Magyarság, 1928. július (9. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-08 / 153. szám

11928 Janus 8, vasárnap WlfiilESlC 27, Nappali szobájának kényelmes szé­kébe telepedett és gondolkodni kezdett Arca baljóslatú volt; egy darabig nemzete és természete féktelen szenve­délyeinek hatalmában volt. Kutyája, egy okos terrier, amelyet szeretett, ott ült a tűz előtt és ránézett, miközben időről-időre idegesen csóválta farkának csonkját, de nem mert gaz­dájához közeledni. Majd egy félóra múltával Verisencko felállt és odament a telefonhoz. Felhivta az Universal- szállodát, kérte, hogy kössék össze Bo- leszkiné lakosztályával és csakhamar meghallotta Harietta hangját, amely kissé aggodalmas, de mégis szemtelen is volt. — Igen? Maga az, Sztepan! Drága vadállat! Mit kiván? — Magát. Nem jönne ma este va­csorára hozzám, egyedül? Hangja mézédes volt és őszintén csen­gett, de arca ijesztő kifejezést öltött. —- Most érkezett? Milyen istenil «— Ebben a pilanatban és azonnal a telefonhoz rohantam. Vágyódom maga után ... jöjjön . . . most. Szenvedélyt remegtetett meg hang jában. Okvetlen magához akarta von­zani őt. — Nem nyithatta ki az ikón szár nyait — gondolta magában Harietta. — Megyek. Mindenesetre megéri, hogy viszontláthatom őt — Helyes. Félóra múlva. —* Jól van — mondta Verisencko és letette a telefonkagylót Aztán újra odament az ikónhoz és megvizsgálta szárnyait, amelyeknek zárát úgy megigazította, mintha lehe­tetten volna kinyitni. Pompás ebédet Tendelt, 1900. évi cháteau-ypuemi bor­ral. Eszébe jutott, hogy Harietta jobban szereti ä pezsgőnél. Édessége és ereje megfelelt ízlésének. A szoba meleg volt és a kandallóban lobogott a hasáb- tüz. Mielőtt átöltözni ment, körülnézett és halkan nevetett, mire Fin ismét ide­gesen csóválta farkának csonkját. Harietta pontosan érkezett. Rendkívül kicsipte magát. Uralkodó várja, hogy Verisenckót lássa, részben álomba rin­gatta rendesen igen erős önfenntartási érzékét. De még igy is valami határo­zatlan nyugtalanság lappangott benne. Sztepan a hallban fogadta és szokott kurta módján szertartásosság nélkül üd­vözölte. — Tegye le köpenyét az én szobám­ban, — ajánlotta, mert alkalmat akart adni Hariettának, hogy meglássa az ikon csukott szárnyait és igy megnyu­godjék. Mihelyt az asszony magára maradt, odasietett az ikónhoz. Apróra megvizs­gálta ; nem, a zárat nem javították ki. Feszegette a szárnyakat, nem bírta ki­nyitni őket és megkönnyebbüléssel ju­tott eszébe, hogy erősen becsapta azokat. Sztepan bizonyára mit sem tud még cse­lekedetéről. Kellemes este lesz. És a hol­napokra gondolni merőben haszontalan. Verisencko a nappali szobában várta es egyenesen ebédelni mentek. Kis asz­tal volt terítve a tűz mellett, minden el­ragadóan meghittnek látszott és Harietta felvidult. Az ő szemében Verisencko a legvon­zóbb lény volt a földön. Csakugyan va­lami csodálatos delejesség volt benne, amely Boleszkiné előtt nem egy nőt megmámorositott. Most józan szemmel nézett az asszonyra. Látta, hogy ki van festve és közönséges, igazi báj hijján. Már érzékeire sem hatott. Csak a való­Csokrok, éíővi rágok, pálmák és díszítések, Koszorúk állandóan készen raktáron teljesen uzy, mint békében, legolcsóbb napi árak mellett NAGY IMRE CB. és kir. udv. szállító virágkiállításban, a FövAm-téren, Központi vásárcsar­nokkal szemben fel.: J. 402-11. 