Magyarság, 1928. augusztus (9. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-08 / 179. szám

Nagy-Magyarországra gondolnak, amelyben 51 százalék kisebbség élt, amelyek felszaba­dították önmagukat (!) és sohasem akarnak többé helóták lenni Magyarországon. De meg kell állapítani, hogy Apponyi gróf egy szóval sem beszél arról, hogy a Burgerlan­­dot ismét Magyarországgal kell egyesíteni. Olyan faktum ez, amelyet érdemes tudomá­­sul venni. Ez volna az elvi álláspont Apponyi nyi­latkozatával szemben, akit egyébként igen higgadtan gondolkozó, nem-magyar nyelvű magyar állampolgárok ■ Nagy-Magyarország sírásójának tartanak, így például a szászok püspöke, F. Teutsch dr., amennyiben ember­telen iskolatörvényeivel a kisebbségeknek pokolivá tette az életüket és azokat egyene­sen a saját államukban élő rokonaik kar­jaiba kergette. Mily kevéssé lehet komolyan venni­­ Apponyi szavait, mily üresek a frázi­sai, ha ezt mondja: Alig van valaki a vilá­gon, aki intenzívebb csodálkozással tekin­tene a német kultúra óriási épületére, mint ő. És ugyanez az ember, egyenesen kimond­hatatlan szadizmussal, többszáz német isko­lát semmisített meg Magyarországon és fa­natikusan őrködött afelett, hogy két és fél millió magyarországi német tanulóifjúság ne jusson érintkezésbe ezzel a kultúrával, ame­lyet ő állítólag annyira csodál. Valóban cso­dálkozni kell azon, hogy honnan veszi Ap­ponyi gróf azt a bátorságot, hogy ilyen mondatokat egy német nyelven, bárha ma­gyar szellemben itt újságban leírjon, ame­lyet megértenek Európában. A cikk később a magyar sajtónak azzal az állításával foglalkozik, amely szerint a Burgerland lakosságának többsége, ha nép­szavazásra kerülne a sor, újból visszatérne a régi hazához. Ehhez a nagynémet lap a következő megjegyzést fűzi: Egyenesen fri­vol dolog a magyar sajtótól, hogy olvasói­nak nap-nap után ilyen hazugságokat tálal fel az elszakított területekről. A Burgerland­­ban élő 14.000 magyar egy része — köztük 5000 cigány is van — bizonyára ismtt visz­­szatérne a régi hazához, de 230.000 német­nek és 40.000 horvátnak az a kívánsága, hogy Nagy-Németországnak egy része legyen, annak az államnak, amely az összes zárt területen élő németeket belátható időn belül önmagába egyesíteni fogja. A nagy európai viharok után ismét melegre fordul az időjárás Amerikában tömegével szedi áldo­­zatait a hőguta Hétfőn éjszaka az egész országban naiy szélvihar dühöngött és a külföldről érkezett táviratok is nagy viharokról számolnak be. Az éjszakai szél az egész vonalon lehűtötte a hőmérsékletet. A Meteorológiai Intézet je­lentése szerint az idő a közeli napokban derült lesz és a hőmérséklet is emelkedni fog. Szarvas és környéke fölött hétfőn éjszaka óriási vihar vonult át. Az eső a nagy száraz­ság után igen sokat használt a kapásnövé­nyeknek. A viharban a lecsapó villámok fel­gyújtották özvegy Gulyás Pálné csabai­ úti banyáján az asztagba rakott búza- és árpa­termést, körülbelül háromszáz keresztet. A kár meghaladja az ötezer pengőt. A villám ugyanazon éjszaka felgyújtotta özvegy Ko­­zsuch Jánosnénak szintén a szarvasi határ­ban levő tanyáján a felhalmozott takarmány­készletet is, amely ugyancsak porrá égett. A kár itt is több mint ötezer pengő. A vihar délelőtt 11 órakor megismétlődött. A villám agyonsújtotta Gombár György tizenkétéves pásztorgyerket, aki a község mellett gazdája sertéseit legeltette. A villám — amely több sertést is agyonsújtott — a kis pásztor ru­háját teljesen elégette. Salzburgból jelentik: Bad-Gasteinban és