Magyarság, 1929. április (10. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-30 / 97. szám

A normálstátus bevezetése újabb létszámcsökkentést­­ jelent A személyi természetű kiadásoknak az 1929—30. évi költségvetési expozéban tör­té­nt ismertetése alkalmával a pénzügyminisz­ter megállapította, hogy az állami alkalma­zottak nemcsak jól fizetve nincsenek, de a családos tisztviselők a létminimumot is alig kapják meg és egyben bejelentette, hogy a kormány egyrészt a személyi kiadások csök­kentése, másrészt pedig az alkalmazottak helyzetének javítása érdekében, bizonyos in­tézkedéseket tervez. Tekintettel arra, hogy az állami alalm­a­­zottak hivatalos érdekképviselete — a KANSz — az alkalmazottak anyagi helyzetének javí­tását illetően az elmúlt év folyamán azt az álláspontot képviselte, hogy szociális szem­pontokra való tekintettel elsősorban­ a csa­ládi pótlékok felemelését kell keresztülvinni, mindenki abban a hitben volt, hogy fentiek­nek a pénzügyi kormány által való elisme­rése, ennek a kívánságnak honorálását fogja eredményezni. Ezzel szemben a pénzügyminiszter, anél­kül, hogy a családi pótlékok felemeléséről, vagy annak akadályairól csak meg is emlé­kezett volna, a tisztviselőkérdés megoldásá­nak e­öbbrevitele érdekében tervezett kor­mányintézkedést általános meglepetésre a normálstátus felállításában jelölte meg. Abból a néhány szóból, amellyel a pénz­ügyminiszter a normálstátus és az arra való áttéréssel elérni kívánt eredmény mibenlétét vázolta, nyilvánvaló, hogy a tisztviselői kar szempontjából felette nagy horderejű és kö­vetkezményeiben mélyreható intézkedések­ről van szó. A normálstátus ugyanis tulajdonképpen újabb létszámcsökkentést és ezzel kapcsola­tosan újabb státusarányosítást jelent, mert az egyes státusokban egyrészt az alkalma­zottak létszámának, másrészt pedig a fizetési osztályok egymáshoz való számarányának a békebeli viszonyok alapulvételével történő újabb megállapítását eredményezi. A nor­málstátusra való áttérés pedig azt jelenti, hogy a halálozásból és nyugdíjazásból kifo­lyólag megüresedő állások csak annyiban lesznek betölhetők, amennyiben azt az újon­nan megállapított létszám keretében meg­maradó állások száma és minősége megen­gedi. Bár az expozéban mondottak szerint a kormány az egyes státusok létszámának csök­kentése érdekében nem tervez erőszakos in­tézkedéseket — kényszernyudíjazást, B-lis­­tára helyezést — hanem a békebeli viszonyok alapulvételével megállapított új létszámkere­teket, azaz a normál státust, a megüresedő ál­lások be nem töltésével csak egy 5—6 éves periódus folyamán kívánja elérni és dacára annak, hogy az ebből kifolyólag elért meg­takarításokat a fizetések javítására óhajtja fordítani, a tervezett rendelkezések végre­hajtásának módoza­tai elé főleg két okból mégis bizonyos aggodalommal kell tekinteni. Elsősorban ugyanis minden olyan intéz­kedés, amely létszámcsökkentéssel s ebből kifolyólag az állások egymáshoz való szám­arányának megváltoztatásával jár, a mai, már úgyis minimális előmeneteli lehetőség­nek teljes elvonását fogja eredményezni. •Nem szabad megfeledkezni tehát arról az igen fontos körülményről, hogy az 1925. évi 7000/M. E. szám­ú rendelet folyományaként az egyes státusokban még mindig igen nagy számmal találunk fizetési osztályuk B) cso­portjába kötött tisztviselőket s ennek foly­tán az előmeneteli viszonyokban olyan nagy­fokú stagnálás állott be, hogy a várakozási idő, melyet az egyes fizetési osztályokban a következő fizetési osztályba való kinevezésig kell a tisztviselőknek eltölteni, a békebeli átlagos 5—6 évről máris 9—10 évre emel­kedett. Másodsorban pedig már erre a megnöve­kedett időre való tekintettel sem lehet az alkalmazottak anyagi helyzetének javítását hosszabb időre eltolni, de még kevésbé a jel­zett 5—6 éves periódus lejártára tervezni akkor, midőn ennek a várakozási időnek még további növekedésére van kilátás! A mai fizetések mellett nem lehet a tiszt­viselői kart olyan intézkedésekkel sújtani, amelyek számukra — ha átmenetileg is — anyagi hátrányt jelentenek s a kérdés meg­oldásának szolgálatába csakis olyan intéz­kedések állíthatók, amelyek mindig meg­felelő ellenértékkel járnak, jelen esetben tehát a békebeli állapotra való fokozatos visszatérésnek a békebeli fizetések egyidejű fokozatos visszaállításával kell együttjárnia! Fentiekre való tekintettel, a tisztviselői kar nagy érdeklődéssel várja a KANSz nyi­latkozatát a készülő normális státust illetőleg, annál is inkább, mert annak a pénzügymi­niszter által történt bejelentése óta már jó néhány hét múlt el s kétségtelen, hogy az­óta a KANSz-nak bizonyára módjában­­ volt már ebben a nagyfontosságú kérdésben meg­felelő előterjesztéseit megtenni. Egyrészt abban az irányban, hogy a tervezett rendel­kezések­ a legnagyobb kímélettel legyennek wrataaBsic 1929 április 30, kVdif végrehajthatók és anyagi szempontból sem­miféle hátránnyal ne járjanak, másrészt pe­dig arra vonatkozóan, hogy ha az ország ér­dekében a fizetések javítására szolgáló ösz­­szeget, képletesen szólva, a megüresedő állá­sok után megmaradó összegből az állami alkalmazottaknak szánte saját maguknak kell előteremteniük, ugynakkor, ugyancsak az ország érdekében, a kormány juttassa ér­vényre a legszigorúbb takarékosság elvét az egész állami gazdálkodásban. A Gyermekvédő Liga közgyűlése Az Országos Gyermekvédő Liga vasárnap tartotta az évi közgyűlését. Az országos ta­nácskozáson igen nagyszámú előkelő közön­ség vett részt. Megjelent a kormányzóim, Izabella főhercegnő leányával, Gabriella fő­hercegnővel, Bezegh-Iluszágh Miklós főka­pitány, Petri Pál, Rottenbiller Fülöp állam­titkárok, Ravasz László püspök és mások. A kormányzónét és a főhercegasszonyokat Albrecht főherceg országos elnök, Demény Károlyné, Kirchmayer Félixné, Vojnics Pi­roska és Eberhardt Antalné főnökasszonyok fogadták. Albrecht főherceg elnöki menyitóbeszédé­­ben köszönetet mondott a kormányzó felesé­gének, amiért a Gyermekvédő Liga fővéd­nökségét elfogadta és a liga elnökségét nehéz munkájában állandóan támogatja. Azután beszámolt a Gyermekvédő Liga gyermek­nyaraltatási akciójáról. Hollandiában min­denütt a legnagyobb szeretettel fogadták a magyar gyermekeket; a hollandi sajtó és a közéleti férfiak is a legmelegebb szeretettel viseltettek a magyar apróságok iránt. A hol­land királynő is erkölcsi és anyagi támoga­tást nyújtott az ott üdülő magyar gyermek­seregnek. Neugebauer Vilmos királyi tanácsos, igaz­gató a liga évi jelentését terjesztette elő. Be­számolt arról, hogy a népjóléti minisztérium segítségével a Bakonyban, Farkasgyepű­ községben üdülőtelepet létesítettek és az idén már, egész nyáron keresztül, ötszáz gyermek üdülhet az erdővel szegélyezett üdülőtelepen. A liga évenként mintegy ötezer gyermek elhelyezéséről gondoskodik. Az el­múlt években mintegy tízezer gyermek nya­ralt Hollandiában és Belgiumban. A liga most arra törekszik, hogy ennek a tízezer gyermeknek idehaza biztosítson nyári üdü­lést. Június elsején megkezdik a szentendrei üdülőtelepre is a nyaraltatnak Azonkívül a többi vidéki intézetekben is elhelyezik a rá­szoruló szegényebb gyermekeket. Hollandiá­ba és Belgiumba az idén is küldenek gyere­keket, de mindössze másfélezer gyerek kap­hat odakinn elhelyezést. Elmondotta ezután, hogy a 77e­ort-utca 3. számú h­áz­at megvásárolták. Ebben a házban ötven szoba van, itt helyezik el a liga szer­vezeteit, azonkívül orvosi rendelőt és mentő­­állomást rendeznek be a hirtelen árvaságra jutott gyermekek ideiglenes gondozása cél­jából. Végül hangsúlyozta, hogy a liga ter­veinek végrehajtását nagymértékben akadá­lyozza az, hogy állandóan deficit van a költ­ségvetésükben. Az idén több mint négyszáz­­ezer pengő a híring. Azért a társadalom jó szívére is számítanak és úgy gondolják, hogy a gyermeknapokon nagy összeget fog a ma­gyar társadalom e célra összeadni. Pettkó-Szandtner Aladár dr. államtitkár a népjóléti miniszter nevében üdvözölte a köz­gyűlést. Klaniczay Gyula dr. a zárszámadást és a felügyelőbizottság jelentését terjesztette elő. Raffay Sándor evangélikus püspök a gyermekekről és a gyermekgondozásról mondott beszédet. Aki a gyermeket szereti, magát és múltját szereti. Az egyke bűn, láza­dás az élet ellen. Az igaz örömnek a gyer­mek a záloga. Mi is hát a gyermek? A gyer­mek a jövő, a gyermek a gond, amelynek mégis csak örömei vannak. A gyermek adós­ság, amely boldogságot kamatozik. A gyer­mek lelkébe, min­t a szántó-vető a földbe a magot, úgy vélhetjük bele lelkünk minden gazdagságát. Aki egyetlen gyermeket is elen­ged támogatás nélkül, az a nemzet ellen és a saját élete ellen is vét. Aki egyetlen gyerme­ket is fölkarol, az a jövendőjét erősíti. Sze­resd a gyermeket és lesz örömöd, nagyságod és jövendőd. Albrecht főherceg bejelentette, hogy az idei gyermeknapot május 3-án és 4-én ren­dezik. Fölkérte a gyermeknap védnöknőit, hogy az idei gyűjtést még nagyobb lelkese­déssel vezessék, mint eddig, mert az idén még nagyobb összegre van szüksége a ligá­nak, mint az eddigi esztendőkben. Nyár pr­ofi világdivat illPPOIi-grl 1320 Japán szövés Toyo-Cloth Félórás beszélgetés — Páter Gillet-vel — keressen fel holnap délután negyed kettőkor, mondta Gálior atya, a Szent Domon­kos-rend párisi tartományfőnöke, amikor a Francia—Magyar Irodalmi egyesület rend­kívüli ülésén elhangzott beszéde után hozzá bátorkodtam. Kissé szorongó lelkiállapotban haladtam a Sion-apácák budai rendháza felé, amikor a francia ifjúság lelkének nagy ismerője barát­ságosan üdvözölt az éppen akkor megérkező pompás autónak ablakából. Megállnak, mo­­solyogva nyújtja a kezét. — Nagyon örülök, hogy a magyar ifjúság érdeklődését látom — mondta és rendtársá­­val együtt beljebb tessékelt. Ünnepélyes, komoly hangulat uralkodott. Egy pillanatra bocsánatot kért és jóságos, szakállas rendtársának kíséretében hagyott. — Higgye el, uram — mondta a páter —, hogy az utazás nagyon kifárasztja az embert, de a rengeteg új benyomás ellenére is, mely keleten tett utazásunk alkalmával mint özön­víz árasztott el bennünket, mondhatom, cso­dálatos hatást gyakorolt ránk az önök fő­városa. A fekvése gyönyörű, a múzeumoktól pedig valóban el vagyok ragadtatva. Mezopo­támia és általában a kisázsiai városok után mind a ketten úgy érezzük, hogy már Nyu­gatra érkeztünk. Bejön Gillet atya is. Mosolyog. — Nos, mi érdekli a magyar ifjúságot?! Szerényen előadom, hogy a Foederatio Em­ericana tagja vagyok és a katolikus ifjú­sági megmozdulások nagyon érdekelnek. Tu­dom, hogy a Revue des Jeunes című kato­likus folyóiratot­­ szerkeszti és hogy irányí­tója a francia katolikus diákmozgalmaknak. — Igen, —­ mondja — a folyóiratot én szerkesztettem, de, sajnos, elfoglaltságom miatt ezt most nem tehetem. Egyébként a bensőséges kapcsolatokat még mindig fen­­tartom a lappal, amelynek legújabban Nou­­velle Revue des Jeunes a címe. — A háború utáni generáció szellemének nyit­ja meg kapuit ez a folyóirat, — válaszolja, mi­kor a Revue közelebbi törekvései iránt ér­deklődöm. — Az új nemzedék lapja ez, de a tehetséges ifjak mellett ott látjuk Paul Claudel-t, a francia katolikus irodalom meg­újhodásának egyik vezéralakját, Jacques Martin-t, a kiváló elmeéllel rendelkező filo­zófust, akinek Szent Tamásra épített filo­zófiája van hivatva alátámasztani a francia ifjúság világnézetét. — Szívesen vennénk, ha e folyóirat köz­vetítésével megteremthetnénk a magyar és francia katolikus ifjúság között az irodalmi kapcsolatot. Értesítsenek minket az önök irodalmi megmozdulásairól, szívesen közöl­jük. Sőt, kisebb elbeszélések, költemények ügyes fordításának is nagyon örülnénk. Kapva-kaptam az alkalmon és a kapcsolat megteremtésének előmozdítására komoly ígé­retet tettem. — Bizony, kérem, — folytatja belemele­gedve — nekünk most félre kell tennünk a háborús gyűlöleletet, újjá kell alakítanunk az egész társadalmat. A háború előtti sza­bad szellem nagyon megmételyezte minden­hol a levegőt. Majd elbeszéli, hogy az Ecole Normale, melyet a mi Eötvös-kollégiumunkhoz lehet hasonlítani, a háború előtt teljesen a nem kívánatos szellemi áramlatok hatása alatt állt. Az Ecole Normale tagjai közül kerülnek ki legtöbbnyire az egyetemi tanárok és azért ennek az intézetnek nagy jelentősége van a generációk nevelésében. — Ma úgy áll a helyzet, hogy az egyetemi tanárok egyharmadrésze katolikus. Minden­hol érezhető a katolikus erők kibontakozása. — Mi, magyar katolikusok, mi is megérez­­tük már, hogy hol kell keresnünk azt az utat, amely a legbiztosabban kivezet szomorú helyzetünkből. Az Emericana a szentimréi lelkűidre építi praktikus katolicizmusát, a politikát pedig teljesen kizárjuk pro­gramunkból. " — Ezt igazán, örömmel veszem tudomásul, nagyon helyesek irányelveik. Praktikusságra törekvés és politikán kívüliség jellemzi a francia ifjúság megmozdulásait is. Amm. A francia katolikus munkásifjúság ? — Ó, igen, már az is szervezkedik és pe­dig a munkásság minden rétegéből. Nemré­gen négyezer ifjúmunkás egy egész éjszakát töltött a Mont Martre-on, hogy m­ásnap a szentségekhez járulhasson. Az egyetemi ifjú­ságnak háromhetenként este 11 órakor ért tartok előadást a St. Severain-templomban. Elmondta azt az érdekes esetet, amikor az első alkalommal tartott szentbeszéde után az egyetem­ ifjúság kiküldöttje elment hozzá, hogy a­ mindannyiukat annyira lebilincselő beszédjét a jövőben is ismételje meg. Innen datálódnak az éjféli lelkigyakorlatok. — Egyébként minden évben tartunk egy szociális hetet. Ezt az Intslitut Catholique rendezi. A szociális hét minden irodalomtól mentes, tisztán csak a keresztény szociális programmal foglalkozik. Autó áll meg a Csendes rendház előtt, De Vienne gróf, a párisi követ jött Gillet atyáért. Bocsánatot kérek, hogy rövid pesti tartózko­dásából annyi időt raboltam el, de ő csak mosolyog: — Nem, uram, én valóban el vagyok ra­gadtatva, igazán örülök, hogy a magyar ifjú­ság is krisztusi eszmékért küzd. Ha Párisba vetődne, csak keressen fel, bármikor szíve­sen látom. Au revoir á Paris. Elrobog az autó, és én úgy érzem, hogy a páter, amikor majd ott messze a Nyugat for­gatagában beszélni fog rólunk, csak baráto­kat szerezhet e csonkahazának. ifj. Perényi Rudolf Szerb csendőrök agyon­lőttek egy volt képviselőt és egy fatárt az osztrák határon Grácból érkező jelentések szerint vasárnap reggel határincidens történt másfélórányira Seutschacht­ tól. A részleteket három külön­böző jelentős meglehetős eltérésekkel adja elő, csak abban egyezik meg mind a három, hogy a szerb csendőrök agyonlőttek két me­nekülőt , akik m­ár átjutottak Ausztriába. A holttestek úgy feküsznek, hogy lábuk osztrák területen van, visszaesett felsőtestük pedig szlovén területen. Az első hírek szerint egy zágrábi tanár és egy diák a két áldozat. Egy másik jelentés szerint, melyet egy laibachi szlovén lap közöl, a csendőrök fogták el a két menekülőt, mert kommunista röpirato­­kat csempésztek át a határon. Marburgban kihallgatták őket, aztán este újra kikísérték a határra, hogy mutassák meg azt a helyet, ahol átjöttek. A két ember futni kezdett az osztrák határ felé, mire a csendőrök tüzel­tek rájuk. Nevüket nem tudják. A gráci dél­szláv konzul hivatalosan a következő tájé­koztatást adta ki: A két agyonlőtt délszláv állampolgár közül az egyik Ecimovics volt kommunista képvi­selő, akit nyolc esztendővel ezelőtt a szlo­vén Brod küldött a szerb szkupstinába, a másik egy Gyakovics nevű kommunista futár. Mindketten Zágrábban fogva voltak és fog­ságuk ideje alatt elmondották, hogy a dél­­szláv-osztrák határ közelében nagymennyi­ségű kommunista propaganda m­n és irat van elásva. Ajánlkoztak arra, hogy ezt a rej­tekhelyét megmutatják. Megbilincselve Leutsb­ach­ vidékére szállították őket, ahová a kíséret pénteken délután érkezett meg. Az egyik helyen tényleg kiástak két zsák propa­­gandairatot. Minthogy már késő este volt, kíséretük velük együtt Marburgba akart visz­­szatérni. A két fogoly kijelentette azonban, hogy még egy helyet tudnak, ahol propa­gandaanyag van elrejtve és az erdőbe, köz­vetlen a határ mellé vezették a csendőröket. Bár mindketten meg voltak bilincselve, hir­telen eltűntek a sötét erdőben, mire a csendőrök utánuk lőttek. Ezután a csendőrök, miután két foglyukat nem tudták megtalálni, a kiásott nyomtatványokkal Marburgba men­tek. Délszláv pénzügyőrök vasárnap reggel azután a határ mellett két holttestet találtak. A helyszínére kiküldött bizottság megállapí­totta, hogy a két halott Edimovics és Gya­kovics. Holttestüket Marburgba szállították. Finom, enyhe egyiptomi &Co. Alexandria Az angol királyi ház szállítója Darabja 14 fillér Kapható: Kállay Tamás külföldi különlegességi árudásában és a többi elállítóhelyen

Next