Magyarság, 1928. február (9. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741 POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1928 FEBRUÁR 1, SZERDA FELELŐS SZERKESZTŐ» MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG» BUDAPEST VL ARADI-U 10. TEL.» T. 232-30. 252-31 FOKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST V KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31. 294-33 FIÓK KI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIKÉR* ANDRÁSSY-UT 8. SZ TELEFON: TERÉZ 23442 IX., ÉVFOLYAM 26. (2004.) SZÁM Tomiszláv írta: Battorych Kornél A horvát nemzet már több, mint háromszáz esztendeje lakott mai hazájában, kétszáz esztendeje volt keresztény, ötnegyed százada dokumentálta az új nyugat-római császár, Nagy Károly, előtt való hódolatával a nyugati műveltséghez való végleges csatlakozását, közel egy százada volt már nemzeti dinasztiája, mikor a pápa 925-ben Duvno mezején királlyá koronáztatta Tomiszláv bánt. A koronázás nem ért méltatlan férfiút. Tomiszláv egy állammá egyesítette a különböző horvát banátusokat, miáltal a nyugati keresztény kultúrának egyik biztos végvárátteremtette meg az Adrián. Kétszer visszaverte Nagy Simeon bolgár cár kísérletét, hogy a horvát területeken át betörjön Nyugat-Európába, amivel óriási szolgálatot tett a germán—román kultúrközösségnek. Mint király, ő volt az, aki a spalatói zsinatokon megkezdte a horvát egyház nehéz kérdésének rendezését, megkísérelve összhangba hozni a katolikus egyház egyetemességével az északiAdrián gyökeret vert szláv nyelvű istentiszteletet. Tomiszláv király neve elterülhetetlenül be van írva minden horvát szívébe. Királyi utódainak ő volt az ideálja, egész nemzetének büszkesége. Minden horvát uralkodó arra törekedett, hogy hatalma alatt egyesítse mindazokat a területeket, melyek felett valaha Tomiszláv volt az úr. De ez csak a legnagyobbaknak sikerült. A nemzeti dinasztiából IV. Kresimirnek, az Árpádházból Könyves Kálmánnak és IV. Bélának, az Anjouk közül Nagy Lajosnak, azután hosszu-hosszu századok után Ferenc Józsefnek. Talán éppen azért, mert oly tiszteletnek örvendettTomiszláv, többé horvát király e nevet nem viselte. Sőt egyetlen horvát bánt nem találunk, kinek ez lett volna a keresztneve. Kivéve azt a szánalmas figurát, aki már a szerb rabságban, mint utolsó horvát bán (1921), hozott szégyent nemzetére. Mint Pilátus a credóba, úgy került be a horvát történelembe Tomljenovics Tomiszláv ... Örömhírt jelentenek Belgrádból. A Szerb királyné most született második fiát Tomiszláv névre keresztelték! Eredetileg ugyan az András név volt számára kiválasztva. Nem tudom, azért-e, mert a jelenlegi szerb király nagyatyjának, Karagyorgyevics Sándor fejedelemnek (1842—1858) másodszülött fia is e nevet viselte, vagy azért-e, mert Králjevics Markó öccsét is így hívták. Az utolsó percben azonban a királyi csecsemő Tomiszláv névre kereszteltetett. A keresztelőn a horvát nemzetet két ur képviselte: Bombelles József gróf és Rádics István. Az ízlések különbözők. A gróf úr hamar eljutott a bécsi Burgból a belgrádi konakig. Radics már semmivel sem lephet meg senkit. A keresztelő után az „elnök úr“ szükségesnek látta kijelenteni, hogy a királyi csecsemő elnevezésével ezer esztendőre biztosítva van Jugoszlávia fenmaradása miután éppen ezer éve uralkodott Tomiszláv király. Sőt azt is meghallhattuk, hogy ha a szerb királyné egy harmadik fiúnak is ad életet, az valamelyik szlovén király (?!?) nevét fogja kapni, amivel Jugoszlávia élete ezerötszáz évre lesz biztosítva, miután ezek a királyok másfél évezrede uralkodtak — Rádics fejében, vagy a holdban! Jó itókát kaphat az ember a konokban, hogy ilyen okosakat beszél. Tiszta szívemből kívánom, legyen igaza Rádicsnak. Garantálják Jugoszlávia fenmaradását királyi keresztelők — egyedül! A Karagyorgyevics-háznak mindössze negyedik nemzedéke uralkodik, beleszámítva a dinasztia megalapítóját, Kara Györgyöt is, aki az osztrák ármádiában őrmesteri rangra vitte és saját atyja meggyilkolásával tüntette ki magát. E négy generáció is kétszer volt kénytelen elszaladni Szerbiából, úgy, hogy a Karagyorgyevicsek eddig pontosan ötven évig uralkodtak. És, íme, ennyi idő elég volt arra, hogy dekadens dinasztiák módjára kitenyésszék a bizantinizmust udvarukban