Magyarság, 1928. március (9. évfolyam, 50-73. szám)
1928-03-17 / 63. szám
1928 március 17, szombat BfmCTansa.es HANGVERSENY •^****0»***+*******^**+^**\ »HW»» * Zongora est. Keleti Lily, a hazai zongorás-gárda egyik kitűnő tagja hangversenyezett önálló esten vasárnap a Vigadó nagytermében. Szépszámú közönség gyűlt össze ez alkalommal, mely lelkesen hallgatta végig az est érdekes műsorát. A Bach-Busoni G-moll Toccata és Fuga, Haydn bájos f-moll variációi és Liszt súlyos h-moll szonátája töltötték ki a műsor első felét. A másodikban Fauré finom Impromtu-je, Harsányi Tibor két színes apróságát, Albenii Friana-ja ,és Rachmaninoff’—Kreisler Liebesfreud-ja kerültek sorra a művésznő pergő tehnikájú, temperamentumos, muzsikális előadásában * Bartók Béla zongoraestje. Nagy számban gyűlt össze a közönség ma este Bartók Bélának, a magyar muzsika egyik elismert vezető egyéniségének második zongorahangversenyén, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A mester rajongó hívei a viszontlátás örömét is ünnepelték ma este, mert Bartók Béla csak a napokban tért vissza nagysikerű amerikai hangversenykörútjáról, melyen mindenütt meleg fogadtatásban volt része. Műsorát az olasz barokk egyik mesterének, Rossi Michelangelónak saját átírású Toccata-jával vezette be. Rá a Mozart c-moll Fantázia, az F-dúr és Art-dúr Beethoven-szonáták, Kodály és saját művek következtek, hallgatósága őszinte elragadtatására. Milyen világos egy opusz, mikor megértetésére egy kongeniális művész gyújt szövétneket! (m. i.) * A Bécsi Magyar Szövetség negyvenötödik kulturestélyének legnagyobb érdekessége Fischer Annie 12 éves zongoramű- vésznő fellépte volt. A fiatal művésznő, aki egyúttal először szerepelt Bécsben, előadásának érettségével, technikájának fejlettségével valósággal magával ragadta a közönséget. Domány Sári, Loránd Vilma és Rössel-Majdan Károly csengő hangjukkal keltettek nagy hatást. Schell Margit, előadó művésznőnek is nagy sikere volt. Az estélyen nagyszámú előkelő közönség jelent meg. Kísérők voltak, Berens Frigyes karmester és Zádor Jenő dr. * Gróh Klára hegedűművésznő és Micsey Józsa operaénekesnő együttes hangversenyt rendeznek március hó 29-én. Gróh Klári a hangverseny után olaszországi turnéra utazik. * Gervay Erzsi hangversenye március hó 30-án a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. » * A szegedi református énekkar alapítási hangversenye. Szerdán este a szegedi Kassszálló nagytermében tartotta a Szegedi Református Énekkar harmadik alapítási hangversenyét nagy és előkelő közönség jelenlétében. A megnyitó ünnepi emlékbeszédet Bakó László lelkész, az Énekkar elnöke mondotta, majd az énekkar Papp Ferenc karnagy vezénylésével Árokházy Béla, Szabados Béla, Vargha József, Hoppe Rezső, Gaál Perem szerzeményeit adta elő. Somlyódy István Várady Antal: „Petőfi a Hortobágyon“ című költeményét szavalta zongorakisérettel s úgy őt, mint a műdalokat éneklő Sz. Patkós Irma operaénekesnőt s különösen az énekkarnak „Ossian“-ját zajos tapsokkal üdvözölte a közönség. * Dal-est. A dalesték újabban stílusosan Schubert jegyében állanak, hódolatukat róják le a „Lied“ ősatyja iránt Vasárnap este Mende Erzsi áldozott a nagy poéta emlékének