Magyarság, 1930. április 11. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-20 / 90. szám

12 zetesebb epizódjaiban, amint a francia csa­patokkal együtt szerepel többek között a gallipoli tragikus partraszállásnál is ... Majd azokat a látványokat szemléltetik, amelyek­ben Denikin fehér csapatai megérkeznek egy városba és egy elibük jövő öregasszony el­vezeti őket a város egyik középületébe, ahol ötszáz kivégzett ellenforradalmár hullája volt egy rakáson. Tűzoltók jönnek elő a ké­peken, akik fecskendőkkel spriccelik le a megalvadt vért és ráragadt sárt a halottak arcairól, hogy a hozzátartozók felismerhes­sék a rokonaikat. Rengeteg kép illusztrálja a szovjet legutóbbi vallásüldözési barbársá­gait is. „ Ha a kormány nem gondoskodik, akkor majd magunk fogunk gon­doskodni“ A film­felvételek után következtek a fran­cia parlament jelen volt tagjainak a felszó­lalásai, akik között legnagyobb hatást M. Scapini-nek, Páris egyik kerület vak képvi­selőjének a felszólalása, majd Louis Dumat,­­Jean Delage, Claude Ehrlich, Reboul, Binet- Walmer és Aymard képviselők és Miller tábornok beszédei, akik hétezer jelenlevő lelkes éljenzése mellett kijelentették, hogy ha a kormány nem hajlandó Dovgalevszky szovjet követet kezesül letartóztatni, akkor majd ők maguk fognak gondoskodni arról, hogy a tábornok elrablása büntetlenül ne maradjon. A felszólalók másnap hivatalos helyről azt a bizalmas értesülést kapták, hogy a minisz­tertanács már foglalkozott a szovjettel való diplomáciai viszony megszakításának eszmé­jével és már meg is kezdték a politikai és gazdasági relációk fokozatos visszafejleszté­sét. Bizalmas közlésből nyert értesüléseim alap­ján a francia kormányt egyéb körülmények is késztetik a szovjettel való relációk meg­szakítására. Nemrégiben ugyanis Londonból repülőgépen Párisba érkezett Sir Henry W. A. Deterding, az angol Royal Dutch vezér­­igazgatója, aki a repülőtérről egyenesen Briand külügyminiszterhez, majd Tardieu miniszterelnökhöz sietett és többórás beszél­getés után még a nap folyamán visszarepült Angliába. Annak idején többféle találgatások hallatszottak, amelyek az angol petróleum­király párisi látogatásával foglalkoztak, azon­ban abban minden találgatás megegyezett, hogy Sir Henry Deterding párisi látogatása a szovjettel való relációk megszakításának tervével van kapcsolatban. Azóta sikerült megtudnunk, hogy az angol petróleumkirály arra igyekezett rábeszélni a francia kormány­­elnököt, hogy az általános petróleumbesszt csak úgy lehetne megakadályozni, ha a szov­jettel való szakítás esetén az orosz petróleu­mot kizárhatnák a versenyből. Sir Henry Deterding, mint halljuk, kedvező ígéretekkel tért vissza Párisból a hazájába. Az emigráns oroszok fehér hadsereget szerveznek a szovj­et követségek össze­­fogdosására A Daily Herold, az angol Labour Party hi­vatalos sajtóorgánuma, hosszú cikkben ismer­teti, hogy a cáristák egy hatalmas fehér had­sereget szerveznek, amellyel a külföldön lévő orosz szovjetkövetségek személyzetét össze­­fogdossák és a szovjetkövetségek munkáját megakadályozzák. Tekintettel arra, hogy az egyes államok az orosz követségek munká­jába sem avatkoztak eddig bele és a cseka­­ágenseknek az emigráns oroszok elleni ak­cióihoz sem szóltak hozzá, az angliai és fran­ciaországi orosz emigránsok szintén ígéretet kaptak a kormányoktól, hogy a kormányok a szovjetágensek