402-12 J ságot, a kopár, állati valóságot látta emlékezetében pedig a Szent Szűz kir szúrt szemeit és a kis Jézus összekarcolt arcát. Mindaz a vadság és ravaszság, amely Sztepan természetében lappangott, most érvényesült; élvezni készült a gyötrel­met, amelyet okozni fog, a féltékenység és ki nem elégített gyanú gyötrelmét. Alattomosan beszélt, szántszándékkal felkeltette Harietta kíváncsiságát. Nem említette Amaryllist és mégis, mintha öntudatlanul elárulta volna magát, tud­tára adta, hogy Angliában meglátogatta őt és hogy lelkében ő uralkodik. Aztán teljes csábító erejét felhasználta, úgy hogy Harietta vágyai ezúttal is fellángol tak. Miután a dús orosz ételekből evett, a cháteau-yquemi borból ivott, olyan érzelmek támadtak benne, mint életében még soha és azokat még fokozta annak a tudata, hogy Sztepanra nem képes hatni. Szeme szenvedélytől lángolt, midőn az asztalra könyökölve a leghevesebb szerelem szavait «súgta Verisencko fü­lébe. Az orosz teljesen érzéketlen maradt. — Milyen együgyüség volt azt a le­velezőlapot küldeni Lady Ardayre-nek, — jegyezte meg Harietta egyik lángoló mondatának közepette. — Nem volt méltó szokott módszereihez: még egy gyerek is láthatta, hogy hamisítvány. Ha nem tette volna ezt, ma este igen bol­doggá tettem volna utoljára, kis gödö­lyém I — Miféle levelezőlap, Sztepan? Ha­nem ugy-e, boldoggá fog tenni, drága vadállat? Hiszen tudja, hogy azért jöt­tem. Nem sikerült szeméinek öly ártatlan kifejezést adnia, mint rendesen, ha ha­zudott. Nyugtalanította a férfi egyked­vűsége, félelem töltötte el, hogy talán nem akarja vágyait teljesiteni. Már más­kor is, nem egyszer felingerelte, Verisencko nyugodtan szivarra gyúj­tott és igy folytatta: — Együgyü fogás volt. Ferdinand Ardayre irta, de maga mondta tollba. Azonnal rájöttem az egészre. Azért tette, mert féltékeny volt Lady Ardayrere. Azt hiszi, hogy szeretem őt. — Mitsem tudok a levelezőlapról, de igenis, féltékeny vagyok arra a gyűlöle­tes cukorbabára, —- mondta Harietta villámló szemekkel. — Oly kevéssé kel­lene az ilyen teremtéssel törődnie, — én vagyok magának való! Sztepan halkan nevetett. — Egy férfi­nak több oldala van. Maga a legalsóbb- rendünek felel meg, amely szerencsére nem uralkodik fölötte mindig. De hadd beszéljünk a tanúsítványról. Túllőttek a célon. A levelezőlapon John nem emlit valamit, ami pedig első gondolata lett volna. így a csalás azonnal kiderült. Harietta féltékenysége fellángolt, úgy­hogy megfeledkezett önmagáról és az óvatosságról. — A gyermeket érti, a maga gyer­mekét ... A baljóslatú fény felvillant Verisencko szemében. — Az én gyeremekemet! Egyszer már beszélt róla és akkor óva intettem. Sohasem beszélek hiába. Harietta felkelt az asztal mellől és Sztepan nyakába borult. — Sztepan, szeretem szeretem ma­gát! Szeretném megölni