Magyarság, 1930. augusztus (11. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-31 / 197. szám

A nagy tüntetés, amint a vezér elképzeli aVP- és Ki kell menni az utcára, elvtársak! Utánam, ne féljetek, engem véd a mentelmi jogi Ne hagyjátok magatokat, én rögtön telefo­nálok a belügyminiszternek! Nem lehet bírni ezt a rendőrbrutalitást t CsilLárt most vegyen!­á lángu bronz ebédlőcsillár . ... 23.— 6 lángu bronz ebédlőcsillár........42.— Lakásban felszerelve kapható csak a üzleteiben, VI., Pod*­roaniczky­ utca 27/b.. i LlAlSl fillL Vám­ház-korút 11. sz. óriási választék! Kérje képes árjegyzékünket, Nagysikerűnek ígérkezik a Magyarság szeptember 6-iki séta­hajózása Azok a seregszemlék, amelyeket a Ma­gyarság-szövetség eddig rendezett hívei fe­lett, lelkes megnyilatkozásai voltak a Ma­gyarság táborának azok mellett a gondola­tok és törekvések mellett, amelyekért a Ma­gyarság tíz esztendő óta küzd. Ilyen lelkes demonstrációnak ígérkezik a Magyarság­­szövetség szeptember 6-iki dunai esti séta­hajózása is, amelyre már eddig is nagy számmal jelentkeztek a Magyarság előfizetői és olvasói. Rendkívül érdekessé fogja tenni ezt a sé­tahajózást cserkészeink részvétele, akik kö­­szönetüket fogják kifejezni a Magyarság szerkesztősége és a Magyarság-szövetség el­nökségével szemben azért az elhatározásért, hogy ünnepélyes külsőségek között megju­talmazza azokat, akik a cserkészmunkában kitűntek és eredményeket értek el. Szeptember 6-án, szombaton este 7 óra­kor kezdődik a Magyarság-szövetség séta­hajózása. A Magyar Királyi Folyam- és Ten­gerhajózási Részvénytársaság egyik legna­gyobb és legszebb, termes, modern gőzösét, az előbbi kirándulásokról már jól ismert Szent Gellér-gőzöst bocsátotta a Magyarság­­szövetség rendelkezésére, amelynek nép­szerű parancsnoka f­elvey Aladár. A hajó az Eötvös-téri hajóállomásról indul el, a felső Duna-szakaszon halad Visegrád felé és este a Pálffy-téri állomás érintése után köt ki ugyancsak az Eötvös-téren. A sétahajó­zás egész tartama alatt a Magyarság-szövet­ség népszerű házizenekara, Balázs Gyula vezetésével szórakoztatja a gőzös utasait. Ezenkívül ének- és tréfás magánszámokat is előadnak a szövetség művésztagjai. A hajó éttermében a Tragg on-Lit­s áll a közönség rendelkezésére s igy mindazok, akik a va­csorájukat a hajón akarják elfogyasztani. 1 pengő 60 fillérért bőséges vacsoramenüt kaphatnak. A sétahajózás részvételi dija 1 pengő 50 fillér. A részvételi jegyeket a Ma­gyarság-szövetség központi irodájában (VIII., Szentkirályi­ utca 10. szám, I. 7. Te­lefon: 1. 383—27.) lehet megváltani. A Ma­gyarság újpesti és rákospalotai előfizetői és olvasói Boconádi-Szabó Imre szerkesztőnél, a Magyarság-szövetség újpesti elnökénél (Széchenyi­ utca 8.) válthatják meg részvé­teli jegyeiket. mmism Az Ugocsa­ utcai kis, fehér háznak virágos udvarán, a filagóriában ülünk Szabolcska Mihály nagytiszteletű úrral. Messziről ide­integet a ház fölött elhúzódó, komoly mél­tósággal őrködő magányos jegenyesor. Még távolabb a Svábhegy lankáit szórja be reg­geli sugaraival a nap. Mokány bajsza, mosolygós arcú, szép öreg úr a házigazdám, fehér selyem nyakkendőcsokrával és zöld­­zsinóros házikabátjában. Kiveszőlésben lévő, de