Magyarság, 1930. július (11. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
litikai és gazdasági életének egén még komor felhők tornyosulnak, mégis örömnapja van ma minden németnek. Az a nép, amely a maga erőiből állott talpra s a nyomasztó külső hatások ellenére is saját erőiből segített önmagán, bizodalommal tekinthet a jövő elé, mert ez az ország a tudomány, a művészet s a technika minden terén nélkülözésteljes években is olyan teljesítményeket produkált, amelyet az egész világ csodál. A kiáltvány a német egységre való felhívással zárult. A proklamációval egyidejűleg a porosz kormány rendeletet adott ki, amelyben köszönetet mond a megszállott területek lakosságának, hazafias magatartásáért. Hatvannyolc angol képviselő kéri kormányától a nemzeti kisebbségek védelmét Londonból jelentik. Az angol alsóház hatvannyolc képviselője emlékiratban hívta fel a kormány figyelmét a nemzeti kisebbségek szenvedéseire. Az emlékirat kiemeli, hogy a népszövetség ma az egyetlen szerv a kisebbségi sérelmek orvoslására, de egyáltalán nem felel meg ezirányú kötelességeinek. A kisebbségi garanciaszerződések — folytatja tovább az emlékirat — a gyakorlatban nem válnak be, a legtöbb kisebbséget megakadályozzák panaszuk előterjesztésében és a legújabb eljárási reformok sem javították meg a 35 millió kisebbség sorsát. Tavaly negyvenkét kisebbségi ügyet terjesztettek a népszövetség elé, a népszövetség azonban csak kettőt vett tárgyalás alá. A memorandum ezután hivatkozik arra, hogy Macdonald még kormányrajutása előtt cikket írt, amelyben a kisebbségi panaszok technikai akadályainak megszüntetését és egy teljes nyilvánossággal dolgozandó kisebbségi bizottság felállítását sürgette a mandátumos bizottság mintájára. E bizottság felállítása nélkül — mondja az emlékirat — szó sem lehet a kisebbségi problémák megoldásáról. Addig is azonban, amíg ez megvalósítható lesz, követelik a memorandum aláírói, hogy a kormány a szeptemberi népszövetségi ülésen bizottság küldését javasolja a kisebbségi garanciaszerződések végrehajtásánál, és a kisebbségek védelmére hivatott népszövetség és népszövetségen kívüli intézmények működésének megvizsgálására, s reformjavaslatok kidolgozására. Ez a bizottság beutazná az öszszes érdekelt országokat, a helyszínen tanulmányozná a kérdést és a népszövetségi tanácsnak legkésőbb 1931 májusig jelentést tenne. E memorandum aláírói liberális és szocialista képviselők, köztük Wedgwood ezredes és a független munkáspárt több tagja. Értéktelen a népszövetség kisebbségi eljárása Londonból jelentik. Az alsóházban De Berg képviselő, az európai nemzeti kisebbségi kongresszus egyik tagja, előadást tar Törvény előtt írta: Mécs Alajos Sóvágó Mihály megforgatta a pecsétes levelet, majd foghegyről annyit mondott a kisbirónak: — Ha a bíróság kiváncsi rám, jöjjön ide, nekem semmi dolgom velük ... A kisbiró vállat vont: — A törvényt ülő urak nem kukoricáznak, Mihály bátyám ... Én a rend helyébe begyalogolnék Szegedébe ... Az öreg számadó felvillantotta szemét az égre, azután a földet szurkálta tekintetével: — Nem megyek, — mondta indulatosan. — Nem tettem én semmi rosszat Hagyjanak békességben ... Estére mégis meggondolta a dolgot Kiszedte kalapjából az írást s odaadta az asszonynak. Kétszer is elolvastatta, de akármint sillabizálták, csak az állt abban, hogy bűnügyben Szegedébe kell mennie Sóvágó Mihálynak. Az asszony sírva készítette ki a fehérneműt: — Ki tudja, mi lesz ebből? — szipákolta. Sóvágó Mihály, amúgy régimódisan, fésűt dugott a hajába, aztán magát biztatón mondta: — Ne félj, asszony, majd marokra fogom az eszem! Már ott ácsorgott a