Magyarság, 1928. december (9. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

1928 decifillSt-ír 1, szombat Kiskunfélegy­háza h­arminc év óta hiába küzd egy út kiépítéséért Kiskimfélegyháza, november hó (A Magyarság kiküldött tudósítójától.) Kü­lönösen interpellációkra adott válaszokban hallhatjuk a miniszterelnöktől azt a ne­m­ kismértékben öndicséretszámbamenő kije­lentést, hogy" a Bethlen-kormány hét év alatt többet tett az Alföldért, mint az összes előző kormányok 1867 óta. Senki sem veszi, de nem is veheti tagadásba, hogy a háború előtti kormányoknak legkisebb gondja is nagyobb volt az Alföld fejlesztésénél. Vala­hogy teljesen süketfülűek voltak az alföldi magyarok a kormánypárti igékkel szemben, a miniszter urak hát másfelé udvaroltak népszerűségért, ha pedig másfelé vitte őket a politika, akkor igazán nem csoda, hogy nem ismerték és nem orvosolták, de nem is akarták ismerni és orvosolni az alföldiek gondjait, bajait. A Bethlen-kormány hétesz­tendős uralma alatt megváltozott a helyzet: az alföldi választókerületek (miért és ho­gyan, azt most nem kutatjuk) csaknem száz­százalékban kormánypárti képviselőt küld­tek a parlamentbe s emellett nyakra-főre szállították a díszpolgári okleveleket a kor­mány tagjainak. Aki a dolgokat felületesen vizsgálja, az a nagy kormánypártiságból és a díszoklevelek hatalmas tömegéből joggal következtethet arra, hogy az interpellációkra adott válaszok mögött csakugyan az Alföld gazdasági fejlődését szolgáló intézkedések tömege rejtőzik, de ha valaki nyitott szem­mel néz szét az Alföldön, akkor nyomban észreveheti, hogy a derék magyarok nem igen kaptak egyebet a Bethlen-kormány­tól, mint a kormánypárti képviselőket. Évtizedek óta ostromolja kérésével a Du­na—Tisza közének népe a kormányt és a vár­megyét, hogy utakat építsenek számára. Roppant nagy területek valósággal el vannak zárva a világtól, mert vagy egyáltalában nin­csenek útjaik, vagy­ csupán járhatatlan dülő­­utak szelik át és ezeket a dű­lőutakat semmi­féle könyörgésre sem építik ki vármegyei és állami írtakká. Pedig a vármegye is, az állam is folyton utakat épít. A megyeházán is, a minisztériumban is gombam­ódra születnek a különféle útépítési programok, de az a hiba, hogy akik készítik a programokat, ötletsze­rűsen dolgoznak, ahelyett, hogy megkérdez­nék az érdekelteket. Csak­­egyetlen-egyszer kellene az illetékeseknek meghallgatniuk azt a népet, amely olyan hűséggel szállítja a kor­­mánypárti mandátumokat és a díszpolgári okleveleket, s rögtön egészséges, életrevaló útépítési tervezete lenne a megyének is, az államnak is. Mert hiába építenek találomra egyik nagyvárostól a másikig gyönyörű autó­­strádákat, ha a Duna—Tisza köze tanyás­­gazdáinak szekerei tengelyig sülyednek a dülőutak feneketlen sorába. kiskunhalasi állami úthoz vezető dülőutat legalább a vicinális úthálózatba vegyék föl, ha már az állami utak sorába nem kerülhet. Gazdag, termékeny és sűrűn lakott területen kanyarog végig ez a mintegy harmincöt kilo­méter hosszúságú díjlőút, tekintélyes kocsi­forgalmat bonyolít le, különös jelentősége van a kecskeméti gazdasági vasút szempont­jából is,­­ mindhiába: harminc esztendő óta nem akarják