Hof-Gasteinban nagy vihar volt, amely dél­től másnap reggelig tartott. Az utcák, a hi­dak és az épületek súlyos károkat szenved­tek. Sokhelyütt a tűzoltóságnak kellett segít­séget nyújtania. Nova környékén hétfőn délután nagy jég­­vihar dúlt. Szélvész kíséretében 8—10 per­cig tyúktojásnagyságú jég esett, amely szá­mos épületet megrongált és sok ablakot be­vert. A szőlőket a jég teljesen elverte, a gyü­mölcsösökben, kerti veteményekben és egyéb terményekben súlyos gazdasági károkat oko­zott. Newyorkból jelentik: Szombaton és vasár­nap Newyorkban huszonketten haltak meg hőgutában. Bosztonban a hőségnek három, Philadelphiában pedig négy áldozata van. A keleti tartományok többi városában szomba­ton és vasárnap tizen haltak meg hőgutában. i MUGia JBS II. 1928 augusztus 8. szerda Eltemették Bakó Lászlót A Nemzeti Színház előcsarnokában reggel óta feküdt a ravatalon, délszaki növények közt, a gyász komor pompájában, a kande­láberek sápadt fényében a nagy Bánk, Corio­­lanus, Othello, Ádám... A fekete drapériák és fátyolok ráhutottak a falakra, amelyek annyi nagy színészt búcsúztattak, hogy egy dicsőségekben gazdag életszínjáték utolsó fel­vonásának végét jelentsék.­.. A közönség, mely annyiszor üdvözölte a „forró deszkákon“ Bakó Lászlót, sűrű töme­gekben jött utolsó „Isten hozzádot“ mon­dani a nagy művésznek. Kezük, mely a szín­ház nézőterén tapsra verődött, most fonára kulcsolódott, amint néma áhítattal áthalad­tak a koszorúkkal ékes ravatal előtt. Délután pontosan három órakor a Nem­zeti Színház zenekara rázendített a Sziget­vári vértanúlé gyászindulójára, melynek hangjai mellett Bakó László koporsóját a színház előtt a téren fölállított díszes kata­­falkra helyezték. A Blah­a Lujza-téren több­száz díszkeölözött gyalogos- és lovasrendőr tartotta fenn a rendet. A művész végtisztes­ségére eljöttek a Nemzeti Színház művészei, művésznői, a színház személyzete és tisztvi­selői kara, külön zászló alatt csoportosult a Turul Bajtársi Egyesület és a feketeruhás Sasok díszszázada. A katafalkot majdnem teljesen elborította a koszorúk tömege. Ko­szorút küldött a kultuszminisztérium, a Pe­tőfi Társaság, a Magyar Színész-Szövetség, a Budapesti Színész-Szöveség, a Magyar Nemzeti Liga, a Turul Bajtársi Egyesület, az ÉME, a Ludovika Akadémia, a Nemzeti Szín­ház művészei, személyzete és igazgatósága és Budapest székesfőváros közönsége. A ra­vatal előtt egy kis emelvényen lévő bordó bársonypárnán volt elhelyezve a Turul Baj­társi Egyesület sapkája és a dominusi dísz­­szalag A gyászszertartás A gyászszertást ez Operaház énekkara ve­zette be Te benned bíztunk elejétől fogva gyászzsoltárral. Ezután­­Göde Lajos püspöki lelkész mondott imát és gyászbeszédet. Köny­­nyek között hányszor­ láttuk meghalni nem­zetünk és egyházunk­ f nagy fiát — mondotta — de fellebbent a függöny és zugó tapsorkán fogadta a hatalmas művészt, Bakó Lászlót. Most azonban ismét lehullott a függöny, is­mét meghalt, de most már valóban, most már nem tapsol senki. Majd a Nemzeti Színház távollevő igazga­tója helyett az igazgatóság és a tagok nevé­ben Mihályfi Károly, az örökös tagok nesz­tora mond költői, emelkedett hangú búcsúz­tatót: — Mi, akik fájdalomtól sújtottan állunk itt ravatalodnál — mondja többek között —, úgy érezzük, nemcsak egy nagy művész, egy erőshitű igaz magyar ember költözött el ve­led, hanem veled együtt múlt el művésze­tünknek, a magyar Színjátszásnak egyik nagy és hagyom­ányos stílusa, a magyar tragédia­játszás egyik monumentális formája búcsú­zott el tőlük örökre. Ennek