Magyarság, 1930. március (11. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

**»- Az ország és a főváros társadalma ünnep­i a jubiláló kormányzót •Szombaton, március 1-én lesz tizedik év­fordulója annak, hogy Horthy Miklós kor­mányzó elfoglalta Magyarország államfői ezeket. Az egész ország társadalma ünnepli most a jubiláló kormányzót. A hivatalos egyházi és társadalmi ünnepségek szombaton fognak lezajlani úgy Budapesten, mint szerte Tizenötezer ember A kormányzó tízéves jubileumának orszá­gos ünnepségét az a nagyszabású felvonulás vezette be, amelyet a Társadalmi Egyesületek Szövetsége rendezett pénteken délután. Már délelőtt lobogódíszbe öltözött a város, főleg azon az útvonalon, amelyen a felvonulás ha­ladt. Délután 3 óraikor megnépesedett a vá­rosház udvara, egymásután érkeztek a kü­lönböző dalárdák, dalegyesületek és a zene­karok, amelyek főpróbát tartottak Szegő Sándor országos karnagy vezetésével. Mint­egy negyenhat dalosegyesület gyűlt össze s több mint ezerhétszáz dalos vett részt a fő­próbán. Mindegyik egyesület elhozta magá­val a zászlóját is és 46 zászlót vittek az élen, amikor a városháza udvaráról kikanyarodott a menet a Kossuth L­ajos­ utcán keresztül az Erzsébet-híd felé. Amíg a dalosok a próbákat tartották a városháza udvarán 4 órakor ugyancsak az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél gyülekeztek a TESz-ben tömörült társadalmi egyesületek. Közvetlenül a hídfő mellett szá­zával lobogott a különböző egyesületek és a TESz vidéki küldöttségeinek zászlaja s a ké­pet a főiskolai lovasok sora tette színessé. A lovasokat Bakonyi János, a Budapesti Lovas Egyesület igazgatója, vezette és a felvonulá­son 12 főiskolai lovas és lovasnő vett részt. A tér közepén állott és gyűlt egybe az úgy­nevezett kisküldöttség, amelynek tagjai vala­mennyien feketeruhában jelentek meg, mert a kormányzó külön kihallgatásán is részt­­vesznek. Amikor a dalosok elvonultak az Erzsébet-híd körül összegyülekezett tömeg tö­kéletes rendben csatlakozott hozzájuk. Elöl vitték a zászlókat, utánuk haladt a kiskül­­döttség, majd a gödöllői, csepeli, rákospalo­tai, székesfehérvári, salgótarjáni, újpesti, szentendrei és kecskeméti küldöttségek kö­vetkeztek. A menet az Erzsébet-hídon, a Döbrentei­­téren, a Döbrentei-utcán, a Lánchíd-utcán és a Hunyadi János-úton keresztül haladt a s Várba s a dalosok már a miniszterelnökség­nél jártak, amikor a menet vége még a budai Dunaparton kigyózott s a lovasokat a Lánc­­híd-utcában éljenezte az utca népe, amely gzázával és ezrével szemlélte a felvonulást s éljenezte meg­ megújuló tapsvihar közben a menet tagjait és Horthy Miklós kormányzót­ az országban és a külföldön is, ahol magya­rok élnek. A jubileumi ünnepségeket a pén­teki nagy felvonulás vezette be, valamint a különböző intézmény­ek, egyesületek, városok és más közületek ünnepi ülései. A kormányzó jubileumának ünnepségeiről az alábbiakban számolunk be: vonul fel a Várba Ugyancsak többszáz főre rugó tömeg várta a Dísz-téren a felvonulást, amikor a m­enet első csoportja megérkezett a rendőrök sorfala között, a honvédelmi minisztérium homlok­zatán hatalmas piros-fehér-zöld transzparens gyulladt ki és a szürkülő estébe hatalmas fehér tizes szám világított belt. A Vár udvarán A Vár udvarán a testőrség tagjai várták a menetet, a díszőrség riadót fújt, amikor a nagy felvonulás megkezdődött. A Mátyás király szoborcsoportozattól balra levő, kis­kapun át jutott a hatalmas tömeg a királyi palota belső udvarára, ahol kirajzolva várta az egyes csoportokat az előre elkészített hely. A kormányzói lakosztály erkélyén két hatal­mas kandelláben égett s közte