meghallani azok, akiket i­lez, hogy ezer és ezer magyar gazda sürgeti ennek a dülőútnak járhatóvá tételét. Mert rosszul mondtuk előbb, hogy a dülőút nagy forgalmat bonyolít le; oda kell ezt kiigazí­tanunk, hogy ... kedvező időjárás esetén. Tél­­víz idején ugyanis legfeljebb gyalogosan le­het rajta közlekedni, aki szekérre, kocsira merészkedik, az jobbra vagy balra nyolc-tíz­­kilométeres kerülővel az izsáki, illetve a máju­sai útra szorul. Említettük, hogy Kiskunfélegyháza vasút­állomásától indul ki a kérdéses dűlőút. Érinti a város határában fekvő belső Ga­­lambos-puszta tanyáit, az alsó és fehé öreg­hegy nagy kiterjedésű szőlőit, majd külső Galambos-puszta tanyavilágát szeli át. Nyolc kilométer után eléri Kecskemét városának elszigetelten fekvő Monostor-pusztáját, ame­lyen hat—hét kilométer hosszúságban ha­ladva, a húsz évvel ezelőtt létesült Mon­ostor­­falva-munkástelephez ér. A teleptől nem messze keresztülvág a minap megnyitott kecskeméti gazdasági vasúton, majd négy ki­lométernyire a Móric-gát­, utóbb négy kilo­méternyire a szanki tanyákhoz, további há­rom kilométernyire pedig a népes Szánk községhez ér. A községtől északnyugati irányban nyolc kilométerre elérjük a Kecs­kemétet Kiskunhalassal összekötő állam­i utat. Ide kellene torkolnia a félegyházai dűlőút­nak, hogy a fentebb említett s teljesen or­szágút nélkül lévő községeket és tanyavilá­­got belekapcsolja a gazdasági élet vérkerin­gésébe. Elsőrangúan fontos mezőgazdasági érdekek parancsozólag követelik a dűlőút sür­gős kiépítését, mert a mai körülmények kö­zött a vidék gazdái nemcsak a Budapest felé vezető vasútvonalakat, de még a kecskeméti gazdasági vasutat is alig-alig tudják termé­nyeikkel meg­közelíteni. Elsőrangúan fontos mezőgazdasági érdek­ről van szó, de azért hiába keresgélünk a minisztérium és a vármegye útépítési pro­gramjában, a félegyházai dűlőútról egyetlen sor feljegyzést sem találunk. Sem a megye, sem a minisztérium nem akar rajta javítani. Nap mint nap, különösen pedig a félegyhá­zai hetipiacok alkalmával kocsi kocsi után rekedhet el a jövőben is a részben ingová­nyos, részben homokbuckás dülőúton — nem törődik vele senki. Ha jó volt a dülőút har­minc esztendeig, jó lesz ezután is. Eddig nem gondoltak Félegyházával és a járással, mert ellenzéki volt a város is, a járás is, most meg minek gondolni vele, amikor már kor­mánypárti a város is, a járás is?! Hogy is mondta egyszer a parlamentben Csontos Imre bátyánk? —­ Hja, ilyen a politika, uraim! Hát bizony, furcsa, nagyon furcsa mester­ség. A közgazdasági, miniszter mezőgazda­­sági exportintézetet létesít és éberen figyelteti a külföldi piacokat, míg a galambosi tanyás­gazdák és az öreghegyi szőlősgazdák ma­holnap a félegyházai hetipiacokra sem tud­nak eljutni... Várjon az ország így mikor jut el a gazdasági konszolidációhoz? Vaska Géza Sem az állam, sem Pest megye nem gon­dol a mezőgazdaság­ érdekeiről Magyarázkodhatnak akárhogy a megyénél és a minisztériumban, nem lehet semmivel szépíteni a szomorú valóságot: a Duna—Tisza közének mezőgazdái óriási százalékban hol ingoványos, hol szinte keresztü­lhatolhatatla­­nul homokbuckás dűlőutakon kénytelenek terményeiket