Magyarság, 1930. május (11. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-13 / 107. szám

13 i idő A Meteorológiai Intézet jelenti május 12-én este 10 órakor. Az időjárási helyzet lényegiben változatlan. A nagy légnyomás Délnyugateurópát borítja s onnan nyomul a szárazföldre míg Európa keleti felében inkább kicsiny a légnyomás. E helyzetnek megfelelően, nyugati légáramlással tengeri levegő nyomul a szárazföldre; az ég borult, az idő sokhelyütt esős, aránylag hűvös. Hazánkban a nap folyamán is voltak kisebb esők. A hőmérséklet itt—18 fok Celsiusig emelkedett. Jóslás: Nyugati, északnyugati légáramlással változékony és aránylag hűvös idő várható, helyenként még esővel. — Zita királyné születésnapja. A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók Szent István Bajtársi Egyesületének Gizella királyné törzse Zita özvegy királyné születésnapja alkalmából hálaadó szentmisét mondatott a szerviták templomában. Nagyszámú és előkelő közönség gyülekezett össze vasárnap délben 12 órakor a templomban, ahol a Szent István Bajtársi Egyesület fehérsapkás diákjai állottak díszőrséget. Baranyay Jusztin egyetemi tanár, hittudománykari dékán csendes misét mondott, mely alatt a Budai Zeneakadémia énekkara és zenekara egyházi énekeket adott elő művészi készültséggel. A szentmisén megjelentek: Pallauicini Sándor őrgróf, Széchényi József gróf, a Szent István Bajtársi Egyesület vezére, Széchényi Endre gróf, Odescalchi Károlyné hercegné, Lázár Miklós gróf és felesége Apponyi Rezsőné grófné, a Magyar Nők Szent Korona Szövetségének népes küldöttsége és még sokan mások. Mise végén az énekkar és a közönség a Himnuszt énekelte el. — A községi tisztviselők fizetési osztályba való sorozásukat kérik. A Községi Tisztviselők Országos Egyesülete vasárnap délelőtt tartotta évi közgyűlését. Gálffy Dénes dr. elnöki megnyitója után letárgyalták a számadásokat, megállapították a költségvetést. Juhász Kálmán ismertette azt a memorandumot, amelyben a községi kezelőtisztviselők azt kérik, hogy teljesen egyenlő elbánásban részesüljenek a megyei és állami tisztviselőkkel és kérik, hogy sorozzák őket fizetési osztályokba. A továbbiakban a vasúti jegykedvezmény megadását kérik, mert eddig az öszszes köztisztviselők között egyedül a községi kezelőszemélyzet az, amely ezt a kedvezményt nem élvezi. Koncz János dr.-t, a Községi Jegyzők Országos Egyesületének elnökét az egyesület dísztagjává választották. Foglalkoztak még a tisztviselői lakáspénzek, felemelésének kérdésével. A •Esterházy Miklós nádor lemondása óta: és -1 Pázmány Péter és Bethlen Gábor kiváló kortársát az Esterházy-dinasztia nagyságának és fényének megalapítóját a vele foglalkozó történetírók nyomán a Habsburg-ház egyik leghívebb szolgájának ismerjük és legfeljebb arra emlékszünk még kisdiákkorunkból, hogy amennyire ideje engedte, a tollat is szívesen forgatta, irodalmi munkáit pedig Toldy adta ki valamikor a múlt század hatvanas éveiben. Akik a XVII. század történelmével behatóbban foglalkoztak, arra is emlékeznek majd, hogy ugyancsak még a múlt század hatvanas éveiben hozáfogott Szalay László a kismartoni levéltár Esterházy Miklós nádorra vonatkozó gazdag anyagának publikálásához, össze is gyűjtött belőle három kötetre valót, megérni azonban csak az első megjelenését érte. Ez a vállalkozás nemcsak szerkesztőjének és gondozójának korai halála miatt maradt csonka, hanem azért is, mert azóta sem akadt, aki felvegye a fonalat, vagyis publikálja a többi lévasét és aktát is, amely Esterházy Miklós húszesztendős