Magyarság, 1930. május (11. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1930 MÁJUS 1. CSÜTÖR­ÖS SZERKESZTŐ* TAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ , BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ.­ TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71. POSTAFIÓK 10 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XS ÉVFOLYAM, 98. (2758.) SZÁM Nyilvános számadást A takarékosság jegyében megszületett első költségvetés most megindult parla­menti tárgyalása felrántja a zsilipeket amelyek mögött az utolsó hónapokban a panaszok egész áradata tornyosult össze és most harminc napon keresztül fo szabadon ömleni a nehéz viszonyok szülte elkeseredés és az ellenzéki bírálat lávája a piros bársonyszékek felé. Mintha a nagy fordulattól, amelyet az eddig duzzadva növekvő költségvetésnek öt százalékkal való csökkentése jelent, a lelkek felszabadultak volna, a kormány­párti padokról is az elítélés szavai hang­zanak el az eddig követett pénzügyi és gazdasági politika súlyos tévedéseivel és hibáival szemben. Ilyen keserű és ellenzéki hangulatban csak természetes, hogy Gaal Gaszton nagy beszéde, amelyben olyan élesen támadta a kormány politikáját, hálás visszhangra talált a Háznak úgyszólván minden oldalán. El lehet bátran mon­dani, hogy leromlott parlamenti életünk­nek ez a puritán egyénisége a nemzet lelkiismeretét szólaltatta meg akkor amidőn kemény szavakkal megálljt ki­áltott annak a gondatlanul könnyelmű pénzügyi politikának, amely a trianoni országcsonk koldusszegénységére egy duzzadt államháztartás hivalkodóan cif­­rálkodó épü­k'tt't r­merte, am­ely a­z­­Ö­SSJK3' roppanás veszélyével fenyegeti a nemze gazdasági erejét. Hogyan juthatott államháztartási po­litikánk ily veszedelmes lejtőre, — erre is választ találunk Gaal Gaszton beszé­dében. Az államháztartás vitele az utolsó években egyre jobban elvonatott a par­lament és a közvélemény éber és szigorú­­ ellenőrzése alól és jóformán ki volt szol­gáltatva az egyre jobban terpeszkedő központi bürokrácia korlátoktól nem fe­szélyezett önkényének. Az adóztatás te­rén éppúgy, mint a vámkérdésben a Szemellenzős bürokraták egyoldalúan túlzott elgondolása érvényesült és süket fülekre talált minden figyelmeztetés,­­óvás, tiltakozás, jött légyen az Nagy- Magyarország legkiválóbb szaktekin­télyei, avagy a független sajtó hasábjain megnyilvánuló közvélemény részéről. A szanáláskor csupán négyszázmillió aranykorona teher elviselésére tartot­ták képesnek az országot és fejenként csupán 50 aranykorona közszolgálta­tásra számítottak. Csupán ily mértékű megterheléshez adta hozzájárulását az országgyűlés is, amikor a három évre szóló szanálási tervet elfogadta és annak végrehajtására diktatórikus hatalommal ruházta fel a kormányt. A pénzügyi diktatúra azonban alapo­san elgfloppírozta magát. Négy év alatt kétszeresre ugratta fel a csonka ország költségvetését és hozzá még 700 millió pengőnyi felesleget is produkált. A fejen­kénti megterhelés ennélfogva a tervezett 50 aranykorodról 112 pengőre szökött fel. De még ez sem mutatja a megterhe­lés igazi nagyságát; ehhez hozzá kell venni még azt a 200 milliós adó- és ille­tékhátralékot, amelyet kivetettek ugyan, de már nem lehetett behajtani a leg­könyörtelenebb végrehajtási eljárás mel­lett