Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)

1928-03-17 / 63. szám

1928 március 17, szombat BfmCTansa.es HANGVERSENY •^****0»***+*******­^**+^**\ »HW»» * Zongora­ est. Keleti Lily, a hazai zongo­­rás-gárda egyik kitűnő tagja hangversenye­zett önálló esten vasárnap a Vigadó nagyter­mében. Szépszámú közönség gyűlt össze ez alkalommal, mely lelkesen hallgatta végig az est érdekes műsorát. A Bach-Busoni G-moll Toccata és Fuga, Haydn bájos f-moll variá­ciói és Liszt súlyos h-moll szonátája töltöt­ték ki a műsor első felét. A másodikban Fauré finom Impromtu-je, Harsányi Tibor két színes apróságát, Albenii Friana-ja ,és Rachmaninoff’—Kreisler Liebesfreud-ja ke­rültek sorra a művésznő pergő tehnikájú, temperamentumos, muzsikális előadásában * Bartók Béla zongora­estje. Nagy szám­ban gyűlt össze a közönség ma este Bartók Bélának, a magyar muzsika egyik elismert vezető egyéniségének második zongora­hangversenyén, a Zeneművészeti­­ Főiskola nagytermében. A mester rajongó hívei a vi­szontlátás örömét is ünnepelték ma este, mert Bartók Béla csak a napokban tért vissza nagysikerű amerikai hangverseny­­körútjáról, melyen mindenütt meleg fogad­tatásban volt része. Műsorát az olasz barokk egyik mesterének, Rossi Michelangelónak sa­ját átírású Toccata-jával vezette be. Rá a Mozart c-moll Fantázia, az F-dúr és Art-dúr Beethoven-szonáták, Kodály és saját művek következtek, hallgatósága őszinte elragadta­tására. Milyen világos egy opusz, mikor meg­értetésére egy kongeniális művész gyújt szö­­vétneket! (m. i.) * A Bécsi Magyar Szövetség negyvenötö­dik kulturestélyének legnagyobb érdekes­sége Fischer Annie 12 éves zongoramű-­ vésznő fellépte volt. A fiatal művésznő, aki egyúttal először szerepelt Bécsben, előadá­sának érettségével, technikájának fejlettsé­gével valósággal magával ragadta a közön­séget. Domány Sári, Loránd Vilma és Rös­­sel-Majdan Károly csengő hangjukkal kel­tettek nagy hatást. Schell Margit, előadó művésznőnek is nagy sikere volt. Az esté­lyen nagyszámú előkelő közönség jelent meg. Kísérők voltak, Berens Frigyes kar­mester és Zádor Jenő dr. * Gróh Klára hegedű­művésznő és Micsey Józsa operaénekesnő együttes hangversenyt rendeznek március hó 29-én. Gróh Klári a hangverseny után olaszországi turnéra uta­zik. * Gervay Erzsi hangversenye március hó 30-án a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben. » * A szegedi református énekkar alapítási hangversenye. Szerdán este a szegedi Kass­­szálló nagytermében tartotta a Szegedi Re­formátus Énekkar harmadik alapítási hang­versenyét nagy és előkelő közönség jelen­létében. A megnyitó ünnepi emlékbeszédet Bakó László lelkész, az Énekkar elnöke mondotta, majd az énekkar Papp Ferenc karnagy vezénylésével Árokházy Béla, Sza­bados Béla, Vargha József, Hoppe Rezső, Gaál Perem­ szerzeményeit adta elő. Som­­lyódy István Várady Antal: „Petőfi a Horto­bágyon“ című költeményét szavalta zongora­­kisérettel s úgy őt, mint a műdalokat éneklő Sz. Patkós Irma operaénekesnőt s különösen az énekkarnak „Ossian“-ját zajos tapsokkal üdvözölte a közönség. * Dal-est. A dal­esték újabban stílusosan Schubert jegyében állanak, hódolatukat­ ró­ják le a „Lied“ ősatyja iránt Vasárnap este Mende Erzsi áldozott a nagy poéta emléké­nek