a tradíciónak, ennek a művészi stílusnak citíferpajzsát for­dítjuk meg a te haláloddal. Bakó László, akinek itt nincs folytatója. Azé a Zrínyié, aki túl a drámán és t­ll a színpadon, szent tra­dícióval és egyéni művészeti életével fogan­tán nem ember többé, hanem több annál, szélesivü képzelet szülötte, magyar félisten,, azé a Bánk báné, akinek minden szava, min­den gesztusa ugyanebben a formában, em­bereken túl egyetlen hős sorsában az egész magyar tragédiát és bánatot akarta megszó­laltatni. Az egész ország, az egész m­agyar művészet és a Nemzeti Színház búcsúzik ma fájdalommal és gyásszal Bakó Lászlótól, a kivételes művésztől és a kivételes embertől, a magyar színjátszás és a magyar ügy fel­szentelt katonájától Bakó László. Isten ve­led." A megható gyászbeszéd után Máriás Ödön miniszteri tanácsos, a kultuszminiszter kép­viseletében mondott búcsúszavakat Az el­hunyt nagy művészetét méltatta, amelyet a hem­zet még halála után sem fog elfelejteni, azt a művészetet, amellyel örökre beleírta a nevét Bakó László a Nemzeti Színház pan­teonába. Majd a Petőf Társaság részéről Peleár Gyula lépett az emelvényre. A földi nagyság igazi mértéke az, hogy az inkarná­­cióban, vagy a reinkarnációban kapott a lé­lek szent tüzet onnan felülről, ebben a szent tűzben van elrejtve az élet hatalmassága. Megboldogult drága barátom, Bakó László, meghatottan állok k­i a ravatalod előtt, hogy búcsúzzak Tőled,- Te hőse voltál nemzeted­nek, a Te idealizmusodból példát kell merí­teni a magyar ifjúságnak. A Petőfi Társaság nem régen választott be tagjának, székfog­lalódat azonban nem tarthattad már meg, mivel elragadott körünkből a halál. Most, midőn búcsút veszek Tőled, látlak mint Ádámot és hallom utolsó szavaid nemzeted­hez: Ember, magyar, küzdj és bizva bízzál ! Ezután a Színész­ Egyesület nevében Géczi István búcsúztatta az elhunytat, majd a Nemzeti Színház zenekara a Hunyadi-gyász­­indulót adta elő, azután a koporsót a gyász­­hintóra helyezték és megindult a menet a kerepesi­ úti temetőbe. A temetőben A főváros által adományozott díszsírhely­nél rövid egyházi szertartás után az Opera­ház énekkarának gyászdalai következtek, majd a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében Altenburger Géza mondott búcsúz­tatót. A Magyar Kulturliga nevében Méhely Lajos egyetemi tanár a következő gyászbe­szédet mondotta: . — Eljöttünk mi is, a Magyar Kulturliga tagjai, hogy nyitott sírodnál búcsút vegyünk Tőled, szeretett Testvérünk, Bakó László... . A búcsú nagyon fájdalmas, mert mérhetet­len a veszteség, mely a Te elhunytoddal hőn szeretett családodat, a magyar színművésze­tet és barátaidat, de legfőképpen a vérbeli magyar társadalmat sújtotta. Megtörve ál­lunk koporsódnál, mert Te azokból a ke­­ményvágású, daliás ősmagyarokból való vol­tál, akiknek teste-lelke kemény acél, de a szive merő színarany, csupa fenkölt, meleg érzelem kincsesbányája. Mert Te nem könyv­ből tanultad a magyar erényt, a magyar bá­torságot és büszkeséget, a magyar hűséget és lovagiasságot, hanem lelked mélyén hordoz­tad nemes vérednek fölemelő tudatát. Azért volt a Te életed útja oly nyílegyenes, gyáva megalkuvást és meghunyászkodást nem ismerő, de azért volt a sok-sok virág mellett annyi szúró tövissel is telehintve. Most már, hogy örökre kialudt szemed ra­gyogása s elnémult beszédes ajkad muzsi­kája, sem a szeretet, sem a gyűlölet, sem a magasztalás, sem a gáncs nem ér föl Hoz­zád s mi sem azért jöttünk, hogy sírodnál meditáljunk. Hanem azért jöttünk, hogy itt, Isten szabad