Magyarság, 1930. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-25 / 20. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL) BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71. POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1930 JANUÁR 25. SZOMBATI ÉVFOLYAM, 20. (2680.) SZÁM A nagy csata után Hága, január 23. A hágai delegáltak nemcsak országuk diplomáciai helyzetéért harcoltak, hanem saját belpolitikai pozíciójukért is. A „Magyarságnak“ minap Bukarestből keltezett egyik vezércikke meggyőzően mutatott rá, hogy Bratianuék már lesben álltak és ha a románok messzemenő engedményeket tesznek Hágában, a Maniukormány helyzete megrendül. Titulescu győzött amaz álláspontjának védelmében, hogy ha a döntőbírósági kérdések nem is tartoznak jogilag a jóvátételi problémák anyagához, (bár ő még ezt a jogi elkülönítést sem volt hajlandó elfogadni), mégis most elérkezett az általános rendezés ideje és a követelés a tartozás rovatait kölcsönösen törölni kell. Ezt az elvet elfogadták a franciák, sőt az olaszok is. Hangoztatták, hogy ha jogi álláspontok felett vitáznának, akkor ítéletnapig is ott maradhatnának Hágában. Az egyik fél érveit a másik annyira ismeri, hogy akár az ellenfél ügyvédjévé is szegődhetne. Szóval, Tit Iliescu gondolata érvényesült: érvényesítették az általános rendezés elvét s Maniu kormánya megmenekült. De hová lett Titulescu egész eddigi jogi álláspontja? Egy hét alatt lépésről-lépésre feladta azt, amit hét esztendőn át Brüsszelben, Párisban, Londonban a végkimerülésig védelmezett. Mikor ennek híre ment a hágai újságírók között, nápuk nem akarták elhinni. A „Journal“ tudósítója azt telefonálta lapjának Párisba: mindez olyan eltávolodást jelent Titulescu eddigi merev álláspontjától és oly hihetetlenül hangzik, hogy csak feltételesen közlöm, amíg hivatalosan meg nem erősítik, vagy meg nem cáfolják. Titulescu kénytelen volt elismerni, hogy a román földreform bolseviki eljárás volt, amelynek célja elsősorban az elnemzetlenítés, hogy ezáltal megsértette a békeszerződést, hogy ezért kárpótlással tartozik. Az antant Titulescut feláldozta, Maniut viszont megmentette. A cseheknél már más volt a helyzet. Benest otthon erősen szorongatták, de nehéz helyzetét nem maga mentette meg, hanem Ossucki. A párisi cseh követ igen erős tárgyalófélnek mutatkozott és felülkerekedett külügyminiszterén. A kisántantban Titulescu mellett ő volt a szóvivő, sőt a vége felé egészen magához ragadta a vezetést. Hága óta Ossucki a cseh külügyi tárca komoly jelöltje. A franciáknál a helyzet némileg ugyanaz volt, mert itt is két államférfi, Tardieu és Briand pozícióharca játszott bele a tárgyalásokba. Két különböző kor, két különböző egyéniség, két különböző módszer küzdött egymással. Látszólag Briand teljesen háttérbe szorult. Tardieu erős kézzel és nagy önérzettel vezette a tárgyalásokat, amelyekbe az öreg bretonnak igen kevés beleszólást engedett, még kevesebb irányítást. De Briand sima, ravasz és veszedelmes ellenfél, a francia kamara hangulatát senki nála jobban nem ismeri, és egy alkalmas pillanatban emberei megbuktathatják Tardieut. Tardieu azonban megbántotta egy kijelentésével a radikálisok vezérét, Herriot-ot is, azzal vádolva őt, hogy 1924-ben, a londoni tárgyalások idején, feladta Franciaország jogait. Ezért Herriot máris interpellációt fog bejelenteni a francia képviselőházban. Tardieunek tehát nagyon éberen kellett vigyáznia, hogy pajzszsal és ne pajzson térjen vissza Párisba s eredménytelenül hagyja ott a hágai konferenciát. Ennek azután az lett a következménye, hogy Tardieu a német kérdésen kivül nagy figyelmet szentelt a magyar jóvátételnek is, s erélyesen támogatta a kisántantországokat, mert különben a francia parlament baloldali ellenzékének, a szocialistáknak és a radikálisoknak veszedelmes támadási felületet nyújtott volna, mert azt a vádat hintették volna el ellene, hogy a kisántántót elejtette s a magyarokon keresztül a fasiszta diplomáciát segítette győzelemre, így bonyolították belpolitikai kérdések az amúgy is végtelenül komplikált nemzetközi problémákat. A Párisban összeülő bizottság feladata lesz az agrárperekben érdekelt, volt tulajdonosoknak kibocsátandó négyszázalékos kötvények kommercializálása. Ezt a fogalmat a német jóvátételből