a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben. Válogatottan szép műsoráért illeti, leg­elsősorban dicséret. A mester kevésbé ismert két remek olasz szövegre írt dalain kívül egy csomót adott a kevésbé ismertek közül Csinos hangját, finomságokat kereső stílu­sos előadásai nagyszámú hallgatói meleg tapsokkal ünnepelték. Herz Ottó dr. kíséri zongorát biztos, művészi lélekkel. Közremű­ködtek az esten egy-egy számban Dobos Imre az Operaház művésze és Horváth László, klarinét, illetően cselló-kísérettel. * Nóta-est Dirner Gusztáv dr. rendezte ma délután negyedik szerzői magyar dal- és nótaestjét, a zeneművészeti Főiskolán nagy sikerrel. Az előadó nótáját Pertis Jenő zene­kara kísérte. * Szilágyi Imre dr. berlini rádióhangver­senye. Szilágyi Imre dr., a berlini rádióköz­pont meghívására folyo­só 19-én hangver­senyezik a berlini rádióban. Műsorán XVII .—XX. századi magyar zenei termékek. * Schubert-hangverseny. A Fővárosi Nép­művelési Bizottság március 18-án, vasárnap délután öt órakor tartja centennáris Schu­­bert-hang­verseny­ét a Pesti Vigadóban Stefá­niai Imre zongoraművész, spanyol kir. ka­­rb­araművész, Báthy Anette operaénekesnő, a Városi Színház tagja és az Egyetemi Énekkarok működnek­­közre. Jegyek 80 fil­lértől 3 pengőig a Váci­ utca 62, f.l. délelőtt 9—2-ig előreválthatók. * Tanítók jótékonycélú hangversenye. A Katolikus Tanítónők és Tanárnők Országos Egyesülete e hó 28-án, szerdán délután fél 6 órakor a Zeneakadémia nagytermében jó­­tékonycélú­­hangversenyt rendez, melyen Laurisin Lajos operaénekes, Bakó Lászlóné színművésznő, Orosz Julia operaénekesnő, Felvinczi-Takács Alice hegedűművésznő, Zsámboki Miklós gordonkaművész és a Pesti Szent Imre Kollégium énekkara Kendela Géza dr., az Egyetem-téri templom zeneigaz­gató vezetésével vesznek részt. Jegyek kap­hatók a Zeneakadémia portásánál, az egye­sület helyiségében (Ferenciek-tere 7) és a Korda-féle könyvkereskedésben (Mikszáth Kálmán-tér 3). * Dohnányi Ernő zongoraestje holnap, márc. 18. V. félkilenc. Néhány jegy még kapható. (Rózsavölgyi) * Hegyi Emanuel mai zongoraestje betegség m­iatt márc. 31-ére halasztva. (Studio.) * Casals II. csellóestje ápr. 2. (Harmónia.) * Huberman a filharmonikusokkal ápr. 16. (Harmónia.) Színházak, orfeumok és kabarék műsora Színházak: ANDRÁSSY­ ÚTI SZÍNHÁZ (H4. 09). Műsor: Fedők Sári vendégjátéka. — Húzd rá Offenbach. — Krémes. — És a bisonyos harmadik. — Medgyaszay, Vaszary, Radó Vidor magánszámai. — Kőváry konferál (Az előadások kezdete naponta este fél 9 órakor. Minden vasár- és ünnepnap délután fél 4 órakor előadás mérsékelt helyárakkal a teljes esti műsorral.) BELVÁROSI SZÍNHÁZ (A4, 8)­­ Szombat: Nászéjszaka. Vasárnap délután: A gazdag lány. Vasárnap este: Nászéjszaka. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ (4, 8) . " Szombat: Zenebona. Vasárnap délután: Postás bácsi szerencséje (gyermekelőadás). Vasárnap este: Zenebona. KIRALY-SZINHAZ (3. AS). Szombat: No, no, Nanette (Palásthy Irén és társulatának vendégjátéka). Vasárnap délután: Mersz-e Mary? Vasárnap este: No, no, Nanette (Palásthy Irén és társulatának vendégjátéka). MAGYAR KIRÁLYI OPERAHÁZ (7): Szombat: A nürnbergi mesterdalnokok (B. bér­­­­let 21. szám; Leiter Hubert vendégfellépté­vel; kezdete este 6 órakor). Vasárnap: Turandot (bérletszünet; Raicseff Péter vendégfelléptével). MAGYAR SZÍNHÁZ (3, 8): Szombat: Olympia. Vasárnap délután: Peer Gynt. Vasárnap este: Olympia. NEMZETI SZÍNHÁZ (3, A8): Szombat: Szibéria. Vasárnap délután: Az ember tragédiája. Vasárnap este: Szibéria. NEMZ. SZÍN. KAMARASZÍNHÁZA (14, A8). Szombat: Ármány és szerelem (új betanulás­sal, először). Vasárnap délután: Vén leányok. Vasárnap este: Ármány és szerelem. ÚJ SZÍNHÁZ (14, 9) : Szombat: Dybuk. Vasárnap délután: Dybuk. Vasárnap este: Dybuk. VÁROSI SZÍNHÁZ (3, 18): Szombat: Bob herceg (Fedák Sári vendégfel­léptével). Vasárnap délután: A denevér. Vasárnap este: Bob herceg (Fedák Sári ven­­dégfelléptével). VÍGSZÍNHÁZ (3. A&) . Szombat: Úri muri. Vasárnap délután: A Noszty-fiú esete Tóth Marival. , Vasárnap este: Úri muri. Orfeumok, kabarék, cirkuszok. KOMÉDIA, VI. kerület, Jókai­ tér 10. szám Telefon: 277—80.) Igazgató: Rótt Sándor. Mű­sor: Csortos, Rótt Sándor, Türk Berta, Rótt Fe­renc stb­ Az előadások kezdete naponta este fél 9 órakor. Minden vasárnap délután fél 4 órakor előadást tartunk. ROYAL ORFEUM. Műsor: Ellyn Glenn. — Vico­­el Martin. — Vasques. — 2 Devers. — Zibral. — Fran­ Klint. — Anena-csoport. — A megboldogult Alajos. — Solti. — Dénes. — Sá­rossy. — Sugár Flóri stb., stb. Az előadások kezdete naponta este 8 órakor. Minden vásár- és ünnepnap délután fél 4 órakor előadás a teljes esti műsorral, mérsékelt helyárakkal TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD. Műsor: Nagy En­dre. — Salamon Béla. — Rajna Alice. — Selyem pincsi. — Kubista szerelem. — A diéta. — Az átjárószoba. — A Jolly fivérei­.­­ Felolvasok a rádióba. — A szár. — Olymposzon. — Költészet. — Galsworthy angoljai, stb. — Az előadások kezdete naponta este fél 9 órakor. — Minden vasárnap délután fél 4 órakor Igazi Gyerekszín­­ház új műsorral. Filmsztárok arcképei I. Lon Chaney Hollywood, március hó A Metro Goldwyn filmgyár egyik büszke­sége, A Notredamei torony­őr Quasimodo­ja, „Aki a pofonokat kapta“ bohóca a legkomo­lyabb, a legelvonultabb, csak szerelmének , a filmnek élő művésze, kétségtelenül leg­nehezebben megközelíthető ember újságírók részére. Ez évben lesz huszonöt éve, hogy szí­­nészkedéssel keresi kenyerét, de idáig alig néhányszor sikerült öt újságírótollra kapni Nem keresi a reklámot, sőt menekül előle Ha sikerülne is újságíró embernek közelébe kerülni, mindenről szívesen beszél, csak ép­pen magáról, múltjáról, sikereiről nem akar nyilatkozni. E sorok írójának is napokon át kellett türelmesen várakoznia arra a pilla­natra, amikor végre kapitulált s hang­súlyozva, hogy csak a külföldi hírlapíróval szemben kötelező, udvariasságból teszi, felel­­getni kezdett a személyére vonatkozó kérdé­sekre is. Lassan indult meg a mese, de azután egyre jobban belemelegedett s folyt a szó belőle biztatgatás és kérdezés nélkül is. Gyermekkoromról nem sok mondanivalóm van, talán csak annyi, hogy az én szüleim nem voltak külföldi hercegek, sem tönkre­ment milliárdos bankárok, mint ahogy kol­légáim nagy részének családjáról a reklám­cikkek, megállapítják, az én apám süketnéma volt s borbélymesterségből tartotta el anyá­mat s négy fiát Colorado Springsen szület­tem 1883-ban. A négy fiúgyermek közül én voltam a legfiatalabb. 