Magyarság, 1930. március (11. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
**»- Az ország és a főváros társadalma ünnepi a jubiláló kormányzót •Szombaton, március 1-én lesz tizedik évfordulója annak, hogy Horthy Miklós kormányzó elfoglalta Magyarország államfői ezeket. Az egész ország társadalma ünnepli most a jubiláló kormányzót. A hivatalos egyházi és társadalmi ünnepségek szombaton fognak lezajlani úgy Budapesten, mint szerte Tizenötezer ember A kormányzó tízéves jubileumának országos ünnepségét az a nagyszabású felvonulás vezette be, amelyet a Társadalmi Egyesületek Szövetsége rendezett pénteken délután. Már délelőtt lobogódíszbe öltözött a város, főleg azon az útvonalon, amelyen a felvonulás haladt. Délután 3 óraikor megnépesedett a városház udvara, egymásután érkeztek a különböző dalárdák, dalegyesületek és a zenekarok, amelyek főpróbát tartottak Szegő Sándor országos karnagy vezetésével. Mintegy negyenhat dalosegyesület gyűlt össze s több mint ezerhétszáz dalos vett részt a főpróbán. Mindegyik egyesület elhozta magával a zászlóját is és 46 zászlót vittek az élen, amikor a városháza udvaráról kikanyarodott a menet a Kossuth Lajos utcán keresztül az Erzsébet-híd felé. Amíg a dalosok a próbákat tartották a városháza udvarán 4 órakor ugyancsak az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél gyülekeztek a TESz-ben tömörült társadalmi egyesületek. Közvetlenül a hídfő mellett százával lobogott a különböző egyesületek és a TESz vidéki küldöttségeinek zászlaja s a képet a főiskolai lovasok sora tette színessé. A lovasokat Bakonyi János, a Budapesti Lovas Egyesület igazgatója, vezette és a felvonuláson 12 főiskolai lovas és lovasnő vett részt. A tér közepén állott és gyűlt egybe az úgynevezett kisküldöttség, amelynek tagjai valamennyien feketeruhában jelentek meg, mert a kormányzó külön kihallgatásán is résztvesznek. Amikor a dalosok elvonultak az Erzsébet-híd körül összegyülekezett tömeg tökéletes rendben csatlakozott hozzájuk. Elöl vitték a zászlókat, utánuk haladt a kisküldöttség, majd a gödöllői, csepeli, rákospalotai, székesfehérvári, salgótarjáni, újpesti, szentendrei és kecskeméti küldöttségek következtek. A menet az Erzsébet-hídon, a Döbrenteitéren, a Döbrentei-utcán, a Lánchíd-utcán és a Hunyadi János-úton keresztül haladt a s Várba s a dalosok már a miniszterelnökségnél jártak, amikor a menet vége még a budai Dunaparton kigyózott s a lovasokat a Lánchíd-utcában éljenezte az utca népe, amely gzázával és ezrével szemlélte a felvonulást s éljenezte meg megújuló tapsvihar közben a menet tagjait és Horthy Miklós kormányzót az országban és a külföldön is, ahol magyarok élnek. A jubileumi ünnepségeket a pénteki nagy felvonulás vezette be, valamint a különböző intézmények, egyesületek, városok és más közületek ünnepi ülései. A kormányzó jubileumának ünnepségeiről az alábbiakban számolunk be: vonul fel a Várba Ugyancsak többszáz főre rugó tömeg várta a Dísz-téren a felvonulást, amikor a menet első csoportja megérkezett a rendőrök sorfala között, a honvédelmi minisztérium homlokzatán hatalmas piros-fehér-zöld transzparens gyulladt ki és a szürkülő estébe hatalmas fehér tizes szám világított belt. A Vár udvarán A Vár udvarán a testőrség tagjai várták a menetet, a díszőrség riadót fújt, amikor a nagy felvonulás megkezdődött. A Mátyás király szoborcsoportozattól balra levő, kiskapun át jutott a hatalmas tömeg a királyi palota belső udvarára, ahol kirajzolva várta az egyes csoportokat az előre elkészített hely. A kormányzói lakosztály erkélyén két hatalmas kandelláben égett s