ellen indított represszáliákra vonatkozólag is érdektelenek fognak maradni. A Morning Post felhívást intéz az európá­­ban élő és a cárizmusért áldozatot hozni haj­landó emigráns oroszokhoz, hogy jelentsék be csatlakozásukat a Morning Post kiadó­­hivatalának 3725 postafiókja címére, mely esetben a parancsnokság megküldi a fehér hadsereg megszervezésére vonatkozó tájékoz­tatását. A fehér hadsereg szervezési munká­latainak nagysű­rűsége arra enged következ­tetni, hogy a tervezett szándék messze túl­haladja a kommünikében jelzett szándékot. Kotzig Károly Ha nem akar a telefonnál sokáig vára­kozni, kérje beszélgetéseit meghatározott időre. KÖZÖTT A KÁVÉHÁZBAN ISTEN ŐRIZZEN TŐLE — de tegyük fel, hogy felszaporodott bűneink összbü­ntetése eínén Budapesten ma délután öt és hét óra között megismétlődne Pompej és Hercula­­num pusztulása. Uzsonna idején forró láva­tömeg zuhanna le a derült égből a városra, eltakarva a napot, szikrázva és lobogva locs­­csanna szét a háztetőkön, mennydörögve nyo­mulna be az emeleti ablakokon, felégetné a fákat, fekete hamuval tömné be a sikoltásra kitáguló szájakat és eltemetné az egykor lár­más, tehetséges és elégedetlen Budapestet az a masszív sötétség, amelyben a csend örökké­­tartó és amelyben a halhatatlanságra immár semmi remény sincs. Rossz volna, az tény, hiszen az embernek még annyi dolga van a világon s már csak azért se történhet meg ve­lünk ez a világszenzáció, mert nálunk kon­szolidáció van. Vezúvunk sincs, a János­­hegyen kivilágított méhkas ragyog, nem a Vezúv rózsavörös torka, pogányok se va­gyunk, közállapotaink a hivatalos jelentések szerint tűrhetőknek mondhatók, ami még egy kis baj van, azt éppen most igazítja el Beth­len, a rendőr szabályosan ki-kitárja karjait a sarkon, nagyban készülünk a nyári világra­szóló ünnepségekre, nem lehet itt baj, ahol egy Társadalombiztosító működik. Ha igazán teljes biztonságban élhetünk és ülhetünk egy olyan kávéházban, ahol csupa nő van jelen. Ezt a kávéházat nem öntheti el a láva, ben­nünket nem ásat majd ki a láva alól semmi­féle tudós, nem bámulnak majd bennünket kései turisták, Pestből nem lesz pompeji pa­noptikum. Rémkép még csak el is képzelni azt, hogy a láva rajtaüssön egy sereg tisztes­séges asszonyon, akik fergeteges csevegésbe merülve, ide-oda hajlongva, meg se tudnák igazítani a szerencsétlenség előtt a hajukat. Vagy hogy éppen akkor érje őket a törté­nelmi katasztrófa, amikor dicsérik a barát­nőjük ruháját. A láva megdermesztené kar­jukat a levegőben, amikor kezükben a tükör­rel, éppen bele akartak nézni. A láva úgy konzerválná őket az utókor számára, mikor még a soványítókúrát nem fejezték be. Ez a tapintatlanság felháborító lenne. De ha mégis bekövetkezne, akkor a jövendőbeli pesti vulkanikus múzeumban ez a traccs-kávéház volna a leglázítóbb emlék arra, hogy anno 1930-ban milyen gondtalanul éltek itt az emancipált asszonyok, az úgynevezett mon­dáin nők.