11 éves koromig jár­hattam iskolába, ekkor anyám, aki szintén süketnéma volt, súlyos reumát kapott s mi­után szegény apám nem tudta őt a kellő or­vosi ápolásban részesíttetni, a baj elhatalma­sodott, anyám merev testtel nem volt képes a házimunkát sem ellátni s igy ki kellett ma­radnom az iskolából, hogy kis házunkat rendben tartsam. Szüleimmel az ő sajátos nyelvükön, az ujjbeszéddel érintkezhettem s azt hiszem, ebben az időben tettem szert a most dús megélhetést biztosító mimikai ké­pességemre. Mikor bátyáim keresni kezdtek s cselédet tudtak szüleim mellé fogadni, én is foglalko­zás után néztem. Voltam én minden, ami egy dolgozni akaró fiatalember csak lehet. Nya­kamba vettem a világot, bebarangoltam egész Északamerikát, dolgoztam, mint asz­talos, kovács,­­kőtörő, bányamunkás, kifutó­­fiú. Huszonkét éves sem voltam még, amikor megnősültem. Csikágóban alapítottam csalá­dot. Házaséletem igen szomorúan kezdődött, minden igyekezetem hiábavaló­ volt, semmi­féle állást nem tudtam szerezni. Közel állot­tunk az éhenhaláshoz. Végre nagy utánjárás után kaptam állást: egy vándor színtársulat szerződtetett le heti 14 dollár fizetéssel. Ve­lük jártuk, most már feleségemmel együtt, az országutakat, játszottunk kocsmákban, istál­lókban s hol kaptunk fizetést, hol nem. Ki­lenc keserves évig tartott ez a kóbor élet, az istentől elhagyatott falvak „színpadain“. El sem mondható, milyen primitív, milyen mostoha körülmények között feszítettük ke­resztre a múzsát ez idő alatt Egy esetet akarok csak megemlíteni a sok közül, amely Ken­tucky állam egy falujában történt, ahol egy kocsma emelvényén mutattuk be nagyoperet­tünket. Korán kezdtük az előadást, mert a farmerek korán szoktak ágyba menni. A da­rab második felvonása alatt azonban mégis beállott­­ a korai téli sötétség, a közönség nem is látott már bennünket s ekkor egy erélyes hang a közönség sorából világossá­got követelt. Az ilyen erélyes követelésnek eleget kell tenni azonnal, nehogy a félvad ember revolveréből küldje felénk további biztatásait, kénytelenek voltunk tehát abba­hagyni az­ előadást, valahonnan lámpát kerí­teni, amelyet az emelvény­ deszkájára helyez­tünk s folytattuk az előadást. Pár perc múlva a lámpa a beleszálló portól füstölni­ kezdett. Az előadás megszakadt, én kipucoltam a lámpaüveget s ment a munka tovább. Nyolc­tíz ilyen pauza után mégis csak egymásé lett az operett két szerelmese. Az így átkóborolt, átnyomorgott esztendők alatt találkoztam először a kultúra akkor született és szép jövőt ígérő gyermekével a mozival. Kansas Cityben láttam először mozielőadást s e naptól kezdve nem volt nyugtom, mindenáron moziszínész akartam lenni. Kansas Citytől azonban messze van Hollywood s a vonat drága. Három évig kel­lett arra várnom, míg álmom valóra vált s én rongyos ruhában, de telve vágyakkal és reményekkel az Universal műterem kapujá­ban állottam s munkát kértem. Pár napi ácsorgás után felvettek napi három dollár fizetéssel, hogy játsszam a ,siepet". Renge­teg filmben statisztáltam, hiszen ebben az időben minden három napban elkészült egy 15 film, amíg végre az „Észak vérebe" című filmben egy nyúlfarknyi szerepet sikerült kapnom. Egy pirosfrakkos csendőrt ját­szottam e filmben. A film elkészült s én két­ségbe voltam esve, mikor végignézhettem. A