vörös drapéria volt terítve az erkély korlátjára. Hat órára mind a tizenötezer résztvevő elhelyezkedett a Vár udvarán, felharsant a kürt s néhány perc múlva megjelent a kormányzó az erké­lyen, felesége és Miklós fia kíséretében. Percekig tartó hatalmas éljen fogadta őket, amelynek elcsitultával 1700 dalos ajkáról felhangzott a Himnusz. Majd utána megkez­dődött a hangverseny. Csendben szitált az eső, azonban ez a lelkes tömeg hangulatán nem változtatott s meg-megújuló tapssal fo­gadták az egyes számokat, amelyeket Szegő Sándor országos karnagy vezényelt. A Him­nusz után az üdvözlő Fohászt énekelték amely Sellei­nek, a Budai Dalárda volt kar Hagyarnak és Lampérth Gézának a műve, utána felhangzott a ,,Fekete szem éjszakája“, majd az ,,Érik a, érik a búzakalász“. Huber „Fohász“-át a BESZKÁRt és a 2-ik honvéd­­gyalogezred zenekarának kíséretében adták elő, befejezésül együttesen énekelték el a Szózatot. A kormányzó családjával együtt végig­hallgatta a szerenádot s ugyancsak együtte­sen nézték végig a hatalmas tömeg katonás tisztelgő felvonulását. Negyed nyolcra járt már az idő, amikor a főiskolai lovasok és lovashölgyek elvágtattak a kormányzó előtt s ezalatt a kormányzó lakosztályának haver­jában összegyülekeztek a kisküldöttség tag­jai, akiket meghívó ellenében bocsátottak be. Megérkezett a főváros küldsége, amely­hez az egyes notabilitások is csatlakoztak. A küldöttség tagjai voltak: Petényi Zsig­­mond báró, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány, Andréka Károly, Ajtay József, a Nemzeti Szövetség igazgatója, Tor­­may Cecile, a MANSz elnöknője, Samarjay Lajos, a MÁV elnökigazgatója, a TESZ egész vezetősége, a Nemzeti Szövetség csoportja, a „Pro Hungária“ Nők világszövetség tagjai Sréthey Ferencné vezetésével, a Főiskolai Hallgatók Bajtársi Egyesületeinek kiküldöt­tei, Tormay Béla, valamint a főváros kikül­döttei közül Wolff Károly, Gaál Vilmos, Kozma Jenő, Joanovits Pál, Buzáth János, Csupor József, Purébl Győző, Bérczes Jenő, Baracs Marcel, Hajdu Marcel, Édes Endre, Frühwirth Mátyás, aki Gerlóczy Bélával együtt a Dalossszövetséget is képviselte. Félnyolcat mutatott a kisfogadóterem órája, amikor a csak­nem kétszáztagú kül­döttség előtt megjelent szárnysegéde kísére­tében Horthy Miklós kormányzó, akit há­romszoros éljemnel fogadtak a megjelentek. .A fogadóterem sarkában állt gyászszalaggal átkötve az a hatalmas Szűz Máriás nemzeti lobogó, amely alatt tíz évvel ezelőtt a nem­zeti hadsereg bevonult Budapestre. 1930 március 1, szombat A zenészek akkor rántottak rá egy ropogós csárdásra. Tombor József világéletében vidám ember volt. Most meg már három napja gyászolta a komáját. Ugyan ki csodál­kozott volna rajta, hogy tarkójára csa­pódott a tenyere? Meg hogy a lába is kezdte követni a muzsika taktusát? Azon se volt álmélkodni való, hogy­­Tombor Józsefné dereka szapora ringá­­sokkal kontrázott az ura mozdulataihoz. Táncra állt az ő lába olyankor is, ha nem szólt a citára. Némi kis tünekedés után nagyot ölelt Tombor József az asszonyán és ott az árnyékban úgy meg­forgatta, hogy a nézők elfelejtkeztek nemcsak a családot ért gyászról, de még a múltheti jégverésről is. Mikor meg a legény — átugorva a megrokkant kerí­tést — elkapta a pörgölődő menyecskét, Tombor József pillanatnyi tanácstalan­kodás után belefogódzott Gönye Máté özvegyébe.