nádorságának többi jelentős fordulatáról, a közreműködésével kötött békékről, az alatta tartott országgyűlésekről, a nevéhez fűződő reformkísérletekről, elsősorban pedig az általa kidolgozott és Bécsbe terjesztett memorandumokról az Esterházy-család levéltárában fenmaradtak. Hajnal István dr. egyetemi magántanár, a levéltár ezidőszerinti gondozója akadémiai székfoglaló értekezése tárgyául a nagy nádor lemondását, jobban mondva, lemondásának történetét, előzményeit és következményeit választotta. Ezt az értekezést, amely terjedelemben és fajsúlyban egyaránt átlépi az akadémiai székfoglalók tradicionális kereteit, Esterházy Pál herceg adományának felhasználásával a Magyar Tudományos Akadémia nemrég önálló füzetben publikálta. A XVI. század első felének hagyományos megítéléséhez, szereplőinek markáns vonásokkal rajzolt arcképéhez, a vele foglalkozók eddig főleg a Bethlen Gábor nevével kapcsolatos függetlenségi törekvések forrásanyagát, másrészt pedig a Pázmány Péter működésével jellemezhető ellenreformációs mozgalmak történeti kapcsolatait használták fel. Szóval általánosságban a szóbanforgó évtizedek politikai történetét rekonstruálták. Hajnal István az akkori királyi Magyarország kormányzattörténetének szempontjából számol be, mint imént említettük, eddig jórészt ismeretlen, de mindenképpen autentikus források felhasználásával Esterházy Miklós nádor ismételt lemondásairól. E lemondások okai részben személyi, részben tárgyi természetűek voltak, a személyeket talán Pázmány Péternek, a nagy nádor nagy ellenfelének nevével jellemezhetnék, a tárgyiakat pedig egyre-másra előterjesztett javaslatainak meghiúsulásával. Igaz, hogy e javaslatokat függetlenül már most attól, mennyire voltak életképesek és megvalósíthatók, mennyire nem, többnyire rosszkor állt elő Esterházy nádor, másrészt azonban, addig legalább, soha olyan szükség a magyar gazdasági és politikai életnek biztosabb alapokra való helyezésére, külső befolyásoktól való függetlenítésére nem volt, mint éppen e relative békésnek vehető decemdumok alatt. Esterházy végeredményben két malomkő közé került Az udvar a nádor sürgette, önállóbb magyar kormányzat gondolatát veszélyesnek és a Habsburg-dinasztia már akkoriban csirázó centralisztikus törekvéseivel szemben kárhozatosnak tartotta, úgyhogy még annak is elejét vette, hogy Esterházy az országgyűlések elé terjeszthesse reformjavaslatait. Ha nem ment is odáig Juno receptjének követésében, hogy miután a fensőbb hatalmaikat megmozdítania nem sikerült, az Acheronba szállt le szövetségest keresni, Esterházy mindinkább érezte annak szükségét, hogy a magyar rendek támogatását nyerje meg. E támogatás megnyerésében odáig ment, hogy, meggyőződéses katolikus létére, mind határozottabban követelte a protestáns rendek megbékítését, ha mindjárt jelentős eredmények árán is. A Pázmány Péterrel való folytonos és mérges viszályok oka bizonyára Esterházynak ebben a toleráns magaviseletében keresendő. De ezt a toleranciát átfogó elvi célok szentesítették, nem pedig kicsinyes hatalmi féltékenykedés, mint azt eddig hitték. Nagy programjából bizony csak apró részletkérdéseket sikerült megvalósítania. Egyes politikai követeléseit, főleg a török kérdésben, Bécs teljesítette ugyan, de azt a nagy átfogó reformot, amely szeme előtt lebegett, a nádor bizony nem tudta megvalósítani, dacára annak, hogy egyik országgyűlés követeit a másik után próbálta megnyerni számára, másrészt pedig, hogy az udvarnál is egyre határozottabban lépett fel programjának teljesítése