sok rettentő ripacs között is én voltam a legrosszabb. E filmet követte sok száz. Ját­szottam komédiákban, drámákban, de soha­sem sikerült magamra vonnom a figyelmet. A fontos azonban az volt, hogy naponként megkaptam a háromdolláros csekkemet s. e pénzből végre rendesen el tudtam tartani fe­leségemet s kisfiamat. Ebben az időben War­ren Kerrigan és Jean Macpherson voltak az Universal nagy sztárjai, akikre mi, szegény nyomorultak bámulattal néztünk. Sohasem irigyeltem őket, mert ők sok pénzt kerestek. Ha arra gondoltam, hogy nem kell többé faluról-falura vándorolnnom, éhesen lefe­küdni, nyáron ázni, télen fagyosan dideregni, hogy itt élhetek ebben a csodaországban, amelynek ma is legnagyobb szerelmese va­gyok, s hogy minden héten megkeresem a 12—15 dollárokat, amiből tiszteségesen meg tudunk élni, nem cseréltem volna senki em­berfiával. Az első ember, aki pályámon előbbre se­gített, a nagy sztár : Jeann Macpherson volt Ez az európai nevelésű, kitűnő hölgy (ma híres scenárium-író) maga írta és játszotta darabjait, minden héten egy újat. Ő adott egyik darabjában alkalmat arra, hogy mint karakterszínész működhessem. Egy felszarva­zott férjet játszottam, aki hazaérkeztekor fe­leségét a házibarát karjaiban találja. Mikor nagy komolyan beléptem az ajtón, hogy a csábítóra vessem magam, olyan hahota foga­dott, hogy lábam gyökeret eresztel a rémü­lettől s ijedten néztem a sztárra. A kollégák röhögtek, állítólag olyan komikus grimasz­­szal közeledtem a csábító felé s kijelentették, hogy nekem nem szabad mást, csak komé­diát játszanom. Kétségbe voltam esve, mert én mindenáron komoly, drámai színész akartam lenni. Miss Macpherson megszűnt, elmagyarázta, hogy,kell a jelenetet lejátsza­nom s valahogyan megúsztam az esetet Nem is voltam olyan nagyon rossz e filmben s e szereppel búcsút is modoztam a statisztálás­­nak. Ettől kezdve sok apró szerepet játszot­tam s fizetésem is felemelkedett 5—8 dol­lárra naponként. Hat évi keserves munka után, mely idő alatt valóságos tanulmányo­kat végeztem a maszktanból s egy könyvtá­rat olvastam el, elértem a vágyak magasla­táig : heti száz dolláros szerződést kaptam. 1918-ban jutottam idáig. Ekkor azonban a sztárok is sokkal magasabb fizetést húztak, mint a korábbi években. Douglas Fairbanks, Fatty Arbuckle, Francis X. Bushman, Mary Pickford, Allan Nazimova stb. fizetése száz­szorosa volt az enyémnek. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy egy szép napon bá­torságot vettem magamnak s beállítottam William Sistromhoz, az Universal igazgató­jához s kijelentettem neki, hogy huszonöt­­dolláros fizetés­emelést kérek, amelyet, ha meg nem kapok, elhagyom a vállalatot. Mr. Sistrom kijelentette, hogy én soha életemben el nem fogom­ érni azt a fizetést, még a száz dollárt is sokallja s ha nekem nem tetszik, azonnal mehetek odébb egy házzal. Elma­gyarázta nekem, hogy karakterszínészekre a moziiparban semmi szükség sincs, ez a rö­­vidhaju, fiúslányok és leányosarcú fiuk kon­junktúrája s nem a magamfajta öreg (har­­mroncötéves voltam ekkor) színészek terepe.­­ Én nem hittem neki, megbántva éreztem ma-­­gam s miután megjósoltam neki, hogy ezt a Vasárnap délután fél 4-kor és este D-Szesz D­V B ( VI., Révay­ u. 18.DJ SZIXHÁZ Telefon T. 214—22

Next