sem. Ez az államháztartási politika nemcsak rombolóan hatott a gazdasági életre, de alkotmányellenes is volt, mert illuzóriussá tette az országgyűlés adó­­megszavazási jogát, hiszen a ténylegesen jóval nagyobb összegben kivetett, illetve beszedett adókról és illetékekről csupán a nagykésőn közreadott zárszámadások­ból értesült, amikor már a túladóztatá­son segíteni nem lehetett. De mi lett a hatalmas feleslegekkel és a szanálási kölcsön 250 millió arany­koronára rugó összegével, tehát a folyó kiadásokon kívül rendelkezésre állott egymilliárdnyi pengővel? Erről sem ka­pott az ország, de — úgy látszik — az országgyűlés sem részletes beszámolót Egész sor határozati javaslat akarja arra szorítani a kormányzatot, hogy az országgyűlés és ezen át a nagy nyilvá­nosság betekintést nyerjen ezeknek az ösz­szegeknek miként való felhasználásába A takarékos államháztartási politiká­hoz vezető első lépés, hogy az állami be­vételek hováfordításáról az országgyűlés a hatályos ellenőrzést lehetővé tevő rész­letes tájékoztatást nyerjen. Helyesen kö­veteli Gaál Gaszton, hogy minden mi­nisztérium adjon kimutatást a dologi kiadásokról, a bel- és külföldi kikülde­tések költségeiről, az anyagbeszerzések­ről. Ez lehetővé tenné az állami költség­vetés negyedrészét tevő „dologi kiadá­sok“ részletes megismerését és célhoz­­vezető takarékossági rendszabályok élet­­beléptetését. A posta és az államvasutak által egyes alakulatoknak adott refak­ciókról is tudnia kellene az országgyű­lésnek és ismernie kellene, hogy az ily­­módon elmaradó állami bevétel mily összegre rúg. Csakis ez esetben tudná az országgyűlés megítélni, hogy a tarifája­ engedmények közgazdasági haszna­ meg­éri-e az áldozatot. Az alkotmányos ellenőrzés elemi kö­vetelését szolgálja Gaál Gaszton akkor, amidőn kimutatást kér arról is, hogy kormány mily alakulatokkal és milyen szerződési viszonyban van és hogy mi­lyen összegre rúg az államnak ily irányú megterhelése. A különböző állami ak­ciókról és támogatásokról, valamint az állam birtokában lévő részvényekről és üzletrészekről annyi suttogás és híresz­telés kering a közönség körében, hogy a kormányzat erkölcsi presztízse követeli, hogy mindez teljes világosságban álljon közvélemény előtt és mindenki meg­győződhessék arról, hogy az adózókból könyörtelenül kisajtolt százmilliókat valóban a kellő gondossággal és hasznos célokra fordították.­­ Az utóbbi évek politikájának egyik legsúlyosabb hibája, hogy a kormányzat az államhatalmi befolyást egyre jobban kiterjesztette a gazdasági életnek min­den ágára, sőt közvetlenül beavatkozott gazdasági életbe. Úgyszólván a sze­münk előtt folyik a gazdasági élet álla­mosítása és bürokratizálása. Sokan azt állítják, hogy ez a káros folyamat hatal­mas motorikus erőt nyer egyes tiszt­viselők önző egyéni érdekéből, akik ek­ként igen jelentős jövedelmekhez jut­nak. Helyeselnünk kell tehát Gaal Gasz­­tonnak határozati javaslatát, amelyben azt kívánja, hogy név szerint soroltassa­nak fel azok a tényleges és nyugdíjas tisztviselők, akik a kormány megbízásá­ból, vagy a kormány engedélyével fog­lalnak helyet valamely vállalat vezetősé­gében és az is megjelöltessék, hogy mi­lyen minőségben. Az összeférhetetlenség etikai elve egyre jobban háttérbe szorul a kormányzati, meg a