Magyarság, 1930. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

1930 február 1, szombat MICTluelf. Hivatalos szerb jelentés a hágai egyességről Az Allany-ügynökség jelenti Belgrádból. A hágai értekezletnek Szerbiára nézve különö­sen a keleti jóvátételek kérdésében volt je­lentősége. A hágai értekezleten az úgynevezett liberációs adósságokról és a volt osztrák­magyar monarchia állami javainak átengedé­séből származó likvidációjáról is tárgyalások folytak. Magyarországgal Hágában a követ­kező megállapodást kötöttük: A magyar állam 1943-ig évi 10 millió aranyfrank jóvátételt fizet, 1943-tól 1966-ig pedig évi 13.500.000 aranyfrankot ró le más tartozások annuitása címén. Elhatározták Hágában, hogy azokat a magyar fizetéseket, amelyek 1930 július 30-ig folynak be, a szerb állam fogja megkapni. A magyar fize­tésekből két alapot fognak létesíteni: az el­sőbe 240, a másodikba pedig 100 millió aranykoronát fizetnek be és ezekből az ala­pokból fogják kielégíteni a magyar állam­polgároknak az utódállamokban végrehajtott agrárreform folytán előállott követeléseit.­­Az alapot azok a kisántántállamok dotálják, amelyek ellen nemzetközi peres eljárást foly­tattak. A kisántánt-államokon kívül Francia­­ország, Olaszország és Anglia is hozzájárul az alaphoz. Az alap javára Csehország, Ro­mánia és Szerbia is teljesítenek annuitásos fizetéseket 6.100.000 aranykorona erejéig. Rossz üzlet — jó üzlet Prágából jelentik: A Prager Tagblatt írja Benes expozéjával kapcsolatban. Egy józan embernek, akinek tizenegy évvel a felszaba­dítás után elő kell terjesztenie e felszabadí­tás számláját, nem hálás a feladata. Hagban Benes kénytelen volt arról panaszkodni, hogy rossz üzletet csinált. Idehaza ellenfeleit arról kell meggyőznie, hogy a rossz üzlet jó üzlet volt. Az, hogy a kisántánt fennállása Hágá­ban erősítette-e cseh pozíciót és hogy Olasz­ország és Anglia államunk iránt barátságos, vagy éppen ellenkező magatartást tanusí­­tott-e, mind olyan kérdés, amelyre hiteles feleletet adni vajmi nehéz s még a konferen­cián résztvett államférfin is könnyen téve­désbe eshetik e tekintetben. A bosszantó vi­ták arról, hogy ez vagy az az állam előnyö­sebb fizetési feltételeket ért el, semmiesetre sem mozdítják elő a jobb viszonyt. Az év­tizedekre előre megrubrikázott jóvátételi adósságkönyvecskéket tapintatosan kellene őrizni jól eldugott fiókban, mert mindig olyan élményeket idéznek emlékezetbe, ame­lyekre visszagondolni nem áll a béke érde­kében. Gyanús párisi üzengetések Parisból jelentik. A Victoire című­ lap a középeurópai békéről írva, megállapítja, hogy mióta Hágában sikerült Magyarországnak kedvezőbb feltételeket elérnie, bizonyos eny­hülés mutatkozik. Csak Magyarországon áll. falta is ezt az embert, de csak az sült ki róla, hogy vérbeli francia és nem is na­gyon távolról érkezett a fővárosba. Ez­után még egy hétig ütötték bottal Balog Jancsi nyomát. Persze, nagy volt az ijedelem a bank­ban, de azért mindenképpen azon vol­tak, hogy a botrány ne kerüljön a nyil­vánosság elé . . . Az azóta elmúlt tíz év alatt sokszor eszembe jutott Balog Jancsi, de lassan­­kint úgy lettem vele is, mint az életnek annyi más rejtélyével, amelyet nem tud­tam soha megfejteni. A tavaszon azon­ban akaratlanul is többet foglalkoztam vele, mint az egész tíz év alatt. A dolog úgy esett, hogy a doktor délvidékre pa­rancsolt. Szegény ember ilyen esetben addig faggatja az ismerőseit, amíg va­lami lehetőséget ki nem eszel a segítsé­gükkel. Így kerültem egyik barátom ta­nácsára Cannes helyett Cros de Cag­­nesba. Közel voltam Antibeshez, meg Nicehez is, mégis egy kis halászfaluban laktam. Márta