és kiaszott eszü udvaroncok komikus leleményeivel véljék boldogíthatni népeiket. Légy hát boldog horvát nemzet! Nyomorult szolgaságban vagy, mint soha nem voltál ezerháromszázéves történelmed alatt. Területedet szerb megyékre szaggatták szét, ősi alkotmányodat megszüntették, legszentebb hagyományaidba belegázoltak, a balkáni gonoszság minden eszközével fosztanak ki, tönkreteszik évezredes múltra visszatekintő nemzeti kultúrádat. Írástudatlan csürhét szabadították rád, míg intelligenciádat, éhenhalásra ítélve, dobják ki az utcára, maholnap te leszel az ágyútöltelék az Olaszország elleni háborúban. Ám mindez semmi, te csak örvendj, horvát nemzet, hiszen egy kis szerb herceget Tomiszlávnak kereszteltek! Ma, persze, nem lehet Horvátországban megmondani a horvát nemzet igazi véleményét erről az együgyű Bauernsängereiről. De beszélhet össze Radics tücsköt és bogarat, néhány száz, minden hatalom előtt hasravágódó gyászalak mímelheti a kéjben vonaglást, az a frenetikus hallgatás azonban, mely még a délszláv érzelmű, de nem Belgrád zsoldjában álló horvát sajtóban is a hírt fogadta, eléggé elárulta a horvát nemzet érzelmeit. Mi nyíltan beszélhetünk. A horvát nemzet soha semmiféle formában nem ismerte el a Karagyorgyevics-házat. Minden igazi horvát bitorlónak tartja őket. Behódolása előtt Radics is megmondta: a királygyilkosság szerb szokás. Ilyen veszedelem tehát a szerb királyi házat horvát részről nem fenyegeti. Ha azonban meglesz rá a lehetőség, — és Isten segítségével nemsokára meglesz, — akkor, amint hajdan ugyancsak Rádics jelentette be, a horvát nemzet a szerb királyt minden az őt megillető tisztelettel ki fogja kisérni Horvátország határáig. A horvát nemzet a Karagyorgyevicsekről hallani sem akar. Ezen semmiféle tomiszláviádiák nem változtatnak. Ha Horvátország egyszer felszabadul, a horvát nemzet fog dönteni kormányformájáról. Lehet, hogy a horvátság a köztársaság mellett dönt, lehet, hogy a királyság mellett. Hogy az első esetben ki lesz az elnök, azt nem tudom, de azt tudom, hogy a második esetben a horvát király adva van! Apponyi Albert gróf és Gratz Gusztáv a külügyi bizottságban tiltakoztak a szentgotthárdi incidens miatt indított kisántánthajsza ellen A képviselőház külügyi bizottsága legutóbb úgy határozott, hogy az aktuális külpolitikai kérdések megvitatására minden hónapban ülést tart. E határozatnak megfelelően a bizottságot keddre ülésre hívták egybe, amelyen a kormány tagjai közül egyedül Walkó Lajos külügyminiszter jelent meg. Nemcsak az ellenzéken, hanem még az egységespárti képviselők körében is feltűnést keltett, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök nem jelent meg a bizottságban, holott mindenki biztosra vette, hogy a kínálkozói alkalmat fel fogja használni és nyilatkozik a szentgotthárdi incidensről és más aktuális külpolitikai kérdésekről is Gratz Gusztáv vitathatónak mondja az Invesztigációs eljárás rendszeresítését A bizottság ülésén az első felszólaló Gratz Gusztáv volt. Mindenekelőtt az erdélyi magyar birtokperek kérdésével foglalkozott. Helyesnek mondotta a tervezett egyezkedési tárgyalások gondolatát, mert az a véleménye, hogy a kormány ilyen törekvése csak fokozni fogja azt a kedvező megítélést, amelyet Magyarország tiszta jogi álláspontjának hangoztatásával az egész európai közvéleményben el tudott érni. Áttérve a szentgotthárdi vámincidensre, hangsúlyozta, hogy a magyar vasúti közegek teljesen szabályszerűen jártak el. .Az incidens tulajdonképpen jelentéktelen, de a cseh sajtó mégis kihasználta arra, hogy újból hajszát indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában összefogott több európai ország szocialista és nacionalista sajtója s rendkívül sajnálatos, hogy a német sajtó egy része is Magyarország ellen foglalt állást. A kisántant államok genfi együttes lépéséről elterjedt ellentmondó hírekről szólva, vitathatónak mondotta, hogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás állandó rendszeresítésére, mert a szerződés 143. cikke csupán általánosságban mondja ki, hogy Magyarország köteles magát alávetni az invesztációnak, ha azt a népszövetség tanácsa szótöbbséggel elhatározza .Az invesztigáció rendszere egyébként tökéletesen ellentétben áll a népszövetség alapelveivel, mert az államok