legjobb magyar fajta, akinek magyaros vendégszeretete, derűs optimizmusa és hu­mora szinte észrevétlenül alakut át a magyar századvég megbékélt, szerető szemlélőjévé. Egy megcsalódott, keserűre fordult, Ady sorsköltészetétől fölvett, borús magyar más­világ fiának lelkében, hová még valamikor kis diákkoromban zártam, egyszerre csak megszólal a „Miért nem születtél te", a „Dal a kis Demeter Rózsikáról", a „Salzburgi csapszékben", a „Grand Caféban", édesbus, gyöngéd muzsikája... Ezeknek a régi, halkszavu költemények­­­nek hangulata lebeg körül minket most is, az agg költőt és figyelmes fiatal hallgatóját. — 1890. év őszén mentem ki, — kezdi szavait Szabolcska nagytiszteletű ur­a Genfbe, mint a debreceni kollégium volt széniora. 1891 január 6-án, a Petőfi Társa­ságnak az esztendő első vasárnapján tartott ülésén fölolvasták néhány versemet, amelye­ket aztán Vadnay Károly Uj költő címmel mutatott be a Fővárosi Lapok­ban. Nem sokáig kellett várnom, hogy Beöthy Zsolt kitüntető figyelme és barátsága legyen értük jutalmam. Ez időtájban keletkezett a Grand Caff­eban is. Ebben a kávéházban szoktunk volt összejönni második stipendiumos évem alatt. Pakisban élő fiatal magyarok, Pach László, Justh Zsigmond, a méltatlanul el­feledett nagy magyar regényíró, Justh Gyulának, a „vörös ökörnek“ testvér­­öccse. Néha Munkácsy Mihály is el­jött közénk. Egyik este egy Batthyány gróf is, akinek Kondoroson birtoka volt, meg­jelent a kávéházban menyasszonyával s huzatta a Kond­orosi csárda mellett... nótá­ját. Csak mi figyeltünk föl rá, a fényes urak és hölgyek érzéketlenül tovább fecsegtek. De hát honnan is tudták volna, mi is ezen a bús magyar nótán a sirnivaló ... — Ilyenformán keletkezett a Salzburgi csapszékben c. versem is. Azaz hogy az nem fényes, tükrös kávéházban, hanem a Salz­burg fölött lévő kirándulóhely nyári ven­déglőjében, ahol vértelen sváb legények kugliztak... Ott is ösztöndíjas koromban jártam, amint e réven jutottam el Turinba is. A nagy Száműzöttnél Útközben előzőleg kiszálltam Milanóban, hogy megnézzem, igaza van-e a katonanótá­nak, amely szerint „Nagy-Abonyban csak két torony látszik. — De Majlandban harminc­­kettő látszik ...“ Hát én bizony még többet is láttam ebben a nagy felsőolaszországi városban. — Kossuthot látni, öcsémuram, nekem igen nagy dolog volt. Én az ő áhitatos tisz­teletében nőttem föl. Édesapám, a szabolcs­­megyei lódoktor valamikor öt más testvéré­vel együtt honvéd volt 48-ban, az édes­atyjuk, a nagyapám, meg nemzetőr. így ért az a kitüntetés, hogy Kossuth ceglédi szobrá­nak leleplezésénél elmondhattam versemet. Igaz, az ördög megcsiklandozott egy kicsit és édesapám, aki nemes ember volt, igen megharagudott rám, hogy én egy kis poetica licentiával lekicsinyeltem nemesi érzelmeit. Alig tudta édesanyám kibékíteni. Szólt pedig a vers következőképpen: Az én apám szegény jobbágygyerek volt, Engem szó illet ennél a szobornál, Ahol Kossuth áll, ez a hely tinektek, Csak kegyeletei, nekem oltár, Az ő nevét imádságomba szőni, Örökségképpen hagyta, rám apám, Ti csak vétkeznétek, de engem Isten Megverne, ha Kossuth Lajos nevét Haltig nem áldanám. Szabolcska Mihály bátyámuram megkér, hogy közöljem versét. Látszik, hogy