szegedi kőépület előtt, de még mindig nem tudta, milyen bűnügyet keresnek rajta. Akármint is törte a fejét, nem emlékezett semmi hibára. Hacsak azt a két tulkot nem firtatják, ami a nagy árvízkor a vízbe veszett.. . — No, majd elválik, — gondolta, a lépcsőn felmentőben. Szép tisztességtudón kopogtatott az ajtón. Nem eresztették be. — Várjon sorsára, bácsi... Csak akkor mehet be, ha hívják ... A tárgyalóteremből Sánta Miskáné jött ki sírva. Most már tudta Sóvágó uram, honnan fúj a szél. Hát a húsvéti verekedés. Abban a minutában elhatározta, hogy semmit se látott, semmit se hallott, mert a végén még őt büntetik meg, hogy nem vágott a nyivesek közé ... Végre beszólították, de előbb elvették tőle a somfafütykösét. A bíró barátságosan nézett végig rajta. Tetszett neki az öreg magyar. — Rend a Sóvágó Mihály? — Én volnék. — Hány éves? — Nyolcvanon túl, a kilencvenet taposom. — Mikor született? — Nem tudom én, nem terjed odáig az emlékezetem. — Akkor honnan tudja, hogy túl van a nyolcvanon? — türelmetlenkedett a biró. — Hát úgy, hogy amikor Ferenc Jóskát koronázták, nekem már bajuszom nőtt. A hivatalos urak látták, hogy szilaj pásztorral van dolguk s nem akadékoskodtak többet. Csak még arra voltak kiváncsiak, hogy büntetve volt-e már? Ez már komoly kérdés volt. Sóvágó uram előbb a keresztre nézett, azután a padlón mászkáló legyet figyelte. Kétszer is unszolták, míg megszólalt: — Hát, egy keveset. — Hogy érti ezt? Börtönben ült? — Igen, — hagyta helyben Sóvágó Mihály. — Miért? — Gyilkosságért. Az urak összenéztek. Ki hitte volna, hogy ez az őszhajú, szelíd óriás gyilkos? — Mikor volt ez? — faggatta, most már érdeklődéssel, a bíró. — Hát huszonháromban ! — Kit ölt meg? — A bojtárgyereket. Kaptam érte tizenkét esztendőt. — Nem lehet az, bácsi. Akkor magának még most is a börtönben kéne ülni! Az öreg bojtár elvörösödött. Itt a baj! Mert még azt hiszik, hogy hazudik. Tudta ő előre, hogy törvényből jó nem származik. — Mán pedig ez a szinigazság, — erősködött Sóvágó Mihály —, mert a törvény is kimondta, azután meg a gyerek csontját is megtalálták a szárazkútban. Elitéltek, de aztán később ... — Kegyelmet kapott? — Nem! — Beteg lett? — Nem tudom én, instálom, mi fán terem a betegség! Az urak ismét összenéztek. A bíró türelmetlenül dobolt ceruzájával az iratok között. — Akkor itt nincs valami rendjén! — csattant fel hivatalos hangon. Sóvágó Mihály kétségbeesetten nézett maga körül. Mégse kellett volna bejönni Szegedébe,,s — Mennyit ült? — vallatták most már Sóvágó uramat. — Két esztendőt és tizenhat napot! — vágott vissza önérzettel. — És azután? Hogy az ördögbe került ki akkor a börtönből? — Szépszerével, — magyarázta Sóvágó uram. — Mer, kérem szépen, a Józsi gyerek, akit akkor agyonütöttem és a csontját a szárazkútba dobtam, megkerült. Nem halt meg, csak beszökött a városba inasnak. Egyre mondtam, hogy színét se láttam ... de a törvény ... Nagy csend támadt. Az a légy, amely az előbb a padlón mászkált, most már fejével az ablaküveget verdeste. Sóvágó Mihály is mozdulatlanul állott a feszület előtt. — Hála Istennek, — szólt nagy megkönnyebbüléssel a bíró úr. Majd ismét hivatalosra fogta a hangját: — Hát a csépai verekedésből mit látott? — Semmit, kérem, semmit! — No, no, gondolkodjék csak egy kicsit. Hisz mindenki vallotta, hogy maga ott volt. — Aztán igaz — hagyta helyben Sóvágó Mihály —, ott vólam. — Akkor látott is valamit, — nógatta az egyik ügyvéd. Sóvágó uram megfordult. Végigszemezte a fiskálist, majd mintha nem is lenne a szobában az ügyvéd, a bírónak mondta: — Téved ez az úr. Mert ha ott is rótam, azér semmit se láttam. Elfordítottam a fejemet, mert tudtam, hogy törvény lesz belőle ... tott a képviselők előtt a nemzeti kisebbségek és a népszövetség címmel. Az ülésen Buxton szocialista képviselő elnökölt. Az előadó kifejtette, hogy az eddigi népszövetségi eljárás egyáltalában nem nyújt módot a kisebbségi sérelmek orvoslására, sőt meghallgatására sem. Az úgynevezett madridi javaslat sem javított a helyzeten. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a népszövetség előtti kisebbségi eljárást az idők végtelenségéig lehet halasztani. Az előadást vita követte, amelyen az előadó gyakorlati példákkal illusztrálta a fennálló nehézségeket. Az osztrák nemzetgyűlés elnöke a Heimwehr és a Schoberkormány összetűzéséről „A polgári frontot semmi veszély nem fenyegeti“ Bécs, június de Ternitz, az osztrák iparvidék egyik legfontosabb állomása, még rövid idővel ezelőtt is a marxisták kizárólagos domíniumaként szerepelt. Még egy olyan időpontban is, amidőn a Heimwehr nagyjelentőségű sikerekre tekinthetett vissza, szinte kizártnak volt tekinthető, hogy Ternitzbe, a vörösöknek ebbe a főfészkébe, betehessék a lábukat. A Heimwehrnek sikerült a szervezkedésnek monopóliumát itt is megtörnie. Vasárnap óriási tömegekben vonult fel a Heimwehr Ternitz utcáin, maga a lakosság szeretettel fogadta őket. A vörösök utólagos acsarkodása és kesergése mit sem változtat ezen a tényen. Ez az újabb térhódítás mindenesetre amellett szól, hogy a Heimwehrnek sikerült abból a krízisből, amelybe Pabst őrnagy kiutasításának ügye és annak folyományaként a Schober-kormánnyal támadt kínos átférje sodorta, kivergődnie, anélkül, hogy presztízséből vesztett volna. Már legutóbbi cikkünkben jeleztük, hogy úgy a Heimwehrnek, mint a polgári pártoknak észre kell térniök, ha nem akarják azt, hogy saját maguk zúzzák szét az antimarxista frontot. Megállapíthatjuk, hogy ma már Heimwehr-körökben is az a nézet kezd kialakulni, hogy a vezetőségnek a kormánnyal és a polgári pártokkal szemben eddig követett taktikáját revideálni kell, ha csak nem akarják, hogy a marxizmussal szemben közösen kivívott eredmények veszendőbe menjenek. Mert ma az a helyzet, hogy a kormány, illetve a polgári pártok és a Heimwehr között kitört konfliktus a marxisták pozícióját erősíti, márpedig azzal az összes polgári tényezők tisztában vannak, hogy ennek nem szabad megtörténnie és a harcot a marxizmus ellen tovább kell folytatni Ezt a nézetet vallja az osztrák politikai élet egyik előkelő reprezentánsa, Waber dr., a nemzetgyűlés elnöke, akivel alkalmunk volt hosszabb ideig elbeszélgetni. Wabter dr. a Magyarság bécsi munkatársa előtt a következőkben fejtette ki véleményét a jelenlegi helyzetről, annak várható kialakulásáról. Politikai párttá alakul a Heimwehr? — Ha ön most azt kérdezi tőlem, hogy miként ítélem meg az osztrák belpolitikai helyzetet, röviden ez a válaszom: a legnagyobb lelki nyugalommal. A Pabst őrnagy kiutasítása nyomán keletkezett vihar hamarosan teljesen le fog csillapodni. A kormány szilárdan áll a helyén s mindenféle kísérletnek a kormány megbuktatására balul kell kiütnie. Ennek egyszerű a magyarázata: ma szükségszerűen a gazdasági kérdés dominálja a helyzetet, még ha azt látszólag egyes epizódok néhány órára háttérbe is szorítják. A Schober-kormány egész politikáját ez a kérdés irányítja és azon az állásponton van, hogy a gazdasági helyzet talpraállítása érdekében folytatott munkájában senki által és semmiféle körülmények között megzavartatni nem engedi. Ezt az álláspontot a polgári közvélemény túlnyomó része is osztja, még a Heimwehr jórésze is. Ez a magyarázata annak, hogy a Pabst őrnagy kiutasítása nyomán