a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Válogatottan szép műsoráért illeti, legelsősorban dicséret. A mester kevésbé ismert két remek olasz szövegre írt dalain kívül egy csomót adott a kevésbé ismertek közül Csinos hangját, finomságokat kereső stílusos előadásai nagyszámú hallgatói meleg tapsokkal ünnepelték. Herz Ottó dr. kíséri zongorát biztos, művészi lélekkel. Közreműködtek az esten egy-egy számban Dobos Imre az Operaház művésze és Horváth László, klarinét, illetően cselló-kísérettel. * Nóta-est Dirner Gusztáv dr. rendezte ma délután negyedik szerzői magyar dal- és nótaestjét, a zeneművészeti Főiskolán nagy sikerrel. Az előadó nótáját Pertis Jenő zenekara kísérte. * Szilágyi Imre dr. berlini rádióhangversenye. Szilágyi Imre dr., a berlini rádióközpont meghívására folyosó 19-én hangversenyezik a berlini rádióban. Műsorán XVII .—XX. századi magyar zenei termékek. * Schubert-hangverseny. A Fővárosi Népművelési Bizottság március 18-án, vasárnap délután öt órakor tartja centennáris Schubert-hangversenyét a Pesti Vigadóban Stefániai Imre zongoraművész, spanyol kir. karbaraművész, Báthy Anette operaénekesnő, a Városi Színház tagja és az Egyetemi Énekkarok működnekközre. Jegyek 80 fillértől 3 pengőig a Váci utca 62, f.l. délelőtt 9—2-ig előreválthatók. * Tanítók jótékonycélú hangversenye. A Katolikus Tanítónők és Tanárnők Országos Egyesülete e hó 28-án, szerdán délután fél 6 órakor a Zeneakadémia nagytermében jótékonycélúhangversenyt rendez, melyen Laurisin Lajos operaénekes, Bakó Lászlóné színművésznő, Orosz Julia operaénekesnő, Felvinczi-Takács Alice hegedűművésznő, Zsámboki Miklós gordonkaművész és a Pesti Szent Imre Kollégium énekkara Kendela Géza dr., az Egyetem-téri templom zeneigazgató vezetésével vesznek részt. Jegyek kaphatók a Zeneakadémia portásánál, az egyesület helyiségében (Ferenciek-tere 7) és a Korda-féle könyvkereskedésben (Mikszáth Kálmán-tér 3). * Dohnányi Ernő zongoraestje holnap, márc. 18. V. félkilenc. Néhány jegy még kapható. (Rózsavölgyi) * Hegyi Emanuel mai zongoraestje betegség miatt márc. 31-ére halasztva. (Studio.) * Casals II. csellóestje ápr. 2. (Harmónia.) * Huberman a filharmonikusokkal ápr. 16. (Harmónia.) Színházak, orfeumok és kabarék műsora Színházak: ANDRÁSSY ÚTI SZÍNHÁZ (H4. 09). Műsor: Fedők Sári vendégjátéka. — Húzd rá Offenbach. — Krémes. — És a bisonyos harmadik. — Medgyaszay, Vaszary, Radó Vidor magánszámai. — Kőváry konferál (Az előadások kezdete naponta este fél 9 órakor. Minden vasár- és ünnepnap délután fél 4 órakor előadás mérsékelt helyárakkal a teljes esti műsorral.) BELVÁROSI SZÍNHÁZ (A4, 8) Szombat: Nászéjszaka. Vasárnap délután: A gazdag lány. Vasárnap este: Nászéjszaka. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ (4, 8) . " Szombat: Zenebona. Vasárnap délután: Postás bácsi szerencséje (gyermekelőadás). Vasárnap este: Zenebona. KIRALY-SZINHAZ (3. AS). Szombat: No, no, Nanette (Palásthy Irén és társulatának vendégjátéka). Vasárnap délután: Mersz-e Mary? Vasárnap este: No, no, Nanette (Palásthy Irén és társulatának vendégjátéka). MAGYAR KIRÁLYI OPERAHÁZ (7): Szombat: A nürnbergi mesterdalnokok (B. bérlet 21. szám; Leiter Hubert vendégfelléptével; kezdete este 6 órakor). Vasárnap: Turandot (bérletszünet; Raicseff Péter vendégfelléptével). MAGYAR SZÍNHÁZ (3, 8): Szombat: Olympia. Vasárnap délután: Peer Gynt. Vasárnap este: Olympia. NEMZETI SZÍNHÁZ (3, A8): Szombat: Szibéria. Vasárnap délután: Az ember tragédiája. Vasárnap este: Szibéria. NEMZ. SZÍN. KAMARASZÍNHÁZA (14, A8). Szombat: Ármány és szerelem (új betanulással, először). Vasárnap délután: Vén leányok. Vasárnap este: Ármány és szerelem. ÚJ SZÍNHÁZ (14, 9) : Szombat: Dybuk. Vasárnap délután: Dybuk. Vasárnap este: Dybuk. VÁROSI SZÍNHÁZ (3, 18): Szombat: Bob herceg (Fedák Sári vendégfelléptével). Vasárnap délután: A denevér. Vasárnap este: Bob herceg (Fedák Sári vendégfelléptével). VÍGSZÍNHÁZ (3. A&) . Szombat: Úri muri. Vasárnap délután: A Noszty-fiú esete Tóth Marival. , Vasárnap este: Úri muri. Orfeumok, kabarék, cirkuszok. KOMÉDIA, VI. kerület, Jókai tér 10. szám Telefon: 277—80.) Igazgató: Rótt Sándor. Műsor: Csortos, Rótt Sándor, Türk Berta, Rótt Ferenc stb Az előadások kezdete naponta este fél 9 órakor. Minden vasárnap délután fél 4 órakor előadást tartunk. ROYAL ORFEUM. Műsor: Ellyn Glenn. — Vicoel Martin. — Vasques. — 2 Devers. — Zibral. — Fran Klint. — Anena-csoport. — A megboldogult Alajos. — Solti. — Dénes. — Sárossy. — Sugár Flóri stb., stb. Az előadások kezdete naponta este 8 órakor. Minden vásár- és ünnepnap délután fél 4 órakor előadás a teljes esti műsorral, mérsékelt helyárakkal TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD. Műsor: Nagy Endre. — Salamon Béla. — Rajna Alice. — Selyem pincsi. — Kubista szerelem. — A diéta. — Az átjárószoba. — A Jolly fivérei. Felolvasok a rádióba. — A szár. — Olymposzon. — Költészet. — Galsworthy angoljai, stb. — Az előadások kezdete naponta este fél 9 órakor. — Minden vasárnap délután fél 4 órakor Igazi Gyerekszínház új műsorral. Filmsztárok arcképei I. Lon Chaney Hollywood, március hó A Metro Goldwyn filmgyár egyik büszkesége, A Notredamei toronyőr Quasimodoja, „Aki a pofonokat kapta“ bohóca a legkomolyabb, a legelvonultabb, csak szerelmének , a filmnek élő művésze, kétségtelenül legnehezebben megközelíthető ember újságírók részére. Ez évben lesz huszonöt éve, hogy színészkedéssel keresi kenyerét, de idáig alig néhányszor sikerült öt újságírótollra kapni Nem keresi a reklámot, sőt menekül előle Ha sikerülne is újságíró embernek közelébe kerülni, mindenről szívesen beszél, csak éppen magáról, múltjáról, sikereiről nem akar nyilatkozni. E sorok írójának is napokon át kellett türelmesen várakoznia arra a pillanatra, amikor végre kapitulált s hangsúlyozva, hogy csak a külföldi hírlapíróval szemben kötelező, udvariasságból teszi, felelgetni kezdett a személyére vonatkozó kérdésekre is. Lassan indult meg a mese, de azután egyre jobban belemelegedett s folyt a szó belőle biztatgatás és kérdezés nélkül is. Gyermekkoromról nem sok mondanivalóm van, talán csak annyi, hogy az én szüleim nem voltak külföldi hercegek, sem tönkrement milliárdos bankárok, mint ahogy kollégáim nagy részének családjáról a reklámcikkek, megállapítják, az én apám süketnéma volt s borbélymesterségből tartotta el anyámat s négy fiát Colorado Springsen születtem 1883-ban. A négy fiúgyermek közül én voltam a legfiatalabb. 