­­— Na, de komámuram! ■—­ riadozott annak a hangja. — Hová gondol? ... A koma megtorpant, aztán rácsapott a csizmaszárra. — Mér busujjunk komámasszony? Ha a szegény komám élne, szétrugta vóna eddigre az egész csárdát. Igaz-e? —­ Hát jó mulatós ember vót! — em­lékezett az asszony mosolygós hangon. — Na, lássál — örvendezett a koma. «— S nem táncohat, táncoljunk mink! Azzal derékon kapta a húzódozó özve­gyet s belerikkantott a zsivajgásba. — Csomóra gyerekek!... Most kez­dődik! ... Özvegy Gönyéné lehunyta a pilláit. Keze ellenkezés nélkül ereszkedett a férfikarra, teste meg ringó lendülettel vágódott bele a tánc ütemébe. * Gönye Máté — ha nézte onnét a ma­gasból — talán nem is haragudott érte.. Perényi Zsigmond báró és Sipőcz polgármester üdvözlő beszéde A kormányzót elsőnek Perényi Zsigmond báró köszöntötte a magyar társadalom nevé­ben. — Lelkes hazafiak, társadalmi egyleteink vezetői részéről indult meg a mozgalom, hogy megünnepeljük tizedik évfordulóját annak a napnak, amelyen Főméltóságod az isteni gondviselés rendelkezése folytán és saját aka­ratunkból a kormányzói széket elfoglalni mél­­tóztatott — mondotta többek között. —­ Tu­domásunkra jutott Főméltóságodnak az a kí­vánsága, hogy az ünneplés szerényebb kere­tekben, pompa és ünnepi zaj nélkül folyjon le. Mély tisztelettel hajlottunk meg Főméltó­­ságod kívánsága előtt és megértettük azt a nemes felfogást, hogy az ország mai nehéz helyzetében a zajos ünneplést nem kívánja a mi kormányzónk, aki egész népének gondjait viseli és szenvedéseit átérzi. A magyar társa­dalom nevében hódolattal köszöntöm­­.­ A kormányzó válasza A kormányzó az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: — Szívből köszönöm meleg üdvözlő sza­vaikat, amelyekkel a magyar társadalom és a főváros jóleső együttérzését tolm­ásolták. Az évfordulók az emlékezés ünnepei. A ma­gyar sors mostani kemény napjaiban nem is jelenthetnek többet,­­ minthogy magunkba szállva vonjuk le az emlékezés tanulságait. Tíz évvel ezelőtt a nemzet újra magára esz­mélt és a csüggedés helyett friss energia lán­golt fel. Azóta, sokat küzdöttünk és még töb­bet szenvedtünk, sorsdöntő percek válságain mentünk keresztül és nehéz időszakokat él­tünk át, de szívós, kitartó munkával helyre­hozni törekedtünk azt, amit a balszerencse végzetes fordulata rontott a magyarság sor­sán. Az eredmények még távolról sem érték utól a nemzet vágyait, de a történelem igaz­ságszolgáltatása néha lassan halad előre. — Két dolog van, amit nem érinthettek nálam a csalódások és nem koptathatott el az idő — s ez a hitem­ és a köteless­égérzésem. Engem a nemzet őseréjének újjáébredése szólított helyemre, nem veszíthetem tehát el soha hitemet fajom jövőjében. Életemben mindig a kötelességteljesítés volt a vezér­­csillagom, a jövőben sem fogok sohasem ha­bozni, hogy megtegyem azt, amit a nemzet érdeke tőlem kíván. . . Ezt a hitet és ezt a kötelességérzést vá­rom el viszont minden jóérzékű magyar em­bertől is. A hitet a nemzet­ életerejében, a har­cot a kétkedés ellen, a bizakodást a csügge­déssel, a szembeszállást a mindent lekicsiny­léssel szemben és a haza iránti odaadó köte­­lességteljesítést, az önzés leküzdését, akkor, ha a haza áldozatokat kivon, az egyéni és osztályérdekek félretételét, olyankor, amidőn a nemzet egyetemes javát kell szolgálni, az egymással összefogást a széthúzással, az összetartást a pártoskodással szemben. — Különös örömömre szolgál, hogy a szé­kesfőváros népének hivatott képviselői eljöt­tek ide, hozzám, csatlakozva az ország társa­dalmának küldötteihez. A mi csodálatosan szép fővárosunk nemcsak földrajzilag az or­szág szíve, nemcsak az állami szervezet mű­ködésének központja, hanem a nemzet szel­lemi és gazdasági életének legjelentősebb szálai is ide futnak össze. Ebből folyó nagy hivatásának ez a város a jövőben is csak úgy tud eleget tenni, ha azonosítja magát a ma­gyar faj felfogásával és egybeforr a nemzet eszmevilágával. Köszönöm, hogy