Magyarság, 1929. február (10. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
táris elvet az önkormányzati elvvel s lehetetlenné kívánja tenni azt, hogy ellenállás legyen olyan kérdésekben is, ahol esetleg a parlament többsége egy bizonyos akaratot már kifejezésre juttatott Etllen törvényjavaslat készül a községek és városok fejlesztéséről A miniszterelnök ezután sorra reflektált az egyes felszólalásokra. Részletesen indokolta az érdekképviseleti elv érvényesítését a vármegyei törvényhatóságokban. Ennek az elvnek bizonyos határokon belül való érvényesítésével helyes ellenszerét találja a túlzott politikai életnek. Nem szabad, hogy a vármegyét dominálja a túlzott politikai élet, mert hiszen a vármegye nem arra hivatott, hanem arra, hogy elsősorban a maga auto-nóm kérdéseit intézze el. Hangoztatta, hogy az ellenőrzési jogot nagyon erősen kell gyakorolni, mert köztudomású, hogy ezen a téren nagyon sok városban visszaélések fordulnak elő, amelyeknek megszüntetése az egész ország reputációjának áll érdekében. A javaslat nem kíván a községi és városfejlesztési problémával foglalkozni; a kormány külön törvényjavaslatot készít elő ebben a kérdésben. E törvényjavaslat keretében foglalkozik majd a kormány behatóan az üzemi kérdésekkel is, mert e téren a felügyeleti jog hatékonyabb érvényesülése és kifejlesztése feltétlenül szükséges. Köztudomású, hogy sok városban, sajnos, visszaélések fordulnak elő, amelyek megszüntetése az egész ország reputációjának érdeke. Végezetül a kormány feloszlatási jogáról nyilatkozott a miniszterelnök. Bizonyos fokig szükséges a parlamentarizmus elvét összhangba hozni a vármegyei önkormányzat kérdésével. Nem lehet azonban feloszlatni egy törvényhatóságot csupán azért, mert ellenzéki szellemű, hiszen ott van a remédium, a közigazgatási bíróság, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány nem nyúl könynyelműen ehhez a fegyverhez, pusztán azért, mert egy vármegyében az ellenzéki szellem fészkelte be magát. A kormány csak blamázsnak tenné ki magát ilyen esetben, de élni fog e joggal akkor, ha a városban, vagy a megyében olyan visszaélések mutatkoznak a gazdálkodás terén, amelyek a város létérdekeit veszélyeztetnék s ha e gazdálkodást a törvényhatóság is támogatná. Sztranyovszky Sándor államtitkár rövid felszólalása után a bizottság úgy határozott, hogy pénteken folytatja a javaslat tárgyalását. A szerdai zajos ülés után csendben tárgyalta a képviselőház a bortörvényjavaslatot A képviselőház csütörtöki ülését csak tizenegy óra előtt lehetett megnyitni az általános álmosság miatt. A képviselők általában kedélyesen tárgyalták a szocialisták szerdai éjféli csatáját és mikor azok ismét elő akartak hozakodni a tegnapi dolgokkal s újabb tüntetést próbáltak rendezni, minden oldalon kinevették őket. A bortörvény vitáját folytatva, Mayer János földmivelésügyi miniszter válaszolt a szónokoknak. Újabb zavart megint csak a szocialisták okoztak, akik hosszabb házszabályvita keretében tárgyalták, hogy tegnap kinek volt igaza. Úgy látszik bosszúból elhatározták, hogy az egységes párt tagjait nemcsak aludni, hanem ezúttal ebédelni sem engedik idő előtt. A csütörtöki ülést háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Puky Endre elnök. Az ülés meglehetősen zajosan kezdődött, mert a szocialisták tegnap éjszakai interpellációsroham után újabb tüntetést rendeztek. Rögtön Esztergályos János jegyző volt az első tüntető, aki a tegnapi ülés jegyzőkönyvét hangosan szónokolva, pontról-pontra olvasta fel, noha eddig a felolvasás mindig csak futólag történt. Negyedóráig olvasott a jobboldal derültsége és fejcsóválgatása közben, majd Györki Imre a jegyzőkönyv hitelesítéséhez kért szót. Nem járult hozzá a hitelesítéshez, mert szerinte a jegyzőkönyv nem adja híven vissza azt, ami a szerdai ülésen történt. Voltak ugyanis képviselők, akik az ülés berekesztésekor szólásra jelentkeztek és nem kapták meg a szólás jogát. Az ülés