ege alatt, megköszönjük Neked táborunkhoz való hűségedet és megfogadjuk Neked, hogy azokat, a magyarság fölemelé­sét célzó szent eszméket, amelyekért oly ön­feláldozó lelkesedéssel küzdöttél velünk, végső sehelletünkig megőrizzük. Szeretett Testvé­rünk, Bakó László, aki megtértél őseidhez, pihenj édesen földanyánk ölén. Az utolsó búcsúszavak is elhangzottak, majd hullani kezdtek­ a koporsóra a rögök. Az impozáns tömegű gyászolóközönség las­san szerteoszlott és Bakó László megkezdte második életét, a magyar­­ emlékezetben örökké élőt... Spanyolország belép a népszö­vetségbe és stabilizálja a pezetát Genfből jelentik : Spanyolországnak nép­­szövetségi tanácstagként való azonnali újra­­választhatósága ügyében a francia és angol kormány tartalmilag azonos levelet intézett a nemzetek szövetsége főtitkárságához. Ez a levél kiegészíti Németországnak, Angliának és Franciaországnak a főtitkárságnál ebben az ügyben már tett lépését. Az angol kormány levele sajnálkozását fe­jezi ki, hogy 1926-ban a helyzet nem egészen a közgyűlés­ várakozásainak megfelelően fej­lődött és a külön rendelkezéseket nem lehe­tett a tervbe vett módon alkalmazni. Most azonban mindenesetre alkalom kínálkozik arra, hogy az akkori népszövetségi közgyű­lés szándékait teljes mértékben megvalósít­sák. Ily körülmények között az angol kor­mány kívánatosnak és logikusnak tartja, hogy a legközelebbi szeptemberi tanácstag­választásoknál ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák, mint az 1926. évi választások­nál és hogy a szövetségi közgyűlés nem ál­landó tanácstagot megválasztása után azon­nal újraválaszt­hatónak jelenthessen ki. Madridi jelentés szerint a pénzügyminisz­ter "közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy a június 25-iki dekrétummal a valuta ellenőrzésére létesített bizottság az összes erő­források megszervezésével igyekszik most hathatóssá tenni intervencióját, hogy a spa­nyol devizával folytatott nemzetközi speku­lációt leküzdje. A bizottság e célra jelenté­keny eszközöket kapott azokból a hitelek­ből, amelyeket a legjelentősebb londoni és newtforki bankok a Spanyol Banknak dollár­ban és font sterlingben engedélyeztek. Fischer Julia és Társa m. IV., Ferenciek tere 4. 1. 3-visszamaradt modelllek­ kiárusítja Középeurópában van a legtöbb öngyilkos Az öngyilkosok száma és aránya igen fon­­tos kulturerkölcsi jelenség kifejezője. Emel­­lett a kérdésnek van bizonyos gazdaságtársaa­dalmi háttere is. A hivatalos statisztika ezért régóta nagy gondot fordít számuk regisztrál­­ására, ámbár Trianon óta a legújabb ered­­mények a demográfia szempontjai szerint nem részleteztettek. E legújabb feldolgozást most a Központi Statisztikai Hivatal elvégez­ tette s ennek eredményeit ismerteti Szél Ti­­vadar a Magyar Statisztikai Szemle most megjelent számában. Trianon után hazánkban az öngyilkosok száma és aránya nagyon megduzzadt, job* ban, mint más európai országokban. Ám e gyarapodásnak éppenúgy, mint a háború alatt a csökkenésnek, nemcsak az öngyilkos* ságra való hajlam megváltozása az oka, ha*­nem más okok, nevezetesen a népesség ősz* szeretetének megváltozása is közrehatnak. A­ mai Magyarország népességében ugyanis na­gyobb arányt képviselnek oly néprétegek (vá­­rosi lakosság, iparforgalmi népesség,­­ özve­gyek, elváltak stb.), melyek körében az ön­­gyilkosságra való hajlam mindig magasabb volt. Ilyképpen, ha az egyes néprétegek ön­­gyilkosságra való hajlama nem is változott volna, az egész népesség öngyilkossági arány­száma akkor is nagyobbodott