itt felkeres­tek és szívből köszöntöm az itt megjelentek útján a hazafiasan érző egész magyar társa­dalmat. A kormányzó beszédét csaknem minden mondatnál kitprő lelkesedéssel fogadták a megjelentek. A küldöttség vezetőivel a beszé­dek elhangzása után még hosszasan elbeszél­getett a kormányzó, nyolc óra is elmúlt ,a­mikor a megjelentek elhagyták a királyi Pa­lotát Nyolc óra után Igmándy-Hegyessy G ezredes, a testőrség parancsnoka, bevezér­tette a testőrsé­g tagjait és a felvonult ! Az egészséges üde arcbőr a hölgyek legdrágább kincse. Ez a kincs sikert,­­ diadalt jelent! Az Elida Favorit Szappan rendszeres használatától az arcbőr szebb lesz, mint valaha! A legnemesebb parfüm harmatával dúsan átitatott Elida Favorit Szappan enyhe és kellemes, kristálytiszta bőséges habja tisztit, ápol és üdít. Egy díszes és ízléses burkolásu, kiadós darab ára , . 80 fillér. ELIDA®*”^ SZAPPAN méltóságodat, a legmelegebb érzéssel, őszinte, keresetlen szavakkal, mint ahogy az Főméltó­ságod fenkölt és nemes egyéniségéhez leg­jobban illik. Mi Főméltóságodban az állam­főt látjuk, akinek hódolattal tartozunk, a ve­zért, aki irányt szab és akinek engedelmes­kedünk. De látjuk a legelső magyar polgárt is, akihez magyar szívünk minden érzésével ragaszkodunk, aki példát mutat kötelesség­­teljesítésben, emberszeretetben, aki érettünk dolgozik, velünk érez, velünk örvend és ve­lünk szenved. Buzgó­­imával fordulunk a mindenható nagy Istenhez, hogy áldja meg Főt méltóságod minden lépését, minden törekvé­sét, hogy segítse Főméltóságodat munkájá­ban, a régi Magyarország romjain a réginél boldogabb, erősebb új Magyarország felépíté­sében, hogy sokáig éltesse Főméltóságodat, hogy munkájának gyümölcsét, magyar népé­nek boldogságát láthassa. Sipőcz Jenő dk­. polgármester a főváros törvényhatóságának küldöttsége élén üdvö­zölte a kormányzót: — Főméltóságú kormányzó úr! A szeretet­nek, ragaszkodásnak és hálának hullámai, amelyek a mai napon az országból és fővá­rosból Főmélt­óságod felé áradnak, a ma­gyar népzetek legmélyebb és legtisztább for­rásaiból fakad. Fakadnak abból az ösztönös megsejtésből, hogy a kormányzó úr megjele­nése történelmi szükségszerűség volt, de fa­kad annak megérzéséből is, hogy az új életre ébredt magyar a maga eszményeit látja egy magyar férfiban megvalósítva, így lett a kormányzó úr legendás alak, jelkép. Jelképe a kemény, viharral dacoló magyarnak, jel­képe a dicső múltnak és a személyéhez fűző­dő nemzeti célokban hordozója a magyar jövendőnek. Főméltósága kormányzó úr tíz­évi kormányzata alatt megteremtette a nem­zeti létet, a külső biztonságot, a belső békét, a társadalmi rendet, a nyugalmat, amely az állandó folyamatos munkának, a jelen és jövő boldogulásának a záloga. Az ország tár­sadalma az imént nyilatkozat meg. Hálás szívvel, teljes együttérzéssel csatlakozik eh­hez a székesfőváros népe, lakossága, társa­dalma is. — Az, hogy külön szólunk, nem elkülön­­zést jelent, hanem az együttérzésnek meg­erősítését, erősebb hansúlyozását. De külön kell szólanunk, mert nekünk még külön van köszönni valónk. Köszönjük, hogy Főméltó­­ságod állandó itt lakásával valódi székvárossá tette fővárosunkat. Köszönjük, hogy itt él közöttünk és részt vesz örömünkben, bána­tunkban. Arra kérjük az Egek Urát, hogy a kormányzó úr továbbra is összeolvadva ma­radjon a nemzettel és fővárossal szent érzé­sekben és szent kötelességekben és hosszú időn át vezethese a nemzetet és annak fő­városát azon az úton, amely a nemzetnek a régi nagy országot, fővárosának pedig a ragyogó fejlődést bizton ígéri. Az Ég áldása legyen a Főméltóságú kormányzó úron és családján !

Next