érdekében. Látván törekvéseinek meddő voltát, ismételten le akarta már vonni a konzekvenciákat, így az 1642-re hirdetett országgyűlés előtt már anynyira ment, hogy a vármegyékkel is tudatta a nádorságáról való lemondását. Minthogy azonban ez a lemondás előreláthatóan nagyvihart idézett volna elő, az eredetileg tavaszra hirdetett országgyűlést őszre halasztották, igaz, hogy ősszel sem sikerült az udvarnak, noha hetekig tartottak a tárgyalások, a nádort engedékenységre bírni. Másrészt pedig, mivel a császári seregek éppen akkoriban szenvedtek Lipcse mellett döntő vereséget, mégis csak arra szánták magukat, hogy a már egybegyűlt országgyűlést újra elhalasszák, Esterházyt pedig a király egyenes parancsszavával bírták nádori tisztének megtartására. Esterházy keserű szívvel engedett a parancsnak és lankadatlan buzgalommal, szívóssággal, küzdött továbbra is politikai koncepciójának megvalósulásáért, ezt azonban I. Rákóczi György támadása végleg meghiúsította. Esterházy Miklós küzdelme a nemzet egységének helyreállítása érdekében nem egy vonásában Zrínyi Miklós hasonlóképpen heroikus és meddő küzdelmére emlékeztet. Iratai között találunk egy memorandumot, a később annyi változatban szereplő nagy memorandumainak alkalmasint első konceptusát, abból az időből, amelyben Bethlen Gábor nyomása alól felszabadulva, új korszakot remélt hazája, új lehetőségeket a maga tevékenysége számára. Sötét színekkel festi benne, akár csak egy emberöltővel utóbb Zrínyi Miklós, az ország elhagyatott állapotát, végvárainak romlását, őrségeinkszétzüllését. A vitézek fizetés híján ha helyükön maradnak is, földmiveléssel, kereskedéssel tartják jól-rosszul fenn magukat, de méginkább koldulással, rablással, török ellen való portyázással. A török pedig százszorosan visszafizet és gyenge helyzetünk ismeretében, minden békeszerződés ellenére, egyre fogyasztja földünket, népünket. Az örök bizonytalanságban, rendszertelen erőkifejtésekben, haszontalan áldozatokban tönkremegy az ország, a kereszténység védőbástyája. Pedig — és ez éppen Esterházy Miklós nagy tétele — leszámítva a nagy háborúkat, Magyarország saját erejéből is fenn tudná magát tartani, ha kellő szervezettel bírna és jól kormányoznák. Szegény Esterházy minden esztendővel jobban érezhette a szilárd bázis hiányát maga alatt. Úgyszólván fűhöz-fához fordult, nem törődve vele, hogy gyanúval nézik ezt odafönn, mentegetődzik is sűrűn az önálló intézkedések, manapság talán úgy mondanák, az egyéni akció vádja ellen. Igaz, — írja egy helyütt — hogy Bécs csak hat órára — Hetven éven felüli menyasszonyok. Bécs város 1929-re vonatkozó házassági statisztikája emelkedő irányzatot mutat az előbbi évek statisztikájához viszonyítva. Ez az emelkedés azonban egészen szokatlan formában jelentkezik, amennyiben a többletet csupa olyan házasság okozza, ahol a menyasszony már túlhaladta az ötvenedik életévét. Egy-két évtized előtt ritkaságszámba mentek az ilyen házasságok, ma azonban legkevésbé sem kelt csodálkozást, hogy egy esztendőben 481 öt Xen túli menyasszony öltötte magára ,,Hymen rózsás láncait“. A bécsi statisztika közöl azonban ennél érdekesebb adatokat is. Megtudjuk a rideg számokból, hogy 77 menyasszony átlépte a hatvanadik évét, sőt tizen válukon hét évtizeddel léptek az oltár elé. A férfiakról készült kimutatás szerint 1929-ben 1363 olyan házasságot kötöttek Bécsben, amelynél félévszázadnál idősebb volt a vőlegény és 81 elszánt agglegény akadt a 60—70 évesek között, akik, nyilván azzal a mottóval, hogy jobb későn, mint