Magyarság, 1930. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
1930 február 1, szombat MICTluelf. Hivatalos szerb jelentés a hágai egyességről Az Allany-ügynökség jelenti Belgrádból. A hágai értekezletnek Szerbiára nézve különösen a keleti jóvátételek kérdésében volt jelentősége. A hágai értekezleten az úgynevezett liberációs adósságokról és a volt osztrákmagyar monarchia állami javainak átengedéséből származó likvidációjáról is tárgyalások folytak. Magyarországgal Hágában a következő megállapodást kötöttük: A magyar állam 1943-ig évi 10 millió aranyfrank jóvátételt fizet, 1943-tól 1966-ig pedig évi 13.500.000 aranyfrankot ró le más tartozások annuitása címén. Elhatározták Hágában, hogy azokat a magyar fizetéseket, amelyek 1930 július 30-ig folynak be, a szerb állam fogja megkapni. A magyar fizetésekből két alapot fognak létesíteni: az elsőbe 240, a másodikba pedig 100 millió aranykoronát fizetnek be és ezekből az alapokból fogják kielégíteni a magyar állampolgároknak az utódállamokban végrehajtott agrárreform folytán előállott követeléseit.Az alapot azok a kisántántállamok dotálják, amelyek ellen nemzetközi peres eljárást folytattak. A kisántánt-államokon kívül Franciaország, Olaszország és Anglia is hozzájárul az alaphoz. Az alap javára Csehország, Románia és Szerbia is teljesítenek annuitásos fizetéseket 6.100.000 aranykorona erejéig. Rossz üzlet — jó üzlet Prágából jelentik: A Prager Tagblatt írja Benes expozéjával kapcsolatban. Egy józan embernek, akinek tizenegy évvel a felszabadítás után elő kell terjesztenie e felszabadítás számláját, nem hálás a feladata. Hagban Benes kénytelen volt arról panaszkodni, hogy rossz üzletet csinált. Idehaza ellenfeleit arról kell meggyőznie, hogy a rossz üzlet jó üzlet volt. Az, hogy a kisántánt fennállása Hágában erősítette-e cseh pozíciót és hogy Olaszország és Anglia államunk iránt barátságos, vagy éppen ellenkező magatartást tanusított-e, mind olyan kérdés, amelyre hiteles feleletet adni vajmi nehéz s még a konferencián résztvett államférfin is könnyen tévedésbe eshetik e tekintetben. A bosszantó viták arról, hogy ez vagy az az állam előnyösebb fizetési feltételeket ért el, semmiesetre sem mozdítják elő a jobb viszonyt. Az évtizedekre előre megrubrikázott jóvátételi adósságkönyvecskéket tapintatosan kellene őrizni jól eldugott fiókban, mert mindig olyan élményeket idéznek emlékezetbe, amelyekre visszagondolni nem áll a béke érdekében. Gyanús párisi üzengetések Parisból jelentik. A Victoire című lap a középeurópai békéről írva, megállapítja, hogy mióta Hágában sikerült Magyarországnak kedvezőbb feltételeket elérnie, bizonyos enyhülés mutatkozik. Csak Magyarországon áll. falta is ezt az embert, de csak az sült ki róla, hogy vérbeli francia és nem is nagyon távolról érkezett a fővárosba. Ezután még egy hétig ütötték bottal Balog Jancsi nyomát. Persze, nagy volt az ijedelem a bankban, de azért mindenképpen azon voltak, hogy a botrány ne kerüljön a nyilvánosság elé . . . Az azóta elmúlt tíz év alatt sokszor eszembe jutott Balog Jancsi, de lassankint úgy lettem vele is, mint az életnek annyi más rejtélyével, amelyet nem tudtam soha megfejteni. A tavaszon azonban akaratlanul is többet foglalkoztam vele, mint az egész tíz év alatt. A dolog úgy esett, hogy a doktor délvidékre parancsolt. Szegény ember ilyen esetben addig faggatja az ismerőseit, amíg valami lehetőséget ki nem eszel a segítségükkel. Így kerültem egyik barátom tanácsára Cannes helyett Cros de Cagnesba. Közel voltam Antibeshez, meg Nicehez is, mégis egy kis halászfaluban laktam. Márta