* A HÖLGYEK KORÁT e zsivajgó kávéház­ban úgy lehetne meghatározni, hogy itt már évek óta mindenkinek megvan a községi vá­lasztójoga. A borvörös termekben egyiptomi cigaretták füstjéből alakul ki az alkonyi le­vegő, terhes ez a levegő, sünt és kékes, egy­­egy villanybokor pásztortüze alatt összeszo­kott barátnők cséphadarója szapulja a vilá­got. Tűk, gyűrűk, fülbevalók köve villog, a csuklókon fehér kavicsbánya szórja sugarait, olyan szilaj fitogtatása folyik itt a gazdag­ságnak, hogy az arcokról lem­ az a szenvedés, amelyik elárulja azt, hogy, sajnos, csak eny­­nyit hoztam magammal, több már nem fért rám, de ha még kételkednél, akkor rögtön be­tolom ide, eléd, a svábhegyi villánkat, a két autónkat, esetleg a kislányomat is, mert az is van egy, de ne kívánd, drágám, hogy a gyerek öregítsen itt engemet. * A SZEMEK dekoratíve gondozott arcokból világítanak elő, de ne fuss pillantásuk után, mert ezek a tekintetek már nem illúziókat kutatnak. Az érdek kiélezte pillantásukat, a közéjük tévedt fiatal leányt a késdobálók művészetével sebzik halálra. Az asztal fölé borulva beszélnek, megdőlve, mint a vihar­ban előrecsavarodott páfrányok s ajkukról a szó úgy ömlik, mint cserepedéskor a me­gyeri víz, minden leplezés és képzelet nélkül, a düh és a közlés kéjében foganva, csípve, marva és lelugozva a távollevőket. Köpenyük a pótszéken gyűrődik, a gyűlöletet dokumen­tálva, amelyet e földiekben dús nők a ruha­táros iránt éreznek. Az öreg nénikék bun­dába, prémbe és zsemlyemorzsákba burkolva, ritkán ejtenek egy-egy lesújtó szót, örököseik mohón lesik, de azonnal elfordulnak tőlük, majd öt perc múlva újra meghallgatják az ósdi véleményt. A boákat átvetik a vállon, mint a mentét s a kivégzett szerencsétlen róka fejét és üvegszemeit percekig igazgat­ják.* DÉMONOK is kísérleteznek itt, e női par­lamentben, azzal, hogy feltűnjenek. De olyan erős és nagy a többiek összhatása, olyan fa­lanx ez, olyan összjáték, hogy a tapasztalat­lan és hiú démon elveszti lába alól a talajt. Elveszti és igyekszik arra, hogy hasonlítson a többihez. Ruhája szerény, nyaka csukott, kalapja tömegcikk, kis ölebe az asztal alatt állandóan rúgásokat kap, mert mutogatni akarja magát. A démon is gyakran tördeli a gyufaszálakat, mert a többi is azt gyako­rolja. A pincérek külön gyufakollekciót szol­gálnak fel a tördelésre. A romboló kis kezek porrázúzzák a kis fenyőszálakat, néha ásol­­mak­ban, néha a zaklató indulatok hevében* * A ZAJ egy kazén lüktetése, a céltalan és súlytalan beszélgetés állandó melódiája, a füst, mint az őserdők indái, befonja az alas­kokat s elmeríti őket két órára a haszonta­­lanságba. Didergő, vérszegény teremtése, úgy használják a csipkekendőt, mint a szá­­rító lepedőt, sápadt kezük a sál rojtjaival játszik és monoton hangon helyeselnek, lele­kesednek, ájuldoznak a vérmes, a turbó, a száguldó szavú szónoknőnek, hogy: igen, drágám, de milyen igazad van, drágám, és megtette? Nahát, ilyet!... Ki tette meg, mit tett meg? A rejtély, biztosan egy férfiról van szó, aki nem is tudja azt, hogy őt most kivégezték.★ AHOL FÉRFI TRÓNOL az asztalnál, ott központ van, arrafelé az irigység szárnyal s valami mélyen megalázó basafölény heveré­­szik annak a férfinak az arcán, csodálatos az, hogy tűri ezt a romrajongást, ezt a feltűnő helyzetet. Csodálatos az, hogy nem kap a kalapja után és nem rohan el innen, hogy nem hagyja magukra a hölgyeket. Egy nő és száz férfi hódolata — ez valami természetes forróégövi jelenség. De kétszáz nő és tizenöt férfi, ez kényelmetlen, ez igazságtalan és veszélyes helyzet, ilyen összeállításban ki­derül az, hogy az egész női nem felszabadí­tása és szabadságharca üres fikció. Az már nem is leereszkedés, ahogyan ezek a férfiak hümmögnek, ha szólnak hozzájuk. Borravaló minden szavuk. Ha a fent említett láva tény­­leg megérkezne, akkor ezeket se kímélje. Nem szabad megöregedni, ha a pénzhajsza, a politika és a hivatal ennyire kimetszi a férfiből a lovagot. Akkor inkább pusztuljunk­ el fiatalon.