közte vörös drapéria volt terítve az erkély korlátjára. Hat órára mind a tizenötezer résztvevő elhelyezkedett a Vár udvarán, felharsant a kürt s néhány perc múlva megjelent a kormányzó az erkélyen, felesége és Miklós fia kíséretében. Percekig tartó hatalmas éljen fogadta őket, amelynek elcsitultával 1700 dalos ajkáról felhangzott a Himnusz. Majd utána megkezdődött a hangverseny. Csendben szitált az eső, azonban ez a lelkes tömeg hangulatán nem változtatott s meg-megújuló tapssal fogadták az egyes számokat, amelyeket Szegő Sándor országos karnagy vezényelt. A Himnusz után az üdvözlő Fohászt énekelték amely Selleinek, a Budai Dalárda volt kar Hagyarnak és Lampérth Gézának a műve, utána felhangzott a ,,Fekete szem éjszakája“, majd az ,,Érik a, érik a búzakalász“. Huber „Fohász“-át a BESZKÁRt és a 2-ik honvédgyalogezred zenekarának kíséretében adták elő, befejezésül együttesen énekelték el a Szózatot. A kormányzó családjával együtt végighallgatta a szerenádot s ugyancsak együttesen nézték végig a hatalmas tömeg katonás tisztelgő felvonulását. Negyed nyolcra járt már az idő, amikor a főiskolai lovasok és lovashölgyek elvágtattak a kormányzó előtt s ezalatt a kormányzó lakosztályának haverjában összegyülekeztek a kisküldöttség tagjai, akiket meghívó ellenében bocsátottak be. Megérkezett a főváros küldsége, amelyhez az egyes notabilitások is csatlakoztak. A küldöttség tagjai voltak: Petényi Zsigmond báró, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány, Andréka Károly, Ajtay József, a Nemzeti Szövetség igazgatója, Tormay Cecile, a MANSz elnöknője, Samarjay Lajos, a MÁV elnökigazgatója, a TESZ egész vezetősége, a Nemzeti Szövetség csoportja, a „Pro Hungária“ Nők világszövetség tagjai Sréthey Ferencné vezetésével, a Főiskolai Hallgatók Bajtársi Egyesületeinek kiküldöttei, Tormay Béla, valamint a főváros kiküldöttei közül Wolff Károly, Gaál Vilmos, Kozma Jenő, Joanovits Pál, Buzáth János, Csupor József, Purébl Győző, Bérczes Jenő, Baracs Marcel, Hajdu Marcel, Édes Endre, Frühwirth Mátyás, aki Gerlóczy Bélával együtt a Dalossszövetséget is képviselte. Félnyolcat mutatott a kisfogadóterem órája, amikor a csaknem kétszáztagú küldöttség előtt megjelent szárnysegéde kíséretében Horthy Miklós kormányzó, akit háromszoros éljemnel fogadtak a megjelentek. .A fogadóterem sarkában állt gyászszalaggal átkötve az a hatalmas Szűz Máriás nemzeti lobogó, amely alatt tíz évvel ezelőtt a nemzeti hadsereg bevonult Budapestre. 1930 március 1, szombat A zenészek akkor rántottak rá egy ropogós csárdásra. Tombor József világéletében vidám ember volt. Most meg már három napja gyászolta a komáját. Ugyan ki csodálkozott volna rajta, hogy tarkójára csapódott a tenyere? Meg hogy a lába is kezdte követni a muzsika taktusát? Azon se volt álmélkodni való, hogyTombor Józsefné dereka szapora ringásokkal kontrázott az ura mozdulataihoz. Táncra állt az ő lába olyankor is, ha nem szólt a citára. Némi kis tünekedés után nagyot ölelt Tombor József az asszonyán és ott az árnyékban úgy megforgatta, hogy a nézők elfelejtkeztek nemcsak a családot ért gyászról, de még a múltheti jégverésről is. Mikor meg a legény — átugorva a megrokkant kerítést — elkapta a pörgölődő menyecskét, Tombor József pillanatnyi tanácstalankodás után belefogódzott Gönye Máté özvegyébe.