néni háromablakos kis hoteljében helyezkedtem el, beleszerettem az ő mandarin-befőttjébe és naphosszat ültem a tengerparton. Már a második héten makkegészséges voltam. Lakott a közelben egy kertész, akit sokszor figyelgettem, magam sem tudom, miért. Egyszer, ahogy elnézegettem, amint a palántáit árnyékolja füttyszóra lettem figyelmes. Megállt bennem a vér. Azt fütyülte: Átalmennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de Hadikon . . . — Jancsit — kiáltom. — Jancsi! Rámnéz, kissé megcsóválja a fejét, aztán tovább dolgozik. De most már mást fütyült. Elszántam magam, és belépten a kapun. Szembeálltunk. Ez Balog Jancsi, akármi legyek is! Csak a haja őszült meg, de teljesen, és a bajuszkája hiányzik. Az arca azonban a régi. Nevetve nyújtom feléje a kezem. — Hát ide bújtál? No, itt csakugyan az ördög se keresne! A kertész mosolyog, udvariasan bólogat, aztán fölemel egy virágládikót teli tulipánnal és franciául szólal meg: — A tulipánjaim iránt érdeklődik, uram? Igen szép fajtáim vannak. — Jancsi! Jancsi, ne tetesd magad elöttem. Tudom, jó színész vagy, de nézd, én nem vagyok se hekus, se zsaru . . . A kertész csak csóválhatta a fejét és mosolygott, hogy nem érti a szavam. Hirtelen hátrakiáltott. Persze, franciául. — Anie, Anie! Van itt egy úr, de nem tudom, mit akar . .. Beszélj vele ... Szép szőke asszony jött elő a házból. Előbb franciául, majd németül próbált szót érteni velem. Nem nehezítettem meg a dolgát s pár udvarias szóval arra kértem, adjon engedélyt, hogy néha megnézhessem a kertjüket. Örömmel beleegyezett és azután búcsúztam is. Az aszszony előtt csak nem keverem bajba a férfit! Majd mindennap átmentem ezután hozzá. Franciául gagyogtam persze, de egyre azt figyeltem, nem árulja-e el magát valamivel. De nem. Olyan kemény volt, mint a vas. Csak, amikor elutazóban búcsúztam tőle, akkor súgtam a fülébe: — Na, mit üzensz a Tiszának? Úgy tett, mintha nem hallaná és elfordult. Hervadt levelet csipett le az egyik virágról. Csak azután nyújtott kezet. — Au revoir! — mondta mosolyogva s a szeme pillája se rezzent meg. hogy Európában a legmegbecsültebb államok egyikévé váljék. Az ehhez szükséges államférfiakban az ország nem szűkölködik. Magyarország csak nyerhet a szomszédaival való észszerű együttműködés révén. Érdekeit a leghathatósabban úgy védelmezheti, ha igyekszik mindenkivel jó viszonyban élni. Magyarországon Baltazár püspök, Vámbéry és mások dunai szövetség létrehozását kívánják. Az ébredő magyarok lármás pártja talán nincs ezen a véleményen, pedig éppen ők voltak azok, akik mostanáig aludtak és nem látták a népek együttműködésének szükségességét. Magyarországon eddig páratlan honoráriumot kapnak az optánspörök magyar ügyvédei A képviselőház „hágai napja“ után a kormánypárti képviselők érdeklődését most már nem is annyira a hágai megállapodások politikai részletei foglalkoztatták, mint inkább az optánsügyek gyakorlati lebonyolítása és azoknak különféle személyi vonatkozásai. Erős vita volt a kibocsátásra kerülő négyszázalékos optánskötvények elhelyezési lehetőségéről és várható árfolyamáról. Többen azt hangoztatták, hogy a kötvényeket lehetőleg a külföldi pénzpiacon kell elhelyezni és semmi esetre sem szabad állami intézmények, árvaszék stb. vagyonát ilyen papírokba fektetni. Sok szó esett az optánsügyekkel kapcsolatban azoknak a politikai ügyvédeknek honoráriumáról is, akik ezekben a pörökben a magyar felpereseket képviselték. Az egységespárti képviselők közt egészen fantasztikus nagyságú összegekről beszéltek és a baloldali folyosón, amikor ezekről a verziókról értesültek, rögtön