keletkezett nagy izgalom máris csillapulófélben van. A Heimwehr elérkezett abba a stádiumába, amikor saját magának fel kell vetnie a kérdést, hogy politikai párttá kíván-e átalakulni, vagy pedig megőrzi párton kívüli, illetve párton felüli jellegét. Ha a Heimwehr amellett döntene, hogy önálló politikai párttá alakul át és a legközelebbi választáson, mint ilyen venne részt, én a magam részéről nem vonok le a polgári pártokra hátrányos következtetéseket. Más szóval, nem osztom azok nézetét, akik a Heimwehrnek politikai párttá való átalakulásától a marxisták megerősödését és a polgári pártok gyengülését várják. Bizonyosra veszem, hogy a polgári pártok számaránya éppenséggel nem csökkenne, vagyis a választások után sem kerülnének be kevesebben a parlamentbe, mint ahányan most vannak bent. Márpedig végeredményben a nemzeti és polgári politika szempontjából ez a fontos és lényegtelen, hogy miként oszlanak meg a mandátumok a polgári pártok között. Tagadhatatlan, hogy a Heimwehr részéről, már amennyiben a párt politikájának és taktikájának irányítása tekintetbe jön, súlyos hibákat követtek el. Emberileg ez nem érthetetlen. A Heimwehr aránylag igen rövid idő alatt hatalmas mozgalommá fejlődött ki, vezérei szinte máról-holnapra egy az ország lakosságának nagy részét átfogó szervezet élére kerültek. Ez a rohamos fejlődés egy kissé megzavarta a vezérek éleslátását, és elhitették önmagukkal, hogy könnyen túltehetik magukat a polgári pártokon. Ha jobban felismerték volna a tényleges helyzetet, az elkövetett hibák elkerülhetők lettek volna. Ha a marxisták most azt hiszik, hogy a mostani helyzetből messzemenő hasznot húzhatnak, véleményem szerint, alaposan tévednek. A polgári pártok pozíciója épenséggel nem ingott meg, a Heimwehr-mozgalom ülőereje sem bénult meg, jelntősége egy csöppet sem csökkent, úgy, hogy ebből a szempontból eltolódás nem következett be, lényegesebb változások nem várhatók. Annyira nem, hogy még a mostani események közvetlen hatása alatt is, akár már a következő vasárnapon, nyugodtan a választóink elé állhatnánk, anélkül, hogy a polgári front visszaszorításától kellene tartanunk. A polgári szervezkedés ma már sokkal erősebb lábon áll, a politikai pártok, a Heimwehrt is beleértve, sokkal mélyebb gyökeret eresztettek, semhogy egy-egy epizód, amilyennek Pabst őrnagy esete számít, kihatással lehetne parlamenti pozíciójukra. Ismétlem, semmi okot sem látok fenforogni arra nézve, hogy a mostani politikai helyzetet a polgári pártok szempontjából, akár átmenetileg is, kedvezőtlennek ítéljük meg. 1939 júius 1, kedd Japán kiutasította a szovjetmisszió vezetőjét Tokióból jelentik: Szovjetoroszország és Japán között súlyos diplomáciai konfliktus tört ki, amelynek folyományaképpen a japán kormány hétfőn reggel kikézbesítette a levelet a tokiói orosz misszió vezetőjének, Krupentyiknek és felszólította, hogy hagyja el haladéktalanul Japán területét. A konfliktus előzménye az, hogy a kamcsatkai vizeken egy orosz torpedóromboló június 24-én minden előzetes figyelmeztetés nélkül tüzelni kezdett egy japán halászhajóra, amelyek állítólag az orosz fenhatóság alatt álló vizeken tartózkodott. A japán hajó egy matróza meghalt. Az orosz torpedóromboló az ágyutűz után lefoglalta a japán hajót és matrózait fogságba vetette. Az egyik északjapán kikötőből japán csatahajók indultak Kamcsatkába. A tokiói külügyminisztérium egyelőre nem adott ki részletes jelentést a konfliktusról és az orosz misszió vezetőjének kiutasításáról. Sesitsa HttBodnfisztt Surofial Áru- és Podgyftszbiztosító RT* kész kötvényei az összes állomásokon és utazási irofiákban kaphatók.