törvényhozói hatalom letéteményesei egyre inkább közvetlen anyagi kapcsolatba jutnak az üzleti és vállalati élettel, ennélfogva megszűnik függetlenségük és meginog­hat pártatlanságuk. A nyilvánosság el­lenőrzése alá kell tehát helyezni minden olyan kapcsolatot, amelyben az állam­ hatalom van tisztviselőin keresztül az egyes vállalatokkal. Az államháztartás diktatórikus vitelé­nek, a bürokrácia és a miniszteri önkény uralmának véget kell vetni. A szigorúan alkotmányos rend és ellenőrzés visszihb állítását nem csupán igen fontos gazda­­sági érdekek, de a közélet erkölcsi tiszta-­­sága és a szociális nyugalom fentartása is parancsolólag követelik." ssa ­ Gaal Gaszton és Bethlen István vitája a kormány elhibázott vámpolitikájáról Scitovszky belügyminiszter felszólította a szociáldemokratákat hogy ne tartsák meg a május 1-i »tüntető sétát« A nagyon vontatottan induló költségvetési vitát szerdán Gaal Gaszton beszéde kavarta fel, aki az egyórás beszédidő korlátai között minden eddiginél elkeseredettebben tiltako­zott a mai rendszer gazdasági, politikai és morális hibái és mulasztásai ellen. Gaal Gasztornnak a kormány mezőgazdaságellenes vámpolitikájáról és tarifális intézkedéseiről tett megjegyzései oly hatást tettek a kor­mánypártra, hogy Bethlen István gróf mi­niszterelnök szükségesnek tartotta a rögtöni válaszadást. A miniszterelnök felszólalásának legmeglepőbb részlete az volt, hogy a mező­­azdasági érdekeltségek mindeddig nem tu­datták a kormánnyal, milyen vámtételek revízióját óhajtják. Az egységes párt nagy 1 .­­fia ,rt Jo-gál­apítást és az egységespárti agrárblokk vezetősége rögtön elhatározta, hogy erre vonatkozólag nyilatko­zattételre szólítja fel a hivatalos és félhiva­talos agrárképviseleteket. A déluári ülés végén Scitovszky Béla belügyminiszter kért váratlanul szót és innen, a parlamentből intézett felszólítást a szociál­demokratákhoz, hogy gondolják meg magu­kat és ne rendezzék meg a munkásszerveze­A képviselőház szerdai ülését P­ets­n­yi Endre alelnök tíz óra után nyitotta­­meg. Wekerle pénzügyminiszter a torony,­hatósági joggal felruházott s egyes megyei városok részére engedélyezett rendk­ívül házadómentességről szóló jelentést ter­­jesz­tette be, majd az állami költségvetés f­oly­tatólagos tárgyalására tértek át.­­ Krüger Aladár egységespárti a ml­unka­­nélküliek ügyét hozta szóba, majd­­pedig fölemlítette, hogy Folkusházyén kívül­ van­nak még olyan mammut-fizetések, melyek­ről époszokat lehetne írni. A nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok­­ titkos tek május 1-re tervbevett Andrássy-úti tűn­­­tartalékainak megadóztatását kivánta, tetősétáját, mert az esetleges következm­é­­nyekért őket terheli majd a felelősség. A szzo­­ciáldemokrata vezérek nem voltak a kép­vi­selőházban és így a miniszteri interpelláló válasz nélkül maradt. A nyolcórás ülés máris annyira igény­be­vette a képviselőház idegeit, hogy az inter­pelláló képviselők is jobbnak látták elhal­­asz­tani beszédeiket, csupán Csik József mon­dott el megdöbbentő és szívbemarkoló a­da­­tokat a mezőgazdasági munkanélküliségiről. Az intrepellációra Mayer János válaszolt és megígért mindent, amit ma egy mini­ster ígérhet. ( Gaal Gaszton élesen bírálja a kormány politikáját Ezután Gaal Gaszton szólalt fel. A