Amaryllist és a gyermeket. Kívánom magát. Miért vál­tozott meg annyira? Verisencko csak haragos nevetéssel vá­laszolt és lefejtette az asszony karjait magáról. — Tudja, hogy jöttem reá’ Az illat­ról, amely ugyanolyan volt, mint azé az F. A. jelzésű zsebkendőé, amelyről azt mondta, hogy Szaniszló kedveséé. Drá­mai gyerekességü volt az egész. Azt hitte, hogy ha férjének élelbehlétét igazolja, azzal megakadályozza Amaryllis Ar- dayre-rel való házasságomat! — így hát feleségül akarja venni! Harietta barna szemei szikráztak* ar­cát eltorzította a szenvedély és orra izzott a piros festék alatt. Felháborító látvány volt Sztepan számára, aki hideg, fürkésző szemmel pézte. Mikor Boleszkiné kinyújtotta ke­zeit, Sztepan észrevette, mennyire hátra- bajlik hüvelykujja. Hogyan is érinthette meg valaha ! Undorító és lealáző volt az a gondolat. Harietta látta az irtózásnak ezt a mozdulatát és teljesen elvesztette fejét Verisencko karjaiba dőlt és dühödt ölelésével majdnem megfojtotta, miköz­ben szélnek eresztett minden tartózko­dást és szenvedélyes szóáradatban tört ki, közben pedig átkokat szórt arra, aki el merte rabolni az ő imádott párját. Csodálatos és igen kellemetlen jelenet, gondolta magában Verisencko, aki olyan hidegen maradt, mint egy jégszobor, majd miután Harietta kissé kimerült, le sújtó nyugalommal szólalt meg. — Uralkodjék magán, Harietta. Az Ilyen érzelem csúnya vonalakat hagy bátra és nem szabad tönkretennie az egyetlen jót, amije van. Legkevésbbé sem kívánom meg, úgy találom, hogy közönséges és csak untat engem. De most hallgasson meg kissé, valami mon­danivalóm van. — Hangjából eltűnt a cinikus élesség és mélységesen komollyá vált. — Nem is kell szavakkal elmonda­nia, hogy maga küldte a hamisítványt, már elég bizonyítékot adott. Ez a tárgy be van fejezve, de végig kell hallgatnia némely gaztettének felsorolását. — Veri­sencko hangja szigorúbb lett és szemei megigézték a nőt. — Ó, az ördögnek mily eszközei a magához hasonló nők. Azt a nagy hatalmat, amelyet a férfiak fölött gyakorolt, csak rosszra használta fel. Útját mindenütt az aljasság iszapja jelzi. Gondoljon Szaniszlóra, az ő ne­mes törekvéseire és magas ideáljaira ! Ma micsoda ? Egy férfi szegény, élet­telen árnyékképe, akinek nincs már sem esze, sem akarata. Maga nem is arra használta fel, hogy aljas kedvtelé­seinek eleget tegyen, hanem, hogy el­áruljon országokat, köztük férje hazáját is, amelynek a magáének kellett volna lennie. Boleszkiné térdreborult Szepan mel­lett. Ez könyörtelenül beszélt tovább. Sok nevet. einlitéU, amelyeket -Harie|J3 ismert, majd Ferdinand Ärdayre-re lért reá, — Úgy hallom, hogy iszik, morfinista lelt és őrjöng magáért. Gondoljon mind­nyájukra, hol vannak most ? Közülök sokan meghaltak, maga pedig túlélte őket, mint egy jóllakott vámpír, aki kiszitta vérüket. Gondolt valaha vala­mely emberi lénnyel, a saját hitvány énjén kívül ? Egy pillanatnyi személyes nyereségért feláldozná azt, aki legköze­lebb áll magához és a legkedvesebb ma­gának. Maga él, lélekzik és virágzik, mint egy nagy féreg, amely egy