volna,, mert több magas öngyilkossági aránnyal bíró nép­réteg lényegesen erősbödött. Ez enyhíti hely­zetünk elbírálását nemzetközi viszonylatban is, mert egyébként Európaszerte látható az öngyilkossági gyakoriság gyarapodása. Külö­nösen szembetűnő ez a legyőzött központi hatalmaknál, kevésbé a többi egykori had­viselőknél, legkevésbé a semleges magatartást tanúsított államoknál. A nemzetközi össze­hasonlításban jelentkező általános szabály­szerűségnek látszik, hogy az öngyilkosságok a népesség számához képest Középeurópában fordulnak gyakrabban elő, míg ritkábbak Déleurópában és az északnyugateurópai ma­­gasműveltségű kis államokban, valamint az angol szigetországokban. Városokban a népesség nagyságához viszo­nyítva, az öngyilkosságok gyakrabban for­dulnak elő, mint vidéken. A város, különösen a nagyváros, az öngyilkosságok melegágya. Az öngyilkosságok gyakorisága a városok lélekszámával szinte párhuzamosan változik. A város­­és a­ vidék­­között levő különbség idővel enyhül, régen nagyobb volt,­mint ma. Nem szerint a férfiak, tudvalévően, min­denkor túlsúlyban vannak. Különösen fel­tűnő a nők arányának magassága a váro­sokban. A korral az öngyilkosok gyakorisága nö­vekszik. Modusnak a 70 éven felüli korcso­port jelentkezik. Van még egy kiugrás, a 20—24 évesek korcsoportja. Szomorú, hogy még a legfiatalabb kor sem mentes az ön­­gyilkosságra való hajlamtól. A 25—50 élet­ évig megcsappan az öngyilkosok aránya. A kor és nem kombinatív feldolgozásából kitűnik, hogy az öngyilkosok arányszáma a produktív korosztályokban különösen a nők­nél sülyed mélyen a környező korosztályok öngyilkossági gyakoriság alá. Érdekes, hogy a nők a legöregesebb korosztályokban nem mutatják az öngyilkosságra való hajlamnak a férfiakéhoz hasonló gyarapodását Családi állapot szerint az elvált és özvegy, öngyilkosok aránya magas. A nőtlen és, haja­­dón öngyilkosoknak e feldolgozásban ala­csony nyers arányszáma nem mutatja az ily családi állapotú népesség valódi öngyilkos­sági arányát és hajlamát. Azonban az ön­gyilkosságra nem képes legfiatalabb gyermek­kor leszámításával a nőtlenek és hajadonok is magasabb öngyilkossági aránnyal szerepel­nek, mint a házasok. A nőtlenek és hajado­­nok a serdüléstől kezdve minden korosztály­ban nagyobb öngyilkossági hajlammal bír­­nak, mint a házasok. A házas és nem há­zas családi állapot között a fiatalabb korban na­­gyobb arányú különbség van, mint később. A különbség a 20—24 éves korcsoportban a legnagyobb. Az idősebb korcsoportok felé az öngyilkossági gyakoriság ugyanis a házasok­nál intenzívebben gyarapodik, mint a házas­ságon kívül élőknél. A maximum a kor és családi állapot kombinált feldolgozásában a legöregebb elváltak csoportja. A férfiaknál az özvegységre jutás, a nőknél az elvált­ állapot az öngyilkosságra leginkább hajlamosító csa­ládi álalpot. Családi állapot, kor és nem kom­binálása szerint a 24 éven aluli elvált nők magas öngyilkossági aránnyal tűnnek ki; a férfiaknál a maximumot a 70-ik éven felüli elváltak adják. E feldolgozás szerint a mini­mum a korcsoportok legnagyobb részében a házas nőknél van. Az öngyilkossági esetek ritkítására közre­ható igen fontos körülmény a gyermek. Az öngyilkosság által felbomlott házasságok kö­rében a terméketlen házasságok nagyobb arányt képviselnek, mint a halál által fel­bomlott összes házasságok körében. Családi állapot szerint az özvegyek és elváltak köré­ben aránytalanul nagyobb a gyermeknek az öngyilkosságtól való visszariasztó hatása, mint a házasok körében.

Next