je­lenlegi házszabályokat kifogásolta, amelyek nem teszik lehetővé, hogy egy óránál töb­bet beszélhessenek. Nem is lehet a költség­­vetés tételeivel a rendelkezésre álló idő alatt behatóan foglalkozni. Hiábavaló a heteken át tartó mélyreható tanulmányozás, ha az elnök a fejtegetések közepén belefojthatja a szót abba, aki alapos bírálatra kész. Ezért csak általános szempontokat érinthet. A kormány figyelmébe ajánlja a régi és új nyugdíjasok járandóságai közt fennálló kiáltó ellentéteket. (Általános helyeslés.) Biztosítani kell a falusi lelkészek és tanítók megélhetését is, abszurdum, hogy intelli­gens, diplomás embereknek huszonöt—har­minc hold jövedelemből kelljen megélniük öt általában a tisztviselők ellenségének tartják, mégis szóbahoz egy igazságtalan­ságot, amely a postaszemélyzettel az 1925 évi státusrendezésnél történt. A postatisztviselőknél a státusrendezés azt az arányt állapította meg, hogy a VI. fizetési osztályba feljuthat 2%, a VII-be 10%, a VIII—IX-be 22%. Amikor ez a rendezés történt, a postatisztviselők létszáma 1480 volt, azóta, miután a postaüzem erősen fej­lődött, a létszám 1750-re emelkedett, de az előléptetési százalékot még mindig a régi státus szerint állapítják meg. Ezen a hely­telen állapoton úgy lehetne segíteni, ha a postatisztviselők üzemi pótlékából, ami­vente 6-­6­4 millió pengő, levonnák az új státusren­dezéshez szükséges 150.000 pengőt és a megmaradt összeget osztanák szét a tiszt­viselők között. Kívánja s határozati javaslatokat terjeszt be, hogy a jövőben minden minisztérium ad­jon kimutatást a költségvetésben a dologi kiadásokról, a kiküldetések költségeiről, n­apidíjakról, anyagbeszerzésekről, hogy a burgetnek mintegy huszonöt százalékát ki­tevő dologi kiadásokat, amelyek jelenleg ismeretlenek, a Ház tagjainak módjukban legyen megismerni. A költségvetésben legyen kimutatás arról is, hogy az államvasutak és a posta kiknek milyen re­akciókat adnak, hogy a kormány milyen alakulatokkal, mi­féle szerződéses viszonyban áll, továbbá ki kell mutatni azt is, hogy a kormány hány tisztviselői jóléti intézményt tart fenn­­ és ezeknek a költségei mit tesznek ki. Név sze­rint sorolják föl azokat a nyugdíjas tiszt­viselőket, akik a kormány engedélyével, vagy megbízásából, valamely vállalat igazgató­ságában foglalnak helyet és azt is mutassák ki, hány vállalatnál szerepelnek ilyen­képpen. A takarékosságnak több konkrét módját ajánlotta, az első a hatáskörök meg­nyirbálása, mert lehetetlen, hogy a kormány minden alantas dologgal foglalkozzék, a má­sik mód pedig az, hogyha valami munkának a felülvizsgálásáról van szó, akkor ne száll­jon ki egy csomó tisztviselő. Az ilyen apró­lékos és költséges eljárást igénylő ügyektől meg kell szabadulni. Az autóláz a pazarlásnak a szimbóluma Gaal Gaszton: Valóságos autóláz van nálunk, ebben szenved a jelenlegi rezsim, és ezt csak azért mondja, mert ez a­­z szimbóluma a pazarlásoknak. Nagyon rossz vért szülnek ezek a dolgok, a pazarlások sorában látni olyant is, hogy szalonkocsi­­ban mennek vadászni, a gépkocsit kv tehervonat hozza le és külön kalauzok­nak a vagonok mellett. Ilyen esetné­ idézték elő a francia forradalmak OMGE-nél bizonyos statisztikai adat­ kutatására a múlt évben be volt 36.000 pengő. Amikor erre szól Á­ra 16 fillér

Next