11 éves koromig járhattam iskolába, ekkor anyám, aki szintén süketnéma volt, súlyos reumát kapott s miután szegény apám nem tudta őt a kellő orvosi ápolásban részesíttetni, a baj elhatalmasodott, anyám merev testtel nem volt képes a házimunkát sem ellátni s igy ki kellett maradnom az iskolából, hogy kis házunkat rendben tartsam. Szüleimmel az ő sajátos nyelvükön, az ujjbeszéddel érintkezhettem s azt hiszem, ebben az időben tettem szert a most dús megélhetést biztosító mimikai képességemre. Mikor bátyáim keresni kezdtek s cselédet tudtak szüleim mellé fogadni, én is foglalkozás után néztem. Voltam én minden, ami egy dolgozni akaró fiatalember csak lehet. Nyakamba vettem a világot, bebarangoltam egész Északamerikát, dolgoztam, mint asztalos, kovács,kőtörő, bányamunkás, kifutófiú. Huszonkét éves sem voltam még, amikor megnősültem. Csikágóban alapítottam családot. Házaséletem igen szomorúan kezdődött, minden igyekezetem hiábavaló volt, semmiféle állást nem tudtam szerezni. Közel állottunk az éhenhaláshoz. Végre nagy utánjárás után kaptam állást: egy vándor színtársulat szerződtetett le heti 14 dollár fizetéssel. Velük jártuk, most már feleségemmel együtt, az országutakat, játszottunk kocsmákban, istállókban s hol kaptunk fizetést, hol nem. Kilenc keserves évig tartott ez a kóbor élet, az istentől elhagyatott falvak „színpadain“. El sem mondható, milyen primitív, milyen mostoha körülmények között feszítettük keresztre a múzsát ez idő alatt Egy esetet akarok csak megemlíteni a sok közül, amely Kentucky állam egy falujában történt, ahol egy kocsma emelvényén mutattuk be nagyoperettünket. Korán kezdtük az előadást, mert a farmerek korán szoktak ágyba menni. A darab második felvonása alatt azonban mégis beállott a korai téli sötétség, a közönség nem is látott már bennünket s ekkor egy erélyes hang a közönség sorából világosságot követelt. Az ilyen erélyes követelésnek eleget kell tenni azonnal, nehogy a félvad ember revolveréből küldje felénk további biztatásait, kénytelenek voltunk tehát abbahagyni az előadást, valahonnan lámpát keríteni, amelyet az emelvény deszkájára helyeztünk s folytattuk az előadást. Pár perc múlva a lámpa a beleszálló portól füstölni kezdett. Az előadás megszakadt, én kipucoltam a lámpaüveget s ment a munka tovább. Nyolctíz ilyen pauza után mégis csak egymásé lett az operett két szerelmese. Az így átkóborolt, átnyomorgott esztendők alatt találkoztam először a kultúra akkor született és szép jövőt ígérő gyermekével a mozival. Kansas Cityben láttam először mozielőadást s e naptól kezdve nem volt nyugtom, mindenáron moziszínész akartam lenni. Kansas Citytől azonban messze van Hollywood s a vonat drága. Három évig kellett arra várnom, míg álmom valóra vált s én rongyos ruhában, de telve vágyakkal és reményekkel az Universal műterem kapujában állottam s munkát kértem. Pár napi ácsorgás után felvettek napi három dollár fizetéssel, hogy játsszam a ,siepet". Rengeteg filmben statisztáltam, hiszen ebben az időben minden három napban elkészült egy 15 film, amíg végre az „Észak vérebe" című filmben egy nyúlfarknyi szerepet sikerült kapnom. Egy pirosfrakkos csendőrt játszottam e filmben. A film elkészült s én kétségbe voltam esve, mikor