— Na, de komámuram! ■— riadozott annak a hangja. — Hová gondol? ... A koma megtorpant, aztán rácsapott a csizmaszárra. — Mér busujjunk komámasszony? Ha a szegény komám élne, szétrugta vóna eddigre az egész csárdát. Igaz-e? — Hát jó mulatós ember vót! — emlékezett az asszony mosolygós hangon. — Na, lássál — örvendezett a koma. «— S nem táncohat, táncoljunk mink! Azzal derékon kapta a húzódozó özvegyet s belerikkantott a zsivajgásba. — Csomóra gyerekek!... Most kezdődik! ... Özvegy Gönyéné lehunyta a pilláit. Keze ellenkezés nélkül ereszkedett a férfikarra, teste meg ringó lendülettel vágódott bele a tánc ütemébe. * Gönye Máté — ha nézte onnét a magasból — talán nem is haragudott érte.. Perényi Zsigmond báró és Sipőcz polgármester üdvözlő beszéde A kormányzót elsőnek Perényi Zsigmond báró köszöntötte a magyar társadalom nevében. — Lelkes hazafiak, társadalmi egyleteink vezetői részéről indult meg a mozgalom, hogy megünnepeljük tizedik évfordulóját annak a napnak, amelyen Főméltóságod az isteni gondviselés rendelkezése folytán és saját akaratunkból a kormányzói széket elfoglalni méltóztatott — mondotta többek között. — Tudomásunkra jutott Főméltóságodnak az a kívánsága, hogy az ünneplés szerényebb keretekben, pompa és ünnepi zaj nélkül folyjon le. Mély tisztelettel hajlottunk meg Főméltóságod kívánsága előtt és megértettük azt a nemes felfogást, hogy az ország mai nehéz helyzetében a zajos ünneplést nem kívánja a mi kormányzónk, aki egész népének gondjait viseli és szenvedéseit átérzi. A magyar társadalom nevében hódolattal köszöntöm. A kormányzó válasza A kormányzó az üdvözlésre a következő beszéddel válaszolt: — Szívből köszönöm meleg üdvözlő szavaikat, amelyekkel a magyar társadalom és a főváros jóleső együttérzését tolmásolták. Az évfordulók az emlékezés ünnepei. A magyar sors mostani kemény napjaiban nem is jelenthetnek többet, minthogy magunkba szállva vonjuk le az emlékezés tanulságait. Tíz évvel ezelőtt a nemzet újra magára eszmélt és a csüggedés helyett friss energia lángolt fel. Azóta, sokat küzdöttünk és még többet szenvedtünk, sorsdöntő percek válságain mentünk keresztül és nehéz időszakokat éltünk át, de szívós, kitartó munkával helyrehozni törekedtünk azt, amit a balszerencse végzetes fordulata rontott a magyarság sorsán. Az eredmények még távolról sem érték utól a nemzet vágyait, de a történelem igazságszolgáltatása néha lassan halad előre. — Két dolog van, amit nem érinthettek nálam a csalódások és nem koptathatott el az idő — s ez a hitem és a kötelességérzésem. Engem a nemzet őseréjének újjáébredése szólított helyemre, nem veszíthetem tehát el soha hitemet fajom jövőjében. Életemben mindig a kötelességteljesítés volt a vezércsillagom, a jövőben sem fogok sohasem habozni, hogy megtegyem azt, amit a nemzet érdeke tőlem kíván. . . Ezt a hitet és ezt a kötelességérzést várom el viszont minden jóérzékű magyar embertől is. A hitet a nemzet életerejében, a harcot a kétkedés ellen, a bizakodást a csüggedéssel, a szembeszállást a mindent lekicsinyléssel szemben és a haza iránti odaadó kötelességteljesítést, az önzés leküzdését, akkor, ha a haza áldozatokat kivon, az egyéni és osztályérdekek félretételét, olyankor, amidőn a nemzet egyetemes javát kell szolgálni, az egymással összefogást a széthúzással, az összetartást a pártoskodással szemben. — Különös örömömre szolgál, hogy a székesfőváros népének hivatott képviselői eljöttek ide, hozzám, csatlakozva az ország társadalmának küldötteihez. A mi csodálatosan szép fővárosunk nemcsak földrajzilag az ország szíve, nemcsak az állami szervezet működésének központja, hanem a nemzet szellemi és gazdasági életének legjelentősebb szálai is ide futnak össze. Ebből folyó nagy hivatásának ez a város a jövőben is csak úgy tud eleget tenni, ha azonosítja magát a magyar faj felfogásával és egybeforr a nemzet