áthozták a magyaréba. Valószínűleg ezt a pénzügyi műveletet, éppúgy, mint a németeknél, a felállítandó nemzetközi bankra fogják bízni. A nyolcvanhétmillió aranykorona kölcsön elhelyezését is alighanem ez az intézet fogja eszközölni. Eképp Magyarország közvetlenül is érdekelve lesz a Világbankban. És itt mindjárt felmerül az első kérdés, képviselve lesz-e Magyarország a Nemzetközi Bank igazgatóságában? Az igazgatósági tanács tagjainak kérdéséről még nehéz csaták várhatók. A Young-terv szerint az igazgatósági tanács tagjai a német jóvátételben elsősorban érdekelt hét hatalom jegykibocsátó bankjainak kormányzói lesznek,, miután, Hoover elnök nem járult hozzá, hogy az Egyesült Államok nemzeti bankja képviselve legyen az igazgatóságban, következésképp Amerikát magánbankárok fogják reprezentálni. Ez a hét igazgató hét újabb igazgatósági tagot nevez ki a saját nemzeti bankjairól. Hátra van még kilenc üres hely, amelyekért máris megindultak a csatározások. A hét hatalom: Amerika, Anglia, Japán, Olaszország, Belgium, Németország és Franciaország lesznek a bank urai. A felosztásra kerülő kilenc hely közül egy Amerikának van fentartva, a többi nyolcra máris bejelentették az igényeiket a kisantant államok, a semleges országok, Görögország, sőt Ausztria is. És Magyarország? Magyarország részvétele mindenesetre kívánatosnak látszik. A jóvátételek mobilizációjában érdekelve vagyunk, azonkívül a Magyar Nemzeti Bank élén elsőrangú szaktekintély áll, a jegykibocsátóintézetek doyenje. De Magyarország részvételének egyik feltétele az, hogy ő is jegyezzen a Világbank alaptőkéjéből. Mindezek a kérdések Hágában még nem kerültek tárgyalásra. A nemzetközi bank egyelőre csak szerény keretek között készülődik nagy feladatára. A megindulásnál mindössze negyven hivatalnoka lesz, de, hogy később mivé fejlődik, azt senki se tudja. Ez a világbank a Youngterv legforradalmibb alkotása, hiszen működése nem fog megszűnni a jóvátételekkel 1966-ban sem. Alkotói előre látták ezt és alapszabályait úgy is állapították meg, hogy az eredetileg betéti banknak tervezett pénzintézet lassankint áttér a bankok üzletmenetének minden ágára, ami annyit jelent, hogy ennek a mammutbanknak rendkívüli hatalma lehet Európa gazdasági és politikai életének irányítására. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az egyes jegykibocsátó bankkormányzók viszonya saját kormányukhoz nem egyforma. A Bancjue de France kormányzóját például a kormány nevezi ki és hívhatja vissza. Viszont a másik végletet, a német Nemzeti Bank kormányzójának, Schacht dr.-nak magatartása mutatja. Schacht nemcsak, hogy független kormányától, hanem annak ellene is szegülhet. A Magyar Nemzeti Bank kormányzója vájjon független-e a kormánytól? És ha független, jó-e ez, vagy rossz? Az optánsok tehát végre-valahára pénzhez jutnak, azaz, csak papiroshoz, négyszázaikkal kamatozó kötvényhez. A négy százalék bizony nem sok, de végtére ennyit állapít meg a Young-terv német viszonylatban is. Kérdés: egységesek lesznek-e ezek a kötvények, vagy sem? Lesznek olyanok, amelyeket az angol, a cseh, vagy a román kormány garantál? Ez esetben bizonyosra vehetjük, hogy az utóbbiak tőzsdei árfolyama sokkal kisebb lesz, mint például az angolok által garantáltaké. Azonkívül valószínű, hogy a spekulánsok hada rá fogja vetni magát a szegény megszorult emberekre, akik csak húsz—harminc esztendő múlva látnának pénzt és potom áron fogják összevásárolni kötvényeiket. Nem volna célszerű egy pénzügyi szindikátust alapítani, amely az érdekelt tulajdonosok kötvényeit leszámítolhatná? Eldőlt a nagy kérdés. Minden nagy háborút végeredményben a bankárok likvidáltak és nyertek meg. A középkori háborúkat az olasz bankárok, a napóleoni kor harcait a Rotschildok, az 1870-es háborút egy francia bankszindikátus. A világháborút — mint látjuk — a Világbank. Az igazságügyminisztérium hatvannégy bírói állást betöltetlenül hagy A péntek délutáni minisztertanácson, amelyen Vess József helyettes miniszterelnök elnökölt, az egyes miniszterek beszámoltak eddigi takarékossági akciójukról. Wekerle Sándor pénzügyminiszter szóvátette a népjóléti minisztérium eljárását a kórházi kiadások csökkentése kérdésében és sajnálkozását fejezte ki, hogy a minisztérium éppen azoknak a tételeknek