Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)
1928-03-01 / 50. szám
Epilógus írta: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre A numerus clausus valóban nem ideális intézmény. De nem állítólagos igazságtalan, volta miatt, hanem mert beteg számára készült intézmény. A mankóra, szükség lehet, de azért a mankóért nehéz volna lelkesedni. Senki jó magyar számára nem lehet tehát az valami különös öröm, hogy mesterséges állami beavatkozással kell kiegyensúlyozni olyan hibákat és hiányokat, amelyek másutt nincsenek. Ahol a nemzetet alkotó fajta a maga erejét, egészségét, szabad érvényesülését éli az államban, termelésben, gazdasági és kulturális intézményekben, ahol természetes az arány, egyensúly és zavartalan a vérkeringés a nemzeti élet egészében és részeiben, ahol az egyik közfunkciót nem zavarja túlságos vérbőség ugyanakkor, mikor a másik vérszegénységben szenved; ott olyan mesterséges regulátorokra sincs szükség, aminő a numerus clausus. Akik a numerus clausus szomorú és szárnyatlan parlamenti vitájában torkukban rezgették Deák Ferenc, Kossuth Lajos és Eötvös József nevét s összefogva a kormánnyal, elszedték a numerus clausus mankóját a magyarság ifjú nemzedékétől, vajjon vissza tudják-e varázsolni számára akár a történelmi Magyarország kereteit, akár e történelmi Magyarország 1848-ig volt valóban magyar életét és egészségét." Nehéz volna eldönteni, az orcátlanság, a cinizmus, vagy az ostobaság-e a nagyobb azokban a nagyképü szavalókban, akik nagy halott magyaroknak korukban mélyen gyökerező s attól elszakíthatatlan elveivel és szavaival igyekeznek még szorosabbra fogni a mai beteg, és gúzsba kötött magyarság rabszijait. ' , ■ A numerus clausus igazi hibája másutt és másban van: az egyedülvalóságában. Abban, hogy nem volt, kiindulópontja egy nagyszabású és messzeágazó önvédelmi koncepciónak. A numerus clausussal a magyar nemzeti társadalom s részben az ifjúság is beleringatta magát abba az illúzióba, Hogy ez az egy intézmény egymagában vissza fogja varázsolni lassan a magyarság számára az elhódított hatalmi pozíciókat. Pedig célját csak akkor érte volna el igazán, ha egész sora egészítette volna ki a további törvényhozási intézkedéseknek és egy messzeágazó hálózata a felsőbbséges szabad társadalmi szervezettségnek. Mit lehetett volna elérni, visszavívni a magyarság számára az elmúlt nyolc esztendő alatt, ha a törvényhozás és kormányzat a numerus clausust ekként kiegészítette volna az élet más terein, az inflációs idők adta kivételes kormányzati hatalmat a tősgyökeres magyarság gazdasági megerősítésére használta volna fel s egyben nem gátolta, hanem elősegítette volna a nemzeti társadalom autonómiájának kiépülését, ezen ma már hiába kesergünk. De rettenetes felelősséget vesz a vállára a Bethlen-kormány akkor, mikor mind e mulasztások megtetézéséül a megfejelt numerus clausussal az utolsó magyarvédő gátat is átvágta s e résen most már korlátozatlanul elönthetik a legfiatalabb magyar vetést is az idegen áradat hullámai. Hol vannak ma már azok a szinte határtalan lehetőségek, melyek még négy-öt évvel ezelőtt egyenesen kínálkoztak egy nagyszabású és gyökeres magyar fajvédő pénzügyi politika számára? És hova tűntek azok az esztendők, melyeknek egyik legérettebb és legnagyszerűbb gyümölcse éppen a magyar nemzeti társadalom teljes és tökéletes szervezettsége kellene legyen? Ehelyett a numerus clausus is eltűnt a sülyesztőben. Az emléke is annak, hogy nyolc évvel ezelőtt legalább Csonka- Magyarországot próbáltuk visszaadni az életből kitudott magyar népnek. Szegényes beszédek még itt-ott mentegetni próbálták a parlamenti vita során a numerus clausust, de az már senkinek sem jutott eszébe, hogy számonkérje a numerus clausus ellenfeleitől: váljon az, amit e törvény révén a magyarság : visszaszerzett magának, egyegy zugot vagy egy-egy darab kenyeret ifjú diplomás értelmiségünk számára, fölér-e azzal a hódítással, amelyet a zsidóság ezekben az években gazdasági téren a magyarság rovására tett? Mis nem akadt Senki, aki a numerus