piacra vagy vasúthoz szállítani. És nem segít rajtuk senki semmit, még az sem, ha kormánypárti képviselőt választa­nak. Itt van kiáltó példának Kiskunfélegy­háza és környéke, melynek gazdaközönsége kereken harminc esztendő óta hiába kérvé­nyez, küldöttsége­zik, sehogy sem tudja ki­vívni, hogy a félegyházai vasútállomástól Szánk községbe és azon túl, a kecskemét. GYRALDOSE GYRALDOSE az ide­ális fertőtlenítő. Egy tabletta oldata 2 liter vízben olyan parfüm­­oldatot ad, amely­ nem mérgező, nem maró, fertőtlenít, szag­talanít, megöli a baeil­­lusokat. A párisi nő testének, egészségének ápolásánál nélkü­l tíz­­betettesmé vált. Orvosi Akadémia Paris, 1913. október 13. ülésen referálva. Mindenütt kapható! Por­tai kiegbizásokat leggyorsabban teljesít: Csillag Gyógyszertár, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 39. pilisi amäpap mmbehi u­­ányzíratik egyetlen nő tcsiszt asztalréjáról sem. Döntés a Stöser-Intézet ezidei növendékeinek elhelyezéséről Szt­rache Gusztáv ügyészségi elnök a hamis érett­ségi bizonyítvány a tulajdon­osok ellen folyó nyo­m­ozásról A bizony­ít­ványhamisítási bűnügyben pén­teken is folytatódtak a kihallgatások a fő­kapitányság intellektuális osztályán. A tör­vényszéken a vizsgálóbíró kihallgatta a bűn­ügy hat letartóztatott gyanúsítottját, akik kö­zül hármat szabadlábra helyezett. A vizsgáló­bíró döntése a legközelebbi napokban kerül a vádtanács elé. A nyomozásnak ez a része lezáródott a főkapitányságon, ahol most a hamis érettségi bizonyítványok tulajdonosait kutatják ki a detektívek és hallgatják ki a referensek. A nyomozás ezen részéről a fő­­kapitányság bűnügyi osztályán semmiféle felvilágosítást nem adtak. A nyilvánosságot azonban érthetően erősen érdekli a bizonyítványhamisítási bűnügy minden fejleménye, mert hiszen nemcsak a nagyközönség, de az egyes hivatalok vezetői is teljesen tájékozatlanok arról, miképpen járjanak el a hamisbizonyítvány-tulajdono­­sok ellen. Ezért pénteken délelőtt Strache Gusztáv dr. királyi főügyész, a budapesti ki­rályi ügyészség elnöke, az egyik kőnyomatú újság tudósítója előtt hosszabb nyilatkozatot tett a nyilvánosság tájékoztatására. Strache főügyész nyilatkozatában elmon­dotta, hogy a bűnvádi eljárás megindult mindazok ellen, akik hamis bizonyítványt szereztek és azt felhasználták. A Röser-inté­­zet irodájában a házkutatás alkalmával, a le­foglalt iratok között, jegyzeteket találtak , ennek alapján indult meg a vizsgálat. A fő­ügyész nyilatkozata szerint azonban indokolt és szükséges volna az is, hogy a hatóságok maguk is megvizsgálják azoknak az érettségi bizonyítványait, akik 1916 óta nyertek alkal­mazást, mert a Kóser-intézetnél a közokirat­­hamisítás ebben az időpontban vette kezdetét. A hatóságoknak ugyanis meg kell bizonyo­­sodniok arról, hogy nincs-e alkalmazottaik között olyan, aki hamis közokirattal tudta magát a közhivatalba belopni. — Hogy egy Röser-féle érettségi bizonyít­vány hamis vagy valódi, —­ folytatta nyilat­kozatát a főügyész, — annak megállapítá­sára irányadó az a tény, hogy­ rész­ben hamis bizonyítványokat, részben ha­mis bizonyítványmásodlatokat állítottak ki a Röser-intézetben. ,-s másodlatok minden