néni háromablakos kis hoteljében helyezkedtem el, beleszeret­tem az ő mandarin-befőttjébe és nap­hosszat ültem a tengerparton. Már a második héten makkegészséges voltam. Lakott a közelben egy kertész, akit sokszor figyelgettem, magam sem tu­dom, miért. Egyszer, ahogy elnézeget­tem, amint a palántáit árnyékolja fütty­szóra lettem figyelmes. Megállt bennem a vér. Azt fütyülte: Átalmennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de Hadikon . . . — Jancsit — kiáltom. — Jancsi! Rámnéz, kissé megcsóválja a fejét, aztán tovább dolgozik. De most már mást fütyült. Elszántam magam, és be­­lépten a kapun. Szembeálltunk. Ez Balog Jancsi, akármi legyek is! Csak a haja őszült meg, de teljesen, és a ba­juszkája hiány­zik. Az arca azonban a régi. Nevetve nyújtom feléje a kezem. — Hát ide bújtál? No, itt csakugyan az ördög se keresne! A kertész mosolyog, udvariasan bólo­gat, aztán fölemel egy virágládikót teli tulipánnal és franciául szólal meg: — A tulipánjaim iránt érdeklődik, uram? Igen szép fajtáim vannak. — Jancsi! Jancsi, ne tetesd magad elöttem. Tudom, jó színész vagy, de nézd, én nem vagyok se hekus, se zsaru . . . A kertész csak csóválhatta a fejét és mosolygott, hogy nem érti a szavam. Hirtelen hátrakiáltott. Persze, franciául. — Anie, Anie! Van itt egy úr, de nem tudom, mit akar . .. Beszélj vele ... Szép szőke asszony jött elő a házból. Előbb franciául, majd németül próbált szót érteni velem. Nem nehezítettem meg a dolgát s pár udvarias szóval arra kér­tem, adjon engedélyt, hogy néha meg­nézhessem a kertjüket. Örömmel bele­egyezett és azután búcsúztam is. Az asz­­szony előtt csak nem keverem bajba a férfit! Majd mindennap átmentem ezután hozzá. Franciául gagyogtam persze, de egyre azt figyeltem, nem árulja-e el ma­gát valamivel. De nem. Olyan kemény volt, mint a vas. Csak, amikor elutazó­ban búcsúztam tőle, akkor súgtam a fülébe: — Na, mit üzensz a Tiszának? Úgy tett, mintha nem hallaná és elfor­dult. Hervadt levelet csipett le az egyik virágról. Csak azután nyújtott kezet. — Au revoir! — mondta mosolyogva s a szeme pillája se rezzent meg. hogy Európában a legmegbecsültebb államok egyikévé váljék. Az ehhez szükséges állam­férfiakban az ország nem szűkölködik. Ma­gyarország csak nyerhet a szomszédaival való észszerű együttműködés révén. Érdekeit a leghathatósabban úgy védelmezheti, ha igyek­szik mindenkivel jó viszonyban élni. Magyar­országon Baltazár püspök, Vámbéry és má­sok dunai szövetség létrehozását kívánják. Az ébredő magyarok lármás pártja talán nincs ezen a véleményen, pedig éppen ők vol­tak azok, akik mostanáig aludtak és nem látták a népek együttműködésének szüksé­gességét. Magyarországon eddig páratlan honoráriumot kapnak az optánspörök magyar ügyvédei A képviselőház „hágai napja“ után a kor­mánypárti képviselők érdeklődését most már nem is annyira a hágai megállapodások po­litikai részletei foglalkoztatták, mint inkább az optánsü­gyek gyakorlati lebonyolítása és azoknak különféle személyi vonatkozásai. Erős vita volt a kibocsátásra kerülő négy­­százalékos optánskötvények elhelyezési lehe­tőségéről és várható árfolyamáról. Többen azt hangoztatták, hogy a kötvényeket lehető­leg a külföldi pénzpiacon kell elhelyezni és semmi esetre sem szabad állami intézmények, árvaszék stb. vagyonát ilyen papírokba fek­tetni. Sok szó esett az optánsügyekkel kapcsolat­ban azoknak a politikai ügyvédeknek hono­ráriumáról is, akik ezekben a pörökben a magyar felpereseket képviselték. Az egységes­párti képviselők közt egészen fantasztikus nagyságú összegekről beszéltek és a baloldali folyosón, amikor ezekről a verziókról érte­sültek, rögtön