Magyarság, 1928. július (9. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-15 / 159. szám
1928 Július 15, vasárnap KttCIMISIC „Letettem a nehéz gépet, mint a hímes tojást..." ! Risztics János elmondja hatvanötórás világrekordjának történetét Dessau, julius 13 . (A Magyarság tudósítójától.) Pontosan egy hét telt el a dessaui repülők rekordja óta, dea világlapok hasábjai üresen maradtak. A repülésnek egyetlen részlete sem került ki a nyilvánosság elé. Ennek, természetesen, megvan a maga oka. A dessaui Junkers-gyárban van mit féltenie a mérnököknek. A konkurrens vállalatok lesik a pilóták nyilatkozatait, akik a nagy örömben elfeledkeznek kissé a kötelező diszkrécióról és elejtenek néhány olyan mondatot is, amelyet ha a közönség nem ért meg, de annál jobban megérti azokat a konkurrencia, s hamarosan fel is használják az adatokat „legújabb“ modelljük megépítésénél. Dessauban különösképpen ért egy a fegyelem s egymásután utaztak el aviláglapok képviselői, anélkül, hogy néhány sablonos üdvözlő, köszönő szón kívül mást följegyezhettek volna. ;*] Én pedig beszéltem a világrekorderekkel.’ A rövidke Marienstrasse egyik villájában lakik Risztics János feleségével és két kis gyermekével. Természetesen legnépszerűbb emberei ők Dessaunak, mert a kis német városka tudja, hogy mivel tartozik annak azembernek, aki bevezette a város nevét a világ kultúrtörténelmébe. Risztics kis barna Brennabor-autója (öt milliméterrel előbbreállított előgyújtással) már kapuja előtt áll, jeléül annak, hogy ismét pontos volt randevúján. Háromszor csöngetek, amint ez elő vön, írva, ... Hát figyeljen ide, kérem. Ne is kérdezzen, tudom, mit akar. Gépem, a D. 1231, rendes teherszállító repülőgép, egy háromszázhatvan lóerős motorral, típusban megegyezik a Bremennel és Európával. Szériagéppel csináltuk tehát meg a rekordot, nem úgy, mint az olaszok, akik külön gépet építettek rekordjukhoz. Gépem súlya a felszállás pillanatában pontosan négyezer kiló volt, háromezer liter benzolt vittem magammal. Tudvalevő dolog, hogy az első startnál, mintegy tizennyolcórai repülés után, le kellett szállanom. Találgattak az emberek, rémhíreket terjesztettek, pedig leszállásunknak megvolt a maga oka. Képzelje el, hogy egy gép négytonnás megterheléssel indul útnak. Mindenki azt hitte, hogy nehéz startunk lesz. Ezzel szemben, a start után néhány másodpereccel, úgy felhúztam a gépet, hogy a repülőtér határán túl, mintegy száz méternyire levő magasfeszültségű légivezeték fölött, már hatvan méterre voltam a föld színétől. A start tehát pompásan sikerült. Félnapi utazás után vettük észre, hogy a kipufogócső mozog. Ez nem is csoda, hiszen a nagy megterhelés következtében olyan erővel járt a motor, hogy minden mozgott a gépen. Ha pedig a kipuffogócső letörik, a lángok egyeneseit a szabadba kerülnek és úgy alásütik a benzoltartályt, hogy könnyen lángra gyulladhattunk volna. Amúgyis forrott a benzolunk. Mit tehetünk hát mást, leszálltunk. Simán, minden baj nélkül. Másnapra kijavítottuk a bajt, startolni akartunk, de rossz szelünk volt. Nekimentünk tehát harmadnap. Az idő kedvezőbb volt, éjfél után egy órakor találkoztunk a repülőtéren Zimmermannal, előkészítettük a gépet, s mindenki ismerve kötelessségét, szó nélkül útnak is indultunk. Néhány perc múlva eltűnt a dessaui repülőtér, s mi egyedül voltunk gépünkkel a levegőben. Legizgalmasabb az első nap. Mert ha egy gép huszonnégy órát szalad baj nélkül, minden rendben van. De gondolja el, mi történik akkor, ha ez a kipuffogócső-história a tenger fölött történik meg velünk. De minden rendben volt, két óránként váltottuk egymást a kormánynál és míg az egyik vezetett, a másik pihent. Pihenés. Ha ugyan annak nevezhetjük, hogy a jól kipárnázott üléseken letettük fejünket a magunkkal hozott párnára és behunytuk szemeinket. Ha egyet zökkent a motor, már felkeltünk s vizsgálgattuk a műszereket. Hatvan órán keresztül nem aludtunk s itt jöttem rá, hogy fogalma sincsen az embereknek arról, hogy milyen hoszú idő egy óra. Mi tudjuk. Az éjszakák egy egész esztendőnek tűntek s alig vártuk, hogy hajnalodjék és lássuk a mezőn dolgozgató munkásokat. Ezer méter magasságból.