rothadó hullán hízik- Pirulok, ha arra gondolok, hogy valaha is saját céljaimra használ­tam testét, holott egész idő alatt utál­tam. Cinikusan megfigyeltem, amikor ki kellett volna tekernem a nyakát. Boleszkiné rekedten zokogott és ki­nyújtotta kezeit. — Mindezért még megtarthatná sza­badságát, Harietta és a végzet idején megbüntethetné, de elkövette azt a nagy bűnt, amelyért nem lehet irgalom. A kém szerepét játszotta. Nyomorult ké­mét, nem hazafiasságból, hanem saját céljaira és nem maradt hü egyik oldal­hoz sem. Nem árulta el nekem gyakran férjének Hansnak titkait ? Törődik-e egy garas árát is, melyik ország győz ? Nem. Az egész piszkos mesterségnek csak egyetlen célja van : valami szemé­lyes előny. Varisencko elhallgatott és Harietta kezdett beszélni, fuldokolva a dühtől, de az orosz csendre utasította. — Oly könnyelműen gondolkodik azokról a nagy eseményekről , amelyek megrázzák a világot, hogy azt képzeli, hogy büntetlenül követheti el mindezt ? mondom magának, hogy csakhamar meg kell adnia az árát. Nem én vagyok az egyedüli, aki ismeri az útjait. Harietta most felemelkedett a földről és fejét rázta. Fontos dolgok sohasem voltak valóságok reá nézve. Félelme el mult. Most csak az izgatta, hogy Szte­pan, akit imádott, ilyen hangon beszél vele. Megint karjaiba dőlt és szenvedé­lyesen hangoztatta szerelmét. Sztepan undorral távolította el magá­tól cs jellemének kegyetlen oldala ébredt fel benne. ^Folytatása következik.) OkoDyJia Ugorkamártás friss ugorkából Egy darab gyenge, friss ugorkát meghámoz­zunk és kockás darabokra összevágunk. Kevés i világos rántást készitünk, ha sárgára pirult*4: kis vágott hagymát adunk bele, úgyszintén hős*, záadjuk az ugorkahéjal és. kaporszárat, feli eresztjük levessel, só és törött borssal fűszerezi \„ zük és jól kiforraljuk. Az összevágott ugorkát egy kevés zsírban kissé lepároljuk, azután fejsiu eresztjük egy kanál levessel és kevés ecettel. • : Finomra vágott kaprot adunk bele és kissé1 forraljuk. A mártást szitán áttörjük, ráöntjük . az ugorkára, egy kanálnyi jó tejfelt adunk' áí hozzá és körülbelül még tiz percig főzzük. ■ kedveljük, adhatunk a mártásba egy kevés pori' cukrot is. )„;jj Csercsznyelepény .. * Habosra keverünk huszonöt deka vajai, hor-' záadunk egyenkint hat tojássárgát, tizenöt deka cukrot. A hat tojásfehérjéből kemény ha- : bot verünk, fokozatosan hozzáadva tiz deka porcukrot. A habot óvatosan a tömeghez ve- : gyitjük, azután könnyedén hozzákeverünk hu-' szonőt deka lisztet. Egy megfelelő nagyságú tepsit fehér papirossal kíbélelünk, beleöntjük a tömeget ujjnyi vastagon, jól .teleszórjuk kima» i gozott cseresznyével és mérsékelt tűz mellett . pirosra sütjük. ’■ ; i Jő4v Angol cseresznyepástétom. (Chcrrypie) Harminc deka liszt, tizenhárom deka vaj*. hét deka cukor, másfél tojás, csöpp só és re-..