bezárása puccsszerűen történt. Az elnök a puccs kifejezést visszautasította. Jánossy Gábor szólalt fel ezután. Györki Imre felszólalására megjegyezte, hogy nem lehet a jegyzőkönyvbe belevenni, melyik képviselő mikor tüsszentette el magát, vagy mikor ment ki a folyosóra. Az elnök, mielőtt szavazásra tette volna fel, a kérdést, megállapította, hogy a házszabályok pontosan körülírják, mit kell tartalmaznia a jegyzőkönyvnek. Ezen túlmenően semmit sem kell belevenni. A szerdai ülés berekesztése szabályszerűen történt. Az elnöki enunciáció után a többség hitelesítette a jegyzőkönyvet. A bortörvényjavaslat vitája Napirend szerint a bortörvényjavaslat tárgyalása következett. Szabó Iván arra kérte a kormányt, hogy a szőlősgazdákat « Virrasztók Irta: Kiss Menyhért Beborult az este s mivel már az esti szürkületből leszállott a fekete éjszaka törzse megindult a zsidóhoz. Lábujjhegyen, félve, remegve surrant a járókelő emberek mellett, szemébe húzta gyapotkendőjét, nem tekintett se jobbra, se balra, csak ment. Az emberek kísértetnek, vagy éjjeli madárnak hitték, amint perbál szoknyája megsuhant a levegőben. Tóthék kapuja előtt a göröngybe, vagy a prizmába megbotlott örzse s beleesett a sánc aljába. Csihány összecsípte, bojtorján, vadbürök megvérezte arcát, kezét, meztelen lábszárát. Szegénynek lihegett a keble s csurgó verejték omlott le róla mikor benyitott a sarki boltba. Akadozva, szégyenkezve kezdte: — Tudja, téni úr, a szégyenem mián, azért jártam igy. Fényes nappal nem mernék kibújni. Kikacagnának, köszönésemet sem fogadnák ... A templomba is kiprédikáltak beburkolva — Úgy beszélt, hogy az embernek megesett rajta a szive.Nagy, szivrepesztő bánat s kimondhatatlan keserűség búgott a hangjában s olyan szomorú volt, mint a szárnyatépett madáré. Mózes megsimogatta. — No, csak ne veszítsd el magadat, Örzse. Adok hitelbe, te megfizeted, én tudom. Itt a szemfedő virágok vannak beléhímezve, a szélén aranyszálak csillognak. Látod? Fáin, ez fiam. Strimfli, kék szalag, veres szalag, csokorra való, gyertyákra, a kicsi köntösére. Koporsót is kapsz, festettet, városból valót. Itt a szögek, itt meg három liter pálinka a sírásóknak, harangozónak ... — Téni ur, az Isten... nem birta tovább mondani. Mózes tudott könyörületes lenni. Az árendásnak nemesebb szive volt, mint Baloghnénak, az édesanyának. Visszafelé örzse lekerült a nagy útról, s a Szentegyház patakjának árka felé tartott. Ez száraz volt nyáron, csak nagy esőzésekkor kuruttyoltak a fölgyülemlett tócsákban a békák. Amint belépett az elhagyatott sikátorba, beleütődött egy vasvillás emberbe. A bakter volt. Hadonászott és kiabált, de örzse kisiklott a kezei közül. Csúnya, bozótos, vad volt az az út. Kétoldalt sűrűn, a kertek eleven kerítéseképpen bodzák, nyár- és kőrisfák álltak s vad, tövises bokrok terpeszkedtek. Oly elhagyatott hely volt ez, milyet a gazdátlan kutyák kerestek föl előszeretettel, meg a falun átvonuló sátoroscigányok. Akiknek nem engedték meg más helyen a letelepedést. Amint örzse tovább lépegetett, arcába csapott egy-egy előrenyuló ág, megkapta könnyű szoknyáját s csipkebokor s néhol ingadozott, süppedt lába alatt a homokos talaj. A bokáján alul úgy érezte, mintha égő parázsban volna a lába. Úgy sajgott, hevült, annyira szúrta, vágta a tövis, a fák cönkje, az éleshegyü kövek. Egyszer halk neszt hall a sűrűségből. Reszketés futott át a testén s nem volt elég ideje meggondolni, mi lehet, mire egy nagy fehér kutya ugrott a nyakába. Hátulról támadta meg s kendőjét letépte a fejéről, örzse azt hitte, meghal a szörnyű ijedelemtől. A kis koporsó lehullt válláról s nagyot koppant a köveken. A hóna alól kiesett a pakk, az egyetmás s kezét az ég felé emelve, úgy állt ott, mintha elvesztette volna eszméletét. De a kóbor kutya, mitőle, a megtámadott merev mozdulatlanságától hátrahúzódott, egyetkettőt ugatva, nyafogva, mélyen, tompán morogva elsompolygott Alig hogy kilépett örzse az árokból, sikoltást hall maga mellett. — Jézus, Mária! ... A Csonkáné lelke!... Minden jótét lélek dicséri az Urat! Megszólalt sebtiben, agyon rémülve örzse — Ne ijedőzzön Borcsa néni, én lennék. — Jaj, lelkem, fiam, elállt a szívem dobbanása, úgy megijedtem. Már másodszor kisért ez a Csonkáné. Tudhatod, hogy egyszer kisöprüztem, mert elvitte a fejünket. A minap Cseresnyésné járt úgy, éjfélkor Dani Pista háza előtt... óh, jaj... Hát te? örzse? Egy zsuppfödte házból kivilágított az ablakon a lámpa. Valaki akkor gyújtotta meg. örzse nem szólt semmit, csak odatartotta a kis koporsót az öregasszony elé. — Meghalt a kicsi, hiszen alig volt beteg, a lelkem. Jól járt örzse, nem kell kenyeret adni a kezébe .. Aldassék az Úr neve, hogy elszólitotta ... Aztán jóscakát kívántak egymásnak. Borcsa nén utána kiáltott, mikor tiz lépésnyire volt: — A gyerekeket beküldöm virrasztani, örzse... Isten fizesse meg — szállingózott a hálás köszönet. Csattant a kapu s odabent igy szólt Borcsa nén: — No, gyerekek, átmentek Orzse nénhez? Tudtok-e szép érteket — Tudunk, tudunk — kiáltotta öt egészséges, ép torok Aztán éjjeli lámpást adott a legnagyobb, a Mari kezébe s útnak indította. — Oszt tisztességesen viselkedjetek. A gyerekek vígan lépegettek Balogék felé. — Álgyüttünk virrasztani, — szóltak, hogy betápászkodjak. — Óh, én édeseim, de jól tettétek és hullott a könny az Örzse szeméből. A gyerekek letelepedtek. Ki a lócára, ki a kis székre, ládára, ágyra, földre, ahová lehetett. A Pista, a legkisebb, az ült a földre. Aztán énekelni kezdtek: Jézus az én vőlegényem, Te vagy az én menedékem. Régi, százados halotti dal ez, melyet csak falun énekelnek; ott is csak ott, ahol vallásosabbak az emberek s hűek a régi szokásokhoz. A gyerekek jó kedvével, a kis halottal mit sem törődve, zengeték a bucsudalt s aközben biztatták egymást: — No, te Gyuszi, fújjad! ... A fiatalasszony ott állt a kis halott mellett s belebámult a viaszgyertyák sárga, szomorú világába... Amint állt és hallgatta a bánatos énekét, lassan kint eltűnt előle a kis szoba, az éneklő gyerekek, a kis alabástromtestű, letörött bimbócska s ott kalandozott a lelke a közelmúlt években, mikor még leány volt. Háromszor imádkozta, zarándokolta végig a Somlyói búcsút, mégse hallgatta meg a kegyesszivü Mária az ő esedezését. Az a legény csak bolondította három esztendőn át s végre is győztek a túlsó szülők s Kerekes Zsuzsikát vezette oltárhoz. Nem, nem tűrhette, nem nézhette Zsuzsannát, amint a túlsó téves udvaron hívogatja, szólongatja a jószágot. Nem birta tovább elviselni, amint előttük kézenfogva templomba sétál Zsuzsanna Fazekas Pállal. .. Édes anyám asszony, mennem kell megfelelő hitelben részesítsék. A javaslatot elfogadta. Erődy-Harrach Tihamér azt fejtegette, hogy a borkrízis súlyos szociális problémát vetett fel. A szőlőbirtokosok hitelproblémáját meg kell oldani. Örömmel üdvözölte a közraktárak létesítését és a javaslatot elfogadta. Udvardy János a homoki bor kérdését tette szóvá. A javaslatot elfogadta. Patacsy Dénes arról beszélt, hogy a bortermelés növelését elsősorban úgy lehet elérni, ha a termelőt a súlyos adóktól szabadítják meg. Kiss István volt a következő szónok. Méltányosnak mondotta a törvényjavaslatnak az 1921. évi IV. törvénycikk szigorú rendelkezéseivel szemben azt az enyhítést, hogy az italmérési engedély a nem rosszhiszeműen vétséget elkövetett italmérőktől nem elvonandó, hanem csak elvonható. Méltánytalan volna, ha az enyhítést csak azokra érvényesítenék, akik az új törvény életbelépte után követnek el vétséget és azt kívánta, hogy alkalmazzák az enyhítést azokra is, akik a büntetendő cselekményt az itt törvény életbelépte előtt követték el, de az ellenük hozott ítélet még nem emelkedett jogerőre. A törvényjavaslatot ő is megszavazta. A földmivelésügyi miniszter védi javaslatát Mayer János földmivelésügyi miniszter válaszolt most az elhangzott felszólalásokra. Azt fejtegette, hogy a javaslatban foglalt intézkedések nemcsak mezőgazdasági, hanem szociális jelentőséggel is bírnak. Tudatában van annak, hogy a törvényjavaslat nem oldja meg a magyar bor problémáját de ez a törvény is javulást hoz, amint a közelmúlt két bortörvénye is javította a helyzetet. 1928-ban az előző évihez képest megnégyszereződött az ország borexportja. Reméli hogy ebben az évben még a tavalyi mennyiség is meg fog többszöröződni. (Élénk taps és helyeslés.) A miniszter ezután a borfogyasztási adó eltörlésének kérdéséről foglalkozott, majd azt fejtegette, hogy a borértékesítés terén áldozatokat kell hozni, mert nem lehet tűrni, hogy a termelt bor fölöslegei az országban maradjanak. A tokaji bor erélyes védelme is nagyon fontos kérdés. A miniszter ezután kijelentette, hogy magáévá teszi a szövetkezeti pincék létesítésének eszméjét és több helyen fog ilyen pincét létesíteni. A külföldi borházak hamar megnyerték a piacokat a magyar bor számára. A bor exportja nem állami feladat, hanem a kereskedelemnek kell most már a külföldi piacokat kifejlesztenie. A Tokajhegyalja megmentéséről beszélt ezután és bejelentette, hogy a tarcali vincellériskola igazgatójának személyében miniszteri biztost rendelt ki a Hegyaljára. Az adminisztráció sem kerül semmibe, mert azt a vincellériskola elintézi. Az egész szőlőtermelést modernizálni kell, mert versenyképes borokat akarunk külföldre exportálni, a borszövetkezeteket pedig szaporítani kell. Puky Endre elnök figyelmeztette a minisztert, hogy fejezze be beszédét, mert a tanácskozásra szánt idő lejárt. Azzal fejezte be beszédét, hogy a javaslat könnyítéseket tartalmaz a bortermelők részére. msfhoi 1929 február 1. péntek A szociáldemokraták ismét tüntetni próbáltak Az elnök most félbeszakította a vitát és napirendi indítványt tett, amely szerint a Ház pénteken tartfa legközelebbi ülését és a bortörvény folytatólagos tárgyalását, a statisztikai szolgálatról szóló törvényjavaslatot és a mentelmi ügyeket tűzi napirendre. Györki Imre a házszabályokhoz szólalt fel. Azzal kezdte, hogy a szocialisták szerdán interpelláció-sorozatot jegyeztek be, hogy felhívják a kormány figyelmét a gazdasági helyzetre. Több közbekiáltás és Esztergályos János elnöki rendreutasítása után azzal folytatta, hogy az interpellációknak csak egy részét tudják elmondani, mert az elnök az ülést bezárta Patacsi Dénes: önök vannak a túlórázások ellen. (Derültség.) Györki Imre: Inkább irjon ódát a képviselő úr, de ne száljon körbe. A tegnapi ülés berekesztése házszabálysértéssel történt. (Tiltakozás és derültség a jobboldalon.) A házszabályokat egyoldalúan kezelik. A földmivelésügyi miniszter például két óráig beszélhetett de őket nem engedték beszélni. Tiltakozott a házszabályok durva megsértése ellen. Ezután a jobboldal állandó közbeszólásai és hangos derültsége közben Esztergályos János szólalt föl, aki kijelentette, hogy az elnöki türelmellenség mindig a baloldallal szemben mutatkozik meg. Szerdán is, amikor ők bejegyeztek néhány interpellációt ... (Nagy derültség. Felkiáltások: Néhányat!) ...az elnök lehetetlenné tette, hogy azokat elmondják. Az elnökség megsértette a házszabályokat. — Éljen az elnök! — kiáltották a jobboldalon. Esztergályos János precedensek** emlegetett, hogy éjfélen túl is lehetett veln* még beszélni, majd Farkas István folytatta ugyanígy. Puky Endre elnök válaszol a szocialista szónokoknak. A házszabályok világosan kimondják, hogy szerdán és szombaton van interpellációs nap, logikus tehát, hogy csütörtökön nem lehet interpellálni. Nála jobban senki sem tiszteli a szólásszabadságot. Pártatlanságát az elnöki székben mindig megóvta és ha a Ház helyesli eljárását, akkor továbbra is ellátja alelnöki tisztségét, ha azonban megvonja tőig bizalmát, akkor egy percig sem marad tovább helyén. A jobboldalról zajos taps hangzott föl erre. Az elnök végül háromnegyed három órakor az ülést berekesztette. rx ©3III.ETJ idu. m.siát HA HIRDET A BATS