megnyirbálására szánta el magát, amelyek a közönséget ennyire közelről érintik. A miniszterek bejelentéseiből megállapítható, hogy csaknem minden tárcánál kénytelenek voltak nemcsak a dologi, hanem a személyi, kiadásokat is csökkenteni, különben nem tudták volna az előírt ötszázalékos költségredukciót biztosítani. A belügyminisztérium már tavaly elbocsátott kétszáz rendőrt a szolgálatból, az ilyen módon elért megtakarítást is az ötszázalék javára vette fel. Az igazságügyminisztérium, amelynél a költségeknek túlnyomó része személyi jellegű, csak olyan módon tudott megtakarítást elérni, hogy egyrészt a fegyintézeteken takarékoskodik annyit, amennyit lehet, másrészt egész sereg tisztviselői és bírói állást üresedésben hagy, hogy ezeknek fizetését is megtakaríthassa. Már megírtuk, hogy az igazságügyminisztériumban egész sereg kezelőtiszti állás van betöltetlen, most a fogalmazási és számvevőségi karban is egész seregállást üresedésben hagynak és ugyancak betöltetlenül marad hatvannégy bírói állás, közöttük kúriai és táblabírói állás is. Ugyanakkor, amikor a bíróságok állandó túlterhelésről panaszkodnak, ez a csökkentés, természetesen, igen súlyosan befolyásolja a bíróságok munkáját. Ez a kényszerű létszámcsökkentés azonban nem érinti a pénzügyminisztérium azon rendeletének végrehajtását, amellyel hat esztendő alatt további tíz százalékkal csökkentik a köz- Ára 16 fillér If-a Kormánylemondás és Házfeloszlatás helyett kormányujjáalakítás A hágai tárgyalásokkal kapcsolatosan politikai körökben felbukkant az a hír, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök, amint a hágai megállapodások jegyzőkönyveit a képviselőház elé terjeszti, beadja lemondását és mint a frankügy alkalmával, ilyen módom kér felmentést az alkotmányos tényezőktől, a kormányzótól és a parlamenttől. Olyan hírek is voltak, hogy a miniszterelnök a képviselőiház ,feloszlatását tervezi és felhasználva a gazdasági helyzetnek ezt az átmeneti enyhülését, amely az ígért külföldi kölcsön megérkezése után várható, meglepetésszerűen új választást akar elrendelni. Értesülésünk szerint a hírek ebben a fogalmazásban nem felelnek meg a valóságnak. Csakugyan volt szó arról komoly formában, hogyha a hágai tárgyalások Magyarországra nagyon kedvező eredménnyel végződnek, akkor a kormány májusra feloszlatja a parlamentet és a külpolitikai sikerre hivatkozva, kéri a választók hozzájárulását, hogy további öt esztendeig vezethesse az országot, most azonban a kormány erre már nem gondol Hága körül a képviselőházban előreláthatólag elkeseredett harc fog kifejlődni, amelyben épp elég nehéz feladat lesz a miniszterelnök számára, hogy igazát bizonyítsa, azonban a hágai megállapodást, mint diplomáciai győzelmet, mégis nehéz volna feltüntetni. Amellett az új választás a mai feszült szociális légkörben, teljes szegénységben és elkeseredésben még az ismert kormányzati eszközök igénybevétele mellett is rendkívül nehéz feladatot jelentene, ezért a kormány a rajtaütésszerű választás tervet elejtette. Bethlen miniszterelnök nem gondol már arra sem, hogy forma szerint benyújtsa lemondását, miután azon az állásponton van, hogy a hágai megegyezés után további diplomáciai és gazdasági intézkedéseknek kell jönni és ezeknek folytonosságát nem szabad megzavarni. Ellenben nagyon határozottan beszélik az egységes párt körében, hogy a miniszterelnök a közeli hónapokban, esetleg még a költségvetési vita megkezdése előtt, igen mélyreható kormányrekonstrukciót készít elő és több fontos tárca vezetésében változás lesz. Ez a kormányrekonstrukció a hírek szerint még egyes miniszterek számára is meglepetést jelent, mert olyan minisztereket is kicserélnek, akikpozíciójukat eddig megingathatatlannak tartották. Elsősorban biztosra veszik Scitovszky Béla belügyminiszter távozását, bár a belügyminiszter ezidőszerint azt hangoztatja, hogy „semmi okát nem látja a lemondásnak“. Felmerült aterv, hogy Bod János otthagyja a kereskedelmi minisztériumot és ismét átveszi a közgazdasági minisztériumot, amelynek hatáskörébe tartoznék a külföldi kölcsön szétosztásának főbb irányvonalait megállapítani. Ezenkívül még két-három tárca élén várnak változást és megüresednék több államtitkári tisztség is, amelyeket takarékossági okokból nem töltenének be.