két kategóriáját állapítja meg: az ellenőrző és az ellenőrzöttek kategóriáját, holott a népszövetségnek csak a nemzetek teljes egyenlősége lehet az alapelve. Sérelmes az is, hogy a népszövetség tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képviseletet annak az államnak, amely ellen az invesztigáció megindításáról szó van. A magyar kormány annak idején tiltakozott is az ellen a felfogás ellen, hogy Magyarország képviselőie ilyen esetben megtagadtassék. Sérelmes továbbá, hogy az invesztigációs bizottságban az invesztigált állam szomszédai is képviselve vannak, márpedig szomszédainknak ilyen joguk még akkor sem volt, amikor Magyarországon még működött az állandó katonai ellenőrző bizottság. A kisántánt minden konferencia elütt mesterségesen fedez fel valami gyanúsat Magyarországon Mindig a szomszéd államokkal való megértés híve volt. Sajnálja, hogy a szomszéd államok a szentgotthárdi incidenst is alkalmul használták fel arra, hogy ilyen nem indokolt hajszával megakadályozzák a megértés kifejlődését. Utalt arra, hogy Magyarország és szomszédai között milyen aránytalan egyenlőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kisántant államai minden egyes konferenciájuk előtt igyekeznek Magyarországon valami olyan gyanús momentumot mesterségesen felfedezni, amelynek hangoztatásában azután egységüket dokumentálhatják. Az általános külpolitikai helyzetről szólva örömmel látja Olaszországhoz való viszonyunk megszilár-dulását és bensőbbé válását Emellett szük- ségesnek tartaná, hogy külpolitikánk megfelelően ápolja Németországhoz való viszonyunkat is, amit sajnálatos módon homályosít el úgy a német baloldali, mint a jobboldali sajtónak Magyaroszággal szemben állandóan tanúsítottt barátságtalan magatartása. Gömbös Gyula a felvetett szentgotthárdi, esettel kapcsolatban tájékoztatást szeretett volna kapni a kisántánt katonai erejéről. Bizonyos megnem értést lát úgy osztrák, mint nagynémet részről Magyarországgal szemben. Szerinte az ebben az irányban észlelhető jelenségek nem alkalmasak a magyar—német barátság erősítésére. Magyarország nemzetközi helyzeténél foglalkozva hangsúlyozta, hogy Budapestre az a feladat vár, hogy különösen a Balkán felé kulturális és gazdasági vonatkozásban átvegye azt a szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közeljövőben Budapesten megnyíló tenyészállatvásár érdekében, nézete szerint, különösen a Balkánon nagyarányú propagandát kellene kifejteni és oda kellene hatni, hogy a Balkán-államokból ezt a kiállítást minél többen látogassák meg. Felhívta a külügyminiszter figyelmét, a leánycserkészeknek az év folyamán Budapesten tartandó nemzetközi kongresszusára. Ezen a kongreszuson hatvanegy állam vesz részt, úgy hogy indokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadtatását megfelelően előkészíteni. Lukács György az erdélyi magyar birtokperek kérdésével kapcsolatban kiemelte Apponyi Albert gróf érdemét, aki ezt a kérdést világkérdéssé tette. Peidl Gyula arra kérte a bizottság elnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben a külügyi bizottságban elhangzó felszólalásokat lehetőleg szó szerint közöljék. Pekár Gyula elnök kijelentette, hogy a bizottság üléséről megjelenő közlemények megszerkesztésére a maga felszólalását illetően minden bizottsági tagnak módjában van befolyni. Walko Lajos külügyminiszter az aktuális kérdésekről Walko Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. Az agrárperek ügyével kapcsolatban kifejtette, hogy Csáky Imre gróf szerepe tisztán áll azok előtt, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Ha valamit kifogásolni lehet szereplésében, az csak az, hogy eljárása talán ürügyet szolgáltathatott volna arra, hogy a népszövetségi előadó határozati javaslatának ellenjegyzését úgy állítsák be, mintha megegyezés létesült volna, amiről azonban szó sem volt. A magyar kormány november 15-én, tudvalévően, írásbelileg azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az ügy előbbrevitele céljából a jogi álláspontnak és a jogi elveknek teljes fentartásával, egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Ha ez nem sikerülne, mindegyik fél addig elfoglalt álláspontján folytatja a vitát. Erre az ajánlatra a magyar kormány hivatalos választ mindez. Ára 16 fillér