szóbahozták az összeférhetetlenség kérdését is. Két politikus-ügyvédnek volt az optánspörökben vezetőszerepe, Egry Aurél felsőházi tagnak és Lakatos Gyula képviselőnek és az ellenzéki felfogás szerint az összeférhetetlenséget az idézte elő, hogy ezek a politikus-ügyvédek az optánsügyekben, amelyekben közvetlenül érdekelve voltak, a parlamentben, különösen a külügyi bizottságokban nyilatkoztak, pedig a régi politikai gyakorlat szerint ügyvéd-képviselőknek, vagy felsőházi tagoknak nem szabad állást foglalniuk a parlament, vagy bizottságai előtt oly kérdésben, amelyben ügyvédi megbízásuk van. Az egységes pártiak kétségbevonták ezt az összeférhetetlenséget, azonban elismerték, hogy a két politikus-ügyvédnek olyan magas honoráriumra van kilátásuk, amire aligha van példa a magyar igazságszolgáltatásban. Egységespárti beavatott forrás szerint az optánsügyeket a budapesti központi jogvédőirodán keresztül legnagyobbrészt Lakatos Gyula, Egry Aurél és Császár dr. ügyvédek képviselték. Lakatos Gyula és Császár látták el körülbelül nyolcvan százalékát azoknak az optanspöröknek, amelyeket majd a felállítandó A-kasszából fognak elintézni. Lakatos és Császár, valamint a többi kisebb megbízásokkal rendelkező ügyvédek az érdekelt birtokosokkal olyan megállapodást kötöttek, hogyha megnyerik a peröket, a megítélt összeg öt százalékát kapják honoráriumképp, ha egyesség történik, az összeg három százalékát. A megállapodás szerint az opiánsok felhatalmazták az ügyvédeket, hogy az összegeket felvegyék és azokból mindjárt levonják honoráriumukat. Az egységespárti képviselők információja szerint a Lakatos Gyula és Császár ügyvédek ügyfeleinek járó összeg körülbelül 180— 200 millió pengőre rúg, amiből három százalék, tehát hozzávetőlegesen 5,5—6 millió pengő volna az ügyvédi honorárium, költségmegtérítés stb. Ez a számítás természetesen módosul aszerint, hogy az optánskötvények árfolyama hogyan alakul, de a képviselők számítása szerint, mégha csak 45—50 százalékkal lehetne is a kötvényeket értékesíteni, az ügyvédi honorárium fejenként egymillió és másfélmillió pengő körül ingadoznék. Hogy ez a számítás megfelel-e a valóságnak, arról csak az érdekeltek nyilatkozhatnának. Lakatos Gyula mindenesetre tréfásan túlzottnak mondta az egymillió pengős honorárium hírét, ő valószínűleg csak a párisi tárgyalások befejezése után látja elérkezettnek az időt a végleges kalkulációra. Egry Aurél ügyfelei, főleg Frigyes főherceg és az Erdélyi Földgázértékesítő Rt. a B-kasszában vannak érdekelve, ahol a követelések végösszege nem állapítható meg úgy, mint az A-kasszánál. A B-kasszát ezidőszerint 100 millió pengővel dotálták, ehhez igazodik majd az ügyvédi honorárium is. A képviselőház folyosóján különben azt beszélték, hogy Egry Aurélt a kormány az optánstárgyalások körüli érdemének elismeréséül rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri címmel akarja kitüntetni, amire eddig még nem volt példa. Az optánsügyeknek egyik legérdekesebb és legváratlanabb fejleménye, hogy egyes optánsok, akik a kormánynak előzetesen nem adtak felhatalmazást a kompromisszumos tárgyalásra, elégedetlenek a hágai megállapodásokkal és magánjogi igényeiket állítólag pörös uton akarják érvényesíteni a kormánnyal szemben. Magyar sérelmek a cseh költségvetési bizottság ülésén Prágából jelentik. A költségvetési bizottság pénteki ülésén az igazságügyi előirányzat tárgyalása során Törköly magyar képviselő felpanaszolta, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvénynek a nyelvkérdésre vonatkozó intézkedéseit nem hajtják végre. Jabloniczky