végignézhettem. A sok rettentő ripacs között is én voltam a legrosszabb. E filmet követte sok száz. Játszottam komédiákban, drámákban, de sohasem sikerült magamra vonnom a figyelmet. A fontos azonban az volt, hogy naponként megkaptam a háromdolláros csekkemet s. e pénzből végre rendesen el tudtam tartani feleségemet s kisfiamat. Ebben az időben Warren Kerrigan és Jean Macpherson voltak az Universal nagy sztárjai, akikre mi, szegény nyomorultak bámulattal néztünk. Sohasem irigyeltem őket, mert ők sok pénzt kerestek. Ha arra gondoltam, hogy nem kell többé faluról-falura vándorolnnom, éhesen lefeküdni, nyáron ázni, télen fagyosan dideregni, hogy itt élhetek ebben a csodaországban, amelynek ma is legnagyobb szerelmese vagyok, s hogy minden héten megkeresem a 12—15 dollárokat, amiből tiszteségesen meg tudunk élni, nem cseréltem volna senki emberfiával. Az első ember, aki pályámon előbbre segített, a nagy sztár : Jeann Macpherson volt Ez az európai nevelésű, kitűnő hölgy (ma híres scenárium-író) maga írta és játszotta darabjait, minden héten egy újat. Ő adott egyik darabjában alkalmat arra, hogy mint karakterszínész működhessem. Egy felszarvazott férjet játszottam, aki hazaérkeztekor feleségét a házibarát karjaiban találja. Mikor nagy komolyan beléptem az ajtón, hogy a csábítóra vessem magam, olyan hahota fogadott, hogy lábam gyökeret eresztel a rémülettől s ijedten néztem a sztárra. A kollégák röhögtek, állítólag olyan komikus grimaszszal közeledtem a csábító felé s kijelentették, hogy nekem nem szabad mást, csak komédiát játszanom. Kétségbe voltam esve, mert én mindenáron komoly, drámai színész akartam lenni. Miss Macpherson megszűnt, elmagyarázta, hogy,kell a jelenetet lejátszanom s valahogyan megúsztam az esetet Nem is voltam olyan nagyon rossz e filmben s e szereppel búcsút is modoztam a statisztálásnak. Ettől kezdve sok apró szerepet játszottam s fizetésem is felemelkedett 5—8 dollárra naponként. Hat évi keserves munka után, mely idő alatt valóságos tanulmányokat végeztem a maszktanból s egy könyvtárat olvastam el, elértem a vágyak magaslatáig : heti száz dolláros szerződést kaptam. 1918-ban jutottam idáig. Ekkor azonban a sztárok is sokkal magasabb fizetést húztak, mint a korábbi években. Douglas Fairbanks, Fatty Arbuckle, Francis X. Bushman, Mary Pickford, Allan Nazimova stb. fizetése százszorosa volt az enyémnek. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy egy szép napon bátorságot vettem magamnak s beállítottam William Sistromhoz, az Universal igazgatójához s kijelentettem neki, hogy huszonötdolláros fizetésemelést kérek, amelyet, ha meg nem kapok, elhagyom a vállalatot. Mr. Sistrom kijelentette, hogy én soha életemben el nem fogom érni azt a fizetést, még a száz dollárt is sokallja s ha nekem nem tetszik, azonnal mehetek odébb egy házzal. Elmagyarázta nekem, hogy karakterszínészekre a moziiparban semmi szükség sincs, ez a rövidhaju, fiúslányok és leányosarcú fiuk konjunktúrája s nem a magamfajta öreg (harmroncötéves voltam ekkor) színészek terepe. Én nem hittem neki, megbántva éreztem ma-gam s miután megjósoltam neki, hogy ezt a Vasárnap délután fél 4-kor és este D-Szesz DV B ( VI., Révay u. 18.DJ SZIXHÁZ Telefon T. 214—22