soha, megadással hajtották fejüket a házasság „aranyos jármába“. — A postamesterek otthont építenek Balatonföldváron. A Postamesterek és Postamesteri Alkalmazottak Országos Nyugdíjegyesülete vasárnap délelőtt tartotta tisztújító közgyűlését. Az egyesület elnöke, Wagner Richárd, megnyitó beszédében kiemelte, hogy a III. és IV. osztályú postamesterek kétségbeejtő helyzete arra indította az egyesület vezetőségét, hogy a miniszternél helyzetük javítását sürgessék. Parraghy József titkár felolvasta az elmúlt évi titkári jelentést. Ez a beszámoló megemlékezett arról, hogy Balatonföldváron három telket vettek a postamesteri otthon céljaira, amelynek felállítását az intézet vezetősége legfőbb feladatának tekinti. Végül arra kérte a közgyűlést, hogy az internátus fentartásának céljaira fizetési osztályok szerint két pengő, egy pengő és ötven fillér hozzájárulást szavazzanak meg. Wagner Richárd elnök bejelentette, hogy a nyugdíjasok betegsegélyezésénél kikötött 50 százalékos hozzájárulás terhét az egyesület vállalta magára. Ezentúl a nyugdíjasok épp olyan betegpénztári tagoknak tekinthetők, mint az aktív postamesterek. Azután megválasztották a tisztikart. Elnök Wagner Richárd főpostamester, alelnökök, Mezey János és Bedy Mihály postamesterek lettek. A titkári tisztet Parraghy Józseffel töltötték be. A vezetőség ezután a közgyűlés elé terjesztette azt a memorandumot, amelyben a III. és IV. osztályú postamesterek fizetésének rendezését és a létminimum megállapítását kérik. Ezután a közgyűlés köszönetet szavazott Szalay Gábor báró postavezérigazgatónak, aki a kari érdekek kivívásában mindenkor készségesen állt az egyesület mellett. — Autóval Afrikán keresztül. Wettstein lovag dr., a kiváló német botanikus, most tért haza félesztendős afrikai tanulmányútjáról, amelynek célja a sivatagii növényzet táplálkozási módjának tanulmányozása volt főképpen. Abból a szempontból ugyanis, hogy milyen módon él és táplálkozik a rettenetes hőségben és szárazságban az afrikai növényzet — még nem tanulmányozták ezt az érdekes flórát. Weittistein dr. a 18.000 kilométeres autóutat fia társaságában tette meg, aki az uttrechti egyetemen a botanika nyilvános tanára. Hosszú utazásuk alatt gyakran elakadt kocsijuk a laza homokban s bizony, néha félnapos kemény munkát végeztek hármasban a soffőrrel, amíg kiszabadították a kocsit a marasztaló homokból és ismét útrakelhettek. Elképzelhető riadalmat okozott a hatalmas túraautó olykor, amikor antilops strucc- vagy zebranyájak mellett vezetett útjük. Meglepő, hogy a jórészben kőkorszaki életet élő hottentották, kafferek, busmannok, hererák földjén áthaladva, a legbarátságosabb fogadtatásban volt részük rendszerint. Ennek az a magyarázata, hogy az utóbbi esztendőkben igen sok európai gyarmatos telepedett le Afrika földjén, akik természetesen automobilokat használnak az utazás és fuvarozás céljaira s igy a benszülöttek előtt többé nem megfejthetetlen rébusz a benzinnel hajtott kocsi. Ezenkívül az angol és amerikai vadászok és tudományos kutatók ugyancsak autóval járják ezeket az utakat, úgyhogy a legapróbb néger gyermek is ismeri már a száguldó gépkocsit. Az érdekes tapasztalatok között, amelyeket a két botanikus szerzett, nem utolsó, hogy az apró piperetárgyak, üveggyöngyfüzérek, tükrök — amelyek eddig az adásvételnél ellenértékként szerepeltek — úgyszólván, teljesen elvesztettek vásárlási erejüket s ma már a legsötétebb afrikai telepeken is az üveggyöngyöknél s egyéb apróságoknál mindenesetre értékesebb angol váltópénz