eszmevilágával. Köszönöm, hogy itt felkerestek és szívből köszöntöm az itt megjelentek útján a hazafiasan érző egész magyar társadalmat. A kormányzó beszédét csaknem minden mondatnál kitprő lelkesedéssel fogadták a megjelentek. A küldöttség vezetőivel a beszédek elhangzása után még hosszasan elbeszélgetett a kormányzó, nyolc óra is elmúlt ,amikor a megjelentek elhagyták a királyi Palotát Nyolc óra után Igmándy-Hegyessy G ezredes, a testőrség parancsnoka, bevezértette a testőrség tagjait és a felvonult ! Az egészséges üde arcbőr a hölgyek legdrágább kincse. Ez a kincs sikert, diadalt jelent! Az Elida Favorit Szappan rendszeres használatától az arcbőr szebb lesz, mint valaha! A legnemesebb parfüm harmatával dúsan átitatott Elida Favorit Szappan enyhe és kellemes, kristálytiszta bőséges habja tisztit, ápol és üdít. Egy díszes és ízléses burkolásu, kiadós darab ára , . 80 fillér. ELIDA®*”^ SZAPPAN méltóságodat, a legmelegebb érzéssel, őszinte, keresetlen szavakkal, mint ahogy az Főméltóságod fenkölt és nemes egyéniségéhez legjobban illik. Mi Főméltóságodban az államfőt látjuk, akinek hódolattal tartozunk, a vezért, aki irányt szab és akinek engedelmeskedünk. De látjuk a legelső magyar polgárt is, akihez magyar szívünk minden érzésével ragaszkodunk, aki példát mutat kötelességteljesítésben, emberszeretetben, aki érettünk dolgozik, velünk érez, velünk örvend és velünk szenved. Buzgóimával fordulunk a mindenható nagy Istenhez, hogy áldja meg Főt méltóságod minden lépését, minden törekvését, hogy segítse Főméltóságodat munkájában, a régi Magyarország romjain a réginél boldogabb, erősebb új Magyarország felépítésében, hogy sokáig éltesse Főméltóságodat, hogy munkájának gyümölcsét, magyar népének boldogságát láthassa. Sipőcz Jenő dk. polgármester a főváros törvényhatóságának küldöttsége élén üdvözölte a kormányzót: — Főméltóságú kormányzó úr! A szeretetnek, ragaszkodásnak és hálának hullámai, amelyek a mai napon az országból és fővárosból Főméltóságod felé áradnak, a magyar népzetek legmélyebb és legtisztább forrásaiból fakad. Fakadnak abból az ösztönös megsejtésből, hogy a kormányzó úr megjelenése történelmi szükségszerűség volt, de fakad annak megérzéséből is, hogy az új életre ébredt magyar a maga eszményeit látja egy magyar férfiban megvalósítva, így lett a kormányzó úr legendás alak, jelkép. Jelképe a kemény, viharral dacoló magyarnak, jelképe a dicső múltnak és a személyéhez fűződő nemzeti célokban hordozója a magyar jövendőnek. Főméltósága kormányzó úr tízévi kormányzata alatt megteremtette a nemzeti létet, a külső biztonságot, a belső békét, a társadalmi rendet, a nyugalmat, amely az állandó folyamatos munkának, a jelen és jövő boldogulásának a záloga. Az ország társadalma az imént nyilatkozat meg. Hálás szívvel, teljes együttérzéssel csatlakozik ehhez a székesfőváros népe, lakossága, társadalma is. — Az, hogy külön szólunk, nem elkülönzést jelent, hanem az együttérzésnek megerősítését, erősebb hansúlyozását. De külön kell szólanunk, mert nekünk még külön van köszönni valónk. Köszönjük, hogy Főméltóságod állandó itt lakásával valódi székvárossá tette fővárosunkat. Köszönjük, hogy itt él közöttünk és részt vesz örömünkben, bánatunkban. Arra kérjük az Egek Urát, hogy a kormányzó úr továbbra is összeolvadva maradjon a nemzettel és fővárossal szent érzésekben és szent kötelességekben és hosszú időn át vezethese a nemzetet és annak fővárosát azon az úton, amely a nemzetnek a régi nagy országot, fővárosának pedig a ragyogó fejlődést bizton ígéri. Az Ég áldása legyen a Főméltóságú kormányzó úron és családján !