clausus revíziójának fejében legalább ellenszámlával állott volna a kormány és a törvényhozás elé, követelte volna az utóbbi években szemérmetlenül és kegyetlenül elbocsátott magyar tisztviselők visszavételét a bankokba, egyéb vállalatokba, követelte volna a magyar ifjúságnak erejéhez, képzettségéhez mért elhelyezését a zsidó vezetés alatt álló, de csak a kormány és parlament gazdaságpolitikája révén élő, kereskedelmi, ipari és hitelvállalatoknál. Legyünk tisztában azzal, hogy aki most még a diplomás állásokban is újabb idegen konkurrenciát szabadít a főiskolákból kikerülő magyar ifjúságra, anélkül, hogy legalább a gazdasági termelés terén nyitna számára új életlehetőségeket s elhelyezkedést,az a magyar ifjúságot akarva, nem akarva, forradalmasítja. Mi lehet az ifjúság válasza a kormány és a parlament e barátságtalan lépésére? Csak a fokozott szervezettség. Csak a szervezettség nagyobb erejével lehet pótolni azt, amit az állam a numerus clausus revíziójával most elvon tőle. A numerus clausus azt szuggerálta a pályát választó magyar fiatalembernek: „Friggy fiam nyugodtan tanárnak, mérnöknek, orvosnak, a durva zsidó konkurrencia téged már nem fog úgy letaposni, mint apádat“. De ezenkívül a kulturfölény is egyre így biztatott: „menjen csak fiatalember ügyvédnek, orvosnak, tanárnak, mérnöknek, hiszen a diplomában megtestesülő kultúra még mindig kevés ebben az országban, a több kultúra, a több diploma még egy országnak sem ártott meg és még távolról sincs kulturális telítettség Csonka-Magyarországon, a kulturfölény új stílusa és lendülete most új kulturális szükségleteket, feladatokat, állásokat fog kreálni, rajta csak fiatalember, tanuljon tovább fokozott buzgalommal“. És e kettős biztatásra ontotta is a hat egyetem csonka országunk számára az új diplomás fiatalságot, többet, mint Magyarország három egyeteme egy háromszorta nagyobb ország számára. És most egyszerre ugyanez a genfi védője a numerus claususnak és ugyanez a prófétája a kultúrfölénynek azt mondja: „Ezután nem a törvény, hanem én állapítom majd meg az arányt a magyar és nem magyar főiskolások között a szociális igazság és a gazdasági egyensúly szerint: mindenki tudja, hogy én szilárd és hajthatatlan ember vagyok, politikai áramlatokból, konjunktúráktól nem befolyásoltatom magamat, konzervatív vagyok és neonacionalista, rajtam még a bankoligarchia pokolkapui sem tudnak erőt vetni, én vagyok a protekció legesküdtebb ellensége és üldözője: a magyar ifjúság úgy építhet rám, mint a„ sziklára“. Óh, mely hatalmas garanciák a szegény magyar főiskolás ifjúság számára ! Mi maradhat itt más út és módszer ennek az ifjúságnak, mint a fokozott önvédelem, a tökéletesebb szervezettség, a teljesebb és szabadabb társadalmi autonómia? A numerus claususnak nagy egyensúlyozó ereje és ilyen irányban még nagyobb szuggesztiója volt. Jó volt a magyar ifjúságnak, mert reményt nyújtott és utat mutatott a több kenyérért és jobb jövőért való küzdelemben. De nem volt rossz a zsidóságnak sem, mert lecsapolta, mederbe terelte az antiszemitizmust. Az új törvény: új helyzet. A magyar ifjúság szerencsére rákapott a szervezett erő mámorító izére. Különösen az orvosi és mérnöki pályára készülők egészen csodálatos eredményeket értek el. Ezeket a szervezeteket tovább kell építeniök és tovább tökéletesíteniük. Ne felejtse el ez az ifjúság, hogy az egész modern magyar élet úgyszólván csak szervezeti kérdés. A szocialisták ereje is egyesegyedül a szervezettségük, amely még mindig megteszi a magáét, bár a gondolat, mely életrehozta e szervezeteket, már halott. A fasiszták ereje: az új és diadalmas gondolat és a szocialistákénál is tökéletesebb szervezet. A zsidók , ereje: országokon és osztályokon keresztül-kasul font tökéletes fajinemzeti szervezettségük. A tőke tökéletesebb szervezetével azon keresztül nagyobb átfogó erejével uralkodik a rajta kívül szervezetlenül és bambán álló más gazdasági erőkön és tényezőkön, valójában az egész gazdasági életen, benne elsősorban az agrárvilágon; a sokszor idegen szellemű város a szervezetlen és elhagyott szinmagyar falvak számosabb és erősebb népe fölött... Az ifjúságnak is tovább kell építenie szervezeteit és résen lennie. Azután lassan előkészítenie az ellentámadást. IT J 3.0, EGYES SZÁMÁRA EGY HÓRA 4 PENG«, ««.