dr. magyar keresztényszocialista képviselő az igazságügyi költségvetés nagyobb dotálását kívánja, mert ez időszerint az egész előirányzatnak csak 3,23 százalékát teszi ki. Kifogásolja, hogy magyar sportegyesületek tagjait a Felvidékre való beutazás pillanatában alaptalanul letartóztatgatják. Követeli Magyarországgal kölcsönös jogszerződés megkötését, mert a Felvidék számára Magyarország a legtermészetesebb eladási terület, a jogsegélyszerződés hiánya következtében pedig a Felvidék gazdaságilag erősen szenved Meissner dr. igazságügyminiszter válaszában cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint március 7-én a köztársaság elnökének születésnapján általános amnesztia lesz. Bejelen s siiSoport használ! A 127 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bementve küldi dp. OETKER-gyár Budapest, VIII., Conti-utca 25. sz. tette, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani a sajtóreformról, mert az eddigi sajtójog immár tarthatatlan. A Magyarországgal való jogesgélyszerződésről való tárgyalásokat nem Csehország szakította meg. A román diákság a zsidók kifosztására buzdítja a népet Bukarestből jelentik. Riasztó hírek érkeztek Besszarábiába és Moldva több helységéből, melyek szerint a cuzista diákok bujtogatására ismét zavargások támadtak. Cahul besszarábiai városban Zelea Codreanu, az ismert antiszemita diákvezér, mintegy száz társával lóháton vonult be és a vásárra összegyűlt parasztságot gyújtó beszédben arra biztatta, hogy a zsidó kereskedőket fosszák ki. A zsidó vásárosok között nagy pánik keletkezett, menekülni kezdtek a vásárról, a városban levő kereskedők pedig leengedték üzletük redőnyeit. Végül egy osztag rendőr és két század katonaság megjelenése elejét vette a zavargásoknak és a diákokat szétoszlatta. Ismét letartóztattak Kassán hét magyar fiatalembert Kassáról jelentik. A kassai rendőrség letartóztatta Porkó Rezső 22 éves magyarországi, alsózsolcai lakost, aki Magyarországról néhány napja jött a Felvidékre, mert leventeigazolványt találtak nála. Ugyancsak letartóztatta a rendőrség Moskovics István sátoraljaújhelyi borbélysegédet is, mert azt gyanítják, hogy kémkedést követett el. Debrecen nagy beruházásokat kér a »hágai kölcsönből« Debrecenből jelentik: Vásáry István dr., Debrecen város polgármestere, javaslatot terjesztett a város közgazdasági bizottsága elé, amelyben rámutat arra, hogy az elmúlt évtizedekben a kormányok az állami beruházásokat, állami intézmények létesítését, csaknem kivétel nélkül az ország fővárosában és a határszéli "magyar városokban foganatosították. Miután most, a hágai tárgyalások után kilátás van arra, hogy a kormány ismét nagy beruházási program végrehajtását fogja megkezdeni, Vásáry István dr. javasolja, hogy Debrecen város írjon fel a kormányhoz abban az irányban, hogy a beruházási program összeállításánál különösen az alföldi városokra nagyobb figyelemmel legyen. Debrecen város részére a MÁV üzletvezetőségi palota, a honvédségi laktanya, a dandárparancsnoksági épület felépítését kéri a polgármester, valamint azt, hogy a debreceni egyetemmel kapcsolatos és a magyar városok által létesítendő internálás felépítését a kormány 800.000 pengő előleg kiutalásával tegye lehetővé. Kéri továbbá, hogy miután a Hortobágy hasznosítása is mind sürgetőbbé válik és mivel e kérdés megoldása az egész ország gazdasági érdeke is, az ehhez szükséges beruházásokra a kormány megfelelő állami támogatást nyújtson. Vásáry István dr. polgármester előterjesztését szombaton a közgazdasági bizottság, később pedig a törvényhatósági közgyűlés fogja tárgyalni.