szóbahozták az összeférhetet­lenség kérdését is. Két politikus-ügyvédnek volt az optánspörökben vezetőszerepe, Egry Aurél felsőházi tagnak és Lakatos Gyula kép­viselőnek és az ellenzéki felfogás szerint az összeférhetetlenséget az idézte elő, hogy ezek a politikus-ügyvédek az optánsügyekben, amelyekben közvetlenül érdekelve voltak, a parlamentben, különösen a külügyi bizott­ságokban nyilatkoztak, pedig a régi politikai gyakorlat szerint ügyvéd-képviselőknek, vagy felsőházi tagoknak nem szabad­­ állást foglal­­niuk a parlament, vagy bizottságai előtt oly kérdésben, amelyben ügyvédi megbízásuk van. Az egységes pártiak kétségbevonták ezt az összeférhetetlenséget, azonban elismerték, hogy a két politikus-ügyvédnek olyan magas honoráriumra van kilátásuk, amire aligha van példa a magyar igazságszolgáltatásban. Egységespárti beavatott forrás szerint az optánsügyeket a budapesti központi jogvédő­irodán keresztül legnagyobbrészt Lakatos Gyula, Egry Aurél és Császár dr. ügyvédek képviselték. Lakatos Gyula és Császár látták el körülbelül nyolcvan százalékát azoknak az optanspöröknek, amelyeket majd a felállí­tandó A-kasszából fognak elintézni. Lakatos és Császár, valamint a többi ki­sebb megbízásokkal rendelkező ügyvédek az érdekelt birtokosokkal olyan megállapo­dást kötöttek, hogyha megnyerik a peröket, a megítélt összeg öt százalékát kapják ho­noráriumképp, ha egyesség történik, az összeg három százalékát. A megállapodás szerint az opiánsok felhatalmazták az ügy­védeket, hogy az összegeket felvegyék és azokból mindjárt levonják honoráriumukat. Az egységespárti képviselők információja szerint a Lakatos Gyula és Császár ügyvédek ügyfeleinek járó összeg körülbelül 180— 200 millió pengőre rúg, amiből három szá­zalék, tehát hozzávetőlegesen 5,5—6 millió pengő volna az ügyvédi honorárium, költ­­ségmegtérítés stb. Ez a számítás természete­sen módosul aszerint, hogy az optánskötvé­­nyek árfolyama hogyan alakul, de a képvi­selők számítása szerint, mégha csak 45—50 százalékkal lehetne is a kötvényeket értéke­síteni, az ügyvédi honorárium fejenként egymillió és másfélmillió pengő körül inga­doznék. Hogy ez a számítás megfelel-e a valóságnak, arról csak az érdekeltek nyilat­kozhatnának. Lakatos Gyula mindenesetre tréfásan túlzottnak mondta az egymillió pengős honorárium hírét, ő valószínűleg csak a párisi tárgyalások befejezése után látja elérkezettnek az időt a végleges kal­­kulációra. Egry Aurél ügyfelei, főleg Frigyes főher­ceg és az Erdélyi Földgázértékesítő Rt. a B-kasszában vannak érdekelve, ahol a köve­telések végösszege nem állapítható meg úgy, mint az A-kasszánál. A B-kasszát ezidő­­szerint 100 millió pengővel dotálták, ehhez igazodik majd az ügyvédi honorárium is. A képviselőház folyosóján különben azt be­szélték, hogy Egry Aurélt a kormány az optánstárgyalások körüli érdemének elisme­réséül rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri címmel akarja kitüntetni, amire eddig még nem volt példa. Az optánsügyeknek egyik legérdekesebb és legváratlanabb fejleménye, hogy egyes op­­tánsok, akik a kormánynak előzetesen nem adtak felhatalmazást a kompromisszumos tárgyalásra, elégedetlenek a hágai megálla­podásokkal és magánjogi igényeiket állító­lag pörös uton akarják érvényesíteni a kor­mánnyal szemben. Magyar sérelmek a cseh költségvetési bizottság ülésén Prágából jelentik. A költségvetési bizott­ság pénteki ülésén az igazságügyi előirány­zat tárgyalása során Törköly magyar képvi­selő felpanaszolta, hogy a kisebbségekre vo­natkozó törvénynek a nyelvkérdésre vonat­kozó intézkedéseit nem hajtják végre. Jabloniczky dr. magyar