* Szerettem volna megkérdezni, hogy mit ebédeltek útközben, de nem mertem. Már tavaly se mertem, az első rekordnál. * — Útravalót adott feleségem. Szendvicseket, limonádét, sülthúst, tojást vittünk magunkkal, de minden megromlott a melegben. Nem nyúltunk hozzá semmihez. Két darab üres kenyeret ettem és konyakot ittam hozzá. A limonádé egyenesen felforrott. De a konyak pompás volt, ez tartotta bennünk a lelket. Az út vége felé már vizet ittunk csak. Általában rájöttem, hogy az ember, ha nagy izgalomban van és rendkívüli körülmények között dolgozik, nem tud enni, se aludni. Az első nap kellemetlen, de a másodikon már nem is éreztük álmosságunkat.* — Láttam a fehér kenyeret, amit kőkemény állapotban visszahozott magával Risztics. Mert visszahozta. Nagyon rendes ember, nem dobja el a kenyeret. ♦ — A második napon aztán kétségbeesett a lipcsei repülőtér meteorológusa. Már nem tudta, hogy hová irányítson bennünket. Mindenhonnan vihar és depresszió közeledett. Ezer méter magasságban lavíroztunk, hogy kikerüljük az esőt és a szelet, eltértünk a dessau—lepzigi iránytól és Berlin fölé kanyarodtunk, fél napig kóvályogtunk Hamburg és Berlin között. De a kör mindig kisebb lett, a harmadik nap újra Dessau fölött talált bennünket. Így is keresztülmentünk egy csúnya viharon. Úgy gondoltuk, hogyha egy nálunk erősebb vihar fogna el bennünket és leszállásra kényszerülünk, inkább az ismerős dessaui pályán szállunk le, mint például az ismeretlen erdő fölött, a fák tetejére. Szombat este aztán, mikor már órákkal kirepültük az olaszok rekordját, amelyet érdekes körülmények között, március óta még ma sem hitelesített a nemzetközi szövetség, elhatároztuk, hogy leszállunk. Este, sötétben nem akartam a leszállást kockáztatni és úgy tettem le a gépet, mint a hímes tojást. Hogy őszinte legyek, tudtunk volna még tovább is repülni, mert benzolunk maradt elég, de reggelig nem bírtuk volna ki és egy éjszakai leszállás eshetőségeivel nem akartunk rontani a rekord teljes simás lebonyolítását. Este fél kilenckor már újra, lekötöttük a D. 1231-et és mentünk bankeltozni. Nem aludtam ismét semmit ezen az éjszakán, nem éreztem kimerültséget, se akkor, se ma, pedig öt nap ünneplése van mögöttem. ■ . . .. Egy érdekes dolog. Pontosan a rekord megdöntése után megérkezett Dessauba Balbi olasz repülőügyi államtitkár vezetésével néhány Berlinben időző olasz pilóta, ég gratuláltak Riszticséknek. Megkérdezték finoman, hogy kihozott-e mindent a gépből. Elszomorodtak, mikor kijelentette nekik a pilóta, hogy ez a szériagépsokkal többet elbír, mint hiszik az olasz urak, pedig ez nem külön a rekordkísérletre épült, mint az olaszok gépe. Egyszerű teherszállítógép, de meg van benne valami. Van még vagy öt világrekord. *’ Úti társa, Zimmermann, szőke, filigrán emberke. Ő hozta annak idején Károly királyt Svájcból Magyarországra. Nem is hinné az ember, hogy ilyen hatalmas fizikai megerőltetésre képes, mint ez a rekordrepülés volt. Tréfál, panaszkodik, hogy tönkremegy az ünneplésben. Antialkoholista, és tegnap este megitattak vele egy pohár barna sört. Rettenetes. Sajnáltam szegény Zimmermannt. * • Beszélgettünk Budapestről is. Kapja- e meghívásokat, de lehetetlen elfogadnia, őket. Leipzig, Berlin, repülőnapok, hihetetlen elfoglaltság. Meleg örömmel mutatja meg Mayer kapitány üdvözlőtáviratát, a Magyar Légiforgalmi igzgatója régi jó embere Riszticsnek.* S most két hétre pihenni megy Risztica. Letagadta, hogy hova. Álnév alatt utazik. Várady-Szabó Sándor 13 Jól mosható grenadinok marokénak, fentisztok: „ ,, ,, ,, Japán kreponok legszebb színek .. .. .. ,, ,, ,, Francia grenadinok gyönyörű minták ,, ,, .. .. .. .. „ Falárdselyem kitűnő minőség .. .. .. , Selyem musseline különlegesség, eredeti francia .. . Selyem georgette a legszebb divatszinekben .. . kk ■a sok közül:.75 Silón közismert jó minőségünk .. .. .. .. .. .. .. ....65.95 Lepedővászon kitűnő pamutanyag, bőrerős minőség, 150 cm széles ................. .. 2.25 1.90 Paplanlepedő-vászon (pamut) szavatolt jó minőség. 180 cm széles d M t. .. 3.45 3.20 Műselyem női harisnya kitűnően mosható.......................................... ., K. . . ...98 6.80 Női reformnadrág minden színben ...................„ M 7.80 Női mellény gyönyörű müselyemből ....................................„ dl. 6-A fölsoroltakon kívül különösen szövetosztályunkra hívjuk föl b. figyelmét, ahol kitűnő gyapjúkelmék a fél árig vannak leszállítva Újonnan megnyílt kész női ruhaosztályunk mostani ajánlatai minden képzeletet felülmúlnak CAStfEM«TÍR‘7*RÁRRL¥»|tRf»1A