a Hamu­pipőkét?

Next