-j szelt citromliéjából omlós tésztát gyűrűnk és i egy órára hideg helyre tesszük. Veszünk egy,- kerek vagy ovális alakú tűzálló, alacsonyszélű; ? edényt, lehet egy nagyobb rántottás edény is. A tésztát kinyújtjuk nem egész ceruza vas tagi, ságura és az edényt a felső széléig kibéleljülv •; vele. Megtöltjük kimagozolt cseresznyével*? hintjük cukorral és törött fahéjjal, citrom-j.;! héját reszelünk rá és kissé megöntözzük koi y nyakkal vagy likőrrel. A tészta szélét tojással megkenjük és az egészet egy lap tésztával be» borítjuk. A középen egy kis nyílást hagyunk*; •' körül pedig cifrára kiszúrt tésztadarabkákkal;., díszítjük, melyeket tojással rögzítünk a tész?aá tához. Mérsékelt tűz mellett kisütjük. Az*! edénnyel együtt adjuk fel, külön pedig adha­tunk hozzá folyékony édes tejszint. Ugyani, ' ilyen módon készíthetünk pástétomot sárgái . barack, alma, ringló, szilva stb.-ből is. :,s,v 5 car KONYHAÜZENETEK Doctorné, Budapest. Francia saláta. Apró* egyenlő kockára vágunk egy sárgarépát, egy» két petrezselyemgyökeret, két darab zellert. Az idei gyenge zöldségből természetesen többet kell vennünk. Gyengén sózott vízben puhára megfőzzük és leszűrve a vizet, szitára öntjük á ' zöldséget és lecsurgaljuk. Néhány szem sárgáiK' vagy kifliburgonyát főzünk hajában, lehámoz­zuk és ha kihűlt, szintén kockára vágjuk, Ugyancsak kockára vágunk két darab lehámo­zott puhahusu almát és egy kis darab savanyú“'' ugorkát is. Pácot készitünk: egy deci fehérbor* V- egy evőkanálnyi olaj, egy evőkanálnyi ecet* egy citrom leve, só, törött bors és kevés cukor* oí ral, ezen pácot a zöldségre és burgonyára öntiiy jük. Egy tálban lekeverünk két tojássárgát ke­vés sóval, először cseppenkínt, azután valami-, Vei élénkebben két és féldeci finom táblaolajati‘í keverünk hozzá, a habverővel folytonosan ke-:::; verve, azután hozzáadunk egy kávéskanálnyi: mustárt, kis citromlevet és egy evőkanálnyi tej- . j felt. A zöldséghez adjuk az almát és ugorkát* egy decire való főtt zöldborsót és az egészet összevegyitjük a mártással. Üveg vagy porcel­lán tálra megtálaljuk és tojásszeletekkel éS'-'í zöldsalátával díszítjük. fii .Érdeklődök“. A Podruzsik Béla „Legújabb I Szakácskönyv“-e if nyári hónapok alatt as Irányi-utca 21. sz. házban lévő papirkereske* ,'.j désben kapható tiz pengőért. A vidékre szóló , megrendelések pedig Podruzsik Béla címére- i ugyancsak Irányi-utca 21. alá küldendők. Ezeq .g esetben azonban tessék a portóra 50 fillért kül­deni. Podruzsik Béla ■yapaioioiek­pamliizis OSpMpürki a UQionczei tó mellett Délivasaton VA ó~a Budapesttől, állomáshoz k5zel* a Veleneei-tó közvetlen közelében A tóviz gyógybatása azonos a Balatonéval. Bársonyos, homokos tófenék Villanyvilágítás. Strandfürdők. Telek nagysága 190—229 ölig. 3—G1/*» pengőig. Rósz!ei§iz©s&sp@ ss Előnyös megállapodás vállalatokkal, azonnali, olcsó nyaralóépitésre. Vevő esetleg már ezen a nyáron a : sajátjában nyaralhat. Felvilágosítást nyújtanak: Budapesten a tulajdonos ügyvédjei; Votisky Antal dr., IV., Károly-körut 22., Ií. ein. 10. Telefon: Aut. 892—76. Mosonyi Kálmán dr., IV., Magyar­utca 27. Telefon: Aut. 862—^-48. . Gárdonyban a fő­jegyző és. a vasútállomás melletti parcellázási iroda, továbbá, a helyszínen levő másik parcellázási iroda (Votisky-villa.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék