Magyarság, 1929. április (10. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-30 / 97. szám
A normálstátus bevezetése újabb létszámcsökkentést jelent A személyi természetű kiadásoknak az 1929—30. évi költségvetési expozéban történt ismertetése alkalmával a pénzügyminiszter megállapította, hogy az állami alkalmazottak nemcsak jól fizetve nincsenek, de a családos tisztviselők a létminimumot is alig kapják meg és egyben bejelentette, hogy a kormány egyrészt a személyi kiadások csökkentése, másrészt pedig az alkalmazottak helyzetének javítása érdekében, bizonyos intézkedéseket tervez. Tekintettel arra, hogy az állami alalmazottak hivatalos érdekképviselete — a KANSz — az alkalmazottak anyagi helyzetének javítását illetően az elmúlt év folyamán azt az álláspontot képviselte, hogy szociális szempontokra való tekintettel elsősorban a családi pótlékok felemelését kell keresztülvinni, mindenki abban a hitben volt, hogy fentieknek a pénzügyi kormány által való elismerése, ennek a kívánságnak honorálását fogja eredményezni. Ezzel szemben a pénzügyminiszter, anélkül, hogy a családi pótlékok felemeléséről, vagy annak akadályairól csak meg is emlékezett volna, a tisztviselőkérdés megoldásának eöbbrevitele érdekében tervezett kormányintézkedést általános meglepetésre a normálstátus felállításában jelölte meg. Abból a néhány szóból, amellyel a pénzügyminiszter a normálstátus és az arra való áttéréssel elérni kívánt eredmény mibenlétét vázolta, nyilvánvaló, hogy a tisztviselői kar szempontjából felette nagy horderejű és következményeiben mélyreható intézkedésekről van szó. A normálstátus ugyanis tulajdonképpen újabb létszámcsökkentést és ezzel kapcsolatosan újabb státusarányosítást jelent, mert az egyes státusokban egyrészt az alkalmazottak létszámának, másrészt pedig a fizetési osztályok egymáshoz való számarányának a békebeli viszonyok alapulvételével történő újabb megállapítását eredményezi. A normálstátusra való áttérés pedig azt jelenti, hogy a halálozásból és nyugdíjazásból kifolyólag megüresedő állások csak annyiban lesznek betölhetők, amennyiben azt az újonnan megállapított létszám keretében megmaradó állások száma és minősége megengedi. Bár az expozéban mondottak szerint a kormány az egyes státusok létszámának csökkentése érdekében nem tervez erőszakos intézkedéseket — kényszernyudíjazást, B-listára helyezést — hanem a békebeli viszonyok alapulvételével megállapított új létszámkereteket, azaz a normál státust, a megüresedő állások be nem töltésével csak egy 5—6 éves periódus folyamán kívánja elérni és dacára annak, hogy az ebből kifolyólag elért megtakarításokat a fizetések javítására óhajtja fordítani, a tervezett rendelkezések végrehajtásának módozatai elé főleg két okból mégis bizonyos aggodalommal kell tekinteni. Elsősorban ugyanis minden olyan intézkedés, amely létszámcsökkentéssel s ebből kifolyólag az állások egymáshoz való számarányának megváltoztatásával jár, a mai, már úgyis minimális előmeneteli lehetőségnek teljes elvonását fogja eredményezni. •Nem szabad megfeledkezni tehát arról az igen fontos körülményről, hogy az 1925. évi 7000/M. E. számú rendelet folyományaként az egyes státusokban még mindig igen nagy számmal találunk fizetési osztályuk B) csoportjába kötött tisztviselőket s ennek folytán az előmeneteli viszonyokban olyan nagyfokú stagnálás állott be, hogy a várakozási idő, melyet az egyes fizetési osztályokban a következő fizetési osztályba való kinevezésig kell a tisztviselőknek eltölteni, a békebeli átlagos 5—6 évről máris 9—10 évre emelkedett. Másodsorban pedig már erre a megnövekedett időre való tekintettel sem lehet az alkalmazottak anyagi helyzetének javítását hosszabb időre eltolni, de még kevésbé a jelzett 5—6 éves periódus lejártára tervezni akkor, midőn ennek a várakozási időnek még további növekedésére van kilátás! A mai fizetések mellett nem lehet a tisztviselői kart olyan intézkedésekkel sújtani, amelyek számukra — ha átmenetileg is — anyagi hátrányt jelentenek s a kérdés megoldásának szolgálatába csakis olyan intézkedések állíthatók, amelyek mindig megfelelő ellenértékkel járnak, jelen esetben tehát a békebeli állapotra való fokozatos visszatérésnek a békebeli fizetések egyidejű fokozatos visszaállításával kell együttjárnia! Fentiekre való tekintettel, a tisztviselői kar nagy érdeklődéssel várja a KANSz nyilatkozatát a készülő normális státust illetőleg, annál is inkább, mert annak a pénzügyminiszter által történt bejelentése óta már jó néhány hét múlt el s kétségtelen, hogy azóta a KANSz-nak bizonyára módjában volt már ebben a nagyfontosságú kérdésben megfelelő előterjesztéseit megtenni. Egyrészt abban az irányban, hogy a tervezett rendelkezések a legnagyobb kímélettel legyennek wrataaBsic 1929 április 30, kVdif végrehajthatók és anyagi szempontból semmiféle hátránnyal ne járjanak, másrészt pedig arra vonatkozóan, hogy ha az ország érdekében a fizetések javítására szolgáló öszszeget, képletesen szólva, a megüresedő állások után megmaradó összegből az állami alkalmazottaknak szánte saját maguknak kell előteremteniük, ugynakkor, ugyancsak az ország érdekében, a kormány juttassa érvényre a legszigorúbb takarékosság elvét az egész állami gazdálkodásban. A Gyermekvédő Liga közgyűlése Az Országos Gyermekvédő Liga vasárnap tartotta az évi közgyűlését. Az országos tanácskozáson igen nagyszámú előkelő közönség vett részt. Megjelent a kormányzóim, Izabella főhercegnő leányával, Gabriella főhercegnővel, Bezegh-Iluszágh Miklós főkapitány, Petri Pál, Rottenbiller Fülöp államtitkárok, Ravasz László püspök és mások. A kormányzónét és a főhercegasszonyokat Albrecht főherceg országos elnök, Demény Károlyné, Kirchmayer Félixné, Vojnics Piroska és Eberhardt Antalné főnökasszonyok fogadták. Albrecht főherceg elnöki menyitóbeszédében köszönetet mondott a kormányzó feleségének, amiért a Gyermekvédő Liga fővédnökségét elfogadta és a liga elnökségét nehéz munkájában állandóan támogatja. Azután beszámolt a Gyermekvédő Liga gyermeknyaraltatási akciójáról. Hollandiában mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadták a magyar gyermekeket; a hollandi sajtó és a közéleti férfiak is a legmelegebb szeretettel viseltettek a magyar apróságok iránt. A holland királynő is erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott az ott üdülő magyar gyermekseregnek. Neugebauer Vilmos királyi tanácsos, igazgató a liga évi jelentését terjesztette elő. Beszámolt arról, hogy a népjóléti minisztérium segítségével a Bakonyban, Farkasgyepű községben üdülőtelepet létesítettek és az idén már, egész nyáron keresztül, ötszáz gyermek üdülhet az erdővel szegélyezett üdülőtelepen. A liga évenként mintegy ötezer gyermek elhelyezéséről gondoskodik. Az elmúlt években mintegy tízezer gyermek nyaralt Hollandiában és Belgiumban. A liga most arra törekszik, hogy ennek a tízezer gyermeknek idehaza biztosítson nyári üdülést. Június elsején megkezdik a szentendrei üdülőtelepre is a nyaraltatnak Azonkívül a többi vidéki intézetekben is elhelyezik a rászoruló szegényebb gyermekeket. Hollandiába és Belgiumba az idén is küldenek gyerekeket, de mindössze másfélezer gyerek kaphat odakinn elhelyezést. Elmondotta ezután, hogy a 77eort-utca 3. számú házat megvásárolták. Ebben a házban ötven szoba van, itt helyezik el a liga szervezeteit, azonkívül orvosi rendelőt és mentőállomást rendeznek be a hirtelen árvaságra jutott gyermekek ideiglenes gondozása céljából. Végül hangsúlyozta, hogy a liga terveinek végrehajtását nagymértékben akadályozza az, hogy állandóan deficit van a költségvetésükben. Az idén több mint négyszázezer pengő a híring. Azért a társadalom jó szívére is számítanak és úgy gondolják, hogy a gyermeknapokon nagy összeget fog a magyar társadalom e célra összeadni. Pettkó-Szandtner Aladár dr. államtitkár a népjóléti miniszter nevében üdvözölte a közgyűlést. Klaniczay Gyula dr. a zárszámadást és a felügyelőbizottság jelentését terjesztette elő. Raffay Sándor evangélikus püspök a gyermekekről és a gyermekgondozásról mondott beszédet. Aki a gyermeket szereti, magát és múltját szereti. Az egyke bűn, lázadás az élet ellen. Az igaz örömnek a gyermek a záloga. Mi is hát a gyermek? A gyermek a jövő, a gyermek a gond, amelynek mégis csak örömei vannak. A gyermek adósság, amely boldogságot kamatozik. A gyermek lelkébe, mint a szántó-vető a földbe a magot, úgy vélhetjük bele lelkünk minden gazdagságát. Aki egyetlen gyermeket is elenged támogatás nélkül, az a nemzet ellen és a saját élete ellen is vét. Aki egyetlen gyermeket is fölkarol, az a jövendőjét erősíti. Szeresd a gyermeket és lesz örömöd, nagyságod és jövendőd. Albrecht főherceg bejelentette, hogy az idei gyermeknapot május 3-án és 4-én rendezik. Fölkérte a gyermeknap védnöknőit, hogy az idei gyűjtést még nagyobb lelkesedéssel vezessék, mint eddig, mert az idén még nagyobb összegre van szüksége a ligának, mint az eddigi esztendőkben. Nyár profi világdivat illPPOIi-grl 1320 Japán szövés Toyo-Cloth Félórás beszélgetés — Páter Gillet-vel — keressen fel holnap délután negyed kettőkor, mondta Gálior atya, a Szent Domonkos-rend párisi tartományfőnöke, amikor a Francia—Magyar Irodalmi egyesület rendkívüli ülésén elhangzott beszéde után hozzá bátorkodtam. Kissé szorongó lelkiállapotban haladtam a Sion-apácák budai rendháza felé, amikor a francia ifjúság lelkének nagy ismerője barátságosan üdvözölt az éppen akkor megérkező pompás autónak ablakából. Megállnak, mosolyogva nyújtja a kezét. — Nagyon örülök, hogy a magyar ifjúság érdeklődését látom — mondta és rendtársával együtt beljebb tessékelt. Ünnepélyes, komoly hangulat uralkodott. Egy pillanatra bocsánatot kért és jóságos, szakállas rendtársának kíséretében hagyott. — Higgye el, uram — mondta a páter —, hogy az utazás nagyon kifárasztja az embert, de a rengeteg új benyomás ellenére is, mely keleten tett utazásunk alkalmával mint özönvíz árasztott el bennünket, mondhatom, csodálatos hatást gyakorolt ránk az önök fővárosa. A fekvése gyönyörű, a múzeumoktól pedig valóban el vagyok ragadtatva. Mezopotámia és általában a kisázsiai városok után mind a ketten úgy érezzük, hogy már Nyugatra érkeztünk. Bejön Gillet atya is. Mosolyog. — Nos, mi érdekli a magyar ifjúságot?! Szerényen előadom, hogy a Foederatio Emericana tagja vagyok és a katolikus ifjúsági megmozdulások nagyon érdekelnek. Tudom, hogy a Revue des Jeunes című katolikus folyóiratot szerkeszti és hogy irányítója a francia katolikus diákmozgalmaknak. — Igen, — mondja — a folyóiratot én szerkesztettem, de, sajnos, elfoglaltságom miatt ezt most nem tehetem. Egyébként a bensőséges kapcsolatokat még mindig fentartom a lappal, amelynek legújabban Nouvelle Revue des Jeunes a címe. — A háború utáni generáció szellemének nyitja meg kapuit ez a folyóirat, — válaszolja, mikor a Revue közelebbi törekvései iránt érdeklődöm. — Az új nemzedék lapja ez, de a tehetséges ifjak mellett ott látjuk Paul Claudel-t, a francia katolikus irodalom megújhodásának egyik vezéralakját, Jacques Martin-t, a kiváló elmeéllel rendelkező filozófust, akinek Szent Tamásra épített filozófiája van hivatva alátámasztani a francia ifjúság világnézetét. — Szívesen vennénk, ha e folyóirat közvetítésével megteremthetnénk a magyar és francia katolikus ifjúság között az irodalmi kapcsolatot. Értesítsenek minket az önök irodalmi megmozdulásairól, szívesen közöljük. Sőt, kisebb elbeszélések, költemények ügyes fordításának is nagyon örülnénk. Kapva-kaptam az alkalmon és a kapcsolat megteremtésének előmozdítására komoly ígéretet tettem. — Bizony, kérem, — folytatja belemelegedve — nekünk most félre kell tennünk a háborús gyűlöleletet, újjá kell alakítanunk az egész társadalmat. A háború előtti szabad szellem nagyon megmételyezte mindenhol a levegőt. Majd elbeszéli, hogy az Ecole Normale, melyet a mi Eötvös-kollégiumunkhoz lehet hasonlítani, a háború előtt teljesen a nem kívánatos szellemi áramlatok hatása alatt állt. Az Ecole Normale tagjai közül kerülnek ki legtöbbnyire az egyetemi tanárok és azért ennek az intézetnek nagy jelentősége van a generációk nevelésében. — Ma úgy áll a helyzet, hogy az egyetemi tanárok egyharmadrésze katolikus. Mindenhol érezhető a katolikus erők kibontakozása. — Mi, magyar katolikusok, mi is megéreztük már, hogy hol kell keresnünk azt az utat, amely a legbiztosabban kivezet szomorú helyzetünkből. Az Emericana a szentimréi lelkűidre építi praktikus katolicizmusát, a politikát pedig teljesen kizárjuk programunkból. " — Ezt igazán, örömmel veszem tudomásul, nagyon helyesek irányelveik. Praktikusságra törekvés és politikán kívüliség jellemzi a francia ifjúság megmozdulásait is. Amm. A francia katolikus munkásifjúság ? — Ó, igen, már az is szervezkedik és pedig a munkásság minden rétegéből. Nemrégen négyezer ifjúmunkás egy egész éjszakát töltött a Mont Martre-on, hogy másnap a szentségekhez járulhasson. Az egyetemi ifjúságnak háromhetenként este 11 órakor ért tartok előadást a St. Severain-templomban. Elmondta azt az érdekes esetet, amikor az első alkalommal tartott szentbeszéde után az egyetem ifjúság kiküldöttje elment hozzá, hogy a mindannyiukat annyira lebilincselő beszédjét a jövőben is ismételje meg. Innen datálódnak az éjféli lelkigyakorlatok. — Egyébként minden évben tartunk egy szociális hetet. Ezt az Intslitut Catholique rendezi. A szociális hét minden irodalomtól mentes, tisztán csak a keresztény szociális programmal foglalkozik. Autó áll meg a Csendes rendház előtt, De Vienne gróf, a párisi követ jött Gillet atyáért. Bocsánatot kérek, hogy rövid pesti tartózkodásából annyi időt raboltam el, de ő csak mosolyog: — Nem, uram, én valóban el vagyok ragadtatva, igazán örülök, hogy a magyar ifjúság is krisztusi eszmékért küzd. Ha Párisba vetődne, csak keressen fel, bármikor szívesen látom. Au revoir á Paris. Elrobog az autó, és én úgy érzem, hogy a páter, amikor majd ott messze a Nyugat forgatagában beszélni fog rólunk, csak barátokat szerezhet e csonkahazának. ifj. Perényi Rudolf Szerb csendőrök agyonlőttek egy volt képviselőt és egy fatárt az osztrák határon Grácból érkező jelentések szerint vasárnap reggel határincidens történt másfélórányira Seutschacht tól. A részleteket három különböző jelentős meglehetős eltérésekkel adja elő, csak abban egyezik meg mind a három, hogy a szerb csendőrök agyonlőttek két menekülőt , akik már átjutottak Ausztriába. A holttestek úgy feküsznek, hogy lábuk osztrák területen van, visszaesett felsőtestük pedig szlovén területen. Az első hírek szerint egy zágrábi tanár és egy diák a két áldozat. Egy másik jelentés szerint, melyet egy laibachi szlovén lap közöl, a csendőrök fogták el a két menekülőt, mert kommunista röpiratokat csempésztek át a határon. Marburgban kihallgatták őket, aztán este újra kikísérték a határra, hogy mutassák meg azt a helyet, ahol átjöttek. A két ember futni kezdett az osztrák határ felé, mire a csendőrök tüzeltek rájuk. Nevüket nem tudják. A gráci délszláv konzul hivatalosan a következő tájékoztatást adta ki: A két agyonlőtt délszláv állampolgár közül az egyik Ecimovics volt kommunista képviselő, akit nyolc esztendővel ezelőtt a szlovén Brod küldött a szerb szkupstinába, a másik egy Gyakovics nevű kommunista futár. Mindketten Zágrábban fogva voltak és fogságuk ideje alatt elmondották, hogy a délszláv-osztrák határ közelében nagymennyiségű kommunista propaganda mn és irat van elásva. Ajánlkoztak arra, hogy ezt a rejtekhelyét megmutatják. Megbilincselve Leutsbach vidékére szállították őket, ahová a kíséret pénteken délután érkezett meg. Az egyik helyen tényleg kiástak két zsák propagandairatot. Minthogy már késő este volt, kíséretük velük együtt Marburgba akart viszszatérni. A két fogoly kijelentette azonban, hogy még egy helyet tudnak, ahol propagandaanyag van elrejtve és az erdőbe, közvetlen a határ mellé vezették a csendőröket. Bár mindketten meg voltak bilincselve, hirtelen eltűntek a sötét erdőben, mire a csendőrök utánuk lőttek. Ezután a csendőrök, miután két foglyukat nem tudták megtalálni, a kiásott nyomtatványokkal Marburgba mentek. Délszláv pénzügyőrök vasárnap reggel azután a határ mellett két holttestet találtak. A helyszínére kiküldött bizottság megállapította, hogy a két halott Edimovics és Gyakovics. Holttestüket Marburgba szállították. Finom, enyhe egyiptomi &Co. Alexandria Az angol királyi ház szállítója Darabja 14 fillér Kapható: Kállay Tamás külföldi különlegességi árudásában és a többi elállítóhelyen