keresztényszocia­­lista képviselő az igazságügyi költségvetés nagyobb dotálását kívánja, mert ez időszerint az egész előirányzatnak csak 3,23 százalékát teszi ki. Kifogásolja, hogy magyar sportegye­sületek tagjait a Felvidékre való beutazás pillanatában alaptalanul letartóztatgatják. Követeli Magyarországgal kölcsönös jogszer­ződés megkötését, mert a Felvidék számára Magyarország a legtermészetesebb eladási te­rület, a jogsegélyszerződés hiánya következ­tében pedig a Felvidék gazdaságilag erősen szenved Meissner dr. igazságügyminisz­ter válaszá­ban cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint március 7-én a köztársaság elnökének szüle­tésnapján általános amnesztia lesz. Bejelen­ s­ siiSoport használ! A 127 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bementve küldi dp. OETKER-gyár Budapest, VIII., Conti-utca 25. sz. tette, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani a sajtóreformról, mert az eddigi sajtójog im­már tarthatatlan. A Magyarországgal való jogesgélyszerződésről való tárgyalásokat nem Csehország szakította meg. A román diákság a zsidók ki­fosztására buzdítja a népet Bukarestből jelentik. Riasztó hírek érkez­tek Besszarábiába és Moldva több helységé­ből, melyek szerint a cuzista diákok bujtoga­­tására ismét zavargások támadtak. Cahul besszarábiai városban Zelea­ Codreanu, az is­mert antiszemita diákvezér, mintegy száz tár­sával lóháton vonult be és a vásárra össze­gyűlt parasztságot gyújtó beszédben arra biztatta, hogy a zsidó kereskedőket fosszák ki. A zsidó vásárosok között nagy pánik ke­letkezett, menekülni kezdtek a vásárról, a városban levő kereskedők pedig leengedték üzletük redőnyeit. Végül egy osztag rendőr és két század katonaság megjelenése elejét vette a zavargásoknak és a diákokat szét­oszlatta. Ismét letartóztattak Kassán hét magyar fiatalembert Kassáról jelentik. A kassai rendőrség le­tartóztatta Porkó Rezső 22 éves magyar­­országi, alsózsolcai lakost, aki Magyarország­ról néhány napja jött a Felvidékre, mert le­venteigazolványt találtak nála. Ugyancsak le­tartóztatta a rendőrség Moskovics István sá­toraljaújhelyi borbélysegédet is, mert azt gyanítják, hogy kémkedést követett el. Debrecen nagy beruházásokat kér a »hágai kölcsönből« Debrecenből jelentik: Vásáry István dr., Debrecen város polgármestere, javaslatot ter­jesztett a város közgazdasági bizottsága elé, amelyben rámutat arra, hogy az elmúlt év­tizedekben a kormányok az állami beruhá­zásokat, állami intézmények létesítését, csak­nem kivétel nélkül az ország fővárosában és a határszéli "magyar városokban foganatosí­tották. Miután most, a hágai tárgyalások után kilátás van arra, hogy a kormány ismét nagy beruházási program végrehajtását fogja meg­kezdeni, Vásáry István dr. javasolja, hogy Debrecen város írjon fel a kormányhoz ab­ban az irányban, hogy a beruházási program összeállításánál különösen az alföldi váro­sokra nagyobb figyelemmel legyen. Debrecen város részére a MÁV üzletvezető­­ségi palota, a honvédségi laktanya, a dandár­­parancsnoksági épület felépítését kéri a pol­gármester, valamint azt, hogy a debreceni egyetemmel kapcsolatos és a magyar városok által létesítendő internálás felépítését a kor­mány 800.000 pengő előleg kiutalásával te­gye lehetővé. Kéri továbbá, hogy miután a Hortobágy hasznosítása is mind sürgetőbbé válik és mivel e kérdés megoldása az egész ország gazdasági érdeke is, az ehhez szük­séges beruházásokra a kormány megfelelő állami támogatást nyújtson. Vásáry István dr. polgármester előterjesz­tését szombaton a közgazdasági bizottság, később pedig a törvényhatósági közgyűlés fogja tárgyalni.

Next