valószínűség szerint mind hamisak. A hamis érettségi bizonyítványok hamisítása pedig annyira nyilvánvaló, hogy az összes hamisí­tott aláírásoknak egy kéztől való származása már az első pillanatra szembeötlő. Ha a hatóságoknak kétségük van aziránt, hogy valódi vagy hamis érettségi bizonyítványról van-e szó, véleményem szerint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz kell fordul­­niuk, amely ebben a kérdésben a szükséges felvilágosítást meg fogja adni. Az, amit a hatóságokra nézve mondottam, vonatkozik a magánintézetekre és vállalatokra is, mert hiszen azokra nézve sem lehet közömbös,­­ hogy nálunk helyet foglal valaki, aki bűn­­­­cselekmény után jutott az állásába. A nyo­mozóhatóságoknak gondjuk lesz arra, hogy amíg kétséget lázárisán megállapítva nincs, hogy a bizonyítványa valakinek hamis, addig a neve meg ne hurcoltassék A főügyész azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy keresnek valami megoldást a nyomo­zásnál arra is, hogy akinek kétségtelenül valódi érettségi bizonyítványa van, azok minden méltatlan gyanúsítást és kellemetlen­­séget elkerüljenek, mert senkinek sem célja, hogy ártatlanok üldöztessenek és szenved­jenek. Pénteken reggelre egyébként a kultuszmi­nisztérium intézkedett a bezárt Roser-inté­­zet növendékeinek elhelyezéséről is. A Roser­­iskola ezidei tanfolyamának növendékeit a budapesti VII. kerületi Thököly-úti állami felsőkereskedelmi iskoláb­a tették át s ezzel teljesült a tanulók szüleinek az a kívánsága legalább, hogy az intézet valamennyi ta­nulója egy helyen folytathassa tanulmányait. A hamis érettségi bizonyítványok ügyében a székesfővárosnál megindult vizsgálat meg­állapította, hogy a főváros tisztviselői között nyolcvanegyen vannak, akiket a Kóser-intézet érettségi bizonyítványával alkalmaztak. Az elnöki osztály a tisztviselőket most sorra felszólította, mutassák be érettségi bizonyít­ványukat. Az érdekelt tisztviselők nagy ré­sze már be is szolgáltatta a bizonyítványt s ennek alapján fogják megállapítani, van-e ezek között hamis bizonyítvány, vagy sem. Amennyiben csakugyan akadna olyan fővá­rosi tisztviselő, aki hamis érettségi bizonyít­­vány alapján jutott a főváros szolgálatába és nyerte el mai állását, úgy az illető sorsára nézve az elnöki ügyosztály a tiszti ügyészség meghallgatása után fog határozni. A belgrádi kormány nem adja meg a kisebbségi iskola-autonómiát Belgrádból jelentik. A szkupszik­a tör­­vényszerkesztő bizottsága ma délután befe­jezte az iskolaügyi reformjavaslat vitáját. Grel Milán közoktatásügyi miniszter táróeta­pozéjában rámutatott arra, hogy kisebbségi iskola-autonómiáról nem lehet szó, minthogy a kisebbségek Délszláviában nagyon szét­szórtan élnek (?). A közoktatásügyi miniszté­riumban mindenesetre kisebbségi osztályt állítanak fel, amelynek az lesz a feladata, hogy gondoskodjék a kisebbségi iskolák ta­nítási rendjéről. A miniszter közölte, hogy a jövőben a kisebbségi iskolákban minden tan­tárgyat a kisebbség nyelvén fognak tanítani, minthogy egyes tantárgyaknak az államnyel­ven történt tanítása nagy zavarokat okozott. Ehelyett azonban nagy súlyt fognak fektetni az államnyelv oktatására. EREDETI WELLNÉR ALPAGGA

Next