«« NAP 16 FILL., VASARNAP 32 FIJ.L. AUSZ HÉTKÖZNAP 30, GARAS, VASARNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741 POSTAFIÓK 19 ILOTAY ISTVÁN SZERKESZTOSEG* BUDAPEST VI. ARADI-U. 10. TEJ~I T, 232-30. 252-31 FŐKIADÓHIVATAL: BUDAPEST V KERÜLET BANK UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, 294-3® FIÓK KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIKÉR* ANDRÁSSY ÚT 8. SZ TELEFON: TERÉZ 234-3® BUDAPEST, 1928 MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK IX., ÉVFOLYAM 50. (2118.) SZÁM A kormányzó széleskörű amnesztiát adott a politikai bűncselekményekért elítélteknek kegyemet kaphatnak Nánosyék és Windisgraetzék is . Csütörtökön nyújtja be az, igazságügyminiszter az új pol- , a Sári törvénykönyv javaslatát Március elsején nyolc esztendeje annak, hogy a magyar nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta Horthy Miklóst. A nyolcéves évforduló alkalmából két igen jelentős meglepetés fogja érni a magyar közéletet. Illetékes helyen erről a két fontos ténykedésről a következőket mondották a Magyarság tudósítójának: — A „Magyarország magánjogi törvénykönyvéről“ szóló törvényjavaslatot az igazságügyminiszter március elsején fogja benyújtani a képviselőházban, mert ezen a napon van a kormányzó megválasztásának nyolcadik évfordulója és így ennek az időpontnak a megválasztásával az igazságügyminiszter kifejezésre akarja juttatni a javaslat nagy fontosságát. A nagy horderejű javaslat historikumát és jelentőségét a miniszter szerdán bővebben ismertetni fogja a képviselőházban. Illetékes helyen fölhívták a figyelmet arra, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalásától távol kell tartani a politikát. Törekedni kell arra, hogy a magyar polgári törvénykönyv tárgyalása minden szenvedélytől mentesen és úgy történjék, amely nélkül ennek az egész magyar jogéletre és fejlődésére döntő fontosságú javaslatnak a tárgyalása el sem képzelhető. Ennek az atmoszférának és társadalmi összhangnak a megteremtését és előmozdítását célozza az a magas elhatározás is, amely ugyancsak holnap fog fog megjelenni. Ez a legfelső kegyelmi elhatározás egyfelől a politikai bűncselekmények szabatosan meghatározott csoportjával szemben hirdet kegyelmet és pedig úgy elítéltekkel, mint a terheltekkel szemben, másfelől azonban lehe-tőséget nyújt arra, hogy kivételes eseetekben az elhatározásban fel nem sorolt esetekben egyéb cselekmények miatt el-,ítéltek is kegyelemben részesüljenek. Az első csoportba tartoznak: az államfő és a királyi ház tagja megsértésének vétsége, az állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség, izgatás, a választójog elleni bűncselekmények és a választásokkal kapcsolatos vétségek, politikai természetű indokból elkövetett hatóság és magánosok elleni erőszak, tiltott közlés. A második csoportba tartoznak: a politikai természetű indokból elkövetett bűncselekmények miatt elítéltek, ha a rendkívüli méltánylást érdemlő esetben a bíróság a maga szuverén hatláskörében az elítéltet — egyéniségének, életviszonyainak a bűncselekményt meg- előző és azt követő példás magaviseletének, valamint az eset többi körülményeinek figyelembevételével — a kormányzói elhatározás keltétől számított három hónapon belül kivételesen kegyelemre méltónak nyilvánítja. Ilyen határozatot a bíróság csak igen kivételes esetben hozhat és pedig oly módon, hogy, a felek indítványa és meghallgatása nélkül hivatalból hozza meg döntését és így arra semmi külső fórum befolyást nem gyakorol. A kommunisták, emigránsok és visszaesők nem kapnak kegyelmet A kegyelmi elhatározás bizonyos kizárós nem részesülhet. Ehhez képest ki vannak' okokat'is megállapít, amelyeknek fennfor- zárva a kegyelemből mindkét csoportban gála esetén az elitélt és terhelt kegyelemben azok. Ára a képes melléklettel együtt 24 fillér