♦ TÉPDELIK A DIVATLAPOKBÓL’ az ere­­deti modellek képeit is, ez is szórakozás, le­­csúsztatják a külföldi lapot az asztal alá és a kitépett lap belekerül a retikülbe. Talán ilyen apró vétkek és kihágások miatt nem tudnak a pincérekkel bánni, belevörösödik az ember, amikor azt hallja, hogy édesemnek, drágámnak titulálják a főúrt, bókolnak a ki­­szolgálónak, mintha valamennyi pincér pre­­potens francia garcon volna, akire nem le­­het rászólni. Női fürdőhelyeken érzik magu­­kat ennyire kiszolgáltatva az asszonyok, val­­ami kiábrándító félelem, tartózkodás és ön­­tudathiány keríti hatalmába őket, minthét nem lenne zsebükben a házassági dokumen­tum, félszegek és megfeledkeznek arról, hogy, van valaki, vagy volt valaki, aki imádta őket. Férfi ne menjen traccsoló hölgyek közé, kerülje el messzire az ilyen társadalmi számú kivetést, a deportáltak sülyedése és vigasz­­talansága uralkodik egy ilyen szigeten, amely­­ről csak megtépázva lehet elmenekülni. Papp Jenő ­ Női tavaszi* kabát vételénél keresse fel áruházamat, hogy meggyőződjék a minden ízlést kielégítő és az Ön részére is minden tekintetben legmegfelelőbb választékról és árakról. Néhány cikk mely mindenkit érdekel: i, tet. gyapjú flausoli felöltő­­k*......38.­Divatos düble felöltek 44.-* Teveször felöltek.... 44.-“ Tweed felöltök......44.­KS,modellköpenyek 64.­Legújabb min RrmnhArflae táju és fazonú Dah­lUüs y C3 Sevilla ruhák­­tői -tői .. 20.­,22.­Nagy választék mindenfajta női kabátokban, kosztüm­ökben, selyem és szövetruhákban ÁRVAI HENRIK női felöltek és ruhák nagyáruháza * Alapítva: 1909 csakis Király­­utca 36 Fióküzlet nincs!* Kérje díjmentes tavaszi divatértesítőmet! I 1930 április 20, vas&m­ail A hindu nacionalisták felgyújtottak egy arzenált Kalkuttából jelentik: Az indiai nacionalis­­ták nemzeti ellenállásának megkezdése óta szombaton délelőtt folyt az eddigi zavargá­sok közül a legsúlyosabb. Chittagong váro­sában mintegy 100 hindu nacionalista fel­­gyújtotta az angol katonai csapatok arzenál­ját, amely számos robbanás után teljesen le­égett. A kivonult rendőri és katonai csapa­tok sortü­zet adtak a zavargó nacionalistákra, akik közül heten holtan estek össze. Chitta­­gongba nagyobb katonai osztagokat vontak­ össze, hogy a további zavargásokat még ide­jében elfojtsák. A szombatra virradó éjszaka hindu nacio­nalisták merényletet követtek el a Chitta­gong felé vezető vasúti útvonalon egy vonat ellen, amely kisiklott. A vasúti töltést több­­százméteres útszakaszon szétrombolták. , Gandhiné harca a szesz ellen Londonból jelentik. Gandhi felesége egy női önkéntes csapat élén kora reggel bejárta Jalalpur munkásnegyedét és antialkoholista­dalokat énekelve, házról-házra ment, fel­szólította a lakosságot, hogy az ivásról mond­jon le. A férfiak nagyobbrészt már munkába men­tek és így csak a nőkkel beszélhetett. Arra biztatta a nőket, hogy ne adjanak enni fér­jeiknek, ha azok iszákosak. Azután felszólí­totta önkénteseit, hogy vágják ki a pálmákat, amelyeknek levéből szeszesitalt készítenek. Kalkutta utcáin reggel 4 óra óta megerő­sített fegyveres rendőrcsapatok és páncélos autók cirkálnak, hogy a csütörtökihez ha­sonló zavargások megismétlődését mega­ka­­dály­ozzák.

Next