szerepel, mint ellenérték. —z A TESz reviziós gyűlése Gödöllőn. Vasárnap délelőtt a Társadalmi Egyesületek Szövetsége reviziós gyűlést rendezett Gödöllőn, amelyen József Ferenc főherceg is megjelent. A helyiérdekű vasút gödöllői állomásán ünnepélyesen fogadták a főherceget, aki villamoson érkezett. Fogadására megjelentek a hatóságok vezetői, kivonult a levente csapat és a nagyközség lakossága nagyszámban. Vitéz Endre László dr. főszolgabíró beszéddel üdvözölte a főherceget. A reviziós gyűlésen az ünnepi beszédet Szontagh Tamás társelnök mondotta, majd József Ferenc főherceg szólalt fel és nagyhatású beszédben fejtegette, hogy Magyarországon mindennek magyarnak kell lenni. Különösen ápolni kell a magyar nyelvet s az itt élő nemzetiségeknek is meg kell tanulniok magyarul és a magyar nyelvet kell használniok. A gyűlésen osztották ki a jubileumi érdemkereszteket, amiért a kitüntetettek nevében Nagy Sándor festőművész mondott köszönetet. A gyűlés után bankett volt a Központi szálló nagytermében. .. Injekciók a dohányzás ellen. Fölösleges bővebben magyaráznunk, hogy a tüdő és a légzőszervek betegségeinél, illetve azok gyógykezelésénél milyen káros szerepe van a dohányzásnak. Ilyen esetekben az orvos tanácsa. „Hagyjon fel a dohányzással“ vagy „mérsékelje a dohányzást“ — rendszerint a pusztában elröppenő szavak, mert a szenvedélyes dohányosnak ritkán van kellő akaratielhatározása ahhoz, hogy ezt a jóakaró orvosi tanácsot kövesse s szigorúan be is tartsa. Történtek ugyan eddig is kísérletek olyan szerek előállítására, amelyeknek használata leszoktatja a dohányzót e szenvedélyéről, azonban ezek a kísérletek meddők maradtak. Egyidőben szájvizekkel experimentáltak, amelyeknek csakugyan megvolt az a hatása, hogy a használat után egy-két órára élvezhetlenül izetlen volt a szivar vagy cigaretta. Ezeknek a dohányzás elleni szájvizeknek azonban megvolt az a nagy hátrányuk, hogy használatuk teljesen rá volt bizva a dohányos elhatározására s ha kedvük kerekedett egy illatos havanna, a selymes dohányu csibuik vagy egy jófajta egyiptomi cigaretta elszívására, egyszerűen szariba tették az antinikotinista célokat szolgáló szájvizesflaskót s vígan füstöltek tovább. Annál a metódusnál azonban, amelyet M. J. Gutmann dr., egyik müncheniklinika orvosa fedezett fel, nem kínálkozik mód az ilyen öncsalásra, mert az orvos injekciók útján riasztja el pácienseit a nikotin élvezetétől. A gyógyszer egyébként nem új s a tüdő, valamint a légzőszervek gyógykezelésénél már eddig is használták. Főalkatrészei a kinin és kámfor E két gyógyszer adagolásából készült preparátum segítségével gyógykezelte Gutmanin dr. egyik súlyos légcsőhurutban szenvedő betegét, aki annak ellenére, hogy nagy dohányos volt, a gyógykezelés időtartamára lemondott a cigarettázásról. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az injekciós kúra befejeztével a páciens hallani sem akart többé arról, hogy cigarettára gyújtson, sőt még a dohány füstje is undort keltett benne. Ilyen módom jutott Gutmann dr. arra a gondolatra, hogy az injekciók okozzák ezt a változást. Feltevése az eddigi kísérletek szerint csakugyan valónak bizonyult, mert a kámfor- és kininvegyület alkalmazása hetekre biztosítja a dohányos absztinenciáját. Ajánlott levelét felbélyegezve a levélszekrénybe is bedobhatja. Feladóvevényt utólag díjtalanul kaphat annál a postahivatalnál, amely a levélszekrényt kiüríti. Szőrme Szőnyeg Paluggal szües Nagymező u.20 megóvási jegyemre bank azonnal pénzkölcsönt folyósít 1930 május 13. kedd