meny­nyire szent lelkének a Kossuth-kultusz. Nem érintette azt a szociális vajúdásoktól fülledt korunk forrósága. — Kossuth palatínusától, Helfy Ignáctól kaptam ajánlólevelet — folytatja Szabolcska Mihály — s ezzel állítottam be a Via dei Mille­uti lakásra. Kossuth a billiárdszobában fogadott s több, mint két óráig tartott ma­gánál. Meglepett a középtermetűnél kisebb alakja, amint rengeteg magyar lap között, melyek mint a kabinetirodában, az elolva­sandó közleményeknél megpirosceruzázva ott hevertek a billiárdon, rágyújtott egy diá­­kosan sodrott cigarettára és a tüdőre szítta. Azóta dohányozom én is, addig paplétemre kíméltem hangom. De ha Kossuth nem tette, gondoltam, szabad-e neked bitangja olyan félősnek lenned hangodra. Megkedvelt Kos­suth s csak akkor komorult el, amikor én megmondtam neki, hogy elsősorban azt az összhangot csodálom, amely életében van. De hiszen — úgymond — semmi se vált valóra a 12 pontból, amit egykor a magyar nemzet kívánt. Felszabadítottuk a jobbágy­ságot s azóta kivándorol, világgá szóródik. A sajtószabadság ebek harmincadjára jutott. S a magyarság világpolitikai helyzete? Ami­kor én egyszer a francia parlamentben tilta­kozni akartam az ellen, mintha még mindig a Duna-konföderáció gondolata érdekében dolgoznék, a külügyi bizottság azt sem tudta, hogy Transsylvánia más, mint Pensylvá­­nia... Várjon a keserű kiábrándulás szorongatta-e Kossuth lelkét, avagy előre látta a nemzeti illúziók bódulata által fölidézett jövőt? Ki tudná megmondani? Egy óra Szabolcska Mihálynál Egy este a Grand Café-ban Egy életre szóló barátság az egri remetével Ezután a magyar irodalmi spiritualizmus úttörőjére, Gárdonyira terelődött a beszéd, aki Szabolcska Mihály jóbarátja volt.­­ A magyar irodalom „láthatatlan em­bere" olyan visszavonult, zárkózott egyéni­ség volt egész életében, aki meghittebb, benső baráti viszonyban nagyon kevés em­berrel állott, vagy pedig bizony megkülönbö­zött velük. E kevesek között, azt hiszem, én voltam az egyetlen, akivel harminc évig ál­landó levelezésben és változatlan barátság­ban maradt. Meg is látogatott Felfaluban. Fővárosunkat csak messziről szerette, iga­zán jól, mint „öreg tekintetes" is, csak a vi­déken érezte-e magát. Sokszor mondotta, hogy egy külön emberfaj keletkezik maholnap: a kövi emberek. Akiknek az élete helye, a kő. Mint némely bogaraknak, amelyek kövek alatt tanyáznak, ő maga nem is érezhette jól magát az akkori pesti redakciókban, íz­lésében, beszélgetéseiben, még tréfás történe­teiben és adomáiban is olyan válogatós és szemérmes volt, mint egy „eladó lány", ahogy a feleségem mondta, akit már csendes szótalan természetéért is mintaaszonynak és feleségnek tartott. Többször elmondta később is, külön magasztaláskép, hogy egyheti ma­­rosfelfalusi nálunkléte alatt sohasem hozta elő neki a feleségét s egyszóval sem firtatta elválásuk okát. Ez olyan jól esett neki, hogy visszatérte után cikket is írt rólunk a Singer és Wolfnerék Irodalmi Fecské­jében. Néha azonban ő maga mondogatta, ha nem is hitte egészen, hogy poétaember nem lehet boldog házas, mert a házasélet próza. Magam — úgymond — túl vagyok rajta s csak azóta tudok igazán dolgozni, mióta egyedül vagyok. Meg aztán — mondogatta — fele­sége akár hat is lehet egymásután az em­bernek, de édesanyja csak egy. Nem is le­het, olyan nehéz választani, ha muszáj vá­lasztani köztük. Igen érdekes dolgokat mond el még Sza­bolcska urambátyám Gárdonyi fiatalkoráról, lelki Sturm und Drang-járól, amelynek do­kumentumait levelezésében őrzi, első keserű kiábrándulásának egész az istentagadásig jutó fájdalmairól, majd későbbi megbékéit, keleti miszlicizmusa, a kereszténységet lé­lekvándorlással kombináló világképéről. Amin­ a halállal szemben idézgetni szokta a bramánok énekét: álom — boldogság, örök álom — örök boldogság. Fia, Szabolcska László tiszteletes úr, össze is gyűjtötte ezeket a mozaikokat egy érdekes könyvben. Valami az ifjabb irodalomról — Ady Endrével is sokáig jó barátságban voltam. Leveleztünk is. Barátságunknak az vetett véget, hogy Endrődy Sándor, akivel mi tréfából egymásnak modern versutánza­tokat küldöttünk, három ilyen versemet — tudtom és engedelmem nélkül — kiadta a Budapesti Hírlap­ban. Ady ezt személyes sértésként fogta föl és a Költöcske Mihállyal válaszolt. Én bizony nem haragszom rá, in­kább mindig sajnáltam később is ezt a de­rék, jó kálvinista fiút, akinek — úgymond Szabolcska nagytiszteletű úl — első debre­ceni kötetében igen szép versek vannak. Móricz Zsigmondtól most olvastuk el fiammal a Légy jó mindhalálig című regé­nyét. Igen érdekes könyv ez számomra, ki magam is debreceni diák voltam. Már Tün­dérkertjével kevésbé vagyok kibékülve. Nincs abban, öcsém, egy tisztességes ember se és ez mégis csak borzasztó. Babitsot nem igen ismerem, de mint a Kisfaludy Társaság főtitkára, szolidáris voltam az elnökséggel megválasztásában. Elmondja még a nagytiszteletű úr, hogy sokszor el-elbeszélgetnek az irodalomról, Kozma Andorral, régi jó barátjával. — Szinte jól esik lelki szemeink elé idézni ezt a két régi jó magyar embert, akiket talán már minden új untat. Ugy­e öcsém, — mondja még búcsúzóban házigazdám — most alszik a magyar líra. Nincs ki a riadó, vak mélységet fölverje szavával... ő maga is, mint egykor a nagy „tambu­rás öreg úr“, régi dalait pengeti el újra meg újra, leírva öreges betűkkel szép papír­lapokra. Meg is ajándékoz egy-két ilyen kéz­irattal. Az egyiken megtalálom egy régi, kedves versemet. Hogy is van csak: Kicsi fehér házunk Kész van már egészen, Tarka galambdúccal A ház ereszében, Oszlopos tornáca Messzire ellátszik... Éppen úgy, ahogy én Megálmodtam százszor. Szép, szelíd galambom. Még csak te hiányzol... Katona Jenő Rikent­áltódta lisztérre! Komplett detektoros beren­dezés .......... . P Nép 2V váltóáramú, hálózat! 2-e-s csővel, erős, tiszta hang­szóróvétel .....................P­ol­­u­ss 2V váltó- és egyenáramú hálózati, 2+1 csővel, luxuski­vitel, nagy teljesítmény __P Eola vá­lóáramú, hálózati 2+1 csövel, e­gybeépített hang­szóróval ........................p Európa 4V váltóáramú,hálóza­ti 4+1 csővel, egész Európa hangszóróvételére __P Kitűnő márkás hangszórók .. P 33-59 Kör­en tejass es rsszietérjegyzapei i üüi£©rf váltiio Vigadó­ utca 1. Rákóczkút Td., Teréz-körút 30. Fgrácszó Erzsébet-koru­ 15, 172-50 258-420- Tagsági díjak, kisebb járulékok beszedé­sére legegyszerűbb és legolcsóbb a postai megbízási lap.

Next